Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

MARKUSOVSZKY LAJOS RÓZSák éS tÖVÍSek 1965. október 1-én, szüle­tésének 150. évfordulóján, a Magyar Tudományos Aka­démia ünnepli ülésen em­lékezik meg Markusovszky Lajosról, a reformkor nagy orvosáról. E napon a Bu­dapesti Orvosi Egyetem köz­ponti épületével szemközti téren leleplezik a szobrát és róla nevezik el a teret. A fasizmus utolsó napjain Vasegerszegen a nyilasok fel­gyújtották azt a házat, amely­ben Markusovszky Lajos la­kott egykoron. Markusovszky teljes irattára és értékes könyvtára odaveszett. A nagy orvost 1893-ban temették el a vasegerszegi temetőben. Markusovszky kiváló ered­ménnyel végezte iskoláit. Járt külföldön. Idehaza Balassa János sebészprofesszor első munkatársaként kezdte pá­lyáját. 1848-ban Petőfi mellé álltak mind a ketten és hon­véd orvosként tevékenyked­tek. A szabadságharc bukása után üldözték őket, de az esz­méiktől mégsem tántorodtak el. Minthogy a kormányzat nem nélkülözhette kiemelke­dő tudásukat, Balassa vissza­kapta a katedráját, Marku- sovszikynak pedig orvos-okta­tási szervező feladatok vég­zésére adtak megbízatást. Sokrétű munka ja közben 1857- ben indította meg az Orvosi Hetilapot, amelyet 32 éven át szerkesztett. E lap hasábjain jelentek meg Semmelweis nagy jelentőségű cikkei is a gyermekágyi láz leküzdéséről. Markusovszky Lajos érde­me a Magyar Orvosok Könyv­kiadó Társulatának megalapí­tása is, amely több mint száz évvel ezelőtt kzedett a legje­lentősebb külföldi orvostudo­mányi munkák magyar nyel­vű megjelentetéséhez és mó­dot nyújtót arra is, hogy ere­deti magyar tanulmányok nyomtatásban megjelenhesse­nek. Szervező munkája eredmé­nyezte azt, hogy öt esztendő alatt az orvosi kar 13 fakul­tásának száma 23-ra emelke­dett és 1881-ben Közép-Euró- pa legmodernebb egyetemi klinikai hálózata épült fel Budapesten. A nagy lelkesedéssel és lel­kiismeretességgel végzett szervező munka felemésztette egészségét és olykor hazatért egy kis felfrissülésre vaseger­szegi magányába. Ott látta vendégül barátait, munkatár­sait, s ott készítette el Fodor Józseffel a magyar közegész­1815-1893 ségügyi törvény javaslatát, amelynek elfogadása a maga idejében jelentős szociálpoli­tikai esemény volt. Harcos materialista kiállá­sét sem vették jó néven a hi­vatalos körök. Amiatt is mél­tatlankodtak, hogy a Magyar Tudományos Akadémián Markusovszky javaslatára Arany János Darwint tiszte­leti tagnak terjesztette elő. Ez abban az időben történt, amikor többek között még a Francia Tudományos Akadé­mia is elvetette a nagy angol tudós tanítását. Markusovszky nyíltan val­lott világnézetét a hivatalos körök nem tudták megbocsá­tani, s már életében is, ahol csak lehetett, gáncsolták munkáját. Halála után sem volt ajánlatos munkásságát dicsérni s a Horthy-fasizmus idején pedig hallgatni kellett a nagy magyar orvosról. S bár porrá égett egykori hagyatéka és sírja élsüppedt a vasegerszegi temetőben, az utódok mégsem feledkeztek meg róla. Az Orvosi Hetilap szerkesztősége és Vas megye haladó szellemű orvosai fel­karolták emlékét. Méltó sír­emléket állítottak a vaseger­szegi temetőben. Róla nevez­ték el a Vas megyei kórházat és Budapesten felavatják a szobrát. A tér, ahol szobra emlékeztet majd rá, a magyar reformkor harcos orvosára, ezentúl az ő nevét viseli. Dr. Veres Pál A lakosság szolgálatában Kisipari munkák kiállítása Egerben A vendégkönyvben dicsé­rő, sokszor elragadtatott mondatok hívják fel a fi­gyelmet — jó, szép, tetszetős a kisiparosok munkája. Nemcsak a vendégkönyv (illetve a látogatók), de a ki­állítás is valóban tanúsítja ezt — a magánkisiparosok szolgáltatásai nélkülözhetet­lenek. Nélkülözhetetlen a laka­tos, a vízvezetékszerelő, a szabó, a cipész, a szobafestő, az asztalos, a kárpitos, a bőr­ruhafestő, az órás munkája. Talán még a fésűkészítő és szaruművesre, a dunnából paplant készítőre, a mézes- kalácsos és viaszgyertyaön­tőre, az elektroműszerészre, a gombkészítőre, a virágker­tészre és az ötvösre is — mint magán kisiparosra szükség van. A megye kisiparosainak kiállítása színvonalasan pro­pagálja az előbb felsorolt iparágak munkáit, az egri Szakszervezeti Székházban. £f/£T oiráqős kevtfpben A látogatók nagy száma és érdeklődése bizonyítja, hogy a kiállítás nem volt hiába­való. Magánkisiparosok meg­mutatták magukat és el is hitették az emberrel, ami a kiállítás célja volt; *1 1 .a közönség szolgálatában.” S a közönség valóban igénybe veszi ezt a szolgálatot — s nem is baj, ha ezt propagál­ják, sőt nem is szükségtelen. A kiállítás szép, jó, ízléses, propagálásra is való — két kivételtől eltekintve; a csip­kés, fodros, rózsaszínes, a régmúltat idéző díszpárnák­tól és a csempe faliképektől eltekintve. Ezeket sajnos még igénylik a vásárlók s ezért senki sem tilthatja meg, hogy gyártsák, — de nem is akarja — azonban szükségtelen propagálni. Mi­nek csináljunk propagandát a giccsnek — megveszik azt enélkül is. Sajnos. (-vttsf Évente több százezren za­rándokolnak Egerbe — bel- honi tájakról, külföldről. A történelmi nevezetességek, a barokk építészeti kincsek, a borok híre vonzzák őket. Akármi is — nem közömbös milyen érzésekkel, benyomá­sokkal, emlékekkel távoznak. „Eger csodás varázsú, sajátos hangulatú, levegőjű város.. Varázs, hangulat, légkör — ebben ott vannak a pázsitok zöld, üde szőnyegei, a parkok virágainak színes, tarka so­kasága. Egert virágok és par­kok nélkül elképzelni nem lehet. Kora tavasztól késő őszig AGERATUMOK, SALVIÁK, l'ERILLÁK ÉS ZINNIÁK díszlenek, pompáznak — utak aszfaltszalagját kísérve; ut­cák csöndes öbleiben és tere­ken. Csak okvetetlenkedők esküsznek arra, tavaly vagy annakelőtte, több virág volt a város falai között. Soha ennyi virág nem volt! Az el­múlt évben huszonhét fajtá­ból 123 OOO darab virágot ül­tettek az egri parkokba. Az idén pedig negyvenféléből több mint 273 ezret. Eger pánkjainak területe 110 000 négyzetméter. Csak mutatóba egy kis csokor e hatalmas virágos kertből; Cineralia 7 123 tő Egynyári növények: Salvia 19 171 palánta Ageratum 15 580 palánta Kétnyáriak: Árvácska 20 000 tő A város virágos kertjének gondos művelő gazdája — a Városgondozási Vállalat. Kő­műves Endre igazgatónak tet­tük fel a nagyon is prózai kérdést; — Mennyibe kerül a sok vi­rág Egernek? — Az idén 613 ezer és 24 fo­rint volt. Jóval olcsóbb, mint tavaly, akkor darabonként 4 forintot számoltunk, most pedig a virágok átlagos ára nem érte el a 2,30 forintot. És lehetne még több is, ha... a városi tanács elég fedeze­tet biztosít, ámde az történt, hogy 200 000-rel kevesebbet kaptunk, mint Hatvan, amely­nek a parkterülete Egeréhez képest csak egyharmad. A vá­ros mindig friss virágokkal, növényekkel büszkélkedhet, de ezt nem nagyon becsülik: kitapossák, rongálják. Egy hó­napja, a Vörösmarty utcában 14 000 forintnyi kárt okozott a gázvezetéket fektető csa­tornaépítő vállalat...! És több virágot, dísznövényt kapna a város, ha nem kelle­ne a lakosságot is ellátni cse­repes növényekkel, mert ezen semmit nem nyerünk, csak vesztünk. Szerteágazó, egymással ösz- sze nem egyeztethető tevé­kenységeket kell folytatniok a városgondozási vállalatnak; úttisztítás, gázvezetékek sze­relése, bekötése, parképítés és gondozás. Egyáltalában: nem volna ésszerűbb, ha a városgondozási vállalat fel­adata valóban csak a város gondozására szorítkoznék, a parképítésre és gondozásra, a parkok viráganyagainak meg­termelésére? Az élet fejlődé­se, az országos koncepció is . csak erre sarkall. RÓZSÁK A VÁROSNAK A város megnövekedett idegenforgalma évről évre nagyobb feladatok megoldá­sát követeli az Egri Város­gondozási Vállalattól. Park­jaink szebbek, mint koráb­ban bármikor, de az eddigi eredményekkel megelégedni korántsem lehet — Feladataink nagyságát kellően érzékelteti, hogy 1966- ra 2 millió 900 ezer forintot terveznek a parkosítási fel­adatok ellátására... Elsősor­ban a rózsák számát szaporít­juk, 25 ezer tövet ültettünk el a parkokban. És több dísz­cserjét, díszfát, évelőt és sze­gélynövényeket. Olyan park­kultúrát igyekszünk Egerben megteremteni, amely legmél­tóbb a városképhez. — Űj dologra számíthatunk? — Kertészeti telepünkön egy-két holdnyi területen mintaparkot létesítünk. Itt bemutatjuk milyen virá­gaink, dísznövényeink van­nak, mi az, amit a parkok díszítésére szánunk. Egyszó­val: nem árulunk zsákba­macskát — Mennyiben változik a parktervezés módszere? — Eddig egy ember ízlése, szeszélye döntött a parkter­vezések dolgában. Jövőre megvalósítjuk a kollektív ter­vezést. Különböző szervek­ből alakítunk bizottságot, s a kivitelezésre szánt terveket közösen megvitatjuk. Ez hasznos előrelépést jelent a mi munkánkban, a város parkkultúrájának megjaví­tásában is... TÖVISEK A városgondozási vállalat kertészete régi helyéről, a strand mögötti területről, né­hány hete a Kistályai útra, a város szélére költözött. Az idén is sok nehézséggel küz­döttek (termesztési, fűtési problémák), az új helyen hogyan sikerült a berendez­kedés, megszűntek-e a gon­dok? Régóta tudták illetékesbe,- hogy a kertészet „kitelepüli A kitelepítés előfeltételeit, a szükséges beruházások költ­ségeit azonban időben nem biztosították. 1961—62-ben terv nélküli, ötletszerű, s mondhatni- kényszerű beru­házásokat végeztek. „Kima­radt” pénzeket kapott a vál­lalat, ennyi és ennyi van, mondták, de el kell költeni december 31-ig. És még ha időben szólnak ..! De az utolsó pillanatra hagyták; októberre, novemberre. — A primitív körülmények tehát maradtak? — Ideiglenes kazánunk: van, s egy 500 négyzetméter-* nyi korszerűtlen, elavult vi­rágház, szaporító nélkül. A’ virágház is olyannyira túl­zsúfolt, hogy 11 ezer cserepes hortenzia és ciklámen a sza­bad ég alatt van, a fágyve- szélynek kitéve; ugyanígy a pálmák, fiküszok, kaktuszok; a különböző növények. Tíz hollandi ágy viráganyagát is fűtött virágházakban kellett volna már elhelyezni, de ilyen virágházunk nincs. — Mi lesz végül is a virá­gok sorsa? — Kedvezményes áron ki-* árusítjuk, hogy legalább a pusztulástól megmenekedje- nek. Hiányzanak a szükséges elemi feltételek, berendezé­sek. De a telep dolgozói is legalább annyira áldozatai a kényszerű, ötletszerű beruhá­zásoknak, a kellően nem elő­készített ki telepítési , akció­nak, mint a növények. A te­lepen a legminimálisabb szociális létesítményeket sem építtették meg számukra. Nincs étkező, öltöző, fürdő és — nincs ivóvíz! Nemrég súlyos baleset történt a tele­pen, a mentőket nem tudták értesíteni,- — hiszen telefon sincs! — Az illetékesek, a felet-* tes szervek semmit nem segí­tenek? ! — Nem segítség keW. Azt várjuk, hogy a kötelességü­ket teljesítsék. Ez nekünk elegendő... Elegendő, hogy művelni tudják, szebbé tenni park­jainkat. A , város kertjét. Pataky Dezső Az 1966—1967-es menetrendről tárgyaltak a szakemberek A MÁV menetrend főbizott­sága csütörtöki ülésén az 1966 —1967. évi menetrend előké­szítésével foglalkozott. Lindner József, MÁV vezérigazgató­helyettes tájékoztatójában el­mondotta, hogy míg 1965-ben várhatóan 416,5 millió utast szállít a vasút, az előzetes fel­mérések szerint 1966-ban leg­alább 426 milliót. Az idei 114,5 millió tonnával szemben 1966-ban 118 millió tonna árut kell rendeltetési helyére jut­tatni. A MÁV az utóbbi egy­két évben új, korszerű, nagy vonóerejű Diesel- és villany­mozdonyokat szerzett be, sok vonalat felújított, illetve kor­szerűsített, így nagyobb terhe­lésű szerelvényeket közleked­tethet például Budapest—Ke- lebia, Budapest—Szeged, Bu­dapest—Nyíregyháza között. a\\\\\\w\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\\\\\\\ fonalát Voroncov —, és mégis nézzük csak meg, ki is ez a Sabolin? Egy huszonhat éves fiatalember. Apa nélkül nőtt fel. Pedig a fiúnak nagyon- nagyon fontos az apa. Szovjet iskolát, szovjet egyetemet vég­zett. Hogyan válhat ellenség­gé? Kuznyecov is sok mindent átgondolt a iágerekben. Most dolgozik. Felesége, lánya van. Meg kell néznünk az emberek lelkét, ki kell tapasztalnunk, hogy mennyire beteg ez a lé­lek, ki lehet-e gyógyítani. Ne siessünk a végkövetkeztetés­sel. Majd a nyomozás elénk tárja az összes adatokat és tisztán fogunk látni. Megálla­pítjuk, ki mennyire részes a dologban. S akkor majd a tör­vény eldönti, milyen mérték­ben bűnös Sabolin, Inozem- cev és Kuznyecov. Talán ke­vés olyan esettel találkoztunk már, amikor az első pillanat­ra teljesen elveszettnek hitt ember a szó szoros értelmé­ben újjászületett? Beszélget­tek velük, nem egyszer, nem kétszer, munkát kaptak, ta­nácskoztak a rokonaikkal, ba­rátaikkal, a Komszomollal, a pártszervezetekkel — és az ember kicserélődött. Nem mindjárt, persze, eleinte hi­tetlenkedett, gyanakodott, de aztán megértette: segíteni akarnak rajta és nem dutyiba dugni. Hosszú ideig beszélgettek, de Prohorovról szó sem esett. Kuprin végül nem tudta magába fojtani a kérdést: — És mi legyen Prohorov- val, Alekszandr Nyikolájevics? — kérdezte VoroncovtóL ,\\\\\\\\\\\\W\\\VV\\U\\\\\W»\\Vv\\\\\V mélyen, a fenekén, rátalált egy kis csomagra, amely beleszo­rult a táskába. S máris az asztalon hevert néhány, kis betűkkel teleírt papírlap. — Nézzen csak ide — mond­ta mosolyogva Szófija Tol- csinszkajának — ez itt már nem kottapapír. A szomszé­doknak is megmutatta. — De hiszen ez rejtjeles írás — mondta az egyik szom­szédasszony rémülten. Ügy fogta a papírt ujjahegyével, mintha mérges kígyót fogna. A házkutatást folytattuk... — Azt hiszem, ma nem ját­szik a Szpartak — mondta Voroncov, s így remélem, hogy Borisz Kuprin nem fogja az óráját nézegetni, vagyis mindent nyugodtan átbeszél­hetünk. Ideje, hogy levonjunk bizonyos következtetéseket. — Téved, a Szpartak játszik ma, csakhogy Tbilisziben — rezzent fel Kuprin, s pontosan ez a körülmény végzetes sze­repet játszik Anatolij Proho­rov életében. — Véleményem szerint — folytatta Voroncov — nem­csak Prohorovról kell beszél­nünk, hanem Kuznyecovról, Inozemcevről, Sabolinról is. Amíg Prohorov mellettük van, tovább csúszhatnak lefelé. . — Hova csúszhatnak to­vább? — tiltakozott Kuprin. Egy ember, aki honvédelmi vállalatnál dolgozik, és nem elég, hogy nem tartja be a legelemibb szabályokat, ami a munkájával és a titkos okmá­nyokkal kapcsolatos, hanem még tudatosan át is játssza azokat az ellenség kezébe. Sa- bolinnak tudnia kellett, hogy Prohorov el akarja adni a tő­le kapott adatokat! — És mégis — szőtte to­vább komótosan a beszélgetés — Köszönöm — mondta mo­solyogva Roscsin —, majd mi magunk... Vannak lakások, amelyek­ben csak úgy halmozzák a haszontalan, szükségtelen hol­mikat. Az egyetlen válasz, hogy miért nem hajítják ki ezeket, rendszerint az, hogy ,,minek dobjuk ki, amikor itt vannak már húsz esztendeje”. Mindenféle kacatok, szobrocs­kák, zárak kulcs nélkül és kul­csok zárak nélkül, kiégett vil­lanyvasaló, gombok, régi szám­lák, nyugták — lehetetíen mind felsorolni. Ilyen volt Szófija Tolcsinszkaja lakása is. Itt megtalálni néhány pa­pírdarabot, gigászi feladatnak tűnt Roscsin átlapozott minden egyes könyvet, régi, elsárgult újságokat, belekukkantott a számtalan fiókba, megnézte a polcokat — sehol semmi. A fáradt Szófija Tolcsinszkaja egyre csak azt hajtogatta, hogy Tol.iának nem volt előtte sem­mi rejtegetnivalója, és fárado­zásaink úgyis hiábavalóak. Már-már arra gondoltam, hogy Sabolin összekavart valamit a vallomásában, amikor Roscsin egy aktatáskát talált. Olyan volt, mint a többi ak­tatáska. Elhasznált, fekete, két zárral. Kották voltak ben­ne, néhány újság, ceruza. Ez minden. Roscsin kifordította az aktatáskát, megrázta, csak úgy hullott belőle a por. Ke­zével belenyúlt, végül, egészen DOKUMENTUM I I REGÉNV i tekhelyét is. megtalálják. — Mindent elmondok, nincs titkolnivalóm, semmi rosszat nem tettem. Itt étkezett, ivott nálam, gitározott... Szófija Tolcsinszkaja arca csak úgy izzott a felháborodástól. Hol a nyomozóra nézett, hol rám, hol meg a két szomszédnőre, akiket behívtunk a házkuta­táshoz. — Nyugodjék megy Szófija Alekszejevna — mondta lágyan Roscsin, s leültette az idős asszonyt egy karosszékbe —, tudjuk, hogy nem tett semmi rosszat. De Miután Anatolij Prohorov itt élt magánál, ke­resnünk kell bizonyos, minket nagyon érdeklő papírokat, amelyeket bizonyára önnél rejtegetett. — Igen, van ilyen — ugrott fel Szófija Tolcsinszkaja — egész dosszié — a kottáival. A dossziéban valóban kot­ták voltak. Lírai dalok. „Nem­sokára eljössz hozzám tiszti köpenyedben” — olvastam a szöveget és akaratlanul elmo­solyodtam. Valóban ebben jönnek hozzá, nemsokára. Újra csak kották, semmi más. — Nos hát, mit tegyünk — mondta Roscsin, miután át­nézte a dossziét —, nincs más hátra, bocsásson meg, de meg kell néznünk az egész lakást. — Tessék csak — mondta készségesen Szófija Tolcsinsz­kaja —, ha óhajtják, segíthe­tek. 10. — Elmondok mindent, a leg­apróbb részletekig. Igen, úgy kezdődött, hogy ellopta a no­teszomat — mondta halkan, szinte suttogva Sabolin —, el akart vészéjteni... Aztán fel­ajánlotta, hogy utazzunk együtt külföldre. — Hogy-hogy utazzanak el? — kérdezte Nahimov. — Szóval, hogy szökjünk ki..'. Állandóan azzal az igénnyel lépett fel, hogy mind újabb és újabb érdekes dolgokat mesél­jek neki... Persze, a munkám­ról. Mindent feljegyzett. „Ez lesz a második küldemény” — mondta. Szörnyű ez, tudom, szörnyű... , — Hol vannak ezek a fel- Üegyzések? — Azt mondta, hogy „meg­bízható helyen”... Vagyis Szó­fija Tolcsinszkajánál, a Táv­írda utcában. Egy órával ezután Szófija Tolcsinszkaja lépett a nyomo­zó szobájába. tJt us éjszakában Miután a nyomozók kihall­gatták Szófija Tolcsinszkaját, vele együtt felkeresték a la­kását, hogy a kém utolsó rej-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents