Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
honáén y ha! crozai: A Mátrai Regionális Vízmű megépítése Különösen az utóbbi években vált egyre égetőbbé a kérdés: mi lesz a Mátra sorsa? Hiszen már a jelene is sok gondot okozott, mivel aggasztóvá nőtt a vízhiány. Szárazabb időszakokban az üdülőkben nemcsak a fürdési lehetőséget kellett leállítani, hanem még az ivóvíz is aranyat ért — rendszeres járatban hordták pépkocsival a vizet Gyöngyösről. Régóta tisztázódott már, a Mátra vízhiányán csak a regionális vízmű megépítésével lehet segíteni. Ennek a tervnek a végrehajtásához azonban tekintélyes mennyiségű pénz kell. Mikor tudjuk ezt előteremteni? Ezt a kérdőjelet oldotta fel a kormány Gazdasági Bizottságának határozata. Igény és lehetőség A határozat jelentőségének körvonalazásához futólag tekintsük át a Mátra pillanatnyi adottságait, helyzetét. Az elmúlt évi adatok szerint mintegy hatezer férőhely állt a beutaltak rendelkezésére az üdülőkben és a gyógyintézetekben, naponta átlagban öt-hatezer turista kereste fel az ország legmagasabb hegyvidékét, az állandóan itt lakók száma pedig nyolcezerre tehető. Ekeknek az adatoknak az ismeretében válik érthetővé, hogy a Mátra napi vízigénye megközelíti a háromezer-háromszáz köbmétert. A tényleges víznyerési lehetőség pedig ennek az igénynek valamivel több mint a felét fedezheti Csupán. Az általános képből kiemelendő Kékes, ahol a vízhiányt sikerült megszüntetni. A legrosszabb helyzetben Mátraháza van, mellette Párád környéke és Mátraszentimre vár vízügyben hatékony intézkedésre. A kérdés lényege: honnan lehet a szükséges vízmennyiséget biztosítani a Mátrában? Szegény források Az általános elképzelés szerint nem lehet gond a víz a hegyekben. A Mátra viszont megcáfolja ezt a hiedelmet. Bár a források száma alig kevesebb háromszázötvennél, a percenkénti tízliteres vízhozammal mégiscsak mintegy ötven forrás büszkélkedhet. Nemcsak az a baj, hogy ezek a gazdaságosan hasznosítható források is nagyon elszórtan és csupán az alacsonyabb részeken találhatók, hanem az is, hogy valamennyit már bekapcsolták a víznyerésbe. A vízhiány megszüntetésének tehát egyetlen módja maradt: a patakok vizének felfogása tárolókban. A Köszörű-, a Nagy- és a Csörgő-patak vize hasznosítható erre a célra. Mindez a körülmény egyben megszabja a víztárolók telepítésének helyét is. Még annyit az elmondottakhoz, hogy a következő években a vízigénynek huszonöt százalékos emelkedését kell figyelembe vennünk, ez a természetes fejlődés következményeképpen várható plusz. Vizsgáljuk meg, mit tettünk idáig. Tervszerű előkészítés A vízügyi szervek már alapos előkészítő munkát végeztek. Megfigyelték a forrásokat, lemérték a vízfolyások hozamát, feltárták a hidrogeológiai adottságokat, és ezek alapján az építendő tárolók helyének kijelölésére is javaslatot tettek. A Mátrai Regionális Vízmű a Köszörű-, illetve a Nagy-patak völgyében épül. Medencéket létesítenek különböző helyeken, főnyomó vezetékeket építenek, elosztóhálózatot hoznak létre és víztisztító műveket telepítenek. A főnyomóvezetékek hossza kb. hatvan kilométer lesz, kilenc átemelő telepet építenek meg, a víztisztító mű teljesítménye pedig napi négyezer köbméter víz. A két völgyzáró gát és a tároló hatszázezer köbméter vizet foglal magában, további tárolókkal pedig ezerkétszáz köbméter vizet lehet majd biztosítani. A hatalmas építkezések befejezésének végső határideje 1980, költségei pedig jóval túlhaladják a százmillió forintot. Az állami forrásokból biztosított összegen túl az érdekelt szervek közel tízmilliót fordítanak a helyi fejlesztési feladatok végrehajtására. A közeljövő A regionális vízmű végső befejezésének időpontja eléggé a távoli jövőre esik. De mi várható már a holnapot illetően? A Gazdasági Bizottság úgy határozott, hogy a vízmüvet négy ütemben építik meg. Az első ütem teljesítése már a következő év feladata. Ennek keretében a mátraházi rész vízgondját szüntetik meg. A második ütem 1968-ban zárul, a parádi Mátra-környék vízellátását oldva meg. A további sorrend: Galyatető és a peremtelepülések bekapcsolása a vízellátásba. De az érdekelt helyi szervek már most dolgoznak a nehézségek csökkentésén, saját erőforrásaikra alapozva. Parád- fürdőn a vízvezeték felújítását és bővítését végzik el 1967-ig. A SZOT megbízásából már folyik a tervezés Gályán, a munka megkezdése a jövő évben esedékes. Mátraszentimrén törpe vízműveket kell építeni 1967-ig, mivel a regionális vízmű hatása csak későbbi időpontban jelentkezik itt. Az Országos Tervhivatal már erre az évre és a következő esztendőre több milliós keretet biztosított a vízmű első ütemének végrehajtására. A Mátra vízellátásának gondja tehát kilépett a viták köréből, a Gazdasági Bizottság határozata következtében a megoldás szakaszába jutott. Hogy mindez mit eredményez majd a Mátra további fejlődésében, ma még szinte felmérhetetlen. G. Molnár Ferenc Ülésezett a MÉSZÖV igazgatósága (Szabó Lajos tudósító): Tegnap tartotta október havi ülését a MÉSZÖV igazgatósága. Megjelent az ülésen Habéra László, a megyei pártbizottság munkatársa, Nemes Andor, a SZÖVOSZ osztály- vezetője is. Molnár Ferenc elnökhelyettes megnyitó szavai után a földművesszövetkezeti iparcikk-kereskedelem helyzetét és az elért eredményeket vitatták meg. Ezek után Kollár Lajos főosztályvezet ő előterjesztése alapján a háztáji gazdaságok árutermelésének végrehajtásáról és az elért eredményekről tárgyaltak. Az igazgatóság megállapította, hogy a földművesszövetkezetek igen tevékenyen bekapcsolódtak a háztáji gazdaságok fejlesztésébe. A vitában felszólaló igazgatósági tagok elismerően szóltak a mezőgazdaság és a háztáji termelés fokozására tett intézkedésekről és az elért eredményekről. Különösen a gombatenyészet létrehozását és az aranyfűz termelését sürgette az igazgatóság. Daltól hangos a határ. Szüretelő lányok pi... pi piros fejkendője, mint valami pipacserdő virít a tőkék között. Nótás kedvű legények hordják a puttonyt, időnkint csókot lopnak a lányok ajkáról, mely pirosabb az érett szőlőbogyónál. Hiába az ősz, október se mer konkurrálni a harsogó szüreti fiatalsággal, megadja magát és lágy, mézszínü lapfényt csorgat a szüretelőkre. Szőlő, méz, lerű, fiatalság, szerelem és utána esküvő — liába, így van ez minálunk, úgy szüret táján. — Mondja, uram, honnan szedte ezt a sok narhaságot? Hol talál maga daltól hangos határt, amikor traktorok pöfögnek, s főleg hol szüretelő lányokat és legényeket, ha csaknem iskolásokat? Hiszen nincsenek is fiatalok a szövetkezetben! — Pardon, álmodozni csak szabad, még ha giccses is... — Ismeri Vörösmarty versét? „Álmodozás az élet megrontója, mely kanosaiul, festett egekbe néz ...”? Most mondjam azt, hogy ismerem? Inkább nem ismerem, de a szüret, juszt is „dal tói hangos határ” — szüret. (—6) Tízezer tojásból sütnek tésztát Látogatás az új egri cukrászüzemben Korszerű kemencékben sütik a tésztát Naponként új munkások érkeznek Visomtára. A környező községiekből és a távoli Szabolcsból jönnek szerelők, építőmunkások, lakatosok, villanyszerelők és segédmunkások. Ma már 1600-an dolgoznak a külfejtésen és az erőmű építkezésén, de jövőre 2500-ra, 1967-re pedig mintegy 4000-re szaporodik a munkások száma. Hogyan telepednek meg, miként biztosítják az életfeltételeket ennyi embernek ott, ahol tavaly még szántóföld volt és szőlő termett? Az északi akna munkásai között akadnak szép számmal, akik a törzsgárdához tartoznak. Petőfibányáról, Ecsédről, a gyöngyösi XII-es aknától, vagy Mizserfáról kerültek ide. De az újabbak, a segédmunkások zöme Verpelétiről, Tama- örsről, Karácsondról, Jászárok- száliasról és Szűcsiből jár be. Hat autóbusz szállítja őket naponta, de sürgősen szükség van két nagy buszra. Az üzemi fürdő már kicsi. Most korszerűsítik és 360 fősre bővítik. A víztelenítő vágatokból csurom vizesen jönnek fel az emberek, sürgősen ruhaszárítóit kell építeni. Augusztus óta konyhája van az északi aknának. Több mint 500 személyre főznek ebédet és hideg reggelit, vacsorát adnak. Innen hordják a kosztot a déli akna gépszerelőinek és a Bányászati Építő Vállalat munkásainak. Erről a konyháról bőséges és jó kosztot kapnak as emberek• Mostoha körülmények uralkodnak a Betonútépítő Vállalatnál, pedig talán a legrégebben dolgoznak a területen. Jól járnak az adácsiak és a nagyúti munkások, mert őket már az új vasútvonalon, vágánygépkocsival szállítják. A munkásszállás olcsó, havonta mind- áMarae 15 forintot fizetnek a szaFényeh és árny ah Visontán bolcsi munkások. De ez nem indokolja, csupán a nemtörődömséget bizonyítja, hogy koszosak, pókhálósak a falak, kezdetleges és korszerűtlen a mosdó. Joggal panaszolják a munkások, hogy nincs rádió. A vasvázas barakkban nem lehet 220 voltos készülék? Igaz. De megoldást kell keresni, egy központi helyről, hangszórókkal és erősítőkkel. Jogos követelés, hogy korszerűsítsék a melegítő konyhát és esténként meleg vízhez jussanak a sáros, nehéz munkahelyről érkező emberek. Rohamosan szaporodnak a gondok az ÉM. 22. számú Építőipari Vállalatnál. Munkásainak szánra jelenleg 130—150 között ingadozik, de a tavasztól 650— 700 ember dolgozik majd az építkezéseken. Most Gyöngyösről, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat konyhájáról hordják a kosztot. Régebben jobb volt, az utóbbi hetekben csökkent az adag és romlott a minőség, ezért panaszkodnak az emberek. Igaz, a munkások csak 3,30-at fizetnek az ebédért, de a vállalat 10,52 forintot. Ezért szükséges, hogy a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat rendszeresen ellenőrizze a gyöngyösi konyhát és javítsa a kosztot. Az ÉM. 22. sz. Állami Építőipari Vállalat 2500 fős konyhát és 3000 ember részére szállást épít Visontán. Főleg saját munkásai és a beruházáson dolgozó többi vállalat részére. Államunk milliókat költ arra, hogy Visontán ne csak munkahelyük, hanem otthonuk is legyen az embereknek. Persze, a kezdet nehéz és viszontagságos. Amennyire lehet enyhíteni és rövidíteni kell a nélkülözést. Ezért a munkások érdeke és a nagy beruházás sikeres előrehaladása egyaránt megköveteli, hogy a munkásszállók és ebédlő építését gyorsítsák meg. A déli akna gépszerelési üzem munkásainak egy része máris korszerű, új lakást kapott Gyöngyösön. A többiek kényelmes, jól felszerelt, fürdővel, rádióyal és televízióval ellátott szálláson laknak. Kifogástalan a Tévén-tanyai új szálló. Nem ígéret, hanem az emberek szeme előtt, kezük és korszerű gépek munkájával valósul meg a közművesített, hideg, meleg vízzel, fürdővel és társalgóval ellátott, nagy, 3000 személyes munkásszálló és a fővárosi étteremnek is beillő 2500 személyes ebédlő. Szeptember elsején még csak kívánságként hangzott el, hogy a munkahelyen a legszükségesebb élelmiszerhez, cigarettához és tisztálkodási eszközökhöz hozzájuthasson a munkás. Ma már áruval bőven ellátott üzlet működik a déli és az északi aknánál és a Tévén-ta- nyán is. Űjabb autóbuszokat rendelnek, de amíg nincs elegendő, szükségmegoldásként a ponyvás kocsikat legalább bódéval látják el, hogy a hideg idő beálltával tűrhetőbb legyen a munkások napi utazása. Mennyi gonddal, bajjal jár a házépítés... csak az tudja igazán, aki próbálta. De Visontán jókora falunak tűnik az ideiglenes munkásszállás. Akkora darukat és gépeket szerelnek, hogy templomtoronynak is be- illenek. Utakat, vasutat építenek, akkora bányát nyitnak, hogy elfárad az ember, amíg körüljárja és az ország legnagyobb erőművét építik itt. Mennyi gondja, baja lehet a különböző vállalatok négyezer munkásának! Visontán ma még több a gond mint az eredmény, fények és árnyak váltják egymást. De új nap, új korszak kezdődik itt. Ahogy bizdnyos, hogy az éjt nappal váltja, éppoly törvényszerű, hogy az építkezések előrehaladásával szűnjenek a gondok és egyre jobb körülmények közé kerüljenek az emberek. Ma a brigádvezetők és a bizalmiak intézik a munkások ügyes-bajos dolgait. Hamarosan megalakulnak a munkahelyi pártszervezetek és szakszervezeti bizottságok. De sürgősnek és szükségesnek véljük, hogy a visontai dolgozók munkásellátási, szociális és kulturális ügyeit megfelelő hatáskörrel rendelkező választott testület intézze. Meg kell szüntetni a vállalatok között ma még jelentkező ellentéteket, minden téren javítani keH az ellátást és a munkakörülményeket. Ez a követelmény társadalmi rendszerünk lényegéből következik, de megköveteli a beruházás fontossága is. Ha idejében nem teremtenek megfelelő körülményeket, nem lesz elegendő munkás Visontán. Az anyagi előfeltételek adottak, a megfelelő szervezetet kell kialakítani és a vezetés minden szintjén kövessék a szabályt: törődjenek többet az emberrel. Dr. Fazekas László Most már nemcsak a „cégtábla” — színes betűs felirat — árulkodik, hanem az épületből kiszökő illatok is: új helyre költözött az egri cukrászüzem! —• Október tizennyolcadikán reggel kezdtük a hurcolkodást, s délben már sütöttünk is! — újságolta Tarai Miklós, a kétmillió forintos költséggel épített és berendezett korszerű üzem vezetője. ' Már az első órákban munkához kellett látnunk — magyarázza — mert a város üzletei nem maradhattak sütemény nélkül! Az indulás kicsit döcögős volt:mesz- szibb kerültünk a centrumtól, később tudtuk küldeni az árut. Jelenleg már majdnem a régi kerékvágásban haladunk, 7—10 óra között minden cukrászda, italbolt, büfé megkapja a rendelt mennyiséget. .. Az új üzem kényelmes, tágas — mindennek jutott benne hely: munkatermeknek, raktáraknak, mosdóknak, öltözőknek, irodának. Csodálkozva jegyezzük fel, hogy csupán egy nagyobb hibára panaszkodnak: — Az épület túlságosan mélyre került, ablakai egy szintben vannak a poros, forgalmas országúttal. A szellőztetést így nehezen tudjuk elvégezni. .. A raktárakban, munkatermekben mindenütt a legtökéletesebb felszerelés. Az egyik- helyiségben univerzális gépek sorakoznak: habot vernek, tésztát gyúrnak és krémet kevernek. A sütödében egy elektromos és hat gázkemence várja a tésztát. Amerre csak nézünk, cifra, jó illatú sütemények garmada! Az egyik asztalnál éppen linzer készül, a másikon túrós batyu, mellette tortát díszítenek — távolabb pedig a tároló polcokat töltik sok más finomsággal. — A cukrásznak vajon med* dig újdonság e sokféle csemege? — Nem sokáig — mondja mosolyogva a vezető. — A „torkoskodás” még az első éves tanulóknál sem tart tovább két hónapnál. Hamar eltelnek vele. Aztán már ők is csak kóstolgatnak. Egy-egy falatot. Szakmai kötelességből, Mert nincs itt külön meós —* pedig a három műszakba)} negyvenketten dolgozunk, a vagy félszáz fajta tésztát sütünk — mindenki saját munkáját bírálja, átvevője... Egy idősebb mester, Orgö* vány Gyula újdonságot készítj gesztenyepürét. — Csütörtök óta küldjük a3 egri üzletekbe. A gesztenye- masszából 300 kilót kaptunk Pestről, az első szállítmány- nyál. Egy darabig elég lesz Az üzemvezető egy másik helyiségben üres dobozokat mutat: , — Csomagolt árut is gyártunk ... A dobozon ott van már a „márkajelzésünk” is. „Nagytermelők” vagyunk... — Mennyi nyersanyagot használnak vajon fel ekkora „konyhán”? — Csak néhány tételt említek. Tíz napra 10 800 darab tojást, 270 kilogramm vajat, 15 mázsa lisztet, 140—150 kilogramm csokoládébevonatot szoktam rendelni... Ilyen sokat esznek az egriek, Eger környékiek,. (gyóni) xípOjsag s 1965. október 31., vasárnap
