Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

Változás Kömlőn Október utolsó munkanapja: világtakarékossági nap Valódi levelezőlap, vagyis képes levelezőlap. Foto helyett egy rajzzal: a földgömb, a hosszúsági és szélességi körök között húszféle pénzegység; ru­bel, dollár, font, frank, már­ka... és természetesen forint. A világ pénzei, mert október utolsó napja, amint a levelező­lap is hírül adja, világtakaré- kossági nap. 41 évvel ezelőtt az első taka­rékpénztár létrejöttének száza­dik évfordulója alkalmából Mi­lánóban megrendezték a taka­rékpénztárak első nemzetközi kongresszusát. A tanácskozás utolsó napja október 31-re esett és ezt követően minden évben megrendezik ezen a na­pon a világtakarékossági napot Hazánkban felszabadulásunk óta most ünnepeljük először a „takarékosság napját”, bár el­ső takarékpénztárunk már 1840-ben megalakult Fáy And­rás kezdeményezésére. „Takarékos ember jobban él” és ez a szocializmusban is érvényes, mert nálunk nem a tőkegyűjtés és a pénz fetisizá- lása készteti az embereket ar­ra, hogy gyűjtsenek* se nem a munkanélküliségtől és az öreg­kortól való félelem, hanem va­lóban a jobb élet utáni vágy. Megyénkben a betétállomány 570 millió forint körül mozog; (1956-ban 6 millió volt). A ta­karékbetétkönyvvel rendelke­zők száma csaknem százezer (1938-ban 32 ezer). Kilenc ta­karékpénztár, 127 postahivatal és 42 takarékszövetkezet fogad el takarékbetétet szerte a me­gyében. Csúcsforgalom az egri OTP-ben. (Foto: Kiss B.) Takarékos megye lettünk: minden városunk „takarékos város” és 32 községünk „taka­rékos falu”. Persze a takarékosság alapja nálunk a munka és nem, mint a kapitalizmusban, a tőke és a részvények. Szinte jelképként mutatja a világtakarékossági nap is ezt a döntő tényezőt: hiszen — mivel október 31-e munkaszüneti napra esik — mindig október utolsó munka­napja a világtakarékossági nap. Virágos városok ószi kiültetések — 67 ezer tő árvácska Felújitják a hatvani Népkertet Itt az ősz. A fák hullajtjék leveleikét, hűvös szél fujdogál, elszáradtak a parkok virágai. A hatvani városgazdálkodási Vállalat kertészetében azonban semmi jele nincs az elmúlás évszakának, itt továbbra is ta­vasz van. Azt üvegházakon át­szűrődő napfény melengeti a palántákat. A kertészek nagy gonddal nevelik a virágokat, hogy jövő­re is szép látványban legyen részük a Hatvanba látogatók­nak és a város lakóinak. Most ősszel a város parkjai­ban mintegy 67 ezer tő árvács­kát, hatezer tulipánhagymát, 10 ezer százszorszépet és mint­egy nyolcezer nefelejcset ültet­nek ki, hogy kora tavasszal már virágos legyen a város. Jövőre már nagyobb parkterü­lete lesz a városnak, mint az idén. Parkírozzák a Béke és a Bajcsy-Zsilinszky utcát, fel­újítják a Lenin téri parkot és a hatvani Népkertet. S hogy még szebb legyen a város, mint az idén, kiültetnek majd 1500 gömbakácot és 3500 rózsatövet is­Nevelik már a jövő tavasszal kiüitetésre kerülő palántákat is, többek között 15 ezer mus­kátlit. A kertészetben 19-en dolgoz­nak, nagy gonddal, szorgalom­mal. Munkájuk szép, érdekes s nagymértékben hozzájárul ah­hoz, hogy maga a város egyre szebb legyen. <k.h> * Olvastuk és nagyon örültünk neki, hogy Egert megtisz­telte a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Ugyanis öktó- ■ bér 22—23 közölt Egerben tartották konferenciát a helyes ■magyar beszédről. Bizony ezen a téren még sok tennivalónk volna... _ , Ezzel kapcsolatban mi is felvetnénk néhány kérdést, ha már Egerben volt ez a konferencia. Tallóztunk az elmúlt napokban a Népújság hirdetési rovatában. A nyelvtudományi szakemberek részére kijegyeztünk néhány kifejezést, amelye­bbet még utólagos vitára lehetne bocsátani— Ilyenek: Rőzsaszükségletét szerezze be,.. csodálatosan szép nem­zetközi újdonságaimból... Már eddig is sokat hallottunk az emberek élelmiszer-szükségletéről és ruhaszükségletének nemzetközi kielégítéséről, vagyis a Becsből, vagy Prágából hozott ruhaneműkről. De nemzeti rózsaszükségletünk vala­hogy nem alakult ki teljesen... Ami valóban mindennapi szükségletünk, az viszont nem rózsaillatú mindig. -. De azt sem tudjuk biztosan, hogy a következő kifejezések mit jelentenek a magyar nyelvben. Ezen a téren csak talál­gatásokra vagyunk utalva... Pl.: Gépírónő állást változtatna. Talán azt jelentheti, hogy én itt dolgozom ennél a vállalatnál, de szeretnék sokkal többet keresni, mint itt, ezért máshová is elmennék szívesen. (Csak több legyen a borítékban). Igényesnek eladó az én autóm, vagy valami mosom. Ez trgyebár azt jelentheti, hogy amim van, azt drágán akarom eladni. Ha már igényes, fizessen... Sürgősen eladó a zongora, vagy a motorkerékpár, esetleg autó. Ez azt jelentené, hogy amit eladok, az rossz ugyan, évek. óta nincs rá vevőm, tehát olcsón is eladnám ... Csali vi­gyék sürgősen... , . . Olcsón eladó valami. Ez azt jelentene, hogy amit eladok, az nem olcsó ugyan, de sürgősen jelentkezzenek a venni szándékozók, mert már szeretném is látni a pénzt. Egy ősz­szegben ... ., , Ezek, és ehhez hasonló szemelvények az ujsaghirdetesek tolvajnyelvéből még végleges nyelvészeti megfejtésre várnak és nagyon kérjük a legközelebbi konfemciát, hogy a követ­kező egri ülésen legalább utólag foglalkozzék a kérdéssel... Végül is szeretnénk tisztán látni, hogy higgyünk-e a hir- fetéseknek, vagy használjunk esetleg hirdetési szakszótárt. (DK. SZEMES) HÁROMRA ugrik az óra­mutató. Megszólal a kürt a Hatvani Konzervgyárban, vége a műszaknak. Kék köpenyes, fehér kendős lányok, asszo­nyok igyekeznek a kapu felé. Sokan vannak. Ezernél is töb­ben. Férfi alig van közöttük. A nők birodalma a gyár. A kapuban köszöngetés, búcsúz­kodás. .. ... és ez így megy már hetek óta. Talán csak az tűnik fel az embereknek, hogy a napok folytával egyre kevesebb kék köpenyes, fehér kendős asz- szony, lány érkezik ki a gyár­ból. A köszöngetés, búcsúzko­dás azt jelenti: akkor majd jö­vőre találkozunk... Idénymunkások. Évek óta visszatérnek a gyárba. Ha vé­ge a szezonnak, lejár a szer­ződés, elmennek. Nincs rájuk szükség. Pedig sokan szívesen maradnának. Munkáról álmo­doznak és arról, hogy a bú­csúzkodás előtt azt mondja ne­kik egyszer majd valaki: Ne menjetek, maradjatok... Ez is előfordul, de ritkán. Ügy járnak már be a gyárba, mintha haza mennének, ottho­nuk lett a gyár, ideiglenes otthonuk. A fészekrakásra még várniuk kell, talán majd jövőre... Czibolya Jánosné: — Szükség van erre a kis pénzre. Meg én megmondom úgy, ahogyan van, jól is érzem magam itt. De hát mire bele­melegszik az ember, lejár a szerződés. Én bejövök, ha kell, még vasárnap is... A negyvenedikben van, hat­vani lakos. 1200 forintot keres, Három év óta jár vissza. — A férjem is dolgozik, _ 1600—1700 forintot keres. Nem sok ez. Kell ez a kis Lejárt a szerződés pénz. Két gyerekünk van. A 16 éves fiam ipari tanuló, gép­lakatos lesz. A kislány nyolca­dikos. Házat is építettünk, így bizony nem penészedik meg nálunk a pénz. „A MILLIOMOS” a munka­helye. A nagy raktár, de ők csak milliomosnak hívják. Ta­lán egy millió üveg is elfér benne. ­— Mióta felnőttem, én min­dig dolgozom. Nem tagadom, szeretnék itt maradni. Végleg. Ha nem, majd csinálok valamit otthon. Egy kis pénzt. Jövőre visszajövök. Ha szükség lesz rám... Juhász Istvánná: Az általános iskola befejezé­se után jöttem először ide. Azóta minden szezonban itt vagyok. 1200 forintot keresek. Sokat számít ez. Négy hónap­ja mentem férjhez, gondolhat­ja, hogy szükség van rá. Fér­jem is itt van. Ö állandó mun­kás,. villanyszerelő. Ezeröt- ezerhatot kap. Itt ismerked­tünk meg a milliomosban. A neont szerelte... Tizenkilenc éves, itt lakik Hatvanban. A szülőknél... — Sok-sok mindent kéne venni. Jó lenne egy házat épí­teni, nagyon kell az az 1200 forint. Ha lejár a szerződés, munkát kell keresni. Dolgozni akarok. A férjem most vonul be. Talán ezt majd figyelem­be veszik. Szeretnék itt ma­radni. Nagyon szeretnék. Ha nem sikerül, bizony hiányzik majd az a pénz. Reményke­dem. .. Dónál Jánosné: — Én meg azt mondom. hogy a szezon után nem aka­rok ittmaradni. Nem én. Szük­ség van a pénzre, kell, de a telet otthon akarom tölteni. Nekem ez így a legjobb. Nyá­ron keresek egy kis pénzt, té­len pihenek... HATVANI 48 éves. Öröm­mel jön, örömmel megy. Fede- léző. Műszakonként 25—28 ko­sár üveget fedelez. Egy kosár­ban 360 üveg van. 1200 forin­tot keres, akár a férje... — A pénzhez mindenki ra­gaszkodik, télen majd spóro­lunk. Majd csak kitart vala­hogy. A jövő szezonban meg majd felpótoljuk az erszényt. Mert jövőre itt megint talál­kozhatunk. .. Beregi Andrásná: — Én sem akarok itt marad­ni. Talán majd Apcon, ahol lakom, vagy Petőfibányán ke­resek munkát. Az biztos, hogy dolgozni kell. Minden fillérre szükség van. A férjem 1500, én 1200-t keresek. Nincs házunk, anyáméknál lakunk, nő a gye­rek. Kicsit most lemaradtunk. Meg kell fogni a pénzt... Húszéves. Másodszor jött vissza a gyárba, ahol szívesen dolgozna, de a gyerek, az uta­zás, a gyaloglás miatt nem ma­radhat. Meg hát a szerződés. Nem maradt itt, de biztos, hogy dolgozni fog. Közelebb a gyerekhez... Kasza Istvánná: — 1963-ban jöttem ide a gyárba először. 64-ben megint itt voltam, s azóta minden­nap. Nem vagyok állandó dol­gozó, csak a szerződésem „nyú­lik” egyik dátumtól a másik­ig. Talán már itt maradok. így lenne jó. 28 éves, 1200 forintot keres, felét, mint a férje, aki Petőfi­bányán dolgozik. Lőriniciben laknak, a délutános műszakból éjjel fél egyre ér haza. Olyan mindenes itt a gyárbah. Szere­tik. Hozzáértéssel, lelkiisme­retesen, becsületesen végzi a munkáját. Ezért „nyúlik” a szerződése is... — Házat építettünk, minde­nünk megvan. Nagyon szeret­nék itt maradni. Nő a gyerek fiatalok vagyunk. Remélem, ha lejárt a szerződésem, isméi „megújul” majd... Baranyi János: — Tizenöt év járok mái vissza. A feleségem is itt van Ő is szerződéses. Hat gyere­künk van. A vasárnapokká: 1700—1800-at keresek. Ilyer családnak sok kéne. Elhiheti Szeretnék már végre úgy dol­gozni, hogy az legyen mindig a fejemben, hogyha lejár i szerződés, akkor ismét menn kell. Menni. Mert a család­nak kenyér kell... Negyven éves, hatvani. P sterilüzemben dolgozik, szak munkát végez. Pedig nincs ké­pesítése, rendes ember, j< munkás. Megbecsülik, öröm mel látják minden szezonban­— Ha egyszer itt maradhat nék... IDÉNYMUNKÁSOK. Ével óta viszatérnek a gyárba. Hí vége a szezonnak, lejár a szer ződés, elmennek. Nincs rájul szükség. Pedig sokan szívesei maradnának. Munkáról álmo doznak és arról, hogy a búcsúz kodás előtt azt mondja nekil egyszer majd valaki: Ne menjetek, maradjatok». Koós József HaUgatom az elnököt, a fó- ■ mezőgazdászt és közben azon tűnődöm, hogy az eredmények­ből, a sikerekből mennyi kö- 1 szűnhető az időjárásnak és mennyi az embereiknek? Akad­nak, aíkik a szerencsés, jó idő javára írnak mindent, a tények azonban mást mutatnak. Ta­valy jobban kedvezett az idő­járás, tavasszal az eső sem zu­hogott hetekig, mégis kapálat- lan maradt néhány száz holdon a kukorica. A kalászosok sem fizettek úgy, mint az idén és ennek sem a rossz idő volt az oka. Az elnök elmondja, hogy ez ávben minden közös kukori­cát háromszor kapáltak géppel, kétszer kézzel. A cukorrépa a négyszeri kapálás után hozta meg a 200 mázsán felüli ter­mést. A gazdaság az idén közel 80 vagon műtrágyát használt fel és 100 vagon istállótrágyát szórtak ki. A traktorosok be­hozták a tavasszal a múlt őszi lemaradást és jó minőségű magágyat készítettek a veté­seknek. A mennyiség mellett a minőség is előtérbe került és az idén nem volt senkinek szégye­nére a közös határ. Prémiumra 1.3 millió — 20-an visszajöttek... Komlón most elégedettek az emberek. A legutóbbi banki vizsgálat szerint egy forinttal többet oszthatnak a tervezett­nél és ezenkívül 4 forinttal emeli majd az egy munkaegy­ségre eső értéket a prémium. Az idén 1,3 milliót fizetnek ki prémium címén. Kidolgozták minden üzemágban a premizá­lás legjobban elfogadható for­máit s ez nemcsak több, de jobb munkára is ösztönzi a ta­gakat. Egyetlen példát a sok közül: amennyiben a sertések egy mázsa takarmány felhasz­nálása után 23 kilót híznak, úgy minden leadott 50 hízó után egy hízót kap prémium cí­mén a gondozó. A fiatalokról érdeklődöm. Kiderül, az egy év alatt már 20-an jöttek vissza azok közül, akik korábban hátat fordítot­tak a falunak. Közöttük 12 olyan fiatal, akik ma már meg­találják a számításukat. Komlón ma már sok minden másképpen van, mint egy év­vel ezelőtt. A békétlenkedők, a sértődöttek otthagyták a falut, az itthon maradottak támogat­ják a mostani vezetést Min­denki tudja — saját zsebén is érzi — az út, amelyen járnak, a felemelkedéshez, a boldogu­láshoz vezet Szalay István nyitást, egy nagyon nehéz hely zetben lévő gazdaság vezeté sét. Molnár János elnök, Do mán Zsigmond főmezőgaz dász és a községi tanács el nőké a változásról beszélget nek. Mérlegre teszik az égj esztendőt. Feltűnik, nem a rég vezetést szidják, minden gon­dolatukat, figyelmüket a jelei és a jövő köti le. A változás tényekkel, számokkal mérik kézzelfoghatóan bizonyítják a vezetőség és a tagság mi már közös úton járnak. Az el­nök füzetéből számok kerül nek elő: a búza több min kétezer hold átlagában az idei 13,6 mázsát fizetett, az őszi ár­pa 14,5-öt. A cukorrépa hol­dankénti termésátlaga 200 má­zsán felül van és a kukorica- termés is jó. S — Búzából rekordtermés értünk el, — jegyzi meg az el­nök. 268 vagon búza termett 45—tel több a tervezettnél. A főmezőgazdász a jószágo­kat említi. Közel 900 szarvas- marha téli takarmányozásár« 120 vagon szálas takarmánj és 8000 köbméter siló áll ren­delkezésre. Abrak is lesz elég sőt a több mint félezer háztá­ji tehénnek is jut elegendc szálas takarmány. Szó kerül az őszi munkákról A búza vetését több mint két­ezer holdon befejezték. A 4f traktoros úgyszólván éjjel­nappal dolgozik és naponta közel ezren végzik a betakarí­tást — Egy éve kevés volt még a munkaerő, most azon gon­dolkodunk, hogyan adjunk munkát az embereknek... Búcsúnapján is dolgoztunk A búcsú máskor egy hetes kiesést jelentett a mezőgazda- sági munkákból. Az asszonyok ilyenkor sütnek, főznek, a fér­fiaknak is akad dolguk a hás körül. A komlói búcsú aratás idejére esik és az idén először fordult elő, hogy a vezetőség kívánságára még búcsú nap­ján sem álltak le a gépek, Arattak, szállítottak, ki-ki vé­gezte a dolgát. Már a nyolca­dik vasárnap dolgoztak, ami­kor a traktorosok azt mondták az elnöknek: szeretnénk meg­nézni az NDK—Magyarország meccset a Népstadionban. Kí­vánságuk teljesült, mert a szövetkezet a 46 traktorost és a legjobb dolgozókat felvitte Budapestre. Szombaton a meccset nézték, vasárnap vi­szont már teljes üzem volt a határban. Aimak idején hét szövet kezet alakult ebben a nagy alföldi faluban. Későbl egyetlen 8000 holdas gazda Sággá egyesültek. Sok vol a baj, nehezen találták mej a közös hangot. Évek sorai figyelemmel kísértük életü­ket, munkájukat, segíten próbáltuk a kibontakozást fgy tett a megye, a járás Is Az elmúlt év, — mióta új vezetőség került az élre — fordulatot hozott a komlóiéi életében. Erről a változás­ról számolunk be Olvasóink­nak. Víztorony, fejőgép, de minek? Egy évvel ezelőtt jártam Komlón. Az italbolt előtt az utcákon emberek álldogáltak, beszélgettek. Hangjuk tele volt keserűséggel és minden sza­vukból kicsordult az elégedet­lenség. A tavaszárpa három mázsát se adott holdanként, a búza is csak 9 mázsa egyné­hány kilót fizetett. — Mi van a kukoricával? — kérdeztem egy vasvillára tá­maszkodó embertől. — A negyedrésze kapát se látott, — válaszolt és legyin­tett; elege van már minden­ből. Többen az akkori elnökre panaszkodtak, a módszereire, és azt mondták, állami gaz­daságot csinál a szövetkezetből. — Fejlődünk mi, kérem. Építünk, vásárolunk is, csak éppen nem azt, amit kellene. Fejőgépet vettünk két éve, ott van most is a ládában, építet­tünk víztornyot, de a közmű­vesítésről megfeledkeztünk, így aztán harmadik éve áll már a víztorony is, de minek... A panasznak nem akart vé­ge szakadni Nemcsak a sértő­döttek panaszkodtak, de azok B szorgalmas, földhöz értők is, akiknek fájt, hogy kapál atlan a kukorica, hogy három má­zsát fizetett az árpa és hogy víztoronyra, meg fejőgépre töltik a pénzt, holott ezekre — a gazdaság erejét figyelem­be véve — csak több év múl- jua lenne szükség. — Mennek a maguk feje jűfrn, — szólt keserűen egy gazda, aki annak idején 12 holdon gazdálkodott. — Mi ezren tagok pedig üres »sebbel várjuk a telet Búzából rekordtermés volt ' Egy év nem hosszú idő egy Szövetkezet életében de elegen­dő ahhoz, hogy — a tagság ta­talmát, megbecsülését élvező Vezetőség — helyes irányba ifiordíthassa a rudat. A kömlői új vezetőség a napokban jubi­lál. "Egy érne vették át az irá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents