Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
A kémia és a rák Leonyirt Larin professzor, a rák kémiai terápiás gyógyításának specialistája, a Szovjetunió orvostudományi akadémiájának levelező tagja a rosszindulatú daganatok gyógyításáról. A rák keletkezésének okait illetően többféle Vélemény alakult ki. A szovjet tudósok egy csoportja Lev. Zsiljbér vezetésével azt vallja, hogy a szervezet valamennyi rosszindulatú daganatát speciális daganatkeltő vírusok okozzák. A tudósok egy másik csoportja — amelyhez magam is tartozom —, azon a véleményen van, hogy a rákot előidéző okok különbözőek. Lehetnék közöttük 1 meghatározott összetételű kémiai anyagok, mint például kőszénsó, parafái, anilin festék-anyagok és egyebek. Rákosodást okozhatnak a szervezetbe hatoló sugarak által kiváltott fizikai hatások. És bizonyos esetekben a vírusok is. Nem vitás, hogy az állati szövetek egyes daganatait vírusok válthatják ki. Azt azonban ma mégsem állíthatjuk, hogy az emberi szövetek daganatait általában a vírusok okozzák. Ezt ugyanis még nem sikerült bebizonyítani. Sokkal valószínűbbnek látszik • viszont, hogy a fehérvérűséget vírusok idézik elő. Határozottan állítható, hogy a leggyakrabban előforduló daganatok elterjedésében alapvetően fontos szerepet játszik a külső környezet hatása. Számos kísérlet bizonyítja például, hogy a tüdőrákot a túlzásba vitt dohányzás okozza, a gyomor és a bél, tehát a tápcsatorna-rendszer rákos megbetegedése viszont a táplálkozással van összefüggésben. A statisztikai vizsgálatok bebizonyították, hogy bizonyos országokban és néhány népnél vagy népcsoportnál ennek vagy annak a szervnek a rákos megbetegedése feltűnően gyakran előfordul. így például a száj üreg rák a Szovjetunióban, Angliában és az Egyesült Államokban igen ritkán fordul elő. A földkerekség néhány országában azonban, mint például India városaiban, az első helyen áll. íyi indezek alapján joggal állítható: a külső környezet szerepének felismerése reális lehetőséget nyújt a rák néhány formájának megelőzésére. Ebből következik, hogy a rákosodás megelőzésével érdemes nagyon komolyan foglalkozni. Leningrádban, ahol már néhány év óta ilyen irányú kísérletek folynak, máris figyelemre méltó eredményeket értek el. Igaz, a rák gyógyítása ma még távolról sem megoldott, a rákos sejtek sebészi és sugárterápiái gyógyítása, valamint az úgynevezett kémiai terápia alkalmazása azonban eredménnyel kecsegtetnek Ma már a világ különféle országaiban mintegy húszféle rákellenes preparátumot alkalmaznak. Közéjük tartozik az Embihin, a chlorarnbicil, a do- pan, a szarkolizin, az en- doxan,- a tyotef és a metotrek- szat. A kémiai hatóanyagok természetesen nem valamennyi, csupán néhány daganatfajtát gyógyítanak. Néha pedig egy meghatározott fajta gyógyszer csak egy meghatározott fajta rákos daganat ellen alkalmas, így például az embihin, a clo- rambicil, és a dopan főképp csak a nyirokérrendszer rosszindulatú daganataira hatnak. A szarkolizin pedig többnyire bizonyos csontdaganatok ellen hatásos. Néhány rákfajta ellen viszont még nem sikerűit semmiféle hatékony preparátumot készíteni. A kémia—terápiái készítmények gycgyhatása különféle formában jut kifejezésre. A fokozatok a daganatok bizonyos mértékű csökkentésétől egészen a teljes felszívódás valamennyi skáláját mutatják. Bebizonyított dolog, hogy egyes rákos megbetegedések kémiaterápiás gyógykezelése 5—10 év alatt teljes klinikai gyógyulást okoz. Ennek ellenére még nem állíthatjuk kategorikusan, hogy ez a tökéletes gyógyulással egyenlő, hiszen az ilyen irányú kísérletek viszonylag nemrégi keletűek. A Szovjetunióban például a petefészek rákos megbetegedését szarkolizinnal kezelve előfordult, hogy tíz év alatt teljes gyógyulás következett be. A néhány biztató eset azonban egyelőre még kevés ahhoz, hogy általános érvényű következtetéseket vonjunk le belőlük. Nagyon fontos1, hogy a kémiaterápiás eljárás nemcsak a kezdeti stádiumban lévő megbetegedéseket, hanem az el- hanyagoltabb daganatokat is hatásosan gyógyíthatja. Ezenkívül a kémiaterápia növelheti a sebészi beavatkozás és a sugárkezelés eredményességét is. A különféle gyógymódok kombinált alkalmazása feltétlenül figyelmet érdemel. A további kutatások számára jó támpont az a tapasztalat is, hogy a tüdőrák miatt operált betegek ismételt kezelése en- doxinnal csökkenti a visszaesések arányszámát. A ftoru- racil alkalmazása viszont növeli a tüdőrák röngenterápiás kezelésének hatékonyságát. Az utóbbi időben a rákos megbetegedések elleni küzdelem módszerei kiszélesedtek. Eredményesnek ígérkező kísérleteket végeztek például a folyékony készítményeknek gzon véredényrendszerbe juttatásával, amely a rákos daganatot táplálja. A rák kémia-terápiás gyógykezelése előtt nagy távlatok állnak. Nem kétséges, hogy olyan új daganatcsökkentő készítményeket fognak kikísérletezni, amelyek az eddigieknél lényegesen hatékonyabbak lesznek. E preparátumok alkalmazása is céltudatosabb lesz: önállóan és a sebészi beavatkozással, valamint a sugárterápiával kombináltan is új eljárások látnak napvilágot. Ugyanakkor egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a rák elleni küzdelem igen fontos területe a — megelőzés. Ha például az emberek felhagynának a dohányzással, a tüdőrákos megbetegedések száma hozzávetőlegesen a jelenleginek egytize- dére csökkenne. Változatlanul nagy lehetőségeket rejt magában az a tény, hogy a megelőzés immár tudományos alapokon nyugszik. Szalonnamérés — ultrahanggal Egyre több felhasználási területe van a nem is olyan égóta ismert ultrahangnak Az ultrahang a hallható hangái nagyobb frekvenciájú mechanikai rezgés. Különféle nyagvizsgálatokra, távolságmérésre, nem keveredő anyagok isszekevérésére, fémek folyadékokban történő finom elolvasz- ására, kémiai folyamatok gyorsítására, kristályszerkezetek negváltoztatására, baktériumok roncsolására, gyógyítására gén alkalmas. A gödöllői Sertéshízékonysági Vizsgáló Állo- náson jelentős eredményeket értek el az élőállatok ultra- iangos vizsgálatával. Eddig csak a levágott sertések szalon- iájának a vastagságát lehetett mérni, az ultrahang segítségéjei az élő sertéseken is mérhető a szalonna, illetve a karaj iUapota. A kísérletek főleg atovábbtenyésztésre legalkalma- gtbb állatok kimlaselasa szempontjából tgejt jelentősek, Kétéltű traktor Bármilyen furcsán hangzik az elnevezés, a Szovjetunióban vízen és szárazon egyaránt használható traktorokat is készítenek. E masinák előtt nincs akadály. Átszelik a folyókat, a tavakat és a mocsarakat is. Munkájukra elsősorban a Szovjetunió északi, erdős tájain van szükség: a kivágott, nagy mennyiségű fa elszállításához használják őket. Ha szükséges, a kétéltű traktor egyéb célokra is átalakítható. Kilencven lóerős motorja és 540 mm szélességű hernyótalpai talajegyengetésre és kisebb távú földszállításra is alkalmassá teszik. Uj követelmények, új fémek A kutatás és a technikai alkotások rendkívüli követelményeket támasztanak azokkal az anyagokkal szemben, amelyekből a gépek készülnek. Igen magas hőmérséklet, rendkívüli nagyságú vákuum, a világűr hidege, erőteljes atomsugárzás, igen aktív vegyi állóság, tartós szilárdság, sugárérzéketlenség, kopásállóság, könnyű fajsúly, stb, mind olyan követelmények, amelyekkel korábban a tervezőknek nem kellett számolniuk. Éppen ezért ma már azok a fémek is mind fontosabb szerepet játszanak, amelyek néhány éve még csekély, vagy éppen semmiféle ipari jelentőséggel nem rendelkeztek. mindeddig csupán az elemek periódusos rendszeréből ismertük őket, felfedezésük inkább csak tudományos értékű volt. Ma már azonban pl. a beril- lium az atomreaktorok fontos nyersanyaga. A tantállal együtt előforduló niobium igen magas olvadáspontú, viszonylag könnyű fém, amely az atomreaktorok fontos anyagával, az urániummal értékes ötvözeteket képez. A tantál korrózióállósága miatt rendkívül előnyösen alkalmazható különleges esetekben elektroncsöveknél, egyenirányítóknál,, kondenzátoroknál; ötvözetei a wolfram kivételével az ösz- szes eddig használt szerkezeti anyagoknál hőállóbbak. A titán rendkívül korrózió- álló és nagy szilárdságú, ma már mintegy tizenkét különböző ötvözete ismeretes; felhasználják a rakétáknál és a reaktorelemek szerkesztésénél. Versenytársa a vanádium, amelynek előnye az előbbivel szemben a nagy hővezetőképesség és a kitűnő hengerel- hetőség. A cirkóniumot ma már kiÖsvilági tengeri góliátok Tengeri őskrokodilok. Az óstenger napsütötte vizében napozott, tele bendővel, gyanútlanul szunnyadva, s csak néha-néha legyintett egyet-egyet irtózatos evezőlapáttá átalakult végtagjával, hogy fenntartsa ötméteres, gigantikus testét. A táj barátságos némasága egyszerre semmivé lett. Hatalmas erővel, vad iramban, szinte túrva maga előtt a vizet, tizennégy méteres, óriás tengeri krokodilus érkezett. A. palaszürke tömeg úgy rohant tova, hogy a test mellső része magasra szökött a hullámok fölé. Az óriási krokodilfej széttárta rettentő állkapcsait. Száz foga villant meg a napfényben. A következő pillanatben őrült összevisszaságban kavargóit vízben és levegőben fej, farok, láb, az óriás tengeri krokodil, a Tyllosaurus eszeveszetten Csapkodó teste és a tengeri teknős szénásszekér nagyságú páncélja. Ahol lecsaptak, a víz süvítve vált ket- 44 Azután a teknős hirtelen berántotta fejét és lábát az átharaphatatlan, vastag teknő- be, s lesüllyedt a mélybe. Alámerülése helyén vérfolt jelezte, hogy az óriás ellenfél leszakította bal hátsó lábát. Honnét tudjuk mindezt, hiszen nem volt még emberi szem, amely láthatta volna ezeket az eseményeket. A drámai harc 80—100 millió évvel ezelőtt történt, a kréta időszakba. Nos, az óriás kroko- dilusra, vagy óriás gyíkra hasonlító őshüllők tökéletesen megmaradt teljes csontvázait megtalálták Európa és Amerika hegyeinek és mélyen bevágott folyóvölgyeinek kőzetrétegeiben, az óriás teknős csontváza mellett. \ Ezeknek a tengeri őskroko- dilusoknak az elődei a szárazföldről vándoroltak lassan, évmilliók alatt a tengervízbe. Testük fokozatosan átalakult a vízi életmódhoz. Keskeny, megrfyúlt, jellegzetesen gyíkszerű koponyájuk s két, rendkívül nagy tágulásra képes áll; kapcsuk volt. Nagy, kúpos, hegyes fogaik az állkapocs csontjával szilárdan összenőttek és rendkívül erős, szilárd fegyverek voltak. Az állat az őspolipokat, halakat, hüllőket, a kréta időszaki fogascsőrű ősmadarakat könnyűszerrel szétharaphatta, vagy széttéphette és elnyelte. Megtámadta a cápákat is, az ősvilági tengerekben már otthonos bestiákat, sőt az olyan egyedül élő remetéknek is nekiesett, mint az említett óriás teknős, Észak-Amerikában ugyanabban a kőzetrétegben, amelyben az óriás tengeri krokodilus csontvázat találták, ráakadtak az óriás teknős teljes csontvázára is. Egyik lábfeje hiányzott. A lábszárcsontot mintha éles bárddal kettévágták volna. A szörnyű seb behegedt, ami a csont visszamaradt csonkján jól látható. Így tudták meg a tudósok, hogy a teknős a támadást túlélte, s ma már ismeretlen okból, talán öregsége következtében jóval később pusztult el. Az őshüllőknek a vízi életmódhoz alkalmazkodott csoportja rendkívül sok nemezet- ségből és fajból áll. Legtöbbjüknél hosszú korszakokon át, fajról fajra és nemezetségről nemzetségre követhető a fejlődés. Az első ősök a mintegy 150 millió évvel ezelőtt lepergett triász időszakban tűntek fel, fejlődésük virágkorát az ezután következő jura korszakban élték, s egyik-másik águk csak az úgynevezett kréta időszakában halt ki. Ma már semmiféle rokonuk, vagy utóduk nem él tengereinkben, vagy édesvizeinkben. Taanádi Kubacska András terjedten alkalmazzák az atomtechnikában és a vegy-j iparban, mert rendkívül korrózióálló és nagy szilárdságúj ötvözetei nagy vákuumban is jól alkalmazhatók. Mindig a hafniummal együtt fordul előj ez viszont mint igen kemény és magas olvadáspontú anyag, fontos lesz a jövő fémkob ászai számára. A szerkezeti anyagok skálájának kiterjesztése persze nem könnyű feladat, mert az előállítás és a megmunkálás olykor igen nehéz problémákat vet fel. Akad ugyanis az említettek között olyan, amely a levegő gázaira annyira hevesen reagál, hogy csak védőbevonat segítségével alkalmazható: ilyen például a nióbium. Ugyanezen ok miatt a titán olvasztása, öntése is csak védőgáz atmoszférában történhet. Az említett igen nagy szilárdságú, kemény anyagok után- alakítás nélküli formálása többnyire csak a robbantásos fémmegmunkálás útján történhet. Dala László A vadak és a közlekedés A közlekedés okozta vadkárok, illetőleg a vadak által előidézett közlekedési balesetek az utóbbi években gondot okoznak Európa sűrűn lakott és nagyobb erdőségekkel rendelkező országaiban. 1964-ben a nyugatnémet hatóságok ezzel kapcsolatban Hessen, Pfalz, és Rajna—Westfalia tartományok mintegy 655 különböző útszakaszán végeztek felméréseket. Az egész éven át tartó mérések érdekes eredményekkel jártak. A vadkárokat illetően a közlekedés a legnagyobb pusztítást az őzek és nyulak soraiban okozta, dámvadakban viszonylag kisebb a veszteség. A felmérés szerint a vadak veszteségük túlnyomó részét a páro- sodás idején szenvedik el. A napszakok közül minden esetben este a legnagyobb a veszteség. Milyen károkat okoz a vad a közlekedési járművekben és emberéletben? A felmérések szerint a szarvasok a gázolások 43, az őzek 17 százalékban elsősorban a gépkocsikra anyagi károsodást jelentettek. A gázolások során a gépkocsiban bennülő személyek a szarvasok eseteben 16,7, az őzek esetében 5,8 százalékban sérültek meg. A vadgázolással kapcsolatos halálos balesetek száma elenyészően csekély más okokhoz viszonyítva. Á szakkörök szerint a vadgázolások csökkentésére Nyu- gat-Németországban egyedül az úttest mindkét oldalán felállított kerítés jöhetett eddig számításba.
