Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-31 / 257. szám

A Szovjetunió külpolitikájáról A Pravda vezércikke MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda szombati száma vezércikkben kommentálja az októberi forradalom 48. évfordulója alkalmából kiadott jel­szavakat. Ezzel kapcsolatban kifejti az SZKF és a szovjet kormány külpolitikai vonalát Hangoztatja, hogy a Szovjet­unió internacionalista kötelességéhez híven hozzájárul a szo­cialista világrendszer megszilárdításához, töretlenül harcol a szocialista országok összefogásának, barátságának és egysé­gének erősítéséért. A kommunista és muskáspártok számára nincs nemesebb és fontosabb feladat, mint a munkásosztály, minden haladó erő mozgósítása az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen, az elnyomás, a reakció és a háború erői ellen vívott harcban. # A lap vezércikke megállapítja, hogy a Szovjetunió mara­déktalanul eleget tesz testvéri kötelességének a vietnami nép iránt, amely a szocializmust építi, harcol az amerikai agresszorok ellen. Együttérzésünk azokkal a népekkel, amelyek napjaink­ban fegyveres harcot vívnak az agresszív imperializmus el­len, a nemzeti függetlenségért, a demokratikus társadalmi fejlődésért. i A szovjet nép aggodalommal figyeli az Indonéziában kialakult feszült helyzetet, a belső és nemzetközi reakció mesterkedéseit, az indonéz nép nemzeti egysége és forradalmi erőinek együttműködése ellen intézett támadásukat A szov­jet emberek ezekben a napokban kifejezésre juttatják azt az őszinte reményüket, hogy a reakciónak nem sikerül letéríte­nie Indonéziát az indonéz nép által választott útróL (MTI) Morse-levele WASHINGTON (MTI): Wayne Morse szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagja levelet intézett Douglas MacArthur külügyminisztériumi állam­titkárhoz, aki kongresszusi ügyekkel foglalkozik. Morse rámutatott, hogy mind India, mind Pakisztán figyelmen kívül hagyja az amerikai kongresszusi meg­szorításokat az amerikai fegyverszállításokkal kap­csolatban. A szenátor han­goztatta, hogy a külügymi­nisztérium és a hadügymi­nisztérium mindezzel nem törődött, pedig kötelessége lett volna, hogy ellenőrizze a fegyverzet felhasználását a külföldi segélyprogramról szóló törvény előírásainak megfelelően. MacArthur államtitkár vá­laszában elismerte: valóban van rá bizonyíték, hogy mindkét ország amerikai ere­detű katonai felszerelést használt fel a kasmírt hábo­rúban. Halálra ítélték a lett háborús bűnösöket RIOA (TASZSZ): A lett fővárosban véget ért hat háborús bűnös három héltig tartó pere. A bíróság szomba­ton hirdetett ítéletet. Aihelis, Maikovkis és Puntulis vád­lottakat, akik jelenleg az NSZK-ban, az Egyesült Álla­mokban és Kanadában rejtőz­nek, távollétükben halálra ítél­ték. Ugyancsak halálos ítéletet hirdetett ki a bíróság Basan- kovicz és Krasovskis háborús bűnösök ügyében. A hatodik vádlottat, Vaiczukot 15 évi szabadságvesztéssel sújtották. Wilson befejezte tárgyalásait Lélegzetvételnyi szünet a rhodesiai kérdésben SALISBURY (MTI): Wilson, angol miniszterelnök szombaton befejezte ötnapos rhodesiai tárgyalás-sorozatát, amelynek célja az volt, hogy lebeszélje a Smith-kormányt a függetlenség egyoldalú kikiál­tásáról A függetlenség, mint ismeretes, a jelenlegi fehérura­lom véglegesítését jelentené. A gyenge pozíciókból tárgya­ló Wison semmiféle érdemle­ges eredményt nem ért el Pénteken késő este mégegyszer találkozott Smith-szel s hír­ESEMÉNYEK _ sőrskluui jcocwoűxSk-VMíoaS'.xÄ'a»KK*x\sxNsaäSS» KAIRO: Mint a MEN hírügynökség ielenti, Nagy József né hazánk könnyűipari minisztere Kai­róba érkezett. Négynapos ittlé­te alatt a két ország együttmű­ködéséről tárgyal az EAK ve­zetőivel, majd tovább utazik Indiába. MOSZKVA: Az SZKP Központi Bizottsá­ga táviratban üdvözölte az Ausztráliai Kommunista Párt vezetőit a párt megalakulásá­nak 45. évfordulója alkalmá­ból. KHANG KHAY: A Patet Lao-rádió ismertet­te Sufanuvong október 13-i le­velét a genfi leszerelési érte­kezlet két társelnökéhez. A her­ceg a levélben rámutat, hogy az ország jelenlegi válságát az amerikai imperialisták és la­kájaik agressziós politikája és háborús bujtogatása idézte elő. CARTHAGE: A Texas állambeli Carthage közelében összeütközött két autó. Az összeütközés követ­keztében a kocsik lángba bo­rultak. A szerencsétlenségnek kilenc halálos áldozata van. MOSZKVA: Couve de Murville, francia külügyminiszter szombaton egy napos látogatásra Lenin- grádba érkezett CARACAS: A venezuelai kormány beje­lentette, hogy a fővárostól 20 kilométernyire megtalálták a partizánok egyik fegyver- és lőszerüzemét. Az állítólagos fegyvergyár elfoglalása köz­ben a rendőrök egy gerilla-har­cost megöltek, több személyt letartóztatlak — jelentik a nyugati hírügynökségek. BECS: Az osztrák fővárosban befe­jeződött a Nemzetközi Légi­szállítási Szövetség — az IATA — 21. közgyűlése, amelyen 84 légitársaság küldöttei és meg­figyelői vettek részt. MENDOZA: Frei, chilei és Illia, argentin elnök tárgyalásain nézeteltéré­sek jutottak napvilágra az Amerika-közi békefenntartó erők megalakításának kérdésé­ben — jelenti az AFP. — Chi­le szívósan védelmezi a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvét, mig az argentin tárgyalófél nem egy­séges: iyia elnök a békefenn­tartó erők megalakítása ellen szeretne állást foglalni, az ar­gentin hadsereg vezetői és a velük egy véleményen levő Zavala Ortiz külügyminiszter azonban az Amerika-közi csa­patok mellett vannak. ügynökségi Jelentések szerint ez alkalommal a rhodesiai mi- nisztelerök közölte vele, hogy elutasítja utolsó javaslatát. Ez az volt, hogy állítsanak fel an­gol királyi bizottságot, ez ké­szítse el a független Rhodesia alkotmánytervezetét és hatá­rozzon arról, hogy elfogadha­tó-e az ország egész lakossága számára. Rhodesiai részről eTlenjavas- latot tettek, s most Wilson ezt terjeszti Londonban a kabinet elé. A rhodesiai kormány azt javasolja, hogy nevezzenek ki közös „királyi” bizottságot, s ez döntse el, hogy az 1961-es alkot­mány — a függetlenségi stá­tusnak megfelelő módosítások­kal — elfogadható-e Rhodesia számára. Az UPI jelentése sze­rint Smithék azt indítványoz­ták, hogy a közös „királyi” bi­zottság két tagja legyen rho­desiai (egyikük a rhodesiai leg­felsőbb bíró), s csak a harma­dikat nevezze ki London. Wilson hazautazása után Bottomley, nemzetközösségi ügyekkel foglalkozó miniszter és Sir Elwyn Jones, főállam- ügyész még Rhodesiában ma­rad. Wilson hazafelé menet megáll Zambiában, és Accrá­ban, az éjszakát a nigériai La- gosban tölti és vasárnap Gib­raltáron át érkezik Londonba. Hírügynökségi szemleírók Wilson misszióját kudarcnak tekintik. Dél-vietnami helyzetkép A közelmúltban P!el Me körzetében kibontakozott harc­események egyértelmű választ adtak azoknak, akik a mon­szun időszak végével a dél­vietnami szabadságharcosok katonai akcióinak csökkenő- sét várták. A stratégiai fon­tosságú 19. számú közúton, Pleiku, illetve Due Co körzeté­ben ez év augusztusában le­zajlott harcok óta ez az első nagyobb szabású katonai ak­ció, amely érzékeny vesztesé­geket okozott az amerikai és a velük szövetséges hadsereg­nek. A plei-mei csata jelentő­ségét emeli, hogy az ütközetre az expedíciós hadsereg létszá­mának közel 170 000 főre tör­tént emelése után került sor. Dél-Vietnamban jelenleg mint­egy 150 000 amerikai és kö­zel 16 500 dél-koreai katona tartózkodik. Az amerikai katonai vezetés sem a csapiatok létszámának növelésével, sem a Guam-szi- getéről felszállt B 52-es ne­hézbombázók támadásának sűrítésével nem tudta elérni az elképzelt célt: a szabadság- harcosok támadási szellemé­nek megtörését, a belpolitikai helyzet megszilárdítását Sike­rült elodázniok ugyan a kü­szöbön álló katonai vereséget — amelytől júniusban még joggal tarthattak —, de Fled Me példája jól mutatja, nem kerültek közelebb az óhajtott katonai győzelemhez. Lankadatlan ellenállás New York: Tüntetők tiltakoztak a szövetségi bíróság épülete előtt az amerikai csa­patok Dél-Vietnamba szállítása, valamint az újabb behívások ellen. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) MPim&G l§65. október 31., vasárnap Már évek óta folyt az ir- ■ ■ tózatos öldöklés az el­ső világháború különböző frontjain. Galíciában, Woihy- niában, a Pripret-mocsarak rengetegében, a Doberdón, Flandriában és a Keleti-ten­ger mellékén szakadatlanul hullottak azok a szerencsétle­nek, akiknek 1914 nyarán azt ígérték — „visszatértek, ami­korra lehullanak a falevelek”. 1917 végére ez az iszonyú „hullás” a végletekig letörte a hatalom dölyfének és osto­baságának kiszolgáltatott em­bert. Ámde ex Oriente lux — fény jött Keletről: az orosz nép lenini forradalma meg­döntötte és véglegesen elsö­pörte a cári reakciót és meg­hirdette a békét Pest és az ország félujjon­gott Reménység támadt az emberek szívében. Mindenki Leninről beszélt és az orosz forradalomról, a békeüzenet­ről. A Népszavától a Pesti Hírlapig, a Budapesti Hírlapi­tól a Világig — minden lap hasábjain az üzenet prozitív értékelésének betűi izzattak. Az általános közhangulatot fejezték ki. A prolgári liberális Világ hasábjain Bíró Lajos írt az eseményről. A „Megjött az orosz békeüzenet” című ve­zércikkéből, amely 1917 no­vember 30-án jelent meg, idézzük a következő sorokat: 1. | ogyan fékezzük meg az örömünket! Ho­gyan kényszerítsük magunk­ra a hideg mérlegelés köteles Pest és a lenini forradalom H nyugalmát! Hogyan fojtsuk el felszabaduló szívünk dobogá­sát, hogy országokon végig- hömpölygő mámoros üdvria- dal ne legyen abból, ami egy kiforrt akarat és egy hideg megfontoltság elszánt kinyi­latkoztatása kell, hogy legyen. Az elektromos szikra látha­tatlan szárnyán megjött a vi­lágosságot árasztó Keletről az áldott híradás és a várvavárt üzenet: az orosz kormány drót nélküli táviratban felszó­lította a hadviselő államok kormányait és népreit, hogy kezdjék meg a tárgyalást a fegyverszünetre és az általá­nos békére nézve... ___ U át kigázoltunk — sze­* * gény, megalázott emberiség — a vértengerből, amely a halottak vérét magá­ba itta, de az élők egész er­kölcsi létét bemocskolta. Hát eteiúlhatik rólunk a kimond­hatatlan szenvedéseknek ez a* prokla, amelyben elpusztult lassanként minden, ami az életet érdemessé tette rá, hogy éljünk. Hát hozzáfogha­tunk végre a sebek behegesz- téséhez, a nagy építőmunká­hoz, amely fájdalmas börtön helyett meleg otthonná akar­ja átalakítani sokat szenve­dett gyermekei számára ezt a megcsúfolt földgolyót... — Úristen, Úristen, kinek könyörögjünk, és hová fo­B hászkodjunk, hogy ez a bol­dog reményekkel terhes p>erc el ne múljon meddőn? Ho­gyan imádkozzunk és hogyan átkozodjúnk, hogy ez a re­ménység szét ne foszoljon, hogy ezt az alkalmat el ne szalasszák, hogy szomjasan sóvárgott és ep>edve epedett jobb jövőnket vétkesen el ne játsszák! 2. író Lajos ezután köszö­netét mond a lenini orosz népnek a kezdeménye­zésért és így folytatja: — De nem hagyhatjuk ki az úgynevezett ellenséges orszá­gokat sem és meghatva gon­dolunk azokra a nemes olasz, francia, angol, vagy román és szerb férfiakra, nőkre, akik egy őrjöngő nemzeti gyűlölet tombolása közepette megáll­tak a testvériség gondolata és a béke követelése mellett. Nem feledkezünk meg Stock­holmról, nem Bernről és nem Rómáról... De a kibontakozás lényegét a lenini békeműben látja és ezt félreérthetetlenül leszö­gezi. Így: — Minthogy a szikratáv­iratban szétküldött bókeüze- netben — az eddigi jelentések szerint — részletes javaslatok nem voltak, az orosz kormány „eddig ismert javaslatai” csak azok lehetnek^ amelyek már a nagy bolseviki-győze- lem után három héttel ezelőtt szétröppentek a világba és amelyeket minden újságolva­só ember ismer. November kilencedikén a szovjetek kongresszusa békehatározatot fogadott el, amely egyebek között ezt mondja: „A béke ... csak azonnali béke lehet annexiók, vagyis idegen terű­ié lek eltulajdonítása nélkül és idegen nemzetiségek erő­szakos bekebelezése nélkül, valamint kártalanítások nél­kül is”. Az orosz kormány azt javasolja minden hadvi­selő félnek, tegyen azonnal lépiéseket ilyen béke érdeké­ben... 3. író tisztán látja a II. Vilmos-i német impe­rializmust. Ennek ellenében a német néphez kiált: — Bár ki tudná szabadíta­ni a lelkét teljesen a nagy­német részegség hálójából. Bár le tudná rázni magáról és el tudná söpörni azokat, akik a munka és a béke útja helyett az örök vérontás és az örök gyűlölet útjára akarják vinni. A német nép ezekben a nap>okban a maga sorsát fogja eldönteni. A mi sorsun- kat4 is. Egész Európa sorsíit! A szovjetek ama emlékezetes gyűlése Anglia, Franciaor­— A szág és Németország osztály­tudatos munkásaihoz fordult: segítségért a béke munkájá­ban. Ha felhívása visszhang' nélkül marad és eredmény • nélkül hangzott el, gyásza . bukása lesz az egész emberi: - ségnek. Az orosz munkásoké: lesz az örök — bár tragikus — ■ dicsőség; az egész többi Euró­páé az évezredes szégyen es gyalázat... Bíró a következő évben ke- ’> ményen beszélt a közelgő > őszirózsás forradalom nevé­ben: kormány és a párt­ja üssék fel a tör­ténelem könyvét. Értsék meg belőle a mát és a holnapról. Jó annak, aki megérti ezeket a példátlan időket. Aki nem érti meg, az megérdemli, hogy ellenfelei véresre karcolják, a barátai elhagyják, az iri­gyel kinevessék és az ese­mények átgázoljanak felet­te... Az idők szavát a ma­gyar proletariátus megértet­te, s ennek szellemében cse­lekedett is. A lenini bókemű első nagy harcosai között örök dicsőség illeti meg a ma­gyar proletáriátust. A mai nemzedéknek predig megma­radt a hatalmas tanulság; Tá­mogatni a lenini békeművet annyi, mint urává válni az eseményeknek a saját haza és az egész emberiség nagyra- törő céljainak -, szolgál a t-: ban ... F. M.

Next

/
Thumbnails
Contents