Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
A vádlott: az előítélet Matraderecskén van a régi — és az új teiep, meg a cigány tel épülés. Az utóbbit fel kell számolni. A vádlók !—• Majd összeverem őket. Ezeket már megnevelni nem lehet Nem szívesen venném, ha ideköltöznének — jelentette ki Gál József nyugdíjas, azelőtt a téglagyárban kihordó. — Én eladom a házam, ha Idejönnek. Nem veszi jónéven senki a faluban ezt a betelepítést Nem lehet nekik szólni semmiért, mert rögtön verekednek. A cigány nem lesz olyan mint mi, soha — mondta Baumann Gyuláné, szintén raátraderecskei. — Nincs ezek közt rendes. Nem tiszták. Kerülik a munkát így aztán nincs semmijük. Nem lehet nekik szóink mert mindjárt leütik az embert Mindenki tart tőlük. Miért nem mennek máshová? Maradjanak ott, ahol most Az nem jó nekik, ott a patak mellett... — kapálgatott háza «lőtt mondókája közben Kővári rerencné. A tanú Ott a patakparton a vízre néznek a házak. Csordogál az árokszerű, gyommal benőtt mederben a víz, de nem mossa le az utcai piszkot, a port és nem tisztítja meg az ősszel is mezítláb járó félmeztelen gyerekeket (sőt amott fut egy teljesen meztelen kislány), nem öblíti át vánnyadt szeny- nycs ruhájukat és nem hoz új életet onnan messziről, ahonnan ered. Ehhez kevés a víz. Ehhez emberek kellenek. Kis, vékony ember Csík József, a telep tanácstagja. A faluban is elismeréssel beszélnek róla. — Sok minden megváltozott itt nálunk az élet folyamán. Két tv és több rádió is szól már. Az emberek mindnyájan dolgoznak. Csak a gyerekek, közülük még kevés járja ki a nyolc osztályt — Hallott már arról, hogy nem szívesen fogadják a faluban az emberek, hogy a telep lakói beköltöznek? Arca nem mozdul. Ugyanolyan kifejezéstelen, mint azelőtt Hangját nem változtatja. Ugyanolyan fénytelen, mint azelőtt — Nem törődünk mi azzal. Jobb lesz ott nekünk, ez a lényeg. Itt nem tudunk fejlődni, visszahúz a telep, a környezet Szűkén vagyunk. Ha látják a falusiak, hogy rendesen viselkedünk majd megszoknak bennünket Igaz, hogy nincs még minden rendben nálunk, nem vagyunk egyformák. De a parasztok sem. Csík József volt az első, aki összegyűjtötte leendő új falubeli házára az összeg tíz százalékát. Tizenhat éve dolgozik egy helyen, az ércbányában. Szilikózisok. Arca merev marad, fegyelmezett, mint ahogy bányászhoz illik, de mondatai közt a „jó lenne már”, „szeretnénk”, és a „mihamarabb” valami állandó megszállottságot jelez, elvágyódik innen egy új házba, új környezetbe, be a faluba. A vádlottak Ugyanez Botos Antal téglagyári munkás, de sokkal fiatalabbat — Sürgettem az elnöknél, hogy már lehessen fizetni, hogy jelöljék ki pontosan a házhelyet. Négy hónap eltelt. Már ennyi havi részleten túllennék. Sovány, feketeborostás arca szenvedélyes, ö volt a második, aki jelentkezett, hogy előteremti az új házra a pénzt. — Mi a véleménye a nem szíves fogadtatásról? — Semmi. Nem érdekel. Rendesen dolgozom, rendes lakóhelyet akarok. És a többi család? Farkas Lajos hétgyerekes téglagyári munkás a földre néz. — Ennyi pénzből és ennyi gyerekkel nem lehet... ha adna az állam kölcsönt... — Hiszen ad — mondják egyszerre a többiek. — Igen, igen — révedezik bizonytalanul és elhallgat. — A falusiak megjegyzései .:.? — Nem tudom, miért félnek tőlünk. Én nem lopok. Dolgozom, ha keveset is keresek és ha nincs is annyi, mint a parasztnak, akkor sem veszem el a másét A védők A mátraderecskei vb-titkár: Huszonhárom házhely van az új telepen, amit beparcelláztunk. A kormányrendelet szerint tíz éven belül fel kell számolnunk a cigánytelepet. Az állam ad hozzá pénzügyi támogatást Mindkét részről nehezen megy. A cigányok sokszor hangoztatják: „csinálja meg az állam a házat és utána vonják le a fizetésünkből”. A falubeliek ellenállása nagy. Az üres telek mellett lakók mindig kérdezhetik: „Talán csak nem cigányt akarsz idehozni?” Pedig két cigánycsalád lakik a faluban és azok nagyon rendesek. Igaz, a többivel már jócskán akad baj. A vb-elnök: Tanácsüléseken, egyéb politikai és tömegszervezeti gyűléseken állandóan tudatosítjuk, hogy miért kell a cigánytelepet felszámolni, miért nem maradhatnak ott. ahol most vannak. Először azokkal a családokkal kezdjük a betelepítést, akik anyagilag és erkölcsileg megfelelőek. Ezeknek az embereknek — Csík Józsefnek és Botos Istvánnak — kellene a többire is hatniuk, hogy változzanak meg, mert az igaz, hogy a cigányok közt még egyáltalán nincs minden rendben. Egy tödzsgárdát szeretnénk köztük kinevelni, aki vezetné a többit A felmentettek Ketten már a faluban, az új telepen laknak, rendes házban. Barkóczi Ernő és Baranyi Jó zsef. Barkócziék házának egyik oldalról van csak szomszédja. A szomszédot kérdezem: mi a véleménye Barkócziékról? — Nincs velük semmi bajunk — állította Fónad Imrévé. Baranyiék magányos házban laknak, nincs szomszédjuk. — Mellettünk a házigazda egy cigányasszonnyal van együtt — mondja özvegy Kiss Lőrincné — jól megvagyunk, semmi rosszat nem mondhatok. S akiket legelőször megidéztünk: Baumann Gyuláné: Az a két család, akik a faluban laknak, rendesek. De a többi cigány- család nem az és sok kiabáló gyerekük van. Persze, hogy nem lenne velük baj, nem volna az sem hiba, hogy beköltöznek. Kővári Ferencné: Nincs baj a faluban lakó két cigánycsaláddal. S az is igaz, hogy Recsken olyan cigányok is vannak, akik különbek, mint a paraszt Azonban a két jó példa még nem elég. Az előítéletek még hatnak és ha így megy tovább, még hatni is fognak. Egy tizen hároméves-forma fiútól hallottam Mátraderecskén: „Apa úgyis elzavarná őket”, és mosolygott hozzá. ★ S tulajdonképpen ki (vagy mi) a vádlott? Az előítélet. S mi lesz az ítélet? Nem lehet más, mint a vádlott, az előítélet felszámolása. Berkovits György ÖILIDÁIH ci ma^r rúm Gaál István, a fiatal tehetséges rendező, már első filmjével jelentős sikert aratott. A Sodrásban elismerést aratott idehaza és díjat nyert külföldön. Második filmje, a most bemutatott Zöldár, nemcsak hogy folytatja az első film alapgondolatát, de a megvalósítás módszerében, a balladai hangvételben is sok rokonvonást mutat. Ez a film is egyetemistákról szól, itt is a közönbös- ség ellen emelnek szót az alkotók — Gaál István és Gyön- gyössy Imre írták a forgató- könyvet — s az egymás iránti felelősség gondolatát fogalmazzak meg a pergő filmkockák. Még a címek rokonsága is kimutatható, sőt az új filmben is főszerepet kapott a víz. A Sodrásban hömpölygő folyója elragadja áldozatát, a Zöldárban pedig végigvonul egy kedves szimbólum, az esővíz, amely „tisztít”. Űj motívum is jelentkezik Gaál István második filmjében: a népmesék világa. Ezek adják a legszebb jeleneteket. Miként a népmesék legkisebb testvére elindul szerencsét próbálni, úgy kél útra a film ifjú hőse, Ostoros Márton kicsi szülőfalujából a főváros felé. Rácsodálkozik a szokatlanul magas épületekre, s madzaggal átkötött, kopott kofferjével megjelenik az egyetemen. Az egykori textilgyáros villája már kollégiumként szolgál, ^ s az első reggelen Ostoros Márton birtokba veszi a mosdót, kiengedi a tucatnyi vízcsapot, s szinte úszik a boldogságban, amint figyeli a kiáramló vízzúgását. Aztán jönnek a gondok, egy korszak ellentmondásai. És itt kezdődőnek a film buktatói is. Mert a film — nagyon helyesen — nemcsak az egyes emberek sorsfordulóit, hanem egy egész korszak változásait, annak történelmi tablóját kívánja ábrázolni. S az ötvenes évek története, a kirobbanó lelkesedések és gyötrő csalódások összefonódott világa nagyon is bonyolult volt. Vizsgálata — éppen ezért — szinte mikroszkopikus elemzést kíván, s nem felületes ábrázolást. S vajon egy mélyreható történelmi elemzéshez, az igazságok és áligazságok pontos kettéválasztásához alkalmas-e az a művészi módszer, amely vezérmotívuma lett ennek az új magyar filmnek? ‘ A film bizonyítja, hogy így nem alkalmas. A lírával és a népmeséi hangulatokkal rokonszenveznek a film alkotói, s közben elmulasztják a korszak ellentmondásainak, a társadalmi folyamatoknak értelmi ábrázolását. Ostoros Márton, a falurói jött parasztgyerek életútja már az első nap válaszút elé kerül. Orvosnak készül, de megkérdezése nélkül „magasabb érdekből” átirányítják a bölcsészkarra. Francia—magyar szakos lesz. Gyorsan megbarátkozik ezzel a gondolattal, lelkesedése átsegíti az akadályon. De aztán egymást követik az ötvenes évek jellegzetes hibái. Az emberekkel való törődés nemes eszméje olykor üres szólammá válik, s a fiatal egyetemista egyszer csak nem lát mást maga körül, mint bizalmatlanságot, közömbösséget, zűrzavart. Mindez két sikon vezet el Ostoros Márton csalódásáig. Szerelme hűtlen lesz hozzá, majd kizárják a lányt az egyetemről, legjobb barátját pedig — a DISZ-tit- kárt — egy éjszaka elhurcolják lakásáról. Ő ott áll értetlenül, s az egykori lelkesedésből semmi nem marad. Közömbösen szemléli a körülötte zajló történelmet, s vajmi kevés a bátorsága ahhoz, hogy cselekedjék valamit Hazamegy a szülőfaluba erőt gyűjteni. Csakhogy már a falu sem a régi... Érdekes, elgondolkoztató és egyben vitára alkalmas filmalkotás a Zöldár. Gaál István, a rendező és Herczenik Miklós operatőr gondolatébresztő módon alkamazták a film jelkép- rendszerét, s a részletek gazdagságára, a bensőséges ábrázolásra törekedtek. A film egyes jelenetei felejthetetlenek. Marci a Gundelba viszi vacsorázni édesanyját A fejkendős, falusi öregasszonyt — aki először ült vonaton — kézen fogva vezeti a reprezentatív étterembe. Amikor a fiatalember a kezébe veszi az étlapot, a pincér gúnyosan megjegyzi: talán majd kicserélem előbb, hozok egy magyar nyelvűt. — Felesleges — mondja Marci és rendel a francia étlapból. A pincér arca egy egész történelmi változást tükröz. Dicsérni kell a film utolsó jelenetét is. Sűrű cseppekben esik az eső, amikor Márton visszafelé utazik Budapestre. Arcát odatartja a zuhogó esőnek, amely mossa, mossa... Még a film elején elhangzik —* édesanyám mondta: „Az esővíz tisztít, meg növök is tőle”. Ostoros Márton szerepében Tóth Benedek nyújtott sok színű, őszinte alakítást. Az anyókát Zsipi Istvánná — nem játszotta — élte át a filmen egyszerű, természetes eszközökkel. Esztert Meszlény Judit, Bórit Darab Virág, a DISZ-titkárt Koncz Gábor játszotta. Gyengén megírt szerepükből nem tudnak maradandó alakítást nyújtani. Mindenképpen jelentős alkotás ez az új magyar film. De hibái tanulságul szolgálnak. A művészet nem elégedhet meg egy sorsdöntő történelmi időszak hibáinak vázlatos felsorolásával. Az alkotóknak látnia, értenie és ábrázolnha kell a kor összefüggéseit, bonyolult ellentmondásait is. Ez hiányzik ebből a filmből. Illés Béla híres regényében honfoglalásnak nevezi a katonák hazatérését, a földosztást, az új élet kezdetét. Így igaz, de honfoglalás volt az is, ahogyan a munkás és parasztgyerekek ezrei megostromolták az egyetemeket S ha hibák, visszásságok tragikus örvényén vezetett is olykor az út, a csata sikerrel járt. A tudomány várát bevették az ötvenes évek egyetemistái. Ma már ők egy évtizedete orvosok, mérnökök, tanárok — itt élnek közöttünk. Adósunk maradt ez a film. Azzal a gondolattal, amelí'SS a Húsz órában olyan nagyszerűen fogalmazott meg az elnök Jóska, amikor az ötvenes évek hibáiról beszéltek:I. mind igaz, de a hibával együtt akkor is tiéd volt ez az ország ... És az egyetemistáké is. í l Márkusz László Hétfőtől körzeti gyermekorvosi rendelés Gyöngyösön November 1-től, hétfőtől új tünk felvilágosítást a gyermekformával bővül a betegellátás körzetekre vonatkozóan. Gyöngyösön. Ekkor kezdi meg — Mi tette szükségessé a működését a város három kór- körzeti gyermekorvosi rendelés zetének gyermek szakorvosa, megszervezését? Dr. Bállá Gyula főorvostól, a _ Maga az éle(. _ kaptuk a városi tanács vb egészségügyi váiaszt. _ Eddig Gyöngyösön osztályának vezetőjétől kér- c?ak a rendel őintézetbeÁ folyt miMAty: 13. A katonai elhárítás központjában a munka lázas üteművé fokozódott. Az alezredes erélyes hangon osztogatta utasításait, hol személyesen, hol telefonon. — Menjen át a helyi rendőrségre, és hívjon onnan — utasította a megfigyelőt Miután az néhány perc múlva ismét jelentkezett és részletesen beszámolt Valter tevékenységéről, az alezredes rövid gondolkodás után megkérdezte: — Mikor halad át a sínen a legközelebbi vonat? — Három és fél óra múlva. — Figyelje a helyet. Ha addig nem mutatkozik senki, a vonat áthaladása előtt vegye ki a csomagot... Lehet, hogy robbanóanyag. Küldök segítséget kocsival. Tűzszerészt is. Ha elvinnék a csomagot, felváltva ragadjanak rá. Letartóztatni nem szabad! Az akciót ön vezeti! Végeztem! Ezután a speciális alakulat elhárító tisztjét hívta fel. Leadta neki a Valterra vonatkozó rejtjelzett táviratot. Ha egy órán belül nem vo1965. október 311, vasárnap nulna be, kezdjék meg a körözést!” — fejeződött be az utasítás. Az alezredes cigarettára gyújtott, majd egy főhadnagyot rendelt az irodájába. —JBaríha elvtárs! Ön átveszi a nő figyelését. Minden lépésről tudnunk kell. Hárotnórán- ként jelentést kérek. Miután a főhadnagy távozott, az alezredes Pikót hívatta, és utasította, hogy szánjanak ki a Wesselényi utcába. Minden felhasználhatót szedjenek ki a menyasszonyból és VallemébőL Valtemé a háztartás dolgaival foglalatoskodott, amikor Pikóék becsengettek. A kisírt szemű asszony any- nyira meglepődött, hogy még csak hellyel sem kínálta őket. — Ön özvegy Valter Endréné? — Igen — rebegte ijedten. — Az állambiztonsági szervektől jöttünk — tért azonnal a tárgyra Pifcó. — Kérem, nogy kérdéseinkre az igazságnak megfelelően válaszoljon. Elsősorban a fia érdekében... A mama ájuldozott az ijedtségtől. Falfehéren remegett Kati is, akit időközben áthív- tak Valterékhez. — Január 31-én járt itt egy teddy-bundás nő. Ki volt az? Mióta ismerik? — fordult Katihoz a nyomozó. — Nem láttam. Én nem is láttam. Én itt sem voltam... — hadarta megszeppenve a lány. — Igen, volt itt egy ilyen nő — mondta Valtemé. — Mit akart? — Csak kérdezett valamit — felelte eltöprengve az asszony. — Azt kérdezte, hogy lakik-e itt valami Kovács Péter, vagy Valtemé — mondtam, hogy itt mi lakunk. — És mit felelt a nő? — Azt felelte — füllentette a fiát féltő asszony —, hogy akkor biztosan rossz címet adtak neki. Valami virágállványt akart venni. — Beszélt az ön fia ezzel a nővel? — Nem. Hívni akartam, de a nő azt mondta, hogy nem szükséges. — Miért kellett volna ehhez a maga fia? Miért akarta behívni. Valtemé a szája elé kapta a kezét. Dadogva hazudozoít és egyre jobban belekeveredett az — Miért? ö talán jobban tudja, mint ön, hogy Iá lakott itt azelőtt? — Nem... csakhát... — Mondja Valtemé! — vágott közbe Pikó. — Miért utazott el korábban a fia, mint ameddig a szabadsága tartott? — Összevesztünk... Összeveszett Katival. — Mi volt a veszekedés oka? — Hát ez az ő dolguk... — Nos? — fordult a nyomo zó Katihoz. — Mert... azt akarta ... — Kati gondolkodott, hogy mit hazudjon. — Azt akarta, hogy én... — majd teljesen nekibátorodva a nyomozó szemébe nézett. — Ez aztán teljesen a Lesz idejük gondolkozni. kicsoda ..ellentmondásokba. A két nő remegő lábakkal — No és? — ... Hát meg akartam tőle szállt be a jól fűtött Pobedába. — Hát — tárta szét a karját is kérdezni... (Folytatjuk) gyermekszakrendelés. A körzeti gyermekorvosi rendelés több időt biztosít majd egy betegnek, tehát alaposabb kivizsgálást eredményez. Ezenkívül a körzeti gyermekorvos tökéletesen megismerheti a betegeit; mert mindig ugyanazokat a gyermekeket kezeli, így agyógy- ellátás is szélesebb körűvé válik. — Hogyan állapították meg a város gyermekkörzeteit? — A város északi, középső és déli részét vettük alapul. Sorrendjük is ez. Az I-es és a HI-as körzet rendelési helye a Sas utcai, a Il-es körzeté pedig a Puskin utcai rendelő. — Mikor van rendelési idő? — Szombaton csak délelőtt, a többi munkanapokon délután is. A hét két délutánján pedig az egészséges gyermekek részére tartunk tanácsadást. — Mit tudhatunk meg az ügyeleti szolgálatról? — Ügyeleti szolgálatot csak november végétől tudunk tartani szombaton délután és vasárnap délelőtt. Még kétséges a helye: a szakrendalőinrézet- ben, vagy a Sas utcai rendelőben lesz-e. Sürgős esetekben éjszaka a felnőtt körzeti orvost hívhatják a beteg gyerekhez. Még annyit tájékoztatóul, hogy a körzeti gyermekoryosi ellátásra a fiatalok tizennégy éves korukig jogosultak. i9*m
