Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-29 / 255. szám
/ Á vezetés fontos eszköze a szervezés M arx megállapítása sze- * * rint a „felügyelet és a vezetés munkája szükségképpen mindenütt kialakul, ahol a közvetlen termelési folyamat tárgyilag kombinált .folyamat alakját ölti”. Tehát a dolgozók által az üzemekben, különböző termelőegységekben elvégzett munka vezetést kíván, melynek célját, formáját és módszereit a mindenkori termelési viszonyok határozzák meg. A vezetés éppen azért nem történhet valamiféle egyéni felfogás szerint, hanem csakis a szocialista termelési viszonyok alapján, amelyek a vezetési munka objektív szocialista céljait, formáit és módszereit követelik meg. A vezetési elvek általános iránymutatást nyújtanak a gazdasági vezetők tevékenységéhez az alapvető kérdésekben, de a konkrét napi feladatok egyenkénti megoldásához sohasem tekinthetők recepteknek. A vezetési munka hatásosságát a szervezeti keret, a felelősség és hatáskör, valamint a kölcsönös kapcsolatok célszerű kialakítása alapvetően befolyásolják. A vezető nem nélkülözhet egy olyan ismereti rendszert és módszert, amelynek alapján a hozzátartozó kollektíva magatartását és tevékenységét rendszeresen elemezheti, nem csupán, gazdasági eredmények, hanem a kollektíván belüli kapcsolatok szempontjából is. A követelmények mind nagyobb feladatot rónak a gazdasági vezetőkre. Azt kell kutatni, bogy miként szervezzük és hogyan kellene szerveznünk jobban a termelést úgy, hogy az élő és holtmunka ráfordítás a leggazdaságosabb legyen, hogy maximális mértékben növekedjék a termelékenység, s csökkenjen a termelési költség. A vezetési munkának ezért pontosan kidolgozott üzemszervezetre és munkaszervezetre kell támaszkodnia. Ez az a terület, amellyel közgazdászaink ma igen sokat foglalkoznak. A z üzemszervezés nem “ hazai specialitás. A Szovjetunióban és más szocialista országokban az elmúlt 5—6 év alatt hasonló megnyilvánulás és érdeklődés jelentkezett az üzemszervezés iránt. Szakembereink fiA takarítónők összetartottak. Nyolcán voltak hivatalban, beosztották maguk között a folyosókat, a szobákat, a WC-ket, a seprűket. Megosztották egymással gondjaikat, uzsonnájukat. Négyórás elfoglaltságuk volt, munka után meghívták egymást a sarki presszóba. Szimplát ittak és a presszót is úgy hívták: Szimpla. Az életük is szimpla volt, így azután minden stílszerűen történt, ebben a mutatásban. A kicsike kávét jó sokáig itták, sok volt „ mondanivalójuk. Az életükben nem volt nagy regény, a mások életéről beszéltek, a szobák urairól, akikre takarítottak. — Sok volt a rúzsos csikk a hamutartóban M. elvtársnál. Az a nyavalyás nő nem hagyja békében. Meglátjátok, lebuktatja azt az aranyos embert. Gyerekek, hogy az milyen rendes ember. Ha korár bejön, mindig megkínál valamivel. — A Margit szerelmes — vetette közbe az egyik és kezét foghíjas szája elé kapta, már harminc éve így nevetett. A harmadik átvette tőle a szót. — K. elvtársnál még a függönyöknek is pálinkaszaguk van. És az a rengeteg pohár, üveg, szemét, amit otthagynak maguk után. Ez kocsmát csinál a hivatalból. Teheti, jól fekszik. És milyen gyelme a tőkés iparvállalatoknál kialakult ép bevált üzem- és munkaszervezési módszerek tanulmányozására is kiterjed. Lenin már több mint 40 éve felhívta a figyelmet a tőkés üzemszervezés kritikai vizsgálatára, a pozitív elemek hasznosítására. A szovjet hatalom soron lévő feladatai című munkájában írja: „A szocializmus megvalósíthatóságát éppen az határozza meg, hogy milyen sikereket tudunk elérni a szovjet hatalomnak és az igazgatás szovjet szervezetének a kapitalizmus legújabb vívmányaival való összekapcsolása terén”. Tehát már Lenin is felismerte, hogy a gyakorlat által igazolt és helyes módszereket alkalmazni lehet és kell. A következő években tovább kell gyorsítani a termelékenység növelésének ütemét, ez viszont megköveteli a munka- és üzemszervezési módszerek javítását, a belső tartalékok fokozottabb mérvű feltárását és hasznosítását. A termelés és a termelékenység a tartalékok feltárása folytán történő emelése különösen fontos, mert iparunk fejlesztésének fő módszere nem az új üzemek tömeges létesítése, hanem a meglévő üzemek korszerűsítése, a műszaki fejlesztéssel egybekötött felújítása. A termelés növekedését " tehát döntő módon az extemáv növelés helyett az intenzív módszerek növelésével kell elérni. Az ellenforradalom előtti években a vezetés fogalmát igen leszűkítetten értelmezték. Majd a nagy vállalatok létrejötte után is csak nehezen alakult ki a szervezési igény. Még mindig van olyan vezető, aki nem látja, hogy a szervezés a vállalatoknak éppen olyan funkcionális tevékenysége, mint a technológiai, a tervezési, vagy a munkaügyi tevékenység Az elmúlt években tett gazdasági intézkedések hatásaként egyre több és újabb igénye lépett fel a gazdaságvezetők szervező munkájával szemben. A vállalati vezetés megjavítása előtt álló egyik legfontosabb feladat a termelés előfeltételeinek tervszerű, szervezett biztosítása. E feltételeket gondos, körültekintő munkával lehet előkészíteni és megszervezni. Ez is azt bizonyítja, hogy a szervezés nem öncél, hanem a célok sikeres megvalósításának* a vezetésnek fontos eszköze. Vannak azonban még gátló tényezők, amelyek az egyébként sok esetben ismert tartalékok elrejtését is elősegítik. Sokan tartanak attól, hogyha a vállalat feltárja tartalékait, úgy azokat a felügyeleti szerve tervesíti, vagy ha az éves előirányzatot a vállalat túlteljesíti, akkor a következő év tervszámait az előző év bázis adataira építik. Ez a tervezési módszer a tartalékok elrejtésén keresztül lehetőséget ad a vállalatnak, hogy több évre biztosíthassa a tervek teljesítését. Ez az oka annak is, hogy vállalataink zöme általában a laza terv elfogadtatásáért harcol. Uem lehet a termelékeny- ' ség emelését csak a dolgozók, jobb, szorgalmasabb, és fejlettebb munkamódszerével növelni. A veszteségidők nagy hányada még ma is a vezetés hibájából ered. Ezért nem véletlen, hogy a munkások mind gyakrabban felvetik az igényt: időszerű mára vezetők normáját is rendezni, a vezetés színvonalát javítani. A munkafegyelem megszilárdításában is csak akkor lépünk nagyot, ha a munkás azt tapasztalja, hogy a vezetés színvonala, a vezetők fegyelme és szervező készsége is javult. Ezért szükséges ma minden lehetőséget és fórumot megragadni, hogy minél élesebben merüljön fel a vezetés „normái rendezésének” szükségessége. Az egész népgazdaság szervezettségének javításában hatalmas rejtett tartalékok vannak. Ezeknek a tartalékoknak a felszabadításával új beruházások és a dolgozók túlerői - tetése nélkül jelentősen megnövelhető egész termelésünk gazdasági hatékonysága. | épgazdaságunknak az utolsó években felmutatott sikereiben jelentős szerepe van szervező munkánk megjavításának, mégis az az igazság, hogy még nagyon kevés a szervezési tapasztalatunk. Ennek oka a viszonylag rövid idő és a szervezési kérdéseknek korábbi elhanyagolása. Gyenes János. az MSZMP városi bizottságának ipari felelőse KITTEM A SÉÍEN 4 ♦ ♦ N< Takarítónők durva, hogy lenézi az embert! Takarítónő!, mi az neki? Semmi. Pedig lehet, az ő anyja is az volt. Ha másnaposán jön be, veri a faromat, pedig az anyja lehetnék. K. elvtárs! Nem elvtárs ez, ga- né ember. Ilyenkor ijedten szétnéznek, összébb bújnak, isten kísértésnek érzik ezt a beszédet. De Ilona a legszókimondóbb közöttük. Nem hagyja abba: — Minek sunyítotok? Én nem sumákolok, én neki is megmondom... Soha sem mond meg senkinek semmit, de olyan jólesik ezt hinni. Ha az emberhez rossz az élet, legalább egymás között merjen szólni. Rózsa minden szobában szerelmi regényt sejt. ötven éves. lány, csúnyácska. Naív, jó lélek. Tiszta, sokat ad külsejére. — Bejött reggel S. elvtárs, azt mondta nekem, kezét csókolom Rózsa... És hogy milyen csinos vagyok, nincs még egy ilyen jó ember a házban. Minden nő oda van érte, szerelmesek. Én nem mutatom, hogy nekem is tetszik. öreg is vagyok hozzá... Csúf is. Meghatódnak, eres, deforÁLLNAK A GÉPEK. Minden részükön ujjnyi vastag a por, régen volt már eső. Meg különben sem jut mostanában idő a gondozásukra, tisztogatásukra. Több, mint egy hónapja állandóan munkában vannak, naponta néhányórás pihenővel. Amerre a szem ellát, szépen elmunkált földek. A besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet elvetett táblái. Áttetszőén tiszta, kék az ég, a nap is süt, mégis hideg van. A távolba vesző facsoport lilás-sárga színei, meg a hűvös kora délelőtti szél jelzi, hogy ősz van. A dülőúton,' a vontató „szélárnyékában” fel-fellobban a tűz, melegednek az emberek. Meg kenyeret pirítanak. Beletartják a szalma tüzébe, megforgatják, aztán zsírt kennek rá vastagon. Pihennek, melegszenek a traktorosok és a vetőgépfarosok. hogy utána ismét megkezdjék a nehéz, kimerítő munkát. Nagy Antal, az egyik traktoros fázósan összehúzza magán a vattázott kabátot. Nem fiatal ember már, betöltötte az ötvenegyedik évét. A traktoros mesterséget azonban csak néhány éve választotta, azelőtt Budapesten dolgozott. — Megszerette a munkáját? — Meg. Nem is tudnék meglenni nélküle. Pedig nem valami könnyű munka ez. Másfél hónapja szinte állandóan a gépen ül, naponta négy-öt órát pihen. Pihen? Sokszor annyi ’ideja van, hogy hazaszdlad és megmosakszik, valamit eszik és máris indul vissza a munkába. A közös gazdaság három gépének közel ezerötszáz holdat kell elvetni, minden percet jól ki kell használni. — Majd ha végeztünk a vetéssel, akkor kipihenem magam — mondja Nagy Antal —, addig viszont dolgozni kell. A VETÖGÉPFAROS Veres Lajos, ketten jól megértik egy1 mást. Veres Lajos ebben az évben került a vetőgépre, azelőtt évekig juhász volt. — Miért cserélte fel a munkakörét? — Jobb itt. Érdekesebb, változatosabb ez a munka. Meg így legalább néha otthon is lehetek. Míg juhász voltam, hetente csak egyszer kerültem haza. A fiam meg sem ismert. Így esténként hazamegyek, láthatom a fiamat. — Belejött a munkába? — Bele. Már több, mint ötszáz munkaegységem van. Szeretném, fia meglenne a hatszáz. Tavaly harminc forintot fizettek egy munkaegységre. 20 ÉVIG ÉPÜLT — de meddig tart a tatarozás ? máit kezek, szeretettel tapogatják Rózsa hátát. Rózsa kér á pincértől, nyolcuknak négy üveg Kinizsit, pedig itt egy üveg 7,90. Most semmi sem drága, mert a leikéről van szó. Igaz, nem mondták a többiek, hogy nem csúf, de nem is nevették ki. A sörtől egy kicsit hangosak lesznek, Margit nem bírja az italt, sír. Két fia van, a harmadik meghalt. Pedig az volt a legjobb szívű gyerek. Ha élne, az az egy segítené őt. Nem hagyná dolgozni, kloze- tot pucolni. — Ezt már zokogva mondja. Mindannyian könnyeznek, sanyarú életük múlásán, melynek hátralevő napjait apatikusan morzsol- gatják. A pincér odajön és azt mondja, csendesebben, asszonyok. — Ez olyan mint a Cincér — mondja az egyik szipogva, s ettől vidámak lesznek. Á könnyek még csillognak a fáradt szemekben, de a verteién ajkak már mosolyra torzulnak. — A kis hülye. Kétezer forintért vigyáz ránk. — Sakkozik munkaidőben. — Amikor a főnök rajtakapta, azt mondta, onnét a klubszobából jobban tud Az idén van 200. évfordulója annak, hogy 1765-ben hozzákezdtek a magyar egyetemnek szánt egri Líceum építéséhez. Húsz év alatt készült el a Líceum, mely nagyszerűségével, egészének és részleteinek szépségével városunk egyik fő büszkesége. Művészettörténeti irodalmunk szerint ez „a legjelentékenyebb magyarországi copf stílusú épület, amely még műemlékeink válogatott állományában is a legkiválóbbak közül való”. Az évforduló, a Líceum építészeti és műemléki rangja arra indít bennünket, hogy körülnézzünk annak „háza táján” és számba vegyük az épülettel kapcsolatos időszerű feladatokat. A Szabadság tér és a Kossuth Lajos utca felől szép park övezi az épületet. És mit látunk a Fellner és _ a Bajcsy-Zsilinszky utca felől? Taxi és autóbusz állomást, a legteljesebb elhanyagoltság képét. Gyepszőnyeg és virágágyak helyett itt kőtörmelék, por és piszok van, tavasztól őszig sár és locs-pocs. Itt volna az ideje, hogy a Líceum északi és keleti oldaIánál is megszüntessék a szeméttelepet, park létesüljön az épület és az úttest közötti részen. A Líceum épülete is megérdemelné, hogy műemléki rangjának megfelelően rendbehozzák. Hosszú évek óta javítják, mégsincs olyan karban, ahogyan szeretnénk. A nagy négyzetalakú belső udvar „az ország legszebb zárt építészeti tere” — lehetne. ha egykori nagyszerűségében helyreállítanák azt az udvart, ahol évek óta építőipari felvonulási terület és lomtár van. Lassan úgy néz ki, hogy ma, a XX. században nehezebb rendbehozni a Líceumot. mint 200 évvel ezelőtt felépíteni. Pedig az épület és környékének rendbehozása nemcsak műemléki és idegenforgalmi feladat, megköveteli ezt a Tanárképző Főiskolán folyó oktató—nevelő és tudományos munka is. Reméljük, nincs messze az idő, amikor az egri Líceum 200 éves műemléképülete zavartalanul gyönyörködteti maid a város lakóit és az idelátogató bel- és külföldi vendégeket. s olyanná válik az épület belseje és környéke is, amelyre méltán büszkék lehetünk. dr. Pásztor Emil, főiskolai adjunktus Ha dolgozik az ember, akkor meg lehet élni. — Mióta dolgozik a termelőszövetkezetben? — Hat éve. MELEGSZENEK az emberek a tűz körül. Tenyerüket fázósan a lángok fölé tartják. Hosszú hetek óta alig pihentek valamit, alig látják a családot, de azért jó a hangulatuk. A rövid pihenőben beszélgetnek, egy-egy szellemes megjegyzésen nagyokat nevetnek. Máskor úgy sincs alkalmuk rá, a gépek dübörgésétől nem nagyon hallják egymás szavát. Veres Lajos arról beszél, hogy most kerültek össze Nagy Antallal, de úgy megértik egymást, mintha hosszú évek óla dolgoznának együtt a gépen. — Jó ez így — mondja — szó nélkül is megértjük egymást. Nem kell feleslegesen megállni, .gyorsabban halad a munka. Sajnos, olyan száraz, rögös a föld, hogy rongálja a gépeket s ezért néha kényszerpihenőre kerül sor. Később aztán be kell hozni a lemaradást. Sürgős a munka, annál jobb, minél előbb földbe kerül a mag. A traktoros és a vetőgépfaros jól megérti egymást. Ez már magában emberileg is jó dolog. De jó abból a szempontból is, hogy gyorsan halad a munka és a minőséggel sincs baj. Amit elvetettek, arra nem lehet panasz. A közös gazdaságban értékelik is a munkájukat, megbecsülik őket érte. — Szeretnének jövőre is együtt dolgozni? — Hát jó lenne — nevetik el magukat. Addigra még jobban összeszokunk. TJTOLSÖT LOBBANNAK a lángok, vége a munkaszünetnek. Az emberek felszállnak a gépekre, megkezdődik a munka. Egyre fogy a vetetten terület, ezen a héten végeznek a munkával. Kaposi Levente. „Kávéivó nemzet” vagyunk Csütörtökön tartották első országos tanácskozásukat a magyar édesipar dolgozói a Budapesti CsokoládégyárbHii. Szabadi György vezérigazgató elmondott előadása során, hogy az édesipar termelése öt év alatt 40 százalékkal növekedett. Az idén egyebek között az eredetileg tervezett. 1950 vagonnal szemben már 264Ó vagon cukorkát és 230 vagonnal több csokoládés árut gyártanak. A fogyasztók már igényesebbek, a jobb minőségű édességeket kedvelik. A minőségi változás nyomán a tervezett 50 százalék helyett kerek száz százalékkal nőtt a vállalat termelési értéke, örvendetesen fejlődött öt év alatt, több mirt négyszeresére növekedett az export is. A termelést figyelembe véve az idén 1 főre 8,30 kiló édesség jut. Amióta „kávéivó nemzet” vagyunk 11 dekáról csaknem . 70 dekára emelkedett az egy főre jutó kávéfogyasztás. bennünket figyelni. — Azt mondta, túl sok1 szappan és mosópor fogy azi utóbbi időben, itt valami, r.em stimmel. — De a főnök jói letolta. 1 — Meg is ittuk a levét. i Odajött hozzám és azzal, a hülye képével nagy fontoskodva rám nézett és azt1 mondta: „Asszonyok, maguk-, ra panasz van, jelzések érkeztek, hogy lógnak.” j — Jelzések!?... Hogy odai ne rohanjak. Aztán bejött hajnalban,' emlékesztek? Kikutatta a( szatyrainkat,hogy nincs-e ben- ( ne szappan. Adtam én neki! szappant. Bekentem a szobá-« ja előtt a parkettet finom pu-i ha szappannal. Nem sajnál-! tarn tőle, ha úgyis fogy . ..; Akkorát esett a lelkem, két! napig fogta a fenekét. < — Képzeld, hozzám jött! panaszkodni, hogy nem tud< kimenni a tréningre, még* szellemeskedett is, azt mond-* ja. hogy a jó csődör vagy meg-! vakul vagy megsántul. ' — Cincér a csődör! — ezen$ mindannyian jót nevettek. ! — Nem baj, lelkem, gondol-! tam, legalább kétezerért nemi ülsz egész nap a sakktábla 5 mellett. 2 Ránéztek a pincérre, fizet-J tek, felvették szegényes pú- j tyerkájukat s nehéz járásuk-* kai elindultak az ajtó felé. t Suha JLndor 2 Neve: Bányász László. Munkahelye: Mátraaljai Szénbányászati Tröszt. Foglalkozása: kotrómester. Megtalálható: a visontai külfejtésen ... A hatalmas gép merítőlétrája 12 méter szélességben öleli át a partot. A kilencven literes kanalak szedik, simítják a földet. Ott ül a fülkében, figyel, hallgat. A 90 tonnás gép egy gombnyomásra engedelmeskedik, leáll, elindul, vagy arrébb megy a rozsdás vágányokon ... : — VM 3-as vágányon járó 1 merítéklétrás kotrógép a pon- : tos neve — töri meg a fülke 1 csendjét. Egy műszak alatt 800 1 köbméter földet tud kiszedni, 1 ha nincs semmi baja. 30 meri- ■ tőkanala van, azok egyenként 90 literesek. A merítéklétra hossza 17 méter, a hátsó IP. Jól dolgozik. Magyar gép. Csak 1 vigyázni kell rá, nehogy követ 1 találjon. Azt nem szereti. , Szaggatja a láncot, töri az alkatrészeket ... Szívesen beszél a gépről. Érdekesnek tartja, van róla nit elmondani... A kotrómester... De a mesterről is . . . Hat év óta dolgozik a vállalatnál. Szakmája hegesztő, Je a munka úgy kívánta, hogy a gépre jöjjön. 45 éves, gyöngyösi. Onnan jár be Visontá- ra. Ügy érzi, itt végleg megtalálta kenyerét... — Nem nehéz munka, csak szt a néhány gombot, műszert kell pontosan ismerni. A többi iigyelés, leskelődés a kanalak nyomában... A föld alatt drága kincs fekszik. Szén, amelyet milliós röltséggel szabadítanak meg a lóidtól. A kotrómester már ezt :sinálja. Ha kész, a gépet maid ílviszik. Ki tudja hová, talán íl is felejtik. Lehet, hogy a rotrómestert is. Talán úgy emlékeznek ré /issza, mint az „öreg” hegesz- ;őre, pedig a VM 3-at is Bé- lyász László kezelte...
