Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-29 / 255. szám
Megálmodtak az új berendezést Két oldalt, de előírói és hátulról is kevés „élettere” van • hatvani új lakótelepnek —a nem sokkal több, mint egy tucat modern bérháznak. Még beszorultak a környezetbe, az alacsony, falusias itnagánházak körülveszik, egy kicsit „félrenyomják” őket. Lakóik is hasonló házból jöttek az újba, a korszerűbe — a bér- házba, sokszor még a kis háza magánház szemléletével. Ezek az új, színes házak befogadtál; a régi és az új szemléletű lakókat — korszerű és elmúlt bútoraikkal együtt. A házak modernek, a lakások korszerűek, a berendezések — ezek sok mindentől függenek. A házak fiatalok, nézzük a fiatal lakókat, akik megálmodták az új berendezést. Bár ennek határt szab a pénz, a régi hagyományok, a szűk lakás és • tanácstalanság... Q Modern falfestést tervezett — citromsárga „rücskös” falat; mintázatúm egyszínűt — I. Sándor szobafestő egy éve kapott új, kétszobás lakásban. Az új berendezést már megálmodták és egyelőre a régiben laknak —, mert pénzkérdés az egész. Varia-bútort szeretnének. Az egyik szobában hatalmas szentkép (olyan, amilyet már mindenki látott életében) szinte felmagasodik az alacsony mennyezetig és furcsán meghökkenti az embert ebben a világos lakásban. — Vallásosak? — Dehogy. Nagyon régi kép, az anyósomtól kaptuk. Nagyon sértődések az öregek, nem merjük levenni. Különben még maradhat, mert a kép a régi ágyhoz illik. Ha átfestjük a lakást, úgy is levesszük, mert ehhez a festéshez egyáltalán nem való semmilyen kép — mosolyog egy kicsit szégyenkezve X. Sándomé gép- és gyorsíró. A Varia-bútorhoz perzsát vesznek, „olyan olcsóbbat, kétezer forintért”. A ma még szentképes szobát gyerekszobának rendezik be: sarokreka- miókkaL, íróasztallal... „tipikus gyerekszobának”. Citromsárga, divatos, „csupasz” fal, Varia-bútor és gyerekszoba, perzsa — pénzkérdés. Harminc éven aluli, fiatal házasok, két gyermekkel. A megtervezett lakás — küzdés a hagyományokkal és ízlés dolga. Még felemásak a bútorok — az újat egy asztal és négy szék képviseli —, de már megálmodták az új berendezést. s — El akartuk adni a régi hálót. A hálófülkében egy tenyérnyi hely sincs miatta. De nagy a rokonság, néha vendégségbe jönnek és kell, az ágyakban meg jól elfér a sok ágynemű — mondják O. Lukács hengergé- pészéknéL — különben is jobban szeretjük az ágyat. Gyerekkorunkban is ágyban aludtunk, nem szoktuk meg a Tékáimét. A Varia-bútor népszerű, ők is ezt akartak a háló helyett. Dehát itt még a hagyományok erősebbek maradtak minden álomnál — és maradt a régi, nagy, sok darabból álló hálószoba a pici, modem hálófülkében. Szinte szétfeszíti a fényképes, erős színűre festett falakat a 30 év körüli házaspár otthonában. Gondot fordítanak a lakásra, mindenhol dísztárgyak, vázák, állatfigurák, csipkék az előszobában is. O. Lukács leül az első, már nem modem formájú kombinált szoba rekamiéjára, de előbb még gondosan odébb teszi a kitömött játékkutyát. — A gyereké. Oda van, ha nem teheti ki állatfiguráit a rekamiéra. A gépesített lakás (padlókefe nem kell, mert német lakkal van félkenve a parkett) egy és félszobás. A régi bútorok nem praktikusak benne — a gyerek játékainak sincs hely, pedig a „félszoba” lehetne gyerekszoba is. (És akkor a játékok is eltűnnének az ülésre használatos rckamiéról.) — Mi már berendezkedünk. Ezek a bútorok voltak a régi lakásunkban is. Ügy érzem, hogy valamikori tervezgetéseiket egy lökéssel újra fel lehetne éleszteni. Ne maradjanak erősebbek a rossz hagyományok, mert ők fiatalok és új berendezést álmodhatnak. b Az egyszobás lakás négyüknek szűk. Amikor kapták, még hárman voltak Ü. István moz- donyvezetóéknél. — Nem veszünk semmit. Nem is vehetnénk, hiszen már így is bútorraktár a szoba. A hálóból félig átalakított kombinált szoba, rekamiékkal, hálószoba-szekrénnyel és új székekkel, fotelokkal, meg egy ógyneműtartóiraL A tv-t naponta kétszer kell emelgetni — reggel beágyazáskor és este megágyazáskor. (A tv az ágyneműtartó tetején van, máshol nincs helye). A szoba tulajdonképpen hagyományos berendezésű. Nem is lehet egyelőre más, hiszen a szűk kerettel, az egy szoba — határt szabnak az álmoknak: egy kétszobás lakásnak, ahová új, korszerű berendezést álmodhatnának. 2 Az egyik szoba, mint a bútorkirakatok berendezése — hangulatos, modem. — Előre eltervezték, hogy ezt veszik? — Egyik kolléganőm is hasonlót vett. Nagyon megtetszett nekünk, különösen a szekrény miatt. Szebb garnitúrák is voltak, de ehhez a szekrényhez szerintünk ezek a „hozzávalók” illenek — mondja A. László cukrász felesége. (Fiatal házasok harminc éven aluliak, egy éve kaptál; a lakást). Festetni akarnak — mintás falat. Szőnyeget vesznek, nem perzsát, hanem „mai modernet”. A dísztárgyak A.-nénák sem tetszenek: „úgy kaptuk őket”. Néhány régi olaj kép helyett rézkarcot szeretnének. Ez a szoba csak egy picit felemás, nagyrésze modem. A másik szoba még nagyon felemás: nagy része régi. Majd kicserélik, ha lesz pénz. De még sokszor tanácstalanok, várnának ötleteket, irányítást (—, de honnan?) természetesen enélkül is megvalósítják terveik egy részét és megálmodják új berendezésüket Berkovits György Brigádnaplók... Piros kötésű könyvek. Szám szerint tíz. A Hevesi Állami Gazdaság ennyi brigádja küzd a szocialista címért. A naplók első lapján névsor, némelyikben a brigádtagok fényképei. És bejegyzések, amelyek vallanak a brigád életéről. Érdekes történetek, 8—10 sorban elbeszélve. Csak a beavatottak tudják; órákig tartó beszélgetések, viták, milyen sok munka eredménye az a néhány sorban megörökített epizód. ★ Tegnap N... megkezdte az elvonókúrát”. Egyetlen mondat, egy család megújuló élete. Tengernyi könny elapadását jelenti majd? Azt, hogy a négy gyerek nem nézi többé olyan riadt szemekkel az ajtót, ha késik az apa? Derék, szorgalmas, csendes embernek ismerték társukat, akire mindent rá lehet bízni, — ha józan. De ha társa akadt az első féldecihez, — és kinek nem akad társa, ha inni akar —, akkor az ördög szabadul el benne. Nem lehetett azt tovább nézni, hogy mi lesz az asszonynyal és a négy gyerekkel. Elővették. Sokszor megismétlődött a beszélgetés, nem is mindig a legbékésebb hangulatban zajlott a vita, aztán egy nap végül beadta a derekát Jelentkezett elvonókúrára. Az első kezelésre elkísérték, most már egyedül jár.— ♦ Nagy gond az építkezés! Az egész család évekig spórol, tervezget, aztán szaladgálnak kölcsön és építőanyag után, terveket sürgetnek... S hogy kevesebb legyen a kiadás, munka után segédmunkást pótol, maltert hord az egész család. Sok ez. Nagy teher. Mindenki tudja, az is, aki már utána van a nagy munkának és ott is, ahol még csak távlati terv a családi ház. Ezért értik meg házépítő társuk gondjait. Nemcsak megértik. Szinte kivétel nélkül minden naplóban szerepel: „Szombaton és vasárnap az egész brigád X-éknél építkezett". ★ Ma nekem, holnap neked — akad gondod, ami gátol majd abban, hogy jól végezd a munkát, megcsináld, amit szívvel vállaltál. Ezt tartják a brigádokban. Az építők legutóbb a beszerzést szidták. Nincs ácskapocs! Ha nincs, hát lesz. A gépüzemiek munka után 360 darabot készítettek, hogy ne akadjon el az építkezés, filléres hiánycikk miatt. Hiszen az ő tervük az egész gazdaság terve... ★ „Kaparj kurta, neked is jut”. Ez a közmondás biztosan falun született, ahol a minden ölnyi föld megszerzéséért folyó verejtékes munka önzővé tette a parasztembert, önzővé és könyörtelenné saját magával, gyermekeivel, öregeivel szemben is. Aki ezt ismeri, az tudja csak igazán lemérni, milyen nagy változáson mentek keresztül az emberek, amíg megszületett egy új bejegyzés: „Munkaidő után közösen megcsináljuk az átányiak kútját és a pénzt nem osztjuk fel, hanem a közös kasszában marad”. És most ebből vásárolnak ajándékot, ha valaki házasodik, ha új honpolgár születik, ha beteg lesz valamelyikük. ★ Jóérzésű ember ad a munkára. Nemcsak a sajátjára, az egész brigád becsületére is. S ha már úgy nevezik, szocialista brigád, nem gyárthat selej- tet még a mezőgazdaságban sem. Igaz, nem gondatlan munka eredménye volt, de tény, hogy az állomás melletti földdarabon kivirult a gabona közt a gyom. A szikes foltokon, Élethű harcok a színpadon A neves amerikai filmszínész és énekes Sammy Davies egy New York-i kórházban ápoltatja magát, miután megsebesült a „Golden boy” című musical főszerepében. Az orvosok belső vérzésre gyanakodnak. A New York-i színház színpadán a musical első felvonásában Sammy Daviesnek verekednie kell néhány huligánnal. Már másodízben fordul elő, hogy túl élethűen folyik a verekedés és a szegény színészt előadás után kórházba keli szállítani. amikre nem mehettek rá géppel, mert lágy volt a talaj. Mit tehet ilyenkor a brigád — szombat délutánjukat rászánják, hogy kézzel szedjék ki a gyomot. Senki se tette szóvá, nem okoltál; őket, a termésben is csak néhány kiló kiesést okozott volna. De hát a faluban tudják, hogy ott a szocialista brigád dolgozott. A brigádról pedig ne mondhasson senki rosszat. Már learatták a gabonát, a magtárban van. Az egész szombat délutáni munkára csak egy rövid bejegyzés emlékeztet ... ★ Moziban voltak a brigád „belső” és „külső” tagjai. Közösen néztek meg egy filmet. A „külső” tagok a feleségek# akik tevékeny szereplői a brigád életének, ha róluk nem is szól külön bejegyzés. Prémiumot kapott a brigád. Elosztása az ő gondjuk volt. Elosztják, — de hogyan? Egyformán? Nem igazságos# mert nem dolgoztak egyformán. Volt, aki jobban „húzott”. Annak több járt. Végül így osztottak és a brigád közös vacsoráján meg is indokolták miértjét. A feleségek előtt. Mi tagadás, volt mit hallgatnia annak, aki csak egy százast kapott. Azóta reggelenként van, akit így indítanak útnak: Aztán te is igyekezz! ★ A brigádok legutóbbi gyűlésén napirendre került, kit terjesszenek fel kiváló dolgozó kitüntetésre. Maguk döntik el, ki kapja, s maguk segítenek megindokolni az egész gazdaság előtt, hogy miért pont azt javasolták. Nagy terhet vesznek le ezzel a gazdaságvezető válláról, hiszen nincs az az igazgató, aki olyan körültekintő alapossággal tudná eldönteni, kik a legjobbak, mint egy- egy ilyen közösség. S a döntés után bekerült a naplóba: ma megvitattuk, kit javasolunk... ★ Brigádnaplók. Nyolc-tíz soros, vagy féloldalas feljegyzések a brigád életéről. S e sorok arról vallanak, hogy a brigádtagok a szorgalmas munka mellett már hozzáadják azt a pluszt, ami a szocialista emberré formálódáshoz szükséges. Deák Rózsi igen, persze... az este... amikor^ azt mondta: „— Légy szíves, tedd ezt a 17. Valter kéjes nyújtózással ébredt Megropogtatta csontjait, körülnézett Meglepődve tapasztalta, hogy a lány nincs mellette. — Talán kiment a konyhába — gondolta, és előbb trillázva füttyentett, majd kiabált — Saci! — elhatározta, hogy 6 már csak így fogja hívni ezt a kis tündért — Ha nem jövök el hazulról olyan viharosan, soha nem kerülök össze vele! — gondolta. A szobát napfény árasztotta el. A lány nem jött Valter felkelt, öltözni kezdett A telefon mellett egy levélpapír nagyságú fénykép hevert. Furcsa fénykép: egy levél másolata. Valter felvette a lapot és beleolvasott A harmadik sornál lerogyott a fotelba. A lapon ez állt: „Én, Valter Vince, született 1943, — anyám neve: Keresztes Erzsébet, minden kényszerítő körülmény nélkül, saját elhatározásomból, a kommunisták elleni gyűlölettől indit4r£ÍMUSMt 1965. október 29., péntek tatva, kötelezettséget vállalok egy meg nem nevezett nyugati hírügynökségnek, hogy az általam 1963. január 31-én előlegként átvett 2000 forint ellenében az esetenként kapott utasítások értelmében, katonai vonatkozású adatokat szolgáltatok megbízóim részére, különös tekintettel az N-i speciális alakulatra vonatkozólag, ahol szolgálatot teljesítek. Tudomásul veszem, hogy a fedőnevem a szolgálat során RN—2. Tudom, hogy a feladatból származó titkaim megszegéséért az életemmel fizetek. Ezt a nyilatkozatot magam fogalmaztam.” És alatta a sajátkezű aláírása: „Valter Vince hbnvéd N, postafiók...” Ekkor vette észre, hogy még másik két kép is hever a telefonasztalkán. Mohón kapta, fel a képeket. Az egyik őt ábrázolta, alsónadrágban, mellette a csaknem teljesen meztelenre vetkőzött, háttal álló lány. A fények töréséből észrevette, hogy valamit írtak a hátlapjára. Megfordította. Káp- rázó szemmel olvasta a kurta szöveget: „Kedves kis menyasszonyomnak, Krajcsi Katikának, a Wesselényi utca ... sz.-ba.” „Vincéd” A másik kép már befagyott gondolatait is megmozgatta:... MIHÁLY: Hátlapján szöveg: „N-i alakulat parancsnokának: Valter Vince átveszi a kémszolgálataiért járó összeget.” Rettenetes érzés rontott rá. Űzött vadként tekintett körül a néhány pillanattal korábban még oly barátságosnak érzett szobában. A telefonhoz kapott, ám hiába tárcsázta a 123— 456-ot, a központi rendőrfellábas volt a gyilkos...” A telefonra meredt. „Magnetofon ...” — jutott eszébe. — Üristen... — az ajka meg- vonaglott Visszaroskadt a fotelbe, arcát a tenyerébe temette... Arcok villantak fel előtte, a mama. majd Kati megdöbbent, nagy szemei, és egyre csak Pikó százados, meg az alakulat elhárító tisztje. Aztán egy kis szandál jelent meg előtte, egy- pántos, indiai aranymintás. A szandálban hófehér lábacska, ezüstösen csillogó körmöcskék- kel. Saci állt előtte. Mosolygott. Nézte a nőt, és rekedtes hangon kérdezte: — Miért tetted? Mit akartok? ... A lány valamit a pongyolája zsebébe dugott. Modorosán felkacagott és megsimogatta a fiú arcát — Látod, nem vagy te olyan buta. — Ugye nem csinálsz butaságot? Valter lehajtotta a fejét — Nem! — suttogta. — Tudom, hogy nem köny- nyű. Ne félj, vigyázok rád. Igazán szeretlek. Nekem nem kellett volna veled ... tudod? — a nő Valterhez hajolt, puhán megcsókolta a nyakát. Ha nem lenne veszélytelen, én sem csinálnám ... Egy doboz Kossuth cigarettát adott a fiú kezébe. — Ne bontsd fel. Ha leszállsz a vonatról, indulj el a felüljáró felé. Dugd be a feléd eső korláttól számított kilencedik talpfa alá. Miután észrevette, hogy Valtér megremeg, nyugtatóan duruzsolta: — Ne félj, nem robban! Csak egy levél. Egyébként valóban cigaretta. Ügy csinálsz, mintha á cipődet igazítanád, közben bedugod a talpfa alá. Aztán elsétálsz a felüljáróhoz, és a korlát oszlopára piros krétával rajzolsz egy kis rombuszt. Körülszőrözöd — az utolsó szónál hamiskásan fölnevetett. Valter szótlanul fejezte bu öltözködését. Közben a lány ismét elmondott mindent és egy piros krétát nyomott a markába. Amikor Valter távozni készült, Saci darabokra tépte a fényképeket, és a cserépkályha parazsára dobta. „Kis naiv!” — gondolta Valter. Saci a szekrényfiókból pénzt vett elő, három darab százforintost, és Valternek nyújtotta. — Elfelejtkezhetnél magadról — mondta. — A többit majd később kapod meg. Hangja hideg volt és üzletszerű. Valter bizonytalanul nyúlta pénz után, de amikor a markában érezte, határozott mozdulattal zsebre vágta. Amikor a pályaudvaron beült a vonatba, valaki telefonált valahová: — Alezredes elvtárs, jelentem. Valter háromnegyed kilenckor jött le a nőtől és most felszállt a vonatra. — Utazzék vele! — hangzott az utasítás. — N-ből jelentkezzék. Kérdés? — Nincs! — felelte a hang. — Köszönöm. Vége! (FolytatjulQ ügyeletet — ez a szám jutott hirtelen eszébe — a hallgatóból egyszer csak a mama hangja szólalt meg: „— Igen... N-ben szolgál... speciális alakulat... valakit megöltek. Lábas, persze, hogy szekrényfiókba.’* Itt még ruhában voltak. — Saci arca nem látszott — ő egyenruhában, és pénzt vett át. Olyan éles volt a kép, hogy a bankóról még a százas számjegyet is le lehetett olvasn>'.
