Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-28 / 254. szám
Szenteltvíz és artézi kút Táguló látóhatár... O a néhány ember ösze- verődik egy társaságba, szinte elkerülhetetlen, hogy valamilyen formában szó ne essék még a politikáról is. Hogy a sokrétű kérdések közül melyik válik a leg- hangsúlyozottabbá ilyenkor, néha a véletlenen múlik. Legutóbb eléggé szokatlan téma került a középontba egy szűk társaságban. Így kezdődött: — Egy fiatal értelmiségi családról van szó — mondta mérnök ismerősöm. — A név nem fontos. Tisztviselők mind a ketten, nem nagy keresetű emberek. Ez a körülmény viszont lényeges. Tudni kell még róluk, hogy van egy nagybeteg gyerekük, akit már minden neves szakorvoshoz elvitték. Sajnos, nem lehet rajta segíteni, közölték velük minden esetben. Ja, az orvostudomány sem képes csodákra. Csodák ... ! És most értünk el a dolgok velejéhez. Rövid, hatásos szünetet tartott, aztán folytatta. — A gyereket kivitték Franciaországba. Lourdes-ba, Meg voltak győződve, hogy Lourdes-ha bekövetkezik a csoda. De nem történt meg. Azóta szinte búskomorak lettek. Hallottatok már ilyet? Miután a kérdésre csak elnéző mosoly érkezett feleletként, megjegyzéseit hozzáfűzte az eseményekhez. — Az utazás legalább tízezer forintjukba került. Ha valami híres, külföldi professzort keresnek fel, azért áldoznak ennyi pénzt, még hajlandó vagyok megérteni. De Lourdes miatt...! Amikor annyi orvos megmondta nekik már itthon is, hogy a gyereken nem lehet segíteni. Jó, ilyen helyzetben minden szülőben él a remény, hátha mégis ...! És újabb orvost keres. De, hogy csodában bízzék ma egy értelmiségi, ezt nem tudom felfogni. Rendkívüli az eset, rendkívüli az ok is, az általánosításra egyáltalán nem alkalmas. De valamit csak bizonyít: a vallásosság, az idealista világnézet nem szűnik meg automatikusan a mi társadalmi viszonyaink között. T smerősöm maga sem •*- materialista, tudom róla, a köznapi értelemben vallásos, de nem bigott. Ö a világnézetek békés egymásmelleit élésének a híve. Hivatalosan nem kötelezte el magát egyik oldalra sem, a legtöbb, amire képes, hallgat, nem mond véleményt. Legfeljebb úgy, mint most — szűk körben. De hadd mondjak el még egy példát. Szintén értelmiségi családról van szó. A gyerekek közül az egyik már egyetemista, a másik még középiskolás, A család rendszeresen jár vasárnaponként misére. — Meggyőződésből?—kérdeztem a két fiataltól. Mosolyogva egymásra néztek, majd az egyetemista csak ennyit mondott: — A családi béke kedvéért. — Nálunk a napirenden szerepel a mise — vette át a szót a kisebbik. — Ha csak ketten megyünk, a templom helyett sétálunk egyet. Csupán arra kell vigyázni, hogy otthon legyünk akkorra, amire a mise után hazaérnénk. Az édesanyjukkal néhány őszinte szót tudtam váltani egy alkalommal. Megkérdeztem: — Nem gondolják, hogy a gyerekeket képmutatásra nevelik azzal, hogy erőszakolják a vallási gyakorlatot? Maguk kényszerítik őket alakoskodásra. — Az apjuk ragaszkodik hozzá — kaptam a vá'aszt. IV emrég még egy harmaL dik történetet is hallottam. Falusi emberek a szereplői. Az idős néni évtizedeken keresztül elhanyagolta a betegségét, mert az egyéni gazdák világában az orvosért, a gyógyszerért és főként a kórházért fizetni kellett. Úgynevezett módos gazdaként tartották számon a faluban a család fejét. Adtak a szavára. De a pénz-..! Mégha az állat betegedett meg, kihívták az állatorvost, mert a tehén megérte a költséget. A közös gazdálkodás aztán meghozta a térítésmentes orvosi ellátást is, az idős asz- szony kórházba került, megműtötték, rendbe tették. Most mór az volt a gyanús, hogy nem érzett soha semmi fájdalmat. Ami biztos, biztos, Szentkútra ellátogatott, talán azért, hogy hálát adjon a csodatevőnek, amiért meggyógyult. Az orvosok közreműködését bizonyára nem fogta fel fontosnak. Egy ötliteres demizsonban a csoda- kútból vizet vitt haza magának, mert az mégiscsak...» Iszogatta is mindennap szorgalmasan a vizet. Néhány nappal később a kisebbik fia, maga is már családos férfi, észrevette, hogy a korsó alján éppen csak kotyog a víz. Mit lehet ilyen he'yzetben tenni? — kérdezte magában. Vagy elmegy Szentkútra újból megtölteni a demizsont, vagy... persze, ez az egyszerűbb, elmegy a korsóval a sarokra, az ártézi kútra. Miután ilyen könnyen felfedezte a fából vaskarikát, azóta a demizsonból soha nem fogy ki a szent víz. Több történetem nincs, de azt hiszem, nem is szükséges további példákat sorolnom. A z idős falusi néni esete csak mosolyogni való, a többieké már nem. Náluk már az egyenesség, az őszinteség, a jellem kérdése merül fel. Ezen a területen pedig nem lehetünk megalkuvók. G. Molnár Ferenc Lassan már mondássá válik, hogy hazánk tanuló ország. Való igaz, hiszen nálunk még sohasem tanultak ennyien, mint most. Elég megvárni egy általános, vagy középiskola délutáni, esti csengetését és máris meggyőződhetünk a mondás igazságáról. Találkozhatunk a padok között idős gépmesterrel, fiatal segédmunkás-lánnyal, deres hajú vájárral, ráncos arcú művezetővel, kamasz parasztíiú- val... A munka, az igény, az újabb és újabb, bonyolultabbnál bonyolultabb feladatok követelik a tanulást, a tudást, a műszak előtti, vagy utáni iskolákat... A nagy iskola, a felnőttoktatás egyik újdonsága, hogy megyénk vasas üzemeiben vállalati oktatási bizottságok alakultak. A bizottság feladatairól, terveiről beszélgetünk Nyári Elemérrel, a Mátravidéki Hőerőmű dolgozójával, a Vasas Szakszervezet Heves megyei Bizottságának kultúrfele- lősével. — Mi tette szükségessé a bizottság megalakítását? — Ha szabad így mondani: maga az élet. A gyár, az üzem, a vállalat nemcsak egyszerű munkahely az embereknek, hanem egy nagy iskola is, amely minden dolgozótól alapos felkészültséget, tudást követel. Mind szakmailag, mind politikailag, hiszen a fejlődéssel csak így tudunk lépést tartani. Nem vér letlenül költ államunk milliókat a felnőttoktatásra. — Az oktatási bizottságoknak éppen ezért az egyik legfontosabb feladatuk az, hogy a tanuláshoz minden segítséget megadjanak az embereknek, ugyanakkor úgy szervezzék irányítsák az üzemeken belül, oktatást, hogy annak az ered ményét itt, az üzemben hasz nálják, alkalmazzák a dolgozók. Néhány évvel ezelőtt mé; I előfordult, hogy csak ági tála: sál tudtunk megindítani egy egy tanfolyamot. Ma már ott tartunk,’ hogy válogatni Kell, ahogyan a munka, a szükség megköveteli. Az oktatási bizottság másik feladatának az analfabétizmus teljes megszüntetését tartja, valamint azt, hogy az üzemeikben minden dolgozónak meg legyen az általános iskolája. — Természetesen ide tartozik a gyárakban folyó kultúrmun- ka is. Sajnos, néhány üzemben az a felfogás alakult ki, hogy a kultúrmunkát mindössze azon mérik le, van-e színjátszó, népi tánc-, irodalmi köre a gyárnak. Ahol volt, ott jónak tartották, ahol nem, ott rossznak. Változtatni kell ezen a felfogáson. Az említett példák valóban szerves részei a kultúrmunká- nák, de az oktatás is beletartozik. A bizottság feladata tehát, hogy gazdaságosan, politikusán irányítsa az üzemekben folyó oktató—nevelő munkát. Ezek a feladatok hívták életre az oktatási bizottságot. — Ügy tudjuk, felmérést végzett négy vasas üzem az 1964— 65-ös oktatási év beiskolázottságáról, valamint az 1965— 66-os beiskolázásról? — A Mátravidéki Fémművekben, az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető és Gépgyárában, az egri Finomszerelvény- gyárban és a Mátravidéki Hőerőműben. — Milyen eredményeket mutatnak a felmérések? — Pozitívak az eredmények. A Mátravidéki Fémművekben az 1964/65-ös oktatási évben 22-en végezték el az általános iskola VII. osztályát, húszán a nyolcadikat. A kihelyezett gépipari technikum első osztályát 26, a másodikat 18, a harmadikat 19 fejezte be. Ezenkívül számos szakmai tanfolyamot, különféle akadémiákat, ismeretterjesztő előadásokat látogattak a dolgozók. Az üzem oktatási bizottsága elkészítette a kétéves munkatervét. A Marxista-leninista Esti Egyetemre 28, a Marxista-leninista Középiskolába 32, A korszerű szocialista gazdaságvezetés című tanfolyamra 30, A szocializmus építésének időszerű kérdéseire pedig 40 főt terveznek. \zok a dolgozók, akiknek nincs meg az általános iskolá- uk, a következő két évben belezik ... — Az Egyesült Izzó gyöngyögyárában az elmúlt évben az általános iskola VII—VIII. osztályát üzemi tagozaton 22, területin 9 fejezte be. A gépipari technikum esti tagozatán 59, levelező tagozatán 14, a köz- gazdasági technikumban 29, gimnáziumban 33 fő tanul. Ketten végzik a marxista egyetemet, 14-en a marxista középiskolát. —! Az 1965/66-os kulturális évben ezenkívül hétfajta tanfolyamon, előadássorozaton bővíthetik tudásukat majd a dolgozók. Az idő sürget, ezért saját üzeméből csak néhány példát említ... — Vállalatunk dolgozóinak 80 százaléka vesz részt politikai oktatásban. Ezenkívül 13 féle szakmai tanfolyam működik. Három fiatalt küldünk ösztöndíjjal a műszaki egyetem nappali tagozatára, a levelezőre tizennégyet; felsőfokú technikumba négy, villamos és köz- gazdasági technikumba 45 főt tervezünk. Marxista egyetemre 21 dolgozót javasolunk. Reméljük, hogy az elkövetkezendő két év alátt minden dolgozónk befejezi általános iskolai tanulmányait és a szocialista brigádok segítségével felszámoljuk üzemünkben az analfabétizmust. — Természetesen ezek az adatok, amelyeket a három üzemről említettem, csak tízedéi, törtrészei azoknak a feladatoknak, terveknek, amelyeket az oktatási bizottságok kidolgoztak, és azoknak a szakmai, politikai oktató—nevelő, kulturális munkáknak, amelyek a megye vasas üzemeiben folynak. Az emberek szívesen tanulnak, senkit sem agitálunk, maguktól csinálják. Ügy érzik, szükség van rá... Tágul a látóhatár... Koós József ——f=EUMA F/NK: — Igenis, apa... — Az az ember, aki feledékeny, nem teljesíti kötelességét, értékes dolgokat elhagy, nem méltó tagja az emberi társadalomnak... — Igenis, apa... — Az az ember, aki az dasági ügyeit irányító szakemberek. Részt vesz a tanácskozáson Sebők László minisztériumi főosztályvezető és több Heves megyei tanulmányi felügyelő. A munkaértekezletet szerdán délelőtt a megyei tanács klubtermében Kovács Sándor a művelődési osztály főfelügyelője nyitotta meg. Ezután Kovács Gyula a hatvani központi műhely vezetője tartott előadást, majd Hajdú Kálmán tanulmányi felügyelő Ismertette az összegyűjtött tapasztalatokat és feladatokat. A tanácskozáson megállapították, hogy Heves megyében különösen a hatvani járásban már nagyon sok olyan használható tapasztalat és módszer jött felszínre, amelynek alkalmazása szélesebb körben is terjeszthető. Heves megyében 96 általános iskolában vezették már be a gyakorlati foglalkozásokat, és 20 ezer gyermek részesül ez által mezőgazdasági, Illetve ipari ismeretek oktatásában. A foglalkozás veszető pedagógusok irányítására « járásonként központi műhelyek J létesültek. Ezeknek a műhe- Jlyeknek a vezetői irányítják a ‘foglalkozásokhoz szükséges ♦ anyag beszerzését, összegyűjtik í a tapasztalatokat, ez által meg- } könnyítik és eredményesebbé J teszik területükön a gyakorlati ♦ foglalkozásokat. ♦ A tanácskozás ma folytatja »munkáját, a részt vevők több j központi műhelyt látogatnak fmeg Heves megyében. « ♦ __________________ j M ÍPÜJSiG 3 1965. október 2&, csütörtök (k) J A MEGYE termelőszövetke- latos viták elkerülése céljából rétéi és az egri tejüzem igen ebben az évben először beve- szoros kapcsolatban állnak zettük a tej helyszínen való egymással. A közös gazdasá- értékelését, minőségi osztályosokban terjnelt tejet az egri zását azokon a helyeken, ahol üzemben dolgozzák fel, innen a technikai lehetőségek megkerülnek a kész termékek a vannak. A viták nagy része fogyasztók asztalára. ezzel megszűnt s ez feltétlenül A tejüzem napi szükségleté- pozitív eredmény. Legutóbb nek jelentős részét, mintegy Egerszóláton adtunk át csar- hatvan százalékát a közös gaz- nokot a közös gazdaságnak s daságok biztosítják s ez igen azóta örvendetesen javult a nagy mennyiség. Naponta kapcsolatunk, mintegy 16 ezer liter tejet kap _ Milyen problémák adód- az üzem. . . „ nak meg? A szoros kapcsolat követ- _ Nagy problémánk az., keztében mind a tejüzem, bogy az egr; ds a pétervásári J mind a termelő üzemek arra járásban az egyes közös gaz-* törekszenek, hogy a munka daságok kevés tejet termelnek ♦ zavartalanul menjen. Mégis ds a begydjtő autónak nem- ♦ többször került sor az elmúlt egyszer 180 kilométert is meg? évek, de az elmúlt hónapok kell tennie> amíg tele iesz. • folyamán is vitára az üzem és Másbészt egyes termelőszöveta közös gazdaságok között. - kezetekben a tej tárolásához. Szekeres Bélával, a tejüzem kezeléséhez a legminimálisabb , vezetőjével arról beszélget- feUételek sincsenek meg s a tünk, vajon az elkövetkezendő tej sz^bitas közben megsavaídoben hogyan próbálják job- nyodik. Ez kiesésekhez vezet. ban összehangolni a munkát. Ebből adódikj hogy a telepnek zeniünk a termelőszö- ndba mas megyéből kell tejet vetkezetekkel szerződéses vi- , kerme. szonyban van. Éppen ezert ne- _ Ki tudjak_e elégiteni az kunk is érdekünk a higiénikus igényeketi> termelés elősegítése és ellen- Sajnos> a saját erőnkből orzese. A jobb termelés érdé- nem mindig. Most kötjük pél. keben eddig is több esetben d6ul a jövő évi szerződéseket segítettük a közös gazdaságo- a közös gazdaságokkal. Eddig kát hűtőgépek, szivattyúk kői- ügy néz ki a helvzet> hogy csonzesével. A jövőben még mintegy 15 százalékkal keve- fokozottabb segítséget kívá- sebb tejre kötnek szerződést,# nunk nyújtani. mint amennyire szükség lenne. «^rno'SafatÄ melőszövetkezeteknek. Ennek kötik a jövő évi szerződést, hatására kevesebb lett a vita ami nem helytálló. Ha viszont és jobb lett a termelés irányi- a szerződött mennyiség nem tása. Amennyiben a termelő- emelkedlk- akkor az üzemnem szövetkezetek igenyelnek, . ’ újabb csarnokokat is átad- tudja kielégíteni a fogyasztói, nánk. A csarnokok gépi bérén- valamint az exportigényeket, dezését helyben, ingyenesen jd lenne, ha a közös gazdasá- elvégeztük, ha arra volt szűk- gok felülvizsgálnák szerződésig, és el is fogjuk végezni. kötésüket és reálisabban ter- — A MINŐSÉGGEL kapcso- veznének. Apa a megtestesült szorgalom, pontosság és rendszerelet. Egész héten egy hivatalban dolgozik, ahol a legkisebb rendellenességet és pontatlanságot sem tűri meg. Természetesen, odahaza sem. Ezt legtöbbször Karcsi fia tapasztalhatja. Egy vasárnapi kirándulás alkalmával, amelyre hármasban mentek el: apa, anya és Karcsi, s amelyre mindhárman elvitték ernyőjüket, — betértek egy kis vendéglőbe is. A vendéglőből továbbmen- ve, útközben apa észrevette, hogy Karcsinál nincsen ernyő. — Hol hagytad az ernyődet? — kérdezte tőle. Karcsi elsápadt. — Az ernyőm ...én azt hiszem ... hogy ottmaradt... — Igen... én is azt hiszem, hogy otthagytad a vendéglőben. Szerencsére, nem jöttünk még túlságosan messze onnan, visszamész hát és elhozod az ernyőt. Előbb azonban néhány szót még mondani akarok neked,.. A gyakorlati foglalko' isoka vezető általános iskolai nevelők fe’edatairól, a műhelyfog lalkozácok tapasztalatairól tanácskoznak Egerben a Heves megyei Tanács művelődési osztálya által rendezett országo- tapasztalatcsere értekezleten. A két napon- át tartó munkaértekezletre 12 megyéből jöttek el a központi műhelyek vezetői és az általános iskolák gazi-betúröl elhagyja a pontot, dolgait rendetlenül kezeli, eljátssza a becsületét, az a teremtés szégyene, kigyomlálandó individuum. Egy megbecsülendő jellem nem hagyja el semmijét! Ezt jól jegyezd meg magadnak. És most eredj vissza az ernyődért! — Igenis, apa... — válaszolta Karcsi és elindult. Néhány lépésről még visszafordult és megkérdezte: — A tiédet is élhozzam apa...? Fordította: Antalfy István Központi műhelyvezetők országos tanácskozása Egerben Több tejre lenne szükség Napi 16 ezer liter tej'— Kevesebb a vita a minőséggel jövőre nagyobb követelmények — Milyen újdonság lesz a 11 következő évben? ' < — A TEJJEL kapcsolatos ] minőségi követelmények az ideinél szigorúbbak lesznek. ] Éppen ezért helyes lenne, ha a , termelőszövetkezetek már most is nagyobb figyelmet fordítanának a tiszta fejésre, a szűrés- j. re, egyszóval a higiénikusabb 1 és szakszerűbb tejkezelésre. * Hiszen nemcsak az üzem, de , ők is jobban járnának. i K. L.
