Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-28 / 254. szám

LŐRINCZE LAJOSÉ A SZÓ Ne nyafogjon a Bőbe baba Egy nagy diák így mondta társainak: — Itt van az „édes anya­nyelvűnk” is. Mindenki tudta, hogy Lórin- icze Lajosról van szó. Valóban Lét napig Egerben ápolta „édes (anyanyelvűnket” — a helyes, (magyar kiejtést. S» Bizonyára sok postát kap. Ka írják ezeket a leveleket? — Mindenki. Ez csakugyan íjgy van! Az egyetemi tanártól e nyugdíjas vasutasig, a peda­gógustól a tsz-tagig. Sok az (idős levelező, — ók jobban rá­érnek írogatni. De az iskolás gyerekektől is bőven kapok le­veleket. Évente több ezer kér­dés érkezik, nemcsak belföld­tói* külföldi magyaroktól is: Angliából Belgiumból, Ameri­kából... Gyakran kapok olyan leve­leket, amelyekben a diáikok •megírják, hogy szeretik a ma­gyar nyelvet és azt kérdezik, hogyan lehetne belőlük nyel­Hogyan lehel- valaki nyelvész ? Az eredmény nulla-nulla Mi a különbség az .elsősorban' és a .kizárólagos" között ? T-* Itt az alkalom, elégítsük Maimi lapunkat olvasó diákok kíváncsiságát: hogyan lehet va­laki nyelvész? — Elhatározás, tehetség, a magyar nyelv szenvedélyes sze- retete kell hozzá. És a legfon­tosabb: a tanulás! Ismerni kell a nyelv múltját, mai rendsze­rét, törvényeit Mert a nyélv­ázák nem elég. az gyakran félrevezeti az embert — Az utóbbi években szinte közüggyé lett a nyelvészkedés. — így van. Ezt a levélek tar­talma is igazolja. A levélírók nemcsak kérdeznek, hanem fel­hívják a figyelmet a hibákra is. A társadalmi nyelvőröknek széles hálózata alakult ki. Fi­gyelik a közélet nyelvét, a fo­lyóiratokat, újságokat Nagyon sok újsógkivágást kapok. S a társadalmi nyelvőröknek gyak­ran igazuk van. *-> Ha már az újságoknál tar­tunk; mi a véleménye a lapok wtgeioéröl? — Nem olyan rosszak, mint ahogy egynéhány pesszimista, laikus mondja. Napról napra •szebben, színesebben és főleg helyesebben írnak az újságok. A vidéki lapoknál azért mánt- lia valamivel rosszabb lenne a helyzet Ezt azért nem muszáj toegími! *■» Miért ne? Elvégre, ez nem konkrét bírálat volt. Általános- tágban mindig zöld utat kap a bírálat És különben sem a mi lapunkról volt szó. — De azért annyival még tartozom az igazságnak, hogy én a budapesti lapok hibáiból „élek”. — Most néhány szakkérdést szeretnék jeltenni: — Tessék! — A konferencián hallottuk: az idegen nyelvek rontják a helyes, magyar kiejtést. Mi a véleménye erről? — Valóban rontják. De azért nyugodtan tanuljunk nyelve­ket Csak tanuljuk, gyakorol­juk a magyart is. — Mit szólna a nyelvész, ha vasárnap délután Szepesi így közvetítene; .. kedves hallga­tóim, az első félidő 15. percé­ben az eredmény: nulla-nulla. — Bevallom, nagyon szokat­lan lenne. De azért elviselném. Való igaz: null nincs a magyar­ban, ez így germanizmus. A zérus az tulajdonképpen nulla. Persze, nem ez a legfontosabb kérdés. De azért jó fegyverpró­bák lehetnek az ilyen nyelvi változások is, mint a nulla-nul­la Vagy így: az eredmény há­rom-nulla. Gondolom, utóbbi esetben a szurkolókat jobban érdekli: ki javára? — A nyafogó Böbe baba is rontja a szép magyar kiejtést Ez is elhangzott a konferen­cián. Mi a véleménye? — Az én gyermekeimnél ed­dig még nem tapasztaltam, de bizonyára rontja Böbe baba élég népszerű, a gyerekek gyakran nézik, hallgatják és ami valóban veszélyes, utánoz­zák is. — Tehát akkor Böbe baba maradhat, csak ne nyafogjon. — Igen, ő is tanuljon meg 'De­szélni. — Befejezésül kérem, segít­sen eldönteni egy vitát. Egyik bíráló cikkünkben azt irtuk, hogy a hiányosságokért első­sorban X. Y. a felelős. Vá­laszképpen azt közölték ve­lünk, hogy X. Y. kizáróla­gos felelőssége nem állapít­ható meg. Ezt mi sem állítot­tuk. — Ügy látszik, ebben az eset­ben nem értik az elsősor­ban és a kizárólagos jelentését Az elsősorban tulaj­donképpen egy sort jelent; ő, vagyis X. Y. van az első sor­ban azok között, akik felelősek. Több felelős is van, de ő az el­ső. Ha azt akarom jelölni, hogy csak X. Y. a felelős, akkor há­rom kifejezés között is választ­hatok: csakis, egyedül és kizá­rólagosan. Köszönjük! (márkusz) uram.. Drága jó . hukkk... az isten szerelmé­re, segítsen egy szerencsétlen elté­vedt... hukkk... magyar dolgo­zón... — Mi történt? — Azt nem tu- . dom, de történni fog ' istókuccse... Mert — hogy drá­ga jó uram, az is­ten szerelmére, egy szerencsétlen magyar dolgozó nem találja a Csa­li utcát... Istók- zicsi, hogy nem találom... — Csali utca... Csali utca? Hát olyan itt nincs, ké­rem. — Szégyellje magát. „ hukk... egy szerencsétlen magyar dolgozót akar félrevezetni? Igenis van Csali utca... Lenni kell Csali utcának... Mert én ott lakom, meg az én aranyos feleségem is... Saj­nos... — Hát milyen városba való ma­ga? — Hogyhogy mi­lyen város? Maga a részeg, vagy én? Csabacsüdi vagyok én, csabacsüdi gye­rek... — Az jó... Mert ez Pálosveres- mart... (—ő) A félszáz hallgató fele az ilső legmagasabb szárnyban, a 130 méter széles homlokzatú ipületrészben, kollégiumban lakhat. Összkomfortos diákott­honban: hideg-meleg víz, köz­ponti fűtés, modern szobák. 500 személyre főzhet a konyha. A középső alacsony szárny kétszintes, 45 méteres aulájá­ból három előadóterem nyílik. 150-en figyelhetnek egyszerre az előadó szavaira a légkondi­cionált termekben- Ebben az épületrészben kap helyet a ké­miai és a borászati tanszék is, A harmadik, magasabb szárnyban a többi négy tan­szék: a szőlészeti, a g'éptani,a gyakorlati és a marxizmus— leninizmus tanszék kap elhe­lyezést. Ebben az épületrész­ben foglal helyet az igazgató­ság, meg a könyvtár, az olva­sóterem, a gazdasági részleg, házi nyomda... A negyedik szintén alacsony szárny, egy korszerű, verseny­méretű tornaterem, kis lelátó­val Gyöngyös sportjának egyik fellegvára lehet. A négy szárny ölelkezik, egy belső udvart fog közre, ahol kitűnő forgalmi utakon közle­kedhetnek a gyalogosok és a járművek. Itt találhatók a ki­szolgáló épületek: kazánház, transzformátorház... Lépést kell tartani a világgal Ennek az övegbeton palotá­nak — előregyártott elemek­ből — még hírmondója sincs, de már több millióba került eddig. Érdemes volt a ráfordítás, mert ha felépül, a legkorsze­rűbb felsőoktatási igényeket is kielégíti. Növelhető természe­tesen nemcsak a hallgatók, ha­nem az oktatók létszáma is, kétszeresére—háromszorosára. A négy helyett hat tanszék lesz, de az is lehet, hogy több­szakossá válik az intézmény. (Talán a hatvani zöldségter­mesztési tagozat is ide csatla­kozhatna.) , Az is biztos, hogy itt a hang­súly a szőlészeti és borászati szakemberek képzésén lesz. Még hiányzik egy országos fel­mérés, hogy mennyi a szakem­ber-igény a borászatban, de régi ibortradíciónk megköveteli, hogy lépést tartsunk a világ­gal. (B. GyJ íe. . PBc6 századost ugyanezek­be» a pillanatokban kínáltja cigarettával a parancsnoka. A nyomozó már beszámolt a té­nyekről, és ismertette a felte­véseit is. Sokáig hányták-ve- tették az ügyet, számtalan variáns lehetősége került szó­ba. Az alezredes minden rész­letre kiterjedően intézkedett. Pikó már távozni készült, de az alezredes visszatartotta. — Várjon. Egy dologról még nem beszéltünk. Bekéret­tem a boncolási jegyzőköny­vet Olvassa! — és átnyújtotta a századosnak. A boncoló orvos és a bűn­ügyi orvosszakértő egybehang­zóan állították: a gyilkosságot feltétlenül művelt, az anató­miát alaposan ismerő személy követte el. A döféshez nem volt különösebb testi erőre szükség. Az ilyen szúrás min­den esetben azonnal halált okoz. v És még egy sor állt a papí­ron, feltételes hangnemben, de új bekezdéssel kihangsúlyoz­va. Pikó azonnal maga elé A HMtPmiG 1065. október 28., csütörtök képzelte a helyszínt, és a sze­me összeszűkült... Az őrnagy a szokásos dél­előtti ellenőrző kőrútjára in­dult. Először az őrszobát szemlélte meg, majd a telefon- központot, végül a konyhát, és körülnézett a helyiségben. — Hideg van — vetette oda a konyhaügyeletesnek. — Fű- tessen be. Az étkezdéből a tornaterem­be sietett és az ajtó előtt le­rázta sapkájáról és zubbonyá­ról a havat. Bent Sárkány hadnagy szakasza tartott test- nevelési foglalkozást A kato­nák egy része a szekereken dolgozott, néhányan pedig, pá­ronként váltva egymást, a ring kötelei között öklöztek. A ka­tonák érdeklődését inkább ez a foglalkozás kötötte le. és az őrnagy azonnal el is rendelte, hogy egyelőre hagyják abba a szertornát. A katonák hálásan pillantottak rá. Kihirdették a meghívásos versenyt, és mindjárt a leg­jobb ökölvívó, Joós lépett a ring közepére. Közismert volt nagy technikai tudása, és ke­mény, gyors bal keze. Ellenfél egyelőre néni jelentkezett, és már az őrnagy fejében is meg­fordult a csábító gondolat, hogy kesztyűt húz, amikor Nagy Andris szó nélkül be­mászott a kötelek között. Sár­kány hadnagy felcsavarta Andris kezére a bandázst, rá­adta a kesztyűket, és gondo­san elrejtette a fűzők végeit, nehogy sérülést okozzanak. állát védte, míg könyökét — amennyire csak lehetett, a gyomra elé húzta. Nem kezde­ményezett, várta, hogy ellenfe­le kitámadjon. Andris megún- ta a pepecselést és Joósra ron­tott. A katonák ütemesen biz­tatták a bátrabbat. Joós balra táncolt és két­szer villámgyorsan állón vágta vaktában csapkodó ellenfelét. Andris láthatóan nem értette a dolgot, mert csodálkozva né­zett partnerére. A fiúk fel­szisszentek, az őrnagy mordult egyet. Eseménytelen ugrándo­Joós — noha balkezes volt — jobb-alapállásba helyezkedett. Jobban érezte magát, ha meg­bízhatóbb bal kezét tudta elől, bár számolt vele, hogy ebből a helyzetből nem hasz­nálhatja olyan hatásosan a bal kezét. Jobbos kesztyűjével az zás következett, majd — pót­landó a lemaradást — Joós furcsa orrhang kíséretében el­eresztett egy repülő balegye­nest, pontosan Andris csodál­kozó képébe. Szegény teljesen sportszerűtlennek vélte a vá­ratlan, nagy ütést, nem is ve­rekedett tovább. Még két-há- rom egyenest kapott, vala­mennyit bal kézzel, és nem véletlenül azzal. Az pontos volt, megbízható és fáradha­tatlan. Nagy Andris megunta az egyoldalú játékot, és egy teljesen meglepő fordulattal törte meg az egyhangúságot — villámgyorsan kibújt a kötelek között. Hangosan szidta Joós közeli rokonságát, és — ha a többiek le nem csitítják — csupasz ököllel ment volna elégtételt szerezni vereségéért. — Jobb lett volna, ha te ülsz a Faragó helyében — ki­áltozta a ring felé fenyegető­en. Hirtelen csend zuhant a te­remre, hosszú másodpercekig tartó csend. Az őrnagy szólalt meg. — Hány kilós ön, Joós elv­társ? — kérdezte. Joós csak néhány kilóval nyomott töb­bet nála. — Elfogad ellenfelé­ül? — kérdezte. Az éljenzéstől nem lehetett hallani Joós válaszát. Az őr­nagy sebtében beöltözött és a szorítóba lépett. A mérkőzés heves ütésváltással kezdődött és belharcba csapott át. Joós szemernyit sem kímélte pa­rancsnokát, alapállást változ­tatott, és nagy ütésre készült. Az őrnagy azonban jól véde­kezett. és átvette ellenfele tá­madó harcmodorát. Egy be1- harcból való bontás után gyors balhorga Joós áliára csattant. A katona egy pillanatra meg- tántorodott, majd behúnyt szemmel végigvágódott a pad­lón. A parancsnok rohant vol­na felsegíteni, de Sárkány meglehetősen durván félrelök­te, és annak rendje-módja szerint, kiszámolta a földön fekvőt. Az őrnagy zavartan öl­tözött fel, idegesen sietett ki a tornateremből. Egy pillanat­ra még feltámadt benne a tapasztalt versenyző. — A jobb keze hajítófát sem ér — gondolta. — És nem is ütöttem nagyot. Semmi eset­re sem volt megrendítő erejű az ütés — csaknem fennhan­gon gondolkodott. — Ennyire üveg-állú lenne? Kizárt dolog. Minősített versenyző — vias­kodtak benne az érvek és el­lenvetések. Emlékezett rá, hogy a földön fekvő Joós szem­pillái között többször rápillan­tott, tehát nagyon is észnél volt. — Nem lett volna szabad kesztyűt húznom — gondolta szinte keseregve. — Ez az em­ber megjátszotta az én győzel­memet ... — háborodott fel a tisztességérzete. — Miért nem verekedett úgy tovább, mint az első percekben? A bal keze, mint egy lóláb! Igaz, hogy a jobb viszont nulla — kereke­dett felül benne a tárgyilagos sportember. — Ezt az első má­sodpercekben felfedeztem — mosolyodott el. — A jobb kezé­től nem is védtem magam. Tu­lajdonképpen könnyű volt megverni. Kiütöttem, és kész. Ö is agyonverte azt a keleké-1 tyát. Nekem pedig lefeküdt mert gyáva. — Gyáva! — morogta. — Nem a vereségtől félt, hanem az ütésektől. Soha1 nem lesz igazi ökölvívó — dörmögött magában. Bántotta, hogy van e§y gyáva katonája. (Folytatjuk) Üvegbefon épület a Mérges-patak partján A. gyöngyösi felsőfoka mezőgazdasági technikán* fejlesztési terve ' is szőlészeti tanszék eszközei cevésbé korszerűek — fejlődni lyen körülmények között nem ;udnak. A két évfolyamon a 120 hall­gató kevés az országnak. Szőlő- ís borkultúránk fejlettsége és hagyományai több szakembert gényelnek, annál is inkább, mert az Élelmiszeripari Mi­nisztériumnak nincs külön bo­rászati felsőfokú technikuma. Az összes borász Gyöngyösről kerül ki, előreláthatólag a jö­vőben is. Jó és rossz jelek A tervdokumentációk a jövő­re utalnak. A Mátrai úton, a Mérges­patak partján több mint 200 méter hosszan egy üvegbeton épületben tarthatják 1967 bú­csúztatóját és 68 első napjának köszöntését a tanárok és a hall­gatók. Talán. Gyöngyös legmagasabb épü­letének homlokzati része hat­szintes lesz a kis magánházak között. Egy óriási felkiáltójel. Vagy inkább egy „átlátszó”, hatalmas „doboz”. — csaknem 40 millióért. Ha megépítik. A tervdokumentációk készek — 4,5 millió megtakarítással készültek és ez jó jel. Rossz jel, hogy az építkezést 66 feb­ruárjában kellene megindítani, de építő vállalattal szerződés- kötések még nincsenek. Jó jel: a Tervhivatal jóváhagyása alapján a Földművelésügyi Mi­nisztérium égisze alatt készül­tek a tervek. Rossz jel: a do­kumentációkat még nem hagy­ták jóvá. A négy szárny ölelkezik A négy szárnyból álló — akár Brasiliában, a világ leg­modernebb városában is fel­építhető épület — 520 főnyi hallgatóság befogadására al­kalmas. Több mint négyszere­sére növekedhetne a hallgatók létszáma. Szakember-szükséglet van, jelentkező is akadna. A gyön­gyösi szőlészeti—borászati fel­sőfokúba nem lasszóval kell fogni az embereket, mint sok más többiben. Az idén is 300-an jelentkeztek és 47 hallgatót tudtak felvenni. Máshol meg pótfelvételikre kényszerülnek. Kényszerű helyzetben van i Gyöngyösön a Szőlészeti és Bo- 1 rászati Felsőfokú Mezőgazda- j sági Technikum: az egy és oszt- I hatatlan intézmény két épület­ben foglal helyet. Egyrészt a j Bajza József Kollégium, más- , részt a Nemecz József Közép- j fokú Mezőgazdasági Techni- , kum épületében — társbérlő. , A négy tanszék nehéz körül- , mények közt dolgozik. A ké- ■ miai és a borászati tanszék modern felszereléseinek alig jut hely, a gyakorlótermek az alagsorban vannak. A géptani érzékenység. Az allergia szinte valamennyi betegség gyógyítá­sa közben felmerülő probléma, ezt mutatja a tanácskozás napi­rendje is, amelyen a bevezető általános referátumok után egymás után kerülnek sorra a bőrbetegségekkel, a reumával, ideg- és belgyógyászati beteg­ségekkel, valamint a haemato- lógiával kapcsolatos problé­mák. Szerdán a Magyar Tudomá­nyos Akadémián megkezdődött a Korányi Sándor Társaság harmadik nagygyűlése. A tár­saság nagygyűlésein mindig a klinikai tudományok egy-egy fontos kérdését vitatják meg. Az idei, háromnapos tanácsko­zás fő témája az autoallergia, vagyis a szervezetben lejátszó­dó belső folyamatok, változá­sok következtében előálló túl­A Korányi Sándor Társaság nagygyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents