Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-23 / 250. szám

A vezető legyen igazságos és emberséges A KÖZELMÚLTBAN NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL olvastam a Népújságban Hazai Bélának, a megyei pártbizottság titkárá­nak tanulmányát a szocialista gazdasági vezetés néhány kér­déséről. Ez a cikk — az eddig közölt hasonló tárgyú írások­kal együtt — még jobban rá­irányította a figyelmet a veze­tés leglényegesebb kérdéseire. A gazdasági vezetés helyes irányának és tennivalóinak is­mertetése, felfrissítése fontos számunkra, mert a napi mun­ka végzése közben a feladatok sokaságában gyakran elfeled­kezünk azokról a perspektivi­kus feladatokról, amelyek hosszabb időre meghatároz­nák az adott gazdasági egység fejlődését és a fejlődést biztosí­tó tennivalókat Nagyon tanulságos a cikknek az a része, amely a vezető sze­mélyiségével foglalkozik. Mi­előtt ezzel a kérdéssel foglal­koznék, idézni kívánom a cikk­ből a vezetés színvonalának megfogalmazását. „Az a vezető elismert, aki egyszerű és szerény, igazságos és becsületes, tevékenységében az emberek iránti figyelmes­ség, a hibák elleni kérlelhetet- lenség jellemzi. A vezető tisz­telje az emberi méltóságot, se­gítse elmélyíteni az emberei!: közötti tiszteletet és barátsá­got. Figyelmességével, a társa­dalmi érdek érvényesítésével, a szocializmus iránti odaadásával is segítse haladásunkat”. Ez a néhány sor olyan gon­dolatot kell hogy keltsen min­den vezetőben, vajon mennyire tud eleget tenni ezeknek az emberi kötelességeknek. A ve­zető^ feladata lényegében két fő részre osztható: a szervezés jellegű feladatokra és az em­berekkel kapcsolatos feladatok­ra. Szervezés jellegű feladatok: a célok kitűzése, tervezés» szer­vezés, végrehajtás^ ellenőrzés. MÁSIK NAGY FELADAT az emberekkel való jó kapcsolat megteremtése, vagyis a terme­lési szervezet zavartalan mű­ködtetése. Mivel a termelést tervek anyagi-műszaki megalapozott­sága mellett döntő tényezőként szerepel az, hogy rendelkezés­re áll-e a végrehajtáshoz szük­séges személyi feltétel (megfe­lelő műszaki, adminisztratív és fizikai állomány), ebből adódik, hogy a gazdasági vezetőnek a munka irányításán túl céltuda­tosan kell törekednie az embe­rek kiválasztására, nevelésére, de ehhez szükséges a megfelelő vezetői tekintély megszerzése. A hivatali és személyi te­kintély kérdése felmerül a ve­zetésben, mivel a hivatali te­kintély lényegében a beosztás­sal együtt jár, vagyis a vezető utasításait a beosztottak köte­lesek végrehajtani., mert annak elmulasztását felelősségre vo­nás követné. Véleményem szerint a szemé­lyi tekintély legtöbb esetben lényegesebb, mint a hivatali te­kintély. Személyi tekintély a vezető szakmai képesítésén, tu­dásán és az előbbiekben már idézett emberi tulajdonságán alapszik. Ezt a tekintélyt a ve­zetőnek magénak kell megsze­reznie és elismertetni. A veze­tő példamutatása, egyéni ma­gatartása az, ami elsősorban a dolgozóik lelkesedését és oda­adását ki tudja váltani a szo­cializmus építésének ügye iránt. A vezető elképzelései, mun­kastílusa munkatársaira is nagy hatással van, erre vonatkozóan van példa vállalatunknál is. Az előző időkben a vállalat veze­tésére túlzott óvatosság, ruga' jnatlanság, a rendeletek möt bújás volt jellemző, ez a do gozókra is átragadt, ebből a vállalatnak elsősorban erköl­csileg, de anyagilag is sok kára származott. Ez a gyakorlat nagyrészben megváltozott. A rendeletek betartása mel­lett rugalmasabb a vezetés, lassan szűnőberí van a túlzott óvatosság, ami elősegíti a fel­adatok maradéktalan megoldá­sát és a jó kapcsolatok kiépíté­sét. Fentiek alapján változik a dolgozók munkastílusa'is. Ezek a tények fokozatosan erősítik vállalatunk erkölcsi helyze’ '■ és jobban érvényre jut a válla­lati és népgazdasági érdek. A VEZETÉSI MUNKÁNAK igen lényeges része a demokra­tikus centralizmus kiszélesíte­ttének kérdése, mert ez a szo­cialista gazdaság irányításának egyik legfontosabb alapelve. A szocialista demokrácia fej­lesztésének alapvető feltétele a dolgozók széles körének bevo­nása a vállalat vezetési mun­kájába. Ezért szükséges, hogy a vezetők jól megértsék a szo­cialista viszonyok lényegét az emberek közötti kapcsolatok vonatkozásában. A korszerű vezetés egyre in­kább az emberi kapcsolatokat emeli ki. Gazdasági rendsze­rünkből fakad az, hogy a jó gazdasági vezető csak a demok­ratikus vezetési módszert al­kalmazhatja, mert ez felel meg szocialista társadalmunk szel­lemének. Ez nem az egyszemé­lyi felelősség csökkentését, vagy a döntések elodázását, ha­tározatlanságot, vitákat jelen­ti, hanem azt, hogy a kollektí­vának módja legyen hozzáse­gíteni a vezetőt a helyes dön­tések meghozatalához és azok végrehajtásához úgy, hogy min­den dolgozó felelősségteljesen végezhesse munkáját és alkotó módon vegyen részt a szocializ­mus építésében. Ahhoz, hogy a demokratikus centralizmus érvényre jusson, a vezetőnek bizalommal kell lennie az emberek’ iránt, mert ez nagymértékben befolyásolja gondolkodásukat a szocializ­mus irányába. Ha nincs őszinte légkör, akkor a bizal­matlanság üti fel a fejét, bi­zonytalanság, nemtörődömség, az intrika szelleme válik ural­kodóvá. Természetesen ez rossz hatással van mind a gaz­dasági, mind a politikai mun­kára. A VEZETŐ ÉS A KÖRNYE­ZET kölcsönösen hatnak egy­másra, olyan formában., hogy nemcsak a vezető hat munka­társaira, hanem a környezet is hatást gyakorol a vezetőre. Ezért nagyon fontos a vezető olyan irányú munkája, amely­nek alapján kialakul az egész­séges légkör. A kölcsönös bi­zalom kialakításánál nagyon fontos, hogy a vezető keresse minden emberben a jó tulaj­donságokat, és azokat fejlessze tovább, a fennálló hibáikat fo­kozatosan szüntesse meg. Ebben a munkában a veze­tők legyenek igazságosak és emberségiesek, mert az embe­rek érzékenyen reagálnak az igazságtalanságra, még akkor is, ha személyüket nem érinti. Tapasztaljuk sok esetben, hogy a közösségi érdek nem mindig egyezik meg az egyes személyek érdekeivel és így az intézkedések egyesek részéről igazságtalannak tűnnek. Ilyen esetekben a vezetőnek mindig tudnia kell, mi az igazság és ennek megfelelően kell eljár­nia. A dolgozók igen hamar észreveszik, hogy az adott ve­zetőben megvan-e a törekvés az igazságosságra. Ha valakit az elkövetett hibákért arányo­san megbüntetünk, az az érin­tett személynek nem jó, de a környezete igazságosnak tart­ja. Ha azonban azt látják, hogy hasonló hibáért nem azonos mércével büntetnek, az már sérti a dolgozók igazságérze­tét. ezt egy példával tu­dom alátámasztani: az egyik vezető beosztású dolgozó gép­kocsijához két esetben a vál­lalat tulajdonát képező alkat­részeket vette igénybe. A má­sodik fegyelmi eljárás alkal­mával alacsonyabb munkakör­be helyeztük, nagyobb összegű fizetéscsökkentéssel, de tetté­ért lehetett volna a fegyelmi bünetés mértéke elbocsátás is. Fenti esetet a dolgozók nem­tetszéssel fogadták, azért, mert korábban egy éjjeliőrt egy te­kercs szigetelőlemez eltulajdo­nításáért fegyelmi úton elbo­csátottunk. Utólag értékelve megállapítottuk, hogy a veze­tővel szemben a fegyelmi el­bocsátást kellett volna alkal- mzani, mert ez találkozott vol­na af dolgozók igazságérzetével és egyetértésével. Nemcsak a büntetéseknél kell vigyázni az igazságosság érvényre juttatásával, hanem a jutalmazásnál és egyéb olyan körülményeknél, amelyek a dolgozó igazságérzetére hatás­sal vannak. Ezért minden eset­ben ezt a munkát megalapo­zottan, nagy körültekintéssel és sokoldalú vizsgálattal kell végrehajtani. Vállalatunk jellegénél fog­va (építőipar) más iparágaktól eltérő sajátosságokkal rendel­kezik. Építőiparban a termék (épület) a talajjal van kapcso­latban, a kijelölt helyen kell létrehozni, az iparban a ter­mék mozgatható, szállítható, vagyis abban különbözik, hogy iparban a termék vándorol, a termelőberendezés egy helyen marad, az építőiparban a ter­mék marad egy helyen és a termelőberendezés vándorol. Így a termelést nap mint nap újra kell szervezni, nagy mennyiségű anyagot kell moz­gatni, sok esetben szétszórtan és mostoha körülmények kö­zött kell dolgozni. Az irányí­tás és az ellenőrzés munkája nehezebb. Ez a körülmény még jobban megköveteli a de­mokratikus centralizmus kiszé­lesítését vállalatunknál is. ITT MINDEN MUNKAHE­LYI VEZETŐ véleményére, ön­állóságára, leleményességére nagy szükség van és ebben a párt, a szakszervezet nagy se­gítséget ad. Az a tény, hogy támaszkodunk dolgozóink vé­leményére és hasznosítjük ész­revételeinket, megnövelte a vezetés tekintélyét, ezáltal a feladatok elvégzésére köny- nyebb megfelelő intézkedése­ket tenni, az intézkedések ha­tékonysága is nagyobb. A vezetés színvonalának emelése igen lényeges kérdés. Ebben fontos tényezőként sze­repel a munkatársak kiválasz­tása. A jó" vezető arra törek­szik, hogy minél magasabb képesítésű és nagy tapasztala­tokkal rendelkező munkatársa­kat helyezzen fontosabb be­osztásba. Nem féltékeny arra, hogy az adott személy a ma­ga szakterületén nagyobb tu­dással rendelkezik nála. A munkatársak kiválasztásánál még erősen hatnak a szubjek­tív tényezők, azért, mert — a legtárgyilagosabb vezető is — akaratlanul is több bizalom­mal van olyan ■ munkatársak iránt, kiket már régebben is­mer. Ezt csak úgy lehet csök­kenteni, hogy minden szemé­lyi szimpátiát félre kell tenni, csak a feladatok elvégzésére való alkalmasságot kell vizs­gálni, politikailag és gazdasági szempontból egyaránt. Ügy látjuk, hogy vállala­tunknál a demokratikus cent­ralizmus elve megfelelő irány­ban kezd kibontakozni. NÉHÁNY GONDOLATTÓL és vállalatunk életéből vett példákkal kívántam kiegészí­teni Hazai elvtárs cikkét. Vé­leményem az, hogy „A szocia­lista gazdasági vezetés néhány kérdése” címmel megjelent cikk önvizsgálatra ösztönzi a vezetőket abban a vonatkozás­ban, hogy vajon mennyire tud­nak elegét tenni a gazdasági feladatok mellett az emberi kötelességeknek. Ügy érzem, ezen a területen minden veze­tőnek van bőven tennivalója. Réz János, az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója Nagyvonalú szervezés Bosszankodni senki sem szeret, a gyerekek sem, külö­nösen, ha az önfeledt, vidám szórakozás helyett kapják a bosszúságot. Ez történt Gyön­gyösön az Állami Bábszínház legutóbbi előadásán. Amikor már a nézőtér min­den székét elfoglalta az ifjú közönség, még újabb csoport érkezett. Őket a fal mellett sorakoztatták fel. Egy talp­alatnyi szabad terület sem maradt ezután, de még egy iskola és egy óvoda fiataljai szerettek volna bejutni erre az előadásra, amire a jegyet megváltották. De hogyan? Nemcsak azok bosszankod­tak, akik a jegy birtokában a termen kívülre szorultak, hanem azok is, akiket a né­zőtéren összezsúfoltak. Elkép­zelhető, milyen nyugtalanság támadt a teremben, milyen tolakodás folyt az állóhelyen. Állapítsuk meg, az ilyen nagyvonalúság nemcsak az előadásnak árt, hanem a gye­rekeknek is — a kényszer- helyzetnek csak rendetlenség lehet a következménye. A négy forintot pedig nem ezért fizették be a fiatalok. (—ár) HOZZÁÉRTÉS — Még egy kis terpentin kell hozzá! (A Quick karikatúrája) Szüreti előzetes Egerben és a Máfraalján is szüretelnek Jó minőségű mustot adnak az új telepítésű szőlők A korábbi kedvezőtlen idő­járás miatt az idén kihúzódik a szüret. Egerben és a Mátra- alján egyaránt szüretelnek, bár inkább még csak a háztáji szőlőkben. Az egriek a százalé­kos művelésű szőlőt szedik. A lépnek fel a járdákon nyüzs­gő embermolekulákban, vállak nem bírnak vállakat, táskák csomagokat, emberek embere­ket, szikrák pattognak köztük a kapacitásukat meghaladóan töltött és terhelt utcákban, zsúfolt járműveken; az egész kavargásban van valami le­fojtott düh, amit csak fokoz a szüntelen autóbuszdübörgés és egy-egy motorkerékpár fülsértő berregése. Szürke arcok, merev maszkok sorakoznak az autó­buszok kék tábláinál, torlód­nak az utcakeresztezésekben, Áradnak kifelé az emberek a hivatalokból, irodákból, fél öt, öt, az utca megtelik, idege­sítően telik meg, sietőkkel és loholókkal, hangosakkal és to-; lakodókkal és lihegő idegesek­kel. fáradt türelmetlenekkel. Majdnem kizárólag taszító erők az emberhalmazokban semmi se közös, csak ami csoportokba zsúfolja őket, és közös cél felé lódítja: egy autóbusz felcsapó­dó ajtaja, egy lámpa, amely éppen zöldre vált. És minduntalan felbukkan a tömegben ez a lecsúszott alak. Roncs, akit alkoholizmus mart szét, féktelen nemi ösztöne, vagy játékszenvedélye billen­tett ki minden pályáról. Aka­ratgyengeségtől ernyedt arc, a száj sarkába ragasztott cigaret­ta, nyáron szakadt ingben, pe­csétes vászonnadrágban, no­vemberben kabát nélkül. Keze, arca szabása, homloka néha elárulja, hogy volt más ember is, vagy más is lehetett volna, s ez kétszeresen ingerlő, majd­nem visszataszító a délutáni nyüzsgésben: a társadalom te­hertétele, bukdácsoló uszadék az áramlás felszínén. Áll a villamosmegállónál, a járdasziget előtt ez az elhanya­golt küllemű, megsárgult arcú férfi, arcán ötnapos borosta, haja nyakába lóg. Zsebre dug­ja a kezét, két vállát úgy gör­bíti előre, mint aki fázik, s ta­lán fázik is: roncs és remény­telen, mindig fázik. A járóke­lők meg a villamosról éppen leszállt utasok félrehúzódnak mellőle. A lámpa vörös, a tömeg megtorlódik, összeszorul és tof>og. Egy festett szemű nő utat tör magának előre, ferde válla oldalaz, aztán majdnem visszahőköl, mert a zebrán összegyűlt tömeg hullámzása, kis híján nekilöki a sárga ar­cú embernek; hökken és ösztö­nösen oldalához szorítja kö­nyökét, hogy a piszokfoltos ru­hához ne érjen hozzá. Túlol­dalt kiáltó ellentét az aktatás­kás férfi, szürke öltönyben, fe­hér ingben és kifogástalanul megkötött nyakkendővel, kezé­ben fekete aktatáska. Az arca szigorú, összehúzott szemmel méri végig a csavargót, aztán körülnéz és ugyanarra gondol, mint mások, körülállók, elíté­lően nézi az őgyelgőt, a hasz­navehetetlent. a tehertételt, fárasztó délutánban is még fá­rasztóbb foltot. Az pedig közönyösen áll a sín mellett, belebámul a túlol­dalon nyíló utcába, s láthatóan nem néz benne semmit. Akkor lép ki a körülötte ke­letkezett kis vákuumból, az üres félkörből, amikor a villa­mos nekilódul. Csattanva csa­pódnak be a kocsiajtók, felbúg a motor, és a sínnél álló ember, méternyire a sárga kocsitól, zsebre dugott kézzel és közö­nyösen beleindul a semmibe, amelybe belebámul, belép a sínek közé, a gázolás közvetlen és brutálisan hirtelen életve­szélyébe. A festett szemű nő megrán­dul és felsikolt, a szürke öl­tönyös férfi odakap, hátraránt­ja az embert, a villamosvezető ököllel csap a csengőre, fék szisszen és súrlódik, fejek moz­dulnak rémülten, a vákuum- félkörbe szétterpesztett ujjú, riadt kezek nyúlnak bele, egy pillanat az egész, és valaki felkiált: — Vigyázzon, ember! Villa­mos! A zebrán áthaladó tömegben aztán többen néznek az alak után, amely eltűnik az utca torkolatában. Fejüket csóvál­ják. Idegenek pillantanak egy­másra. Tört mondatokat vál­tanak, elmenőben, egymás mel­lett elhaladóban: — Egy pillanat, és vége. — Fiatal ember. — Hajszálon múlt. Ha az az ebtíárs oda nem kap. \- Még szerencse. — Bizony, kérem, könnyen megvan a baj. — Fiatal ember. — Kár lett volna érte. A nyüzsgés könnyedebb, egy pillanatra majdnem játékos. Finom női cipők sarka kopog az aszfalton, színes kardigánok színfoltjai tarkítják a nyüzsgő tömeget. Valahol harsányan felnevet valaki. . Nagy József Termelőszövetke­zetben naponta mintegy 200-an szüretelnek. Vinczepap József elnökkel beszélgetünk, aki el­mondotta, hogy a mintegy 40 holdas új telepítésű szőlőjük szép termést ad és az innen nyert must is meglehetősen magas — húszon felüli — cu­korfokú. Sajnos, az öreg, ve­gyes szőlőknél már nem ilyen jó a helyzet, mert itt meg kell elégedni a 14-17 fokos mustok­kal. A gazdaságban az idéh mintegy 5000 mázsa szőlőt kell leszedni. A Dobó István Termelőszö­vetkezetben szintén szüretel­nek. Amint arról Cseh István elnök tájékoztatott, a „nagy” szüret csak a hónap végén kezdődik. A Dobó Tsz-ből ugyancsak jó híreket kaptunk a fiatal, új telepítésű szőlőkre vonatkozóan. Ez a gazdaság már 80 holdon be is fejezte a szüretelést. Gyöngyösön és a Mátra vi­dékén szintén benépesedtek a szőlőhegyek. Gyöngyöshalá­szon és a gyöngyösi járás más szőlős szövetkezetében ugyan­csak százak és százak végzik a szüretet. Sok helyen szedik még az étkezési szőlőt. Az idén a csemegeszőlő csak gyen­ge termést adott, így a szövet­kezetek a borszőlő javát is el­szállítják étkezési szőlőként. A verpeléti Dózsa Tsz szin­tén megkezdte a szüretet. A kukoricatöréssel és más, egyéb munkákkal együtt, a szüretet is nagy szorgalommal végzik. Sok közös gazdaságban segí­tenek az általános és középis­kolás diákok. A szüreti mun­kákért szerzett jövedelmet a diákok általában csoportos ki­rándulásokra, külföldi tanul- mányutakra fordítják. (—S3) XIPÜMG 3 X965. október 23,, szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents