Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-23 / 250. szám
I #íg*nfár- í J Csodálatos élet A film végén az Afrikában forgatott film bemutató előadásán vagyunk. A rendező meg- jnagyarázza azt a sztorit, amit * közönség láthatott. A nézőtéren sakktáblaszerű foltokban ^matrózok, öreg katonát4 sztek, .fiatal cserkészek, estélyi ruhás csoportok ülnek. Mi sem tei- jmészetesebb a rendező és az írók szándéka szerint, hogy ez az uniformisokba bújtatott nézősereg énekelve, derűsen vallja a szokatlan hangszerelésbe bújtatott régi igazságot: az összefogás, az együttes ínunka juttat el bennünket \ csodálatos élethez. De ez a csodálatos élet mintha falanszterízű lenne, a sok egyenruhával, az előzmények, a táncok, az érzelmek, a dallamok és a csillogó külsőségek ellenére is. Kérdezhetné valaki: miért kérjük számon egy táncos-zenés, színes, szélesvásznú revü- filmtől ezeket a nehéz, vagy nehézkesnek látszó lehetőségeket, erkölcsi, vagy „pláne” világnézeti tanulságokat? Nem- elég, ha egy revüfilm csi'logni, kápráztatni akar? Ezt nem teszi? Ezt is! Hát még mit? Sok mindent, azzal tesz a legtöbbet, hogy az életből valóban szép mozaikokat tördel el, kitűnő képekké szerkesztve-csi- szolva ezeket a töredékeket és lazán, inkább a színhatásokra, mint a logikai következtetésekre vigyázva egymás mellé rakja azokat. De a néző egy filmtől is a teljes élményt kéri, nem az igazságok egy-egy részletét Ebben a filmben mindenki; aki az életben számíthat, fiatal és merész. Táncol, énekel és a sanzon-szövegek filozófiájának szintjén érzelmekről álmodozik: a Szahara homokjában, a „nedves” tengeren, íuxushajón, a Temzén, a mulatóban, a banántól roskadozó oázison. Minden dal szövege az első taktusok után képpé változik, a művészi vita paródiává, s mire a kalandos Angol film természetű fiatal zenészek a spanyol szigetről eljutnak a szaharai oázisig, már filmtörténeti paródiát is eljátszhatnak, mert: ők csak tudják, hogy mit és hogyan kell a filmből „kihozni”. Az ötletek és a jobbnál jobb táncszámok egymás után bukfenceznek, a dalok, érzelmi kitörések szelíden helyet cserélnek néha azokkal a cívódá- sokkal, amelyeket a forgatókönyvírók és a rendező ennek az elgondolásában érdekes, összességében azonban kusza képrendszer egybetartására készítettek. Sok-sok jó ötlet, a táncban, mint fogalmazási formában sok-sok gondolat bujkál és elevenedik meg, de teljesen nem nyűgöz le ta képsor: az események annyira változatosak, a jellemek még paródiának is annyira primitívek és előregyártottak, a kitűnő földrajzi adottságok és a folytonos mozgás ellenére is, annyira csak színpadi helyzeteket kapunk — például szőnyeget kiterítve a szaharai homokon! —, hogy a meggyőző illúzió elmarad, a képek hitelüket vesztik szemünkben, mielőtt egy- egy jelenet leperegne. Sidney J. Furie a paródiákat akarta kihasználni rendezési munkájában, s nem vette észre, hogy efniatt nagyobb lehetőségeket szalasztott el. Néhány részlet így is — a film- történeti sorozatra gondolunk elsősorban — elgondolkodta- tóan szórakoztat. A tánckompozíciók nagyszerűek. Kenneth Higgins képei a színek gazdagságával hatnak. Stanley Black zenéje a modern táncok vad és jellegzetes ritmusával, a vonósok néhol felcsillanó érzelmességével versenyez a színes képekkel. Az artisztikus táncszámokon kívül a Shadows-együttes dicsérete mellett fel kell jegyeznünk Cliff Richard, Walter Slezák, Susan Hampshire, Una Stubbs, Derek Bond és Joseph Cuby nevét. Ez a film a mi mértékünkkel mérve sokat markol és ezért kevesebbet fog a szándékoltnál. Valamit azonban b: zonyít: a film ötven éve csak megnyitotta a kimenthetet lennek látszó művészi lehetőségeket, mégha időközben akadnak is megtorpanások. (farkas) Fehete géphoeaik Svédországban 293 baleset okait vizsgálták meg, s az eredményt a „Scandinavian Times” ismerteti. Az adatok feldolgozása során kiderült, hogy fekete gépkocsiknál a baleseti valószínűség a tízszerese annak, ami a pasztellszínű kocsiknál várható. Legbiztonságosabb színnek bizonyult a rózsaszín, bár a világoszöld, vagy világoskék szintén megfelelő. Feltételezik, hogy a sötétebb színű kocsikat nehezebb meglátni, mint a világosabbakat; .áilönös gondot okozhat ez asztal tutinkon, sötétedéskor, ha az utat sűrűn fák szegélyezik. Ki fizeti a „fuvart Üresen futnak a szennyes vagonok ” ? • • • • Panaszkodnak a gyöngyösi vasútállomáson: soha nem koptak annyi piszkos vagont, — mint az idei nagy szezonban ...! Valami ötven-hat- van kocsit találtak szennyesnek, gyümölcsszállításra alkalmatlannak eddig, s közülük csupán az elmúlt vasárnap hetet kellett üresen visz- szaküldeni... A mátraalji város teherforgalmának túlnyomó hányadát őszidőben, gyümölcs- és zöldségfélék fuvarozása jelenti, a vasúti kocsikat inkább ehhez kérik. De lehet-e, sza- bad-e erre a célra olyan vagonokat elfogadni, amelyekben előzőleg gipszet ként, me- szét vagy éppen műtrágyát szállítottak? Rakodás előtt elegendő-e, ha a kocsikat csak egyszerűen kiseprik? — Természetesen, nemi Jól tudják ezt a gyöngyösi vasútállomáson. S látszólag felettes szervüknél — az illetékes igazgatóságon is: mert utasították a gyöngyösieket, hogy állítsanak egy gőzöst a szennyes vagonok mellé, s az általa szolgáltatott meleg vízzel alaposan mossák ki azokat. Gyöngyösön — mondják — szívesen végre is hajtanák az utasítást, ha az állomás rendelkezne a szükséges felszereléssel. Megfelelő gumislaggal, egyéni védőruhával — és nem utolsósorban „felesleges” létszámmal, egy olyan dolgo, zóval, akit az új feladat elvégzésére jelenlegi megbízatása alól fel lehetne szabadítani. Ám a gyöngyösi állomáson az a probléma, hogy éppen e szükséges kellékekkel nem rendelkeznek! Ezért — más megoldás híján — nem veszik át, visszaküldik a szennyes vagonokat. Üresen! S mert a kiragadott vasárnapi példa nem az első eset — gondolható, hogy a felettes szervek, az érdekelt illetékesek is tudnak róla, de belenyugodtak. És valószínű, a jelenlegi helyzetet változtathatatlan- nak tartják, a különös megoldást pedig olcsóbbnak — mint egy megfelelő felszereléssel ellátott kocsimosó létesítését a közelben. Mi — kételkedünk ebben! S ha nem is éppen Gyöngyösre — a vasútállomásra vagy az új MÉK-telepre — de Hatvanba feltétlenül javasolunk egy kocsimosót. Ha másért nem, hát csak azért, mert jelenleg ilyesmi legközelebb Szolnokon, vagy Debrecenben van (gyóni) ŐHtHAiy: egy. A feleségem meg van győződve, hogy ha elkövetkezik az általános és teljes leszerelés, legrosszabb esetben mozigépész leszek — nevetett fél kesernyésen. Felállt, megropogtatta derekát és néhány lépést tett az ablak felé. Háttal állva mondta: n. A hadnagy lerugdosta csiz- masarkáról a havat és némi töprengés után bekopogott a parancsnokhoz. Óvatosan akart kopogni, illedelmesen, éppen ezért túlságosan halkra, rövidre sikerült a jeladás. Ez aztán még inkább bizonytalanná tette a fiatal tisztet. Az őrnagy — valamikor eléggé ismert ökölvívó — Sárkány zavarát látva, hellyel kínálta és mellé ült a kis asztalhoz. j-— Mi újság, Sárkány elv- ^árs? — kérdezte, miközben rágyújtott. A gyufaszálat egy jól irányzott dobással a kályha nyílásába röpítette. A szemük összevillant, és mindketten elmosolyodtak. A feszültség eloszlott . A hadnagy azonnal rátért a lényegre, röviden beszámolt Ákos gyakorlótéri feleletéről. — Hiába. Ha egyedül mara- íáok, akkor sem tudom elhinni, hogy Lábas ölte volna meg Faragót, — fejezte be a jelentést j Az őrnagy előredőlve az asztalra könyökölt és két tenyerét halántékára fektette. Bal szeme mongolosan keskenyre szűkült. Érdeklődéssel figyelte a kályhában parázsló brikettet. Hagy sokára szólalt meg, de 'csak ennyit mondott: , —- Nézze... — de aztán nem folytatta a mondatot. Látszott rajta, hogy erősen töpreng. A hadnagy szaporán pislogott, már kevésbé bízott benne, hogy 'a parancsnok állást foglal. , Az őrnagy a kályha felé fricskázta a cigarettavéget, de ezúttal nem találta el a nyílást. — Ez csak nyolcas köregység volt — jegyezte meg, majd 4 r^ipOmj I£K»5. október 23„ szombat átmenet nélkül hozzátettem — Sok minden lehetséges. Elmesélek önnek egy esetet. Még fiatal századparancsnok voltam és egy nyáron üdülőben töltöttem a szabadságomat. Jó- szerint még meg sem barátkoztam a környezettel, amikor táviratot kaptam, hogy azonnal vonuljak be. Elképzelheti, hogy örültem. Mit volt mit tenni — vonatra ültem és bevonultam. A zászlóalj parancsnok a következőkkel fogadott: Az egyik katonám, még név szerint is emlékszem rá, a Hajzer vasárnap este az étkezdében fegyvertisztítás közben átlőtte a lábát. Gondolja csak el, vasárnap este, és az étkezdében. Véletlenül lőszer került a fegyverbe. Véletlenül! Az öreg csúnyán legorombított, amiért ilyen állapotok uralkodnak a századomnál, és azon melegében a nyakamba sózott öt napot. Ahogy visszatértem a mozigépész tanfolyamról — ezt füllentettem az asszonykámnak — csak nem hagyott nyugodni az eset. Sem azelőtt, sem azóta nem voltam fényűvé. Hajzer a kórházban feküdt, a holmiját a szolgálatvezető a raktárban őrizte. Lementem az étkezdébe, előhozattam a helyszínen talált holmit, odahivattam a vasárnapi őrparancsnokot, és utasítottam, myident rendezzen el úgy, ahogy az esemény után találta. Egy kicsit töprengett, áztán szépen összerakott mindent! Volt ott átlőtt csizma, véres kapca, töltényhüvely, géppisztoly, zsebkendő, újság, meg mit tudom én már, hogy mi, de egy nem: a fegyvertisztító felszerelés. És ez az esemény hatása alatt nem tűnt fel senkinek! — magyarázta egyre nagyobb hévvel az őrnagy. Sárkány feszülten figyelt. — Kizavartam mindenkit az étkezdéből és gondolkodni kezdtem. Nem telt bele fél óvd és a következőket állapítottam meg: Hajzer a lövést állva adta le, a fegyvert függőleges helyzetben tartotta, féloldalával a falnak dőlt, a lábujja tövére célzott és figyelmen kívül hagyta, hogy ilyen rövid távolságon nincs röppályája a lövedéknek. Így aztán a lábfej középcsontját lőtte szét. Egyszóval öncsonkítás történt. Kocsira ültem és meglátogattam Hajzert a kórházban. Természetes hangon üdvözöltem, mi— Sohase baj, ha számolunk j a variációkkal. Az eset koránt- | sincs egyértelműen tisztázva, j Egy dolgot -azonban ne felejtsen, — fordult vissza hirtelen a hadnagy felé —, nevezetesen azt, hogy a feltevések akármilyen valószínűéit, egyáltalán nem tények. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Egy megalapozatlan, de éreztetett feltevés évekre, vagy netán örökre visszavághat egy embert Remélem, ért engemet? — lépett egészen közel a hadnagyelőbbi gyógyulást kívántam neki, majd minden apropó nélkül megkérdeztem tőle: — Miért tette ezt, Hajzer? Elkapta a tekintetét, befordult a fal felé és zokogni kezdett Valami Jutkát emlegetett. Az őrnagy mélyeket szívott a cigarettából, többször egymás után. Látszott, hogy lényegében elmondta, amit akart. Amit ezután mondott, az csak kikerekítette, lezárta a történetet. — Nyolc hónapot kapott, én viszont azóta is csak egyszer jutottam el üdülőbe. No, mlndhoz. Sárkány tiltakozni próbált. Őrnagy elvtárs! Én nem , is azért jelentettem, csakhát... — Én meg nem azt mondtam 1 — vágott a szavába a parancs- 1 nők —, hogy azért jelentette volna. A lényeg, hogy megértettük egymást. Furcsa volt ez az elvont, rejtett értelmű egyezség. Néhány pillanatig rebbenés nélkül néztek egymás szemébe, majd a hadnagy engedélyt kért a távozásra. Az őrnagy mozdulatlanul állt az ablak előtt. (Folytatjuk) Holla: Martha Edit ★ ' Bar ács: Géczy József ★ Mai színházi krónikánkba n a Mágnás Miska című nagyoperettből mutatunk be néhány rajzot és fényképet; Akinek szívesen tapsoltunk. Marcsa: Fontos Magda * Miska: Palánez Ferenc ★ (Foto, rajz: Kiss Béld) Gida gróf: Hegedűs László
