Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-19 / 246. szám

\ Dicsekvés nélkül A fürdető fertőtlenítés előtt műszerrel vizsgálják a sebesültet és a felderítő egység tag­jait is: milyen magas a sugárszint? > met felé robogott, a megyei tanács nagytermében gyüle­keztek az országos jellegű be­mutató gyakorlat vendégei: Tamás László, az MSZMP He­ves megyei Bizottságának tit­kára, dr. Farádi László orvos őszi képek - máinál pillanatok kell kutatnia a sebesülteket. Néhány perc múlva hordágyon szakszerűen hozzák az első se­besülteket, tökéletes az elsőse­gélynyújtás, majd a felderítő egység egyik tagja sugárszint­mérővel vizsgálja mindazokat, akik a fertőzött területről jön­nek. A gyűjtőhelyen ellenőr­zik, majd a mozgó ^fürdető- fertőtlenítő egységhez szállít­ják, innen az orvosi segélyhely­re viszik a sebesülteket. A se­gélyhelyet a felnémeti iskolá­ban rendezték be olyan felsze­reléssel, hogy sürgős esetben operálni is lehet. A gyakorlat ideje alatt a pa­rancsnokság állandó rádióösz- szeköttetésben van a veszélyez­tetett területtel, de rádión irá­nyítják a mentőautókat s ugyancsak rádió jelzi az egri szükségkórházban is a sebesül­tek érkezését. A bemutató gyakorlat befe­jezése után került sor az ér­tékelésre. A szakemberek, a minisztériumok és az országos parancsnokság képviselői na­gyon eredményesnek tartották a gyakorlatot, elmondták, hogy jó volt az előkészítés, a kidol­gozás, a szervezés. Hasonló el­ismeréssel nyilatkoztak a me­gyék főorvosai és a Magyar Vöröskereszt megyei titkárai, akik ugyancsak megtekintet­ték a gyakorlatot. A gyakorlat részt vevői, az üzemek, hivatalok, intézmények dolgozói, a Vöröskereszt aktí­vái —az egészségügyi szolgálat tagjai — fegyelmezetten ponto­san hajtották végre a paran­csokat, hogy mentsék ember­társaik életét... Tegnap már ismét gyerekek­től volt hangos az egri I-es számú iskola ... (mi munkások biztonságos távol­ságban húzódnak meg. Az egész művelet a borzalom megrendítő erejével hat a já­ratlan szemlélőre. Különösen a befejező pillanatokban erősö­dik fel a kísérő fény- és hang- jelenség. Milyen egyszerű megoldás ez is ma már. És meddig tartott, amíg felfedeztük? Arról már keveset kell be­szélnünk, hogy a folyamatos­sá hegesztett sínek, amiket az innen kikerülő százhúsz méte­res darabokból a helyszínen izzítanak össze, nemcsak az utasok kényelmét szolgálják. Óvják a vasúti kocsikat, de maguk a sínek is időtállóbbak lesznek ezáltal. És ez nem mellékes, mert kevesen tud­ják, hogy egy kilométer hosz- szú sínpálya költsége hozzáve­tőlegesen egymillió forintba kerül. A takarékosság tehát súlyos összegeket tesz ki itt. Még feladat A szállítás, a rakodás még nincs gépesítve, a furcsán ka­limpáló, hajlékony, hosszú sín­szálakat emberi erővel kell a már előre összeállított vasúti kocsik magasságába felemelni kis kéziszerkezetek segítségé­vel, aztán felhangzik a munka­vezető sípszó-parancsa, és ak­kor a sínek előtt szorgoskodó munkások rácsúsztatják a gi­lisztaszerű sínszálat. a kocsi­sorra. — Szinkronkapcsolású eme­lőpályát építünk ide — közli Szabó László főmérnök. — Ez­zel nemcsak a gépi rakodást oldjuk meg, hanem tárolási le­hetőséget is teremtünk az ütemezett szállítás biztosításá­ra. Mindez a jövő év feladata. Még csak annyi jut eszünk­be, nem lehet valami kelle­mes dolog itt szorgoskodni a- rakodótéren, a nyitott ég alatt, ha esik az eső, ha a hideg dermeszti a feszülő izmokat. A modern üzem, amely céljai­ban, műszaki szemléletében is modern, ennek a korszerű üzemnek egy kicsit ballasztja ez a rakodó terület. De már nem sokáig. Tegyük hozzá: itt az ideje. Miután minden lényegest megszemléltünk a gyöngyösi gyárban, élményekkel gazda­gabban búcsúzhatunk. Ha ezentúl a vonatra szállunk, bizonyára eszünkbe jutnak majd ennek az üzemnek a : dolgozói is. G. Molnár Ferenc használásával a sínek felületi sdzését akar ják tökéletessé ten­ni. Hogyan történik ez? Aránylag kis méretű gép slőtt állunk. Néhány méterrel arrébb a kapcsolóasztal. A gépbe, befogó „pofák” segítsé­gével bevezetik a sínt, áramot sngednek rá, a sín felületén magas hőfokot váltanak ki, a lehűtéshez vizet használnak fel. Nagyon leegyszerűsítve a műveletet, ennyi az egész. És még nem tökéletes ez az átlátszóan világos művelet? Mi lehet a hiba? Csupán annyi, hogy a beállí­tást kell még beszabályozni. De biztosítani kell a gyártott sínek legmegfelelőbb és min­iig azonos minőségű anyagtu­lajdonságait. Ma még a felüle- :i edzéssel kezelt sínek egy ré­sze elhajlik. De ez sem válik selejtté, még egyszer átvezetik i gépen. Mi az edzés lényege? A ke­zelés következtében a felüle- ;én, mintegy tíz-tizenkét mil­liméter mélységben megkemé- oyedik, a kopása tehát csok­ién, élettartama ötszörösére iő, ugyanakkor megtartja a ru­galmasságát is, mivel a mere­vebb héj a sín futófelületén alakul csak ki. A szabadalom az NDK-ból származik. A gép első példá- lya viszont Gyöngyösön igyek­szik tökéletesedni, a szükséges 'mberi figyelem és kitartás segítségével. Itt tehát valami egészen új­nak a születésénél lehettünk jelen. Nem csak kényelem Ma már nem új, de nem is régi még a százhúsz méteres, hegesztett sín, amin vajsimán gördül a vonat, nem ráznak a kerekek. Szinte pihentetően megnyugtató a már valóságo­san végtelenné nyújtott hé- zagtalan síneken utazni. Ennek a kényelemnek a böl­csőjét is a gyöngyösi üzemben ringatják. A kényelmet okos, de szikraesőt hányó, haragos gép biztosítja. Illetve a villa­mos energia, amit a hegesztés­hez használnak. A telep kissé távol esik s csarnokok vidékétől. A kis épületben kétoldalt helyezke­dik el a két gép. Görgők tol­ják és .viszik a hosszú sínekei a hegesztő apparátushoz. A munkás csak a kapcsolókat kezeli. Vasajtó csukódik rá e két sínvégre, amit vörösre iz­zít a villamos energia, a zú gás ijesztővé erősödik, közber apró csillagok ezrei vágódna! ki a vasajtó keskeny résein. A r ) Mit adhat egy üzemlátoga­tás a szakmában nem járatos külső szemlélőnek? A szakmai kifejezések özöae csak elkáp­ráztathatja, mivel érdektelen­ségét nem meri bevallani. A kíváncsiság, az ismeretgyűjtés viszont ősi tulajdonságunk, er­re építve már izgalmas él­ményt nyújthat a kívülálló számára különös világ, a za­jos, dohogó, csattogó üzem­csarnok. Színhely a MÁV Kitérőgyár­tó ÜV Gyöngyösön. Tizenöt éves üzem, és még azzal is dicsekedhet, hogy kezdetben a város egyetlen komoly ipari objektumaként volt kiváltsá­gos helyzetben. Ezt a kétes ér­tékű rendkívüliséget azóta már elvesztette, de a másfél évti­zed értékben is sokat változta­tott a régi vállalaton. Nézzük meg közelebbről, azt ajánlom. Hármas csarnok Egymás mellett sorakozik a három üzemi csarnok, válasz­falak nélkül, mint valami óri­ási tengerjáró hajó kiszerelt rakodótere, olyannak tűnik. Látszatra kevés ember mozog a hatalmas gépek és a szerte­szét található acéllemezek, sí­nek között. A zaj akkora, hogy csak kiabálva lehet szót érteni. A gépek fújtatnak, zihálnak, óriásokra jellemző falánkság­gal kapják be az acéldarabo­kat, hogy vágják, formálják őket. A munkások egy része mére­teket rajzol be, szab. A nagy su­garú kitérők is itt készülnék és így készülnek,ez a vállalat egyik büszkesége. Jóval könnyebbek méterenként, mint a hajdan­volt őseik, rugalmasabbak és elnyűhetetlenebbek. Egy-egy kitérő ma már tonnákkal lett kevesebb, mint évekkel ezelőtt. A fejlesztés ilyen mértéke jo­gos büszkeséggel tölti el a gyár minden rangú dolgozóját. Megtudjuk a vezetőnktől, Szabó László főmérnöktől, hogy a kitérők szerelése rész­egységenként történik. Külön a váltó, külön a keresztezés és a vezetősín. A gazdaságosabb megoldások keresésében elju­tottak a gyorsmarás, a hegesz­tés alkalmazásához, a célszer­számok, készülékek és célgé­pek előállításához. A műszaki szellemi tőke így kamatozik az üzemben. A másik büszkeség AC-csarnok végéhez ragasz­tott részben most egyedülálló kísérlet folyik. Indukciós mód­szerrel, villamos energia fel­Itt fent „az ország tetején”, több mint ezer méter magas- j Ságban, ahol a télen a fák gyakorta randevúznak a fel­hőkkel — még vakít az októ- j béri napfény. < Csendes a táj. A lombjukat j hullató fák ágai közt halkan < jár a szellő s a csúcsmagassá­got jelző nemzeti színűre festett ( szikla mögötti parkban hajla- doznak a piros muskátlik — , de az őszi rózsák már díszüket j vesztették. ; Amott, a nógrádi hegyek fe­lé, amerre könnyű ködök ülik meg a völgyeket, két sugárhaj- : tású repülőgép húzza a csíkot a. kéklő égbolton, de oly messze vannak, hogy még a hangjuk sem ér idáig. A napsugarak felszárították a hajnali harmatot, bent a fák között azonban, a bokrok mé­lyén, még nedvesen csillog a fű. Tovatűnt innen a nyár. A színesre festett padok üresen ásítoznak, senki sem jár a kör­nyéken. Tovatűnt innen a nyár, s magával vitte a hegyek augusztusi varázsát, a derűs hangulatot, a kirándulók jóked­vét, s elvitte magával a zöld színeket is. De jött az ősz s új ruhába öltöztette a fákat, bokrokat, cserjéket, hatalmas ecsetjét aranysárga festékbe mártva vé­gighúzta a leveleken. Aztán egy kis barnát, és rozsdavörö- set is kevert hozzá, hogy még tzebb legyen az óriás, az or­szág hegyóriása. Csak a suso­gó fenyők idézik a nyár zöld- . jét, barna tobozokat érlelve i ágaikon. Kristálytiszta itt a levegő, ■ alig van több hat-hét Celsius- foknál. De ahogy emelkedik a nap, úgy lesz mind melegebb, aranyzuhatag ömlik el a tájon, kicsalva az üdülők lakóit. A csendet egyszerre táska­rádiók hangja töri meg, az üres padok lassan benépesed­nek sütkérező üdülőkkel. Leg­többjük Mátraházáról érkezik, megmászva a déli lesiklót, — ez mindennapi szórakozásuk — s aztán dél felé indulás vissza. Farkaséhesen! Mert itt alapo­san megéhezik az ember s ha­talmas pusztításokat visz vég­be az étkezéseknél. Még sze­rencse, hogy megszokták már a Sportban, meg a Vörösmarty- ban, — olyan adagokat is ké­szítenek a szakácsok. Fent a tv-torony nagy kilen- gésű acélcsúcsán két ember dolgozik. Hegesztenek. Piszto­lyuk kék lángja szinte egybe­olvad a kéklő éggel. Egyikük énekel: — ... fehérebb is az orcája a hónál... Szállj el madár fe­je felett dalolva ... A szomszédos Állami Gyógy­intézet apró lakói a torony mellett elmenve nagyokat ki­áltanak; — Csókolom, Pista bácsi! Jaj, de kicsi most a Pista bá­csi... S a hegesztő hangja messze szárnyal a toronyból: — Szervusztok, gyerekek! Egy népes csoport — alföl­dieknek látszanak — nem telik be a csodás látvánnyal, bámul­va állnak meg az északi lesik- ló tetejénél, tekintetük tízszer, százszor végigpásztázza az őszi színek orgiáit felvonultató hegyoldalt, le egészen Parád- fürdőig. Egy másik társaság a tv­tornyot veszi szemügyre. — Ez igen! ... Ez aztánf to­rony! ... Micsoda maisszív építmény!... Hű, de vastag drótkötelek tartják az acélvá­zat — hangzik lelkesen, ám. egy sötétruhás, svájcisapkás férfi — gondolom „huszon- nyolcas” lehet — lehűti őket: — Jó jó, de azért a miskolci sokkal különb ... Az EDOSZ-üdülő konyhája felől ínycsiklandó illatok száll­nak, s összekeverednek a rot­hadó avar jellegzetes szagával. Az erdei utak mentén most érik a szeder, egy helyen, közel méteres páfrányok között, mál­nabokor kínálja késői, félig erett, piros gyümölcsét. S hogy a sportról se feled­kezzünk meg, ellátogattam a síugró sánchoz. Bizony siralmas v állapotban van. Tákolmánynak A tűnik, három-négy ember ke- U vés meggyőződéssel piszkál­gatja, erősítgeti... Igen, erről kell majd 80 métert ugraniuk , o versenyzőknek, ha majd el- jön a tél, s lehull a hó. Az or­szág egyetlen nagy sánca. A <r reprezentatív. Vajon milyen le- * hét a többi... z Az elegáns Mátraházán még a kövér buszok hordják—viszik i az utasokat Gyöngyös, Párád, l Galya és a Kékes irányába, de }-■ már itt is látszanak az ősz nyo- g mai. A Sport Szálló előtt néhá­nyon képeslapokat írnak, kül- £ dilc az üdvözletei az ország £ szinte valamennyi tája felé. c A színes, nyári shortokat fel­váltotta a hosszú nadrág, a , könnyű blúzokat, trikókat pe- -j dig a gyapjúpulóver. De szűk- j ség is van rájuk. Ha a nap ko- , rongja eltűnik a fák mögött, , gyorsan lehűl a levegő, s az el- < múlt éjszaka már fagyot is ho- t zott. . A sétányokon néhány fiatal i pár andalog, kart karba fűzve . — számukra oly mindegy hogy t [ nyár van, vagy nyarat sirató október... I Az Utasellátó büféjében vág­ni lehet a füstöt. Néhányan - békésen sörözgetnek, buszra i várva, vagy éppen csak úgy, Honvédelmi Minisztérium ma­gas rangú tisztjei, a rendőrka­pitányság és a tanácsok veze­tői. A jelenlevőket dr. Szabó Ferenc, az egészségügyi szol­gálat megyei parancsnoka tá­kedvtelésből. Hogy belépek az '■ ajtón, valaki éppen megjegyzi az asztalnál: *-» Csak az izgat, hogy otthon vajon kivitték-e már a szenet... 1 4z asszony majd behordatja va­lakivel ... Egy lépéssel odább, a Vörös­marty Turistaház átalakítva, új köntösben várja a természet kedvelőit. A megfiatalított, ki­csinosított épület hangulatos teraszt kapott, a felső lakószo­bákhoz pompás lépcsősor ve­zet s mindenütt érződik még a friss festék szaga. Harsányt Károly gondnok jelenleg a Dalmát tengerparton turistás­kodik, így hát helyettese újsá­golja: — A vikendházákban igen­csak csípősek már az éjszakák, de leghűségesebb vendégeink, a diákgyerekek, még vállalják... Indulunk Parádfürdő » felé. Az úton keresztbe fekszenek a fák árnyai, sötétedni, pihenni készül a Mátra. Recsken, az egyik országút menti ház udva­rán pompás csevicét iszunk, amelynek üdítő ízével, zama­téval talán egyetlen gyógyvi­zünk sem vetekedhet s azon tanakodunk: vajon miért nem használják ki ezt a természetes aranybányát... Aztán mindent bevon a ho­mály, s visszanézve már csak sejtjük a Mátra égnek meredő csúcsait... Somody József Jól vizsgázott a polgári védelem egészségügy/ szolgálata Bemutató jellegű gyakorlatot rendeztek Egerben Bemutató jellegű gyakorla­tot tartott tegnap Egerben a polgári védelem megyei pa­rancsnokságának egészség- ügyi szolgálata. Az egészség- ügyi szolgálat a polgári véde­lem egyik nagyon fontos fel­adatát látja el: életet ment. A gyakorlat már tulajdon­képpen szombaton kezdődött. Reggel 8 órakor hangzott el az első parancs: 200 ágyas szükségkórházat kell beren­dezni az egri I-es számú isko­lában. Az egri megyei kórház dolgozód példamutatóan, pontos időre teljesítették a parancsot s úgy berendezték az I-es szá­mú iskolát, hogy ott igazi be­tegeket is lehetett volna ope­rálni. A második parancs vasár­nap reggel 7 órakor hangzott el. Eger város polgári védel­mének egészségügyi szolgálata parancsot kapott, hogy a fel­németi városrész északi terü­letén kezdjék meg a mentési munkálatokat. Néhány perccel a parancs elhangzása után már hosszú gépkocsisor indult a felnémeti városrész felé, a gépkocsikon orvosok, ápoló­nők, szürke overállba öltözött férfiak, háziasszonyok, lányok, a polgári védelem egészség- ügyi szolgálatának tagjai. Míg a gépkocsioszlop Felné­vezérőrnagy, a néphadsereg egészségügyi csoportfőnöke, dr. Sajnovics János ezredes, a polgári védelem országos pa­rancsnoka, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetői, a néphadsereg, valamint a Bíró József, a megyei tanács elnöke, a polgári védelem megyei parancsnoka és Jakab Emil, a polgári védelem me­gyei törzsparancsnoka fogadják a veszélyeztetett terület pa­rancsnokának jelentését. jékoztatta a gyakorlat részle­tes tervéről, majd a vendégek megtekintették a gyakorlatot. A felnémeti városrész Sánc utcájában magas füstoszlop je­lezte a veszélyeztetett területet, ahol a felderítő egységnek fel

Next

/
Thumbnails
Contents