Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-19 / 246. szám
Színes szálak, Á kollégiumi diáktanács = önkormányzat Ä másodikos fiatalember rászólt az érettségizendőre: „Ne társalogj a tanulóban...” A rendbontó 18 évest, a 16 éves felállította — büntetésből. Aki ismeri a középiskolás korosztály nagykamasz lélektanát, az bizony elcsodálkozik ilyet hallva: ez megtörtént? Ugyanígy alig hittek a szemüknek a kollégium nevelő tanárai is. Hogyan engedelmeskedhetett a matúra előtt álló fiatalember egy kis másodikosnak, — egy; sor tanú előtt.(?) A diáktanács — tekintély A kollégiumi tanulószoba naposszolgálatának fegyelmező szavára hagyta magát rendre- utasítani az előző fiatalember — és nem a fiatalabb kollégiumi társ intésére. A napos mögött állt az egész kollégiumi diáktanács — és az tekintély. Vajon miért olyan tekintélyes szerv ez a diáktanács, hogy az életkori sajátosságokkal járó bizonyos tulajdonságokat is legyőzi — mert ez a legnagyobb dolog. A válasz: (mert) a kollégiumi diáktanács = önkormányzat. Az önkormányzat egy szerv Három egri középiskolai kollégiumban kerestem a választ, hogy mit takar az önkormányzat fogalom. Valami rendkívüli földöntúli erővel hatott rám ez a szó — önkormányzat és képzeletemben már már valami egészen furcsa és extrém képek kergették egymást. Aztán kiderült, hogy az ön- kormányzat nem valamiféle anarchia felé hajló, a középiskolások még gyermeki fantáziájának uszályába szegődő, megfoghatatlan és sokféleképpen megmagyarázható fogalom, hanem egyszerűen j egy szerv, meghatározott hatáskörrel és szigorú feladatokkal. Spontán mozgalomból hivatalos kör Az Ady Endre Fiúkollégium diáktanácsának titkára mesélte: Év elején észrevették, hogy eszperantó könyveket bújnak a kollégium diákjai. A divat elharapódzott, szinte mindenki az eszperantó nyelvet tanulta. A diáktanács elhatározta, hogy felkarolja a spontán mozgalmat és felkeresték, majd megbeszélték a megye eszperantó szövetségének vezetőségével, hogy eszperantó kört szerveznek a kollégiumban. „Megnyergelték” a tanulási vágyat, „az alulról” jövő kezdeményezést egy ragyogó felismeréssel — és ezzel a diákok szemében a diáktanács még tekintélyesebb szerv lett, egy olyan intézmény, amely a tanulóifjúságért van, azért csinál mindent. S magukénak vallják. nőén formálható fiatal tömeg, de mi formálhatta őket a nevelőkön kívül? —, a diákotthonokban. A diákvezetők „félelmetesek” Egy diákotthonban elképzelhetetlen lett volna olyan eset, mint amilyen a József Attila Leánykollégiumban megtörtént és eredmény. A tanulók különböző foglalkozásait választott és megbízott diákok vezetik. A tanárok csak ellenőriznek, mert ez kell, hiszen egy 14—18 éves fiatalember még nem felnőtt Ennek ellenére több nevelő tanárt igényelnek a kollégiumok, mint annak Idején a diákotthonok. Sokrétűbb a munka, a tennivaló. ötvenkét után csupán a kollégiumokban folyt a fiatalság komolyabb politikai nevelése. Lehetővé tette ezt a közösségek kitűnő megszervezése: há- lótermi — tanulótermi — és az ezekből automatikusan létrejött kollégiumi közösség). Régen és ma Régen is voltak kollégiumok, például az Eötvös Kollégium a fővárosban. A maiak azonban tartalomban és formában is sokban különböznek a régitől. A mi kollégiumainkban sokkal nagyobb mértékű az öntevékenység. A felszabadulás után megalakuló népi kollégiumok kitűnő aktív szelleme még sok helyen elkelne a mai kollégiumainkban is... Az önkormányzat azonban már az ön- tevékenységre épít nálunk is. Sikeres, jól bevált a mai kollégiumi rendszerünk — mint ahogy a három egri középiskolás kollégiumban való beszélgetések is tükrözték. Berkovits György alapján az első helyezett 400, a továbbiak sorrendben 300, 200 és 100 forint jutalomban részesülnek. Beküldési határidő 1965. december 10. Ugyancsak a KPVDSZ-napok keretében amatőr kisülm-pá- lyázatot is hirdettek. Ezen azonban csak földművesszövetkezeti témával lehet pályázni. A legjobb filmeket ugyancsak pénzjutalomban részesítik. A MÉSZÖV 1000 forintot ad az első díj nyertesének. A beküldési határidő 1965. december 5. Mindkét pályázatot a MÉSZÖV címére kell beküldeni. A bíráló bizottság decemberben hirdeti ki az eredményeket. — Tudja, az én gyermekkoromban az erdő lenyúlott egészen a házakig. A Mátra rengetegeiben olyan szegénylegények, meg betyárfélék tanyáz ták, akik a gazdagokra haragudtak leginkább... A színes történeteknek, meséknek se vége se hossza. Mari néni, az idős mátraderecskei asszony szívéből, emlékezetéből fakad valamennyi. A történetók hősei ott éltek valaha a Mátra mélységes rengetegeiben, ahol rajtuk kívül még a madár se járt. — A lópatás emberről mikor hallotta Mari néni legelőször ezt a történetet? — Régen volt, kedvesem. Meg se tudnám mondani, talán a fonóban hallottam legelőször egy másfalusi menyecskétől... A fonó. Mennyi mese, dal, igaz, vagy költött emlékek kincsestára, szülőanyja. Nem is olyan régen még léteztek itt a fonóházak, ahová az idősebbek mellett a fiatalság is eljárt, fonni, szórakozni. Ez a kedves mátrai falu megőrizte —, ha változtatva, más formában is —, de megtariotta a régi hagyományokat, a szövést, fortást. Az új életforma, a gyár, a bánya, a termelőszövetkezet igaz, átalakította a mátrade- recskei nép életét, szokásait, de olyan szerencsésen, hogy ebben a természetes és egészséges átalakulásban nem veszett el a régi, az ősi hagyomány. — Legalább száz, százötven szövőszék került föl a padlásra, azóta talán már a szú rágja fájukat... — És kik azok, akik még ma is szőnek, fannak, akik a szövésből keresik kenyerüket? A háziipari szövetkezetben kaptam választ. Negyvennyolc bedolgozó -tagja van a szövetkezetnek, akiknek a kezeiből kikerült szőttesek bejárják a világot. A színes szálakból szövik, álmodják a mátrade- recskei asszonyok a szebbnél szebb szőtteseket, térítőkét, függönyöket Három hónap alatt több mint ezer kiló pamutot használnak fél és munkájuk eredményeként több százezer forint jövedelemhez jutnak. Két fiatal menyecske, Kiss Imréné és Holló Jánosné, szőttesekkel megrakva érkeznék. A szemnek gyönyörűség nézni a fonalak tarkabarkaságát, a sok szép munkát — Bedolgozók vagyunk. Otthon a szövőszék és a család mellett is megkereshetjük a havi hét—nyolcszáz forintot A diáktanács győzne egy »»futóversenyen” Az önkormányzat, vagy nevezhetjük diáktanácsnak is, természetesen a kollégiumok választott szerve. A legkiválóbbakat, a legtekintélyesebbeket választják meg tagjai sorába maguk a kollégium lakói, — valódi demokrácia. A diáktanács az iskolai KXSZ-szervezet egy része, alárendelt szerve, önálló intézkedési jogkörrel a kollégiumokon belül. Felépítése tulajdonképpen a KISZ-szervezet formáit vette át, hasonló funkciókkal és feladatkörökkel, — kommunista ifjúsági szervezet. De ha összehasonlítunk egy iskolai KISZ-alapszervezetet, egy kollégiumi diáktanáccsal, az utóbbi óriási előnnyel érne a célba — egy jelképes futóversenyen. Mi ennek az oka? A válasz kézenfekvő: a kollégiumok lakói reggeltől reggelig egy fedél alatt élnek: laknak, tanulnak, étkeznek,, szórakoznak... együtt vannak. „Életterük” közös, — tehát problémájuk is közösek. És ezeket a problémákat közösen is oldják meg a diáktanács segítségével. A diákotthon nem formált... Az iskolai mozgalmi munka legjobb aktivistái általában mindig kollégisták. Megszokták, hogy közösségben élnek és ezért a „nagy társadalomért” tenni is kell valamit. Magukkal hozzák a kollégiumból a kezdeményezést, a közös munka légkörét és nem gátolja őket az otthon sokszor egoistává nevelő hatása. „Nincs kettős nevelés, mint néhány esetben az otthon lakó diákok esetében, még ma is” — mondta a Petőfi Sándor kollégium igazgatója. Megszokták az önkormányzatot, hallgatnak is a szavára. Amíg ez nem volt, mint például a diákotthonok esetében, nem volt, hogy mire hallgassanak. Ott volt együtt kitűA múlt évben egyes lányokat cigarettázáson kaptak rajta. Egy diákotthonban mi történhet? Elvették volna a kimenőjüket — a nevelők. A kollégiumban: megvonta kimenőjüket — az önkormányzat, vagyis a diáktanács. Ugyanaz, — mondhatná valaki. Csakhogy a lányok attól rettegnek a legjobban, hogy a diáktanács elé kerülnek, szégyelltek magukat társaik, a tekintélyes vezetők előtt. Inkább vállalták volna a sokkal szigorúbb büntetést, csakhogy kizárólag a nevelők, az igazgatónő elé állhassanak. Ha valaki aktív, kevesebbet fizet A diáktanács fegyelmi ügyekben sokszor szigorúbb, mint a nevelőtanárok. A kollégiumi önkormányzat a diákok öntevékenységére épül: ha valaki aktív, kevesebbet fizet a kollégiumi ellátásért! Óriási kezdeményezés — Október: a KPVDSZ kulturális hónapja Irodalmi és filmpályázat Megyénkben októberben rendezi kulturális hónapját a Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezete. A községi és helyi rendezvények mellett a. MÉSZÖV és a KPVDSZ megyei bizottsága irodalmi és filmpályázatot is hirdetett. Az irodalmi pályázaton részt vehet minden dolgozó. A téma kötetlen, azon minden pályázó egy, vagy több írással jelentkezhet. A bíráló bizottság azonban előnyben részesíti a szövetkezeti élettel kapcsolatos Írásműveket A legjobb négy művet pénzjutalomban részesítik, további öt mű alkotói könyvjutalmat kapnak. A bizottság döntése tarka álmok. *. Idősebb fonó asszony, aki már motoros csőrlővel gombolyítja a fonalat, megint régebbi emlékeket idéz. — Régen a mátraderecskei házhoz éppen úgy hozzátartozott a szövőszék, a gsuzsaly, mint az ágy, vagy a bölcső. Kenderből volt a ruha, az alsónemű férfinek, asszonynak egyaránt Később aztáh már csak zsáknak, lepedőnek, házi ruhának kellett a vászon ... — Már a háború előtt is volt szövőház a faluban. Most pedig itt a szövetkezet. Igaz, most nem vőlegényi ingeket készítünk, hanem ezeket a térítőkét, függönyöket, amelyeket itt lát. A napfényben ragyognak a szálak. Sárga, piros, kék és ki tudja még, milyen színűek. — Nálunk továbbra is helyet ■kapott a szövőszék — mondja Kiss Imréné, aki miután férjhez ment, otthonában továbbra is szívesen folytatja az ősi mesterséget. Színes szálak, tarka álmok.. 1 Miért álmok? Mert azok, akik szövik, készítik ezeket a szőtteseket, nemcsak kezük, ujjaik ügyességét, de álmaikat, szívüket is beleszövik. És lehet, hogy ettől lesz olyan szép a mátraderecskei szőttes... Szalay István — És kinek írta a levelet? — A menyasszonyomnak. Pikó lebiggyesztette szája szegletét és a füstöt az asztal alá fújta. A nyomozók szeme összevillant. — Ügy! Azért egészen bolondnak mégse nézzen minket. Most utazik szabadságra a menyasszonyához, és előtte egy órával levelet ír neki, ami legalább két nap múlva érkezik meg! Kivel akarja ezt elhitetni? — Kérem, én csak azt akartam megnézni... hogy, milyen az, hogy levelet kap tőlem a Kati... Szóval az én jelenlétemben ... — Világos! — helyeselt a tiszt, majd enyhe gúnnyal hozzátette: — Az roppant érdekes lehet. De az is érdekes, hogy ön, ugyebár — jegyzetébe pillantott —, Faragó mögött állt, amikor a gyilkosság történt?! — I... igen. Mögötte, — A válasz nem hatott meggyőzően. — Nem vett észre semmi különöset? Mondjuk, hogy Lábas hátba szúrta volna Faragót? Vagy valami ilyesmit? Nem? — Kérem, én láttam, mint-- ha megmozdult volna.. — Lábas? — Nem. Faragó... de lehet, hogy a Lábas is... — Mikor? — Amikor számoltuk a másodperceket — mondta rövid fejtörés után. A'^öPvmGj 1965. október 19., kedd mozdult. — A tőrt látta a kezében? Látta, hogy döfött? — Nem. A nagyító fényét felfogta Faragó. És én nem is figyeltem, hogy na, ki-kit akar megölni. Ez csak elképzelhető? — kérdezte feleletet várva. asztalra, folyadékokat, porokat és szakavatott mozdulatokkal „hívta elő” a tőr markolatán a zsíros ujjnyomokat. Ceruzája fürgén varázsolta papírra a nyél négy oldalának és tompa végének vázlatát, ovális és szabálytalan körökkel feltünMIHÁLY: 8. Valter őszinte felháborodással kezdte vallomását. — Százados elvtárs! Nekem semmi közöm az egészhez. Nekem már nyolc óra óta érvényes szabadság os levelem van. — Ugyan, ne legyen ilyen naív — intette le a nyomozó. — Nem gondoltja, hogy tisztázni kell egyet-mást? — Kérem, nekem semmi közöm ... én nem tudok semmit ... — És nem is akar tudni! — fejezte be helyette a százados, majd megkérdezte: — Így gondolja? Valter hallgatott. — Mit csinált ön a gyilkosságot megelőzően? — Levelet írtam ... — Várjon! — szakította félbe a százados. — Kihez akar ön szabadságra utazni? — Anyámhoz. Meg a menyasszonyomhoz. A hangsúly pökhendi és nyeglé volt. — Hol laknak ők? — Budapest, hetedik kerület, Wesselényi utca — Hány napra érvényes a szabadságos levél? — hangzott lz újabb kérdés. — öt nap. Még a kiváló katona címért kaptam. — Milyen mozdulatot tett Lábas? — Nem állítom határozottan ... lehet, hogy ... — Elképzelhetőnek tartja, hogy Lábas megölte Faragót? — Nem. Illetve... Lehet. És én, mondom, láttam is mintha .— Mintha?! — Mintha megölte volna. Megesküszöm rá, hogy előre — Nagyon is — hagyta helyben Pikó. — De, hogy ilyen pökhendi hangon merészei beszélni, az már kevésbé! A vegyész lépett be. — Elkészítettem az ujjlenyomatokat — jelentette. — Valteré is megvan? — Meg — Maga egyelőre elmehet — fordult a katonához Pikó, és Valter Vince honvéd eltávozott — Nos, halljuk a véleményeket — nézett a többire a százados, miután magukra maradtak. A hadnagy hallgatott, az orvos valamit feljegyzett A vegyész táskájából különböző vegyszeres tubusokat rakott az tetve a rajtuk található nyomok helyét és alakját. Ezután a kartotékra rögzített fekete ujjlenyomatokkal való összehasonlítás következett. A nagyítóüveg élesen hozta ki a jellegzetes, mind enyhébb ívben görbülő, helyenként egymásba torkolló, máshol szétágazó vonalakat. A többiek szótlanul figyeltek. A vegyész a vázlaton J és B betűkkel, és egytől—ötig való számokkal jelölte meg az egyes nyomokat. A munka gyorsabban haladt, írlint gondolták. Valamennyien érdeklődéssel fürkészték a felemelkedő vegyész arcát Az csak ennyit mondott: — Lábas! — és a vázlatot az asztalra lökte. — Más nincs? — kérdezte a százados. — Véletlenül sincs! Mindenesetre még megnézzük odabent... — felelt a vegyész. — Mutassa — mondta Pikó. A vegyész elmosolyodott. — Kételkedik? — Nem, csak a saját szememmel akarom látni, — jegyezte meg Pikó zavartan, majd a nagyítóüveg után nyúlt — Hát igen, — sóhajtott mélyet, miután meggyőződött az újjlenyomatok azonosságá- róL Mindenesetre megpróbáljuk még a kutyát is... A hatalmas, vörös lábú, fekete szőrű farkaskutyát az őrmester vezette be. A kutya mozdulatlanul, felemelt fejjel ült az asztal mellett. A gyanúsítottak felsorakoztak. Az őrmester egy ruhadarabbal megfogta a kés élét és a markolatot a kutya orra elé tartotta. — Szimat, keresd! Válassz! — mondta néhányszor erélyesen. A nyomozókutya értelmes, csillogó szemmel pillantott végig a jelenlévőkön, majd sorjában, egyenként végigszaglászta a katonákat. Lábas előtt bizonytalanul megállt, idegesen kapkodta a fejét, rfiajd a vegyészhez futott Néhányat vakkantott és elkapta a zakója ujját. Pikó dühösen kiáltott az őrmesterre: — Nagyon ügyes! Vigye a kutyáját! Amikor ismét magukra maradtak, bosszankodva felnevetett. — Ezt jól megcsináltuk! Megállapította, hogy maga _ a gyilkos — szorította meg barátságosan a laboráns karját. — Előbb kellett volna kerestetni. Még az ujjlenyomatok vizsgálata előtt — ismerte el a másik. — De hiszen így is szagot vett Lábasnál! — bizonygatta a hadnagy. — Na persze, és az ujjnyomok, — bólogatott az orvos. — Azt hiszem, egy percig sem vitás az ügy. — Kézenfekvő — jegyezte meg a hadnagy. — Nagyon is — hagyta rá Pikó, majd rövid idő múlva hozzátette: — Nagyon is kézenfekvő! — Letartóztatjuk Lábast? — állt fel a hadnagy. — Várjon még, valamire kf-1 váncsi vagyok — intette le a százados. — Csináljuk meg még egyszer a helyszíni szemlét, vitessük el a hullát es játsz- szuk le az eseményt. — Nem lesz korai? — aggályoskodott a hadnagy. — Nem érünk rá. Most még frissek a benyomások. (Folytatjuk)
