Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
Szénfejtés és szállítás tosítja. Ez utóbbiba érkezik az előkészítőben munkát végzett víz is, úgyhogy zárt körforgás valósul meg. A hidromechanizáiás előnyei a Ászén hidraulikus fejtése és Szállítása a legkorszerűbb eljárások közé tartozik. Nincs szükség feltétlenül a dolgozók jelenlétére a fejtésnél, mivel a gépi berendezés távolról irányítható. Nagy előny az is, hogy hidraulikus fejtésnél nem keletkezik szénpor, illetve nem tölti be a bányatérség levegőjét, ezért a bányászok munka- körülményei sokkal jobbak. — vízzel! bányászatban A vízágyú — „tüzel A hidromechanizáiás fő közét, a hidromonitort méltán nevezték el magyarul vízágyúnak. A belőle kilövellő nagynyomású vízsugárnak ugyanis oly hatalmas ereje van, hogy megbontja a szénréteget is és kisebb-nagyobb darabokban hasítja le a szenet. Az elfolyó víz magával sodorja a szenet a szállítóvályúkba, amelyek gyűjtőaknába torkollanak. A szenet géppel maximálisan 60 mm-es darabokra zúzzák, ezután kotrószivattyúval a csővezetékbe juttatják. A szállításról vízszintes irányban (az aknáig) és függőleges irányban (a felszínre) egyaránt nagy teljesítményű kotrószivattyúk gondoskodnak. A szénelőkészítés fő feladata a tiszta szénnek a h'zzá keveredett kőzetekből, az un. meddőtől való különválasztása. A vízsugárral fejtett szén esetében szükség van ezenkívül a tekintélyes mennyiségű víz eltávolítására is. Az első víztelenítés után a szenet 3— 60 mm szemnagyságú, vizet nem tartalmazó részre és 0,3 mm-es szemeket tartalmazó tm. zagyra választják szét. A durva szemű szén a meddővel együtt ülepítőbe jut, ahol a különválasztást a fajsúlyúkban jelentkező különbség teszi leK vé. A zagyot un. hidrocik- kban röpítőerő hatásának teszik ki, a kapott széniszapot ezután még flotálásnak vetik fK maikor az alkotórészek fiajsúly alapján szétválnak. A vízágyúk működéséhez szükséges nagynyomású vizet a külszíni szivattyúállomás bizHidraulikus szénszállítás A szénnek a bányatérségből a külszínre való szállításakor is nagy jelentősége van a hidraulikus eljárásnak. Manapság a szénbányákban különböző típusú szállítóberendezéseket használnak, a fő folyosókon pedig mozdonyokkal vontatott csillék közlekednek, amelyeket szállítókas juttat fel a külszínre. Az ilyen szállítás bonyolultsága miatt olyan országokban is, ahol eddig a hidro- mechanizált fejtést nem alkalmazzák, igyekeznek legalább a hidraulikus szénszállítás előnyeit kihasználni. A Szovjetunióban külszíni bányákban is sikeresen alkalmazzák a hidromechanizációt, egyrészt a fedőrétegek eltakarítására, másrészt a tulajdonképpeni szénfejtésre. Kitűnő tapasztalatok A Szovjetunióban hidraulikus eljárással minden évben nagy mennyiségű szenet termelnek ki. A csővezetéken való szénszállítást első ízben az Egyesült Államokban vezették be. Az Ohio állambeli Georgetown szénelőkészítőjéből a 173 km- nyire lévő Cleveland erőművébe szállítják így a szenet. A csővezeték átmérője 254 mm. Négy szivattyúállomás gondoskodik a szén mozgatásáról, A sikeres kezdeményezés követésre talált. Az Egyesült Államokban pL a Nyugat-Virgi- nia állambeli szénkörzet és Philadelphia, valamint New York között terveznek szénszállító távvezetéket — Itt a csőátmérő 760 mm lesz, a távvezeték hossza pedig kb. 560 km. Évenként 5—6 millió tonna szén szállításával számolnak a tervezők. Angliában a Midlands szénkörzet és London között tervezett csővezeték 200 km hosszú lesz, 1 millió tonna évi teljesítménnyel. Az NSZK- ban a Ruhr-vidéket akarják összekötni Regensburggal, ahonnan a szén a Dunán jutna el Ausztriába. A 400 mm átmérőjű csővezeték teljesítményét évi 3 milliö tonnára tervezik. Ligeti György Természet adta fold alatti gáxtárolán Franciaország növekvő gáztermelése és fogyasztása jelentős tárolási problémákat okoz az illetékesek számára. Nemrégiben B eynes-ben rendezték be a franciák első természetadta föld alatti gáztárolójukat A szakembe- rek szerint erre a :élra legalkalmasabb a föld alatti vízgyűjtő medencéket berendezni a földfelszín alatt 300—500 méteres mélységben. A természetadta gáz- tartályokban a tárolás úgy történik, hogy a tárolandó gázt a felszínről formálisan bele .njekciózzák a vízgyűjtő réteg és a felső takaróréteg között elterülő porózus homokos rétegbe, ahol a gáz elterjeszkedik. A felső, vízzáró takaróréteg rendszerint agyagos taláf, amely megakadályozza a tárolt gáz felszíni szivárgását. Beynes-ben mindez úgy történt a gyakorlatban, hogy először 13 lyukat létesítettek mélyfúró berendezések segítségével, ezek szolgáltak a gáz föld alá vezetésére. A föld feletti üzem legfontosabb része a kompresz- szor-állomás, amely naponta 1 millió köbméter gázt. nyom a tárolóba. A tárolt gáz elvezetése a Párizs környéki háztartásokhoz 29 km hosszú és 40 cm átmérőjű vezetéken történik. Marslakó, vagy ősember? Érdekes leletet találtak Üz- bekisztánban, Fergána közelében. A felfedező, Georgij Sac- kij műkedvelő archeológus a neolit-korból való barlangrajzot talált, amely széttárt karú emberalakot ábrázol. Törzsét derékban vízszintes vonal szeli ketté, feje körül pedig kör van, amelyből rövid sugarak indulnak ki. Hát ez. vajon mi lehet emberünk fején? Talán légmentesen záró sisak, amelyen antennák vannak? Az, hogy két keze és két lába van, rendjén való, de mi lehet az ott a háta mögött? Talán valamely, a repüléshez szükséges alkalmatosÁllaihizlalás — műtéttel MEGLEPŐ SOKSZOR, hogy eredményt z ember tudományos tévé- esetleg kenysége milyen gyakorlati hoz magával. Az elvonatkoztatottnak A „bolond almá"-tól a paradicsomig % Jóízű magyar paradicsom világszerte keresett és kedvelt exportcikkünk, akár mint primőr árú, akár mint konzerv jut ei a külföldi piacokra. Pedig az őshazája nem a Kárpát-medence volt, hanem a dél-amerikai Peru, ahonnan a hódító Pizarro hozta át Európába, úgy 1530 táján. Első európai állomása Spanyolországban és Portugáliában volt, ahol a tomata nevet kapta. Először csak mint kerti érdekesség szerepelt és így is terjedt tovább szerte Európában. , A piros termésű növény jó hírét először Caesalpino nevű botanikus „kezdte ki” (1583- ban), amikor egyik művében ,,bolond alma” elnevezéssel illette. Olyan mérgesnek tartotta a paradicsomot, mint a mandragó<ra gyümölcsét, amelyet korábban szintén így neveztek. Bauhin svájci botanikus „bűzös szagú aranyalmának”, mások „ebszőlő farkasbaracknak, és „farkasnövény”-nek nevezték. A nép a korábbi évszázadokban nem nagyon olvasgatta a tudományos botanikai műveket, így saját elnevezéseivel illette a paradicsomot Olaszországban a pomo dioro nevet kapta (lefordítva aranyaimat Franciaországban poromé d’amour-nak (szerelem almájának) nevezték el. A spanyolok kitartottak a tomata név mellett, ez is honosodott meg mind a mai napig a legtöbb európai ország nyelvében. Vajon Magyarországon miért éppen paradicsomnak nevezik a növényt? Miért jelöli a magyar nyelv a bibliai ódon-kertet és az értékes növényt ugyanazzal a szóval? A dole® magyarázatát a görög— nek a megnevezésére szolgált, latin eredetű paradisum szó- Nyelvünkben először „paradi- ban kell keresni; ez ugyanis csórni almának” nevezték a képzeletbeli őseink lakóhelyé- növényt, ebből rövidült le Üzemben a Láng Gépgyár terméke, Közép-Európa egyik legmodernebb, automatizált paradicsomsíírítő gépsora. A berendezés 24 óra alatt 160 090 kilogramm paradicsomot konzervál. Képünkön: a központi vezérlőasztal és a vacuum- üstök. (MTI foto — Jármai Béla felvétele) mai paradicsom szó. A paradicsomot nemcsak a botanikusok becsmérelték, de időnként az orvosok is harcot indítottak ellene. A századforduló körül néhányan azt állították, hogy a paradicsom nagy oxálsav-tartalma betegségek keletkezését segíti elő az emberi szervezetben. Két francia kutató vetett véget ennek a tévhitnek, akik kimutatták: a paradicsom alig tartalmaz oxáisavat, annál több alma- és citromsavat. Éppen ezért, mint jó hatású, betegségeket megelőző eledelt ajánlották. Kimutatták a növény gazdag C- és B-vitomin-teir- talmát, és így a legértékesebb zöldségfélék közé sorolták. 1930-ban Svájcból, Askanaso professzor laboratóriumából indult ki az újabb feltételezés: rákokozó hatást tulajdonítottak a paradicsomnak. Szerencsére hamar kiderült, hogy a paradicsomiével beoltott kísérleti állatoknál közönséges keléseket észleltek, nem pedig rosszindulatú daganatokat. Ha a paradicsom valóban valamilyen rákokozó tulajdonságot mutatna, úgy a legtöbb rákos megbetegedést Dól-Ameriká- ban kellene találni, ahol a lakosság sok száz év óta nagy mennyiségben fogyasztja a paradicsomot. Ezzel szemben éppen ezen a földrészen a legkisebb a „rák-esetek” száma. A konzervgyárakat éppen ezekben a hónapokban áraszt- tották él a paradicsom-szállítmányokkal, hogy ott kitűnő konzerv, lecsó, vagy ivóié, stb. készüljön az értékes gyümölcsből. Négy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy Európa népei végre értékének megfelelően becsüljék a „bolond almát”. CB. 19 látszó élettani kutatások például a gyakorlat által felvetett fontos problémákhoz kapcsolódnak. Az idegműködés megismerése tette szükségessé az agyvelő egyes részeinek „feltérképezését”. Ezt úgy hajtják végre, hogy ún. sztereotaxikus készülék segítségével szétroncsolják az agyvelő piciny területeit és megfigyelik, milyen elváltozást okoz ez az állat életműködésében és viselkedésében. Így jutottak el az agyvelőnek hipothalamusz-nak nevezett (magyarul „látótelep alatti rész”) részéhez. A kutatók itt azt a megállapítást tették, hogy bizonyos kisebb területek szétroncsolása után a kísérleti állatoknál ún. farkasétvágy alakul ki. Más agyrészletek szétroncsolása után viszont az állatok nem vesznek fel táplálékot és a teli etetőtál mellett formálisan éhen pusztulnak. A táplálék-felvétel az „éhség” és a „jóllakottságé érzéséhez kötött, így ezek a kísérletek azt bizonyították, hogy e két érzés az agy meghatározott területeihez kapcsolódik. Nem azért vagyunk tehát mi sem éhesek, mert üres a gyomrunk, hanem azért, mert agyvelőnk egy bizonyos területe izgalmi állapotba kerül. És megfordítva is igaz: üres "gyomorral sem érzünk éhséget, ha a hipothalamusz egy speciális központja nem ér el meghatározott ingerületi szintet. Ma már biztosan tudjuk, hogy a hipothalamusz egyik részén van a jóllakottsági, másik részén pedig az éhségközpont. HA A JÓLLAKOTTSÁGI központot kísérleti beavatkozással elroncsoljuk, akkor az éhségközpont válik egyeduralkodóvá, és állandó, kínzó éhségérzet lép fel. Az állat 2—3- szor többet és kétszer olyan gyorsan eszik, mint a nem operált. A nagy mennyiségű táplálékfelvétel következtében a test erősen és gyorsan elhízikj tehát zsírtartaléka nagymértékben felszaporodik. Ezt a kísérleti elhízást eddig egérenj patkányon, macskán, kutyán és majmon figyelték meg. A fentiek megállapítása nyomán jogos a kérdés, nem lehetne-e valamilyen módon hasznosítani a mezőgazdaság gyakorlatában a táplálkozási központokkal kapcsolatos beavatkozásokat? Házi állataink közül hizlalással a libát, kacsát és a sertést hasznosítjuk. A liba és kacsa esetében a hizlalás feladata a tömés gépesítésével megoldódott. Töméssel, a nagy kalória értékű takarmány mesterséges bevitelével tulajdonképpen a jóllakottsági központ elroncsolódása után létrejövő farkasétvágy modelljét hozzuk létre. SERTÉS ESETÉBEN a táplálék mesterséges bevitele megoldhatatlan probléma, bár ennek nagy jelentősége lenne. Megoldaná a kérdést, ha a műtétes módszerrel lehetne nagyobb táplálékfelvételre kényszeríteni a sertést. Ez nagymértékben csökkentené a hiz- lalási időt, ami viszont sok, létfenntartó takarmány megtakarítását eredményezné, ezenkívül kevesebb munkaerőt, jobb férőhely-kihasználást és kisebb megbetegedési kockázatot jelentene. Szovjet és magyar kutatók most foglalkoznak a kérdéssel. H. J. Szivar — dohányfóliából A dohánylevelek hulladék nélküli feldolgozását teszi lehetővé egy újonnan kidolgozott technológiai eljárás. A dohányfóliát úgy állítják elő. hogy a porrá őrölt dohányt víz, vagy szerves oldóanyag keverik; tömítő- keve-i a hozzáadásával péppé A péphez kötő- és anyagot adagolnak és réket meghatározott rétegvas-; tagságban fémszalagokra vt* szik fel, így kerül a, szárító* kamrákba. napjainkban, hiszen még oüS sem volt Ám a hajjal valamit akkor is kellett csinálni, ezért „felfésülték”, s miután az állati bőrökből készült öltözékeknek általában nem volt zsebük, az ősember nem zsebre rakta különböző apró használati tárgyait, hanem — a frizurájába. Nekünk tehát az a véleményünk, hogy a fergánai rajz egy ilyen tehetős embert ábrázol. Hajából különböző apró szerszámok állnak ki, amelyek közül némelyik talán dísz gyanánt szolgált, az övében pedig alighanem kedves bunkóját látjuk. U T. ság? A kérdőjelek, amelyek egyúttal feltételezésekre utalnak; tudósoktól származtak. Egyes tudósok ugyanis emlékeztettek rá, hogy hasonló rajzokat találtak 1956-ban a Szahara központi vidékein is. A szakemberek egy része azt állította: ezek a rajzok — űrhajósokat ábrázolnak, akik háromezer esztendeje látogattak Földünkre. A leletnek azonban van egy sokkal kevésbé fantasztikus magyarázata is. Tudjuk, hogy a neolit-korszakban a borbélymesterség még korántsem állott olyan piagaslatokon, mint
