Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

\ A Központi Bizottság de­cemberi határozata kiemelt helyen foglalkozik a fellazult munkanormák karbantartásá­val. Feladatként szabta meg a határozat, hogy a norma­karbantartást június 30-ig végre kell hajtani, ezután a karbantartást állandó jelle­gű, folyamatos munkaként kell végezni. A vállalatok és üzemek irányító szervei ter­melőegységekre lebontva szabták meg az elérendő normaóra-megtakarításokat. Az előre meghatározott nor­maóra-megtakarítást fokozott műszaki fejlesztéssel, újítá­sok bevezetésével, helyes munkaszervezéssel és norma­karbantartással kellett elérni. A vizsgált vállalatoknál ál­talában az állapítható meg, hogy a normakarbantartási ütemterv végrehajtását ha­táridőre befejezték. A tett in­tézkedések hatásaként az első fél év folyamán szép ered­ményeket értek el. Az első fél év folyamán a Finomszerelvénygyár 101 556; a Dohánygyár 1000, a KAEV 14 363, a Hajtóműgyár 3598, a Vasöntöde 640, és az Elektro­mechanikai Vállalat 3474 normaóra-megtakarítást ért el. A megtakarítás összesen 130 000 munkaórának felel meg, amely 118 munkás mun­kaideje. Az elért megtakarítás nagy részben műszaki fejlesztés, technológiai és konstrukciós változás, valamint újítás kö­vetkezménye, mintegy 30—35 százaléka az intenzitás és 10 százalék a munkaszervezés eredménye. A Finomszerelvénygyár „titka” A vizsgált vállalatok közül a legjobb eredményt a Fi­nomszerelvénygyár érte el. A normakarbantartás helyzetét és a szükséges intézkedése­ket több pártbizottsági ülésen tárgyalták meg. A gyár ter­melési felfutása 4,2 százalé­kos, amelynek 76,5 százalé­kát a termelékenység növe­lésével kell biztosítani. A gyár pártbizottsága fontos feladatként jelölte meg, hogy a termelékenység emelkedé­sét — a korábbi évek gyakor­latától eltérően — nagyobb arányban kell a műszaki fej­lesztésből, a műszaki intézke­dések megvalósításából el­érni. A 262 000 éves tervezett normaóra-megtakarításból műszaki fejlesztési intézke­désekkel hatvankilenc száza­lékot, egyéb intézkedések­kel pedig 31 százalékot kell megvalósítani. Az első fél évben megközelítőleg 3800 normát vizsgáltak felül és a megvizsgált normák 30 szá­zalékánál hajtottak végre karbantartást. A Finomszerelvénygyárban befejezték az autóvillamossá­gi gyártmányok szerelésének szalagosítását, a villamossági gyártmányoknál korszerűsí­tették a vezeték-leszabást. Az orvosi fecskendők gyártásá­nál szovjet üveghengert al­kalmaztak, gépesítették a gyűrűforrasztást és célgépen fúrják a fecskendőgombokat. Tehát a műszaki fejlesztés­nek és a szervezési intézke­déseknek köszönhetik az eredményeket. Jelentős eredményt hozott a pótidők csökkentése érde­kében tett intézkedés is. A bázisidőszak 18 400 óra utal­ványozott pótidejével szem­ben, a tervidőszakban csak 6375 óra merült fel. Ez vég­eredményben annak a bizo­nyítéka, hogy az érvényben levő normák megalapozot- tabbak és átgondoltabb a technológiai sor, az üzem- szervezés kialakítása is. A Finomszerelvénygyár in­tézkedései kedvezően hatot­tak a teljesítményszóródás alakulására is. Csökkent a 95 százalék alatti teljesítők száma. 13,7 százalékkal, s ugyanakkor 14 százalékkal nőtt a 95—104 százalék tel­jesítményt elért dolgozók száma. Növekedett a munkások keresete de növekedett a termelékeny­ség is. Helyes törekvés a gyárban az is, hogy megszűn­tek a becsült normák és a statisztikai normák rovására egyre nő a műszaki normák arányszáma és 0,77 százalék­kal csökkentették a veszte- séaidőket. A tanácsi ipari vállalatok 1965. évre munkaverseny- vállalás során 3,3 millió fo­rintos vállalást tettek és az első fél év során több mint 2j> millió forintot teljesítet­tek. A Heves megyei Elektro­mechanikai és Vasipari Vál­lalat teljesítése kiemelkedő. Példamutató a vállalat kol­lektívájának összefogása kü­lönösen a társadalmi munka terén. A veszteségidő csökkentésé­vel jelentős eredményt ért el az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat. Valameny- nyi termelő üzemben töreked­tek a korszerű termelés meg­szervezésére. Részletes mun­kanap-fényképezéssel tárták fel a szervezetlenségből és a munkások hibájából eredő veszteségidőket. A 40 száza­lékos veszteségidőből 26,2 százalékot szüntettek meg. A túlzott centralizáció átka Vannak azonban olyan üzemeink is, ahol a norma­karbantartásnak sem a párt- szervezetek, sem a gazdaság- vezetés nem tudnak gazdái­vá válni. Ilyenek az Egerben üzemelő gyáregységek és te­lének. (Téglagyárak, fűrész­üzem, tejipar, öntöde). A fel­sorolt üzemek normakar­bantartási ütemterve a köz­pontjukban van. A telepeknél normakarbantartási ütemterv nincs. Központilag időszakos normaellenőrzést végeznek és ennek alapján hajtanak végre karbantartást. Nyilván­való, a túlzott centralizáció nem egészséges, nem a kívánt eredményt ért el, adminiszt­ratív intézkedésekhez vezet. De nemcsak a telepeknél, ha­nem például az Egri Közúti Üzemi Vállalatnál is köz­pontilag történik a norma­karbantartás. Sok esetben ezek az egységek az elért normaóra-megtakarítást nem is ismerik. Kedvezőtlenebbé teszi a helyzetet még, hogy a tégla­gyáraknál a versenymozgal­mat is központilag, admi­nisztratív eszközökkel szer­vezik. A termelés lehetősé­geit és problémáit a telepek dolgozóival nem ismertették és nem beszélték meg. A ver­senyfelajánlások a központ­ban, értekezleten történtek. Kétségtelen, hogy a kiértéke­léseket a téglagyárak köz­pontja időszakonként a tele­peknek megküldi, azonban a dolgozókat jobb eredmények elérésére ez a módszer nem serkenti. (A téglagyárak ál­landó tervlemaradással küz­denek, de jelentős a selejt­százalék is.) Eger város párt-végrehajtó­bizottsága ez év elején tár­gyalta a Központi Bizottság határozatát, ezen belül a nor­makarbantartást. E téren megszabta, határozatban rög­zítette a pártszervezetek fel­adatait is. A normakarban­tartás felmérésénél szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy pártszervezeteinknek a jövőben fokozottabb gonddal kell foglalkozniuk a norma­karbantartás feladataival és a munkaverseny-mozgalom- mal. Gyenes István, az MSZMP Egri Városi Bi­zottságának ipari felelőse Irodalmi kor alakul Gyöngyösön Gyöngyösön, a Városi Műve­lődési Házban az új népműve­lési évben ismét megkezdik munkájukat a szokásos szakkö­rök, amik között új lesz az iro­dalmi kör. Célja az irodalom, a zene, a tánc és az előadómű­vészet iránt érdeklődők klub­szerű foglalkoztatósa, az egyes irodalmi és kulturális rendez­vények hatékonyabbá tétele. Programjában szerepel a kü­lönböző művészeti irányzatok, I stílusok és ezek legkiemelke­dőbb képviselőinek megismeré­sén túl táncjátékok, színmű­vek bemutatása, de a kör lehe­tőséget akar nyújtani a saját alkotások megvitatására is. Az irodalmi kör alakuló gyű­lését szeptember 17-én, délután öt órakor tartja a Városi Mű­velődési Házban. —gl— Egyszerű probléma - egyszerű megoldás A probléma egyszerű, talán még kisszerű is — egyáltalán nem világrengető. Kéthónaponként egyszer­egyszer talál az ember az elő­szobájába bedobva egy kis nyomtatványt: jelenjék meg például hétfőn, vagy pénte­ken negyed öttől, háromne­gyed ötig, vagy öttől hatig (mindegy) az ÁVESZ-nál, be­fizetni a villanyszámlát. Eb­ből tudja meg az illető, hogy itt járt a pénzbeszedő, ami­kor ő nem volt otthon. Sokan kérdik, hogy miért pontosan ebben a meghatá­rozott időben kell menni be­fizetni — lehet, hogy éppen nincs idő erre akkor, vagy nem érnek oda idejében, eset­leg késnek 10 percet... Nem lenne egyszerűbb, ha a felszólítás helyett egy csek­ket dobna be a pénzbeszedő, megjelölve egy időhatárt, pél­dául keddtől csütörtökig kell a pénzt befizetni — a postán. De nem negyed öttől ötig, hanem reggeltől estig. A megoldás egyszerű, talán kisszerű is, egyáltalán nem világrengető. ...s talán a postán kikül­dött csekkel a pénzbeszedést is ki lehetne küszöbölni, ha a villanyszámlát megfelelően képeznék ki. —vits— A KÁLI — Nálunk nem rossz a hely­zet, tehetségünkhöz mérten igyekszünk mindent megtenni női dolgozóinkért — mondja Varga Zsigmond, a káli Már­cius 15. Tsz elnöke, ahogy iro­dájában Oszlánczi Flóriánné- nak, a tsz nőtanácsa vezető­jének jelenlétében arról be­szélgetünk: hogyan becsülik meg itt, ebben a közös gazda­ságban a női dolgozókat, milyen lehetőséget biztosítanak részükre, hogy tu­dásukat érvényesíthessék? — Igaza van az elnöknek — vág szavaiba Oszláncziné, aki néhány perccel ezelőtt jött be a mezőről, a zuhogó eső elől menekülve. — Különösen az utóbbi egy év során fejlődött, gyarapodott nőmozgalmunk láthatóan is, itt a közösben. Ahogy így beszélgetünk, ki­derül az is, hogy a Március 15. Termelőszövetkezetben való­ban tervszerűen, előrelátha­tóan és joggal törődnek most már a nőkkel, hiszen a gazda­ságban a nők képviselik a többséget. Nagy feladat hárul rájuk minden évben, nem vé­letlen tehát, hogy magatartá­suk, a gazdasághoz fűződő kapcsolatuk nem érdektelen, nem mindegy, hogy milyen a szövetkezet vezetőinek. — 145 a nők létszáma ná­lunk. Ebből 83-an dolgoznak rendszeresen a közösben, a többiek pártoló tagok és nyug­díjasok — sorolja fejből az adatokat a Nőtanács vezetője. — S higgyék el: tavasz óta alig hiányzott közülük valaki a munkából, s ha az idő úgy kí­vánta, még vasárnap is dol­goztak. Augusztusban is két­ASSZONYOK... csupán favágás ürügyén ve­hette magához az isten és nap áldotta szőlőből erjesztett ne­dűt. Amikor pedig egy na- gyon-nagyon hosszú télen a legutolsó tuskó is elfogyott, fe­lesége véletlenül felfedezte a szépen összegyűlt üvegkiálli- tást. Rideg idők. teljes ked­vezmény-megvonás követke­zett a szerencsétlen flótásra. Szó esett Gyuláról, aki leg­feljebb százméteres körzetben mormelegitőt, közben kezében málnás poharat szorongat, mert sohasem tudhatja, hol ta­lálkozik össze élettársával. Ilyesmiről beszélgettek ők és szomorúbbnál szomorúbb tör­ténetek hangzottak el, csak a rumivó volt nyugodt. Sőt a következő megjegyzéssel élt: — De hát, barátaim! Hogy lehet ez?! Hiszen ma már a férfiak is csaknem egyenjo­gúak a nőkkel!!! Négyen ülnek a kis cuk­rászda piros huzatú székein és fagylaltot eszegetnek, meg csokoládétortát. Szóval nagyon rendesek és néha mégis a be­járati ajtó irányába rebben tekintetük. Pavlovi reflex ez már kérem, ösztönösen azt ku­tatják, nem jön-e hitvesük, mert ugyanis nősök ők. Közü­lük csak egy iszik rumot ki­hívóan, de megteheti, mert ő még nőtlen. S nyilván ezt hi­szi, az élet olyan egyszerű, ahogy azt a kófic fejében el­képzeli. Észnek a férfiak, a teremtés koronái, az író, a tördelőszer­kesztő és két újságíró. Bor­zasztó történeteket mesélnek egymásnak, mert teljesen fel­zaklatta őket a tisztességben megőszült nyomdászbarátjuk esete, akit télvíz idején kizár­tak a setét erdőbe, ifjú nyom­dászok gálád tréfájának ered­ményeként. A szívtelenek ugyanis tréfából levelet írtak feleségének, miszerint az öreg késői túlóráit nem az ólombe- fSik szedésével tölti, hanem fiatal menyecskéknél időzik, túl a temetőn, egy lugassal övezett kicsiny házban. Az öreget nemcsak kizárták ott­honról, de vacsorát sem ka­pott napokig és a fizetéséből — kimondani is iszonyatos — még egy korsó italra sem jut­tatott az otthoni felsöség. Szívszorongató. De van még kutyább eset is. Beszélik a költőről — meséli az író és megtört szemét a málnafagy­laltra szögezi, hogy keserves dugesz-pénzéből kénytelen volt kicsiny könyvszekrényébe egy olyan könyvet szerkeszte­ni, amely kívülről könyv, de belülről flaska, teli nyugal­mat és álmokat adó barack- pálinkával. Az a szegény fiú olykor éjfélig is íróasztalánál serénykedik, amíg élettársa elszenderül, s akkor a szép és komoly könyvből hozzáláthat végre lelke táplálásához. Vagy egy még rettenetesebb törté­net, a kedves, jószívű bérel­számoló főnökről, aki fatus- kók mögé kényszerült rejteni a borosüveget és esténként sétálhat a ház körül, Lajosról, aki sok éves tréninggel elsa­játította, hogy hazatérés után. levegőt csak befelé szív, kife­lé nem enged egy szusszanás- nyit sem, mivel az öreg fiút rendszeresen megszagolják- Szó került az örökké rémült Tamás bácsiról, aki egyszerre 3 féldecit rendelt ki az úr asz­talára, de annak háttal ült, mintha nem is az övé lenne. Egyenként nyomja be a gyo­— Ha-ha — kacagott fel az író kínosan és erőltetetten, s szemüvege mögül gúnyosan nézett a bátor rumivóra. — Egyenjogúság — nekünk? Ö te naiv! Majd eljön még az az idő, amikor kiokulsz te is az élet iskolájában... így szála és bólintottak rá egyetértőén a többiek, a tudó­sok. és szomorúan csokitortá­jukba melyedtek. Ordas Nándor szer fordult elő egymás után, hogy vasárnap mentünk ki for­gatni a gabonát, hogy a sok eső következtében be ne gyul­ladjon. Mivel és hogyan támogatják a nőket? Hogyan érvényesül egyenrangúságuk, beleszólá­suk a közösség életébe? Ezek­re a kérdésekre kerestük a fe­leletet ezután, fgy tudtuk meg, hogy ebben a tsz-ben 19 tagú vezetőség működik, s ebből hatan képviselik a nők érde­keit. A női dolgozók közül ti­zen párttagok. S közülük ket­ten a pártvezetőségnek is tag-, jai. A vezetőségi üléseken a nők nagyon aktívak. Beleszól­nak, különösen a személyi ügyek elintézésébe, a lazaságok felszá­molásába, a kertészeti munkák megszervezésébe stb. — 'Amihez nem értünk, ab­ba nem szólunk bele — ma­gyarázza tárgyilagosan Osz- láncziné —, de igyekszünk mindenhez érteni — folytatja tovább mosolyogva, s amíg a haját igazítja, elmondja azt is, hogy igyekeznek mindennel megismerkedni. A Nőtanács égisze alatt politikai tanfolya­mot végeznek, de létrehozzák a nők klubját is, ahol nemcsak a rendszeres nőtanácsi gyűlé­seket tudják megtartani, ha­nem biztosítják majd a nők rendszeres összejövetelét is. Szakköri foglalkozásokat ter­veznek a téli hónapokban (nyá­ron nem lehet, sok a munka): olvasókör, szabás-varrás, sütő­főző, hímező szakkör szerepel a terveikben, de tovább foly­atatják ez idő alatt majd ker- | tészeti szakiskolai tanulmá­nyaikat is és az előadássoroza- itokat, amelyeken hozzáértő lelőadók magyarázzák meg ; azokat a tudnivalókat, ame­lyek a nőket érdeklik. Ez utóbbi előadássorozat a ! legkedveltebb, tudniillik itt a 'háztáji szerződéskötésektől | kezdve, a gyermeknevelésig, szülési-szabadságig, minden­ről szó esik, sok probléma fel­merül. Káló Albinná, Károlyi , Károlyné, Maruzsi József né, » -— ---------------------------------------------­lö vőre: százezt Sajtótájékoztató a házti i A Hűtőgépgyár sajtótájékoz­tatót tartott. Elmondották, hogy az év végéig mintegy 175 000 „Lehel” kerül a belke­reskedelembe és körülbelül ’25 000 exportra. A hazai ellá­tásra az idén nagyobbrészt 70 ► literes hűtőszekrényt szállí­tottak, s a több mint 40 000 !„kis Lehel” egész nyáron kap­ható volt. A tapasztalatok sze­rint azonban azonos készpénz- fizetési feltételekkel inkább a [nagyobb típust keresik a vá- ísárlók. Ennek megfelelően jö- jvőre a kereskedelem 100 000 ’hűtőszekrényt, köztük már í 80 000—85 000 százhúsz literest Kozma Istvánná, Kriston Já­nosáé, Farkas Lászlóné, Körös- kényi Lajosné és a többiek igazán lelkesen munkálkodnak azon, hogy a szövetkezetben dolgozó nők a tsz-ben is otthon érezzék magukat S ez többé-kevésbé sikerült is! Átlag munkaegységük a tsz-ben meghaladja a 200-at. De van közöttük sok, akinek már 300 felé jár munkaegysé­geinek száma. Pedig messze még az év vége: Nagy Sándor - né, Holló Istvánné, Szatlóczki Istvánná, Szalmási Jánosné, Koczkavic Mihályné, Sebök Lászlóné, Csepje József né, ifj. Dávid Illésné, Veres Mihályné, Antal Cézáné, — hogy csak néhányat említsünk példának közülük. Nemcsak beszélnek, de becsülettel helytállnak, dol­goznak is a szövetkezetben. A tsz-ben egyébként hagyományai vannak már a nőnapi ünnepségeknek. Ez nemcsak a nemzetközi nőnap megünneplésének szól, amikor vidám hangulatban emlékeznek meg erről a napról, hanem ren­deznek máskor is, — ha nincs is ilyen hivatalos ok az össze­jövetelre. Mária, Éva, Erzsébet, Rozália és a többi névnap al­kalmából sok-sok virágot, aján­dékot kapnak az ünnepeltek. És ilyenkor nagy a vidámság, a jókedv, a boldogság a mezőn. A szövetkezet is segít. Az idén minden nő kapott már fejken­dőt és legutóbb augusztus 20-án egy-egy köténynek való anya­got, másfél métert. Mind a 83 asszony nagyon megörült az ajándéknak. Azóta egyenruhá­ban járnak a szövetkezeti nők, úgyhogy messziről meg lehet őket ismerni egyforma fejken­dőjükről, zöldes-barnás színű kötényükről, s nem véletlen, hogy a szövetkezet férfi tag jai —, akikről az asszonyok azt mondják, hogy nagyon udva­riasak — ilyenkor így szól­nak: — Nézzétek csak, ott men­nek ők, a mi asszonyaink, leá­nyaink. Fazekas István ;r hűtőszekrény artósi hűtőgép-ellátásról kért. A kis űrtaltalmú hűtőgé­pek főleg olcsó áruk miatt ke­lendőek. Az üzem azonban a hűtőgépek „kisebbítésével” lé­nyeges árváltozást nem tud el­érni, ezért a jelenlegieknél ki­sebb űrtartalmú típust nem terveznek. Annál is inkább nem, mert a tapasztalatok sze­rint a jövő az egész éléskam­rát helyettesítő nagy ■ hűtőgé­peké. Dicsérendő eredmények — bosszantó tehetetlenség A NORMAKARBANTARTÁS TAPASZTALATAI

Next

/
Thumbnails
Contents