Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

újdonságok az öreg líceum épületében Halászat — fűzfakosárra! Aki kezet foghatott az igaz­gatóval, az a főiskola polgárá­vá változott S a „polgár”, ami­kor belép a hatalmas copf stí­lusú kapukon, a KISZ tárt ka­rokkal fogadja, kinyitja előtte a mozgalmi munka megannyi, bár ugyanolyan hatalmas, de sokkal modernebb stílusú ka­puját — ehhez a kapuhoz vala­milyen Le Corbusier-épület il­lene. De a régi egri líceumban is jól megférnek a tanárképző főiskola KISZ-szervezeténe k minden új tanévben beveze­tett újdonságai. Az idei „újdonságok” a kö­vetkezők: V EGYÉNI MUNKATERV Ha az alapok erősek, akkor tartós lesz az épület is, bármi­lyen terhet rakjanak is rá — élő és monstrum példa erre a líceum, amelynek alapja ön­magáért beszél; rendíthetetle­nül tartja a több méter vastag, súlyos falakat. A KISZ alapja az egyszerű tag — annak munkája tartja fenn a mozgalmat. A KISZ- tagtól öntudatot is elvárhat az ember, de ne szaladjunk annyi­ra előre, mert az öntudat nem mindig párosul a mozgalmi munka iránti szeretettel; és amikor öntudat sincs? De lesz egyéni munkaterv. Mindenki saját ön- és jószán­tából meghatározza KlSZ-teen- dőit — a tanulmányi, a politi­kai, a kulturális, a sport-, a fi­zikai és egyéb munkákban — és benyújtja alapszervezetének. Ha elfogadják egyéni és önkén­tes felajánlásait, akkor nincs más hátra, mint dolgozni. Az egyéni munkatervre épül a csoport munkaterve, erre az alapszerv munkaterve és az egész főiskola KISZ-mun kater- ve — a csaknem 700 KISZ-tag felépítette a mozgalom épüle­tét Az elmúlt években is volt „mozgalmi épület”, de ebben legfeljebb 300 ember fért el. — Nem tudtunk mindenkinek munkát biztosítani. Ez kiderült egy tavalyi felmérés folyamán. Dolgoztak volna a hallgatók, de az alapszervek sokszor nem BAUCZER ELEMÉR] IGV iMTANk adtak neíkik munkát. Kallód­tak az emberek. Az egyéni munkaterv bevezetésével ezen akarunk segíteni. Most min­denki előtt tisztán fog állni, mi a teendője — mondja Kiss Sándor, a főiskola KlSZ-titká- ra. 2. KISZ-CSOPORTOK A nagy tömegben elveszett az egyén — és az elmúlt évek­ben még a legkisebb alapszerv is 40—50 tagból állt. Ebben az évben jobban építenek az egyénre és felosztják az alap- szerveket 10—20 főnyi csopor­tokra. Azelőtt egy-egy összejövete­len a félszáz főnyi alapszervek­ben nem alakulhatott ki olyan meghitt hangulat, baráti lég­kör, mint ahogy ezt a kisebb létszámú csoportok esetében remélik Többször lesz csoport­gyűlés és az itt hozott határo­zatokat a ritkább alapszervi összejöveteleken megbeszélik. Az egyén egy sejt, a csoport már egy sok sejtből álló szö­vet, amely lényegtelenebb dol­gokban hozhat döntéseket — és az alapszerv már egy több szövetből álló szerv, amely ha­tároz. A szövetek sejtjeit még meg lehet különböztetni. De a szer­vek sejtjeit már ritkábban, ott csak a szövetek jönnek számí­tásba. S éppen ez volt a hiba tavaly, ezen szeretnének az idén javítani, hogy a sejt — az ember ne vesszen el. 3. VITAKÖRÖK Összegyűlnek a kör tagjai. Meghallgatnak egy előadást és utána vitatkoznak. Mindenki szólhat, elmondhatja a vélemé­nyét. A KISZ-oktatás új formá­ja — önkéntes alapon. — Az első évfolyamon álta­lános vitakört indítunk. A töb­bi évfolyam hallgatói választ­hatnak, hogy az etikai, az esz­tétikai, a filmesztétikái, ' az ideológiai, az ateista, vagy az alkotók körébe szeretnének-e bekapcsolódni. Egy félévben az egyes körök nyolc alkalommal jönnek össze. A foglalkozáso­kat, a vitavezetést egy-egy er­re vállalkozó hallgató tartja, akit a marxista tanszék taná­rai készítenek fel — ad tájékoz­tatást a KISZ-titkár. 4. SZEMÉLYLAP Négy oldalból áll — négy éven keresztül kíséri a hallga­tót. Kép a hallgatóról — a mindentudó rubrikák tájékoz­tatnak. Az első oldalon többek közt felhívja a figyelmet a „Közös­séghez való viszonya” című rubrika. A második oldalon talán a legfontosabb kitöltendő: „Poli­tikai oktatáson való részvétel (vitakör, előadások)”. A harmadik oldalon a 17 kérdés között: „Főiskolán kívü­li közéleti tevékenység”. (Vagy­is milyen munkát fejtett ki az ismeretterjesztésben, társai se­gítésében, a korrepetálásban, vagy például a sportban.) Ugyanezen az oldalon: „Vá­lasztott társadalmi szakma”. Itt minden kommentár nélkül ki­derül a leendő tanárról, hogy kikerülve majdani iskolájába, mire lehet használni, mihez ért szaktárgyain kívül. A negyedik oldalon: „Szak­mai, etikai jártasság”. A mun­kához való viszonya, szakmai tudása, erkölcsi jellemvonásai derülnek ki ebből a rubrikából. Minden oldal egy évfolyam. Az első oldalon, amikor a ne­vezett még első éves volt, a ne­gyedik oldalon, amikor végez. A személylapot még sehol az országban nem használják, el­ső ebben az egri főiskola. ★ — Izgalommal várjuk, ho­gyan válnak be „újdonságaink” — mondja Kiss Sándor harmad­éves matematika—fizika szakos KISZ-titkár. Ezekkel az új módszerekkel a főiskolai KISZ versenyre kél a modem élet követelmé­nyeivel és talán éppen újsze­rűsége által válik a líceumhoz hasonló, rendíthetetlen épület­té a KISZ „építménye”. Bár öreg, régi épület a líceum, mégis példát vehet róla minden új épület, ahogy ott áll masszí­van az idők sodrában. Berkovits György Sziporkázóan süt a nap, meg­csillan fénye a vízen, megvi­lágítja a barnára sült embe­reket. Egymás után mennek a halászok, a „tapogatók”. Érde­kes, régi szokás ez, a fűzfavesz- szőből font hatalmas kosarak­kal való halászat. Nincs külö­nösebb fortélya, mindössze annyi a lényege, hogy a fene­ketlen kosarat úgy kell le­nyomni a vízbe; benne marad­gödrök alját szinte centimé­terről centiméterre végigta­pogatják a kosárral. Nem is egyszer. Vadász János egy fűcsomón ül, onnan nézi a fiatalembere­ket. Tanácsokat ad, kíbicel. — Hányat tudnak fogni? — Mikor mennyit. — Fél óra alatt 5—6 dara­bot. Fejenkint. — Megéri? A térdig érő vízben megkezdődik a különös halászat. jón a haL Hát..: gyakorlat — Áh, szórakozás ez in- azért kell hozzá. kább. Szenvedély. Amúgy Ifj. Nagy Elek, Puzsoma lg- nemigen érné meg. nác és Puzsoma Lajos nem Ha az egyik gödörből kifog- először csinálják. A Tisza ára- ták a halakat, mennek tovább, dása után az árterületen a na- Hátha arrébb nagyobb lesz a gyobb mélyedésekben, gödrök- szerencse. Egy nagyobb ponty, ben megreked a víz, és ilyen- vagy egy csuka... jó lesz az kor lehet „tapogatni.” Jó ez esti halászlébe. Munka után a a kifejezés, mert valóban a meleg nyári délutánokon, vagy Egy csuka akadt... kosárra! (Foto: Kiss Béla) őszutón jólesik ez a különös halászat Lassankínt a fiatalemberek kifogják a halat a gödörbőlJ Vászonzacskóba, kosarakba rakják. Nézik a zsákmányt. Öltöznek, készülődnek tovább. Lassankint elindulnak a parton,: a kiskörei neolit kori ásatások mellett Egy pillantást vetnek a több ezer éves sírokra, aztán ballagnak tovább a kővetkező gödörhöz. Kell a csuka, a ponty, az esti halászléhez.:; K. L. Egy békés város örökös „hadiállapotban" — A sarkkörön túl a sarkamra álltam — Mindent feltettem egy lappra — s vesztettem 10. Lappföld ... s amíg az em­ber eljut odáig...! A térké­pen is hosszúnak tűnik Svéd­ország. Hát még a valóságban. A Volkswagen alig győzte nyelni a kilométereket, amíg felértünk a magas északra ... S megpillantottuk a Kobne- kaisé-t (Svédország legmaga­sabb hegyét). A zöld szín ezen a sarki vi­déken már nem olyan világí- tóan ragyog, mint délebbre. Kirunában, Lappföld főváro­sában szigorú, metsző szelek kergetőztek. A nyír lombjai sárgulóban voltak, de a ker­tek virágágyaiban frissen vi­rult a világos- és sötétkék szarkaláb. Ez a virág hűsége­sen kitart az ember mellett, túl a sarkkörön is. Az egész várost valami sarkvidéki regényesség lengi át. 1910 körül még csak egy kis telep volt ezen a helyen, s ma már virágzó város áll. Ki­runában szinte állandó a „ha­diállapot”. örökösen robban­tanak. Bányásszák a vasércet. A robbantok a munkásságnak egy különleges csoportját al­kotják. Élethossziglan alkal­mazzák őket. Igazi kiválasz­tottjai a bányaüzemnek. Nem­csak nagyfokú műszaki isme­reteket, felelősségérzetet, ha­aMpum&g ^665. szeptember 16., csütörtök nem kivételes rendszeretetet követelnek tőlük. A robbantok a Bofors-ban gyártott (ez a város hadiipa­ráról híres, ahol úgyszólván a világ csaknem minden nem­zetének diplomatája megfor­dul) különleges, gyémánt ke­ménységű acélfúrókkal dol­goznak. Ezek a fúrók három méter mélyen is behatolnak a legke­ményebb sziklába is anélkül, hogy kicsorbulnának vagy köszörülni kellene őket. A robbantok ezekre a fúrókra úgy vigyáznak, mint a sze­mük fényére. Az idegennek minduntalan az az érzése, hogy Kirunában elszabadult a pokol. Pedig ... csak a vasér­cet bányásszák. Itt fenn, a magas északon, nehéz az élet. Nagyon rövid ideig tart a nyár. A lappok nyáron felmennek a rén­szarvas-csordákkal a hegyek közé. S ott vannak, amíg le nem esik a hó, a hegyi pásztor­kunyhókban, a kótákban. A kóta körülbelül öt méter átmérőjű, gömbfákból össze­rótt, kúp alakú építmény. Nyílt tűzön, katlan nélkül főznek. Felül, a kótán van egy lyuk, ott megy ki a füst. A kótát kívülről gyeptéglával rakják be, így szigetelik a bel­ső teret az esőtől és a hideg­től. Érdekes, ahogyan a lappok a kenyeret sütik. Lángossze- rűen elnyújtják a tésztát, s egy nagy, lapos követ tesznek a tűzbe. Amikor a kő meg­forrósodott, ráteszik a tésztát és péklapát, dagasztógép nél­kül — megsül a kenyér. S ahogyan a lappok dohá­nyoznak ... Mint ismeretes, Svédországban meglehetősen drága a cigaretta. A lappok nem is cigarettáznak. A do­hányt apróra megtörik, s a do­hányport mutató- és hüvelyk­ujjuk közé csípve a felső aj­kuk és a fogínyük közé nyom­ják. Így „slus”-öznek, vagy do­hányoznak. Hasonlóan ahhoz, ahogyan nálunk régen a sze­gényember bagózott Valami különös szomorúság van az itteni emberek arcán. A magány fájdalma: a lapp- sjuka. Azoknak a sóvárgó vá­gya, akiket a délvidékről a lappok földjére vetett a sor­suk. A lappsjuka megmagyaráz­hatatlan, honvágyszerű beteg­ség. Mindenkit elfog a magas északon. Engem is elkapott a lapp­sjuka. Elhatároztam, hogy a sarkamra állok, s törik, vagy szakad, de keresek magam­nak egy igazi, hozzáértő lap­pot, aki majd közelebbről megismertet ennek az érde­kes népnek az életével, amely, gondoltam, csupa romantika lehet. Elvetődtem Nikkaluoktába, a lapp-faluba. Remekül lehet itt a gyors hegyi patakokban pisztrángra horgászni. Kit ér­dekel azonban a pisztráng, amikor egy igazi lapp akadta horogra. A szívem hevesebben dobogott, mint a sokévi átlag. Ez az én emberem! Népviseletben ült a kóta előtt. Egyszerű és méltóság- teljes volt. Kedvetlenül fo­gadta a közeledésem. Kérdé­seimre csak a vállait vono­gatta. S csak amolyan ím mél­ámmal szűrte fogai között a szót. Mintha leláncolták vol­na a nyelvét Ohó, öreg fiú! Ha még oly kemény vagy is, mint az itte­ni sziklák, megpuhít majd a jó kecskeméti barackpálin­ka, egy kis gyulai kolbász* meg néhány svéd korona... Így történt Egyszeribe?: megoldódott a derék atyafi nyelve. Köztudomású, hogy az északi népek mesélő szavú emberek. Az én emberem is így kezdte. Először is elmon­dott egy lapp mesét. A med­véről. Amikor az Üdvözítő a föl­dön járt, át akart menni egy folyón. Kérte a rénszarvast: — Hallod-e, rénszarvas! Vi­gyél át engem a folyón! — Nem érek rá a futástól — válaszolt a rénszarvas. — Na, akkor éjjel-nappal fuss! S minden gödörben hagyd ott a szőrödet, hogy rád találjanak a farkasok. Azzal'ment tovább az Üd­vözítő. Találkozott a lóval. Kérte azt is, vigye át a fo­lyón. A ló csak ingatta a fe­jét: — Nem érek rá a legelő­től ... Gullholmen, a romantikus, cölöpökre épített halászt deputes. Mondta erre az Üdvözítő:^ — Na* akkor legelj, amíg a fogaid el nem kopnak és soha se lakj jól. Azzal ment tovább az Üd­vözítő. Találkozott a medvé­vel. A medve nem sokat kéretto magát A hátára kapta és át­vitte a folyón. — Na, medve — szólt a2 Üdvözítő — jutalmul azt ka­pod: nem kell ennivalóérL jár­nod télen, s egy helyen át­hatsz, amíg elmúlik a tél. Innen van, hogy a rénszar- vas örökké fut, ha nem is ker­getik, a ló sokat eszik, de nem lakik jól, s a medve átalussza a telet, anélkül, hogy ennie kellene. Húzott egyet a pálinkából az én derék lappom, s új, meg új történetbe kezdett. Dobogó szívvel, lélegzetfojtva figyel­tem minden szavát. Milyen csodálatos is az igazi népi lé­lek — gondoltam meghatót- tan, miközben sebesen jegyez- gettem. Már nemcsak enyhe pálinkaszag, hanem a szó is dőlt az én lappomból. Ügy éreztem magam, mint egy vérbeli vadász, aki nyúlra lőtt és oroszlánt talált. Igen* ez lesz a NAGY RIPORT* amire vágytam és készültem. Ilyen fenkölt hangulatban vettem búcsút a derék lapp­tól, akit a sors kegye utamba vezényelt. Sietve szedelőzköd- tem. Azonnal nekifogok, s megírom életem nagy riport­ját, amíg frissen bennem él él minden. Alig tettem azonban né­hány lépést, egyszeriben föld­begyökerezett a lábam. Ügy álltam ott, mint aki se holt, se eleven. Megütötte ugyanis a fülemet az én lappom hang­ja, amint elégedetten maga elé dörmögött. Egy mondat volt csak az egész, de ... meg­ölte a nagy riportomat .„ A gyilkos mondat, valódi angyalföldi dialektusban, így hangzott: — Na, apuskám, téged ala­posan átvertelek... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents