Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-15 / 217. szám
• • • Szélesebb mezőkre látni — Szeret utazni? — Unom, akár a bűnömet... — Azt mondják, meg lehet majd szokni. — Ki szeretné?! Le se teszem a feneikem, a fejem már altelenkedésnek hatna, ha a fiatalember is ülne, de a fiatalember áll. Halk megjegyzések röpködnek. Az asszony pártjára kelnek az álldogálók, persze, nincs vesztenivalójuk szik... Munkahelyükre távolról bejáró dolgozók. Hányán lehetnek? Senki nem tudja pontosan. Számukat sejtetően sincs hiteles statisztikai adat □ Felülhetsz bármelyik vonatra, teljesen mindegy, melyiket választod; a „siroki munkást”, bőrű ujjak között csörren az aprópénz — „megélt” a makk ulti. A többlék alszanak. Van, aki horkol, vagy finom falatokra gondod s nyelvével csem- c&eg, más a fogait csikorgatja. A vasúti kocsikban minden ülőhelynek értéke, külön rangja van. Egyáltalában nem mindegy, ki, hova ül le, ha lemásfél, két műszakot egyfolytában. Üti története mindenkinek akad. Tréfás, megnevettető is, no, meg durva viták emlékei. Ezek az emberek például nem szeretik a pökhendiséget, a másokat lefitymáló modort. Mondjuk egy ilyen alak rágyújt valamelyik fülkében. Figyelmeztetik: „Ez a 1ülke nem dohányzó...!” A pökhendi alak röhög: „Tudom, hisz nem is a fülke dohányzik, hanem énff* Az ilyen alakot megtanítják a rendre. A morális „kisiklások” is gyakoriak. Ment a fáradt, törődött emberek nem igen törődnek az erkölcsi követelményekkel. Inkább csak azok csőszködnek, akiknek nem jut ülőhely. De aki ül, annak mondhatnak akármit, süket fülekkel hallgat, nem szól visz- sza, a válasszal, a beszéddel is spórol. Egy űyen történet következik... A fülke előtt asszony, gyerekkel. Arcán megütközés, amiért állni kénytelen. A kalauznő reklamál helyette: „... nincs itt egyetlen férfi sem, hogy átadja a helyét?!” Az alvók rá sem hederítenek a kalauznő szavaira. „Nem vénasszony ez, állhat még, van ereje!” — mondja egy fiatalember. Megjegyzése tán szem„NézcL, hogy tolakszanak... uraim, elég egyetlen hely is!’’ .. Ugyan, fogalmuk sincs ezeknek az, udvariasságról!" „Ja, nem volt gyerekszobájuk”. Aztán legvégül egy „konkrét” megjegyzés': „Kovács úr, maga csak Andomakig vonatozik, miért nem adja át ülőhelyét a hölgynek?!!” Az andorse meg tálán a gyermekek részére fenntartott kocsit!” A jó tanácson mindenki röhög. Egy cigányfiú felnyúl a gyerekért: „Adja csak ide, majd fogom ...” Az asszony utálkozó, megvető pillantással méregeti a fülkében ülő embereket. Foga között O Nem mondok különösebb újságot azzal, hogy kétféle bejáKezdetben volt az italbolt. Aztán jött az igény. S, ha az igény megérkezik feszegetni kezdi a régi falakat még egy italbolt falait is, — még Ró- zsaszentmártonban is. A bányászfalu, ahol a keresetek mellett örvendetesen emelkednek az igények is, azon kezdett el tanakodni, hogyan lehetne a fiatalok számára egy kulturált, gépzenével „megáldott’ eszpresszót létesíteni. Igaz, Petőfibányán van ilyen, sőt, ott zenekar is van, de négy-öt kilométert sétálgatni dombon, völgyön át, nem éppen a kényelmes és kulturált szórakozások kötelező velejárója. A négyezer lakosú bányászközség vezetői megpróbálták, hogy valóban elbír-e a község egy presszót... A mozi egyik részét — keskenyfilmet vetítettek itt csak, egy előadásban — alakították át minden ró van. Az egyik a legelső szempillantásban lemondana az utazgatásokról, az ingázásról, ha kapna lakást — városban, munkahelyéhez közel. A bejárók másik típusa még a lakásért sem válna meg falujától, az ingázó életmódtól. Miért van saját maga érdeke ellen az ilyen ember? Szociológusok dolga kideríteni, és méginkább a pszichológusoké. □ — Szeret utazni? — Unom, akár a bűnömet... T. J. már majd tizenöt éve utazgat, unhatja valóban. Egy képesűjságot lapozgattam, akkor szólított meg. „Milyen újság ez?” — „Tükör...” — Menynyiért árulják az ilyet?” — „Négy forint...” — „Ha Kastélyáig kinézte belőle a képeket, átveszem magától fele áron...” Parasztember volt, kis földje mellől járt a gyárba, de élet- felfogását az ipari munka érintetlenül hagyta. Korábban kis földjén töltötte minden szabad idejét, fáradtan ment be a gyárba. „Kétlaki” — mondták rá elítélőn. T. J. ma is a föld mívelésévei tölti szabad perceit, s ma is fáradtan utazik műszakba. De senki sem szól rá elítélőn. Felesége tsz-tag, annak segít — Ismerek minden bokrot, minden görbe fát, telefonpóznát a töltés mellett... Utazik napjában negyven— mozielőadás után alkalmi zenés, táncos eszpresszónak. A helyi erőből szervezett alkalmi „létesítmény” meghozta a maga sikerét, sőt, szombat, vasárnap este szűknek is bizonyult. Az igények tehát nem kiagyaltak, nem néhány ember agyában fogantak. Az illetékes szervekhez fordultak a segítség ügyében és javaslattal is, hogy egy épület megfelelő bővítésével nemcsak eszpresszót lehetne létesíteni a községben, de ugyanott éttermet, cukrászműhelyt is. Az illetékesek felülvizsgálták a kérdést és megállapították, hogy ahhoz másfél millió forint kell! Másfél millió forint nagy pénz. Közben a községi mozi — éppen az igények miatt — normál vetítőgépet kapott, lehetővé vált a napi két előadás, s emiatt meg kellett szüntetni ötven kilométert. De észreveszi, ha a töltés mentén hiányzik egy kis cserje, vagy újat ültettek egy öreg fa helyére. □ Senki sem tudja számukat pontosan meghatározini. A népművelők kezdeti felmérései is csupán körülhatároló tapogatózások még eddig. Mert az az igazság, hogy a jó kezdeményezések ellenére is, a bejárók „meghódítása”, tömegük bekapcsolása a kultúra áramkörébe — eljövendő nagy feladataink egyike. Olvashatunk olykor gyors megfogalmazásokat: „a falu és a város közötti ellentét lényegében megszűnt”. És óvatosab- bakat: „...lassan megszűnik”. Az igazság valahol e két fogalmazás között található. Biztos, hogy a falu és a város közötti ellentétszintek kiegyenlítődését — a közlekedőedények hasonlatosságára — a munkahelyükre távolról bejáró dolgozók naponkénti utazgatásai elősegítik. A kényszer-adta helyzeten túl azonban más egyéb segítség is szükséges részükre. A kezdeti felméréseket alapos, rendszeres kutató munka kell kövesse. Az eddigi méréseredmények arra jók, hogy tudjuk, a bejáró munkásokban is megvan az igény a kultúra szélesebb mezőire látni. Az kell, hogy meg is induljanak a helyes irányaz alkalmi eszpresszót is. A helyzet tehát most az, hogy van igény, van italbolt, de sem új, sem alkalmi zenéseszpresszó, étterem nincs Rozs aszentmártonban. Való igaz, másfél millió forint tízszer is meggondolandó ... Ám mégis jó lenne, ha a község vezetői, az arra illetékes állami, kereskedelmi szervek meghánynák-vetnék a rozsai fiatalok dolgát, hátha sikerülne olcsóbban valamit mégis kiagyalni. Hogy ne kelljen öt kilométert gyalogolni, hogy ne kelljen az italboltban ácsorogni, hogy a rózsaszent- mártoni bányászfiatalok, de az idősebbek is kulturáltabb körülmények között tölthessék el szórakozásra szánt szabadidejüket. Meg kellene próbálni. Hátha sikerül. (gyurkó) a bervait, a miskolcit vagy mást. A tapasztalat, amit szerezhetsz — ugyanaz. Rángat a „siktából” hozó szerelvény. Zsúfoltság, bűz A sarokban térdekre fektetett zsíros aktatáskán hárman „Mattolnak”. És kérges, olaj-beitta naki Kovács felnyitja gyulladásos szemét. Unott, közömbös hangon szól: „Ne kívánjon tőlem ekkora áldozatot, jóasz- szony!... Maga, addig nyomhatja az ágyat, ha hazamegy, ameddig akarja, nekem meg már Makiártól fütyül a vonat, még alig virrad..Egy másik üldögélő is megszólal: „Keresőmet. Nem jo például közvetlenül az ajtó mellett ülni, mert az állandó ajtócsapkodás miatt képtelenség pihenni. Legfeljebb akkor, ha két napja nem aludt valaki, vagy lehúzott préseli ki a szót: „Érzéketlen tuskókP’ És nem is téved. Valóban érzéketlenek, mert fáradtak, erejüket, frisseségüket naponta kilúgozza az utazás, aztán a munka. ba. Pataky Dezső Igények - lehetőségek - fiatalok — hol szórakozzanak a rózsaszentmártoni fiatalok BALCZER ELEMÉR: Ki mit tud az erdőben — Elindultam egy titok után, de 100 évet késtem — Templomküszöb és az acélváros 9. Svédországi barangolásom során ért jónéhány meglepetés. Azt azonban természetesnek találtam, hogy a svédek szeretnek olvasni. Rengeteg újság, képeslap van és könyv is akad bőven. Arra ellenben álmaimban sem gondoltam* hogy még az olyan száraz olvasmányok is érdeklik a svédeket, mint teszem azt: a fa. ^ Igen. Svédországban — elsőnek a világon — leltározták az erdőt. Vagyis megolvasták a fákat. Nem kérem, ez nem afféle fa-vicc. Hanem valóság. Méghozzá milyen... A svéd erdő nagyon szép. Alul szürkésfekete a mohától és a zúzmótól, feljebb vöröses, aranyló szalag következik,^ a magasban karcsú tűlevelűek sötétzöld koronája rajzolódik a kék égbe. A svéd erdők óriási kitérje4 r^ljPUMGj 1965. szeptember 15., szerda désűek. Éppen ezért kissé bizarr gondolatnak tűnik: hogyan lehet ezt a rengeteg fát megolvasni? A svédek először is parcellára osztották az erdőségeket. Kidolgozták a megfelelő matematikai és geometriai eljárásokat. Felállították az erdő-katasztereket, amelyekkel meghatározható a parcellákban levő fák száma. Vannak itt faolvasó vállalatok, s alig győzik a sok hazai és külföldi megrendeléseket teljesíteni. Nemcsak olvassák a fát, hanem védik is. Állandó légiszolgálat őrködik, helikopterek járnak az erdők fölött. Ha valahol erdőtüzet észlelnek, azonnal riasztják a tűzoltóságot, s megakadályozzák az erdőtüzek terjedését. Óriási fűrész- és fafeldolgozó telepek vannak erre. A Domsjä-i öbölből télen-nyáron szállítják a hajók a fűrészelt árut. Cellulózé, szulfát és szulfitgyárak dolgoznak itt és Domsjä-ban van a világ egyik ’egnagyobb szulfitpépgyártó '■»ren dezése. A világ minden tájáról érkeznek ide szakemberek, hogy tanulmányozzák a svéd erdőgazdálkodási módszereket. Találkoztam egy német csoporttal. A vezetőjük, egy szakállas idősebb főerdész elismerően jelentette ki: — A svéd erdész pontosan megmondja, hány fa van a hozzája tartozó erdőben. Itt tehát megdőlt az a régi szólásmondás, hogy „nem látja áfától az erdőt..” Magam is ezt tapasztaltam. S mivel a svédek egyik nemzeti tulajdonsága a komolyság, nyilvánvaló, hogy az erdővédelmet is komolyan veszik. Ezért kevés a svéd erdőkben a „tré”-fa. A hegyek és erdők roppant öléből születik a vas és az acél. Sandviken az acélváros ... Érdekes, hogy a világhírű svéd acélt tulajdonképpen egy angol feltaláló: Bessemer indította el hódító útjára. Az angol Bessemer kidolgozta a róla elnevezett acél gyártásmódot, de a gyakorlatban — elsőnek a világon — a svéd G. F. Göransson valósította meg. Egy régi vashámorban, az Edske-kohóban, Göstrikland és Dalarna határán — a vadonban — hajtották végre az első kísérleteket. Az acélgyártás pionírjaira sok kudarc várt, míg egy szép napon sikerült a kísérlet. Az egész berendezést átvitték Sandvikenbe. Sandvikennak jobb volt a fekvése, kedvezőbbek a szállítási lehetőségek. Sandviken, az acélváros, világhírű lett. Egészen kiváló, különleges acélt gyártanak itt. A legerősebb savaknak is ellenálló, sohasem rozsdásodó acélfajtákon kívül gyártanak könnyű és mégis nagy szilárdságú szerkezeti acélokat repülőgépekhez, készülnek bányászati fúró- és földgyalugép- kések, hidegen hengerelt, nemes fémekhez hasonló tükörsima edzett acélszalagok és más különlegességek. A nagyon drága, az egész világon nélkülözhetetlen speciális minőségű gyártmányok tartják el Sandvikent. Az igazat megvallva, szerettem volna megfejteni a svéd acél titkát. Kiderült azonban, hogy kár a benzinért, mert egy Jesper nevű svéd munkás már csaknem száz évvel megelőzött. Az öreg kohász, a mérnökök nagy meglepetésére, bebizonyította — már 1890 körül —, hogy az acélt nem 700, hanem 500 vagy 900 fokon kell edzeni. A látogatók özöne áramlik az acélvárosba. Csodálják a hatalmas Martin-kohókat és a legkorszerűbb villanykemencéket. Mintha állandóan val’aMegkérdeztem Megkérdeztem a csizmás, ködmönös fiatalembert Fálu- falván, hogy miért választotta élethivatásául a mező- gazdaságot. — A mezőgazdaságot azért választottam élethivatásul — válaszolta ■— mert tudom, hogy mit jelent a mezőgazdaság a szocializmus építésében. Másrészt azért, mert szeretem a friss levegőt, a birkabége- tést és a disznórö- fögést, mert mindez rendkívül idillikus. Költői lélek vagyok és egy lírikus számára nincs meghatóbb, mint mikor hasad a kankálin és nagy kolomppal a nyakán hazatér a nyáj. Ebbe a szimfóniába gyönyörűen zendül bele a traktorok duho- gása, a brigádvezetők káromkodása, amitől az egész olyan szocialista realista lesz. Hát ezért! — fejezte be és átszellemülten lehunyta a szemét. — A szórakozás? — tettem fel a következő kérdést, mert jiatal ember számára életelem a tánc, a muzsika, a színház, a televízió és a szerelem. — Szórakozás? Nem különösebb. Délutánonkint felülök a vonatra és hazamegyek. Otthon töltöm az estéimet. — Hát hol lakik? — Hol laknék, Budapesten, a Ferencvárosban. Ahol születtem... — De akkor, hogyan lett mezőgazdasági szakember? — Hogyan? Jó kérdései vannak. Oda vettek csak fel az egyetemre. De jövőre itthagyom az egészet, már találtam egy jó kis állást, igaz a pénz kisebb, de Pest az csak Pest! Megkérdeztem a bőrkabátos és far- mernadrágos ürgét a Zöld Ökör című rum-lokálban, miért választotta az anyagmozgató-segédmunkás beosztást élethivatásul — Miért? Tudja a franc... Lehet, hogy azért, mert valahol hallottam, hogy az anyag az mindig mozog és mondtam magamnak, hapsikám, ha az anyag mindig mozog, akkor neked ott könnyebb lesz anyagmozgatónak lenni. Na persze öntudatból is. Igen, öntudatból; Tudom mit jelent az ipar a szocializmus építése szempontjából. Meg a lóvé se rossz, amit felmarkol az ember, nem rósz* csak kevés... Dekát mi van elegendő ezen a világon? Nem igaz... — Szórakozás? — tettem fel a következő kérdést. — Szórakozás? Nem különösebben. Szerencsére nem lakom mész- sze, felülök a vonatra és otthon töltöm az estéimet... — Hát hol lakik? — Hol laknék, Falufalván, az Almást dűlőben... Az a kiasz... A lányok szája látva marad, amikor este beténfergek a presszóba, a tahók- nák meg sárgul a képük az irigységtől. Mert öltözködni, azt tudok. — Dehát, ha vidéken lakik, akkor miért jött fel Pestre, hiszen nincs szakmája, ennyit otthon is megkeresne„. Gondolkodott már ezen? —i Gondolkodtam.. 4 1 — R[a és? — Még nem jöttem rá... (egri) „A gyárhoz mindig hű maradt.. özvegy Lubai Sándorné utoljára lépett be az Egri Dohánygyár kapuján* búcsút vett munkatársaitól, az üzemtől, amelynek tégláiba az ő munkásélete is beépült, s most már nyugdíjas idejét, megérdemelt pihenését tölti. Tizennyolc éves korában jött először a gyárba, s a gyárhoz mindvégig hű maradt. Nem volt köny- nyű élete, férje odaveszett a háborúban, s őrá három gyermek, egy család gondja szakadt. Emberül küzdött a gondokkal, gyermekeiből értékes embereket nevelt, egyik fia géplakatos, a másik gépkocsi- vezető, s közben a technikumot is végzi, harmadik fia pedig egy év múlva érettségizik a gépipari technikumban. Lubainé sok munkahelyen dolgozott a gyáron belül, de minden poszton becsülettel megállta a helyét. Mint szivarkészítő, annak idején 2708 bábot készített, amely igen jő teljesítménynek számított Dolgozott a gépi és a kézi cigaretta-gyártásban is* majd a cigaretta-előkészítésben, innét ment nyugdíjba is, mint átvevőnő. Munkáját mindig megbecsülés kísérte, sztahanovista jelvény és kiváló dolgozó jelvény birtokosa volt, számtalan esetben kapott jutalmakat. özvegy Lubai Sándornét munkatársai ajándékokkal búcsúztatták, búcsúztatta a szocialista brigád, amelynek ő is tagja volt. A gyár vezetősége nevében dr. Vendrei Géza igazgató mondott köszönetét a több évtizedes, szorgalmas munkáért. Erőt, egészséget kívántak neki, hogy szép időt érjen meg gyermekei és unokái körében* Iványi Illés mi nagy nemzetközi találkozó lenne itt: minden világnyelvet hallhat az ember az utcákon, s az üzletekben. őszintén meg kell állapítani, hogy a svéd munkás kiválóbb sok más ország munkásánál. Jellemző tulajdonsága az igényesség. Tanult és képzett. A munkások legnagyobb része nyelveket is tanul. Különösen az angol nyelvet tanulják sokan. A német nyelv tanulása megcsappant, mert a svéd munkásnak nem tetszik a kardcsörtető bonni politika. Price Collier, egy amerikai világjáró — aki utazásairól könyveket is írt — egy svéd egyetemi tanárnak emígyen fejtette ki véleményét a svéd munkásról: — A maguk magas termetű, szőke, értelmes és józan norrlandi munkásai túlságosan jók az egyszerű munkákhoz. Hozassanak be tompább, elégedettebb, kezdetlegesebb embereket keletről. A svédekből meg faragjanak előmun- kásokat, felső réteget és egy század múltán, ipari kincseikkel ipari nagyhatalommá léphetnek elő. Az amerikai hideg cinizmus ellen a becsületes svéd hevesen kikelt. Nem. A svédek nem akarják az amerikai módszereket: a bevándorolt alacsonyabb műveltségű és termetű munkásréteget a végsőkig kiszipolyozni és ilymó- don felvirágoztatni az ipart. Sandviken a tanú, s az eleven bizonyíték, hogy a vitában nem az amerikaiaknak, hanem a svédeknek volt igaza. Ha az ember, teszem azt, közelebbről szemléli a munkások és az egyház viszonyát! talál egy-két furcsa ellentmondást. Az acélvárosba'n — a munkások kérésére — halotthamvasztót is építettek. A svéd munkás tehát nem rabja a régi szokásoknak. Viszont gyakran keresztelnek gyermekeket templomban. A lakodalomban az első táncot — a régi szokás és hagyomány szerint — a lelkész járja ameny-i asszonnyal. Sokhelyütt a munkások részt vesznek, szavaznak az egyházi választásokon. Csak a templomajtókban kezdődik a viszály. A svéd munkások ugyanis át nem lépik a küszöböt! Istentiszteletre nem járnak az acélvárosban. Ha a pap találkozni akar a híveivel, akkor — kimegy a futballpályára. S ha veszít a csapat, természetesen — nem jól imádkozott. ★ Az Edske-kohónak — a svéd acél bölcsőjének — ma már csak a romjai vannak meg. Az erdő benőtte a romokat is. Csak egy igénytelen, öntöttvas tábla hirdeti az újkori technika egyik történelmi eseményét: „Itt öntötte G. F. Göransson, az első jól sikerült Bessemer- acélt, 1858. július 18-án.” A vastábla, amely egyben a svéd acél világhírét és a svéd jólét alapját jelentette, elhomályosul a környező galagonyabokrok kék-fehér virágai között. Ecce homo: íme az ember. Nem az Edske-kohó, hanem Sandviken lett világhírű. Mert — jól fekszik. (Folytatjuk)
