Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

/if egérkezett az első ,.em- !GL bér” hónap, itt az ősz. Évek tapasztalata már, hogy ez az évszak adja a mezőgazdaság számára a legnehezebb feladatokat, ha úgy tetszik, a munkacsúcsot. Ha ez így volt eddig, akkor az idén különösen, hiszen a rendkívüli nyár, az aratás elhúzódása késlelteti a betakarítást, új gondokat jelent az őszi vetéseket illetően is.

Az aratásról érdemes még annyit megemlíteni, hogy az idei a legnehezebb és a legeredményesebb aratások egyike volt. A jó szervezésnek, a parasztság iparkodásának köszönhető, hogy annyi baj, akadály ellenére, sikerült learatni és elcsépelni az őszi dandármunkák idejére.

A csúcsforgalom a mező- gazdaságban az idén október közepe táján várható, ami természetesen nem jelenti, hogy addig csak véknyan lenne tennivaló.

Itt van mindjárt a legelső feladat, az őszi vetések és az ezzel Kapcsolatos tennivalók elvégzése. Ám az idén ez sem, olyan egyszerű, mint máskor, hiszen a legtöbb helyen felborult a korábbi vetésterv, a kukorica után nem lehet vetni és így bizony sok helyen kerül majd a földbe kalászos után újra kalászos. Ez utóbbi még fokozottabban állítja előtérbe a szakemberek felelősségét, sürgeti a megfelelő műtrágyamennyiség időbeni kiszórását, a magágy és a vetés minőségi elvégzését. A tudományos intézetek vezetőinek, munkatársainak, a mezőgazdasági szakembereknek nem lehet ezekben a napokban főbb gondjuk, mint az őszi vetések helyes megszervezése, az ezzel kapcsolatos szaktanácsadás megadása,

méghozzá a helyszínen, a termelőszövetkezetekben. A szántás mélysége, a vetőgép helyes

beállítása, a kellő magmennyiség földbe juttatása és annak ellenőrzése, a műtrágyák célszerű kiszórása mind olyan szakkérdés, amelytől a jövő évi termés függ. Most a tanultakat, a szakkönyvek és szakirodalmak anyagát, az optimális idő betartását és egyebeket a. gyakorlatba kell átvinni, megvalósítani. És ez nehezebb, mint megtanulni az anyagot. El kell érni, hogy a vetés idején a mezőgazdászokat ne fogja az íróasztal, hanem járják a határt és a helyszínen nyújtsanak maximális segítséget.

öztudomású, hogy a vetéssel esik egybe a betakarítás ideje is, késik a szüret. A megyében sok ezer vagon árut kell megmozgatni, szállítani. Korábban hírt adtunk arról, hogy egyes járások milyen tervek alapján akarják lebonyolítani a munkát. Ezek a tervek általában jók is, most már csak az a kérdés, hogy a továbbiakban milyen lesz a szervezés, a munka üteme. Az ipar, az iparban és epyéb területen dolgozó erőgépek jelentős része segíti majd az idén is az őszi munkákat. A Vízügyi Főigazgatóság, az erdőgazdaságok, a Talajjavító Vállalat traktorai rövidesen munkába állnak, szántanak, vetnek. A baj azonban az, hogy a szövetkezetek erőgépei rendkívül lassan állnak át a nyári munkákról az ősziekre. Kevés még mindig a kettős műszak, sok az üresjárat. Az éjszakai műszakban dolgozó traktorosokkal kapcsolatban olyan rendelkezések láttak napvilágot. amelyek a dolgozókat magasabb jövedelemhez juttatják.

Helyes az a gyakorlat is, amit a hevesi és a füzesabonyi járás több gazdaságában láttunk, hogy a vetésnél azokat az embereket foglalkoztatják, akik már évek óta csinálták ezt a munkát. Nem lehet vitás, hogy az a gépfaros, aki már harmadik éve jár a géppel, aki ismeri a gép „erényeit” és hibáit és aki tavaly is jelentős prémiumhoz jutott ügyes, gondos munkája miatt, az idén is iparkodni fog, nem lesz vele baj és jól látja majd el munkáját.

következő gondolat, amellyel foglalkozni érdemes, az, hogy az őszi munkák jó és szervezett elvégzését közüggyé tegyük. Csak helyeselni lehet azt a kezdeményezést, hogy oárttag"vűlése- ken, szövetkezeti közgyűléseken foglalkozzanak a problémával. Foglalkozzanak, de ne csak úgy, hogy parancsszerűen kiadja a vezetőség a határozatát, hanem úgv is, hogy a szövetkezeti Pazdák minél többen fejtsék ki elképzeléseiket, mondják el javaslataikat, adjanak tanácsokat. Nincsenek csalhatatlan és tévedhetetlen emberek. Még a mezőgazda- sági szakemberek sem azok és ezért érdemes meghallgatni minden okos javaslatot, sőt bírálatot is. Ebből nemcsak olyan előny származik, hogy javul a munka, eredményesebb lesz a gazdálkodás, hanem olyan is, hogy a gazdák méginkább magukénak érzik az őszi «ondókat, fokozottabban éreznek felelősséget az ügyek iránt.

z intézkedési terveket általában a közgyűlések és a vezetőségi ülések határozataira építik. Itt a tagság maga szabja meg a tennivalókat, itt döntenek arról is, milyen an'”'"i ösztönzőket alkalmazzanak, kik milyen díjat kapjanak munkájukért. A gyülé seken, a megbeszéléseken helve van a hozzászólásnak, javaslatnak, vitának. De nincs helye a hatarban, a vetőgép mellett, a betakarításnál.

A legtöbb helven minden vitás kérdést előre tisztáznak és a tagokkal előre megbeszélik a kereseti lehetőségeket is. Munka közcen nincs helye a vitának, az alkudozásnak. Ezt jó ha nemcsak a vezetők, de az olyan tagok is megszívlelik, akik esetleg helytelenül értelmezik a szövetkezeti demokráciát.

N

agy, nehéz feladat áll a

mezőgazdaság előtt. A munkához nem marad el a segítség és a támogatás, de végső soron mégis a vezetők okos, előrelátó szervezésétől, a tagok lelkiismeretétől és szorgalmától függ, milyen lesz az eredmény, a jövő évi kenyér.

Szalay István

Eltűnt az üzemvezető

Áll az exkavátor

Több téglát és cserepet adhatnának, ha kihasználnák a lehetőségeket az egri Téglagyárban

Téglát és cserepet sürget a lakosság és az építőipar. Vi- sontán gyorsabban húznák az új kombinát felvonulási épületének falait, a Dunántúlon hamarább pótolnák az árvíz pusztításait, ha elegendő tégla lenne. Megyénkben hány építkező kémleli a gomolygó felhőket és nem tudja, hogy mikor kapja meg a szükséges cserepet.

Hiszen azt sem szállítják el, ami az utunkban van — méltatlankodnak az egri Homok utcai gyár munkásai, és mutatják a kemencék melletti a cseréphegyet, távolabb a téglakazlakat.

— Elkelt az már mind egy szálig. Csak a szállítás nehézkes. Nincs elegendő rakodó- munkás. Néha meg vagont sem kapunk annyit, amennyit igényeltünk. Bár ha gyorsabban raknánk és ürítenénk a kocsikat, bizonyára több vagon jutna az egri téglagyárnak js — ismerte el a művezető. _

Furcsa

elleniül omlások

Évek óta létszámgondokkal küzd a Homok utcai téglagyár. Nincs, nem kapunk elegendő munkást. Az engedélyezett 116 helyett most 97 a létszám. Ebből 9 beteg és 8 az igazolatlanul hiányzó. Ha emberekkel nem győzik a munkát, gépekkel kell segíteni. Ez természetes, másutt is ezt teszik. De itt a géppel is baj van. A géppel vagy az emberekkel? Miért áll az udvar közepén tétlenül az exkavátor?

Az üzemvezetőt hiába keresnem. Letelt a műszak, de hétfőn a gyárban nem látta senki. Nincs szabadságon, nem telefonált, senki nem tudóit róla semmit. (?)

De maradjunk az exkavátornál. Nem lehet nem észre venni, hiszen óriás teste mellett eltörpül a kis műszaki iroda. Ha ez a gép nem állna tétlenül az udvaron, hanem dolgozna, puttonyával félköbméter agyagot emelne egyszerre. Persze, hogy a bányában a helye! Két vágányhoz dolgozhatna. Amíg a gépjeién, robbantani^ se kell. Legalább öt ember nehéz munkáját

játszva ellátja a gép. De a hoOlvasom, hogy a francia televízió 1967- ben kezdi meg a „rendszeres színes műsorok” sugárzását. A magyar televízió mikor kezdi meg, ha rendszertelenül is a színes műsorok sugárzását?

*

— Nagyon szeretem az újságjukat, igazán kitűnő, Nem karcolja az ablakot.

*

— Stréber alak! Képzelje, elolvassa a vezércikkeket is...

*

Az újságíró számára a törvény előtti egyenlőséget a sajtóperek hozták meg. A bíró előtt neki is lehet igaza.

*

A szó elszáll, az írás megmarad. Sajnos.

*

— Miért nincs önöknek humor-rovatuk?

— Minek. Ott vannak a sajtóhibák...

(-6)

mokbányászok húzódoznakj nem akarják az exkavátort. Ki a hibás? A munkásoki vagy az, aki nem magyarázza meg nekik, hogy ezután mi lesz a dolguk és mennyit fizetnek azért?

Hol fognak lovat ma már az eke elé? Az élet, a fejlődés törvénye diktálja, hogy az agyagbányában is gép végezze a földmunkát. Ha behordó brigádban tömörülnek az eddigi agyagbányászok, ezután még jobban kereshetnek. Igaz, be kell gyakorolni a munkát. De azok is megtanulták, akik most csinálják. A behordok 2800 forint körül keresnek, á rakodók háromezren is felül. Katona Kálmán és Szabó Sándor brigauja nem győzi a munkát, kell a segítség, várják a harmadik brigádot. Bizonyára az sem közömbös, hogy mindjárt

célprémiumot is kaphatnak.

Nem is kis összeget, 6100 fcsí rintot tűzött ki a vállalat. A kihordók és a nyersgyártók markát üti ez az összeg, a rendes kereseten felül.

Mit várnak a gyártól, mi a célprémium feltétele? Az eredeti terven felül naponta háromezer darab téglát és cserepet adjanak. Hogyan lehet ezt elérni? Két úton-módon. Vasárnapi műszakokkal, túlóráztatásokkal és teljes „ráhajtás- sal”. Lehet, szabad ezt sokáig csinálni. Ügy véljük, hogy

Melyik a másik módszer ?

A 'nehéz földmunkát végezze a gép, ne álljon tétlenül az exkavátor! A felszabaduló homokbányászokat pedig oda csoportosítsák, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Legyen folyamatos és gyorsabb a termelés. Ezután ne kelljen a behordásra várni, a kihűlt tég. la se álljon a kemencében — mint mostanában.

Nem lehetetlent, csak a lehetőségek kihasználását várják a Homok utcai téglagyártól. Az eddiginél több cserepet és téglát adhatnak, ördöngösség sem kell hozzá. Csak észszerűbb munkaszervezés és jobb munkafegyelem.

(F. L.)

Minden termelőszövetkezetben, így Mátraderecskén és Sírokban is a munkák szervezője és irányítója a brigádvezető. Minden napjuk korán kezdődik és míg a következő munkákat megbeszélik, megteszik az előkészületeket, az idő már közel van az éjfélhez is.

Kovács László a mátraderecskei Rákóczi Termelőszövetkezetien 20—25 asszonnyal végzi a dughagyma szedését. Nemcsak a kezdéskor, hanem munka közben is segít, ellenőrzi a teljesítményeket és az eredményt.

Varga János a szomszédos siroki Váralja Tsz növény- termesztési brigádvezetöje. Hozzátartozik a péterkei út baloldala, a ballai rész, a Halászó egy része. Naponta hosszú kilométereket kerékpározik, hogy a területén folyó munkákat Pontosan és időben irányítsa. (Foto: Pilisy)

f — MA ESTE hol lesz az al5 vás?

5 — Még nem tudom —1 moi. solygott János. Szelíd mosolya

4 volt. Aki nem ismerte, halk,

5 megnyerő fiúnak tarthatta el- r ső látásra. De még a második,

■ harmadikra is, ha nem jött

közbe valami. Például nem kérte meg az illetőt, hogy aludhasson nála — csak! egy éjszakára. Aztán fent a lakáson i szépen elfogadta a vacsorát, a ► tiszta ágyneműt, a reggelit — esetleg egy tízest is kért. Nem volt nagyi gényű, beérte egy doboz akármilyen cigarettával, vagy egy garbó trikóval, napszemüveggel, zsebkendővel, vagy bármivel, amit ajándékba kaphatott.

— Egész jó ez a pulóver.

— Kaptam egy haveromtól.

Kapta az inget, kapta a nadrágot, kapta a sapkát, kapta a

? táskát, a gyufát, a sálat, a für* dőnadrágot..;

Mindig kapott valahonnan valamit —, vagy szánalomból, vagy barátságból, vagy, mert egyszerűen kérte és nem tagadták meg tőle.

Ebből élt — s ez határozta meg egész viselkedését. Meg a panaszkodás.

— Anyám milyen egy ronda nő! Kértem az amerikai nagybácsi címét tőle, írtam a megadott helyre, s a levél visz- szajött, mert anyám átvert,

í rossz címet adott.

7 Az utóbbi időben már csak

• ilyen kis dolgokban kárhoztat- t ja anyját, az már eszébe sem í jut, hogy — nem mehet be a «lakásba,

Arcok a perifériákról

A MTARTOTT

Vagy négy éve zárta ki az anyja, amikor megunta, hogy vagy tíz—tizenötféle állásából — két év alatt — egy-két hét után sorra kilépett. Azóta nem engedi be, útjára bocsátotta.

S János járja a maga útját, elég ügyesen, mert sokkal többet nem dolgozik, mint ameny- nyit állásban tölt. Nem hal éhen, mindig van rajta valami divatosabb holmi, s aludni is alszik minden éjjel, bár lakása többször nincs, mint van.

— Az Ibi — becézi anyját — megint elrontott mindent. Felvettek volna az egyetemre japán-orientalisztikára, ha otthon lakhatom és Ibi eltart.

— Már rég lezárultak a felvételi vizsgák.

— NEKEM LEHETETT volna. Egy pali, egy ismerősöm van a tanszéken... — s úgy beszél, mintha hülyéknek szólna.

Most japánul tanul. Vállra vetett tarisznyával jár és sokszor van kezében egy-egy divatos könyv, vagy a Nagyvilág.

Nyáron Lengyelországban volt.

— Honnan volt a pénz?

— Volt vagy 500 forintom. Egy haverommal mentem. Neki több volt — s megint mosolyog.

Megint állás és lakás nélkül,

de rendíthetetlenül és szakállasán rója a belvárost. Kirúgták újra, mert csak úgy egyszerűen elment Lengyelországba.

Ha . néha olyan pillanatai voltak, hogy számított amit mond, akkor is csak siránkozott, s mindig kiderült, egyáltalán nem azon, hogy 24 éves korára még senki és semmit az égvilágon nem csinált, hanem csak azon, hogy vele nem törődnek, még az anyja sem.

János apja orvos volt, korán meghalt. János művész szeretett volna lenni, iparművész. Természetesen nem vették fel, mert úgy rajzolni mint ő. mé.; vagy egymillióan tudnak Magyarországon.

S MÉGIS MŰVÉSZ lett —, de micsoda különbség — élősködő életművész. Vagyis az életművészet legocsmányabb fajtája, egy olyasmi, amely teljesen szánalmas.

Aki két percnél tovább kibírja vele, az nem sokban különbözik tőle.

— Jól áll ez a pulcsi? ... No, milyen a szakállam ... Szép vagyok? — Valóban jóképű, magas, fekete fiú. Egyaránt tetszik lányoknak és fiúknak —. illetve olyan fiúknak, akik már nem is fiúk.

Mindig akad egy-egy szerencsétlen lány, aki egy fiút szeretne és pár napig eltartja. És sokszor akad egy látszólagos fiú is ilyen, aki egy jóképű fiút szeretne — s egy pár napig kitartja.

ö az állandó kitartott, az állandó panaszkodó, a néha mosolygó, tulajdonképpen senkiházi — még a nemesebb gondolataiban is.

Vannak ugyan tervei, de azok legfeljebb a legközelebbi 24 órára vonatkoznak — na legyünk hozzá elnézők, mondjuk néha már egy hétre is előre tervez: hol eszik, hol alszik. Szinte már olyan, mint a heroinisták, akiknek egész napjuk azzal telik el, hogy a nap 24 órájára biztosítsák maguknak a hat heroin-adagot — s egyik adagtól a másikig jól érzik magukat, vagyis négy óra hossza számukra az élet.

Jánosnak valamivel több — c nem négy órában számítja, csak egyik étkezéstől és alvástól a másikig.

MERT AZÉRT JÁNOS élőlény. Sejtekből áll ő is — bizonyára annyi sejtből, mint a többi ember — és a sejteknek táplálék kell, meg pihenés, alvás is. Igaz, hogy az állatok is sejtekből állanak és azoknak sem kell több, mint evés és alvás.

Berkovits György

MPUn&G

)

3

1965. szeptember 15., szerda