Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

üj igazgató és főmérnök a gyár élén Jelentős beruházások — Lesz-e új törzsgárda? ✓ Uj utakon Parádsasváron Két hónap óta új igazgató és főmérnök vezeti a Parádsasvá- ri Üveggyárat. A gyárban nem okozott különösebb meglepe­tést a régi vezetőség leváltása, mivel, ahogy a munkások be­szélik: „ez már régóta érett.. Való igaz, hogy mostanában elég sok rosszat hallottunk a gyárról. Egymást érték a lopá­sok, baj volt a munkafegye­lemmel, néhány embernek sen­ki sem parancsolt, a műszaki dolgozók pedig egyenesen azt csináltak, ámit akartak. Tetézte még a bajokat a rossz anyagellátás, a nagy se­lejt, a technológiai eljárások felrúgása, a műszaki feltételek nélküli tervezgetések, felújítá­sok, Nem véletlenül került te­hát új vezetőség a gyár élé­re ... Varga Sándort, az új igazga­tót, szabadsága közben zavar­tuk. Fiatal ember, 31 éves: 15 éves kora óta dolgozik az üveg­iparban, legutóbb személyzeti osztályvezetői beosztásban a Salgótarjáni Üveggyárban. — Tiszta lappal kezdünk dol­gozni. Tanultunk a régi hibák­ból és új utakon indulunk el. Nem szidjuk a régieket, nem azért kerültünk ide. Inkább változtatunk a bajokon, meg­próbálunk úgy dolgozni, hogy "visszanyerje a gyár régi nevét, becsületét... Két hónap nem sok idő, de a gyár életében már eddig is sok minden megváltozott... — Nem megfelelő a gyár tár­sadalmi tulajdonvédelme. Ter­jeszkedési lehetősége alig van. Ezért kellett a gyáron kívül Sfelépíteni az anyag- és a kész- 'áruraktárt. Így még nagyobb (lehetőség volt a lopásra, mivel »a raktárakban olyan „rend” és fegyelem” volt, hogy sokszor Jnég leltározni sem lehetett. ‘Ezen gyökeresen változtattunk. A rendszeres ellenőrzés mellett Szúrópróbákat tartunk. Nyu- igodtan állíthatom: megszűntek a lopások. Ha pedig mégis elő- sfordulna, ígérhetem, hogy pél­dás büntetést szabunk ki ... Baj volt a munkafegyelem- 'toel, néhány embernek senki bem parancsolt... — Sajnos így volt. A műszaki dolgozók kedvük szerint jártak ki-be a gyárba. Jellemző volt a ■jrégi munkafegyelemre a követ­kező eset: A hutában az esti műszak fél tízkor kezdődött. De a munkásokat szállító autó­busz csak 10 óra előtt öt perc­cel érkezett meg. A legszigor- rúbban megtiltottuk a gyárból való ki-bejárást. A huta esti rnűszakkezdését pedig fél tizen­négyre tettük. Így nem történik 'kiesés a munkaidőből... A gyárban talán még soha­sem volt ilyen magas a selejt­százalék, mint mo6t. A techno­lógiai utasításokat pedig egy­szerűen figyelembe sem vette senki... — A termelés műszaki felté­telei nem voltak biztosítva. Szinte érthetetlen, hogy miért lett ilyen magas a selejtszáza­lék. Most alakítottunk egy bi­zottságot, amelynek az a fel­adata, hogy ezt kivizsgálja. A technológiai utasítások betar­tását pedig kötelezően előír­tuk ... A bajok között emlegetik a műszaki feltételek nélküli ter- vezgetéseket, felújításokat... — A termelést aránytalanul felfuttatták, de a feldolgozó és a kiszolgáló üzemeket nem fejlesztették! ütemesen Ebből aztán számtalan baj adódott... 1968-ra fejeződik be a gyár rekonstrukciója. Jelentős be­ruházásokkal modernizálják, bővítik... — Ebből a gyárból gyárat szeretnénk csinálni. Egy olyan gyárat, amelyik beillik a kör­nyezetébe, amelyben modem technológiai eljárásokkal folyik a termelés. — 1968-ig megépül az új fes­tőüzem, a tmk-részleg és egy új raktár. Űj kéményt építtet­tünk, a régi már nem bírt a sok kemencével. A szén és a salak elhordása megoldhatatlan ne­hézségeket jelentett a gyárnál?. Már nem sokáig. December 31- re áttérünk az olajtüzelésre. A kemencéket műszerezni fogjuk. Már felújítottuk a kád- és a kis kísérleti kemencét, amelyeket még az év első negyedévében kellett volna végrehajtani. — Eddig a termelést egyedül a főmérnök vezette. Most lét­rehoztunk egy műszaki és egy termelési bizottságot, amely együtt dolgozik majd a főmér­nökkel ... A gyár 1968-ra jóval nagyobb lesz a mostaninál. A munkás­létszám 500 főre emelkedik... — A gyár törzsgárdája 10 év múlva nyugdíjba megy. Nehéz lesz pótolni őket. Nincs mun­kásszállásunk, vidékieket nem tudunk elszállásolni. Az idő­sebb szakmunkások gyermekei közül, akik itt laknak a közel­ben, csak elvétve jön egyik­másik hozzánk. Nincs biztosít­va a szakmunkás-utánpótlás. Ezen a legsürgősebben változ­tatni kell. Szükségünk van egy munkásszállásra és megpróbá­lunk a szövetkezeti lakásépítő akcióba bekapcsolódni. De ál­lami lakásokra is szükségünk lenne... — Három tanműhelyünk van, rövidesen 200 órás üvegfúvó tanfolyam kezdődik. Akik el­végzik ezt a tanfolyamat, azok év végén szakmunkás-bizonyít­ványt kapnak ... Igyekszünk a gyárért, az emberekért mindent megtenni. Reméljük, lesznek eredményei majd munkánk­nak ... Már eddig is vannak. Ha to­vábbra is olyan következete­sen, lelkiismeretesen dolgoz­nak, mint az elmúlt két hónap alatt, akkor a 150 éves üveg­gyár megfiatalodva, rangját és tekintélyét visszaszerezve dol­gozik majd, s nemcsak a pa- rádi poharakról, s üvegtárgyak­ról beszélnek itthon és külföl­dön, hanem a gyárról is és a gyár munkásairól is. Koós József Kinn a falutól távolabb, a szőlők és gyümölcsfák között lakik Tari Miklós, a tenki Bé­ke Termelőszövetkezet mező­őre. Amikor az udvarra érünk, ami elsőnek szemünkbe tűnik, a nagy fűzfa és alatta a sok baromfi. Megindul közöttünk a be­szélgetés, amelyből egy küz­delmes életút bontakozik ki. Háború, hadifogság, azután itt­hon, Tenken a kezdeti lépé­sek. — Amikor kidobolták a fa­luban, hogy a földosztást meg­kezdik, elsőnek jelentkeztem. Kértem, hogy az én földemet itt, a homokon adják. Sokan kinevettek, mert a homok nem nagyon kellett senkinek. Én elvállaltam, nézzen körül, hogy mit csináltam. A ház körüli gyümölcsfákon gazdag termés érik, a lugasok­ban nagy fürtökben piroslik a szőlő. — Ez itt az én birodalmam volt, itt a ház körül. Hat hold földet kaptam, amelynek a kö­zepére építettem a házat. Azután a termelőszövetkezet ezért neveztek ki a körzet méhegészségügyi felelősének ia. Azért mégis legközelebb a ba­romfitenyésztés áll hozzám. Az udvaron frissen meszelt, épület hívja magára a figyel­met. Az új baromfiól. A ház­táji tojóház és csibenevelő fel­Miben tilos takarékoskodni ? Napról napra örömmel hallani olyan helyes intézke­désekről, a fölösleges költ­ségeket csökkentő elhatározá­sokról, módszerekről, ame­lyek eredményeként sok mil­lió forintot mentenek meg a népgazdaságnak megyénk üzemeinél, vállalatainál is. Mégsem volt furcsa halla­ni, hogy az egyik hatvani ta­nácskozáson arról esett in­kább szó, hogy az őszi mun­kák elvégzése során mivel ne takarékoskodjanak. Nem volt furcsa ezt halla­ni, mert példákkal bizonyítot­ták, hogy a rosszul értelme­zett takarékosság, ha hoz is némi látszateredményt, óriási károkat okozhat a termelő­szövetkezetnek, állami gazda­ságoknak. A hatvaniak e tanácskozás alapján eldöntötték, hogy nem takarékoskodnak a nö­vények fejlődéséhez, élet­funkcióihoz oly fontos mun­kafolyamatokkal. Különösen nem hagyják el a talajlezá- rást, mert bár gépkihaszná­lásban, munkaegységben mu­tatkozhat némi megtakarítás, de a jövő évi termésnél sú­lyos mázsákban kell fizetni ezért a „takarékoskodásért’. A csányi példa alapján be­bizonyították, hogy legalább ilyen káros a vetőmaggal va­ló takarékoskodás, mert ahol ei vetésnél 10—20 kiló magot elspóroltak, ott a következő évben két-három mázsával arattak kevesebbet. Más termelőszövetkezetben úgy képzelték el a takarékos­ságot, hogy saját vetőmagot akarnak csak felhasználni, hogy megspórolják azokat a tízkilókat, amelyekért első­rendű minőségű vetőmagot kapnának az államtól. Felhívták a figyelmet: le­het, hogy ez a fajta takaré­kosság is sokba kerül majd jövőre. Tilos a takarékosság a meg­ígért prémiumok kiosztásá­nál is, - mert az emberek munkakedvének csökkenésé­ben nagy károkat okozhat, s nem ajánlják az olyan idő­megtakarítást sem, amely a még termő paradicsom- és paprikaföldek leszántását kö­vetelné meg azelőtt, hogy a termést az utolsó szemig le­takarították volna a tábláról. A bizonyítás egyetlen eset­ben sem maradt el, s így ala­kult ki végleges, egyöntetű döntés: helyes a takarékosság, de semmiképpen sem mehet a termés biztonságára, az em­berek kárára. Ezért nem volt furcsa hal­lani a takarékosság évében, hogy a hatvani járásban jó néhány dologban... nem ta­karékoskodnak. K. E. Komlószüret Füzesabonyban Holdanként három mázsa Beérett az idei komlótermés a Füzesabonyi Állami Gazda­ság gyümölcsfa-kertészetének telepén. A gazdaság szakem­bereinek irányításával min­dennap középiskolások és idő­szaki munkások csapata vonul ki a 40 holdas komlótelepre, és végzi az idei termés szedé­sét. Lenkei Béla, a gyümölcskert vezetője elmondja, hogy jól beváltak az 1959-ben és 1961- ben telepített komlótáblák és évről évre meghozzák a várt hasznot a gazdaság számára. A gazdaság dolgozói az idén is megfelelő szakszerű ápolás­ban, gondozásban részesítették a komlótelepet és a várt ered­mény most sem maradt el. Az idei nyári időjárás kedvezőt­lenül hatott a termésátlag ala­kulására, mégis jó közepes termésre lehet számítani. Egy holdon száraz állapotban át­lagosan három mázsa komló termett. Künn a komlóföldön most is szorgalmas munka folyik. A füzesabonyi gimnázium me­zőgazdasági gyakorlatukat itt végző diákjai mindenekelőtt levágják és a magas karókról; a magasan futó drótkötelekről lerángatják a hosszan felfolyt indákat. Ezután kerül sor a tulajdonképpeni komlószüret­re, amikor a hosszú indákról óvatosan leszedik a fürtökben lógó termést. A szüretelést a szárítást kö­veti. A komlóban lévő 75 szá­zalékos nedvességtartalom a néhány napos szárítás után 8—9 százalékosra csökken lei A szakszerűen kiszárított komlót a Söripari Vállalatnak továbítják a gazdaság dolgo- gozói. Az eddigiek során 61 mázsa szárított komlót továb­bítottak és adtak át sörgyártás céljára. Cs. I. Mi az optimizmus? Ha az ember a sötét utcán kap egy hatal­mas pofont, s azon kezd el jóízűen nevetni, hogyan dühöngene a pofon adója, ha tudná: nem az kapta, akinek szánta... Mi a pesszimizmus? Ha az ember a sötét utcán kap egy hatal­mas pofont, s azon kezd el szomorkodni, hogy tejóatyaúristen, mekkorát kapott volna ak­kor, ha az illető tudta is volna, kinek adja .. Mi a hurrá optimizmus? Ha az ember a sötét utcán kap egy hatal­mas pofont, s a pofont adónak gyorsan meg­magyarázza, hogyan kell helyesen értelmezni a békés egymás mellett élést, valamint a né­pi nemzeti egység fogalmát... Gyorsan, mi­előtt a következőt is megkapná! • (ó~) B. Ez mind csak Sarudra len­ne jellemző? Ezek az egymás­sal sokszor ellentmondó és nem kevésszer naív vélemé­nyek. Ez minden falura lehet jellemző. Nem a tsz-ben, nem a gép­javítóban, nem a keverőüzem­ben, de még nem is a veze­tőkben, vagy az elvándorolt emberekben van a hiba. A falu tipikus alföldi tele­pülés, egy mellékvonalon szin­te zsákutcában, osztályon alu­li rossz úttal, hatalmas mező- gazdasági területtel, ahol ke­nyérgabonát, kukoricát, nem túl intenzív növényeket ter­mesztenek. Az élet lüktetése nem éri el minden esetben Sarudot, ha­nem az ottaniaknak kell elér­niük azt. Természetes igényük a mai modern élet minden ember által megkövetelt for­mája — az állandó fejlődés. A faluban pár évtized múl­va nemigen maradna senki — talán tanyává változna. Ha! Ha nem követnék né­hol a város példáját a városia­sodásban. Ahol erre adottság van, ott van erre lehetőség is. Ahol erre nincs adottság, ott két-három, vagy még több falu összevonásával megteremtődhet a több falu belső, városi magva — s nem kell a városba menni, hogy várost találjanak. A többi rész bizony periféria marad s eset­leg sok-sok üres, majdan le­bontandó házzal. Berkovits György hagyott házak? Bizony van egy pár. A községi párttitkár: Ha megkezdődne a kiskörei tiszai vízilépcső építkezése, jönnének vissza az emberek- Fellendü­lés lenne. A posta vezetője: Talán megunták a falusi életet. A tsz sem fizet túl jól. Ennek ellenére nem élnek rosszul az emberek. Télen két hónap alatt ezernél több csomagot küldtünk a városi hozzátarto­zóknak. A takarékszövetkezet vezető­je: Ennyi pénz még sose volt a faluban, mint most. Több mint ötmillió a lakosság betét- állománya. De legalább ugyan­ennyi van a ládafiában is ott­hon. Ragálynak, vagy láznak nevezném ezt az elköltözést. A földművesszövetkezet he­lyi vezetője: Mindent meg­szüntettek, mindent összevon­tak. Kevés a munkalehetőség, a tsz nem fizet túl jól, de ott a háztáji. Sehol a megyében ennyi bikát nem adtak el, mint itt, meg disznót ... Az iskola egyik tanára: A tsz-ben nem mindenki számá­ra van kereseti lehetőség. Egyik ember viszi a másikat, és a munkaerő-helyzet csak tovább romolhat. Mert a fia­talok nem maradnak itt, fix fizetést akarnak. A KISZ-titkár: Ha kész­pénzben fizetnének, ittmarad­nának. Meg ha az öregebbek megértőbbek lennének a fiata­lok iránt. A pap: Nem nyilatkozom, mert én is elmegyek Ostoros­ra. tén nincs több szórakozási le­hetőség, mint itt Sarudon. Csak mintha itt még a szoká­sosnál is lanyhábban foglal­koznának a fiatalokkal — ta­lán az lebeg a szemük előtt, hogy minden hiába, Sarudot nem fejlesztik, úgysem tudjuk ittmarasztalni a fiatalokat? Pszichológiai betegség? 0 — Miért hagyta itt a falut a fia? — Az unokám férjhez ment egy géplakatoshoz Debrecen­be. „Én nem megyek apámék nélkül”, így elment az egész család — mondja a főutca egyik nagy és makulátlanul tiszta házában egy öreg néni, M. Ferenc anyja. M. Ferenc Debrecenben egy apácazárdánál bevásárló, a felesége takarítónő. Itthon a földet művelték. Sokan gyerek? után men­nek, mert így olcsóbb a tanít­tatás, a közelükben vannak, még ha kevesebbet keresnek az új helyen, akkor is jobban jönnek ki, mondják. A füzesabonyi járási tanács­elnök-helyettes: Nekünk nem kimondottan fő problémánk Sarud. Ott sem rosszabb a helyzet, mint Kálban, Szihal- mon és Feldebrőn. Nem olyan vészes az a sok eladatlan ház. A sarudi tanácselnök: Mint­ha egy kicsit elfeledkeznének rólunk néha. Megkaptuk pél­dául az óvodára is a pénzt, az­tán mégis visszavették. Az el­jl02-en középiskolába, ,vagy {ipari tanulónak mentek. Az 54 £,itthon maradott” közül is ke­veset lehet megtalálni a köz­ségben, mert ők is elmentek, felszívódtak, nem tudja senki, hová tűntek. A tsz-ben nagyon kevesen ‘dolgoznak a fiatalok közül. Állítólag sok fiatalnak a fix fizetés kellene, mert szóra­kozni szeretne, meg ruha ... Most hagyja el a falut a KISZ-bizottság gazdasági fe­lelőse, egy jól dolgozó KISZ- áktíva, ráadásul mezőgazdasá­gi szakmunkás is, mert úgy­mond ruházkodni szeretne már legalább 18 éves korára, és szeretné tudni minden hó­napban, hogy mennyi pénzt kap. Bár a tsz fizet előleget ha­vonta, de nem is mindig, meg kevés is. Ügy beszéltek erről, mintha^ ez az ország bármely táján nem így lenne. Az azonban valóban nincs úgy, mint ahogy itt történt, hogy a tsz két ifjúsági brigád­ját feloszlatták. A KISZ-titkár szerint az öregebbek féltékenyek voltak a fiatalokra, a szakmunkások­nak meg nem biztosítottak megfelelő munkát. A fiatalok elkedvetlenedtek. S akkor sem igen jöhet meg a kedvük, ha néha szórakozni szeretnének. Vasárnap van csak mozielőadás, egy rozzant helyiségben. Kultúrház nincs. A pártház kis helyiségében néha bált rendeznek. Egyéb­ként ott van a jóképű esz­presszó és a három italbolt. Azonban az is igaz, hogy van még sok község, ahol szin­munkájára terelődik a beszél­getés. A szervezéskor első kö­zött iratkozott fel és töltötte ki a belépési nyilatkozatot, és az­óta ott keresi boldogulását. Évenként 368 munkaegységet teljesít, ami jó megélhetést biz­tosít részére. Csirkefarm a háztájiban A jővedelem másik részét azonban a háztáji gazdasága biztosítja. Évente két-három sertést hizlal, amelyből egyet vág le saját részére. A gyü­mölcs- és szőlőtermelés is jól jövedelmez. Idén a meggyfák­ról 3 ezer forint értékű gyü­mölcsöt adott el. Az őszi nap­fényben 24 család méh sütké­rezik. Gyűjtik a mézet a tarló virágairól. — Az idén nem volt valami jó hordás, de azért a leszer­ződött hét mázsa mézet átad­tam. Szeretem a méhészetet és építésére 7 ezer forintot kök tött. — Most már könnyebben tu­dom a tervem megvalósítani. Jövőre 100 tojó termeli a to­jást és a csibenevelést is a duplájára növelem. Ebből mintegy 20 ezer forint évi jö­vedelemre számítok. Annak örül a legjobban^ hogy már sokan jöttek meg­nézni gazdaságát, főleg az új baromfiólat és többen követik példáját. (Szabó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents