Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

INTERPELLÁCIÓ gőzfürdő-ügyben 1970-re új fürdő épül — de addíq ? Bárkitől érdeklődtem Egerben gőzfürdő-ügyben, sietett meg­jegyezni: — Én, mint egri, azt mondom, ehhez a városhoz hozzátartozik a gőzfürdő. Olyan program itt gőzfürdőbe járni, mint kirándulni, moziba, vagy futballmeccsre menni. Így igaz, Eger el sem képzel­hető gőzfürdő nélkül. Régi ha­gyománya van itt a fürdőnek, múltja még a törők időkre nyúlik vissza, sőt előbbre is. És hiába szaporodnak rohamos gyorsasággal a fürdőszobák, „az a víz nem olyan,, — az elmúlt évben is több mint 80 000 lá­togatója volt az egri fürdőnek. Sőt, ez év első felében — amió­ta bevezették a kistályai me­leg vizet — pontosan 53 320-an élvezték a gyógyvíz áldásait. Miért kell mindezt elmonda­ni, s miért fordulunk a szá­mok bizonyító erejéhez? Az­ért, mert Egerben elterjedt a hír: megszüntetik a gőzfürdőt. E hír nyomán indultunk meg­tudni: mi az igazság ? A fürdőt ugyan senki sem akarja megszüntetni, de azért „nemhiába zörög a haraszt, van egy kis szél...” A fürdő mellett felépült az új kísérleti reumakórház. Megérkeztek a berendezések, s most átadásra vár, hogy az orvostudomány és az egri gyógyvíz „együttműködése” nyomán visszaadja a betegek egészségét, de bizonyítsa is or­szág és világ előtt az egri gyógyvíz nagyszerű tulajdon­ságait. Ma még csak 25 ágyas a reumakórház, de ha bevá­lik, ha eredményes lesz a kí­sérlet (nagyon bízunk benne!), akkor új épületek emelkednek majd — talán szállodák is — és kialakul a város új büszke­sége: egy modern gyógyfürdő­központ. S a történelmi vár és a tüzes egri borok mellett a gyógyvíz is hírnevet hoz a vá­rosnak és lakóinak. Mindez a jövő ígérete. De Onit tartogat a jelen, vagy az elkövetkező néhány esztendő? nek is csak egy 70 személyes lipcsei íogasos. Az elmúlt év­ben 21 ezren fürödtek a 23 kádban. Január elsejétől mind­össze öt kád lesz! (Egyébként Sarudon is építenek fürdőt, ott is ötkádasat!) Jól tudjuk, kár lenne sok pénzt ölni a József-fürdő át­alakítására, hisz csupán ideigle­nes megoldásról van szó. 1970 táján ugyanis a Csákány és a Lakatgyártó utcák sarkán fel­épül az új tisztasági fürdő. Hogy hány káddal, milyen me­dencékkel, s lesz-e gőzkabinja, még nem tudni. S addig? öt kád a József- fürdőben! A városi vízmű iro­dái helyén nem is olyan régen hét kád állott. Nem kellene azokat is visszaállítani? S a két medence helyén nem jobb len­ne kádfürdőket létesíteni? Ak­kor legalább kádfürdőkkel megközelítenénk az igényeket (De akkor mi lesz az úszóisko­lával? Egerben arra is szükség van!) , Ez a probléma természetesen összefügg egy másik kérdés­csoporttal. A kórház, amelynek elsőren­dű feladata a gyógyítás lesz, mikor és milyen mértékben nyitja meg a gyógyfürdő ka­puit a város nagyközönsége előtt? Ismét egy számadat: 1964-ben 55 ezren vették igénybe a gőzfürdőt —, a két medencét, a gőzkamrákat és a pihenőt A fürdő és az SZTK statisztikája nagyjából meg­egyezik: a vendégek egyharma- da SZTK-beutalóval járt a fürdőbe. Ezt az egyharmadot a kórház bizonyára továbbra is kezeli, sőt ezután kezeli majd csak igazán: szakszerűen, or­vosi felügyelet mellett használ­hatják ki a víz gyógy hatását De mi lesz a kétharmados többséggel? Azokkal, akik ugyan nem betegek, de pihe­nést, felüdülést jelent számuk­ra a fürdő, sőt az orvosi véle­ménnyel ellentétben esküsznek még a gőzre is! Jóllehet mindazok, akiknek valamilyen formában joguk és menekülnek as ipari tanulók ? lehetőségük van szót emelni fürdő- és gyógyfürdő-ügyben, szinte egyöntetűen vallják: a nagyközönséget nem lehet ki­nek eszteni! De határozott terv­vel, megnyugtató elgondolással sem találkoztunk. Hég van idő a vitára. Nem sok, de van. Régi mondás, de most valahogy ehhez kelle­ne alkalmazkodni: a kecske is jóllakjon, de a káposzta is meg­maradjon. De legalább marad­jon belőle! Legyen, sőt fejlőd­jön az új kísérleti reumakór­ház, de ne szenvedjen csorbát a táros és környékének gőzt és fürdőt kívánó igénye sem. Érdemes lenne összegyűjte­ni a megoldást kereső gondo­latokat. A József-fürdő talán bizonyos mértékig pótolhatná a kádfürdőt. A kórház pedig úgy alakíthatná tervéit, hogy to­vábbra is legyen gőz és vasár­napokon, ünnepnapokon és a hétköznapok délutánjain a nagyközönségé legyen a gyógy­fürdő. Mindez olyan formában, hogy azért megmaradjon a gyógyfürdői rang: nyolcvannál, száznál soha ne legyen több a fürdőzők száma. Délelőttönkint pedig járjanak és gyógyuljanak a betegek. Szervezés, időbeosztás és jóakarat dolga az egész! (És még mindig ott van tartaléknak a régi Láng-fürdő, amelynek meden­céit a Lakatosárugyár bérli, többi helyiségeit pedig évekkel ezelőtt irodáknak alakították át!) És ha így lesz, akkor az egriek türelemmel kivárják az új tisz­tasági fürdő felépítését, hogy azután majd a gyógyvíz min­den cseppje az orvosi tudomány alapján egyedül és kizárólago­san a gyógyítás szolgálatába állhasson! Márkusz László Kocsmába Késő este volt, 11 óra már régen elmúlt. Az egri Széche­nyi utcán nem is találkoztam senkivel. De a tanárképző főis­kolával szemben, az autóbusz- megállónál diákforma gyerek topog. Mögötte, a széken, két társa. Az egyiknek a feje fél­rebillent, a másik sápadtan, hunyorgó szemmel pislogott. Diákok lennének? — tűnőd­tem magamban, amig közelük­be értem. — Mit csináltok itt? — A bányászjáratra várunk. Hitetlenkedve nézhettem rá­juk, mert a 14—15 év körüli fiú rögtön hozzátette, hogy ők ipari tanulók. A tanítás nyolc órakor befejeződött, de éjfélre érnek haza, hacsak nem késik sokat a busz. Továb.bi magyarázkodásra nem volt alkalom, mert megérke­zett a bányászjárat és a fiúk gyorsan felkapaszkodtak. Nem hazudtak a gyerekek. Másnap, az egész osztály előtt bizonyították és a tanár is iga­zolta, hogy Kovács Kálmán az iskolából éjfélre ér Egerszó- látra,< és hajnalban 4.50-kor indul, hogy 6-ra az Elektro­mechanikai és Vasipari Válla­latnál munkába állhasson. Csik József 21.30-kor indul az egri vasútállomásról, de csak éjfél után kettő felé érkezik Sziha- lomra. Kovács Lászlónak az utolsó másfél óráról el kell kéredzkednie, hogy az utolsó buszt elérje. De Egercsehitől Bekölcéig négy kilométert gya­logol és este kilencre ér haza. Molnár József 22.15 órakor száll le a káli vasútállomá­son és a sínek mellett Nagy- útra igyekszik Vajon kirívó, ritka eseteket említettem? Nem, a példákat mind az I/VTI. osztályból idéztem. Az I/IX. osztály létszáma 33. Eb­ből mindössze hét tanuló egri, 17 bejár, 9 albérletben lakik. Az I/IVből 18 a bejáró. Az egri iparitanuló-intézetbe mintegy 850 tanuló vidékről jár be. Mit csinálnak, mivel és ho­gyan töltik az időt azok a ta­nulók, akik Nagyvisnyó, Szil­vásvárad, Bélapátfalva, Bala­ton és Mikófalva felől, hajnali ötkor indulnak, hétkor Egerbe érkeznek, de a tanítás csak fél kettőkor kezdődik? De mi­ért tanítanak a Mü. M. 212-es számú Szakmunkástanuló Inté­zetben reggel fé 8-tól este 20 óráig? Az idén 1425 tanuló jár az iskolába, 184-gyel több, mint tavaly. Negyvenkét osztályban heti 644 órán át oktatnak. De az intézetnek mindössze öt tanterme van, átlagosan 32 fé­rőhellyel. Évek óta öt tanter­met bérelnek a Dobó Gimná­ziumtól, az idén három tan­teremmel kisegíti őket a Gár­donyi Géza Gimnázium és ok­tatótermét felajánlotta az MHS. Ha másutt nincs hely, a KISZÖV, vagy a Vasipari Tanulóotthon kultúrtermében húzódnak meg. A 14 tanár, a 27 szakoktató és a külső óra­adók „ingajáratban” rohannak egyik helyről a másikra. Nincs idejük ebédre, de arra se, hogy szünetben a gyere­kekre felügyeljenek, a tanulók egyéni problémáira négyszem­közti beszélgetés után választ adjanak. Kevés, évek óta na­gyon kevés a tanterem, azért' kell reggeltől késő estig taní­tani. Ha elegendő tanterme lenng az iparitanuló-intézetnek, dél­előtt oktatnák a közismereti tantárgyakat és a szakelméle­tet is, a délutáni vonatokkal és buszokkal hazamehetnének a tanulók, éppen úgy, mint a gimnazisták és a technikumba bejárók. De az egri iparitanu- ló-intézetben nemcsak a tante­rem és a szertár kevés, de nincs egyetlen szabad terem, vagy legalább egy szerény szo­ba, ahol a délutáni tanításra kora reggel érkezők meghúzód­hatnának. Most, amíg jó idő járja, hagyján! De csodálkoz­hatunk-e rajta, ha majd a té­li hideg ellen presszókba* vagy éppen kocsmákba „me­nekülnek” a tanulók!? Hol, és hogyan készülnek a következő napi órákra a bejá­ró tanulók? Akik éjszaka ér­nek haza, másnap a váróte­remben írják a leckét. A to­longó utasok meglökik a ló­cát de mit szóljon a tanár* ha rendetlen a füzet? Vagy. mit tegyen, ha óra alatt a fá­radtságtól és az álmatlanságtól lecsukódik a gyerek szeme? Ki tehet arról, hogy éjfél körül az utcán ténferegnek a bejáró ipari tanulók? Gyöngyösön, Győrben, és az ország más városaiban is, kor­szerű tanintézetet építettek az elmúlt években. Egerben mi­korra várható lényeges válto­zás? Ez év végére készül el az intézet végleges terve. Az építkezést 1967 tavaszán kez­dik és 1968 végére fejezik be. Hogyan lehetne segíteni addig? Egerben több száz serdülő korú tanuló küszködik, mostoha körülmé­nyek között. És a létszám ál­landóan mövekszik. A Hajtó­műgyár egri gyáregysége beje­lentette, hogy a következő négy év alatt 800—1000 fővel növelik szakmunkáslétszámu­kat. Egyre több szakember kell az építkezésekre is. Jő. lenne, ha az iparitanuló-iskola építésében az intézet végzős növendékei sokat segíthetné­nek, akkor a tervezettnél ha­marább birtokba vehetnék. Tanárok és tanulók a mos­toha körülmények között is iparkodnak, hogy eleget te­gyenek. A jövő ígérete biztat­ja őket, de a halasztást nem. tűrő mai problémák megoldá­sához az ő erejük kevés. Eh­hez a város, a közületek és a hatóságok együttes segítségei szükséges. Biztos vagyok ben­ne; ha összefognak, egy-két termet ideiglenesen át lehet* adni az ipari tanulóknak. Dr. Fazekas László A kísérleti reumakórháznak természetesen gyógyvízre van szüksége. És fürdőre is. Ezért a gőzfürdőt átadják a kórház­nak. A kórház a gyógyászat szolgálatába állítja majd -i fürdőt, igyekszik ennek meg­felelően átalakítani. Nagy vi­ták közepette már készülnek a tervek. Nyolcszázezer forintos költségről szól a megbízás, s több mint kétmillióról beszél a Középülettervező Vállalat. A tervek szerint megszünte­tik a kádfürdőket, helyükön lesznek a különböző kezelőhe- Lyiségek. A tükörfürdő helyén lesz a súlyfürdő, s mivel, hogy az orvostudomány a gőzt nem állítja a gyógyítás szolgálatá­ba: elmarad a gőzkamra is. Tehát nem lesz gőzfürdő! Holnap tanácskoznak az il­letékesek és egyeztetik a terve­ket. A forintvitákon túl jó len­ne még tervezés közben meg­nyugtató megoldást találni a város lakosságát érintő prob­lémákra. A gyógyfürdő ugyanis jelen­leg kettős feladatot lát el. Vize gyógyítja a betegeket, de ugyanakkor, mint a város egyetlen tisztasági fürdője, je­lentős forgalmat bonyolít le. Igaz, gyakorta nemhogy gyógy­fürdőnek, de még tisztasági fürdőnek sem volt megfelelő: zsúfolt, korszerűtlen, olykor több volt benne az ember, mint a víz. De mégis volt! S mi lesz ezután ? Egy másik terv is készül. Át­alakítják a József-fürdőt. A gyógyfürdőben van 28 kád, 9 zuhany, egy tükörfürdő, egy nagy termál körmedence, egy kismedence, két gőzkamra, masszázs, iszappakolás, lábápo­lás és pihenő is. Ezenkívül 34 kabin és 24 vetközőszekrény. És mindez kevés! A József-fürdőben a tervek Szerint öt kád lesz, ugyanannyi Euhanyozó, két kismedence és más semmi. Nem lesz gőz, s item lesz pihenő sem! öltöző­7. Svéd földön jártamban-kel- temben minduntalan tapasztal­nom kellett, hogy autó-isten illetve az isteni autók orszá­gában vagyok. Svédországban óriási az autókultusz. A své­dek hobbyja a kocsi. Legna­gyobb passziójuk az autózás. Hát... érthető is. Aki vas­úton utazik, az a pálya töltésén marad. A repülőgép, mint va­lami óriási szivacs, letörli a föld arculatáról a színeket, hangulatokat. A gyalogjáró a kerékpáros elmerül és elvész a részletekben. Nincs áttekin­tése. Az autózás más. Van benne valami megkapó. Egyesíti az élmény bensőségét a gyorsaság­gal. Az ember mélyen belepil­lanthat a mesék erdejébe. Ahol a zöldellő homályban manók játszanak: a gyermekkor a gép útján a civilizációval megsza­kítatlan kapcsolatban marad­hat. Az ember ott időzhet, ahol akar. Megállhat a regényes komor sziklák mellett, amelyek mögött kedvesét, az éjszakát légyottra várja a nap. . Néze­lődhet a tengerparton, ahol a mahagóniszínre cserzett vén halász, ki tudja hányadszor veti hálóját a nagy titkokat rejtő vízbe... Ott teremhet az ember a városok tarka, nyug­talan kavalkádjában, ahol minden fordulóban pillana­tonként győzedelmeskedni kell a leselkedő veszélyekkel szem­nek. Minden látogatót ingyen kávéval vendégelnek meg. A gyerek kap egy színes léggöm­böt, a mama fagylaltot, a för- seljare előzékenyen a papának átnyújt egy sluszkulcsot, s a papa kipróbálja a legújabb kiadású kocsit. Az eladó ak­kor is változatlan udvariasság­gal mosolyog, amikor a csa­ládfő kissé összeráncolt hom­lokkal megszólal: — Jag ske tönka pa saken... (Majd gondolkodom a dol­gon« 0 S mivel Svédország­ban van egy ki nem mondott jelszó: „De ne maradja a papa előbb-utóbb lépré megy. A szomszédja ugyanis lecserélte a kocsiját egy új Opel-Re­Ilyen autó-óriások szállítják Svédországban a kocsikat. amerikai Corvair-t Van egy Volkswagenem. Mennyiért számítja be? A dörzsölt eladó gondterhel­ten ráncolja a homlokát. Nagy szakértelemmel, aprólékosan szemügyre veszi a Volkswa­gent, amelyet megúnt a gazdá­ja. — Kérem! Az ön kocsiját hatezer koronába beszámítjuk, A Corvairt 24 ezerért adjuk! Levonjuk belőle a hatezer ko­ronát, uraságodnak csupán I8W ezret kell fizetnie. Mindenki elégedett A pa­pa azért* mert az eladó, lám; kétszeres áron vette be a ko­csiját. Az eladó pedig azért* mert a Corvair árát úgy kal­kulálta, hogy a Volkswagen ott maradt neki — ingyen .1. így értettem meg — az elsS pillanatban meghökkentő szi­tuációt —, hogy az új Opel- kocsik lerakatában miért van olyan sok eladó, használt Volkswagen, Mercedes, Volvo és SAAB. Nemkülönben az új Mercedes-kocsik lerakatában miért van olyan sok használt Volvo, SAAB, Volkswagen és Opel. Nemkülönben az új Volvo-kocsik... Stop! Nem autózom to­vább ... jaj, a fejem... Nos, nemcsak az én fejem fájdult meg az autózásban. Hanem a svédeké is. Pestiesen kifejezve „pipásak” a hajtási irányra. Svédországban ugyan­is — csak úgy, mint Angliá­ban — még mindig balra haj­tanak és jobbra előznek. Svédországban is át akarnak térni a jobbra hajtásra. A svéd autósok áttérítése azon­ban nem megy egyik napról a másikra. S főként nem in­gyen. Minden autó után immá­ron két év óta fizetik a külön kirótt negyven koronát. A ha­tóságok 1967-re ígérik az ú| menetirány bevezetését. S addig? Hát... minden marad a régiben. A svéd autó továbbra is bal- "■ h'H n jobbra — fizet.- oy tatjuk.) autószalonok hirdetéseivel. Egy ilyen városban, mint pél­dául Eger, négy autóüzlet is van. Svéd ismerősöm, aki „ré­gi motoros”, elmondott néhány kulisszatitkot. Az autókereskedelmi ügy­nökségek kedvenc üzleti fo­gása: autókiállításokat rendez­cordra. S a papa egy szép na­pon — mivel nem akar lema­radni — megjelenik az üzlet­ben. Eltökélt és határozott. — Vennék egy új típusú ben.« Ki tudja, talán ezért szere­tik a svédek annyira az autót Nagyon sok embernek — az egyszerű dolgozótól a gazdag vállalkozóig — van kocsija. Annak ellenére, hogy két ha­talmas személykocsi-gyár van Svédországban, (A Volvo és a SAAB) szinte 1 minden autó­márka megtalálható. Főként azonban nyugati kocsik. Beszélgettem a SAAB-autó- gyár egyik munkásával. Min- a futószalagról egy kocsi.. A munkatempó sokkal erősebb, mint nálunk. A futószalag kér­lelhetetlen: nem lehet csellen­gem. Még a tryckmasin — szállító targonca — vezetője is állandóan szem előtt van. Ugyanis minden szállító tar­gonca rádióadó-vevővel van felszerelve, s a központból mindig oda irányítják, ahol legsürgősebb a tennivalójuk. Az üzem Amerikába, Angliá­ba és a BENELUX-államokba szállít. Nemrégiben gördült le a futószalagról a 250 ezredik kocsi. Természetesen óriási a kon­kurencia. A Volvo, a SAAB, a Mercedes, a Volkswagen, az Opel és a különböző amerikai kocsik hatalmas harcot vív­nak egymással. A minden háj­jal megkent förseljare-k (el­adók) a legkülönbözőbb trük­köket alkalmazták a vevők megszédítésére. Az újságok valósággal tömve vannak az Utazásom az autó körül — Beavattak a kulisszatitkokba Miért „pipás" a svéd motoros • • Ot tanterem, osztály'

Next

/
Thumbnails
Contents