Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-09 / 212. szám
• • Diagnózis 37 község, 120 népi ellenőr Egy vizsgálat anyagából Bosssant/ák as apróságok. Harminchét községben százhúsz népi ellenőr vizsgálta: ■milyen a közegészségügyi helyzet; mennyiben felelnek meg falvaink az egészségesebb település-szerkezet kialakítását megszabó követelményeknek; hogyan segítik a szakigazgatási és a közegészségügyi szervek az elmaradott állapotok felszámolását, a kommunális beruházások megfelelő ütemű és mértékű megvalósítását. A statisztikai adatok, tapasztalatok s észrevételek mozaikdarabjaiból összeállított kép elgondolkoztatóan jellegzetes, mutatja a javulást, a rendkívüli előrelépést, de láttatja a még mindig meglévő hibák gócait is. Kezdjük szem besitéssel A Heves vármegyei Ismertető és Adattár közegészségügygyei foglalkozó cikkében a 30-as évek megyei egészségügyi állapotáról azt olvashatjuk, hogy a rossz viszonyok az uralkodók. Az előmozdító okok között legelsőként is a „nagy por”-t említik. Hogyan jest útjaink állapota ma? Az országutak és egyéb mellékutak gondozása és karbantartása igen nagy mértékben kifogásolható. A községek mellékutcái sok helyen rendezetlenek, s még a főútvonalak sincsenek mindenütt portalanítva. Jóllehet a tanácsi utakra 15—20 millió forintot fordítanak évente — ez kevés, mert útjaink állapota rossz. Az útépítés, javítás drága, a munka nagy költségeket kíván s a községfejlesztési alapokból csak a legszükségesebb gondok könnyítésére telik. Ha a javulás jelentős is az utóbbi évek változásainak tükrében, a fejlődés üteme még mindig igen lassú. A rossz utak mentén sok más egyéb is található. Például tsz- istállók a faluk közepén, sertéshizlaldák — olykor az élelmiszerüzletek, óvodák, iskolák közvetlen közelében, mint Recsken vagy Szihalmon. Szilvásváradon az üdülő parkjába beékelve lóistálló „díszlik”, vagy említsük a parádjürdői Cifra-istálló ügyét — ezek a létesítmények egyáltalában nemcsak az emberek esztétikai érzékét sértik! Nagyon elgondolkoztató, hogy a megvizsgált harminckét község közül huszonkettőben találtak szennyező ipari vagy mezőgazdasági objektumokat. Rendezett községek Az egészségesebb település- szerkezet kialakítása — az élet követelménye, törvény, amelyet a jövő szabott meg jelenünk s'zámára. Sok helyen azonban nem foghatnak e munkákhoz, mert hiányzanak a tervek. 116 községünk közül csak 17 rendelkezik általánosegyszerűsített községrendezési tervvel, s a létesítendő 48 falukörzeti központ közül is csak 13-ra mondható el ugyanez. Jóllehet ezek a tervek már a közegészségügyi követelmények szellemében születtek, a tervek száma azonban kevés és növekedésük továbbra is csak lassú ütemben lehetséges. A VÁTERV és a megyei tervező iroda évenként legfeljebb 2—2 községrendezési tervet tud elkészíteni; s ha a tervezői kapacitás nem javul, hosszú esztendőknek kell eltelniük, amíg minden községben kézhez kaphatják majd a rendezési terveket. Számtalan hiba forrása a terv, ha nem alapoz a közegészségügyi szervek véleményére is. Egy tervezési balfogás: Boldogon az iskolát olyan helyre építették, ahol nincs ivóvíz, s a szennyvíz elvezetése is problémás! Rózsaszent- mártonból is idézhetünk negatív példát arról, hogy a község tervének felülbírálatánál nem kérték ki a helyi vezetők a közegészségügyi szakemberek véleményét. Az országos mérce alatt A megye ivóvízellátásának felmért adatai figyelmeztetők. A vezetékes ivóvízzel ellátott lakosság aránya igaz, emelkedett, de nem a szükséges mértékben. Közműves vízellátása 6,6 százalékkal több Heves megyei településnek van az országos átlagot tekintve. Ha a lakosság ellátási arányát nézzük, megyénk jóval az országos mérce alá szorul. Nincs a két megállapítás között semmi ellentmondás, ha hozzátesszük, hogy például a törpe vízművek 60 százaléka üzemek, intézmények részére szolgáltat vizet s ijsak a kisebb rész jut a lakosságnak. Az elmúlt években is főmmel üzemek, intézmények ellátására építettek vízműveket, s a lakosság vezetékes vízellátásának javítására fektettek kisebb súlyt, s mint a HEB-vizsgálat megállapította, számítások alapján a második étéves terv végére sem érjük el 4z országos átlagot. A megye 116 községe közül mindössze 38 rendelkezik megfelelő számban jó ivóvizű kút- tal; 56 település lakossága ihat részben egészséges vizet, 28 településnek alig van ivóvizű kútja. A vízvezeték- és a szennyvízhálózat adatai ugyancsak eflgondolkoztatók. Nagy az elmaradás a szennyvízhálózat „Jiavára”. Az arány pontosan: 3p0 km vízvezetékhálózat, 105 kjm-nyi szennyvízhálózattal szemben! A megye összlakosságának mindössze 12 százalékai él csatornázott területen, kézségekre és iparterületi la- kjóhelyekre vetítve ez a szám rpár egy százalékra zsugorodik. •Javulást hoz majd annak a ta- nülmány-tervnek a megvalósítása, amely a települések közműves ivóvízellátását 28,6 százalékról 60 százalékra, a csatornaellátottságot pedig 9 százalékról 40 százalékra kívánja .javítani. A községekre számított arány-javulás 20 százalékos lenne! A gyógyulás útjai Ha az orvos megállapítja a diagnózist, a betegség természetén:, meghatározza a gyógymódét is. A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság sem mu- lalsztotta el megtenni a vizsgálat tapasztalataiból leszűrt javaslatait, mit kell tenniök a szakigazgatási és közegészség- ügyi szerveknek, hogy összehangolt tevékenységük mindjobban segítse az elmaradott falusi közegészségügyi állapotok megjavítását, az egészségesebb település-szerkezet kialakítását. Nem néhány ember, néhány szerv összefogásáról ván itt szó, érintett az egész társadalom. Az egészségesebb települések kialakítása — közügy! Pataky Dezső Sokféle ember van. Van, akit minden érdekel, van, akit semmi. Van, aki bosszankodik; j van, aki bosszant, s van, aki el- j mondja, s van, aki nem... j Nos, a 63 éves Vándort István azok közé tartozik, akit ! minden érdekel, aki bosszankodik s aki elmondja... De milyen apróságok bosz- szantják hát végül is Vándori István egri lakost? Elmondjuk, hátha magára ismer néhány illetékes, s legalább ők is bosszankodnak. Ha másért nem, akkor azért, hogy nyomtatásba kerültek a következő, úgynevezett „egri apróságok”, amelyeket Vándori István mondott el szerkesztőségünkben ... ★ Sokan talán már nem is emlékeznek arra az időire, amikor az egri Népkert sétányát építették. Igaz, rég volt, de Vándori István még emlékszik rá. Sőt még arra is, hogy a vezetékeket először a levegőben vezették el a lámpákhoz, majd amikor elkészült a szép, sima járda, nekikezdtek a felbontásához. Utólag jöttek rá, hogy mégiscsak jobb lenne, ha a járda alatt vezetnék el az áramot ... Természetesen ezt már köny- nyen elfelejtjük, elvégre rég volt, s kitűnően működnék a járda alatt fekvő vezetékek. Utólag tehát igazán nem lehet különösebb panaszuk rájuk. Hogy kétszer kellett megépíteni a járdát? Hát erről igazán nem Vándori István tehet, öt legfeljebb csak bosszantotta... ★ Ki ne örülne annak, hogy Egerben uszoda épül? Mindenki. Legfeljebb azok nem, akik az épülő uszoda körül laknak. Igaz, ma már szinte öröm jár- | ni a fürdő előtt, de decemberben még életveszélyes volt. Bizonyítja ezt Vándori István apósának az esete is, aki úgy elesett a járdára szórt kövek között, hogy hónapokig feküdt a kórházban. Vándori István akkor panaszt tett a városi tanács építésügyi osztályán, ahol jegyzőkönyvet is vettek a bejelentésről. Hogy | választ még ma sem kapott? j Azt elvégre nem, ő írja... j Az igazsághoz azonban az is } hozzátartozik, hogy a köveket már elhordták az útról... ★ Az árvíz idején lapunkban is j hírt adtunk arról, hogy az Egri I Lakatosárugyárba befolyt a víz az előtte haladó útról. Igaz, hogy sok eső esett, de ha a 22- es Állami Építőipari Vállalat nem „ejnelte” volna fel salakkal az említett utat, akkor nem veszélyeztette volna árvíz a gyárat. Mivel az úton még ma is ott van az a salak, amelyet az építőipari vállalat ráhordott, s a víznek is megvan még az a tulajdonsága, hogy áltálában lefelé szeret folyni, így a gyárba ma is befolyik a víz, akárcsak az utca mellett épült házakba ... Vándori István ismét írt a tanácsnak, ahonnan jött is a ..megnyugtató” válasz: Ha felépül az uszoda, majd elhordják a salakot, Ehhez a válaszhoz különösebb kommentár nem szükséges, elvégre valamenynyien ismerjük az építőipar gyorsaságát... ★ De hogy ne csak a „múltból” említsünk példákat, mondjuk el hát Vándori István „mai” panaszát is ... Az utolsó példánk valóban apróság. De bosszúságnak jó. Mindössze arról van szó, hogy a vízművek kazánháza előtt sokszor hetekig az utcán és a járdán hagyják a szenet... Nos, ezek voltak azok az „apróságok” amelyek bosszantották Vándori Istvánt, aki egyébként a földmérő hivatalnál dolgozik és tősgyökeres egri. Ebből aztán az. következik, hogy mindennap tud valamin bosszankodni... (—koós) Harcban az időjárással Abasáron: hatszor poroztak, négyszer permeteztek, háromszor kapálták a szőlőt Az eső után benépesedett Abasáron is a határ. Dús fürtök terhelik a tőkéket, és a 10 millió oltvány is jó hasznot ígér. Ám egy dolog önkéntelenül elgondolkoztatja az embert. Miként van az, hogy az egyik tsz-ben panaszkodva szidják az áldatlan időjárást, milliós károkat emlegetve, míg a másik helyen büszkén emlegetik a jó termést. Sehol nem húztak a parcellák fölé a szakadó zápor ellen sátrat. Égi csoda sem segíthet. Ha tehát emberi dolgokról van szó, akkor miért lehet az egyik helyen jó, a másikon rossz? Erre a kérdésre keresve a választ, érkeztem meg a Rákóczi Tsz központjába. — A siker nem ördöngösség — mosolyog Szabó György, a fiatal, húszon túli, harmincon inneni főmezőgazdász. — Hatszor poroztunk, négyszer permeteztünk és kötöztünk, háromszor kapáltunk. — Hogy győzik ezt a hatalmas munkát? — csodálkozom, mert magamban a területet próbálom egyeztetni a hallott adatokkal. — Emberi erővel nem is győztük volna — titokzatosko- dik a főmezőgazdász. — De hát a repülőgép ... __ „..? — I gen! Jobb, olcsóbb és gyorsabb a kézinél. Amíg egy hold kézi permetezés 350 foBALCZER ELEMÉR: Intimitások a mosogatásról — A száműzött tejesüveg Egy gép, amely ért a pénzhez Trollháttanban, egy negyvenötezer lakosú, festőién szép városkában működik Svédország legnagyobb erőműve. Csaknem az egész országot ellátja villamos energiával. Amikor ott jártam, ugyancsak meresztenem kellett a szemem és a nyakam, hogy lássak valamit. Rajtam kívül ugyanis még 35 ezer turista állt léleg- zetfojtva a vattenfallnál. Lenyűgöző látvány, amint megnyitják a vattenfall, vagyis a vízesés útjában álló óriási, ezüstszürkére festett vaskapukat. Másodpercenként mintegy hatszázezer liter víz zúdul alá, fehér tajtékokat hányva a vörös-fekete sziklákra. Minden kétórában kinyitják a vatten- fallat, hogy a felduzzasztott víztömeg átadja roppant erejét a hatalmas, nesztelenül surranó turbináknak. Megnéztem a pirosra festett, félelmetes gépóriásokat. Ezüstszürke, bonyolult csőrendszer hálózta be a modern, impo4 MPVJS&G Í1965. szeptember 9., csütörtök zóns méretű géptermeket. A svédek mesterien hasznosítják a víz energiáját. Svédországban sok vízienergiával működő erőmű van. Érdekes, hogy Trollhättan a villamos áramot nem a saját erőművétől, hanem Vargöből, egy közeli, kisebb telepről kapja. (Hja, kérem, senki sem próféta a maga hazájában...) Jártam Trollháttanban azon a kiállításon is, ahol bemutatták az elektromosság felhasználását a háztartásban. Egy nagy parkban, kis, csörgedező patak mentén, a svéd villamos társaság épített két villát. S kisorsolta három családnak. A kisebb villában egy, a nagyobban két család lakik. A lakások pazarul vannak berendezve. Teljesen villamosították. Villanytűzhely, elektromos hűtőszekrény, mosogatógép és más hasznos háztartási eszköz van a lakásban. A svéd háziasszonynak, aki ilyen villamosított, modern konyhával rendelkezik, nem gond a háztartás. Ha történetesen el akar menni hazulról, megcsavar két gombot, a többi már az automatika dolga. Mire hazatér, az ételt a tűzhely megfőzi, automatikusan melegen tartja, vagy elzárja önmagát Az így készült étel azonban kissé „borsos”, ugyanis a tűzhely ára 1075 korona (kb. 4800 forint.) IJíem gond a mosogatás sem. A , konyhaszekrénybe épített mosogatógép 40 perc alatt egész halom edényt automatikusan elmosogat. A gép belse- jében rozsdamentes acéldrótból készült edénytartók vannak. Az edényeket belerakják s ejgy kis sótartószerű tartályba mosogatóport szórnak. Beállítják a kapcsolót, s a háziasszony akár el is mehet hazulról. A gép nemcsak elmo- sogiat, hanem el is „törülget”. Yégignéztem egy ilyen mosogatást. Megpróbáltam a kákái) csomót keresni, vagyis valami hibát találni a gép munkájában. Azonban felsül- tem. Nálunk a legjobban idomított férj sem végez különb munkát a mosogatógépnél. S mivel nemcsak a lelkek, hanem a zsebek mélyére is szedetek nézni, íme egy kis statisztika: Ha egy háztartásban pl. teljes 24 órán át bekapcsolják a rádiót, a tv-t, a hűtőszekrényt, a villanytűzhelyet és a mosógépet, az összes berendezés együttvéve 57 őrét, vagyis 2,56 forintot fogyaszt. A svéd áramról ezek szerint elmondhatjuk: olcsó és nem ráz. ★ A svédeknek bámulatos a kereskedelmi érzékük. Ügyszólván az egész világgal üzleti kapcsolatban állnak. Mint kedves ismerősöket üdvözöltem az üzletekben a tokajit, a kecskeméti barackpálinkát és az elismerten kiváló magyar campingcikkeket. Az üzletek túlnyomó többsége önkiszolgáló rendszerrel működik. A bevásárlás meglepően gyors. Alig hittem a szememnek, hogy szombaton délelőtt csúcsforgalom idején tíz perc alatt vettünk húst, tojást, kenyeret, sajtot, gyümölcsöt és egy kiló fagylaltot. Nem kérem, nem sajtóhiba! Valóban egy kiló volt, remekül becsomagolva (nem olvad el útközben, pedig még jó ideig kocsikáztunk a városban, mielőtt hazaértünk). A svéd kereskedelem kulturáltságára jellemző a nagyfokú higiénia. Mindent gondosan és ízlésesen becsomagolnak. Uram bocsá’ még a kenyeret is...! Sőt a tejet is becsomagolják. Persze nem üveggel, hanem üveg nélkül. Nem, -kérem, nem vagyok berúgva. Az a három pohár skót whyski, amit e sorok írása közben fogyasztottam, a tanú rá, Svédországban valóban száműzték a tejesüveget. Nem kell üvegbetét, nincs üvegmosás. Mi több, nem lehet az üzletekben vizezni, hamisítani a tejet, mint nálunk. A tejet ugyanis háromszögletű, gúla alakú papírtasakokban hozzák forgalomba, amelyek légmentesen zártak. Csak a háziasz- szony férhet a tejhez. Levágja a tasak tetejét és öntheti a tejet. Azután eldobja a papírt. A papírról jut eszembe. Ha az ember Svédországban bevásárol, az árut egy nagy füles papírtasakba rakja, amit az üzletek természetesen ingyen adnak a vevőnek. Én először nem mertem belerakni a vásárolt árukat, mert féltem, hogy elszakad a tasak füle, s odalesz a tojás. A pénztárosnő bátorító mosolyára azonban erőt vettem magamon és óvatosan belepakoltam a burgonyát, a tojást, a tejet és egyebeket. S ... nem szakadt le a tasak füle. Igaz, hogy a svéd acél világhírű. Na, azért a svéd papír se kutya... Az áruházakban, hogy a vevőnek ne kelljen cipekednie, praktikus, gumikerekű, köny- nyű kis kocsik vannak. Sőt nemcsak az árunak van a kocsiban hely, hanem a mamák ifjú csemetéinek is. A vásárolt árut az ember lerakja, s futószalag viszi a 'pénztárosnő elé. A pénztárosnő egy gombnyomásra —amelyet a lábával működtet — mozgásba hozza a szállítószalagot. A pénztárgépbe bele- blokkolja, hogy milyen pénzzel fizetett a vevő és mennyi a vásárolt áru értéke. Egy tízkoronással fizettem. Hat korona és 40 őrébe került, amit vásároltam. Vártam, hogy a pénztárosnő visszaad. Az azonban már egy másik vevő áruját blokkolta. Elképedten meredtem rá. Hát hol van az a híres udvariasság, amit a svéd kereskedelemről lépten-nyo- mon hallottam?! Láttam, hogy körülöttem lopva mindenki mosolyog. S akkor vettem észre, hogy a pénztárgép oldalán van egy kör alakú tányér, benne a blokk és a visszajáró 3 korona 60 őre! Még ilyen fránya masinát... a pénztárosnő helyett visszaadott, s milyen jól számolt. Meg nem kérdeztem már, hogy hány osztályt végzett. (Folytatjuk) rintba kerül, addig a repülőgéppel végzett kétszeri permetezés, vagy porozás csak 72 forintba kerül. Ezenkívül nem tiporják le a talajt és eső után, amikor a lovas fogatok nem tudják szállítani a vizet, a gép szabadon, időkiesés nélkül dolgozik. — Más titka nincs a szép termésnek? — feszegetem tovább a kérdést. — Nincs titkunk, de előrelá- tóak voltunk. Amikor láttuk, hogy a kedvezőtlen időjárás veszélyezteti a termést, minden erőt a védelmére fordítottunk. Igaz, akkor egy kissé gyomos lett a szőlő. Amikor azonban megmentettük a termést, a talajmunkára fordítottuk a gondot. így most tiszták a sorok és a termés is megmaradt. Hát ezért tiltakoztam a „titok” szó ellen, meri csak szervezés kérdése az egész... És ahogy tovább gombolyítjuk a beszélgetés fonalát a tízmillió oltvány sikeres nevelésével kapcsolatosan, egyre inkább rájöttem, hogy itt nem fedezek fel semmiféle új dolgot. — A gyenge oltvány hatványozottabban érzékeny az időjárás viszontagságaira, mint az egyéb növény. Ellensége a hideg is. Nevelése nagy gondosságot kíván. Ezért adják ki Abasáron családi művelésre az oltványt. Alaposan meggondolják még azt is, hogy ki mennyit kapjon. Mindig az előző évben végzett munka a döntő. Minden évben értékelik az eredményt és a Ifl legjobb termelő oklevelet és kitüntetést kap. — De az emberek ügyelik egymás területét is, és szégyenkezhet az, aki hanyagol. Mulasztás azonban ritkán fordul elő. Anyagi érdek is fűződik a jó munkához, mert gyakori eset, hogy minden tízezer oltvány után 6—8 ezer forint prémiumot kap a termelő. No de meg is dolgoznak érte! A nyár folyamán volt olyan csapadékkal vegyes napsütéses nap, amikor egy-egy munkafolyamatot kétszer kellett megismételni. Ezért szép az oltvány Abasáron. Igaz, a lombozata nem olyan dús, mint tavaly volt, de a gyökérzet körkörösebb. Ha azonban mégis lenne anyagi kiesés az oltványnál, azt bőségesen pótolja a szőlő. Milyen egyszerűen hangzanak a leírt szavak! A tények azonban sok milliós bevételt; elégedettebb embereket tálcáig nak. Amikor ismét összegezem a Szabó György főmezőgazdász- szal folytatott beszélgetést, két alapigazság köré fonhatom a gondolatokat, az abasári siker titka a lelkiismertes munka és a jó irányítás. Laczik János
