Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-08 / 211. szám

Házról házra 1 Vita a lépcsőházban M Kinek jó, ha bömböl a rádió ? ■ Van szemétgyűjtő, de minek ? ■ Mikor lehet rázni a portörlőt ? Városainkban évről évre több család jut megfelelő lakásvi­szonyok közé, költözik új la­kásba. Többségükben olyanok, akik azelőtt egyedül, vagy leg­följebb másodmagukkal laktak és nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a városi jelle­gű lakóházak életét, az együtt­élés szabályait. Emiatt sok a súrlódás, a békétlenkedés és gyakran előfordul, hogy csalá­dok — éppen e szabályok be nem tartása miatt — évekig ha­ragos viszonyba kerülnek, gyű­lölik egymást. Mit lehet tenni? És lehet-e egyáltalán tenni va­lamit? Ezekre a kérdésekre ke­resünk választ, de előbb bemu­tatunk egy-két esetet, nevek nélkül, sok tanulsággal. Eger új lakótelepén, egyik barátom lakásán beszélgetünk. Bevallom, rosszkor érkeztem, mert a kisebbik gyerek man­dulagyulladással ágyban fek­szik és lázas. Kapcsolatunk ré­gi, úgyszólván családtagnak tekintenek, nem zavarom őket, ha félórácskát maradok. Az asszony félig becsukja a gye­rekszoba ajtaját és alvásra biztatja a lázas gyereket. — Aludj csak el, Pistike. Majd meglátod, utána jobb lesz! Halkan beszélgetünk. Pali barátom kávét darál, de né­hány perc múlva a folyosóról éktelen kiabálás, majd csöröm­pölés hallatszik. Pistike fel­riad, barátom és felesége ször- nyűlködnek. — Mi történt? — A szomszéd... Szinte mindennapos eset. Féltékeny a feleségére, iszik és veszekszik. Hogy a csörömpölés mi volt? A folyosóra kirepült egy tá­nyér ... ★ A Gólya utcában felugróm Jancsiékhoz. Lassan, kényel­mesen megyek, elgondolkodva olvasgatom az ajtókon levő táblákat. Egy negyven körüli férfi megy, illetve áll előttem az első emeleten. Éppen cipő- tisztítással foglalkozik, még­hozzá olyan módszerrel, hogy a cipő talpát a lépcső szélé­hez dörzsöli és így próbálja megszabadítani a sártól. Ez si­kerül is, majd dolgavégzetten becsönget az egyik ajtón ... Ügy látszik, hazaérkezett.!'. ★ Pannika régi ismerős. Nemrég költöztek Gyöngyösön új szövetkezeti lakásba és fér­je is boldog, elégedett. — Végre, a magunk gazdái dobálják el a szemetet; ahol éppen járnak. Az udvaron, a lépcsőházban. Dinnyehéj, alma­csutka mindenütt... — Egy műszerész is lakik mellettünk, egész éjjel fusizik. Valamit köszörül, vagy csi­szol, majd a falra mászik a családom. Amikor szóltunk neki, azt mondta: — Ez itt szövetkezeti lakás. Itt azt te­szek, amit én akarok... Néhány példa csupán. Ilyet és ezekhez hasonlót szinte minden lakótelepen lehet találni. És olyan emberek is szép szám­mal, akik nap mint nap meg­keserítik lakótársaik életét. De mit lehetne tenni? A válasz túl tömör és túl egyszerűnek látszik: meg kell tanítani az embereket új környezetükben, új módon élni. A pedagógiai mód­szer a következetes nevelés, a jó példamutatás lehet és ha ezek nem segítenek, akkor a házirend vétői ellen adminiszt­ratív úton is fel kell lépni. A pesti bér házakban már köny- nyebb. Ott már az embereknek a vérükben van az együttélés minden szabálya. De vidéken? Szoktatni és nevelni kell őket, Hogy kinek? Mindenkinek, aki erre csak alkalmat és lehetősé­get talál. Az eredmény nem maradhat el. Szalay István Egy kérdőív — amihez fantázia kell Vigyázzunk a gyermekekre! A minap már iskolából ha­zatérő gyerekek népes, zajos csoportjai lepték el Gyöngyö­sön a Fő teret. Az egyik kis­fiú, nem ügyelve maga elé, nekiment az alacsonyra füg­gesztett postaládának. Csú­nya, vérző seb a homlokon.. sírás ... csoportosulás... A leírt epizód adta a gon­dolatot, hogy felkeressem az Állami Biztosító gyöngyösi fiókját, hogy némi tájékozta­tást nyerjek a tanulók bal­esetbiztosításával kapcsolat­ban, mert sajnos sok a gyer­mekbalesetek száma. Egy­részt, mert sok esetben figyel­metlenek a gyermekeink, más­részt, mert egyre több a gép­jármű, de egyre több a kerék­páron száguldozó gyerek is. Nem utolsósorban pedig, hogy virgoncok, mozgékonyak és egészségesek a gyerekeink. — Igen, a felsorolt tényezők mind hozzájárulnak a gyer­mekbalesetek szaporodásához, — mondja a gyöngyösi fiók vezetője. — A biztosítás díja nem sok, mindössze évi 5 fo­rint. A befizetett biztosítási díj összegét minden évben meghaladja a balesetek után kifizetett összeg. A szülők és a pedagógusok feladata, hogy oktassák, figyelmeztessék a gyerekeket a balesetet rejtő mozzanatokra. A biztosítás után járó kár­térítés nem ad mindenre meg­oldást, Megkíméli ugyan a szülőket az anyagi kiadások­tól, de nem tudja eltörölni a gyermek testéről a sérülési nyomokat, amelyeket eseten­ként egész életében vigyázat­lanságának bélyegeként visel­het. A felnőttekre hárul a fel­adat, hogy bizonyos óvó sza­bályokat rögzítsenek a gyer­mek tudatában a közlekedés­sel, a játszótéren való visel­kedéssel kapcsolatban. Fontos tehát, hogy gondot fordítsunk a megelőzésre! (létezik) / Negyedév után újra Karácsondon A kérdőívek kitöltése nem a legszórakoztatúbb jeladatok közé tartozik. Ilyenkor min­dig a bürokráciát emlegetjük. Nem tudom, tudna-e valaki olyan kérdőívet mondani, amit szívesen töltött már ki? (Lehet, hogy van ilyen, például az út­levélkérő lap, vagy az sem?) S most van egy kérdőív, amit szívesen töltenék ki. Ezen az íven nem az vonja magára a figyelmet, hogy a téves be­jegyzéseket a törvény büntet, hanem a „Kedves barátunk!” megszólítás. És az, hogy . -ír­ja meg véleményét...” a vá­laszokban. Jó dolog a véleménynyilvá­nítás, leginkább az olyan, amit f igyelembe is vesznek, mint eb­ben az esetben — az egri ifjú­sági klub vezetőségének kérdő­íve ezért készült. Véleményt kérnek — négy­száz ifjútól, akik a klub tagjai lesznek —, hogyan, mikor, hol, mit és kivel rendezzék a klub programjait. Kitöltéséhez semmi egyéb nem kell, csak egy valami iránti érdeklődés — fantázia. Érdek­lődése, fantáziája pedig ifjúsá­gunknak van bőven — különö­sen akkor, ha nincs megsza­bott és szűk korlátok közé szo­rítva. S ez a kérdőív — bár holt papír és betű — mégis élő példa arra, ahogy kommunista ifjúsági szervezetünk a régi, sablonos „muszáj”-foglalkozó-- sok helyett ezt az éppen ellen­kező irányzatú, igen ötletes és jól szerkesztett kérdőívet az if­júság újszerű klubfoglalkozá­sainak szolgálatába állítja. Itt mindenki megtalálhatja, amit keres, amit szeret, ami­hez kedve van. Csak bátorság, nyíltság és érdeklődés, meg fantázia kérdése az egész. Például: „Milyen érdekessé­gekről szeretne hallani? Milyen filmet, színdarabot nézne meg szívesen? Milyen ötleteket tudna adni a klub sikeres, színvonalas életéhez? Miről vi­tatkozna, fiatalokkal, idősek­kel? Mi a kedvenc foglalko­zása, hobbyja? Ki az az író, költő, zeneszerző, festő, szí­nész, akivel szívesen elbeszél­getne és miről? .. ” De ezek nem egyszerűen közvéleménykutató kérdések, ahol a válaszok elemzésére, ki­értékelésére csak a statisztika miatt gondolnak, hanem itt a statisztikai összesítés egy élő és működő ifjúsági klub prog­ramkialakítását szolgálja. Fantázia kérdése az egész — s ki ne venné elő elképzeléseit, ha saját magáról van szó — egy klubtag hogyan képzeli el klubját? Csak bénító reflexek és rossz hagyományok ne gá­toljanak. S nem is kell attól félni, hogy a kérdőív kitöltése után a téves adatokat a törvény bün­teti — mert itt egyszerűen nem lehetnek téves adatok. (—vits) „A PRÓBA ESZTENDEJE — az esztendő próbája Karácson- don” címmel ez év május 30- án írtunk a karácsondi Kossuth Termelőszövetkezetben tapasz­talható rendellenességekről, hi­bákról, arról, hogy ebben a jó hírű tsz-ben tavaly nem min­dig volt meg a közös akarat és az egyetértés a vezetést és a munkát illetően. Ebben az írá­sunkban több esetben elma­rasztaltuk a tsz vezetőségét, de a tagságot is azért, mert apró, szinte jelentéktelennek tűnő dolgokból, eseményekből csi­náltak „ügyet”, ugyanakkor en­nek hátterében gyakran elfe­lejtették megoldani az egész gazdaságot érdeklő problémá­kat. írtunk arról is, hogy sok az ellentét és a cívódás közöttük, s tekintélyét vesztette a biza­lom Vajon mit változott azóta a helyzet? Közelebb kerültek-e egymáshoz az emberek, s ha igien, akkor hogyan mutatkozik ez meg a napi munkában, ered­ményekben? — Igyekeztünk és igyekszünk most is megértetni magunkat az emberekkel — mondja Tóth József tsz-elnökhelyettes, aki­vel az irodában beszélgetünk a szövetkezet mindennapi életé­BALCZER ELEMÉR: A legszebb svéd lány a lábaim előtt Hódítás csak papucsban A svéd nők. _______ Magunk között szó lva, feltűnően szépek. A leg­szebb svéd lányt Göteborg előtt pillantottam meg. Éppen a vo­natablakból bámultam a svéd mezők üde zöldjét, amikor nyílt az ajtó. S megjelent a lány. Talán 18 éves lehetett Magas volt és karcsú. Lágyan omló szőke haj... valószínűt- lenül mély, csodálatos kék szemek és ... a ... járása. Ben­ne volt a gazella könnyedsége, a párduc nesztelensége és a... izé... szóval. ■. értik, ugye, A legcsodálatosabb jelenség, akit valaha is láttam. Amitől hevesebben dobog a szív, va­dul lüktet a vér, s kiszárad az ember torka. S önkéntelenül is az az érzése, hogy nem áll jól a nyakkendője. Mondom, ' ilyen lány volt. S az előttem ülő két középkorú férfi, mint­ha mi sem történt volna, nyu­godtan beszélgetett tovább. A másik oldalon egy pulóveres fiatalember unottan lapozga­tott az újságban. Hogy népies szóhasználattal éljek: megállt bennem az ütő. Mi ez, kérem?! Hát már telje­sen kihalt a hölgyekkel szem­beni udvariasság ebben a fes­tőién szép országban? Hiszen 1 mpümg 1965. szeptember 8., szeiáa ez a gyönyörű lány csomagokat cipel... !! Termetemet meghazudtoló fürgeséggel már éppen fel akartám pattanni a helyemről, hogy egyetlen, férfias mozdu­lattal elhelyezzem a pakkját a csomagtartóban.' Mielőtt azon­ban szolgálataimat felajánlhat­tam volna, a szép lányt hozzám lépett. A lábaimhoz hajolt. S egy elbűvölően kedves, bocsá­natkérő mozdulattal kiszedte a hulladékgyűjtőből az üres konzerves dobozokat és egye­beket A meglepetéstől szinte hipno- tizáltan követtem minden mozdulatát. Úristen, hogy el­kallódnak itt a nők. Mire vihetné ez a szép lány nálunk... Két kézzel kapfta utána a vendéglátóipar, avagy lehetne reprezentatív titkárnő egy igé­nyes szövetkezetben. Tovább megyek. Lefestené odahaza va­lamelyik divatos absztraktfes­tőnk. Eljutna a képe a Louvre- ba, sőt bejárná az egész vilá­got a róla készült festmény. Lány — hulladékkal. ★ Svédország olyan tiszta, mintha mindennap Hypóban fürösztenék. Az volt az érzé­sem; itt minden vadonatúj. A svédek imádnak festeni. Az Stockholmi-utcarészlet egy. felhőkarcoló árnyékában —. olajos hordók is piros-sárga színekben pompáznak a rakodó­helyeken. Egyetlen ütött-kopott vagy elhanyagolt épületet sem láttam. A gyárak is kül­sőleg inkább lakóházakhoz ha­sonlítanak. Modern vonalúak, hangulatos pasztellszínre van­nak festve. Bámulatos rend uralkodik nemcsak a munka­termekben, hanem az udvaro­kon is. S minden ablakban vi­rág! Az utakat modern, nagy tel­jesítményű gépek tisztogatják. S hogy munkájukat zavartala­nul és teljes mértékben elvé­gezhessék, bevezették a nap­tár szerinti ,,parkering”-et. Vagyis: páros napokon csak páros, páratlan napokon csak páratlan oldalon parkírozhat­nak a kocsik. Kolumbusz to­jása. ugyebár. Hatalmas úttest­festő gépek járják az ország­utakat, s különböző színű köz­lekedési jeleket festenek az úttestre. Pontosan tájékoztat­ják a gépkocsik vezetőit: mi­kor és hol lehet előzni, mennyi az útszakaszon a megengedett sebesség. Svédországban a nemzeti­szín: a kék és a sárga mellett a piros dominál. A svédek mesterei az úgynevezett „folt­hatásoknak”. Tudják, mit mi­lyen színnel fessenek. Érdekes például, hogy a gazdasági épü­letek, csűrök, istállók szinte „uniformizálva” vannak: az egész országban egységesen téglavörösek. Még egy közön­séges benzinkút is valósággal látványosságszámba megy. Ezek után elképzelhető, hogy a svédek milyen nagy becsben tartják a lakásukat. A lakásban nem járnak az ut­cán hordott cipőben. Az elő­szobában levetik a cipőt. Csak papucsban közlekednek a la­kásban, mennek a hálószobá­ba. Mindebből következik: ha itt valaki közelebb akar kerülni szíve hölgyéhez, ne feledkez­zék meg a legfontosabb kellék­ről. Vigyen magával — papucsot. (Folytatjuk) rol, a munkavégzésről es a tervteljesítésről. — Nem igaz az, hogy csak a presszóba jártunk; törődtünk és törődünk most is a szövetkezet ügyeivel. Jegyzetfüzetet, beszámoló je­lentést, kimutatást vesz elő és ebben lapozgatva mondja: — Felülvizsgáltuk a háztáji ügyét. Mintegy 100 embernek orvosoltuk a panaszát. Igaz az is, hogy húsztól megvontuk a földet, mert jogtalanul volt a birtokukban és nem dolgozták. — A RENDKÍVÜLI CSAPA­DÉKOS, rossz időjárás ellené­re ebben az évben szinte min­den munkát sikerült időben el­végezni — magyarázza. — Szán­tás-vetés után a növényvédel­mi munkákban sem volt külö­nösebb akadály. Az emberek megértették, csak akkor lehet osztani, ha azt előbb munkával előállítjuk. Az aratást augusztusban be­fejeztük. A búza 13,40 mázsát hozott holdanként. Ilyen ma­gas átlagtermést még soha nem értünk itt el. Sikerült is a ter­vezettnél közel 10 vagonnal többet átadni az államnak. A szőlőnk is szép. Jó termésre számítunk. Hasonlóan jól fejlődött az állatállományunk is. Istállóát­lagukat tejből sikerült 9 liter­ről 13 literre növelniük. Ezt az állatállomány minő­ségjavításával és a takarmá­nyozás ésszerűsítésével sike­rült elérni. Ez viszont azt je­lenti, hogy a tervezett összbe­vétel 34 százalékát az állatállo­mány meghozza, hiszen a ser­tésállományuk is kiváló, nyolc hónap alatt átlagban 115 kg-ra hizlalják a sertéseket. Mindent egybevetve: a gaz­dasági mutatók már most jel­zik, hogy az év végén lesz mi­ből osztani. Ügy mondják; a tervezett 42 forint munkaegysé­genként meglesz ebben a közös gazdaságban. Mindez örvendetes és bizta­tó. Nyugalomra és a további szorgos munkára serkentő alap. Nem véletlen tehát, hogy ma már sikerült azon az úton elindulniuk, amelynek a végén megteremthetik a nyereséggel záró, szorgalmas, egymást meg­becsülő tagokból álló termelő­szövetkezetet. Jó volt és hasz­nos a három -turnusban meg­rendezett balatoni kirándulás. Közel 150 ember pihente ki az idei m un Ica fáradalmait és gyűj­tött erőt az őszi nagy munkák­ra, amelyet itt is el kell már végezni: 1120 hold szántását, vetését, 100 hold cukorrépa sze­dését, a szőlő szüretelését, stb. — A feladatok végzésére fel­készültünk — mondja Tóth Jó­zsef búcsúzóul — már 700 hol­dat felszántottunk, 22 erőgé­pünk van, s ha az idő engedi, egy hét alatt végezni tudunk a vetéssel is. TERMÉSZETESEN mind­ezekből nem lehet eldönteni, hogy mennyire javult a hely­zet Karácsondon, de a rövid há­rom hónap eredményei alapján lehet következtetni arra, hogy­ha így haladnák tovább, nem lesz baj, elérhetik célkitűzései­ket. További szívós munkára, megértésre, az emberi kapcso­latok elmélyítésére van azon­ban szükség ahhoz, hogy ez így is legyen, s az esztendő próbá­ja akkor nem a próba, hanem a siker esztendeje lesz a kará­csondi Kossuth Termelőszövet­kezetben. (Fazekas István) ; ; lehetünk. Érdemes volt spó- ; rolni, mert ha nehezen is, de . megvan az új lakás. —És maga, Pannika, hogy érzi magát? — Köszönöm jól, csak... — Kicsi talán a lakás? — Nekünk pontosan megfe­lel. Hanem a felső és a mel­lettünk levő lakótársaink okoz­nak mindennap valamilyen meglepetést. Egyikük rendsze­resen „nyakunkba” rázza a porrongyot. Az erkély tele van piszokkal. A felső szomszéd a második emeletről csak úgy „kilöttyinti” a vizet az udvar­ra. A múltkor nyakon öntöt­ték a postást... Irtó nagy cir­kusz volt, de azóta is maradt minden a régi... Hatvanból panaszos levél érkezett. Az új lakótelep egyik lakója panaszkodik, hogy a la­kók jelentős része nem tartja be az együttélés szabályait. Többek között ezeket írja: — Tenni kellene valamit So­kan azt gondolják, hogy tömb­házban is úgy élhetnek, mint­ha egyedül volnának a vilá­gon. A szomszédom éjfélig bömbölteti a rádiót és nem hajlandó többszöri figyelmez­tetésre sem lehalkítani. — Nagyot hallok — azt mondja. A házmester már többször kilátásba helyezte a büntetést. — Nézzék meg a mi lépcső- házunkat. Van szemétgyűjtő, de minek? A legtöbben ott »

Next

/
Thumbnails
Contents