Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-08 / 211. szám

Társadalmunk emberének ■ a tenni akarás a jellem­zője és azt is hozzátehetjük még, hogy dolgainkban általá­ban egyetértéssel találkozunk. Mindennek tudatában hajla­nak jó néhányan arra, hogy kijelentsék: ezek után mire sükséges a vita, az érvek, el­lenérvek csatája a meggyőzés­re? Hiszen az emberek olyan fejlettek, hogy nincs szüksé­gük örökös bizonygatásra, tud­ják maguktól is, mi a teendő­jük. A türelmetlenebbek így ér­velnek: minek a könyörgés, magyarázkodás, ki kell adni az ukászt és kész. Mások „Elég a demagógiá­ból!” felkiáltással intik le az emberi aggályokat, javaslato­kat, bírálatokat s nem hajlan­dók figyelembe venni, hogy mai életünk is adhat keserves leckéket azok számára, akik úgy hiszik; ma már lemond­hatunk az érvek fegyveréről. E nézetekkel ellentétben a gyakorlat ma is azt mutatja; az emberek meggyőzése egyen­lő a mindennapok csatáiban való győzelemmel. Mint ahogy azt a példák is mutatják. Markazon történt, nem is olyan régen, hogy az új telepí­tési szőlők művelése nem ha­ladt megfelelő ütemben. Az emberek hajlamosabbak vol­tak a már termőre fordult sző­lőt ajnározni és úgy látszott, veszélybe kerül a majd egymil­lió forint kölcsönnel végzett munka eredménye. A szövetkezet vezetői ekkor fordultak a meggyőzés eszkö­zéhez. Megbeszéléseken, bri- gádöszejöveteleken mondták el, ha nem gondozzák előírás- szerűén a fiatal szőlőt, azzal nemcsak a következő évek jö­vedelmét veszélyeztetik, de az állam visszavonhatja azokat a kedvezményeket is, amelyeket a telepítésnél adott. Summa summárum: vagy ápolják a fiatal telepítést, vagy elveszik 938 ezer forint. S ez a várható egymilliós veszteség rádöbbentette az em­bereket: cselekedni kell mi­előbb. És akkor egymás után ér­keztek kapások, permetezők a fiatal telepítés sorai közé s a határszélén arról győződhettek meg a felsőbb szervek, hogy a markaziak minden igyekeze­gyása legalább olyan károkat okoz, mint — mondjuk ami­kor elmulasztják a jó érvekkel felsorakoztatni a szövetkezet tagságát a közös tulajdon meg­védésére. , , Most az aratásnál is bebizo­nyosodott a meggyőzés, az ér­vek kedvező hatása a hitetlen- kedőkre. okoskodákra. A hat­vani járásban például a járási pártbizottság gépkocsival vitte ki a határba azokat a tamás- kodó szövetkezeti vezetőket, akik erősködtek: szó se lehet arról, hogy már meg lehet kezdeni az aratást! S miután meggyőződlek az ellenkezőjé­ről ott a határban, rövidesen nekieresztették a gépeket, kombájnokat a kalászosok aratásának. Példákat lehetne sorolni vég nélkül, mennyire összefügg ez a két fogalom mindennapjaink gyakorlatában: meggyőzni egyenlő a győzelemmel. Mert ha fontos, nagy, közös ügyeinkben érezzük is az egyetértést, a megvalósítás mikéntjében szükségesek, he­lyük van az érveknek, a meg­győződésnek. A közvélemény gondolkodni, vitázni akar, egészen addig, amíg -az érvek segítségével elhárítja maga elől a kétségeket, aggályokat, tisz­tázza a homályos pontokat s csak mindezek után tpd teljes energiával, igyekezettel részt venni a feladatok végrehajtá­sában. A gyakorlat figyelmezte­™ tését, bizonyítását ezért nem Hagyhatjuk figyelmen kí­vül, az egyenlet ma is áll és igaz: meggyőzni — győzni. Kovács Endre tűkkel pótolják a fiatal szőlő művelésében előforduló hibá­kat. A meggyőzés egyet jelen- ” tett a győzelemmel. Más eset. A bélapátfalvi Március 15 Tsz-ben gyakorta tapasztalhatták, hogy a mun­kából hazatérő asszonyok némi terményt visznek hazai a sza­tyor mélyére rejtve. Amikor szóvá tették e gyűjtögetés ká­rosságát, az asszonyok így há- borogtak: „Nem megy tökre a szövetkezet, ha öt cső kukori­cát hazaviszünk naponta.” És hiába volt minden inte­lem, vita, továbbra sem csök­kentek az apróbb lopások. Csak amikor nekirugaszkodtak a szövetkezet vezérkarában s kiszámolták, hogy a 107 asz- szonynál naponta több mint két mázsa kukorica tűnik el s az ilyen szerzések mennyivel csökkentik a munkaegység­értékét, akkor értették meg, hogy az öt cső kukoricák is óriási kárt jelenthetnek a kö­zösségnek, ha rendszeressé vá­lik az ilyen „önkiszolgáló” ja­vadalmazás. Mert „naponta két mázsa kukorica ...” ez már szeget ütött a fejekben s nemcsak gondolkodásra* késztette az asz- szonyokat, de felismerésre is: így valóban hamar szétherdá- lódik a szövetkezet termése, í gen, a meggyőzés haté- ■ kony fegyveréről még nincs okunk s jogunk lemon­dani. Az érvek felsorakoztatá­sáról akkor se mondhatunk le, ha történetesen megalapozat­lan követelések hangzanak el, vagy alaptalan kijelentések, hiszen ezek cáfolat nélkül ha­Megkezdték az őszi betakarí­tási munkákat és ezzel egy idő­ben a silózást is a füzesabonyi járás termelőszövetkezeteiben. A dormándi Béke Termelőszö­vetkezetben eddig már el is ké­szítettek 1200 köbméter zöld si­lóit napraforgóból és kukoricá­ból. Ez még kevésnek bizonyul és ezért még újabb ezer köbmé­tert készítenek az ősz folya­mán a silózó brigád tagjai. A füzesabonyi Petőfi Terme­lőszövetkezet tagjai naprafor­góból, silókukoricából és borsós csalamádéból eddig hatezer mázsa zöld silót készítettek. A továbbiakban még hatezer má­zsa zöld silót, a kukoricaszár betakarítása után pedig még kétezer köbméter száraz silót készítenek el. A besenyőtelki Lenin Terme­lőszövetkezetben idős szövetke­zeti tagokból alakult a silózó brigád. A héttagú brigád mun­káját gépek segítik. Cs. I. re. A brigád tagjai a félveze­tők fizikájától a német nyel­vű „Drees: Kühlanlagen” ki­adványig egy fél év alatt negyven szakkönyvel tanulmány óztak át. Egyik társunk, Marosvölgyi Gyula pedig valóságos kis ta­nulmányt írt a Heves megyei Műszaki Híradóban: „A pneu­matikus hosszméréstechnika jelentősége a nagy pontosságú gépgyártás ellenőrzésénél” címmel... A Bánki Donát brjgád tag- 1 jai a politikai továbbképzést sem hanyagolják el. Soltész Károly és Szűri Balázs jeles eredménnyel végzett a múlt évben a Marxista—leninista Esti Egyetemen. Ngm feledkeznek meg egy­más segítéséről sem. Amikor egyikük lakást épített, a mun­kákban részt vettek a brigád­tagok is. — Egy pont kivételével a brigád már tavaly is megfelelt a szocialista brigád cím köve­telményeinek. De túl szigorúan értékeltük magunkat: egy mo­zilátogatás elmaradása miatt csúsztunk el a szocialista cím­től — meséli Petrányi István­ná műhelybizottsági titkár---­Re mélhető,, hogy az idén jobban sikerül az esztendő, s a brigád megszerzi végre a ki­tüntető címet is. Simon Imre Az egri Finomszerelvény­gyár műszaki ellenőrzési fő­osztálya Bánki Donát szocialis­ta címért küzdő brigádjában meós, statisztikus, könyvelő, technikus és mérnök dolgozik együtt jó kollektívában. Egy bejegyzés a naplójuk­ban: „A brigád 1965. második félévének sikeres teljesítése ér­dekében pótfelajánlást tesz. Vállaljuk, hogy gyártmánya­inknál újabb ezer normaóra, a selejtanalitikai és műszaki in­tézkedésekkel pedig 120 ezer forint megtakarítást érünk el.”* — Hogyan tudják ezt a nagy jelentőségű vállalást teljesíte­ni? — Nem boszorkányság ez, — adja meg a választ Tóth Ist­ván brigádtag. — Például a brigád felajánlásában vállalt két újítás helyett eddig már 5 elfogadott újítást nyújtottunk be, amelyekből a megtakarítás 120 eater forint A gyáron belül állandó figye­lőszolgálatot tartunk. Műszaki őrjáratunk mindennap megfor­dul a kompresszorgyártó 31-es üzemben. Nyomon követjük a gyártásközi ellenőrzési problé­mákat, hogy azokra megoldást találjunk. Megtudtam, hogy a brigád tagjai az alkatrészek műveleti ellenőrzésének meggyorsításá­ra olyan eljárást dolgoztak ki, amivel az ellenőrzési idő ötödrészére csökken. A koope­rációból érkező kompresszor­motorok állórészének javításá­ra is gazdaságos módszert ta­láltak. A brigád tagjai nagy gondot fordítanak szakmai továbbkép­zésükre is. Isoczky Dénes a Budapesti Műszaki Egyetem hűtőszak­mérnöki karán levelező. Soltész József brigádvezető, Bárdos Alfonz és Csattos István a középfokú meo-tanfolyamon tanul. — Szeretjük a műszaki iro­dalmat, — mondja Szűcs Im­Több mint százezer középiskolás felrételéről döntenek a StlSZ-szervezetek Az új tanévben több mint százezer fiatal érkezett az út­törőcsapatok ajánlólevelével a középiskolák és a szakmunkás- tanuló intézetek KlSZ-szer- vezeteihez. Szeptembertől ugyanis — a KISZ hatodik kongresszusának határozata alapján — nem az általános iskola nyolcadik osztályában, hanem - a gimnáziumokban, technikumokban, illetve szak­munkástanuló intézetekben veszik fel a Kommunista If­júsági Szövetségbe jelentkező 14—15 éves fiúkat és lányokat. Az elsősök a következő he­tekben baráti összejövetelek sorozatán ismerkednek iskola­társaikkal, a KISZ-szervezet életével, munkájával és azok­kal a követelményekkel, ame­lyekkel ifjú kommunistaként meg kell felelniök. Felvételük­ről a második, a harmadik és a negyedik évfolyam alap­szervezeti tagggyűlésein dönte­nek, s általában az úttörőcsa­patok volt tisztségviselőinek, legszorgalmasabb munkásainak kérelmeit tárgyalják elsőként. Legkésőbb november végéig mindenütt megalakítják az el­ső osztályosok alapszervezeteit, majd még a téli szünet előtt megtartják az KISZ-tagok ün­nepélyes fogadalomtételét is. SZAMOS RUDOLF Semmit sem változott, gon­dolta az ember. Most is olyan takaros. A bokája még mindig karcsú. Hányszor rajta feled­kezett, amikor Mariska a lu­gast szüretelte, és a gang pár­kányára mászott. A lugast nem engedte senkinek meg­szedni. Azt '‘tartotta, egyedül csak ő ért hozzá. Minden für­töt külön rakott, mintha hí- mes tojás lett volna. Utána felaggatta a padláson, ahol ka­rácsonyra olyan édes töppedt lett, mint a valódi mazsola. Ha ez a lugas nem lett volna, ta­lán minden másként alakul... Mert a pipázást sem szerette Mariska, de azt még eltűrte volna. Beletörődött már, hogy esténként, lefekvés előtt rá­gyújtson, és csak azért zsörtö­lődött, mit szöszmötöl annyit. Az asszony azután rendszerint nyugodalmasan aludt addigra, mire ő melléje került... De hát mi mással- magyarázkodott volna előtte, ha nem a pipá­val. A lugasügy azonban szomo­rú véget hozott. Az őszön le-z harmadéve, hogy igen szép termés ígérkezett. Nem tudott ellenállni a kísértésnek: reg­gelente, amint pirkadni kez­dett, néhányszor* kilopódzott és felmászott a gangdeszkára, mert legfelül, a fiatal hajtáso­kon lógtak a legszebb fürtök. Nem csinált ő nagy kárt abban a lugasban. Itt-ott csipkédét? csak néhány szemet, de inkább a pálinkát kívánta volna meg, ne a szőlőt, mert egyszer Ma­riska rajta fogta. A forróság most is végigfut a hátán, ha arra gondol és pusztán szeren­cséje, hogy az ijedtségtől a ma­gas gangról le nem esett. Ez még hagyján, de Mariska vén, pipás szőlőtolvajnak nevezte. Még ma is emlékszik minden szavára: „Holnap szedi a sá­torfáját és mehet ahova akar.” Hova mehetett volna. Leköltö­zött a telek aljába, az őrbódé­ba. amolyan sufniszerű tákol­mányba és a temető lakóit őrizte, ha ugyan szükségük volt az ő őrködésére, mert azo­kat ugyan ki akarná ellopni? Zj 1965. szeptember 8., szerda Napközben öntözte a sírokat, gyomlált, megélt ő abból. Most, hogy a víz elöntötte a lapost, jó ideig nem lesz szükség az öntözésre. Kulcsnyikorgás térítette vissza gondolataiból. Az asz- szony szélesre tárta előtte az ajtót. Az ablakon beszűrődő világosságban csak a szobában levő tárgyak körvonalait látta. Papucsát a küszöb előtt hagy­ta és belépett a nyitott ajtón. És ekkor megérezte, hogy itt semmi sem változott. Minden a régi, helyén van. Középütt az asztal, körülötte a négy sásío­natú szék. Jobbkézről a fa’ mellett a polc, beljebb a kél nagyszekrény, és szemközt a két ágy. Az asszony a széke! az ágyhoz húzta, hogy az em­ber rárakhassa a ruháit. And­rást három esztendő után újra körüllengte a frissen mosotl ágynemű szaga. Nagyot szip­pantott és kinyújtotta meggém- beredett lábait. Amint szem­pillái lecsukódtak, úgy érezte nagy, sárga vízen úszik, ami­ből csak a puha dunyha vilá­gít ki és aminek csücskei a megáradt víz két partjáig ér­nek. a felső szomszédhoz, ha vala­mi baja esett. Az asszony nem mozdult és nem szólt. Kezét kékfestős vá­szonköténye alatt fonta össze, és úgy állt kissé előre haj- lottan, mint az országút men­tén a kőbe faragott Mária. Az ember pipája után kutatott, és hallgatott. A csendet végül az asszony törte meg. — Leg­alább egy pokrócot terített volna magára. Vagy azt hiszi, még mindig húszéves? András a meglepetéstől nem is tudta, mit válaszoljon, az­tán komótosan papucsba búj­tatta a lábát és feltápászko- dott. — Iparkodjon már, — nó­gatta az asszony, és szeme odébb, a bokor tövén meg­akadt egy összekötözött ba­tyun. Az öreg lópokróc — gondolta. Esténként a göcsör- tös lócára szokta teríteni a ház előtt. Szó nélkül nyalábolta fel a batyut és a töltésen el­indult lefelé. Az öreg, mint az alvajáró, utána. Lába, mintha felmondta volna a szolgálatot, kacsázó döcögőssel alig tudta követni az asszonyt. — Vigyázzon, — szólt hát­ra Mariska, — erre mór víz van. A téglákra lépkedjen. Az agyagos, átázott föld cup­pogott lépteik nyomán. Az asszony oldalt megmarkolta a szoknyáját és fürgén rakta a lábát. Bokája elő-elő villant fekete papucsából, amint tapo­gatózva kereste a vízen átvivő kiálló köveket — András — nógatta türel­metlen hangon az asszony — hallja-e. Micsoda bolond dolog ez, ide kifeküdni. Megeszik itt a szúnyogok. A partoldalban buján nőtt gaz között öregember feküdt. A lábát térdben behajlítva ma­ga alá húzta. Papucsa oldalt párba rakva, az egyikből pi­paszóra látszott elő. Nyűtt, zsí­ros kalapját az arcába húzta, alóla csak a bajusza lógott ki. Összekulcsolt keze alatt, a mellkas ütemes föl-le emelke­dése jelezte a jóleső alvást. Az asszony kis ideig várt, majd hirtelen megrázta a férfi vál­lát. — Mi van, — riadt fel And­rás — ki jár itt? És amint meglátta maga előtt az asz- szonyt, szeme újra lecsukó­dott és szuszogva az oldalára fordult. Az asszony türelmetlenül to­pogott, majd gyors mozdulattal szoknyáját a lába közé csapta, és nehézkesen leguggolt az em­ber mellé. — Én vagyok, Ma­riska — mondta halkan és uj- jai simogatva tapogatták az alvó csupasz karját. Nyomban el is resteilte magát. Még csak az hiányozna, hogy ez a vén ember azt gondolja, és zsörtö­lődve megnyomta a hangját: — Persze, hogy én. Ki más len­ne? Mi történhetett? Csak nincs Valami baja? Nos, és ha van, mit érdekli az őt? Nekik nincs egymáshoz már közük. Menjen Megkezdték a silósást a fiisesabonri járásban profilozása sokszor nehéz fel­adatokat jelentett, de a beszá­molók mégis arról adtak szá­mot, hogy nem maradtak pa­píron a tervek: sikerült az első fél év. A gazdaságosság követelmé­nyei még az átszervezés — építkezések, új gépek beszere­lése — mellett is érvényesültek. A pozitív eredményhez jelen­tősen hozzájárultak a gyár szo­cialista brigádjai is, s már az is említést érdemel, hogy az eddigi négy szocialista brigád­dal szemben ez évben már 8 brigád folytatott nemes versen­gést egymással. A cigaretta­előkészítő üzem dolgozói pedig elhatározták: versenyt indíta­nak a szocialista üzem cím el­nyeréséért. A beszámolókat őszinte vita követte. Az eredmények mellett sok szó esett a hiányosságokról is. Mert azért még ilyenek is vannak. A legsürgősebb fel­adat talán az, hogy a gyár dol­gozóinak minél előbb meg kell ismerkedniük az új gépekkel, technológiákkal, hogy gazdasá­gosabb legyen kihasználásuk. A gyár főmérnöke javaslatára a termelési tanácskozás részvevői egyhangúan elhatározták: az említett problémák megoldásá­hoz külön kérik a párt- és a szakszervezet segítségét, akik a műszaki fejlesztési és a szerve­zési tervek megvalósításában eddig is aktívan közreműköd­tek. ' A gyár műszaki fejlesztése még nem ért véget. Bár Lágy­mányostól a filteres és a közép­minőségű cigaretták gyártása már átkerült az Egri Dohány­gyárba, de még új gépeket kell üzembe helyezni, és rövidesen meg kell oldani a viszkóza-fil- tergyártást js. Az Egri Dohánygyár már ed­dig is rangot, tekintélyt vívott ki magának az országban. Most már az újabb sikerekért dolgoz­nak valamennyien, hogy a to­vábbiakban zökkenőmentesen történjék a műszaki fejlesztés, a cigarettagyártás. Szükség van az összefogásra, hiszen a milliárdos cigaretta­programot az év végéig teljesí­teni akarják, és az exporttervü­ket is. Az eddigi eredményeik alap­ján a gyár dolgozói, műszaki vezetői bizakodva tekintenek az elkövetkezendő hónapok felé. A gyár fejlődik, a feladatokat va­lamennyi dolgozó megérti, így pedig nem lehetnek majd meg­oldhatatlan nehézségek. Ezért dolgozik a gyár valamennyi dolgozója. — Iványi — Minden gyár életében jelen­tős állomásokat jelentenek a műszaki, illetve a termelési ta­nácskozások. Különösen érvé­nyes ez a megállapítás a foko­zottan felfejlődő gyáraknál, így az Egri Dohánygyárnál is, ahol szinte mindennap újabb és újabb feladatokat kell meg­oldani. , p Ezekkel a gondolatokkal kez­dődött az Egri Dohánygyár leg­utolsó termelési tanácskozása is, amelyen a részfeladatok felelősei számoltak be a gyár féléves teljesítményéről. Igaz ugyan, hogy a gyárnak a menet közbeni fejlesztése, át­Félév az Egri Dohánygyárban Brigádnézőben a Bervában Meggyőzni = győzni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents