Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-04 / 208. szám
Nagyrétjei gondok „Kócerájból” termelékeny kisüzemet „Könyvel poslan’1 szolgálat Elkészítette a Műszaki Könyvkiadó „A közúti közlekedés rendjének módosítása és kiegészítésé’ című füzetet. A közúti balesetelhárítási tanács munkabizottságának ösz- szeállítása az 1963. január 1- én életbeléptetett új KRESZ-t kiegészítő jogszabályozást, az 1965. február 1-től hatályos BM—KPM közös rendeletet tartalmazza. A kibővített KRESZ-ből a gépjárművezetőknek nem kell újabb hiva talos vizsgát tenniök, azonban szakmai tájékozottságuk, lelkiismeretes munkájuk, a biztonságos közlekedés mindenképpen előfeltételezi a módosító rendelkezések megismerését, alapos elsajátítását. A százezer példányszámban kibocsátott füzet, 3,60 forintba kerül, a könyvesboltokban árusítják, s kérésre a — budapesti 240-es postafióknál működő — „Könyvet postán”- szolgálat, vidékieknek után véttel is, megküldi. Hová járjon? Reggelenként megtelik az azóta megváltozott a munkautca siető gyermekekkel. Kezükben a degeszre tömött táskával, iskolába igyekeznek. A 10 esztendős kis Percszlai Laci némi szomorúsággal szemléli a gyermekcsoportot. Mert ő nem járiiat iskolába. Iskolai „tanulmányait” három esztendeig az egri XI-cs iskolában folytatta. Azután a mamája éjszakás műszakba került, leadták a nagymamához, onnan járt az I-es iskolába. Tanult, mint a többiek. Élvezte a nyári szünidőt, aztán szeptember elsején ráadta a nagymama az ünneplő- ruhát és indult az iskolába. Az I-esbe, ahová addig járt. Ott végighallgatta az igazgató bácsi üdvözlését, s új osztálytársaival együtt ismerkedett az V. osztály termével. De nem sokáig, mert a tanító bácsi hazaküldte, mondván: Kisfiam, a körzetesítés után te nem ide tartozol. Menj visz- sza a régi iskolába. Másnap az anyuka öltöztette lel gondosan —, s mivel ideje, úgy gondolta, nem történt semmi baj, majd jár oda, ahol elkezdte az iskolát. Egy cédulát küldött vele, amiben megmagyarázta a történteket —, de Laci barátocskán- kat itt sem fogadták. Hazaküldtek azzal, hogy túlzsúfoltak az osztályok, menjen másik iskolába. De hová? — kérdezte a szomorú mama szerkesztőségünket. Ültessem be valamelyik iskolába szó nélkül? És ki segít? Mert sem a megyei, sem a városi tanácson nem kaptam megnyugtató választ. Harmadik napja kezdődött az iskola és az én fiamnak még könyve sincs. Lehet, hogy a cikk elején tévedtem, s a kis Laci talán nem is viseli el olyan nehezen, hogy számára még nem kezdődött meg az iskolaév. De ez nem nyugtat meg minket. Dohónysziiret Besenyőtelken Budapestig érne el a dohányzsinegek hossza Kovács azt mondja Péternek: — Te, ez a Kiss nem egy olyan ember ám, mint ahogy ti ismeritek. Tegnap is... Péter bizalmasan közli Sándorral: — Ezzel a Kiss-sel valami nem stimmel. A következőket hallottam... Sándor informál: — Nézze, kartársam'. Kiss az nem egy köny- nyű ember. Tehetséges, esze van, de a szelleme, a magatartásai? Nem, nem olyan ő ma már, mint néhány éve volt. Persze, én megértem. Nem egyformán fejlődünk, nem egyformán fejlődnek az emberek... Hát!? Szerintem'.? A kartárs a kartársnak: — Kérem, Kissnek nincs koncepciója. Kissre aztán mindent lehet mondani, de azt, hogy talentum? ugyan! Kiss, kérem, egy fékező erő! Visszahúz, nem visz előre. Ez, kérem, az általános véleaki nem érti meg az űrkorszak szavát és aki nem tud elszakadni káros csökevényeitől, mentesítsük tisztéből... vezető — így emberről nem lehet dönteni. Az O vezető a kartárshoz fordul: — Ki az a Kiss? Mi Lánc; lánc, e meny. A kartárs az O vezetőnek: — Elnézését kérem. Nem akarom az idejét elrabolni. De! Kiss-sel valamit csinálni kell. Kiss — tessék elhinni — egy talentum és koncepció hiányban szenvedő ember, aki visszahúz és kontráz, aki akadályozza előrehaladásunkat. Én, tessék elhinni, még idejében szóltam. Az O vezető a fő O vezetőnek: — Javaslom .tisztelettel Kiss Benőt, aki talentum- és koncepció-hiányban szenved, Mert, terjesztem elő tisztelettel, régi, de igaz mondás: jobb későn — tisztelettel — mint soha!... A fő O vezető az O vezetőnek: — Ki az a Kiss Benő? Az O vezető a fő O vezetőnek: — Hát az, aki talentum- és koncepció- hiányban szenved, aki nem érti az az űrkorszak szavát, és aki nem tud elszakadni a káros csökevényeitől. ■■ Hogy hol él? Hol dolgozik? Utánajárok, tisztelettel! — Azarmal és sürgősen — utasít a fő O van azzal a Kiss-sel? — Kérem, a Kiss-sel valamit csinálni kell — válaszol a kartárs. Kiss az egy talentum- és koncepció-hiányban szenvedő ember, aki visszahúz, és kontráz, aki akadályozza menetelésünket. Én, kérem, idejében szóltam! Az O vezető a kartárshoz: — Többet akarok tudni erről az emberről. Azonnal járjon utána I A kartárs a kartárshoz: — Kiss!? Nem emlékszem. Ja, persze! — Miként magyarázzuk ezt meg a tagságnak? — veti fel a kérdést a főkönyvelő. Az bizonyos, hogy az anyagi veszteségek magyarázata, akármiféleképpen csűrik vagy csavarják, nem növeli a vezetők népszerűségét. De ez nem azt jelenti, hogy most már csak a népszerű feladatokról kell beszélni. Az emberek ma világosabban gondolkoznak, mint néhány évvel ezelőtt. Megértik szép szavak nélkül is, hogy az államháztartás költségvetése hasonló egy családéhoz. A családban pedig néha szükség van takarékossági intézkedésekre valami távolabbi nemes cél elérése végett. Különben is az a bizonyos nagyüzemi felár nem érinti a bor árát. Az állam adta a nagyüzemi szőlő- termelés fellendítésére. Ma már termelőszövetkezeteink elértek egy olyan fokot, hogy többnyire meg tudnak állni a saját lábukon is. A felszabadult milliókat pedig más téren lehet gyümölcsöztetni. DE NEM OLYAN FEKETE az ördög Nagyrédén sem, mint ahogyan a falra festik. Mert okozott ugyan hatalmas károkat az időjárás a szőlőkben, ám ha a következő hetekben kedvező lesz az idő, bőségesen teremhet még bor Nagyrédén. Ehhez azonban a tagság nagyobb igyekezete is szükséges. Korábban kell kezdeni a munkát és később kell befejezni. Akkor az ember bizonyos mértékig úrrá lehet a kedvezőtlen időjáráson is. Laezik János A Szőlőskert Tsz és az egri tsz-közi keltetőállomás megállapodást kötött kacsatojásra. Erre az üzemágra a tsz-veze- tők 731 ezer forintot terveztek. Eleinte simán ment minden, nem volt hiba, és úgy látszott, hogy a tervezett összeget túlteljesítik. Ám júniusban a keltetőállomáson egyszerűen kijelentették, hogy többet nem vesznek át, mert nincs piaca a naposkacsának. így a haszon helyett 106 ezer forint kiesés mutatkozott. Jogos tehát a bosszúság, de egyben ez tanulság is: a jövőben szerződésben rögzítsék a határidőket. A SZŐLŐ ÉS A BOR együttesen mintegy 13 millió forintos összeggel szerepel az árbevételi tervben, de ... nagyüzemi felár nélkül. Az előzetes felmérés adatai azonban csupán 5,0 millió értékű termést mutatnak. Hatalmas összeget tesz ki tehát a veszteség. És talán azért nyer jelentős szerepet a kihangsúlyozott nagyüzemi felár. De beszéljünk erről őszintén, mert ez a nagyré- dei tsz-vezetők bosszúságának második oka, sőt megyei viszonylatban is sok termelőszövetkezetet érint. Az igaz, hogy a rendelet nyáron jelent meg, a terveket pedig a múlt év utolsó negyedében készítették alapos gondossággal. Az időjárás szeszélye azonban keresztülhúzta az emberi számításokat. Ehhez járul még a bor és szőlő után számított nagyüzemi felár megvoná• sa, amely nagyrédei viszony> 7nfhfl'n o mjtu/ -f iií 11 /-in f • bosszüsAggal vegyes gond váltogatja most egymást a nagyrédei Szőlőskert Tsz-ben. Bosszúság egyes rendeletek, intézkedések miatt, amelyek — igazságosan vagy anélkül, nehéz dönteni ebben a kérdésben — bizony károsan befolyásolják a jövedelmet. Gond is akad bőven, mert a 32 millió 200 ezer forintos éves viszonylatra tervezett árbevétel az előzetes becslések és az eddigi veszteségek alapján csak 30 millió 700 ezer forintot mutat. Okként itt is — mint számtalan más helyen — az időjárást említi Pajtás László főkönyvelő. — Hogy ez így van, azt tényekkel is bizonyítom — mondja, és a kimutatásokról sorolja az adatokat. — Növényvédő szerekre 205 ezer forintot terveztünk, ám a csapadékos időjárás miatt ez a szám 700 ezer forintra- emelkedett. Csupán júniusban 430 milliméter volt a csapadék mennyisége Nagyrédén ... Az oltvány és az európai simavessző hazája Nagyréde. Hagyományai vannak a termelésnek, a nevelésnek. Az oltvánnyal foglalkozó emberek szinte professzorai e szakmának. Mindezek ellenére az esős, hideg tavasz, a sok eső, a pero- noszpóra közel kétmillió forintos kiesést okoztak. De ugyanezt lehetne elsorolni a málnával, a borsóval és a paradicsommal kapcsolatban is. A gondokhoz szervesen kapcsolódik a bosszúság bizonyos intézkedések miatt, amelyekről érdemes bővebben szólni, f A nehézségek megoldására padlásokon, középületek padlásain helyezik el száradni a dohányt, de természetesen ez nem a legszakszerűbb eljárás és csak szükségmegoldás. A dohányszüret jó néhány hétig folyamatosan halad még tovább, azután pedig megkezdődik a megszáradt levélek úgynevezett riktolása, majd a simítás, csomózás és a bálázás következik. Ez a munka már az őszi, téli hónapokra marad, amikor már a kinti munkák megszűnnek. Az idén is haszonnal járt a dohány termesztése a szövetkezet tagsága számára. Átlagosan, száraz állapotban mérve* kilenc mázsa lesz a holdankén- ti termésátlag, ami az átvétel után közel másfél millió forintos bevételt jelent a szövetkezet tagságának. Cs. 1. majd szárításra elhelyezik £ dohányleveleket. Jelenleg 28 ezer kötélen száradnak már az illatos dohánylevelek. Egy-egy ilyen kötél : méter hosszú és könnyen kiszámítható, hogy 140 kilométej hosszúságban érne el ezel hossza, ha mind egymás utár kötnék. A szövetkezet vezető: szerint a továbbiakban még újabb 25 ezer ilyen 5 méterei kötél telik meg dohánylevelekkel. — Nagyon örülünk a bő termésnek — mondja Dobó Józsej főmezőgazdász — a hiba azonban ott van, hogy nincs elegendő pajtánk a szakszerű szárításhoz. Mindössze 60 hold termésének befogadására elegendő pajtánk van, összesen 11 darab, és ez sajnos évről évre kevésnek mutatkozik. Régi hagyományai vannak már Besenyőtelek községben a dohánytermesztésnek. A besenyőtelki dohányosok és az általuk termelt dohány hírneve régóta ismeretes már, sőt az utóbbi években kialakult nagyüzemi dohánytermesztés eredményei révén még tovább növelték jó hírnevüket. Az idén 82 holdon termeltek szabolcsi dohányt a szövetkezet tagjai, húsz és fél holdas parcellákra felosztva a négy brigád között. Kora tavasztól, a melegágykészítéstől és a palántaneveléstől kezdve úgyszólván mindennap sok munkát adott a dohánytermesztés a szövetkezet tagságának. A palántálást már nagyüzemi módon, gépek segítségével végezték el, gépek segítettek a kapálás nehéz munkájában is, de a gépek segítsége mellett még nagy szükség volt a dohánytermesztők szorgos, kétkezi munkájára. A nyár folyamán ötször kapálták meg a dohánytáblákat, ötszöri permetezéssel védték a peronoszpóra-veszély ellen, amíg végül a sok-sok törődés, ápolás és szorgalmas munka meghozta gyümölcsét. Közel másfél hónapja kezdődött és azóta is megállás nélkül folyik már itt, a besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet gazdaságában a dohányszüret, a szép, sárga, érett, illatos levelek törése. Először az aij leve lek szedését végezték néhány héten át, utána pedig az anyalevelek töréséhez láttak hozzá. Nap mint nap 80—85 női dolgozó végzi ezt a fontos és szakszerű munkát, úgyhogy a dohányszüret, majd később a csomózás, egészen a téli hónapokig állandóan munkát ad a szövetkezet asszonyainak. A felkelő nap már minden reggel odakünn találja a dohányleveleik törését végző asszonyokat, hiszen azt lehetőleg a hűvösben, a harmaton kell végezni. A határból vontatók és lovas fogatok szállítják be a frissen letört leveleket a pajtákhoz, ahol az asszonyok tovább folytatják a munkát, hosszú zsinegekre fűzik fel, Majd a Sándor kollé-t ga — válaszol a kar-* társ. t Sándor: $ — Ja, tudom. Az a» könnyű ember, aki te- * hetséges fiatal, fejlődő, 4 de még nem tett meg | mindent. Egyébként « Péter kartárs, majd J bővebben: 4 Péter: \ — Valamit hallót- 4 tam, valami nem stim-* mel vele. A Kovács, az ♦ többet tud, egy asztal-« nál dolgoznak. J Kovács: J — Igen, a Kiss. Na-i gyón rendes ember. 4 Nem egy olyan ember * ám, ahogyan ismerik. ] Kérem, ha neki mun- \ kaja van, akkor nincs j futballmeccs, akkor < nincs menyasszony és | nincs holdvilág. Tegnap 1 is... I (papp) : Közel húsz fiatal lány ül egymás mellett a műhelyben. A műhely alig nagyobb egy jókora szobánál. Villanymotor zörög a varrógépeken, a tű alatt hihetetlen gyorsasággal szalad az anyag, nincs idő szinte feltekinteni sem, a derekat kiegyenesíteni, talán még gondolkodni sem érnek rá a Ruhaipari Vállalat fehérneműkészítő üzemében a lányok. Jó részük faluról került a vállalathoz, naponta jár be busszal, korán kell, későn ér haza. Már nem lakik a faluban, hiszen csak aludni ér rá otthon, de még nem is lett városi ember. A város azonban már magához kötötte valamennyit, a faluról sajátos véleményük alakult ki. Köztük ül Hegedűs Ilona, olyan kék köpenyben, mint a többiek. Szőke haja, vékony arca szinte kiemeli társai közül. — Másfél éve dolgozom itt a vállalatnál — mondja a kérdésemre —, azelőtt Gyöngyösnotón 1 rr\lln m o tc»»_hon Varrógép és kapa — Miért jött el onnan? — Nincs társaság otthon, a fiatalok már szinte mind elhagyták a falut. Hívtak engem is magukkal, jöttem. — Itt jobb? — Más. Az itteniekkel jobban megértjük egymást. Tudja azt, hogy a falumban hogyan beszélnek az öregek arról a fiatal lányról, aki tűsarkú cipőt, modern ruhát és rövid hajat hord? Azt mondják, minek az a sok ruha. A cipőt pedig kézben kell vinni, ha sár van. Ezt várják. Az itteni asszonyokat szeretem, ők mások. Miért nem ilyenek mindenütt? — Mivel tölti a szabad idejét? — Csak a hét végén van időm szórakozni, de a klubba nem mehetünk be otthon, mert olyankor mozi van. Van ott tv és lemezjátszó, meg mindenféle társasjáték. Ha esszejö- vönk ott mi, fiatalok, nagyon jól érezzük magunkat. Elmondta még Hegedűs Ilona, hogy keresete havonta több mint ezer forint, ennyit a tsz- ben is kaphatna, de ha otthon maradna, nagyon hiányozna ez a környezet, amit itt a vállalatnál megtalált. Hogy bejár a városba, többet költ, bár anyagilag így sincs gondja, a s'tafí- rung már szekrényekben sorakozik, a bútor is megvan. De még akad vásárolni való. A pénzt nem teheti a taka- J rékba, mert a szülei nem en- 1 gedik. Hogy miért nem? Azt nem tudja megmondani. A ! családban ez a törvény. ! Hegedűs Ilona jól dolgozik, ia vállalat igazgatója. Katona Béla és a KISZ-titkár, Spitz■ müller Ernő csak jót monda- I nak róla. Egy a sok közül, 1 azok közül a fiatalok közül, ' akik boldogulásukat a város- ! ban keresik, és ha indokaik I nem is kifogástalanok, város- I ba vágyódásuk okain érdemes ■ elgondolkozni. I (Soltó) szerelt gyártmányokat kibocsátani a hó végére, tehát eleve lemaradás keletkezik. Sokat fejlődött a vállalat forgácsolóüzeme, hiszen új gépeket, új épületet kaptak — és külsőleg már kezd hasonlítani egy komolyabb üzemhez. A régi magtárra talán már rá sem lehetne ismerni. De a belső tartalom, a szervezés mintha elmaradt volna a külső formától, főleg a feladattól. A vállalat vezetőinek elsőrangú feladata, hogy ezt az elmaradást behozza. Nem törvényszerű és helytálló felfogás az, hogy a múlt évben is jó volt így, tehát most is jó lesz. Változtak a feladatok, változniuk kell a módszereknek is. Egy nagyobb feladatot csak jobb munkaszervezéssel lehet megoldani maradéktalanul. Ideje már, hogy a kis „kócerájok” — mint nemrégiben a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat forgácsolóüzeme is volt — átváltozzanak és modem technikával, korszerű módszerekkel termelő kisüzemek legyenek, ahol kiváló minőségű termékek készülnek. A dolgozók állítják, hogy rajtuk az átalakulás nem múlik, hiszen jövőjüket látják az üzem fejlesztésében. Csak egy kicsit gondosabb előkészítés, komolyabb munkaszervezés és irányítás kell a műszaki vezetés részéről. Ez az egyetlen módja a termelés minőségi megváltoztatásának. K. F. nem is láttak az üzemiek. Ennek alapján elképzelhetetlen a készre gyártás. De ugyanez a helyzet a technológiai előírásokkal és a normaidővel is. Egy ilyen gyártmány a bonyolultságánál és pontossági megmunkálásánál fogva — sokkal pontosabb előkészítést kíván. Problémák vannak a havi programfeladatok előírásaival is. Igaz, hogy lépett előre valamit a vállalat az elmúlt évhez viszonyítva — mert már ad programot a forgácsoló üzemrésznek — de ez még kevés. Hiányzik ebből a programból az átgondoltság, és a realitás. Tartalmaz ez ugyan sok mindent — közöttük hasznos adatokat is — csak éppen a legfontosabbat, a gyártáshoz szükséges szakmánkénti normaidőt nem. Ezt igaz, nem is tartalmazhatja, ha nem áll rendelkezésre idejében normaidő. De mit tegyen ilyen esetben az üzem? Hogyan szervezze meg a munkát? Miként csoportosítsa át az embereket? — vetődik fel a kérdések sokasága. És ilyen módon marad magára az üzem a problémáival. Szemet hunyva az előkészítés hiányosságain, nekikezdenek az anyagvételezési jegyek kiállításának — ami szintén előkészítési feladat lenne — vételezik, darabolják és előkészítik az anyagot. Erre rámegy úgy fél hónap. Világos, hogy ilyen késéssel már nem lehet Amikor a Gyöngyösi Vas- fes Fémipari Vállalat megkaptál 1965. éves tervét, a komoly munka körvonalai éppen csak bontakoztak a vezetők előtt. tA nagy feszítés és a termékek jelentős megváltozása a forgácsolóüzemrész felé fordította a. figyelmet, öntödei üzemáguk nem kívánt ugyan komolyabb előkészítést, mert nem történt jelentős változás, de a iforgácsolórészleg már ilyen igénnyel lépett elő. Olyan új gyártmányok jelentkeztek, amelyek már sejtették, hogy azonos módon nem lehet legyártani a régivel. Ilyen gyártmányok: a kompresszorok, kisesztergák és még több gyártmány. Veres Albin műszaki vezetővel éppen arról beszélgettünk, hogy mit tett a vállalat ■a forgácsolási munkák jobb •előkészítésére és lefolytatására. Sajnos, a kapott kép nem »teljesen kielégítő és megnyugtató. — A nagy változás meghasadta az erőnket. Késett a Itermékek kiválasztása, átvétele a gyártó cégektől, és így Skésett a mi előkészítőmun- ncánk. Közben olyan munkákat is kellett végeznünk — az üzemi építkezés — ami lekötötte az erőnket. Mindebből megállapítható, hogy a gyártás fejlesztésére nem fordítottak elég energiát a Vas- és Fémipari Vállalatnál. Ennek okát és akadályait kár volna most bogozni, hiszen már jóval eltelt az első fél év is, de tény az, hogy az előkészítéssel húzódott és az( új gyártmányok bevezetése! egyre késik. Most már a ha-: táridők sürgetnek és okvetle-j nül intenzívebb munkára van szükség a terv végrehajtásé-! ra. Valahogy a forgácsolórész-! leget úgy kezelték eddig, mint egy mellékes üzemrészt, mert úgy gondolták, hogy az mindig tudja teljesíteni a tervezett értéktervet. Pedig egy korszerű gyártmány összes gyártási fázisának összehangolása nem kis problémát jelent és sok minden függ a gyártás előkészítésén. A forgácsoló üzemrész pedig legjobban a gyártás előkészítését hiányolja. Tóth Béla üzemvezető joggal panaszolja, hogy a problémák zömét az üzem nyakába „varrja” a vállalat, így egyedül küszködhetnek ezekkel. Mik is ezek a problémák? Elsősorban hiányos a gyártás műszaki előkészítése. A kisesztergákból már az augusztusi programban szerepelt öt darab készre gyártása, de teljes rajzdokumentációt még
