Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-04 / 208. szám

HÁRY JÁNOS Háry János, a nopoleoni idők magyar parasztja, a csá­szár obsitosa, amolyan talpas, hazatérve, öregségében a falusi kocsmában ezerszer újfent el­meséli katonaélményeit. Kép­zeletében színezi-alakítja a tör­téneteket és mert lelkének teremtő ereje kiapadhatatlan, a földi fellgekig, a császári trónig-asztalig eljut. Eljut-e? Odaadnák neki Mária Lujzát, a fele királyságot — mint a mesékben — de neki semmi sem kell csak az, amihez hű­sége köti minden idők óta: a falu, a haza, örzse. Garai János versezetében megformálódott, Kodály Zoltán daljátékában „magasabb mű­vészi szinten” újjászületett és azóta is hódít ez a senki más­sal össze nem téveszthető né­pi hős, aki köré dalokból, ze­nei képzeletből, táncból újabb koszorút lehetett fon­ni. , , Kodály Háry Jánosának megfilmesítése izgalmas mű­vészi feladatnak látszott. Az operafilmek egész sora ké­szült már Nyugaton, a csehek is sikeres kísérletekkel dicse­kedhetnek, hiszen Smetana Eladott menyasszonyára an­nak idején mi is felfigyeltünk. Kodály Háry Jánosa azonban nem a megszokott dramatur­gia szerint szerkesztett daljá­ték. A lírai elemek uralkodnak a dalokban, a keret-elbeszé­lésben portrék jelennek meg, s csak akikor lódul meg a daljáték irama, amikor a Há- ry-féle kalandok sorjáznak egymás után. Sok egymás között két igen nagy ellenféllel kellett meg­vívnia a film rendezőjének, Szinetár Miklósnak. A pergő képek erejével le kellett gyűr­nie Háry képzeletének min­den határon túli csapongását, gyorsaságban, váltásokban kö­vetnie kellett az elbeszélő Há- ryt és el kellett hitetnie azt, ahogyan Háry látta, vagy lát­hatta az általa derekasan át­alakított, felcicomázott vilá­got, embereket, helyzeteket, történeteket. Másrészt meg kel­lett férnie, társulnia a film képeinek Kodály Zoltán nagy­szerű zenéjével. Nemcsak an­nak hatásával, hanem anyagá­val is. A rendező igyekezetét a he­lyes megoldási forma ellenére sem koronázta siker. Élt ugyan azzal a lehetőséggel, hogy a színpad kereteit széle­sebbre tágította, olykor befo­gott a felvevőgép lencséje er­dőt—mezőt, sőt azt a bizo­nyos rónaságot is, amiről néha tói magyarosan beszélünk. De Magyar film ezek a filmre fogott tájak nem vallottak többet és má­sat, mint Kodály zenéje, (any- nyit se!), nem hitették el ve­lünk a Háry szavaiból meg­születő valóságot, amit olyan élvezettel hallgattak a kocs­ma vendégei. Nem azért, mert a furfangos diák, meg a töb­biek arra léttek volna kíván­csiak, hogyan lesz az egykori gyalogosból az obsit idejére huszár, hanem azért, mert az ízes szavak őket is elrepítet­ték oda, ahová Háry álmodta magát. Ebbe az álomvilágba nem tudott felrepíteni minket az a film, mert a képzelet gaz­dagságát, Háry felfűtött lelké­nek lobogását ilyen rövidre méretezett képi nagyvonalú­sággal nem lehet érzékeltetni. A nézőnek kell hinnie — a művészet által előcsalt illúzió jogán, — hogy az előtte pergő képek valami olyan valóságot ábrázolnak, amiért valakinek — és nekük is — érdemes volt élnünk. A virágos rét, a csá­szári udvar, a „stázsálás a a burkus-grániczánál” tele van rossz színpadiassággal, aminek mellékízét egy ilyen film esetén sokáig nem lehet elfelejteni. A képek lassabban peregnek, mint ahogyan Ko­dály zenéje szárnyal, az esemé­nyek óvatosan tipegnek, stili­zált emberek ruhák között, stilizált környezetben, ahol csak ketten, Háry és örzséje látszanak valóságos emberi fi­guráknak. S mindez együtt így ad a filmben sok-sok részlet­szépséget, de az egész filmnek egybevéve nincs hitele, sodró lendülete és hatása. A külső felvételeknél mintha a rende­zőt cserbenhagyta volna a kép­zelete. A Bécstől való búcsúzás képi váltásai értelmetlenek, hamisak. A színészi játék és a belső felvételek ellensúlyozzák a rendező említett súlyos hibáit. Szinetár Miklós gondos játék­mester és kitűnő szemmel vá­logatta ki a reprezentatívnak Szenvedély, szórakozás, tanulás szánt alkotáshoz a művészeket. Szirtes Ádám öreg obsitosa és hetyke huszárja egyformán hi­teles. Ha szabad ezt a kifeje­zést használnunk, a magyar parasztnak ezt a „fenséges nyugalmát” az arcán és moz-, dulataiban kevesen tudjákj ilyen jól érzékeltetni. Med-j gyesi Mária Örzséje takaros perszóra (a nagy hős mellett nem lehetett több!), míg Kiss Manyi császárnéja remeklés. Torday Teri nem játszott azzal a laza természetességgel, amit Balázs Samunál, Bánhidy Lászlónál, Bodrogi Gyulánál és Márkus Lászlónál dicsér­nünk kell, éppen a vígjátéki stilizáltság miatt. A zenei résznél Ferencsik János vezénylését kell elsősor­ban említenünk. Kitűnő kar­mesterünk teljes dinamikájá­ban és frissen szólaltatja meg Kodály muzsikáját. Tóth János operatőri munká­ja nem iktathatta ki azokat a laposságokat, hibákat, amiket már a rendezői elképzelésnél említettünk. Még szerencse, hogy Háry diadalmas bécsi be­vonulását — ezt a látványos­nak szándékolt, cirkuszi ötlet­sorozatot — nem hozta teljes részletezéssel. Rábai Miklós táckompoziciói levegősebb térelosztásban job­ban hatottak volna. Márk Ti­vadar stilizált jelmezesei gyak­ran önálló életet élnek. A díszlettervező Fülöp Zol­tánt nem lehet felelőssé tenni azért, hogy a rendező ott is rosszul előkészített belső fel­vételeket erőszakolt — gyep- téklákkal és tűzdelt virágok­kal — ahol a mesében megál­modott végtelen rétet kellett volna kapnunk. Részletértékei — a lírai ele­mek — ellenére ez a film nem tette hitelesebbé Háry Jánost, az abonyi két torony szerel­mesét Garai János versénél és nem tudott versenyre kelni, eggyé olvadni Kodály népi fo- gantatású, nagyszerű muzsiká­jával. (farkas) HOBBY mennyire szeretnek idejárni, arra mondok egy példát Szám­talanszor megtörténik, hogy va­laki elfáradt sokat dolgozott munkahelyén. Mégis eljön. Igaz, már nem dolgozik, de itt van. Köztünk pihen ... Színes társaság. Valameny- nyien dolgoznak, vagy tanul­nak. Különben be se kerülné­már ezért is megéri. Még a fe­leségek sem haragszanak érte. Olyan ez, mint a mágnes: vonz. Az embernek, ha van egy ids ideje, már rohan is ide. Végte­len lehetőségek közöt lehet vá­logatni. Tervezni, építeni, ver­senyezni. Hihetetlenül izgal­mas egy gép megtervezése, el­készítése és versenyezni vele. Napokig lehetne erről beszél­ni... Elméleti és gyakorlati foglal­kozások vannak. A gyakorlati idő a modellkészítéssel telik eh Kezdő fokon: ismerkedés a mo­delltípusokkal, majd rajz alap­ján elkészíteni. A rutinos,- „öreg” versenyzők már maguk készítik a rajzot is. A pontos­ság, a precízség sorsdöntő. — Érdekesek az elméleti óráid is. Politikai témákról, szaikmai kérdésekről beszélgetünk. Ta­valy például feldolgoztuk a ha­józás történetét Olyan kis ön­kéntes iskola ez, ahol minden­ről esik szó... A kör tagjai nem hiányoznak a versenyekről sem. Másod- és első osztályú minősítésük van. Érdemes sportolói, a legna­gyobb minősítéssel ugyan még senki sem rendelkezik — kü­lönben a megyében sincs do a hatvaniak most megpróbál­ják. Miért ne sikerülhetne... — Sohasem fogom elfelejteni az észak-magyarországi módel- lező versenyt - kapcsolódik a beszélgetésbe Forgó Attila, a hatvani Bajza József Gimná­zium negyedik osztályos tanu­lója, a kör egyik legszorgalma­sabb látogatója. — Ügy volt, hogy nem indu­lok, végül első lettem, és ezref csapatunk megnyerte a bajnok­ságot is... — Hol edzenek? — A hajókkal a Mátravidéki Hőerőmű taván, és ott épült egy körrepülő pálya is. A vi-i torlázókkal pedig a legelőn* feltéve, ha nem küldenek el. Nyomdásznak készül ő is, da a modellezéssel már örökre el­jegyezte magát... — A középiskolában szinte mindennap hasznát veszem an­nak, amit itt tanulok. Itt van például ez a fa. Balsafának htr-i ják. Ebből készülnek a model­lek. Ez olyan könnyű, hogy fél Délután meg akarok lógni B hivatalból. Valami űrügy kellene. Temetés, esküvő, ke­resztelő. Nem jó, mert az el­múlt évben már az egész csa­ládom eltemettem, vagy férj­hez adtam, illetve szociális névadásban részesítettem. Egy lehetőség van csak. Beteg leszek. Ma délelőtt el­kezdtem mondani a gép író­nőnknek, hogy rettenetesen fáj a fejem. — Nem akármilyen fejfájás ez — tájékoztattam. — Úgy érzem, mintha a koponyámat belülről feszegetnék. Részvéttel hallgatott és elme­sélte, hogy volt neki egy sógo­ra Alsódabason, aki hasonlót 'érzett a halála előtt. Elmondtam a panaszom a főnökömnek is, aki részvétle­nül hallgatott. — Vegyél be valamit — 'mondta közönyösen. — Már bevettem, amit lehe­tett — mondtam, és felsorol­■1365. szeptember 4., szombat 7 tam egy gyógyszertárra valót. — Nem használ. Olyan ez, mintha az agyamat termesz- hangyák rágnák. — Akaraterő kérdése az egész. Szuggeráld magadba, hogy nem fáj a fejed — taná­csolta és otthagyott. — De igenis fáj. Fái és fáj. Akármit csinálok — ordítot­tam utána. Mindenkinek elmondtam, hogy nálunk csak beszélnek arról, hogy legnagyobb érték az ember. Ügy fáj a fejem, mintha gőzkalapáccsal ütöget- nék, mégsem küldenek haza. Márpedig hazamegyek, mert délután jön hozzám Jucika, a világ legaranyosabb kislánya. Gépírónőnknek elmondtam, hogy már szédülök is, és lila meg sárga karikák ugrálnak a szemem előtt. Elborzadt, és elmondta: a sógorának Alsó­dabason (isten nyugosztalja), ugyanilyen karikák ugráltak a szeme előtt, amiben az is szörnyű ,hogy a lilához egyál­talán nem megy a sárga. Ebéd után egy kicsit össze­estem, de a főnököm megint jött az önszuggesztióvál. — Mondogasd magadnak. f■*' f*r grraka­hogy erős vagy, hogy le tudod győzni ezt a frontátvonulásból adódó kis gyengeséget! — Nem vagyok erős. Fáj mindenem! Szédülök! Lila ka­rikák! Kék kockák! Most húz­zák az abroncsot a fejemre! Végre rájött, hogy a legna­gyobb érték szenved szeme láttára. Ideadta a vállalati ko­csit és hazaküldött. Vidáman és könnyedén lép­tem a kocsiba. Egy fél árúval • nyugtázza a napot Forgó Attila. (Foto: Kiss B.) nek a körbe. A kör vezetője mindenről tud. Ha valaki gyen­gébben tanul, a büntetést itt is megkapja: javulásig nem mo­dellezhet Ez a legnagyobb büntetés... — Hobby, ^envedély, szóra­kozás? — Mind. A munkánk mellett csináljuk. Jól érezzük magun­kat. Senki sem vágyik a kár­tyára, az italra. Ha másért nem, kézzel felemelhet akár egy @e* rendanagyságút is. Szóval az anyagismeretet, a motorok mű­ködését sehol sem lehet jobban megtanulni, mint itt Nem is beszélve a precízségről, a pon­tosságról. Nemcsak versenyzés ez, mert addig, amíg az ember oda elér, néhány dolgot azért alaposan meg kell tanulni. Va­lóban önkéntes iskola ez... Koós János Bardot túl sovány a mexikóiaknak Brigitte Bardot nemcsak a „Viva Maria,, felvételein dol­gozott Mexikóban, hanem mo­dellt állt Juan Blanco mexikói festő aktképeihez is. Blanco közölte az újságírókkal, hogy tíz képen örökítette meg a francia filmcsillagot, s azok kö­zül kettőt a művésznőnek -ajándékoz. Blanco kijelentette, hogy Bardot „túl sovány” a mexi­kóiak ízlése szerint, de szép alakja van; igen fofogenikus és a róla készült festmények kitűnően sikerültek. Brigitte Bardot az egyik akt­képen széles karimájú sombr rerót visel. — Mindenhez szív kell. Még a hobbyhoz is. Mert nélküle csak puszta unaloműzés, de vele szenvedély, szórakozás... Olyan szenve­délyesen enged­te útjára vallo­mástevő sza­vait Katona Er­vin, a hatvani MÁV modelle­ző körének ve­zetője, mini hobby jának legféltettebb kincseit: a vi­torlázó A/2-es, a légcsavaros B/l-es, vagy az A/3-as sebessé­gi hajó modell­jeit ... Szóval, az a bizonyos szív nem hiány­zik nála. ... Hatvani vasútállomás, hajdani barakk- épület, végig a folyosón, balra az utolsó ajtó Tenyérnyi nagyságú szo­ba. A falon mo­dellek kevered­nek híres szí­nésznők képei­vel. Az asztalon művészi ren- r detlenség: Vo­nalzó, lemez kalapács, ra­gasztó, könyv Azt is mond­hatnánk: min­den ... Akkor talár kezdjük elől- ről. Mióta van Hatvanban modellező kör? — Nehéz lenne megmondani, de hogy régóta, az biztos. Az > a fontos, hogy van. És remélem lesz is... Katona Ervin már évek óta vezeti a kört „Civilben” nyom­dában dolgozik. Valamikor so­kat vitorlázott, repült, de a mo­dellezés szeretet még az iskolá­ból hozta magával — Hogyan lehet — mondjuk — Hatvanban valaki modelle­ző? — Belép az MHS-be és él jön hozzánk. A többi a szorgalmán, lelkesedésén, ügyességén mú­lik ... A szobát, a fűtést a MÁV ad­ja Ingyen. Az anyagi fedezet a tagsági díjból és az MHS pénzéből jön össze. A többi már csak sztenvedély, szórako­zás ... — Hétfőn és péntekien tar­tunk foglalkozásokat. Hnffv Kész a hajó, jöhet a verseny — mondja Katona Ervin, a kör vezetője. előbb hazaértem, mint ami­korra Jucikat vártam. Kölnit szórtam szét a lakásban, italt készítettem elő, és várakozva leültem. De nicsak! Fáj a fejem. Mintha a koponyámat belül­ről feszegetnék, mintha az agyamat termeszhangyák rág­nák, mintha abroncsot húzná­nak a fejemre. Nem látom az utcát, csak a karikákat. Lilái és sárgát! Borzalom. Szédü­lök _Végem van... Le kell gy őznöm a fájdalmat. Nem megy. Fáj és fáj a fejem. Fáj az egész testem. Le kell fe­küdnöm ... Ledőlök a díványra. Megje­lenik a lila karikák között az alsódabasi sógor. Gúnyosan integet. Jelzi, hogy nőt. Kint csengetnek. Az ajtóhoz vánszorgok. — Te nem is örülsz nekem? — támad Jucika, mikor a ké­pemre néz. — De örülök — nyöszörgők, Jucikét azonban nem tudom meggyőzni. — Fáj a fejem._ — Hát szuggeráld be ma­gadnak, hogy nem fáj. An ön- szuggesztió a leghatásosabb. Persze, csak az igazi, erős fér­fiaknál _ — S zuggerálom, de nem megy — Nyamvadt vagy... Külön­ben, mennem kell. Vegyél be valamit — szól még vissza az . ajtóból. Utána szeretnék szólni, hogy erős vagyok, fog rajiam az ön- szuggesztió, csak éppen az el­ső jött be, és a kontra-önszug- , gesztióhoz nem értek. De nem ' jön ki hang a torkomon. Fáj a fejem ... de azt hi- . szem, ezt már mondtam. ! Ősz Ferenc A dél-walesi Crumlin falucs­kát múlt vasárnap kora reggel az utolsó emberig kitelepítet­ték, sokan még hálóruhában voltak kénytelenek elhagyni otthonukat. A „száműzetés” teljes nyolc óra hosszat tar­tott, amíg a filmesek elkészí­tették a faluban az „Arabeszk” című film néhány jelenetét, amelyben a főszereplőket, Fiimezők kitelepítettek egy egész falut Sophia Lorent és Gregory Peck-et, egy helikopter veszi üldözőbe. Az angliai légiköz­lekedési szabályok ugyanis tiltják, hogy házak felett légi közlekedési eszköz elrepülhes­sen. A falu lakosságát fejen­ként 2 font sterlinggel kárta­lanították a vasárnapi kényel­metlenségért U **• A ♦** «.*«*?« ****** A** A A A A*AA*AA*A A*AA*AA*AA*AA^A*AA*AA*A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents