Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

A pétervásárí járás nagyot lépett előre LJ üzemek, de még régi utak — Vágy: gimnázium Kérés a szakrendelés A z élet sokkal gyorsabb ^ ütemben fejlődik, mint megítéléseink. A „sötét járás” fogalma még most is él a He­ves megyei emberekben, ha a pétervásárí járásról van szó, amely évekkel ezelőtt még valóban mintha kiesni látszott volna a szocializmus tenyeré­ből. De csak „látszott”! A vál­tozások alapvetően átformál­ták ennek a járásnak is az életét, külső arculatát és itt sötétségről beszélni avitt osto­baság lenne, még akkor is, ha panaszra is akad még ok bő­ven. Iparában, mezőgazdaságának termelésében, a kulturálódás- ban és az egészségügyben egy­aránt jelentős fejlődésen ment át ez a járás is és egyáltalán nem érdektelen kissé számba is venni a fejlődés tényeit. A dombos, erdős vidék 33 ezer embernek ad otthont, s ebből kereken 12 ezer az ipari mun­kás — az egyik legjelentősebb munkáslakta járásunk tehát a pétervásári. S ha még hozzá­tesszük, hogy ennek a lét­számnak egyharmada már itt, a járás területén, Sírokon, Recsken, Mátraderecskén, Is­tenmezején dolgozik —, akkor ezzel már azt is elmondtuk, hogy az iparral soha nem rendelkezett járásban néhány országos súlyú üzem és bánya dolgozik már. Alapvetően megváltozott a mezőgazdaság szerkezete, s bár csak 4800-an dolgoznak a járás termelőszövetkezeteiben, mégis 78 millió forint terme­lési értéket állítanak elő... Ebben az esztendőben pedig — először a járás történetében — 10 mázsa felett lesz a ke­nyérgabona átlagtermése'! Nem véletlen hát, hogy már az elmúlt esztendőben a hat­hétezer forintról kilencezerre emelkedett az egy tagra eső jövedelem ... IT ülönösen örvendetes a kulturális téren bekö­vetkezett fejlődés, amelynek már örömteli gondjai is van­nak. Az idén már nincs szük­ség képesítés nélküli nevelők­re, minden pedagógusállás gazdára talált, s a probléma most az, hogy gimnáziumot igényel a járás. Az általános iskolák végzőseinek 70 száza­lékát nem tudják beiskolázni a tavaly megindult és idén második osztályt is nyitó gim­náziumba helyhiány miatt. Pé- tervásáráról Egerbe autó- buszozni pedig nem könnyű és nem is olcsó mulatság! Gondot okoz a felnőttoktatás szervezé­se is, — itt is döntő módon a helyhiány, de néhány üzem és szerv bürokratikus elzárkó­zása miatt. Igaz, hogy egész sor községben épült új iskola, vagy bővítették a régi iskolá­kat új tantermekkel, de a megnövekedett tanulási kedv továbbra is „szűkössé” teszj a helyzetet. Ugyanez az „igényes ellent­mondás” tapasztalható, a köz- egészségügy területén is. Ma már II körzeti orvos dolgozik a járásban, két fogászai és egy tüdőbeteggondozó segíti mun­kájukat. Az igények azonban túlnőtték a körülményeket és ma már jogosan kérnek szak­orvosi rendelést is a járás la­kói. Egy szemüvegért 80 ki­lométert utazni Egerbe, mert nincs szemész, vagy beteg gyerekkel ugyanennyit, mert nincs gyermekgyógyász — nos, ez azt igazolja, hogy valóban szükség van megfelelő szak- rendelésre is a járási székhe­lyen. J elentős tehát a fejlődés a járásban, de a fejlő­dés' nyomán növekvő igények nem engednek semmiféle megtorpanást. A járás vezetői sok árnyalatú tervvel igyekez­nek segíteni, hogy tovább ja­vuljon a közművelés, az egész­ségügy szintje, javuljanak az útviszonyok, fejlődjön és a já­rás adottságaira épülve jöve­delmezőbb legyen a mezőgaz­daság — egyszóval, hogy to­vább gyarapodjon, gazdagod­jon az egykor „sötét járás” mai. a múlttól teljesen elütő élete. (gyurkó) Kérés nélkül... Egyik olvasónk — három- gyerekes családanya — egy levelet mutatott. A vállalati papíron többek között ez áll: „Közlöm, hogy a vállalati pártalapszervezet és a szak- szervezeti bizottság javaslata alapján a beiskolázással járó rendkívüli költségek csökken­tésére 300 forint rendkívüli segélyben részesítem ...” Nem kellett szólni ezért a segélyért, s kérni sem. A vál­lalatnál, ahol dolgozik, ismer­ték, számon tartották gond­jait. Az övét is, és a többiekét is. Tudták, hogy itt az iskola­év kezdete s mindez plusz- költséggel jár. S a lehetősé­geken belül segítettek. Kérés és beadvány nélkül... És ez a szép, ez a nagysze­rű ebben az egész akcióban. Hogy nem kellett kérni... A háromszáz forint, amit a fenti levél kíséretében küldött a RÖV1KÖT Vállalat, gyor­san és könnyen elkölthető, de az öröm, amit szereztek vele, maradandó és jóval túlhalad­ja a forintértéket... (m.) fjypmyi} > w Én is tisztelettel hajtok fejet a most bú­csúzó es nyugdíjba menő Nagy József új­ságíró előtt, aki 45 esztendőt töltött el ezen a könnyűnek aligha nevezhető pályán. An­nak azonban már kevésbé tudok örülni, hogy a „hivatalos kommüniké” a következő­képpen értékeli négy és fél évtizedes újság­írói pályafutásának mérlegét: „húszezer új­ságcikk, hír és tudósítás...” Nem örülök, először is azért, mert nem hiszem, hogy pont ennyit írt volna, mit lehet tudni, hátha tíz­zel többet, vagy kevesebbet; nem örülök, mert nem írták meg, hogy idős kollégám mennyi tintát, papírt, jrógépszalagot és feke­tét fogyasztott el; és végül nem örülök en­nek az MTI-s precíz stílusnak, mert egy új­ságíró munkájának értékét nem a leírt so­rok mennyisége, hanem a megirt és érzé­seket ébresztő, alkotó gondolatok súlya és igazsága szabja meg. Húszezer cikken innen és túl! (-6) Naponta 100 mázsa prófunt" éves a gyöngyösi malom II 75 Másfél milliót hoz az állattenyésztés Mátraderecskén Ölvén vagon takarmány már kazalban van Száz hízott marhát exportálnak — Tessék mondani, Marci bácsi, hány éves lehet ez a malom? — Hány éves? Hát azt már r. fene se tudja. Öreg. Akár In. — Marci bácsi hány éves? — Hatvan. — Akkor a malom idősebb, mint Marci bácsi, pontosan 15 évvel... Bodócs Márton, a népszerű Marci bácsi, a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat gyöngyösi malmá­nak molnára, meglepődik a malom életkorán, s csodálko­zó tekintetével mintha azt mondaná: Hogy megöregedtem. Ez a malom hiába öregebb nálam, mégis fiatalabb ... Igaza van Marci bácsinak. Telnek az évek, szaporodnak a ráncok, a malom pedig hiá­ba lépi át az esztendőket, egy­re csak fiatalabb, fiatalabb... Jubilál. 75 éves. öreg is, meg fiatal is. öreg, mert mégiscsak 75 esztendő van már a „háta mögött”, de egyben fiatal is, mert a hajdani gőz­malomnak új arcot varázsolt már az idő, az eltelt 75 esz­tendő ... A krónika azt jegyzi fel a múltról, hogy: „A Gyöngyösvidéki Gőzma­lom Rt., alakult Büchler Test­vérek cég alatt 1390-ben Gyöngyöspüspökin, a jelenlegi telephelyen. A telep két épületből állott. Egyikben a vámőrlés, a má­sikban kereskedelmi malom volt üzemben. Az üzem napi kapacitása két vagon búza volt. A kereskedelmi malom pia­ca a háború előtt Bécs, Prága, és Brünn volt. A cég 1910-ben részvénytársasággá alakult át. 1911-ben kenyérgyárat létesí­tettek a malom mellé, amely Autó, te Én sohasem köhögtem a por­tól, — mondja a hatvanéves Bodócs Márton. (Foto: Kissi) a legmodernebb gépekkel és gőzkemencével dolgozott. Tel­jesítménye 24 óránként 60 má­zsa kenyér. A háború alatt a katonaság számára dolgozott, naponta 100 mázsa prófuntot gyártott. 1917-ben a Gizella-malom- mal, később a Magyar Leszá­mítoló és Pénzváltó Bankkal lépett érdekközösségbe és ek­kor változtatta cégét a jelen­legire. Alaptőkéje 187 500 P. 1930-ban 34 alkalmazottal dol­gozott.” Szalay Árpád üzemvezető­vel járjuk a malmot, „öreg” molnár már ő is, 1926-oan is­merkedett meg a szakmával, csínját-bínját ismeri már. Igaz, volt kitől tanulnia, még dédnagyapja is molnár volt... — Valamikor a molnárok vándoremberek voltak, idény­munkások. Leőrölt a malom, pihent egy évig, a molnár pe­dig továbbállt. Azt mondják, hogy ezen a helyen valamikor vízimalom volt. De hát pon­tosan ezt már senki sem tud­ja ... Utunkon végigkísér az öreg malom monoton zúgésa. Fe­hér, lisztes molnárokat kere­sünk, de végigjárva a malom minden zeg-zugát, seholsem találtunk rájuk... — Nincsenek. A mai molnár már nem olyan, mint a régi. Nem lepi be a liszt, a por. A búza megérkezésétől a liszt el­szállításáig mindent a gép vé­gez ... Az emeleteken egy-egy em­berrel találkozunk. Figyelik a szitát, a zacskót, a gépeket. Akkor talán nincs is szükség már molnárra? — Dehogy nincs. Csak nem kell cipelni a lisztet, a búzát. Figyelni, irányítani, óvni a gépeket. A mai molnárok már ezt csinálják. A malmot 1953- ban teljesen átszerelték. Csak a hengerek maradtak meg. Három műszakban dolgozunk; egy műszakban 380 mázsa bú­zát őriünk. Végigkísérjük a búza útját. Az őrlésre szánt búza a silóból indul el, irány a tisztítás, vagy ahogy a molnárok mond­ják: a koptatás. Innen a mo­sóba, majd a hámozógépek következnek. Utolsó állomás a pihentető, s úgy következik az őrlés. — Hányféle lisztet őrölnek itt? — Nem sokat. Nyolc-tízfé­lét ... Bodócs Márton bácsival is­mét találkozunk. 1924-ben lett molnár. És a hosszú vándor­lások után 1935-ben telepszik le Gyöngyösön. Koptatós. Tisz­títja a búzát... — Eddig már 28-an mentek el mellőlem. Köhögtek a por­tól, nem bírták. Valamikor nagy por volt. Ma már alig van. Én sohasem köhögtem. Pedig a molnármesterség va­lamikor kemény dolog volt. Háton hordtuk a búzát, a lisz­tet Ma már mindent a gép csinál. Én akkor is szerettem, meg most is szeretem. Valóban szereti. Már meg­kérdezték tőle, nem akar-e nyugdíjba menni. Nem. Még ráér. Majd ha köhög. De mi­kor lesz az? Talán soha. Neki nem árt a por, csak azért ag­gódik, hogy a fiatalok mintha elfelejtették volna a moinár- szakmát. Talán nem lenne szép szakma? — A legszebb. Ezt állítom. A malom nem zúg, hanem ze­nél. Higgye el, zenél. A ma­lomzene nagyon szép. Zenél a malom, immár 75 éve. Zenél. Marci bácsinak el- hihetjük. Hangja nem kopott meg, pedig már 75 éves. Koós József xiPimáG 3 1965. szeptember 1., szerda vezetők. Ügy tervezik, a pillan­gósok vetésterületét évről év­re emelik 450 holdig. A lege­lők javítását már megkezdték, sőt ebben az évben már minta­legelőt is létesítettek. Az 50 hold megjavított legelőn olyan termés volt az idén, hogy még meg is kaszálták. Az elkövet­kezendő években újabb 250 hold legelő megjavítását tűz­ték ki célul és így elegendő lesz a takarmány a 380 szar­vasmarhának is. — MINDEZ NEM VILÁGOT rengető dolog — mondhatná valaki. Tényleg nem az. Az viszont világosan látszik, hogy ebben a gazdaságban egy több éves program keretében a meg­valósulás útján van az állat- tenyésztés fellendülése. Es ezért a hajdan sokat bírált szövetkezet minden vezetője és dolgozója elismerést és nyilvá­nosságot érdemel. — szalay — táp-kiutalást. A főmezőgaz­dász véleménye szerint havon­ta mintegy 40 mázsa tápra len­ne szükség és akkor a jelenlegi eredmények nagyobbak is le­hetnének. Lehet, hogy a pé- tervásári járásban a szarvas­marha-hizlalás nem annyira jelentős, hogy érdemes lenne az egész járást bekapcsolni a táppal való ellátásba, viszont Mátraderecske, ahol évente 100 hízómarhát visznek exportra, megérdemelné a kivételt. Érdekesen alakul a szövet­kezetben a tehenészet helyze­te is. Egy esztendeje — ittjár- tunkkor — 3 liter volt a fejési átlag. Most 8 liter körül mozog, ami szintén figyelemre méltó. Űgyszintén az is, hogy a hízó sertések 7 hónap alatt érik el a száz kilós súlyt. Az állattenyésztésről beszél­ni azonban illuzórikus megfe­lelő takarmánymennyiség nél­kül. Erről is gondoskodnak a NEM IS OLY RÉGEN még igen rossz hírneve volt a mát- raderecskei termelőszövetke­zetnek. — Mátraderecske helyett in­kább egy lyuk lenne a föl­dön — mondták a rossznyel- vűek és alig gondolták komo­lyan, hogy valamit ki lehet majd hozni ebből a szövetke­zetből. Gond, baj van ugyan most is éppen elég, de a biztos ke­zű, hozzáértő vezetés, a tagok, a szövetkezeti dolgozók szor­galma mégsen maradt ered­ménytelen. Itt van mindjárt az állatte­nyésztés, ami szót érdemel nemcsak községi, de akár járá­si viszonylatban is. Háromszáz szarvasmarhája, 380 sertése és 350 juha van a szövetkezet­nek és a jövő útját ma Mátra- derecskén — nagyon helyesen — az állattenyésztés fejleszté­sében látják. Ez az üzemág már jelenleg is másfél milliót hoz a gazdaságnak, pedig még igen magas az önköltség, drágán termelnek. Az állatte­nyésztésen meglátszik, hogy hozzáértő emberek tartják azt kézben. És itt nem csak a szak- irányításra kell gondolni, ha­nem az állattenyésztésben dol­gozó szocialista brigádra is. — Milyen kilátások vannak a télre az állattenyésztést ille­tően? Ezt a kérdést Szabó Imre főmezőgazdásznak tettük fel, aki idejötte óta az elnökkel együtt következetesen hajtja végre az állattenyésztés fej­lesztésével kapcsolatos elgon­dolásait. A válasz biztató. A télre úgyszólván már fel is készültünk, különösen ami a szálas takarmányt illeti. Ed­dig 35 vagon pillangós takar­mányunk és 15 vagon réti szé­nánk van kazalban. Még szá­mítunk 10 vagon pillangósra és ugyanannyi szénára. Ez a takarmánymennyiség bősége­sen elegendő még a majd fel­szaporított állománynak is. KIDERÜL UGYANIS, hogy Mátraderecske már az idén to­vább fejleszti szarvasmarha­állományát. Egy év múlva nyolcvannal lesz több szar­vasmarha. Sajnos abrakból hiány mutatkozik majd és „be­hozatalra” szorulnak. A szarvasmarha-hizlalás jól jövedelmez ebben a gazdaság­ban. Tavaly 80, az idén száz hízómarhát adnak el exportra. A hizlalási idő az átlag alatt van, de rendkívül nehezíti a helyzetet, hogy Mátraderecs- ke* megyétől nem kap marha­Pöszméte Tiborné. született Krampács Elzuska, elhatározta, hogy csak azért is lesz kocsi­juk, neki ne vágjon fel a szom­szédban lakó Kajevácné, aki egy kiállhatatlan perszóna, meg minden. — De hát a mi fizetésünkből? — próbált érvelni Pöszméte, de Elzuska racionális elme volt és megnyugtatta, ha kellően spó­rolnak, akkor nem kell hozzá három esztendőnél több és meglesz az autó, az se baj, ha Trabant, mert azért az is autó. — Természetesen gyerekre addig nem is gondolhatunk! — tette hozzá szendén Elzuska, mert észrevette, hogy a férje éppen arra gondolt. Tudod, Ti­bi, a gyerek mellett nem dol­gozhatnék, sokba kerül a pe­lenka, sokba a ruha, a hintő­por, drága a babakocsi és ha­mar kinövik a gyerekek... Majd, ha meglesz az autó — tette hozzá még szendébben és megágyazott a férjének a föl­dön, a szoba másik sarkában. Így kezdődtek el az üres teás reggelik, a vékonyra kent zsí­ros kenyeres vacsorák, a derék- fájdító alvások a padlón, ame­lyeknek következtében nem gyerekre, de már autóra sem bírt gondolni Pöszméte Tibor. De ha egy asszony egyszer va­lamit a fejébe vesz, azt tűzön, vízen és kenyéren is keresztül­hajtja, így hát télen a tüzelő­vel is spóroltak, állandóan a szomszédokhoz jártak meleged­ni, amivel sikerült a két hátsó kerékre valót megspórolni. Pöszméte Tibor időnkint fel­lázadt és elkorhelykedett né­hányszor tíz forintot, megéve egy teljes menüt az étterem­ben, de miután a felesége siró­getett a már gyalog járó Kaje- vácnénak... — Szivem, most már gondol­hatok a gyerekre? — kérdezte egy este négy karéj zsíros ke­nyér lakomája után felerősöd­ve Pöszméte Tibor... Elzuska felsikoltott ennyi naivitás hal­latán: és gyomorgörcsöt kapott ekkora tékozlás láttán, megfogadta, hogy soha többé nem züllik ennyire el. Es három év múlva meglett a Trabant. Szép volt, gyors volt, autó volt és Elzuska kissé átlátszó kezével lelkesen inte­— Tibor, te meg vagy őrül­ve ... Hol telik nekünk gyerek­re? Hisz olyan drága a benzin — mondta keményen és határo­zottan és ugyanolyan léptekkel megindult a szobába ágyazni: a padlóra, a szoba legtávolabbi sarkába... (egri)

Next

/
Thumbnails
Contents