Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
A pétervásárí járás nagyot lépett előre LJ üzemek, de még régi utak — Vágy: gimnázium Kérés a szakrendelés A z élet sokkal gyorsabb ^ ütemben fejlődik, mint megítéléseink. A „sötét járás” fogalma még most is él a Heves megyei emberekben, ha a pétervásárí járásról van szó, amely évekkel ezelőtt még valóban mintha kiesni látszott volna a szocializmus tenyeréből. De csak „látszott”! A változások alapvetően átformálták ennek a járásnak is az életét, külső arculatát és itt sötétségről beszélni avitt ostobaság lenne, még akkor is, ha panaszra is akad még ok bőven. Iparában, mezőgazdaságának termelésében, a kulturálódás- ban és az egészségügyben egyaránt jelentős fejlődésen ment át ez a járás is és egyáltalán nem érdektelen kissé számba is venni a fejlődés tényeit. A dombos, erdős vidék 33 ezer embernek ad otthont, s ebből kereken 12 ezer az ipari munkás — az egyik legjelentősebb munkáslakta járásunk tehát a pétervásári. S ha még hozzátesszük, hogy ennek a létszámnak egyharmada már itt, a járás területén, Sírokon, Recsken, Mátraderecskén, Istenmezején dolgozik —, akkor ezzel már azt is elmondtuk, hogy az iparral soha nem rendelkezett járásban néhány országos súlyú üzem és bánya dolgozik már. Alapvetően megváltozott a mezőgazdaság szerkezete, s bár csak 4800-an dolgoznak a járás termelőszövetkezeteiben, mégis 78 millió forint termelési értéket állítanak elő... Ebben az esztendőben pedig — először a járás történetében — 10 mázsa felett lesz a kenyérgabona átlagtermése'! Nem véletlen hát, hogy már az elmúlt esztendőben a hathétezer forintról kilencezerre emelkedett az egy tagra eső jövedelem ... IT ülönösen örvendetes a kulturális téren bekövetkezett fejlődés, amelynek már örömteli gondjai is vannak. Az idén már nincs szükség képesítés nélküli nevelőkre, minden pedagógusállás gazdára talált, s a probléma most az, hogy gimnáziumot igényel a járás. Az általános iskolák végzőseinek 70 százalékát nem tudják beiskolázni a tavaly megindult és idén második osztályt is nyitó gimnáziumba helyhiány miatt. Pé- tervásáráról Egerbe autó- buszozni pedig nem könnyű és nem is olcsó mulatság! Gondot okoz a felnőttoktatás szervezése is, — itt is döntő módon a helyhiány, de néhány üzem és szerv bürokratikus elzárkózása miatt. Igaz, hogy egész sor községben épült új iskola, vagy bővítették a régi iskolákat új tantermekkel, de a megnövekedett tanulási kedv továbbra is „szűkössé” teszj a helyzetet. Ugyanez az „igényes ellentmondás” tapasztalható, a köz- egészségügy területén is. Ma már II körzeti orvos dolgozik a járásban, két fogászai és egy tüdőbeteggondozó segíti munkájukat. Az igények azonban túlnőtték a körülményeket és ma már jogosan kérnek szakorvosi rendelést is a járás lakói. Egy szemüvegért 80 kilométert utazni Egerbe, mert nincs szemész, vagy beteg gyerekkel ugyanennyit, mert nincs gyermekgyógyász — nos, ez azt igazolja, hogy valóban szükség van megfelelő szak- rendelésre is a járási székhelyen. J elentős tehát a fejlődés a járásban, de a fejlődés' nyomán növekvő igények nem engednek semmiféle megtorpanást. A járás vezetői sok árnyalatú tervvel igyekeznek segíteni, hogy tovább javuljon a közművelés, az egészségügy szintje, javuljanak az útviszonyok, fejlődjön és a járás adottságaira épülve jövedelmezőbb legyen a mezőgazdaság — egyszóval, hogy tovább gyarapodjon, gazdagodjon az egykor „sötét járás” mai. a múlttól teljesen elütő élete. (gyurkó) Kérés nélkül... Egyik olvasónk — három- gyerekes családanya — egy levelet mutatott. A vállalati papíron többek között ez áll: „Közlöm, hogy a vállalati pártalapszervezet és a szak- szervezeti bizottság javaslata alapján a beiskolázással járó rendkívüli költségek csökkentésére 300 forint rendkívüli segélyben részesítem ...” Nem kellett szólni ezért a segélyért, s kérni sem. A vállalatnál, ahol dolgozik, ismerték, számon tartották gondjait. Az övét is, és a többiekét is. Tudták, hogy itt az iskolaév kezdete s mindez plusz- költséggel jár. S a lehetőségeken belül segítettek. Kérés és beadvány nélkül... És ez a szép, ez a nagyszerű ebben az egész akcióban. Hogy nem kellett kérni... A háromszáz forint, amit a fenti levél kíséretében küldött a RÖV1KÖT Vállalat, gyorsan és könnyen elkölthető, de az öröm, amit szereztek vele, maradandó és jóval túlhaladja a forintértéket... (m.) fjypmyi} > w Én is tisztelettel hajtok fejet a most búcsúzó es nyugdíjba menő Nagy József újságíró előtt, aki 45 esztendőt töltött el ezen a könnyűnek aligha nevezhető pályán. Annak azonban már kevésbé tudok örülni, hogy a „hivatalos kommüniké” a következőképpen értékeli négy és fél évtizedes újságírói pályafutásának mérlegét: „húszezer újságcikk, hír és tudósítás...” Nem örülök, először is azért, mert nem hiszem, hogy pont ennyit írt volna, mit lehet tudni, hátha tízzel többet, vagy kevesebbet; nem örülök, mert nem írták meg, hogy idős kollégám mennyi tintát, papírt, jrógépszalagot és feketét fogyasztott el; és végül nem örülök ennek az MTI-s precíz stílusnak, mert egy újságíró munkájának értékét nem a leírt sorok mennyisége, hanem a megirt és érzéseket ébresztő, alkotó gondolatok súlya és igazsága szabja meg. Húszezer cikken innen és túl! (-6) Naponta 100 mázsa prófunt" éves a gyöngyösi malom II 75 Másfél milliót hoz az állattenyésztés Mátraderecskén Ölvén vagon takarmány már kazalban van Száz hízott marhát exportálnak — Tessék mondani, Marci bácsi, hány éves lehet ez a malom? — Hány éves? Hát azt már r. fene se tudja. Öreg. Akár In. — Marci bácsi hány éves? — Hatvan. — Akkor a malom idősebb, mint Marci bácsi, pontosan 15 évvel... Bodócs Márton, a népszerű Marci bácsi, a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat gyöngyösi malmának molnára, meglepődik a malom életkorán, s csodálkozó tekintetével mintha azt mondaná: Hogy megöregedtem. Ez a malom hiába öregebb nálam, mégis fiatalabb ... Igaza van Marci bácsinak. Telnek az évek, szaporodnak a ráncok, a malom pedig hiába lépi át az esztendőket, egyre csak fiatalabb, fiatalabb... Jubilál. 75 éves. öreg is, meg fiatal is. öreg, mert mégiscsak 75 esztendő van már a „háta mögött”, de egyben fiatal is, mert a hajdani gőzmalomnak új arcot varázsolt már az idő, az eltelt 75 esztendő ... A krónika azt jegyzi fel a múltról, hogy: „A Gyöngyösvidéki Gőzmalom Rt., alakult Büchler Testvérek cég alatt 1390-ben Gyöngyöspüspökin, a jelenlegi telephelyen. A telep két épületből állott. Egyikben a vámőrlés, a másikban kereskedelmi malom volt üzemben. Az üzem napi kapacitása két vagon búza volt. A kereskedelmi malom piaca a háború előtt Bécs, Prága, és Brünn volt. A cég 1910-ben részvénytársasággá alakult át. 1911-ben kenyérgyárat létesítettek a malom mellé, amely Autó, te Én sohasem köhögtem a portól, — mondja a hatvanéves Bodócs Márton. (Foto: Kissi) a legmodernebb gépekkel és gőzkemencével dolgozott. Teljesítménye 24 óránként 60 mázsa kenyér. A háború alatt a katonaság számára dolgozott, naponta 100 mázsa prófuntot gyártott. 1917-ben a Gizella-malom- mal, később a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankkal lépett érdekközösségbe és ekkor változtatta cégét a jelenlegire. Alaptőkéje 187 500 P. 1930-ban 34 alkalmazottal dolgozott.” Szalay Árpád üzemvezetővel járjuk a malmot, „öreg” molnár már ő is, 1926-oan ismerkedett meg a szakmával, csínját-bínját ismeri már. Igaz, volt kitől tanulnia, még dédnagyapja is molnár volt... — Valamikor a molnárok vándoremberek voltak, idénymunkások. Leőrölt a malom, pihent egy évig, a molnár pedig továbbállt. Azt mondják, hogy ezen a helyen valamikor vízimalom volt. De hát pontosan ezt már senki sem tudja ... Utunkon végigkísér az öreg malom monoton zúgésa. Fehér, lisztes molnárokat keresünk, de végigjárva a malom minden zeg-zugát, seholsem találtunk rájuk... — Nincsenek. A mai molnár már nem olyan, mint a régi. Nem lepi be a liszt, a por. A búza megérkezésétől a liszt elszállításáig mindent a gép végez ... Az emeleteken egy-egy emberrel találkozunk. Figyelik a szitát, a zacskót, a gépeket. Akkor talán nincs is szükség már molnárra? — Dehogy nincs. Csak nem kell cipelni a lisztet, a búzát. Figyelni, irányítani, óvni a gépeket. A mai molnárok már ezt csinálják. A malmot 1953- ban teljesen átszerelték. Csak a hengerek maradtak meg. Három műszakban dolgozunk; egy műszakban 380 mázsa búzát őriünk. Végigkísérjük a búza útját. Az őrlésre szánt búza a silóból indul el, irány a tisztítás, vagy ahogy a molnárok mondják: a koptatás. Innen a mosóba, majd a hámozógépek következnek. Utolsó állomás a pihentető, s úgy következik az őrlés. — Hányféle lisztet őrölnek itt? — Nem sokat. Nyolc-tízfélét ... Bodócs Márton bácsival ismét találkozunk. 1924-ben lett molnár. És a hosszú vándorlások után 1935-ben telepszik le Gyöngyösön. Koptatós. Tisztítja a búzát... — Eddig már 28-an mentek el mellőlem. Köhögtek a portól, nem bírták. Valamikor nagy por volt. Ma már alig van. Én sohasem köhögtem. Pedig a molnármesterség valamikor kemény dolog volt. Háton hordtuk a búzát, a lisztet Ma már mindent a gép csinál. Én akkor is szerettem, meg most is szeretem. Valóban szereti. Már megkérdezték tőle, nem akar-e nyugdíjba menni. Nem. Még ráér. Majd ha köhög. De mikor lesz az? Talán soha. Neki nem árt a por, csak azért aggódik, hogy a fiatalok mintha elfelejtették volna a moinár- szakmát. Talán nem lenne szép szakma? — A legszebb. Ezt állítom. A malom nem zúg, hanem zenél. Higgye el, zenél. A malomzene nagyon szép. Zenél a malom, immár 75 éve. Zenél. Marci bácsinak el- hihetjük. Hangja nem kopott meg, pedig már 75 éves. Koós József xiPimáG 3 1965. szeptember 1., szerda vezetők. Ügy tervezik, a pillangósok vetésterületét évről évre emelik 450 holdig. A legelők javítását már megkezdték, sőt ebben az évben már mintalegelőt is létesítettek. Az 50 hold megjavított legelőn olyan termés volt az idén, hogy még meg is kaszálták. Az elkövetkezendő években újabb 250 hold legelő megjavítását tűzték ki célul és így elegendő lesz a takarmány a 380 szarvasmarhának is. — MINDEZ NEM VILÁGOT rengető dolog — mondhatná valaki. Tényleg nem az. Az viszont világosan látszik, hogy ebben a gazdaságban egy több éves program keretében a megvalósulás útján van az állat- tenyésztés fellendülése. Es ezért a hajdan sokat bírált szövetkezet minden vezetője és dolgozója elismerést és nyilvánosságot érdemel. — szalay — táp-kiutalást. A főmezőgazdász véleménye szerint havonta mintegy 40 mázsa tápra lenne szükség és akkor a jelenlegi eredmények nagyobbak is lehetnének. Lehet, hogy a pé- tervásári járásban a szarvasmarha-hizlalás nem annyira jelentős, hogy érdemes lenne az egész járást bekapcsolni a táppal való ellátásba, viszont Mátraderecske, ahol évente 100 hízómarhát visznek exportra, megérdemelné a kivételt. Érdekesen alakul a szövetkezetben a tehenészet helyzete is. Egy esztendeje — ittjár- tunkkor — 3 liter volt a fejési átlag. Most 8 liter körül mozog, ami szintén figyelemre méltó. Űgyszintén az is, hogy a hízó sertések 7 hónap alatt érik el a száz kilós súlyt. Az állattenyésztésről beszélni azonban illuzórikus megfelelő takarmánymennyiség nélkül. Erről is gondoskodnak a NEM IS OLY RÉGEN még igen rossz hírneve volt a mát- raderecskei termelőszövetkezetnek. — Mátraderecske helyett inkább egy lyuk lenne a földön — mondták a rossznyel- vűek és alig gondolták komolyan, hogy valamit ki lehet majd hozni ebből a szövetkezetből. Gond, baj van ugyan most is éppen elég, de a biztos kezű, hozzáértő vezetés, a tagok, a szövetkezeti dolgozók szorgalma mégsen maradt eredménytelen. Itt van mindjárt az állattenyésztés, ami szót érdemel nemcsak községi, de akár járási viszonylatban is. Háromszáz szarvasmarhája, 380 sertése és 350 juha van a szövetkezetnek és a jövő útját ma Mátra- derecskén — nagyon helyesen — az állattenyésztés fejlesztésében látják. Ez az üzemág már jelenleg is másfél milliót hoz a gazdaságnak, pedig még igen magas az önköltség, drágán termelnek. Az állattenyésztésen meglátszik, hogy hozzáértő emberek tartják azt kézben. És itt nem csak a szak- irányításra kell gondolni, hanem az állattenyésztésben dolgozó szocialista brigádra is. — Milyen kilátások vannak a télre az állattenyésztést illetően? Ezt a kérdést Szabó Imre főmezőgazdásznak tettük fel, aki idejötte óta az elnökkel együtt következetesen hajtja végre az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos elgondolásait. A válasz biztató. A télre úgyszólván már fel is készültünk, különösen ami a szálas takarmányt illeti. Eddig 35 vagon pillangós takarmányunk és 15 vagon réti szénánk van kazalban. Még számítunk 10 vagon pillangósra és ugyanannyi szénára. Ez a takarmánymennyiség bőségesen elegendő még a majd felszaporított állománynak is. KIDERÜL UGYANIS, hogy Mátraderecske már az idén tovább fejleszti szarvasmarhaállományát. Egy év múlva nyolcvannal lesz több szarvasmarha. Sajnos abrakból hiány mutatkozik majd és „behozatalra” szorulnak. A szarvasmarha-hizlalás jól jövedelmez ebben a gazdaságban. Tavaly 80, az idén száz hízómarhát adnak el exportra. A hizlalási idő az átlag alatt van, de rendkívül nehezíti a helyzetet, hogy Mátraderecs- ke* megyétől nem kap marhaPöszméte Tiborné. született Krampács Elzuska, elhatározta, hogy csak azért is lesz kocsijuk, neki ne vágjon fel a szomszédban lakó Kajevácné, aki egy kiállhatatlan perszóna, meg minden. — De hát a mi fizetésünkből? — próbált érvelni Pöszméte, de Elzuska racionális elme volt és megnyugtatta, ha kellően spórolnak, akkor nem kell hozzá három esztendőnél több és meglesz az autó, az se baj, ha Trabant, mert azért az is autó. — Természetesen gyerekre addig nem is gondolhatunk! — tette hozzá szendén Elzuska, mert észrevette, hogy a férje éppen arra gondolt. Tudod, Tibi, a gyerek mellett nem dolgozhatnék, sokba kerül a pelenka, sokba a ruha, a hintőpor, drága a babakocsi és hamar kinövik a gyerekek... Majd, ha meglesz az autó — tette hozzá még szendébben és megágyazott a férjének a földön, a szoba másik sarkában. Így kezdődtek el az üres teás reggelik, a vékonyra kent zsíros kenyeres vacsorák, a derék- fájdító alvások a padlón, amelyeknek következtében nem gyerekre, de már autóra sem bírt gondolni Pöszméte Tibor. De ha egy asszony egyszer valamit a fejébe vesz, azt tűzön, vízen és kenyéren is keresztülhajtja, így hát télen a tüzelővel is spóroltak, állandóan a szomszédokhoz jártak melegedni, amivel sikerült a két hátsó kerékre valót megspórolni. Pöszméte Tibor időnkint fellázadt és elkorhelykedett néhányszor tíz forintot, megéve egy teljes menüt az étteremben, de miután a felesége sirógetett a már gyalog járó Kaje- vácnénak... — Szivem, most már gondolhatok a gyerekre? — kérdezte egy este négy karéj zsíros kenyér lakomája után felerősödve Pöszméte Tibor... Elzuska felsikoltott ennyi naivitás hallatán: és gyomorgörcsöt kapott ekkora tékozlás láttán, megfogadta, hogy soha többé nem züllik ennyire el. Es három év múlva meglett a Trabant. Szép volt, gyors volt, autó volt és Elzuska kissé átlátszó kezével lelkesen inte— Tibor, te meg vagy őrülve ... Hol telik nekünk gyerekre? Hisz olyan drága a benzin — mondta keményen és határozottan és ugyanolyan léptekkel megindult a szobába ágyazni: a padlóra, a szoba legtávolabbi sarkába... (egri)
