Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-29 / 229. szám

RÓNAI SÁNDOR (1892-1965) A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöksége mély megrendü­léssel tudatja, hogy Rónai Sándor elvtárs, a párt- és a munkásmozgalom régi, kimagasló harcosa, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tag­ja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnö­ke szeptember 28-ra virradó éjjel, életének 73-ik évében váratlanul elhunyt. Rónai Sándor elvtársat a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának el­nöksége saját halottjának tekinti. Rónai Sándor elvtárs temetésének meg­rendezésére bizottság alakult. Tagjai: Biszku Béla, dr. Bodnár Ferenc, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kristóf István, Nyers -Rezső, Reszegi Ferenc, Szerényi Sán­dor és Vass Istvánná elvtársak. Rónai Sándor elvtárs hamvasztás előtti búcsúztatása szeptember 30-án, csütörtökön délután fél 4 órakor lesz a Kerepesi temető­ben, a munkásmozgalom nagy halottai emlé­kének megörökítésére emelt panteonban. A barátok, elvtársak és harcostársak dél­után 2 órától róhatják le kegyeletüket a ra­vatalnál. Rónai Sándor elvtárs 1892. október 6-án született Miskolcon. Szegényparaszt család­ból származik. Építőipari munkás volt. Már kőművestanonc korában Miskolcon bekapcso­lódott a munkásmozgalomba. Különböző tiszt­ségeket töltött be az SZDP-ben és a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségében. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a mis­kolci munkástanácsnak. 1922-től 1941 áprilisáig a miskolci, majd a Borsod megyei SZDP és a szakszervezetek titkára, a MÉMOSZ Központi Vezetőségének tagja volt. 1941 áprilisában büntetőszázadba került, majd internálták. 1944. október 16-án meg­szökött a nyilasok elől, decemberben tért vissza Miskolcra. A felszabadulás után köz­ellátási, az 1945-ös választások után kereske­delmi és szövetkezetügyi, majd külkereske­delmi miniszter volt. 1950 májusában az El­nöki Tanács elnöke lett. Ezt a tisztséget 1952- ben felmentéséig töltötte be. Ezt követően az országgyűlés elnöke lett. Ezt a tisztséget 1963- ig töltötte be. Rónai elvtárs 1956 óta a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának tagja. A felszabadulás után Rónai elvtárs, mint az SZDP vezetőségének tagja, következetesen harcolt a jobboldali szociáldemokraták el­len, az egységes munkáspárt megteremtésé­ért. 1948—56-ban tagja volt az MDP Közpon­ti Vezetőségének, és két évi megszakítással a Politikai Bizottságnak. Az ellenforradalom után a Magyar Szocialista Munkáspárt egyik szervezője és a forradalmi munkás-paraszt kormány tagja volt. Rónai Sándor elvtárs kezdettől fogva tagja volt az MSZMP Köz­ponti Bizottságának és Politikai Bizottságá­nak. Országgyűlési kéDviselő volt a borsodi választókerületben. Rónai elvtárs 1960 áprili­sától a Magyar—Szovjet Baráti Társaság el­nöke volt. 70. születésnapján, 1962 októberében a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége és a szocialista társadalmi rend építésében végzett áldozatos munkája elisme­réséül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitün­tetést adományozta Rónai elvtársnak. Egvéb kitüntetései a többi között: Kos­suth Érdemrend I. és II. osztálya, Szabadság érdemrend. Munkás-Paraszt Hatalomért, a bolgár „1944. szeptember 9.” érdemrend I. fokozata, a csehszlovák érdemrend, a koreai „Nemzeti Zászló Érdemrend”. (MTI) Vendéglátóink hazája: Mongólia M0N60lWKQZTÁRSASÁfe VvV’i Etafvc j{ICuJbsiui ^ongino'o Rendszeres eszmecsere Moszkva és Párizs között A nyugatnémet körök rettegnek a szovjet—francia közeledéstől 'SB&nHongoTj „J Bulgan Illan i , Baíor :;v_• •.Dalan Dzadagad ^f'Vrjéé': ;: Santí^ ___Hőerőmű Kő szén­Arany n B Kéz Nyersolaj Mangan „ Mongólia, az 1 560 000 négy­zetkilométer kiterjedésű ha­talmas ország, amely hazánk­nál közel tizenhétszerte na­gyobb, Ázsia szívében, a Szov­jetunió és a Kínai Népköztár­saság között helyezkedik el. A Mongol-Altáj és Hangaj vo­nulata külön is említésre mél­tó. E két hegyvonulattól kelet­re fekszik az óriási kiterjedé­sű, víztelen Góbi-sivatag. Az ország éghajlata is igen ked­vezőtlen. A száraz, forró nya­rakat nemegyszer mínusz 40 fokot hozó hideg tél követi., A mostoha éghajlati és föld­rajzi adottságok következté­ben a jelenleg 1,1 millió főnyi lakosság fő foglalkozásává a nomád pásztorkodás vált. A mongol pásztorok egész éven át vándorolnak az egyik lege­lőről a másikra, csupán rövid ideig telepednek meg egy-egy sivatagi kút mellett. Változást az 1921-ben lezaj­lott népi forradalom hozott az ország életébe. Ekkor vált Mongólia köztársasággá. A nép felemelkedését célzó prog­ram végrehajtását nagymér­tékben megnehezítette, hogy az ország termelőerői rendkí­vül fejletlenek voltak, nem rendelkeztek feltárt nyers­anyagkészletekkel, sőt még azt sem ismerték, hogy melyik te­rületek alkalmasak rendszeres földművelésre. A fejlődés meggyorsítása és az ország természeti kincsei­nek feltárása érdekében a II. világháború előtt a Szovjet­unió, illetőleg napjainkban már a szocialista országok is igen nagy segítséget nyújta­nak a KGST keretében a Mon­gol Népköztársaságnak. Külö- nősen fűtőanyagot, gépeket* közlekedési eszközöket, építő­anyagot és élelmiszereket szál­lítanak az országnak, emellett hitelekkel és kölcsönökkel se­gítik a mongol népet. Hazánk ez év első hat hó- napjában közel 40 millió devi­zaforint értékben bonyolított le forgalmat Mongóliával. A magyar szakemberek különö­sen a mongol mezőgazdaság fejlesztéséhez nyújtanak hat­hatós segítséget. A III. ötéves terv első négy éve alatt 124 kutat fúrtak a vízhiányban szenvedő területeken. Emel­lett Magyarország szerelt fel egy konfekciógyárat a 200 ezer lakosú fővárosban, Ulánbátor­ban, és felépített egy állati termékeket feldolgozó kombi­nátot Szonginóban. MOSZKVA, Pirityi Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A szovjet—francia közele­dés kétségtelen jele a Moszkva és Párizs közötti rendszeres eszmecsere a közérdekű poli­tikai kérdésekről. Ennek újabb állomása Couve De Murville francia külügyminiszter most bejelentett, október végi moszkvai látogatása, amely vi­szonzása lesz Gromiko áprilisi párizsi útjának. Az akkori tárgyalásokról kiadott közle­mény két helyen is utalt arra, hogy a francia és a szovjet kor­mány folytatni kívánja az esz­mecserét részint az európai helyzetről, részint más, kölcsö­nösen fontosnak tartott kér­désekről. A szovjet fővárosban több világpolitikai probléma szem­pontjából jelentősnek tartják az elnökválasztásra készülő Franciaország külügyminiszte­rének egy hónap múlva ese­dékes moszkvai útját. Szovjet­francia egyetértés van atekin- tetben, hogy az indokínai ren­dezés érdekében vissza kell térni az 1954-es és 1962-es genfi megállapodásokhoz, ame­lyek a térség államai1 független­ségének elismeréséből indul­nak ki és tűrhetetlennek mi­nősítik a külső beavatkozást. Gromiko ez év tavaszán el­fogadta azt a francia javasla­tot, hogy az atomleszerelés problémáit az öt atomhatalom (Szovjetunió, Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Francia- ország, Kínai Népköztársaság) értekezletén vitassák meg. Moszkvában reálisnak tart­ják De Gaulle megnyilatkozá­sait az európai biztonságról. A szovjet sajtó nem egyszer felvetette azt a kérdést, vajon nem a két legnagyobb európai kontinentális hatalom közötti ősszel: angoltság hiányának tu­lajdonítható-e, hogy az NSZK megszeghetett egész sor nem­zetközi megállapodást és ve­szélyes fegyverkezési szintet ért el. Nem véletlen, hogy nyugat­német körök rettegnek a „Pá­rizs—Moszkva közeledés” gon­dolatától. Párizs határozottan helyte­leníti, hogy az Egyesült Álla­mok saját politikai céljaira ak­názza ki az ENSZ rendfenntar­tó akcióit, és a tagállamokkal akarja megfizettetni az ameri­kai gyarmatosító kalandok költségeit. A francia—szovjet viszony persze messze van attól a szö- yetségtől, amelyre három évti­zeddel ezelőtt Herriot és Lit­vinov törekedett, de a kapcso­latok körültekintő építése folyamatban van. A kereske­delmi áruforgalom számottevő növekedése, a kulturális kap­csolatok szorosabbra fűzése, a szovjet—francia televíziós egyezmény, az atomerő békés hasznosításában megmutatkozó együttműködés hasznos módon egészíti ki és erősíti a több ponton szembeötlő politikai közeledést. Franciaország és a Szovjetunió nemzeti-állami ér­dekei sehol sem ütköznek és a szovjet—francia párbeszéd hozzájárul Franciaország nem­zetközi tekintélyének erősödé­séhez. Kitört a Taai-tűzhányó Kedden, helyi idő szerint a hajnali órákban kitört a Fülöp- szigeti Taal tűzhányó, amely Manilától 80 kilométernyire délre, egy sziget tavából emel­kedik néhány' méternyire a tengerszint fölé. A Fülöp-szi- geti légitársaság egyik Visco­unt gépe 40 utasával éppen azokban a percekben repült át a sziget fölött, amikor a vul­kán működni kezdett. A pilóta azonnal visszafordult és 5000 méteres magasságban körözni kezdett a tűzhányó fölött. Az álmukból felébresztett utasok negyedórán át lenyűgözve bá­multák a látványt. Dominikai Jelentés: „A nagyratörő és bűnös tábornokok fenyegetései” Juan Bosch volt dominikai elnök interjút adott a Patria nevű baloldali lapnak. A többi között kijelentette, az ideigle­nes kormánynak figyelembe kell vennie a dominikai nép­nek azt a kívánságát, hogy biztonságban akarja tudni ma­gát „a nagyratörő és bűnös tábornokok fenyegetéseivel szemben”. Arra a kérdésre, mi a véleménye azokról a híresz­telésekről, hogy katonai állam­csíny van készülőben az ideig­lenes kormány ellen, Bosch ki­jelentette, hogy a híresztelé­seknek van némi alapjuk, s hozzátette, a nyugtalanságnak a kormány határozatlansága az oka. Bosch nem említette, de ismeretes, hogy az alkot­mányhű erők többízben köve­telték: a hadseregből zárják ki a lakosság gyilkolásával vá­dolt katonák csoportját. Godoy kormánya azonban meghagyta ezeket a katonákat tisztségük­ben. Nyugdíjast fűtőnek alkalmazunk, október 15-től Cím: a kiadóhivatalban ESEMÉNYEK - ífíMan BUKAREST: kormánya „le fog gyűrni min­Amir Abbasz Hoveida iráni den ellene irányuló támadást, miniszterelnök meghívására Ion bárhonnan induljon is ki”. Gheorghe Maurer román kor­mányfő október 21—25-e kö­zött látogatást tesz Iránban. LONDON: Joyce Shore Butler munkás­párti képviselőnő közölte a rendőrséggel, hogy ismeretlen személy telefonon felhívta és megfenyegette: „Napjai meg vannak számlálva. Az angol Ku-Klux-Klan főtörvényszéke hazaárulásban bűnösnek mon­dotta ki és halálra ítélte”. A képviselőnő úgy véli, „bűne” az volt, hogy aláírt egy tör­vényjavaslatot, amely megtilt­ja a fajok elleni uszítást. PÁRIZS: Bejelentették, hogy az Arab Liga ez év végén képviseletet létesít a francia fővárosban. PHENJAN: Az Üj Kína jelentése szerint a koreai—kínai fél tiltakozott az amerikaiaknak a demilita- rizált övezetben elkövetett ka­tonai provokációja ellen. E zó­nában az amerikaiak szeptem­ber 15-én 150 lövést adtak le Korea irányában. ÜJ DELHI: Űj Delhiben befejezte mun­káját az Indiai Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bi­zottságának ülésszaka amely megvitatta a párt előtt álló fel­adatokat a jelenlegi politikai helyzetben. ATHÉN: Szteíanopulosz görög minisz­terelnök rádióbeszédében új­ból egységre szólította fel a görög népet. A miniszterelnök „külső és belső veszélyekre” hi­vatkozva hangoztatta, hogy. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma folytatja munkáját MOSZKVA (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságának plénuma kedden foly­tatta munkáját. A plénum megvitatta A. N. Kosziginnak aa iparirányítás javításáról, a tervezés tökéletesítéséről és a gazdasági ösztönzőknek az ipari termelésben való fokozot­tabb alkalmazásáról elhangzott beszámolóját. A Vitához hozzászólt: V. B. Mzsavanadzae Grúzia Kom- munista Pártja Központi Bizottságának első titkára, P. FJ Lomako, a Szovjet Állami Tervbizottság elnöke, T. Uszubali- jev, Kirgizia Kommunista Pártja Központi Bizottságának el­ső titkára, A. A. Kokarev, az SZKP Krasznojarszki határte­rületi pártbizottságának első titkára, B. J. Butoma, hajó­építőipari miniszter, V. I. Ahundov, Azerbajdzsán Kommu- nista Pártja Központi Bizottságának első titkára, V. E. Dim- sic, a Szovjet Népgazdasági Tanács elnöke, M. T. JefremovJ az SZKP gorkiji területi bizottságának első titkára, V. L’ Gyegtyarjev, Ukrajna Kommunista Pártja Donyeci területi bizottságának első titkára, Sz. P. Pavlov, a Komszomol Köz­ponti Bizottságának első titkára. Z. N. Nurijev, az SZKP bas- kíriai területi bizottságának első titkára, A. J. Pelse, Lettor­szág Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkán ra és K. A Novikov, az SZKP arhangelszki területi bizott­ságának első titkára. toákotelí A domboktól egészen Nyé­kig ezernyi tábortűz parazsa világított. A hosszú tábor fe­lett magasra ért nesztelen út­ján a hold és ezüstös fénye meg-megcsillant a fegyverek hideg vasán. Néha strázsák kiáltása szállt* árnyékuk moz­dulatlan volt, akár a fa törzse. A dombnak az ellenség felé eső, most árnyékba borított oldalán húzódott meg az elő­őrs. Gömöri Frigyes, Herczeg Balázs és a többiek. Gömöri, a kis csapat vezére felemelke­dett, körülnézett, s a szentjá­nosbogarak tündöklő szikráit látta szerte a dombokon. Egy pillanatra kihúzta magát, meg­tapogatva az ülésben meg- macskásodott tagjait. Lassú mozdulattal Herczeg Balázs­hoz fordult és szenvedélyes hangon suttogta. — Csak már támadnának! Meddig tart még az átkos visz- sza vonulás? A tömzsi, vastag nyakú Her­czeg Balázs válaszolt — Már nem sokáig! Lam- berg nem él! A pesti nép nem tétovázott tovább! — Jellasichot az osztrák küldte ránk, hogy.• minden- úgy legyen, mint régen volt — mondta valaki a sötétben né­ma keserűséggel. — Dézsma, tized, porció, évtizedes kato- násdi, ingyen robot... — Gyerünk! A kis járőr halk léptekkel megindult. Csak a sárguló fű zizzenése jelezte útjukat. A domb peremére igyekeztek. On­nan jól belátni a tájat, a sötét­ben csillogó vizet, a némán hallgató dombokat. Percekig, órákig álltak így figyelve, moccanatlanul. Egyikük sem vetett számot a múló idővel. Hirtelen zajos csobbanás hallatszott a tó felől. Sötét folt tűnt fel a vízen. Kémlelő tekintettel kísérték közeledtét. A fatörzsből vájt ladik alatt megcsikordult a kavicsos par­ti fövény. Gömöri szívét egy pillanatra összeszorította az első izga­lom, az első személyes találko­zás az ellenséggel, de a követ­kező percben, fojtott szóval kiadta a parancsot. — Megvárjuk, amíg köze­lebb jönnek. Csak aztán tüze­lünk. Három árnyék vált hl a part- csend­ben, de figyelmesen. A hold sápadt fénye világított puská­juk szuronyán. A kis csapat az eiső harc füzében égett. Feszült, idegesí­tő várakozásban teltek a per­cek. Nehéz volt megállni lövés nélkül, de Gömöri parancsa késett. Pedig alig huszonöt méterre látszottak. — Állj! Gömöri acélos hangját soká­ig visszhangozták a környező dombokon. Hatalmas alakja előtűnt a szétnyíló bokrok kö­zül. A három martalóc meg­hökkent. Az első kezében el­dördült a fegyver. A csendes^ jószagú éjszaka kesernyés lő­porfüsttel telt meg. Csengett a fül a hirtelen támadt éles zaj után. Aztán már csak a há­rom guruló test zaját lehetett hallani. Száraz levelek zörög­tek a domboldalon, majd na­gyot csobbant a tó, szinté érezni vélték hűs cseppjeit.. * Ezernyolcszáznegyvennyolc szeptember huszortkilencediké- re virradt. A kis járőr továbbfolytatta körútját. A szemközti domboldalon megmozdultak a szőlők. El-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents