Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-29 / 229. szám
A fételem ára Gyöngyöspatán A nyomozás már befejeződött, fa rendőrségen az utolsó betűket is lekopogták a kihallga- tási jegyzőkönyveken, most már az ügy a bírósághoz kékül át, és még mindig fél az (egész falu, lapulva bújik a Mátra lankáinak szelíd hajlatai mögé. A faluból néhányan fegyveresen járták a határt, (évek óta cserkésztek az erdők tnélyén, a szőlők szélén, esős. szeles éjszakákban lövések dörejét nyelték el a gomolygó felhők, és voltak, akik közönynyel fogadták mindezt, mint megszokott dolgot, és voltak, akik nem mertek szólni miatta, mert féltették életüket a puskával lopakodó orvvadászoktól. Évek után került csak pont az ügy végére, de még mindig nem nyugodott meg a falu. Miért? SUTTOGTAK RÓLA Az iskolában is érdeklődtem a gyöngyöspatai fegyveresekről. _ Nagyon meglepődtem, am ikor a nyáron először hallottam a puskás emberekről — mondja az egyik fiatal tanár, aki itt nőtt fel a községben. — Nem akartam hinni, hogy ilyen még létezik ma. Közülük Illés Abel valamikor az osztálytársam volt. Csendes, jó gyereknek ismertem, persze, azóta csak ritkán láttuk egymást. Aztán a másik, aki még valószínűleg fiatalkorú, B. Béla, két éve maradt ki az iskolából. Tanítottam annak idején, nem tételeztem volna fel róla, hogy ő is... Nem is tudom megérteni. Én lényegeben csak azt tudom ezekről az emberekről, amit suttogtak róluk. Nem ismerem mindnek R nevét sem. __ Mit suttogtak a faluban? __ Hát... például azt, hogy 1 eg y hónappal ezelőtt holtan találtak meg egy katonát Pest ■ környékén, akit ezek a patai- i ak tettek el láb alól, nehogy ; beárulja őket, mert állítólag : 8 katonai fegyvert az a kato- ] na adta volna nekik. Nem ] Bkarom elhinni, de mondják. ] __ Mi a véleménye a patai or rvadászoktól? __ Mi lehetne? Minden jóján ember felháborodik, ha üyet hall. Csak természetes. Az tán még hozzáteszi kis szünet után: — Ha az újságba kerül ez a dolog, ne írja ki a nevemet, mert itt a faluban— RÉM TUDUNK SEMMIT A tsz udvarán három idősebb ember az út ágyát köve- zi, a bejárót és az udvart rak- £ ja ki gyerekfej nagyságú ko- “ vekkel, mert sár, az van erre fölös mennyiségben. J — Mit hallottak a patai fegyveresekről? — állok oda Illő köszönés után Bernáth Fe- g( reme elé. te Az öreg csak néz, aztán el- tr fordul. Mellette áll az ásó nyelére támaszkodva Czinkóczi ni Károly, ö marad, és válaszol a társa helyett is. té — Semmit, nem tudunk mi, n< semmit. te — Nem beszélnek róla a fa- ej luban? — Beszélnek, hogyne be- n< szélnének, de mi nem tudunk ve semmit n< — Nem is hallottak róla? —. Hallottuk, hogy kijártak m az erdőre vadászni, ott lövői- ki döztek. De hogy kik voltak, sz azt nem tudjuk. " Bernáth Ferenc most vissza- ™ fordul, erősen a szemem közé VJ- néz, és ő is mondja. — Nem tudunk mi semmit.- Sa Érti? rj, Most egy overállos, 30 hús- hc ban levő, sofőrforma ember p, lép hozzánk. — Szenvedély! — csak eny- nyit mond, már megy is to- pc vább. . .. ro Czinkóczi Károly mintha biztatásnak fogta volna fel a ga szót. sá — Hajaj! Regi szenvedély volt ez Patán, az is marad. Évek óta csinálták. Már az apjuk is vadász volt, azok ] is úgy jártak ki az erdőre va- na dat lőni. Megmaradt a család- pe ban ez a szenvedély. kö Lám csak, mégis tud min- as: dent a két öreg, hiszen az a : DOKUMENTUM REGÉNY ? FORDÍTOTTA-PETŐ MIKLÓS 8. „Hát igen, semmi kétség, Prohorov kém” — gondolta magában Roscsin, miután ismételten elolvasta „Catherine” jelentését. A telefon csöngött. Roscsin felvette a kagylót: — Arra kért, hogy értesítsem, ha a nénémet felhívják a telefonunkon. Roscsin felismerte Kraszovszkijné hangját. — Igen, igen — válaszolt, nehezen leplezve izgalmát. — Ma telefonáltak és kérték, hogy mondjam meg nagynénimnek a K 9—18—10-es telefonszámot. Ez volt az egész... — Köszönöm, nagyon köszönöm, asszonyom. Férjét üdvözlöm. Még egyszer köszönöm. Tíz percbe sem tellett és megtudta, hogy a szám a Gorkij utca 22. alatt lévő Minszk szálloda 840. sz. szobájának a telefonszáma. Másik tíz perc múlva kiderült, hogy előtte való nap este kapta meg ezt a szobát Mario Gozzi úr, aki a milánói Inturiszt-fióknál vásárolta meg szovjetuniói turista-jegyét. Signor Gozzi egy hetet tölt Moszkvában, majd Párizsba repül. A Kraszovszkijné telefonhívásától számított. harmadik percben Roscsin belépett Vo- roncov dolgozószobájába. Tíz perccel ezután Voroncovot fogadta az Államvédelmi Bizottság egyik elnökhelyettese. 4 MÍPUSS&G 1965. szeptember 29., szerda — Ma nem. — Valerij felállt. Csörömpöltek a szekrényben a poharak. — Most jut eszembe, Tblja, majd elfelejtettem — fordult Ljubov Sabolina Prohorovhoz. — Megkért, hogy ha telefonál a barátja, akinek a telefonszámát kicserélték, szóljak. Nos, tegnapelőtt este telefonált. Hová is tettem azt a papirost? — mondta, s keresgélni kezdett a retiküljében. Halkan csörrent a földre ejtett pohár. Sabolina hátrafordulva látta, hogy fia sápadtan mered Anatolijra. — Annyi baj — mondta rekedt hangon Prohorov —* poharat törni állítólag szerencse. Mi az új száma a barátomnak? — Tessék. — Ljubov Sabolina papírlapot nyújtott át Ana- tolijnak. — K 9-18-40 — olvasta fennhangon Prohorov. Most már minden világosnak tűnt előtte. Az illatszeres hölgy csak kísérleti léggömb volt. Elhatározták, hogy mielőbb együttműködnek vele, próbára teszik, érdemes-e dolgozni vele. Nyilván úgy döntöttek, hogy érdemes — most tehát kezdődik ... Nyilvános telefonállomásról hívta fel a számot. Kényszerleszállás Ljubov Dmitrijevna Sabolina serpenyővel a kezében lépett a szobába, a serpenyőn tükörtojás sercegett. Mikor az asztalra tette, akkor látta meg a zöldesen csillogó italt. — Megint? — kérdezte szigorú hangon a fiától. Valerij a díványon ülve suttogot Ana- tolijjal. — Csak beszélgetünk. — És vodka nélkül nem lehet? — Halló — szólt a kagylóba egy már nem fiatalosan csengő férfihang. — Nyikoláj beszél — Anato- lij nyelt egyet — Ugye maga telefonált és hagyta meg a számát? — Igen, igen. — Kis szünet. — Mit óhajt? — Szeretnék találkozni magával. Eljöhet a Puskin szoborhoz tizenöt perc múlva? — Igen. Mehetek. — Oké — felete Prohorov. — Viszlát — hallatszott signor Mario Gozzi szenvtelen hangja. Miután késett, nem tudta összekuszálni a nyomait és nem sikerült körülszimatolnia. Valóban, Gozzi már várt rá. Telt, mozgékony, barna ember vékony aranykeretes szemüveggel. — Jó napot — üdvözölte Prohorov mosolyogva. — Örülök, hogy megismertem. — Már nyújtotta a kezét, de Gozzi olyan pillantást vetett rá, hogy minden könnyedtsége menten elpárolgott. — Sétáljunk egyet — indítványozta Gozzi. Elléptek a szökőkút mellett, s elindultak a Rosszija filmszínház felé. — Magánál van a levelezőlap? — kérdezte halkan Prohorov. Igyekezett utánozni partnere merev magatartását. — Miféle levelezőlap? — Gozzi szeme Anatolij arcára tapád. — Egyik barátjának átadtam egy levelezőlap felét a kapcsolat céljából. — Durva munka ez, Nyikoláj. Semmilyen levelezőlap nincs nálam, semmiféle „barátom” nincs. Prohorov másodpercekig elgondolkodott. — Jól van. Nálam viszont minden van. Nem jobb, ha most átadom? Ügy vélekedem, nem követ senki. —Engem nem érdekel, hogy miként vélekedik, s mégke- vésbé az, hogy mit óhajt nekem átadni. Nincs felhatalmazásom arra, hogy bármit is átvegyek magától. A kapcsolat csak észrevétlen lehet. Ideje tudomásul vennie, hogy az államvédelminél nem kispajtások dolgoznak. — Gondoltam erre — ügyeskedett Anatolij —, vásárolhatok egy csomagmegőrző fiókot a pályaudvaron, rejtjeles zárral. — Helyes. így rendben van. Forgalmas pályaudvart szemeljen ki, a szekció és a fiók számát telefonon közölje velem. De óvatosan! Most pedig menjen! — mondta Gozzi, majd a mozi üvegbejáratát könnyedén betolva, eltűnt a tömegben... Az új ismerős nem tetszett Prohorovnak. „Ügy beszél* mintha az alkalmazottja volnék — gondolta —, hát persze az is vagyok... Mit tegyek, nem válogathatom meg a barátaimat. Még jó, hogy van ilyen... De miért nem mutatta meg a levelezőlapot* ahogy megbeszéltük? Talán nem is Sklyton küldte ezt az alakot? Akkor viszont honnan ismerné Ljubov Dmitrijevna telefonját? Elvégre senki se tud erről a megállapodásról, csak Sklyton meg én. Sabolin nem jöhet számításba, ö a kezemben van... Azért alkalmilag jó lesz közelebbről szemügyre venni a szemüvegest”. A Kazanyi pályaudvaron* a 2. sz. teremben kibérelt egy csomagmegőrző fiókot. A szekció száma 24, a fióké 242. Betett a fiókba egy csokoládés dobozkát. A csokoládé és a vékony pergament alá levelet rejtett. A levélben benne volt minden, amit csak tudott és egy rejtjel-rendszer a titkos kapcsolat fenntartása céljából. Mindezt ügyesen, észrevétlenül cselekedte. Kissé megkönnyebbült. Még aznap este telefonált a Minszk szállóba: — Jó estét, Nyikoláj beszél. — Igen. Tessék. — Elutazom 24 órakor a Kazanyi pályaudvarról, a vonat száma 242, helyszám 21 és 22. 21 és 22 együtt, ért engem? — Értem. — Kijön búcsúzni? — Legyen nyugodt. Hanem tudnék, megkérem egyik ismerősömet. Ö majd értesíti, mikor indul a repülőgépem. — Mikor repül, kérem? — Holnap Seremetyevóból. — Hová? — Párizsba. Engem azonban nem kell kikísérni. — És az ismerősét hogy hívják? — Legyen ez egy kisded meglepetés. A kagylóból nevetés hallatszott. — Minden jót kívánok. Az összeköttetés megszakadt. „Mit bújócskáznak? — gondolta magában Prohorov. — Milyen új barát bukkan fel megint? És miért nem keli őt kikísérni? Nem akarja, hogy kinn legyek a repülőtéren. Miért? Azért én mégis kimegyek. ..« Másnap a párizsi gép indtti lása előtt két órával ki isi ment Seremetyevóba. Ivott egy; feketét, körüljárta a váróter-j met. Gozzi úr taxin érkezett* Rövid formalitások az ablaknál, majd odalép a határőrhöz* átnyújtja az útlevelét... „És ha most hirtelen elkapnák?” — rémlett fel Prohorov agyában a gondolat. A határ-i őr megnézte az okmányokat. Mosolygott. A külföldi elindult a repülőgép felé. Anatolij a te-( raszról nézte, hogyan ül be a szemüveges a liliputi buszba* majd fellépked az IL—18-hoa támasztott lépcsőn. Csak akkoaj ment le a teraszról, amikor a gép már a felhők közé fúrta az orrát... A párizsi repülőgép stewar- dese rövid idő múlva bement az utasok közé. — Hölgyeim és uraim! Gé-J púnk műszaki okokból Rigában leszáll. Kimehetnek a gépből, de ne messzire, mert tiü percen belül továbbrepülünk. Az utasok közül néhány el is hagyta a gépet, signor Gozzi1 is köztük volt. Ellépegetett a repülőtér épületéig, ahol a kifutópályán már várta egy Volga. Gozzi beült az autóba* amely gyorsan elindult. — Elfáradt, őrnagy elvtáns? — kérdezte a sofőr mellett ülő férfi, aki az államvédelmi szol- ' gálát századosi egyenruháját viselte. — őszintén szólva — mosolygott „Mario Gozzi” — megle-i hetősen fáradt vagyok. — Most kipihenheti magát. És nem a Minszkben, hanem otthon. — Miért? A Minszk Szálloda 840-es szobája nagyon is jó volt — nevetett „Gozzi”. — Ott kitűnően lehetett pihenni. Mario Gozzinak azonban valóban elrontották a pihenését. Nagyon odavolt, amikor bizonyos munkálatokra való hivatkozással egy másik szobába költöztették. Próbálkozott, hogy újra felhívja telefonon Kraszov- szkijt, de annak időközben, sajnos, megváltozott a telefonszá- ma... Roscsin hoz ugyanakkor befutott valaki, aktatáskával a kezében. A Kazanyi pályaudvarról jött. (Folytatjuk) A tihaméri hegyoldalban — mai lángok mellett — új tüzek- ről álmodnak a vasasok. Egy korszerű, jól felszerelt, tekintélyes üzemről, amely még messzibbre küldi majd az egri ! öntők üzenetét... Már látni belőle valamit, s rövidesen még többet. Mert elfogadták a fejlesztési tervet: 15 millió forintot költenek a 202. számú öntödére. Nemzetközi vállalkozás A nagy összegű munka: nemzetközi vállalkozás. Németek, és magyarok fogtak össze a sikeréért ... NDK cégek vállalták a gépesítés technológiájának elkészítését, a szükséges berendezés gyártását és leszállítását. S — mert gyorsak a külföldi szakemberek — hozzáfűzték még azt is, hogy már ez év decemberére megérkeznek Egerbe az első gépegységek. Egy történet kezdete Jó hírt hozott a hivatalos leinél, örülni kellett volna az Önödéi Vállalat központjában, im — mégis megtorpantak ott i műszaki főosztály emberei, s •áncokba szaladt az egri üzemvezető, Hesz János homloka is. divel, hogy a meglevő körül- nények mellett, fedél alatt iligha tudnának helyet szoríta- li az értékes gépeknek! És itt kezdődik a történet — nnen indul a beszélgetés egy .öznapi délelőttön... — A fejlesztés során mint- gy másfél millió forintos épít- ezésre van szükség: új ho- lokelőkészítőre, trafóházra, ompresszor-helyiségre és egy unkerra... A műszaki főosz- ály előbb a pesti tervező iro- ákban próbálkozott. Azok : zonban mind teli voltak munXXXXW.XXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXWXVOvXXXW.X' új öntöde születik- kával, s így csak jövőre tudták ‘ volna elvállalni rendelésünket. Aztán az egrieknél érdeklőd- ; tek, de ők sem ígérték korább- i ra ... S valamennyien sejtettük, hogy az építőkre újabb esztendőt kellene várnunk... . De hát akkor két év alatt — ■ kérdezgettük egymást tanácstalanul — mi lesz vajon a szabad ég alatt tárolt drága külföldi gépekkel? — emlékezik vissza Hesz János. Segítenek a fiatalok A vállalat műszaki főosztályán született az ötlet: beszélni kellene a fiatalokkal. A Heves megyei Tanácsi Tervező Iroda KISZ-szervezetétől hamar jött a válasz: — 'Szívesen könnyítünk a gondon — mondta az alapszervezet titkára, Balogh György. — Szeptember végére, október elejére, társadalmi munkában elkészítjük a tervek egy részét, s azok alapján már kezdődhet is az építkezés ... — Ha az építők egyáltalán elfogadják a megrendelést. — Beszéltem már velük. Mondhatom, kellemesen csa- 1 lódtam bennük: nem zárkóztak el kívánságunk elől. De előbb — természetesen — a tervet szeretnék látni..1 — Meglátják-e az ősszel? — Bízunk a fiatalokban' Az igyekezetükből látni, hogy ! számíthatunk rájuk. Azóta 1 ugyanis már történt valami. A 1 mieink kiásták az alapokat, a r tervezők pedig elvégezték a s különféle statikai vizsgálato- J kát, s úgy tudom, hogy előre- 1 haladtak a rajzolásban is. 4 1 Telefonüzenet e a rajzasztaltól j Néhány percre — hirtelen r fordulattal — telefonon folytat- e juk a beszélgetést. A tervező irodából Balogh Györgyöt kérjük: — Hogy állnak a munkával; titkár elvtárs? — Sajnos a vártnál lassabban haladunk... A csoportunkból ugyanis többen tanulunk, így meglehetősen kevés a szabad időnk. Az ígért rajzok felén azonban már így is túl vagyunk, s reméljük, hogy nem maradunk adósak az öntödének! — Hányán dolgoznak a terveken? — Pillanatnyilag öten. öt építész. Ha végeznek, bekapcsolódnak majd a munkába a szakipari tervezők is. — Üj az ilyenféle segítség- adás? — Már nem. Van más hasonló vállalkozásunk is. Az Egri Vas és Fém Ktsz számára egy gyermekkocsi-szerelő csarnokot, a megyei KISZ-nek pedig egy téli-nyári tábort tervezünk társadalmi munkában... Népgazdasági érdek Ügy ígérik, úgy hiszik, hogy a télen érkező öntödei gépek nem maradnak fedél nélkül — s talán kerek esztendővel korábban befejeződik az üzemfejlesztés nagy munkája. — Ez pedig sokat jelent! —; magyarázza Hesz János. — A korszerűsítés után ugyanis <a jelenleginek mintegy kétszeresére emelkedhet az öntöde termelése, s egyebek között az egri Finomszerelvénygyár korrro- -esszor-alkatrészeinek gyártására is itt helyben nyílna lehe- őség. Nem kellene az ország :ulsó feléről szállítani. S mágia csak ezt az évi mintegy 250 :zer darabos rendelést tekint- ük is, könnyű megállapítani: nit jelentene az a nyert egy isztendő! Gyón! Gyula , utolsó néhány mondat sokk többet takar, mint amenny kimondott. De hiába faggaton őket tovább, makacsul anná maradnak, hogy ők nem tud nak semmit. NYÍLT TITOK A párttitkár. Nagy Mikló, már nem hallgat el semmit. — Régóta beszéltek a köz ségben a fegyveresekről. Keltő kivételével még a rendőr ség is ismerte a nevüket, dt nem lehetett bizonyítani semmit. Illés Ábelról az egész falu tudta, hogy orvvadász. Jötl a figyelmeztetés innen is, onnan is. Mi is adtuk tovább, de a gyanú még kevés. — Beszélt velük, titkár elvtárs? — Mind olyan ember volt, hogy csak a legjobbakat tudtam volna róluk mondani, ha a véleményemet kérdik. Jól dolgoztak, rendesen éltek, nem voltak rászorulva, hogy orozva vadásszanak. Az egyiküknek egyszer megemlítettem, hogy mit hallottam róla. Tagadta. Neki nincs köze hozzá. Nagyon nehéz nekem erről beszélnem, mert három közülük közel állt hozzám, egy feladaton munkálkodtunk és mégis. — De ha régóta tudtak róluk a faluban, miért nem tettek hamarabb valamit? — Az emberek féltek tőlük, még félnek ma is. Nem mertek szólni, mert az orvvadász puskája könnyen eldördül. Ezt tartják. És az élete mindenkinek kedves. Itt van tehát a titok nyitja. A VÉLETLEN SZEREPE Talán még mindig tartana a kiskirálykodás Gyöngyöspatán, ha a véletlen le nem buktatja a fegyveresek társaságát. Történt pedig, hogy elhatározták, titkos pálinkafőzőt létesítenek az erdőben. Ehhez azonban rézcsőre volt szükségük, amit nem tudtak honnan beszerezni, hacsak a községben levő pálinkafőzőből nem. Egyikük végrehajtotta a betörést, aminek kiderítésére mozIgásba jött a rendőri apparátus. A rézcső kutatása közben bukkantak rá az első fegyverre. Az első fegyverre és egyben az első bizonyítékra. Ezen a nyomon aztán sikerült a7. egész csoportot felderíteni. Hét puskát és egy golyóspuska csövét találták meg a nyomozás során. Hegyvári Sándor fegyverszakértő szerint mind régi fegyver, van közöttük olyan is, amit a rozsda már félig megevett. Valamennyit szét lehetett szedni, hogy a nagykabát alá lehessen bedugni. A vadkár a becslés szerint, ami egyáltalán nem adhatja a teljes összeget, közel hetvenezer forint. FÉLELEM NÉLKÜL Évek óta garázdálkodott a gyöngyöspatai határban egy fegyveres csoport. Oktalanság lenne azt tartani, hogy Gyöngyöspatán ma már fellélegeztek az emberek. Akik nem akartak tudni semmiről, akik nem akartak név szerint szerepelni, és ilyen a fiatal tanáron kívül más is volt, azoknak a félelem bénította meg a gondolatait. Az orvvadászok fegyvere könnyen eldördül a /ak éjszakában, mondották, ;s példát is említettek, a me- :őőrt, akinek a nevét elhallgatták, aki először emelte fel r szavát, de akit annyira meg- iélemlítettek az orvvadászok, íogy később semmiről sem tu- lott. Nem nézhetjük, hogy nálunk ' na békés, becsületes emberek lyugalmát a fegyveres orvvá- ! lászok elrabolják, lapulásra :ényszerítsenek egy egész fa- ut. És idekívánkozik a meg- i egyzés, már jóval előbb, tel- | es erővel fel kellett volna épniink ellenük, de ehhez yílt beszédre van szükség, a í ecsületes pataiak őszinteségé- 1 e, hiszen hallgatásukkal az , rvvadászokat védték, akarat- j. inul is, éveken át. Ez is ta- , ulság. G. Molnár Ferenc j A hegy alján
