Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-25 / 226. szám

HOl GOLT BLÜZ Mennyit és hogyan segítsük a gyermeket ? ja, mit is követelnek tőlük pontosan. Nem tudja önmagát ellenőrizni, nem képes önálló­an megítélni, hogy munkája jó e vagy rossz. Éppen ezért a napközis pedagógusok is sokkal többet foglalkoznak ve­lük, mint a felsőbb osztályo­sokkal. És ha ők nem győzik, rendszerint megbízzák a jól tanuló, nagyobb gyerekeket, hogy a leckeírásnál párt-fo- golják, segítsék a bátortalan kicsinyeket. Otthon a szülők­nek is nagyobb megértéssel, tapintatosan kell kezelnünk a kisgyermek bizonytalanságát, mert teljesen magára hagyva, megtorpan a nehézségek előtt, és elveszítheti kedvét a tanu­lásitól. Ildikó érzékeny és nagyon törekvő kislány, ezért hallat­lan szorongás fogja el, ha nem biztos abban, hogy sike­rül a feladata. Ha ellenben a felnőtt mellette van, meg­nyugszik, mert tudja, hogy az figyelmezteti az esetleges hi­bákra. Anyuka tehát csak fo­kozatosan önállósíthatja a kis­lányt, olyan mértékben, ahogy önbizalma erősödik. Kísérelje meg például, hogy a feladat elején mellette legyen, majd munkáját megdicsérve, az ő beleegyezésével az utolsó rész­nél magára hagyja. De azzal semmiképpen sem árt, ha év végéig is ott ül, míg leckéjét csinálja! Hiszen ez megnyug­tatja a kislányt, és a nyugodt gyerek az iskolában is jobban dolgozik, mint az ideges. Ne tulajdonítson túl nagy jelentő­séget az iskolai feladatokra kapott hármas osztályzatok­nak! Év végére valószínűleg az iskolában is eléri a négyes vagy ötös jegyet. Vizsgálja meg azonban: nem azért ragaszkodik-e a kislány ahhoz, hogy a leckeírásnál mindig mellette üljön, mert féltékeny kistestvérére, akivel esetleg sokkal többet foglalko­zik? Lehetségies, hogy ha a „nagylánynak is szentelne, egy-egy meghitt együttlétet kettesben, a leckeíráson kívül is, akkor nem lenne, olyan fontos számára az iskolai munkáknál kapott segítség, és gyorsabban önállósodna. RECEPTEK Rakott—burgonyás rostélyos Kb: 1 kg rostélyost megmo­sunk, kicsontozzuk, a szelete­ket kissé kikeverjük, megsóz­zuk és 1 órán át állni hagy­juk. Kis fej, karikára . vágott vöröshagymát zsírban megpirí­tunk, piros paprikát szórunk rá, betesszük a rostélyos szele­teket és kis vizet aláöntve, fe­dő alatt puhára pároljuk. Mi­kor a hús puha, kiszedjük és hosszú, keskeny szeletekre vág­juk. Majd levébe visszatéve, 4 del tejfelt öntünk rá és rövid ideig azzal is pároljuk. Tűzál­ló edényben rétegezve lerak­juk, a következőképpen: az el­ső réteg egy sor hús, amelyet megöntözünk a levével. Rára­kunk egy sor főtt, karikára vá­gott burgonyát — ezt is megön­tözzük a lével; Majd megint húsréteg követ­kezik, és így tovább, amíg az anyagokból tart. Rakott karfiol, sonkával: A megtisztított és puhára főtt karfiolt leszűrjük. Rózsáira szedjük és kivajazott tűzálló tálba rakjuk, azután dúsan megszórjuk darált sonkával. Majonéz-mártással leöntjük, tetejét meghintjük reszelt sajt­tal és forró sütőben világosra sütjük. Csak játék? Kit szeretsz jobban? Apukát, vagy anyukát? — a kérdést gyakran tették fel a gyanútlan szülők négyesztendős kisfiúk­nak. ő az ajándék reményé­ben készségesen válaszolgatott Ha a csokoládét apunál gya­nította, akkor őt szerette job­ban, vagy megfordítva. Szülei ilyenkor jót mulattak: lám, máris milyen huncut A kicsi érzelmeivel való já­ték ártatlan szórakozásnak tűnt a szemünkben. Meg sem fordult a fejünkben az a gon­dolat, hogy a gyermeket hely­telenül nevelik. Ügy véleked­tek, a gyermek mindezt nem érti, hiszen „kis buta”. Kriti­kai érzéke valóban kicsi még az ilyen korú gyermeknek, nem tudja kellőképpen elhatárolni a jót a rossztól. Érzelmei irá­nyításában ezért lehet ajándé­kokkal érdekeltté tenni. Köztudomású, hatesztendős koráig alakulnak ki a gyermek alapvető jellemvonásai. Fejlő­désében tehát döntő, hogy ezekben az években milyen irányítást kap. Figyeli a felnőt­teket, utánozza őket. Ö inkább megszokja, hogy egyes helyze­tekben miként viselkedjék. Ha jó példát lát, helyes szoká­sok, viselkedési formák rög­ződnek benne, jelleme jó irány­ba alakul. Az említett kisfiú csak any­nyit értett, ha azt mondja, té­ged szeretlek, csokit kap. Ké­sőbb megszokta és tudatoséul használta ezt a fegyvert. Ügy beszélt, úgy viselkedett, hogy neki abból haszna legyen. Többnyire csak akkor enge­delmeskedett, ha ígértek neki valamit. Ma már addig jutott, hogy tudatosan taktikázik. Ma­gatartása ellen környezetében sok a panasz. Így aztán oda­haza is sok a civakodás, és nem győzi hallgatni a szemre­hányásokat „Szégyelld magad, mi mindent megadunk neked, amit csak kívánsz, s most ez a hála, ez a köszönet. Sajnos, a „kit szeretsz” já­téknak nem ez az egyetlen formája. A kicsi gyermeket sokszor fenyegeti az édesany­ja. „Akkor nem is szeretlek.” Nem hihető, hogy akad egyet­len édesanya is, aki ezt komo­lyan gondolja. Szeretjük gyer­mekeinket, akkor is, hat bot­ladozik, ha hibázik, mert mind­ez együtt jár az anyasággal. Keserűbbet, fájóbbat nem is le­hetne mondani. Hiszen a kis­gyermek legjobban a szeretet- re vágyik. A szülők azért fe­gyelmeznek ezen a módon mert a leghatásosabbnak mu­tatkozik. De vajon gondolnak-e arra, hogy miért. Mert a gyer­mek elhiszi a fenyegetést és fél tőle. Minél többet hallja, hogy őt nem szeretik, annál biztosabb lesz benne és előbb- utóbb elhidegül. Ha a gyermek nem kap okosan kimutatott szeretetet, elveszti biztonsá­gát, gátlásos, bizalmatlan em­ber lesz belőle. Feledjük el a „kit szeretsz” kérdést, az „akkor nem sze­retlek” fenyegetést, vagy a „csak téged szeretlek” kijelen­téseket. A szeretetről elsősor­ban nem beszélni kell. Ügy gondoskodjunk a kicsinyekről, hogy azon érezzék nap mint nap, mit jelent a szülői szere­tet Nagy Katalin Egy házastárs panaszai... Ma sem leszel itthon? Hetek óta egyetlen estét sem töltesz velem és most még a születés­napomon is magamra hagysz? Tudom, nem szórakozni jársz, dolgod van, felelősségteljes be­osztásod mellett éjszakába nyúlnak a tárgyalások. De leg­alább előre értesíthetnél, hogy mikor érkezel. Én csak ülök és várok, és ezek a vég nélküli várakozások már alaposan ki­készítették az idegeimet. Oly­kor arra gondolok, valami bal­eset ért, hiszen te olyan szóra­kozottan és elgondolkozva jársz. De már szólni sem me­rek aggodalmaimról. A múlt­kor is, amikor szóvá tettem, megsimogattál, mint egy ostoba 'gyermeket és így szóltál: — Sok időd van, fiam, hogy ilyenek­kel foglalkozol. — Pedig nincs is időm, hiszen a magam dolga mellett, még körülötted is ren­det kell tartanom. I Esténként, amikor itt kukso­lok és kinézek az ablakon, ke­serű irigységgel figyelem a pá­rokat, akik itt sétálnak az út­ban. Mikor jártunk »V *0*9 együtt? Tudom, nincs időd, de azért, egy kicsit mégis törőd­hetnél velem. Elvihetnél már egyszer magaddal. Vagy talán restellsz velem mutatkozni, mert ilyen elhanyagolt a kül­sőm? Ez neked fel sem tűnik, csak nézel, de nem látsz, úgy mint a könyvszekrényt. Tudod, ott áll a helyén, de azt már nem veszed észre, hogy meg­kopott. Igen, beosztással kell élnünk és megnövekedett jöve­delmünkből ezernyi vennivaló akad, de azért, talán mégis telne egy új kalapra... Már ki­szemeltem egyet, zöld, szürke szegéllyel, nem túl drága. De nélküled nem mertem hatá­rozni. Megvehetned a születés­napomra. Igen, igen, most sietsz, és nem érsz rá ezzel foglalkozni, de ígérd meg: ma korábban jössz haza. Paprikás csirke lesz vacsorára és vettem egy üveg bort. Elvégre a szüle­tésnapom van. Talán ma törődsz szegény, elhanyagolt feleségeddel. Rákos Edit TP" Ki W. fiiiWVmitl JA'----------------------------------------1--------------------------------------­A makkocska Egyszer régen, ki tudja, hogyan, az út menti lejtőre ke­rült egy sárga kis makk. Egy szép napon egy kisfiú kerék­pározott az úton. A makkocska észre sem vette a kisfiút, csak akkor figyelt fel, amikor valami éppen mellé, a fűbe pottyant. A magas fűtől először semmit sem látott, pedig nagyon kíváncsi volt. Először a makkocska valami csodára gondolt, aztán meglepődött, mikor meglátta az almadarabot, közepében egy kicsi fekete magocskával. Néhány napig ott feküdt a fű között, össze is barátkoz­tak egymással, de az első esők után eltűnt az almamag. Tudjátok mi történt? A magocskát beleverte az eső a föld­be, hogy ott kicsírézzon, hajtásokat eresszen. A makkocska először meglepődött. Nem tudta mi tör­tént újdonsült kis barátjával. Csak akkor jött rá, hogy mi is történt, amikor néhány hét múlva kis zöld hajtások bújtak elő a földből, ott, ahol azelőtt a magocska volt El is határoz­ta, hogy ő is hajtást nevel. Napokig várt a makkocska egy jó kiadós esőre. Az eső őt is beverte a földbe, olyan mélyre, hogy elérte az almamagot. — Hát te élsz még, makkocska — köszönt rá az alma­mag. Miért nem nevelsz egy hajtást? Látod, nekem már mi­lyen nagy yan? Belőlem szép, nagy almafa lesz. — Én is meg fogok nőni, ki fogok hajtani — mondta a makkocska. — Ha, ha, ha — nevetett rajta a kis almamag. — Hogyan akarsz te megnőni, amikor lefelé fúródsz a földbe? Hát lefe­lé akarsz nőni? — Nem — felelt a makkocska, — Csak előbb gyökeret eresztek. Megkapaszkodom és táplálékot szívok fel. Meg kell erősödnöm előbb. — Ö nevetgélt az almamag, és tovább gúnyolódott: — lefelé akar növekedni .. A makkocskát nagyon bosszantotta az alma érthetetlen csúfolódása. — Nekem azt parancsolta a tölgy — kezdte mondani, de ekkor egy hatalmas villámlás rázta meg az égboltot. Pilla­natok alatt elsötétült az ég, szél kerekedett, vihar tombolt, mintha mindent el akarna seperni útjáből. Nem sokáig tartott a vihar, el is csendesedett minden. A makkocska, miután magához tért, szólongatni kezdte az almamagocskát, de az nem felelt. Senki sem tudta hová ke­veredett, hová sodorta el a szél. A makkocska most már nem tudta elmagyarázni neki, hogy miért nem szabad elő­ször felfelé nevelni a hajtásokat, miért kell gyökereket ereszteni, s a földben erőt gyűjteni a növekedéshez. Németből fordította: Gyarmati Erzsiké) Divatos a horgolt ruha, kar­digán, blúz. A horgolás ked­velői, apró kis térítők türelem­játéka után csinos, és a leg­újabb divatnak megfelelő ru­hadarabokat készíthetnek ma­guknak, némi fáradsággal. Az oldalgombos horgolt blúzt kb 45 deka Mátra fonalból ké­szíthetjük, a méretünkre iga­zított szabásminta szerint. Horgolásminta: A kezdéshez a méretnett megfelelő hosszúságú láncszem. Első sor: Minden láncszemben egyrá, hajtásos pálcát öltünk, kissé elhúzva a szálakat. Második sor: Minden pálcába egyráhaj, tásos pálca kerül. Harmadik sor: 1 egyráhajtésos pálca + most egyszer ráhajtunk, az első sor alatta levő pálcájának aljába öltve felhúzzuk a ráhajtott szálat, a megfelelő magasságig, még egyszer felhajtjuk; ugyan­oda öltünk, majd ezt a szálat is felhúzzuk, egy ráhajtással az összes szálon áthúzva a fo­nalat, a pálcákat lehorgoljuk. Egy láncszem, egyráhajtásos pálca a közvetlen alatta levő sorba, (tehát a második sorba horgolt) pálcába öltve.* Negyedik sor: és minden páros sor, azonos a második sorral. ötödik sor: Olyan mint a harmadik sor, csak a felhúzott szálas pálcát* az alatta levő csomók között levő pálcába öltjük. A negyedik és ötödik sor is­métlése adja a mintát. Amikor minden darabbal elkészülünk, összeállítjuk, a széleket két sor rövidpálcával behorgoljuk. Csukására nagy ötvösgombokat használunk. Miért lantos az alvás? Egy rövidre szabott alvás után nézzünk a tükörbe. Sá­padt, fáradt arc tekint vissza ránk. Bőrünk petyhüdt, sze­münk fénytelen, fáradt tekin­tetű. Napközben figyelmetle­nek vagyunk, a munkánk sem megy úgy, mint máskor. A fáradt, álmatlanságtól vörös szemű nő különösen rossz lát­vány, bármennyire csinosan öltözött is. S valljuk be, előbb- utóbb rájövünk: a nyugodt, egészséges alvás legalább any- nyira szépít, üdít, mint egy hosszabb kozmetikai kezelés. Az alvásnak az ember szá­mára felbecsülhetetlen jelen­tősége van, s mindennapi élet- szükségleteink között a legfon­tosabbak közé soroljuk. Ezért lehetőleg biztosítsuk magunk és családunk tagjai számára az egészséges, nyugodt alvás körülményeit. Az üdítő alvás legfonto­sabb feltétele a jő levegő. So­kan lefekvés előtt még elszív­nak egy cigarettát. A terjengő füst nem tesz jót alvó szerve­zetünknek, ezért erről lehető­leg szokjunk le. A szervezet pihenését segíti a beáramló friss levegő, éppen ezért lehe­tőleg nyitott ablaknál alud­junk, vagy lefekvés előtt ala­posan szellőztessünk. Ágyunk legyen megfelelő hosszú és kényelmes. Sokan három fejpárnát is használ­nak. Ez nem egészséges, mert ülni nappal is lehet. Márpedig feltornyozott fejjel a szervezet nem pihen megfelelően, mert az izmok pihenése sem bizto­sított. Alvás közben a fej csak kissé legyen magasabban, mini: a test többi része. Nem véletlen, hogy ott, ahol a család valamelyik tagja al­szik, csendre intik a gyerek*^ két, felnőtteket, ugyanis mim den zajra érzékenyen reagál az idegrendszer, s a zavart al­vás, vagy az álomból történt felriadás kárt okoz. Jót tes^ ha lefekvés elótt minden eset­ben tetőtól-talpig lezuhanyo­zunk, és nem közvetlenül % vacsora után térünk nyugovó­ra. Az alvás tartama a húsa- harminc éveseknél 7—8 óra. Ennyi szükséges ahhoz, hogy * szervezet, az idegrendszer at alvás alatt regenerálódjék Gyermekeknél az alvási idf lehetőleg 10 óra legyen. Az al­vás mélysége az elalvás utáí másfél órával éri el a maxi­mumot. Három óra múltár „éberség” jelentkezik, majft. ismét mély, hajnal felé pedifc kevésbé mély az alvásunk. Az egész heti fokozott mun­ka közepette az alvásból el1 csent időt nem pótolja a va­sárnapi tízórás alvás és lus­tálkodás. Lehetőleg okosar osszuk be időnket, mert á rendszeres éjszakai virrasztás, szórakozás az idegrendszeri megviseli, s elóbb-utóbb káról, következményekhez vezethet Dr. Windermaon Pál Divat tanácsadó Hogyan öltöztessük a kisfiúkat? Gyakran halljuk: „A kis­fiúkat nem lehet szépen, csi­nosan öltöztetni, mert nem tudnak vigyázni...” Ilyen in­dokkal aztán elhanyagoljuk öltöztetésüket. Nos, könnyen bebizonyítha­tó, hogy a kisfiúkat is öltöztet­hetjük csinosan, szépen, ha va­lóban gyerekeknek illő ruhá­kat keresünk a boltban. Nem célszerű sötétkékbe öltöztetni _ gyereket, vagy fehérsúj tásos matrózruhát adni reá. A sötét­kék a legkényesebb ruhák egyike, különösen, ha fehérrel díszített. Egyébként is csino­sabb a gyerek könnyű szövet­ből készült világosabb színű, jó szabású konfekcióruhában, mint a hagyományos öltöny­ben, vagy matrózruhában. Ugyanez vonatkozik a hét­köznapokra is. A legtöbb kis­fiú a kinőtt nadrágjában sza­ladgál. A rövid ujj, a szűk fel­öltő, a kicsi nadrág nem bizto­sítja számára játék közben a szabad, kényelmes mozgást és természetes, hogy ezek a hol­mik hamarosan kifeslenek, el­szakadnak. Ezért inkább az ol­csó, könnyen mosható ruhákat vásároljuk a gyerekeknek. Hűvösebb napokon iskotani­hának legideálisabb a zakó hosszúságú sötétkék iskolakö­peny. Jó szolgálatot tehetnek hét­köznapokon a színes tarka pa­mutblúzok, amelyek kerek nyakkal, kötött passzédísszel általában sportegyesületi szí­nekben készülnek. Szívesen viselik kisebb-na- gyobb fiúk. A gyermek öltöztetésénél fontos, hogy a ruháját, amit visel, szeresse. Ezért ne kény- szerítsünk olyan öltözék-kiegé­szítőket rá, amit nem akar hordani. Nevetségessé tehet egy-egy kisfút a rákényszerí- tett gumi nadrágtartó, vagy a selyem nyakkendő. Ugyancsak engedjük meg, hogy az ing* a nadrág színét a gyermek vá­lassza meg. S csak akkor avat­kozzunk a dologba, ha a gye­rek túlzásokra ragadtatja ma­gát. Akkor is meg kell magya­ráznunk, miért ízléstelen. Ha kissé törődünk a fiűl^ kai — rá jövünk — lehet őket is olyan gonddal és ízléssel öl­töztetni, mint a kislányokat. Kovács Margit Első osztályos gyermekek szüleinek, különösen azoknak, akiknek első gyermekük kezdi meg az iskolai tanulást, gon­dot okoz, mit és mennyit se­gítsenek a gyermeknek. Ta­nácsként közöljük az alábbi részletet a Szülők Könyvtára „50 kérdés, 50 válasz a gyer­mekről” c. könyvéből. A KÉRDÉS: „Második gyer­mekem születése óta nem já­rok dolgozni, s így elég időm van, hogy első osztályos kislá­nyomnak ségítsefc. Kezdettől fogva megszokta, hogy amikor hozzáfog a lecke készítéséhez, mellé ülök, figyelem a mun­káját és biztatom. Ezzel a szi­gorú ellenőrzéssel elértem, hogy házi feladatait gondosan, szépen készíti él, s mindig ötöst kap. A segítségnek, mint kide­rült, hátrányai is vannak, mert ha nem ülök Ildikó mel­lett, kapkodva, rendetlenül és csúnyán ír, s az otthoni mun­kájával szerzett jó osztályza­tait elrontja. A tanító néni is meggyőződött róla, hogy ha a kislány mellett megáll és fi­gyeli, megjavul a munkája, s amint otthagyja, betűi ismét elromlanák. Azt a tanácsot adta, hogy szoktassam a gyer­meket önálló munkára és csak) a kész leckét ellenőrizzem; Mikor az űj módszer beveze^ tését közöltem Ildikóval, síri), tfitakozott és kijelentette, nem bánja, ha nem is segítek, csali öljek mellette Erélyes felszij- fflásomra a gyerek mégis hoz­zálátott az íráshoz. Amijit vártam, rendetlen, hibás mun­kát végzett. . Kitéptem a füzetlapot, le- Sfattam vele mégegyszer, és toegmondtam, hogy addig nem játszhat, amíg a leckéjét kifogástalanul el nem végzi. Azt hittem, ez a fenyegetés aasznál. De tévedtem. A fel­adat negyedszeri ismétlés után sem lett szebb. Az eset napo­kon keresztül ismétlődött, míg ^vesztettem a türelmemet, és ismét mellé ültem. Most ismét tttt tartunk, ahol azelőtt Il­dikó otthoni feladataira kitű­nőt, iskolai feladataira köze­pes osztályzatot kap.” A VÄLASZ: ^Az önálló munka megszofctatása hossza­dalmas feladat Az egész gyer­mekkor tulaj doniképpen érde­kes utazás az önállóság felé. De korántsem mindegy, hogy gyermekünk milyen ütemben «tazik. Sem siettetni, sem visszafogni nem szabad, s bi­zony nem könnyű a szülőknek összeegyeztetni a lehetőségeket és a követelményeket, a gyer­mek valóságos érdekeit és sa­ját elképzeléseiket. Ezt azért kellett élőre bo­csátani, mert Ildikó esetében is eltérést látunk a gyermek életkori sajátosságai, és az ön­állósítás módszerei között A legtöbb első és másodosz- telyos gyermek még nem tud-

Next

/
Thumbnails
Contents