Heves Megyei Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-22 / 223. szám

„A könyv eljut- mindenkihez...** ni Új fiókkönyvtárak Egerben mi 1970-re nyolcvanötezer olvasó ii: Hét és fél millió forint könyvekre Farkasok közt, védtelen A megyei könyvtár és háló­zata az ország jól működő és szilárd könyvhálózatai közé tartozik. Az utóbbi években a községi könyvtárak - 8 10 kivételével — önálló elhe­lyezést kaptak, 60 százalékuk korszerűen berendezett, sza­badpolcos. A könyvtárak köte­teinek zárna eléri a félmilliót; s ezer lakosra 1470 kötetet szá­míthatunk. Nyugodtan elmond­hatjuk: a könyv eljut minden községbe, s a legkisebb telepü­lésekre is. , . Az elmúlt öt év könyvtan munkájának eredményei biz­tatóak, de mit tervez a megyei könyvtár a harmadik ötéves tervben, milyen új elképzelé­sek, feladatok várnak megva­lósításra. __ A könyvtárak társadalmi vo nzása egyre nagyobb, meg­nőtt az emberekben az olva­sási kedv, a könyv iránti igény s legfontosabb feladatainkat ezek szabják meg — mondotta kérdésünkre válaszolva Hege­dűs András, a megyei könyv­tár helyettes igazgatója. — A könyvhálózatot jelentősen to­vább bővítjük, s könyvtártele­pítés dolgában 5—7 ezres lako­sú körzetek igényeivel számo­lunk. A könyvtárak létét és fel­adatait eddig elsősorban a fa­lu gazdasági és társadalmi át­alakulása határozta meg. A harmadik ötéves tervben — a falu kulturális ellátottságának bővítését szem előtt tartva! — a városi könyvhálózatok kiépí­tésére is sor kerül. Eger öt újabb fiókkönyvtárát kap: La- josváros és Felnémet után a Ráczkapu térem a Szvorényi utcában, a Vécsey-Völgyben, a Hajdúhegyen és a Hadnagy utcai lakótelepen is könyvtárat avathatunk. Másik két váro­sunkban ugyancsak megszer­vezik a könyvtárhálózatot: Gyöngyösön 4, Hatvanban 3 könyvtár létesítését tervezik. — Üj színt jelent majd könyvtári tevékenységünkben a klubkönyvtárak megszerve­zése. Tamamérán már műkö­dik egy jó hírű ifjúsági klub, könyvtárral. A tamamérai kezdeményezést tovább fej­lesztve újabb klubkönyvtárat szervezünk 20—25 községben. Hevesen és Pétervásárán a járási könyvtár eddig önálló gyermekrészleg híján műkö­dött. A harmadik ötéves terv során mindkét helyen rendezik majd ezt a problémát — Hogyan tervezik a könyv- állomány tartalmi arányainak alakulását? — Az ismeretterjesztő és a szépirodalmi művek egyaránt 35—35 százalékát teszik majd az összes könyvanyagnak, a gyermek- és ifjúsági irodalom 30 százalékkal szerepel. Az is­meretterjesztő művek „előretö­rése” nyilvánvaló, már az el­múlt évben negyedmillió köte. tét kölcsönöztek könyvtáraink-^ ból, amely az összes kölcsön­zés több mint 16 százalékát je­lenti. A ismeretterjesztő művek csoportjában a társadalomtu­domány körébe tartozó művek és a mezőgazdasági szakiroda- lom állományát fejlesztik kü­lönös gondossággal. Csak helye­selhető az a törekvés is, hogy olyan mezőgazdasági szak­könyvekkel lássák el a községi könyvtárakat, amelyek a tele­pülés termelési profiljának megfelelnek. — Hány kötettel gyarapod­nak könyvtáraink? — Köteteink számát félmil­lióról 750 000-re emeljük, öt év során hét és fél millió fo­rintot fordítunk friss, új köny­vek beszerzésére. (Szigili János tudósító): Községünkben a tanács ha­tározata alapján arra töreked­tünk, hogy a különböző, község­fejlesztéshez tartozó munká­kat megfelelő sorrendben vé­gezzük. Elsősorban a község jérdásítását és villamosítását igyekeztünk biztosítani. Kis*- köre község utcáinak hossza 14450, a beépített járdák hosz- sza 23980 folyóméter. Ez azt jelenti, hogy az utcák zömében már mindkét oldalon járda van, a községi tanács a rendel­tetésének megfelelő helyre használta fel tehát a lakosság által befizetett forintokat, Ha­Tegyük hozzá: a könyvtá­rakban nincsenek irodalmilag kétes értékű, vagy a sok hasz­nálat miatt elrongálódott köny­vek; s a könyvtárak alkalma­sak a legdifferenciáltabb, leg­választékosabb olvasói igények kielégítésére is. — Milyen mértékben nö­vekszik az olvasók száma? — A városi hálózatok kiépí­tése, a nagyközségek korsze­rűbb könyvtártelepítése újabb rétegek bekapcsolását jelenti az olvasómozgalomba. A har­madik ötéves terv végére, 1970- re a megye olvasótáborát nyolcvan-nyolcvanötezer főre szélesítjük. Ez a lakosság 23— 25 százaléka. Növelik a termelőszövetke­zetekben dolgozó parasztok, a termelőmunkába bekapcsolódó kiszesek számát, öt év során a tsz-tagok 25—30 százalékával, 14—17 000 tsz-paraszt olvasó­val számolnak. Sorolhatnánk még a terv részleteit az irodalompropa­ganda, az író-olvasó találko­zók kiszélesítéséről, mind csak aláhúzza s megerősíti azt a tényt, hogy a megyei könyvtár ötéves távlati terve reális igé­nyeket rögzít. A tervek meg­valósításával sokat nyer majd az olvasók több tízezres tábo­ra. (pataky) sonló a helyzet a villanyháló­zat bővítésénél. A Hegedűs, a Kölcsey és Dankó utcák kivéte­lével a villamosítás mindenhol befejeződött. E területek vil­lanyhálózatának fejlesztése a terveinkben szerepel. A község egyik nagyon sú­lyos problémája az ivóvíz-el­látás. A község területe 11 ezer hold, lakóinak száma a statisz­tikai adatok szerint 3981. És az ivóvíz-ellátást a jelenlegi idő­szakban egyetlen működő ar­tézi kút bitztosítaná, amely percenként 10—12 liter vizet ad. Noha a közsélgi tanács a községfejlesztési hozzájárulás mértékét 300 forintban állapí­Félelmetes, szívet szomiorító és tisztító, groteszk és paradox az az igazság, amit Bruno Apitz híres és most filmre ke­rült regényében elmond az embereknek. Auschwitzből Buchenwaldba szállítanak az SS-ek egy transzportot és a lengyel származású Jankowski ütött-kopott kofferjében egy szerencsétlen kisgyermeket csempész be az ötvenezer lá­gerlakó közé. Maga a tény — a körülményektől eltekintve is — elgondolkoztató. Jankowski, ez a testileg és lelkileg megtö­retett ember, a folytonos élet­veszélyben még azt a külön reszketést és gondot is vállal­ja, hogy nem engedi elpusztul­ni, elpusztítani ezt a világról még semmi jót nem tudó, ron­gyokat és kofferfedelet ismerő gyermekembert. Honnan az emberben az értelmet itt-ott már megtagadó erkölcsi diktá­tum, az ösztönök alján: az ön­becsülés és az emberi méltóság maradék erejével olyant ten­ni, amiért semmi nem jár? Az lenne az emberi élet értelme és indokolása, hogy az, akinek a kezében nyugszik a mások éle­te, sorsa, ne hagyja azt elvesz­ni hagyni? S a történelem — ez esetben is — elindítja a maga láncreak­cióját. Hőfel és Pippig. a lá­ger raktárosai kötelességüket teljesítik, amikor megfosztják kofferjétől Jankowskit. Megle­totta meg, az új artézikút fúrása még így sem biztosított. E té­nyek ösztönözték arra Molnár János vb-elnököt, hogy a vég­rehajtó bizottsággal, a tanács­tagokkal, és a községben mű­ködő szervezetekkel együtt arra törekedjék, hogy a vízel­látás problémáját máshogy oldja meg. Jelenleg víztársula­tot szervezünk, ezzel tudjuk csak megoldani, hogy 1966-ban új artézi kutat fúrhassunk. E tervnek megfelelően vitatta meg és hagyta jóvá a tanács­ülés a költségvetési tervezetet és a következő esztendők köz­ségfejlesztési költségvetését. NDK-film petésük és emberségük a gyer­mek sorsáról, vívódás után dönt. Kép képre vált, ember emberrel találkozik, s már bent vagyunk a jó végiét érő dráma legközepében. A kisfiú nemcsak esetté, különös kér­déssé emelkedik puszta lété­vel, de kulcsfigurává ott, ahol minden pillanatban egyolda­lúan és kegyetlenül bírálják el a legkisebb engedetlenséget is. Hőfeltől kerülők nélkül jut a hír Bochowig, Krämerig, akik az ellenállás vezetői a tábor­ban. A sötét színterű és sötét tónusú tragédiában jelkép is, vígasztalás is ez a kisfiú: ér­telmet ad annak a sok gyötrő­désnek, belső küzdelemnek, amely még a legerősebb embe­reket is gyakorta leteríti a hosszú megaláztatásban, meg- kínzatásban. A harc a percek­ből összeálló évekért és életért folyik, s ez az élet egyelőre sok-sok szenvedéssel teljesedik be. Mire a pokoli színjáték vé­gére ér Buchenwald ötvenezer lakója, csak a hangorkánban, a felszakadó kiáltásban tudja kiélni az ember elvesztett és visszakapott szabadságát. Bruno Apitz regényét Frank Beyer vitte filmre. A tragiku­san kínzó háttérből csak any- nyit használ fel, amennyi szükséges a komor évek érzé­keltetésére Az embereket ve­szi vizsgálat alá. Minden arc hosszan és kutatóan premier plánban jelenik meg, mert az emberi kétkedést, a gyötrődést, a megkínzatás riasztó és félel­metes pillanatait, a küzdelem­re készülést nem mondja sem­mi igazabban, mint a félelmet fizikailag is tükröző szempár, az arc izmainak vonaglása és megkeményedése. Néha az az érzésünk, hogy a párbeszédek­ben kimondott néhány szó is fe­lesleges, mert az arcon már végbement az, amiről a hősök­nek beszélniük kell. Titkos találkozásaikon biza­lomról, hitről és bizalmatlan­ságról esik szó, arról, hogy a vallatóra fogott Hőfel és Pip- píg fognak-e beszélni. Vérmér­séklet és látókör szerint türel­metlenek ezek az emberek ön­magukkal és másokkal szem­ben. De az arcával is, szavaival is Krämer, ez a tizenkét éve lágerben élő fogoly fogalmaz a legpontosabban: Ki érti ezt? Mit kell itt tenni és mikor? De amikor a cselekvés órája elér­kezik, már ő sem kérdez, kétsé­gei helyébe az elszántság fura- kodik — és diadalmaskodik. A rendező tiszta szándékkal és nemes eszközökkel az em­berek tragédiáját örökítette meg a celluloid-szalagon. Di­csérjük az egyéniségeket meg­vallató premier plánjait; tö­megjelenetei is hatásosak, a kegyetlen és sanyargató tömeg­közösség lélektani tanulmá­nyát kapjuk tőle. A zárókép feloldja bennünk nem is tit­kolt szorongásunkat és fáradt ünnepi örömöt érzünk: az em­beriesség győzelme az emberi méltóság sikeres megóvása miatt. Erwin Geschonneck Krämer- je nemcsak testben, játékban is kimagasodik. Ha van a láger­ben biztos pont, akkor ő az. Az emberi érzéseket szótlanul elnéző, kiszáradt lelkű, remé­nyeiben egykedvűen kapaszko­dó ember aktivizálódását a meglepő képre, a váratlan ese­ményre arcának egy-egy rün- dításával, szemének lassú játé­kával közli — és hitelesen. Geschonneck mellett Gerry Wolf, Ármin Mueller-Stahl és Fred Delmare, a szovjet Viktor Avgyusko, a lengyel Krystin Wojcik és Boleslaw Plotnidá nyújt kitűnő alakítást. Günter Marczinowski képei hűen követik a rendező elgon­dolásait azoknak a pillanatok­nak a megörökítésében, ame­lyek emberek sorsáról dönte­nek. A regény után, a szerző által írott film is megteszi ránk megrendítő hatását A a aa TV r a 1 aal > r > r wt jovo évi koltsegvetesrol és községfejlesztésről tárgyalt a kiskörei tanácsülés (LM Filmfelvétel az emberi szív belsejéről Vékony üvegrost-nyatábok- üvegrostokből kfezfllt saorR&­ból készült szondával sikerült ban sarkosan is lehet vezetni.' első ízben filmfelvételeket ké- Az üvegrostokból készült op- szíteni egy dobogó emberi szív tikai berendezést eddig gyo- belsejéről. A fénysugarat, mint morvizsgálatokhoz használták valami tükörfalú csőben, az csak. 3. Bemutatták Trubecki j herceg­nek, íróknak, művészeknek és más ismert emigráns személyi­ségeknek. Különösen Jelena Miller házában volt gyakori vendég, a aki Darut utca 12. számú házban, az orosz temp­lom mellett lakott. Jelena Miller elragadó háziasszony. Az egykori földbirtokosnő, akinek férje a cári hadsereg tisztjeként szolgált s annak idején Varsóban magas beosz­tásban működött, gyűlölte a Szovjetuniót, de azért, haj­lott kora ellenére is, mindig tett szívességeket honfitársai­nak. Lányát, Lidát, Borja- tyinszkij herceg vette felesé­gül, aki az utolsó hajón mene­kült el a Krímből, 1920-ban, a vrangelistákkal. A herceg 1941. június 22-ét sorsdöntőnek lát­ta. Attól féve, hogy ha majd a németek felosztják egymás kö­zött a földbirtokokat és a kas­télyokat, őt kizárják az élet eme élvezeteiből, elhatározta, bebiztosítja magát, és tolmács- szerepet vállalt egy orosz ha­difoglyok számára létesített táborban, 1943-ban beállt a vla- szovisták közé, de miután nem volt buta ember, hama­rosan rájött, hogy ezzel a ba­4 nMP&JÜG: 196$, szept ember 22., szerda rútsággal nem megy messzire, helyesebben nagyon is mesz- szirő mehet, például Kolimá- ban (fegyenctelep volt A szerk), sőt még messzibbre, esetleg a mennyországba is. 1944-ben rádöbbent hogy szá­mára a földbirtok és a kastély örök álom marad csupán, s gondolkozni kezdett, hogyan változtasson irányt — Nehogy eltűnj — mondta Prohorovnak —, jönnek majd az amerikaiak, még szüksé­gem lesz rád... És egyébként is, Prohorov, emlékezz: meg­győződésem, hogy útjaink ösz- szefutnak. Ha esetleg mégis elvesztenélek szem elől, álla­podjunk meg, hogyan kapsz hírt rólam. Az én számom a tizenegyes. Tehát: tizenegy lesz a jelszavunk. Egy könw tizenegyedik oldala, tizenegy alma ... Ezzel a számmal én jelentkezem nálad, megértet­tél? Nehogy elfelejtsd! így töprengtek a jövőről, terveket szőttek, miképpen le­hetne eladni magukat a leg­jobb áron, kit lehetne még be­vonni, mi fogja az amerikaia­kat elsősorban érdekelni. ANATOLIJ NEM TUDTA, mitévő legyen, Fischemek pe­dig már más gondjai voltak. És mi lesz, ha az oroszok be­jönnek Párizsba? Vagy — ta­lán helyes, ha Borjatyinszkij- jel tart, elvégre mégiscsak herceg... De nem sikerűit vele tarta­nia: az események hullámai Prohorovot elsodorták a her­cegtől . — Paris $ - Peesora— Moszkva Mikor a Quartier Latin-ban már kattogtak a hazafiak gép­puskái és a Concorde téren komoly harcok bontakoztak ki, egy horogkeresztes tank pedig lövegével majdnem le­döntötte az egyiptomi obe- liszket, Anatolij Prohorovot csupán egyetlen probléma fog- lakoztatta: honnan szerezzen megfelelő ruhát. A Speer-légió fekete egyenruhája most nem volt divatos Párizsban. Augusztusban megérkeztek a szövetségesek. A Champs Élysées-n a lányok virágokat szórtak a jepekre. Ezek a jee­pek egészen újak voltak, hor­zsolás se volt rajtuk, látszott, hogy még nem vetették harc­ba őket Prohorov egész napokon át a Mouftar utcai csapszékek­ben őgyelgett. Elhagyta ma­gát, borotválatlanul járt, rit­kán váltott fehérneműt, sokat ivott Rendezetlen életet élt, részegségében zokogott, átkoz­ta a németeket, az amikat és Borjatyinszkij herceget, aki úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Egyszer, ami­kor részegen kóborgott a Clichy körúton, felszedte őt Madeleine, az örökké éhes, rühes utcalány. Szürke, ned­ves szobájában jóformán sem­mi sem volt mosdótálon, vizes­korsón és egy hatalmas poros ágyon kívül. A férfiúi cím el­nyeréséért Prohorovnak ne­héz frankokat kellett fizetnie. Aztán a Mouftar utcán két új ismerőse akadt. Rogyion Zajcev és Filipp Kugel. Oro­szok. Illetve oroszok voltak. Ebben a kompániában nem illett a múltról beszélni, de Anatolij rájött, hogy lecsú­szott emberek. Egy hét múlva Kugel talált valami űrlapot az utcán, vízjeles papíron. Az öreg tölgy vendégfogadóban — a világ legrégibb vendég- fogadója, alapítási éve 1265 — éjfélig üldögéltek, szuszogtak; lihegtek, amíg meghamisítot­ták a szöveget. Helyesen kal­kuláltak: a nagy zűrzavarnak ezekben a napjaiban még ilyen durva hamisítás sem tűnt fel senkinek. És valóban; 700 000 frankot „martak fel”. Örömük leírhatatlan volt. Ebé­delni a Maximba mentek, ru- letteztek, este elmentek a Pi- galle-ra a lányokhoz, és ez így ment egy álló héten át Egy­szer a részeg Prohorov, ami­kor hajnalfelé kitántorgott a mulatóból, észrevett egy új tí­pusú Renault-t és javasolta társainak, hogy autókázzanak. Rém mulatságos volt egészen addig, amíg neki nem repül­tek egy hirdetőoszlopnak. A költekezéshez könnyen hozzászoktak, és amikor egy szép napon a hétszázezer frankból már egy centime se maradt, elhatározták, hogy gyorsan „organizálnak” vala­mit. Erről eszükbe jutott uta­zásuk a Renault-n _ Íg y alakult meg az banda, amely gépkocsikat lopott és eladta azokat. Párszor már- már majdnem lelfülelték őket. Hogy kimásszanak a slamasz- tikából, meghamisították az okmányaikat. Így lett Anato­lij Prohorovból Konsztantyin Szobolevszkij, majd Nyikolaj Jermovszkij, később Anatolij Pravikok, Anatolij Jersov. Az autókat néha nem a helyszínen adták el; hanem messze a tett színhelyétől. Egyet Nancyban vetettek pi­acra. Utána tökrészegre itták magukat Kugel a levegőbe lőtt a riasztópisztolyával. Pro­horov ordítozott és így kiabált Zajcev felé: „Tudod, ki va­gyok én? Vlaszov tábornok gépkocsivezetője! Van egy irattáram Párizsban, amiért az NKVD (szovjet belügyi népbiztosság. A szerk.) 25 évet adna! És ki vagy te? Szemét börtöntöltelék!” Prohorov bukásának folya­mata gyorsan zajlott le: moszkvai iskolásfiú-katona, aki a háború harmadik napján fogságba menti magát — há­ziszolga, aki elárulta „jótevő­jét” — Gestapo besúgó-csa- vargó-tolvaj. S mindez négy év alatt történt. Nehéz meg­mondani, hogy meddig folyta­tódhatott volna ez az esztelen és szennyes élet és hová ve­zette volna „hősünket”, ha nem alakultak volna meg ak­koriban a repatriáló bizottsá­gok és nem javasolják Anato­lij Prohorovot hadifogolynak, hogy jelentkezzék a Párizs melletti beauregard-i tábor­ban, amelyet a háború követ­keztében Franciaországba ke­rült szovjet állampolgárok számára jelöltek ki. A láger nem volt ínyére Prohorovnak. Ellenszenve­seknek tűntek a sovány, meg­gyötört arcú, szerencsétlen emberek, akiknek többségét a németek hurcolták ide s akik megismerték az éhség, a kon­centrációs tábor és a rabszol­gamunka minden keservét, szörnyűségét. Szívesen elindul­tak volna szülőföldjükre gya­log, mezítláb, csak az ottho^ nukról álmodoztak s mint a legnagyobb ünnepet, úgy vár­ták útnak indításuk napját. Oroszul beszéltek, de AnatoRj nem értette öltét. Teljesen ide­genek voltak a számára. Éjszaka nagy csöndesen be­szökött Párizsba. Néhány nap­ra rá megint visszaküldték a táborba. A franciák megúnták a bajlódást ezzel a csavargó­val, és kérték a lágervezetősé­get, hogy minél előbb indít­sák haza. De másodszor is; megszökött; a metzi állojná- son, úgy, hogy feltörte a va­gon deszkáit és kiugrott. Még aznap ellopott egy Citroen-tés visszafurikázott vele Párizsba.' Hogyan tovább, fogalma sem volt. Máshoz nem értett, mint az autólopáshoz. Párizs centrumában kapták el, a Cité-szigeten. Megint el­menekült volna, de a döntő pillanatban kiment a fejéből, hogy a Notre-Dame-on túl a hidat felrobbantották. Egyévi börtönre ítélték. Most volt ideje elgondolkodni a jövőről. Persze egy év nem sok, annyit le lehet ülni. De mi lesz azután? Borjatyinsz­kij ostobaságokat fecsegett és meglógott. Az amerikaiakkal való együttműködés terve füst­be ment. Igaz is, ha őszintén megnézzük, mire jó ő az araik­nak? Mihez ért, mit tud?? Nos, mondjuk, ismeri a fehér­emigránsokat. Fütyülnek ők erre'a siserehadra. Térjen ta­lán vissza a szülőföldjére? Ki tudja, hogy 6 szándékosan ment át fogságba? Senki. Sztoljarov_ az egyetlen szem­tanú, de őt megölték. Szergij atyáról jobb lesz elfeledkezni, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents