Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

Á társadalom segítségére is szükség van Dr. Fülöp Andor, a megyei bíróság elnöke nyilatkozik az ólet elleni bűncselekményekről bér védelme és boldogulá­sa áll a centrumban. Mégis az tapasztalható, hogy a társadalom egyes tagjai nem tanúsítanak kellő megbecsü­lést, kíméletet — lehet monda­ni — tiszteletet embertársaik élete és egészsége iránt. Pe­dig a szocialista társadalom ezt a tiszteletet, kíméletet és megbecsülést nemcsak nyújt­ja, de el is várja tagjaitól. Megyénkben is viszonylag nagy számban fordulnak elő az élet elleni cselekmények. A megye józan erkölcsű lakossá­gának fokozódó felháborodá­sa jelzi egy-egy élet elleni cse­lekmény bekövetkezésekor, hogy maga a társadalom mi­lyen felfogást vall. Ennek el­lenére a megye társadalma nem tesz meg mindent az ilyen cselekmények megelőzésére, hogy az ember életére való törés gondolata bárkiben is felmerüljön. A nevelés, a ráhatás, a jó példa kézenfekvőén szükséges ahhoz, hogy a „veszélyes” hely­zeteket teremtő jelenségek megszűnjenek. Nem hiszem el, hogy a család, a szomszédság, a lakótárs ne érezné magát társadalmilag felelősnek azért, ha közvetlen közelében elmér­gesedett, sokszor a durva tett- legességig elfajuló családi vi­ták folynak, vagy szomszédsá­gi perpatvarok zajlanak. Ki nézheti közömbösen azokat az alkoholos életvitelből szárma­zó veszélyeket, amelyek az emberöléshez, vagy annak kí­sérletéhez vezetnek? Ha pedig ez a kérdés felmerül, akkor helyesnek kell elfogadnunk azt a kívánságot is, hogy az ilyen helyzetek isme­rője, azoknak akarva-aka- ratlanul is szemlélője avat­kozzék be akkor is, ha ez a beavatkozás pillanatnyi­lag kényelmetlen és veszé­lyes is, ha haragot vált ki vagy izgalommal jár. Éppen azért, mert büntető­politikánk egyik alapvető cél­kitűzése az emberölés megelő­zése, az emberi élet megvédé­se, foglalkozott a Legfelsőbb Bíróság is a közelmúltban ez­zel a kérdéssel. Az irányelv­ben kifejezésre jut az a meg­győződés, hogy a társadalom segítségét a megelőzés terén nélkülözni nem lehet. — Miben látja az emberi élet megfelelő védelmének biz­tosítását? Kik vegyenek részt a fokozottabb védelem bizto­sításában? — A nemrég megjelent irányelvek szerint az ítélke­zés legyen határozott a bekö­vetkezett bűnügyek elbírálása során, vegye el mindenkinek a kedvét attól, hogy mások éle­tére törjön. A társadalom és a bűnüldö­ző szervek egyértelmű és kö­vetkezetes harcára van szük­ség ahhoz, hogy a jelenlegi kedvezőtlen állapotban lénye­ges javulás állhasson be. Szo­cialista társadalmunkban meg­vannak az objektív feltételek a bűnözés felszámolására. A szocialista társadalom felépí- • tése egyre erőteljesebben fo- , lyik, a gazdasági eredmények egyre jobban megszilárdulnak, . tehát nem tűrhető, hogy e ha­talmas eredményeket elérő . ember élete forogjon veszély­ben embertársai indulatai mi- ; att. A megyénkben előforduló élet elleni bűncselekmények kapcsán is kiemelten beszél­nünk kell, mint jellemzőről, a túlzott alkoholfogyasztásról. Az ital fellazítja a gátlásokat, szüli a virtuskodást, garáz­da, kötekedő viselkedésre in­gerel, bicskázásra bújt. Nem lehet tétlenül tűrni, hogy egyes községeinkben visszaté­rő bicskázások emberek testi épségét, életét, családok nyu­galmát veszélyeztessék. Minden helyi, társadalmi lehetőséget fel kell hasz­nálni, hogy a garázda, a „falu rossza” szerepét ját­szó elemek megnevelése, sürgős kikapcsolása a tár­sadalomból ne csak vágy­álom maradjon. Olyan hangulatot kell terem­teni, amely lehetetlenné teszi, elszigeteli — ha úgy tetszik — végleges javulásukig kiközösí­ti a társadalomból az ilyen cse­lekményekre kapható, vagy hajlamos egyedeket. A bíróságok segítséget nyúj­tanak az ilyen és nyilván a tudatformálást szolgáló törek­vések végrehajtásához is. Hi­vatali kötelességünkből adó­dóan alkalmazzuk ítéleteink­ben a Legfelsőbb Bíróság irányelvét, hogy a társadalom minden adott esetben megkap­ja az élet megfelelő védelmét. A bíró az eléje kerülő bűnöző esetében megtorolja a súlyos bűnt, amit az a társadalom el­len elkövetett. De hogy a bűn ne következhessék be, a tár­sadalomnak olyan hangulatot kell teremtenie — hangsúlyoz­za a gyakorló bíró a komoly figyelmeztetést —, amely elve­szi a kedvét a garázdának az élet elleni cselekményektől. Ez pedig tudatformálás, neve­lés és sokszor közbeavatkozás kérdése. A veszélyes helyze­tet mindenki felismeri: legyen erkölcsi erőnk és elhatározá­sunk a beavatkozásra, a gyak­ran jóvátehetetlen tett elköve­tésének megakadályozására. Ez a határozottság, ez a javító' nevelő szándék az egyén és a társadalom közös érdekében áll. (farkas) Vizel kap Márkáz Régi vágyuk a markazíak- nak, hogy egészséges ivóvíz­zel láthassák el falujukat s a szövetkezet új tanyaközpont­ját. A terv nagyméretű társa­dalmi munkával és több száz­ezer forintos költséggel most válik valóra. Vízvezetéket fek­tettek le a falu utcáin és a fa­lu feletti dombon levő víztáro­lóból a csövek egészen a Mát- ravölgye Tsz tanyaközpontjáig futnak. A falu lakói közül sokan be­jelentették már; szeretnék ud­varukba, házukba is bevezet­tetni a vizet. MPBJSiG 5 1965. augusztus 15., vasárnap A közvéleményt érthetőéi foglalkoztatják azok a bírósá gi és rendőrségi hírek, ame lyek gyilkosságokról, ember ölésről, az emberi élet ellen bűncselekményekről szólnak A rádió, a tévé, az újságok le írnak, ismertetnek súlyos ese teket, beszámolnak a példái büntetéseket tartalmazó bíró sági ítéletekről. Statisztikái alapján is joggal figyel fel i közvélemény és az átlagembei erre a szórványosnak nen mondható jelenségre. Nemrég adta ki a Legfelsőbl Bíróság 4. számú irányelvét amelyben az emberi élet vé delmét fokozottabban biztosí­tó ítélkezési gyakorlatot ír ele a bíróságok számára. Persze : dolgok rendjénél fogva a bíró­ságok az elkövetett bűnt to­rolják meg és így utólag — bár hathatósan — nyúlnak be­le a büntetés eszközével e küzdelembe, amely az emberi élet fokozottabb védelmét akarja eredményezni. A bűnö­zések száma általában csökken a mi életviszonyaink között, de az élet elleni bűncselekmé­nyek sora a korábbi évtizedek­hez képest nem mutat fogyó tendenciát. •A káros jelenség okait vizs­gálva és a megoldás lehetősé­geit kutatva kerestük fel kér­déseinkkel dr. Fülöp Andort, az Egri Megyei Bíróság elnö­két — Hogyan áll napjainkban általában a bűnözés tenden­ciája? — A szocialista társadalom­ban fokozatosan, egyre inkább megteremtődnek azok a felté­telek, amelyek a bűnözésnek, mint társadalmi jelenségnek a felszámolásához vezetnek. A bűnözés megszűnése egy tör­ténelmi korszak fejlődésének eredménye lesz. Átmenetileg még hatnak olyan másodlagos tényezők, amelyek a szocialis­ta gazdasági keret, a szocia­lista társadalmi körülmények között is szülhetnek bűncse­lekményeket. Ilyenek: a tuda­ti elmaradottság, az ellenőrzés lazasága, a felügyelet elmulasz­tása, az önzés, a kapzsiság, a a közöny, vagy például, annak a fel nem ismerése, hogy a tár­sadalmi tulajdon a köznek és nem egyeseknek a tulajdona. Hatnak a régi maradványok. Hat és olykor-olykor új erőt nyer a burzsoá befolyás. So­kakat fűt még a gyors meg­gazdagodás vágya is. Nyilvánvaló, hogy viszo­nyaink között — mert a ki­zsákmányolás megszűnt — a bűnözés elsődleges forrása ki­apadt. Ésszerű azonban az is, hogy a bűnözés elleni küzde­lem nem kizárólagosan igaz­ságügyi feladat, hanem tár­sadalmi erőt, társadalmi ösz- szefogást igénylő komoly probléma. __ Miért nem javul az élet el leni bűncselekmények sta­tisztikája? — Társadalmunkban a leg­főbb értéket képviselő em­A csányi MÉK-telepen, végig a vasúti sínek mentén, teher­autók hosszú sora. A tűző nap­sütésben félmeztelen, barnára sült munkások rakják a para­dicsomosládákat, a dinnyéket, kezük fejével simítják végig izzadó homlokukat. Bent az iro­dákban sincs sokkal hűvösebb, legalábbis, ami a hangulatot illeti. Pillanatonként berreg a telefon, utasítások hangzanak, látszólag bábeli a zűrzavar. Ez azonban csak a látszat. Mert ha néha egy kis veszeke­dés, izgalom árán is, de csak útnak indulnak a kamionok, a vagonok, a teherautók az or­szág szinte minden részébe, sőt külföldre is. A külföldi út­irány általában: Csehszlovákia, Ausztria, a Német Demokrati­kus Köztársaság. Az elmúlt hetekben átlago­san 140 vagon áru indult útnak. Az export nagy részét a para­dicsom teszi ki, de az uborká­ból, dinnyéből is bőven jut kül­földre. S nem egyszerű dolog a kül- Eöldi szállítás. Nagy gondot, sok előkészületet kíván. A; Ausztriába menő paradicson színének pirosnak kell lennie ami viszont az NDK-ba megy annak csak szalmasárgának Nehogy túléretten érkezzék. Az exportparadicsom szezon­ja még két hétig tart. Eddig 23( vagonnal szállítottak. Egy napi forgalom? — Mintegy 700 mázsa paradi­csom, 2—300 mázsa sárgadiny- nye, 150—200 mázsa görögdiny- nye és mintegy 100 mázsa so­rolt paradicsom. Még leírni ií sok nemhogy elszállítani. És s görögdinnye — a világszerte is­mert, híres csányi görögdiny- nye — szezonja még nem kö­szöntött be. Néhány nap múlva kezdődik, eddig negyven va­gon előrejelzése érkezett be a telepre. Érik a Csabagyöngye szőlő is, ebből mintegy harminc mázsát várnak a közeli napok­ban. Emellett a kecskeméti és a nagykőrösi konzervgyárnak is szállítják az ipari felhasználás­ra kerülő sárgadinnyét, főző­tököt. Hatalmas a 'forgalom. Rak­ják a vagonokat, egymás után jönnek a megrakott autók. A telep dolgozói két műszakban fogadják vagy indítják útnak a szállítmányokat. Rekkenő a hő­ség, ez még külön gond. Külö­nösen a paradicsomra kell vi­gyázni. A hőségen kívül más is aka­dályozza a munkát. A telep dolgozói arról panaszkodnak, hogy az egyik irodahelyiségben nincs villany. A villanyoszlopo­kat ugyan felállították, de a vezeték hiányzik. Az is gon­dot okoz, hogy a MÁV sok esetben szennyezett kocát bo­csát a rendelkezésükre, ezekbe kell berakni az exportszállít­mányt. Sok a gond, az idegesség, nagy a hőség, de a csányi diny- nye, a paradicsom csak elindul Ózd, Salgótarján, Balassagyar­mat, sőt Prága, Becs, Berlin fe­lé. Hogy bizonyítsa: nemhiába van a csányi termékeknek vi­lághírük. Oc. L) Az útirány: Ausztria, Csehszlovákia, NDK Útnak indul a paradicsom, a dinnye nabb a külföldiekénél. Igaz, hogy ott lényegesen magasabb is a vezetékes rádió után fize­tendő használati díj. A szovjet és lengyel vezetékes rádió pél­dául hasonló elveken működik, mint a magyar, azonban előfi­zetési díjukat a hálózati rádiók háromszorosában állapították meg. Ha Magyarországon így jártak volna el, akkor a jelen­legi 6 forint helyett 30 forint­ban kellett volna megállapítani az előfizetési díjakat. Mindezeket figyelembe véve javasolta a posta-vezérigazga­tóság, hogy a vezetékes rádió rendszerét szüntessék meg. A határozatot három—három és fél év alatt hajtják végre a je­lenleg működő berendezések elévülésétől függően. A posta úgy tervezi, hogy az erősítőket és hangszórókat — többnyire hangos híradó céljára — könyv­jóváírással átadja a helyi ta­nácsoknak. Ezenkívül mintegy 3000 erősítőt és 200 000 hang­szórót a Művelődésügyi Minisz­tériumnak ajánlottak fel az ok­tatás segítésére. „Felvetődik a kérdés, mi lesz azokkal, akiknek a lakásában eddig ilyen vezetékes rádió működött? Olyan elképzelések születtek, hogy esetleg a volt vezetékes rádióelőfizetők részé­re az ezer forintnál kisebb ér­tékű rádiókra is kiterjesztik az OTP hitelakciót”. A posta most készült fel a vezetékes rádiók megszünteté­séről hozott minisztertanácsi határozat végrehajtására. A megtakarított 100 millió forint felújítási és az évi 20 milliós üzemeltetési többletköltséget a» Kossuth és a Petőfi rádió adá­sának javítására, a műsorsa-, gárzás minőségének fokozásá­ra fordítják. (K. E» módja, hogy hálózati rádió-ve­vőkészüléket vásároljon, sokan felmondták a régi vezetékes rádió bérletét. Egyébként is a statisztikai adatok szerint Ma­gyarországon 2 303 000 rádiói, ezenkívül 167 000 vezetékesrá- dió-előfizető van, tehát majd minden családnak van már rá­diókészüléke. A szakemberek véleménye szerint a vezetékes rádió va­lóban csak azt a célt szolgálja, hogy hírközlő, tájékoztató for­rósa legyen a falusi lakosság­nak. Ezeken a készülékeken ugyanis igényesebb műsort, például zenei adást alig lehet élvezni. A megszüntetésre a fő indok mégsem ez. A 15 évvel ezelőtt épített vezetékek és be­rendezések már elavultak és sürgős felújításukra lenne szükség. Ez pedig mintegy 100 millió forintjába kerülne a népgazdaságnak. Többen szóvá tették, hogy miért szüntetik meg nálunk a vezetékes rádió rendszerét, amikor ilyen működik más or­szágokban is. Az 1950-es nehéz gazdasági helyzetben sebtében felállított hálózat azonban jó­val gyengébb és gazdaságtala­M agyarországon 167 ezer fa­lusi otthonban szól jelenleg a vezetékes rádió. Éppen ezért nagy tömegeket érint az a kér­dés, hogy mi lesz e rádiók sor­sa. Amint azt a posta-vezér­igazgatóságon elmandtáik, a Mi­nisztertanács a legu tóbbi hetek­ben úgy döntött, hogy meg­szünteti a vezetékes rádic rendszerét A vezetékes rádiószolgálatot 1950-ben honosították meg Ma­gyarországon, akkor, amikor még sok lakott településen, községben nem volt áramszol­gáltatás. A határozatnák akkor valóságos kultúrmisszió jellege volt A párt és a kormány ha­tározata nyomán 250 ezer házba vezették be a vezetékes rádiót s egy-egy hangszóró felszerelé­se 600 forintjába került az ál­lamnak. Az előfizetési díjakat is kedvezően állapították meg. A készülék-tulajdonosoknak havonta 6 forintot kellett fizet­niük, bár a fenntartási költség 16 forint volt. Ez évente 20 millió forint többletkiadást je­lentett a népgazdaságnak. Most, hogy hazánkban befe­jeződött a villamosítás, és mind több falusi családnak nyílik Mi lesz a vezetékes rádiók sorsa? A Kossuth és Petőfi rádió adásának megjavítására használják fel a megtakarítandó összegeket — 10 635 vezetékes rádió a megyében Kedvező jelen — biztató jövő — Döntő még a kétmillió oltvány, mert ebből is tekinté­lyes jövedelmet várunk. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy azelőtt itt egyáltalán nem fog­lalkoztak oltványtermeléssel. Nem is értettek hozzá. Két év­vel ezelőtt azonban vagy száz fiatalasszony és lány megta­nulta. Azóta szép jövedelmet hoz. Itt tehát mindent — a jöve­delmet, a jólétet, az elégedett­séget — a szőlő jelenti. Inten­zívebb állattartásra nincs is lehetőség, hiszen kevés a szán­tóterület és a legelő. Ezért em­lítik szerényen, hogy a tehené­szetben mindössze 36 állat van. Azok sem valami jó teje­lők, mert csupán 25 ezer fo­rintot hozott a tejértékesítés. Sokat megisznak az „újszülött” borjak. De nem sajnálják az ilyesféle tejfogyasztást, mert a növendékállatok szépen fej­lődnek. Az istállójuk 96 férői helyes, és tele van. Igaz, hogy növendékállatokkal, de néhány év múlva már 60 — 65 tehén adja a hasznot. Ennyi a ma­ximum a területhez viszo­nyítva. A falu harangja délre kon- dul. Az irodákban dolgozók ebédelni sietnek. A falu szé­lén népes lánycsapattal talál­koztam. Az oltványosból vagy a kertészetből igyekeztek a te­rített asztalhoz, hogy délután újult erővel folytathassák a munkát. Loczifc János a levelek között. Ugyanezt a képet nyújtja a 30 hold gyü­mölcsös is. Eddig ez a terület csupán a kiadás rovatban sze­repelt, hiszen az évek során ezernyi kéz óvta féltő gonddal a gyenge vesszőket, amelyek jövőre más dús fürtökkel há­lálják meg a gondoskodást. Még a nyár elején a véletlen összehozott egy gyöngyösoroszi tsz-taggal. Dicsekvéssel emle­gette, hogy havonként 1600— 1800 forintot visz haza előleg­képpen. Mivel akkor kissé tamáskod- va fogadtam a kijelentését, most egyenesen választ kér­tem. — Sőt, olyan tagunk is van, aki 2 000 forintot kap előlegként, — erősíti a főkönyvelő. — Munkaegységenként 30 forint előleget fizetünk. így, akik szorgalmasak, és ahol a csa­lád is besegít, szép summa jön össze. És ez a 30 forintos előlegfi­zetés önkéntelenül felvet egy másik kérdést' is: miből? — A kérdés jogosnak lát­szik, — mosolyog Orosz Gá- borné. — Mi szőlőtermelők vagyunk, másból alig akad jövedelem. De egymillió 700 ezer forint értékben tartalékoltunk olt­ványt, bort és pálinkát. Eze­ket most értékesítjük, és ebből rendszeresen tudunk fizetni. — Tudtommal a szőlőn kí­vül más üzemágak is vannak. A gyöngyösoroszi Februái ■ 24. Tsz nem tartozik a megy« - nagy közös gazdaságai közé, i de az egy munkaegységre jutí • fizetés tekintetében az elsŐS ■ között jár. Jogos büszkeség­■ gél hangoztatják, hogy a meg­alakulás óta a munkaegység értéke nem volt 50 forint alatt, (Tavaly 57 forint volt pré­miummal együtt.) A falut öve­ző dombokon húzódó szőlő­parcellák tiszták, gondozot­tak. Pedig a férfiak javarésze ércbányász. Ám szabad idő­ben szívesen segítenek az asszonyok által vállalt csa­ládi területen. Nem kis meg- erőtetést jelent ez a kemény bányászmunka mellett, nem is úgy kívánja a jövő, de jelen­leg megoldást jelent. Munkára biztató, szép napos idő van. A falu néptelen. Az udvarokban néhány tipegő öreg és virgonc gyerek ügyel az aprójószágokra. Az elnök és a mezőgazdász is a határt járja. Orosz Gáborné főköny­velőt találom az irodában, de őt is csak véletlenül, mert... — ... és is szeretem a ha­tárt járni, ha van néhány órai szabad időm — szabadkozik fiatalos mosollyal az ősz hajú, idős hölgy. — Főleg az új te­lepítésű szőlő és a gyümölcsös vonz... Igen, a 168 holdon virító új telepítés valóban gyönyörköd­teti a szemlélődőt. A régi, ke­vés hasznot hozó direkt ter­mők helyére került, és itt-ott már apró fürtök húzódnak meg gánember. Olykor eljönnek a vadászok is és magukkal hoz­zák zsákmányuk „skalpját”; nyulak, vaddisznók, nyestek, vidrák bőrét. Meglepő volt hallani, hogy a telep „gyűjte­ményében” — még görénybőr is szerepel! — Évente csaknem 5 és fél millió forint értékű bőr keze­lését végezzük itt, a gyöngyösi telepen — mondta a telepve­zető. — A technológia szerint három hétig sóban tartjuk va­lamennyit, hogy a nedvességet kivonjuk belőlük és egyben konzerváljuk is. A háromhe­tes „kifolyató sózás” után az­tán a központi gyűjtőbe, Bu­dapestre küldjük a Mátra vi­déki bőröket, további feldolgo­zás végett Röviden: ennyi a fák közé bújt, város széli kis telep mindennapi munkája. Amelyről kevesen tudnak Gyöngyösön-. . . .... Gyöngyös peremén — a ka- fácsondi út mellett— fák közé dugott lapos tetejű kis épület. Az üzletfeleken kívül aligha ismerik sokan. Nagyon Is ért­hető hát Telepó Gusztáv telep­vezető csodálkozása — amikor idegent lát a gonddal parkosí­tott udvarban. — Ugyan, mondja már, ho­gyan akadt ránk itt, az „isten háta megett?” — fogad megle­petten. — Hallottam róla, hogy itta bőrgyűjtő állomás, s hogy jó helyre kalauzoltak, a tábla is igazolta ... Aztán a telepvezető végigve­zetett kis birodalmán, és el­mondta, mi a feladata nap­nap után annak a négy em­bernek, aki itt dolgozik. Mint közölte, a legnagyobb szállító­juk a Heves megyei Húsipari Vállalat. A gyöngyösi vágóhíd- ról szarvasmarha-, sertés- és lóbőröket küldenek, de üzlet­ifél a MÉH is és sok-sok ma­Bőr — a só alatt Nagy forgalom egy kis telepen A vágóhídról hozzák a legtöbbet Néha vadászok is jönnek

Next

/
Thumbnails
Contents