Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
Épül az új iskola Gyöngyösön Fekete-fehér? Beszélgetés közben merüli fel a kifejezés: úgy kell Gyöngyösnek az iskola és a bölcsőde, mint egy falat kenyér. Ott álltunk a déli városrészben a jövendő iskola falai mellett, Antal Béla technikus, építésvezető-helyettes és Bendiák István művezető adtak tájékoztatást a pillanatnyi helyzetről és az előrehaladás várható alakulásáról. Kezdetben kimondhatjuk, nincs semmi baj, rendjén mennek a dolgok. Részleteiben pedig... Előbb az iskola r Még nagyon kevés látható a Jövendő tizenhat tantermes általános iskolából, az egyik szárny falai magasodnak felfelé, de csak a földszint méreteiben. Itt már a tantermek, a folyosó készen vannak. A csatlakozó épületrészben süllyesztve, szuterén megoldással a politechnikai műhelyek sorakoznak majd. A jóhírű Hajdú-brigád kilenc kőműves szakmunkása és ugyanannyi segédmunkás dolgozik a „gödörben.” Falaznak és a szigetelést csinálják. Mindjárt az első kérdés: — A szigeteléssel nem lesz Ibaj? Néhány épületnél ugyanis krónikus hiányosság. Bendiák István a tervrajzot Veszi elő, azon mutatja. — Nemcsak az oldalfalakat szigeteljük, hanem a padlózat alatt is. Ez megnyugtató. r Szétnézünk az építkezésen. &. keleti szárnynak, amely tulajdonképpen az épület főhomlokzata lesz, még csak az Jalapját ássák. Ehhez csatlakotok majd egy újabb szárny, Szolgálati lakással, szertárak- jralj ami a tornateremben folytatódik. Nehéz megjelölni a2 iépület alakját, valami furcsa, Szabálytalan szárú E-betűhöz hasonlítható még a leginkább. jA főhomlokzata kétemeletes, iaz oldalág egy emeletes, a tornaterem része pedig földszintes lesz, de ez utóbbi méretei miatt egyemeletesnek tekinthető. t — Hogy állnak az építkezéssel? — kérdezem a szemlélődés után. Jól. Tartjuk a határidőt — mondja Bendiák István. — Tehát a jövő évi iskola- kezdés nem múlik majd magukon? — Nem. Még ebben az évben tető alá akarjuk hozni az iskolát, téliesítjük, hogy az időjárás ne gátolhasson minket. A határozott kijelentés csak megnyugvást válthat ki mindenkiből. A bölcsödé is fontos Már nem ilyen egyértelmű a helyzet a hatvan férőhelyes bölcsődében. Még csak a kitűzést végezték el, a kubikus munkákhoz hozzá sem kezdtek, pedig augusztus 1-ével már munkához kellett volna látni — Mennyi késésük lesz? — Szeptembernél előbb nem nagyon tudunk indulni — válaszol Antal Béla. — A négy kubikusbrigádunkból csak kettő maradt meg, mert a többiek hazamentek a betakarításban segédkezni. A mezőgazdaság. .. hát az is fontos. A kubikusokat . ezért két brigádba vontuk össze. Most kevesen vannak. — A bölcsőde átadásának határideje veszélyeztetve van ezek szerint? — Azért az nincs. Majd behozzuk azt az egy hónapot. — Tehát minden a szervezésen múlik? — így valahogy. Nagyon össze kell hangolnunk a különböző munkákat, ha azt akarjuk, hogy az ütemet tartani tudjuk. — Hogyan sikerül ez? — kérdezem Bendiák Istvánt. — Egy szavam sem lehet. Évek óta még nem volt ilyen jó az összhang köztem és az építésvezetőség között, mint most. Racskó Gyula építésvezető mindent megtesz. Ilyen emberrel még nem találkoztam, pedig dolgoztam már néhány helyen. Igaz, nem régóta vagyok Gyöngyösön, az iskolát és a kazánházat bízták rám. Egyelőre nincs okom panaszra. Üjabb jó pont, újabb megnyugvás: az építkezésen belül teljes az összhang. Hogy ez mennyire fontos, fölösleges taglalni. Megy tehát minden, mint a karikacsapás? Akad gond is Lényegében — megy, de... Kisebb gond azért okoz még fejfájást. — Anyaggal hogy vannak ellátva? — Itt van mindjárt a tégla. Csak a napi mennyiség áll a rendelkezésünkre. — Honnan kapják a téglát? — Innen, Gyöngyösről. Hagyományos falazással építjük az iskolát, a tégla tehát nagyon kell. A szállítás viszont...' Elhallgat, nem fejezi be a mondatot Bendiák István. Hisszük, hogy az illetékesek ennek ellenére is megértik, mit akart mondani. — Mi hiányzik még a téglán kívül? — Zsaludeszkánk egyáltalán nincs. A főmérnök szaktárs azt mondta, minden pillanatban várhatjuk, hogy megérkezik a deszka, mert csak a szállításon múlik. Vagon-kérdés. A zsaludeszka hiánya ezek szerint csak pillanatnyi nehézséget okoz, akár holnap megoldódhat. A művezető is mondja, hogy a vállalat központjában „nyomják az ügyet.” Ki marad még? Ambrus József tízfős kubikusbrigádja derekasan dolgozik, mindent megtesznek, ami tőlük telik. Az iskola megépítéséhez nem kell idegen alvállalkozókat segítségül hívni, mert minden szakipari munkára saját alvál- lakozót tudnak beállítani. A vállalaton belül pedig mégiscsak könnyebb az embereket mozgatni, nem úgy, mintha nem hozzájuk tartoznának. Vagyis — a kezdet nem rossz. Bízhatunk benne, hogy jövő szeptemberben már az új tizenhat tantermes iskola is megnyitja kapuit Gyöngyösön, és hogy a hatvan férőhelyes bölcsőde átadása sem csúszik el, abban is reménykedhetünk. G. Molnár Ferenc EJ a van téma életünkben, *"*• amely annyira és any- nyiszor foglalkoztatta volna a közvéleményt, hogy számon tartani is sok, úgy a pálmát mind közül feltétlenül az „ifjúsági kérdés” viszi el. Vitázott róla a sajtó, a televízió, vitáztak róla idősek és maguk a fiatalok, tárgyalták szülők és gyerekek... Volt már e témáról regény és színdarab, hozzászólások alapos ismerői: pszichológusok, nevelők, közéleti személyiségek, jogászok. Amióta a világ világ, az adott kor nemzedékét mindig érdekelte, hogy milyenné válik az utána következő, milyen lesz életfelfogása, sorsa, erkölcse. S nem kell különösebb jósképesség, hogy előrelássuk: így lesz ez még jó sokáig — az élet rendje, törvénye, hogy a felnőtt és érett, tapasztalatokban gazdagodott generáció figyelje a felnövekvő útját, a2 apák és anyák egyengessék, fi- aik-lányaik pályáját. Igen ám, de ebben a sokoldalú törődésben olykor végletessé válik a szemléletmód; a viták egy sajátos jellemzője, hogy elő-előtűnik bizonyos fajta fekete-fehér látásmód. Más szóval: gyakori a nézet, amely vagy csak a jót vagy csak a rosszat hajlandó elismerni, jobbik esetben együtt ezt is, azt is. „Aki fiatal, vagy csak ide, vagy csak oda tartozhat, vagy jó, vagy rossz.” IV em tagadható: ez a két 1 véglet is létezik. Vannak a fiatalok között egészen kiválóak, példásak a magánéletben, magatartásban; munkában, odaadok a közéletben, s vannak rosszak, huligánok, cinikusok, csak a mának élők. De a jellemző nem ez. Az ifjúság túlnyomó, nagy többsége nem tartozik sem ide, sem oda. Nem makulátlan hős és nem elvetemült. Az ifjúság erkölcsét, jellemét, magatartását, mint semmiféle más nemzedékét sem — nem lehet skatulyázni, merev határokkal elválasztani. Hallottunk szakállas, farmernadrágos ifjútól kitűnő feleletet az egyetemen, s láttunk „szolid” külsejű bűnözőt a bíróság előtt S ha csak arról lenne szó, hogy e külsőségekből ítélők nézeteit vitassuk, ez talán szót sem érA Nádfonat Vállalat bedolgozó részlegének ifjúsága elhatározta, hogy költői estet rendez, méghozzá a „Keopsz” kis- kávéház poétáinak terméséből. A bedolgozó ifjúság elhatározásának lendületéből mit sem tion le a tény, hogy ez az ifjúság egyetlen főből állott, méghozzá Felvéghi Viktorból. Mintán Viktor mamája és nagymamája bedolgozó volt és a szuperegzisztencialista költőt a folyóiratok — nagyon helytelenül — nemigen méltányolták, Felvéghi Viktor neve is belierült a bedolgozók listájára. A mama dolgozott helyette is, bár — Langy Alajos szerint t— Vilctor is font időnként nádat, sőt zselatinállatkákat hozott létre, főleg olyankor, amikor azt állította, hogy „elvonulok egy időre a világtól, nagy filozófiai költeményemen elmélkedni...” A lényeg azonban, hogy Felvégig. Viktor képviselte a vállalatnál az ifjúságot és mint ilyen, egyhangúan követelte az irodalmi est megrendezését. — Nem lesz egy kicsit meleg? Júliusban vagyunk... — jegyezte meg bátortalanul Görkényi J’ista bácsi, a nádfonók főkalkulatora és (egyben) kultúrfelelőse. De mert a Nádfonat Vállalatnál három éve nem volt egyetlen rendezvény sem, — nem számítva özvegy Kócz Tivadamé egyszülött gyermekének névadó ünnepségét — és mert Pista bácsi különben is olyan ember volt, aki nem tudott ellenállni, nemsokára tussal írt plakátok lepték el a vállalat kultúrhelyiségének (és ebédlőjének) falait: „Figyelem, kartársak és költészetkedvelők figyelem! A Nádfonat Vállalat ifjúsága — szakítva a hivatalos konzervativizmussal — danivalónak és az értelemnek! Hagyomány? Hahaha ... Közérthetőség? Még mit nem?!... Nálunk Felvéghi Viktor, Krivicsey Károly és Bús Barnabás versei lesznek szavalva. Ionesco meg fog szégyenülni! Beckett ki fog vándorolni Magyarországra és beiratkozik a „Keopsz” kiskávéház asztal- társaságába. Jevtusenkóról már nem is beszélünk! Nálunk VILÄGKÖLTE- SZET-et hallanak majd... Tánc hajnalig. Jégkockák.” A pompás plakátok ellenére a nagy estén mindössze négyen foglaltak helyet a közönség padsoraiban. A hosszú, sovány Görkényi Pista bácsi * * gre« KORSZERŰ KÖLTŐI ESTET rendez. Nálunk nem lesz rím és ritmus! Mi nem dőlünk be a mon— napszemüveg mögé rejtve szégyenkező tekintetét — Felvéghi Andorné (Viktor mamája), Felvéghi Artci (Viktor húga!) és özvegy Kócz Tivadarné. A költőket azonban nem törte le a nem túl felfokozott érdeklődés és Csók Veruka - aki ugyan kimaradt a plakátról, de nem maradt ki az előadók közül — a pódiumra libbent és már szavalta is: — Kajszibarack brummog a réten. Miért? Miért? Hiába kérdem... Utána Krivicsey Karcsi következett: — Portásember vagyok én,. ezért lettem koravén... Krivicsey szavalata közben Görkényi Pista bácsi egy percre eltávozott, ám nem jött vissza. (Állítólag Noszvajra utazott, felesége rokonaihoz. S most ott él, napszemüvegesen, szakállt növesztve, inkognitóban.) Felvéghi néni és And megvárták Viktor szereplését, — („én nem ban ben án nőm má, én nem, én nem, én nem”) — Bús Barnuci azonban már csak özvegy Kócz Tivadarné- nak szavalt. A dús idomú özvegy álmodozva nézett a jóképű, vállas poétára, aki — erre fel — megismételte „Az élet csak lebeg, de különben is minden mindegy” című költeményét. Illetve csak megismételte volna, mert az első — újramondott — szakasz után előlépett Felvéghi Viktor és kituszkolta a pódiumról költő- társát: — Látom, barátocskám, a közönség uszályába kerültél... — De hiszen Kóczné dirnd- liben van .„ — rebegte Bús Barnabás. Felvéghi Viktor azonban szigorú volt: — Azért mert a hallgatói: elviselnek valamit, nem szabad visszaélni gyermeteg tetszés-vágyukkal. Nekem hányszor annyian tapsoltak, mint neked és mégis szerény tudtam maradni. Mert tudd meg. öregem — Viktor itt felemelte mutatóujját, mint aki dogmát hirdet ki —, hogy akit u siker elszédít, az nem érdemli meg a költő nevet. Es ezt — üzenem az engem csodáló tömegeknek is ... A. G. demelne, a külsődleges vonások, a felszín kizárólagos vizsgálata ebben is, mint minden másban, messzemenően nem alapvető. S a külsőből a legtöbb esetben nem lehet a lényegre, a tartalomra következtetni. S a lényeg, amire most utalunk, ez: mi a jellemző? Csak néhány példa, a legújabbakból. Közismert annak a több tízezer fiatalembernek — katonának és civilnek — bátor, hősies magatartása, aki az árvíz napjaiban ott állt a gátakon. Voltak közöttük egészen kiválóak, s voltak szakállasok, farmernadrágosok, még olyanok is, akik talán egy héttel előbb nem adták át a helyet a villamoson. Más hír: az önkéntes építő táborokban egy hónap alatt több mint 12 ezer fiatal dolgozott, földeken, ütés vasútépítkezéseken, árvízkárok helyreállításán. Való igaz, közülük jó néhányan a pihenés óráit értékes és színvonalas politikai vitákra, elméleti kérdések tárgyalására fordították, mások pedig inkább a Beatleseket hallgatták, mint a külpolitikai hírmagyarázatot. De amikor a lapátot kellett megfogni, nem volt különbség — a munka elmosta az érdeklődésbeli határokat, s eggyé forrasztotta az egyénenként más érdeklődésű, más ízlésű fiatalokból álló csoportokat. S ez a lényeges. Az, hogy bár létezők, s elvetni valók azok a jelenségek, amelyeket olykor látunk: a fiatal bűnözők, a huligánkodás, a cinizmus, ugyanakkor kétségkívül megállapíthatjuk: az ifjúság döntő többségének alapvető, jellemmeghatározó nézetei, tulajdonságai feltétlenül pozitivek. S az új nemzedék ereje éppen abban van, hogy a legtöbb szót érdemlő nem a csekély számú egészen kiváló és a még kevesebb félresiklott fiatal élete, felfogása és magatartása, hanem a derékhada. Az a nagy többség, amely nem tűnik ki sem különös példájával, sem ennek ellenkezőjével, hanem „csak” készül leendő hivatására, olykor becsületesen tanul, máskor szélsőséges táncot jár, nem bizonyos, hogy olvas Thomas Mannt, de az sem, hogy csak ponyvaregényt, s ma vidáman utazik ugyan az építőtáborba, de lehet, hogy holnap inkább randevúra megy, mint a termelési értekezletre. S bár lehet, hogy tegnap még csaknem kopaszra nyíratta a fejét, s ma hosszúra növeszti a haját, az is bizonyos, hogy bármilyen is koponyáján az „ékesség”, az alatt szorgalmasan gyűjtögeti korának megszerezhető tudományát, lelkében az életre, családalapításra, az őrségváltásra készül. S mert a fiatalságnak ez a rétege méreteiben, arányaiban döntően a legnagyobb, ezért mondhatjuk: ez a jellemző. Lantos László Elkészült a Jubileumi Park a Gellérthegyen Az augusztus 20-i ünnepségek egyik jelentős eseményei lesz a fővárosi Jubileumi Park megnyitása. A Gellérthegy oldalán eddig elhanyagolt, kietlen részből gyönyörű és modern pihenő ligetet varázsoltak. A park szépségét emelik aa ott elhelyezett szobrok és szökőkutak. Már felállították Somogyi József „Lány a csikóval” című szobrát. (Wormser Antal felvételűit A terméskő-falba szépen illik Kiss István szobrászművész domborműve.
