Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

Könnyelmű játék a halállal Augusztus legyen balesetmentes hónap Csikorognak a fékek, éles csattanás, csörömpölnek az ab­lakszilánkok. Hirtelen csend, majd jajgatás, vér és halál. Szirénázik a mentőautó és a helyszínre érkezik a rendőr­ség. Sajnos, szinte naponként ismétlődik ez. Amióta Heves megyében közlekedésrendészet működik (1954.), annyi baleset nem történt, mint az elmúlt fél évben. A közúti baleseti sta­tisztika adatai meghökkentik, gondolkodásra és cselekvésre késztetik az embert. Nézzük tehát a számokat. 1964. 1964. 1965. I. fél év II. fél év I. fél év összes baleset 171 276 314 halálos baleset 9 25 7 súlyos sérült 74 145 82 könnyű baleset 80 142 161 kon az útszakaszokon, ahol az utóbbi időben a legtöbb bal­eset történt. Például: Eger é» Gyöngyös belterületén, Hal- majugra és- a nagyrédei csárda között, Hatvan város, Hort és Hatvan között, valamint a sal­gótarjáni úton. A Közlekedési és a Baleset- elhárítási Tanács javasolja, induljon szervezett mozgalom az egész megyében, hogy megálljt parancsoljunk a ha­lálnak. Augusztus második fele legyen balesetmentes hó­nap. Előzzük meg a balesete­ket! Minden járművezető, a gyalogosok és a kerékpárosok is, tartsák be a közlekedés szabályait! A Heves megyei Közlekedési és Baleset- elhárítási Tanács Mennyit ér a diploma...? Néhány héttel ezelőtt foglal­koztunk lapunkban egy fiatal diplomás mérnökkel, aki köz- tiszteletben áll, s nagy-nagy hozzáértéssel dolgozik megyénk egyik gyárában. Életében, s környezetében, de a munká­jában is sajnos, eltörpülnek az emberi értékek, mivel az egyetemről nemcsak a diplo­máját hozta cl, hanem a vele járó rangot, s a diplomájára felépített külön világát is. Nem titkolja, hogy a diploma rang a gyárban, vágj' legalább­is rang volt... Milyen rangja van hát ak­kor egy diplomának? Mennyit ér, mondjuk, Baria János vö­rös diplomája? Mielőtt azon­ban erre válaszolnánk, kísér­jük végig a fiatal mérnök éle­tét, mert éveinek eseményei, epizódjai ott vannak a diplo­mán, ha nem is ráírva, de mögötte... 1957. Borsodnádasd. A busz­megálló előtt egy barna arcú, vagy gondosság? Keményfedelű ffizet fölé hajolva vitatkoztak a minap a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépüzemének kommu­nistái. Pontosabban a veze­tőség tagjai és azok, akiket megbíztak a leendő pártta­gok nevelésével. S ezt a füzetet szedik elő negyedévenként, hogy a ben­ne rögzített adatokat kiegé­szítsék, s az addigi tapaszta­latokat összevetve, döntsenek arról, a jelentkezők közül ki érett meg arra, hogy átvehes­se tagjelölt-könyvét. De addig hosszú az út. Munkával kell bizonyítani: komolyan gondolták a jelent­kezéseket, s megértek arra, hogy a párt tagjai lehessenek. Megbízatásaik sokrétűek. A jelentkezők egy részét — zö­mében fiatalokat — főleg az ifjúsági szervezetben végzett munkára osztják be, mások a Vöröskeresztnél, szakszer­vezetnél tevékenykednek. Vannak, akiket sajtóterjesz­téssel bíznak meg, ismét má­sok kiselőadásokat tartanak, vagy kezelik a hangoshíradót, összeállítják annak anyagát. Többen a faliújság cikkeinek írásában, az újság szerkesz­tésében bizonyítják, hogy rendszeres figyelői a politi­kai, gazdasági életnek. Akad­nak közülük, akiket munka- védelmi feladatokkal, a mun­kaverseny szervezésével, vagy a versenyben való pél­dás ténykedéssel bíznak meg. Mindezt gondosan bejegy­zik a keményfedelű füzetbe, s rendszeresen ellenőrzik, s rögzítik, ki, milyen módon és mértékben látta el megbíza­tását. Bürokrácia ez? A petőfibányaiak bevált módszernek tartják, úgy vé­lik, megéri ezt a kis admi­nisztrációt azoknak az embe­reknek megismerése, akik a párt tagjai szeretnének lenni. Ebből a füzetből minden­kor tiszta képet kapunk a tagjelöltek sorsának alakulá­sáról — az utóbbi időben tí­zen voltak — s azoknak a fejlődéséről, akik pártmunká­ra jelentkeztek, hogy kiérde­meljék a tagjelöltséget. S ebben nem is kis része van a fejlődésüket, munká­jukat tükröző nyilvántartás­nak, amely a gondosságot, alaposságot jelenti a petőfi­bányaiak szemében s egyál­talán nem a bürokráciát. És a gyakorlat őket igazol­ta. Most 14 új jelentkezőt tart­hatnak nyilván. K. E. idegesnek tűnő fiatalember sé­tál. Özdról jött, állásügyben járt a gyárban. Nem kellett, legfeljebb lakatosnak. Pedig a táskájában vörös diploma lapul. (Kitűnő eredménnyel végezte az egyetemet.) Nehe­zen telik az idő, talán a busz is késik... A menetrend Salgótarján és Eger felé jelezte az érkező já­ratokat. Amelyik busz előbb jön, arra száll fel... Az egri jött előbb és Barta János, a vörös diplomás mérnök, az egyetemi tanárse­géd, Egerbe érkezett. Otthonra talált a Hajtómű és Felvonó- gyár 4-es számú egri gyáregy­ségében... — 1956-ban végeztem a Bu­dapesti Műszaki Egyetem had­mérnöki karán. Vörös diplo­mával szereltem le, ami úgy látszik, abban az időben nem jelentett még csak szerencsét sem. Ózdon szóba sem álltak velem ... Ismerős, otthoni környezet­ben, a gyárban beszélgetünk. Itt találtunk rá, a gépek kö­zött ... Fiatal, 33 éves. Műszaki ve­zető, mondhatjuk úgy is, hogy főmérnök, mivel beosztása va­lóban az... A Borsod megyei Csemely szülötte. Parasztgyerek, szülei ma is a földön dolgoznak a csernelyi tsz-ben ... — Az általános után mű­helyinas voltam egy évig a somsályi bányánál. Különben nem vettek volna fel a szegedi felsőipari szakiskolába. Négy évet töltöttem Szegeden, nya­ranként vissza-visszatérve a farkaslyuki bányához. 1951- ben vették fel a Miskolci Mű­szaki Egyetem gépészmérnöki karára. Innen mentem át a budapesti hadmérnöki karra... Átment. Pedig nem született katonának. Miskolcon DISZ- vezető volt, agitált, beszélt. Hívták, ment. Ment, mert menni kellett. Nem kényszer­ből. Hite, meggyőződése nem engedte, hogy nemmel vála­szoljon ... — Az egyetem után tanár­segéd lettem a hadmérnöki tanszéken. Hogy mégis lesze­reltem? Nem születtem kato­nának. Ma is úgy érzem, hogy így többet tudok tenni. Csu­pán ezért jöttem el... A gyár párttitkára és a két KISZ-titkár is ott ül a mér­nök mellett. Hallgatják az epi­zódokat, amelyek csak töredé­ket jelentenek Barta János életéből... — Amikor idejöttem, a gyá­runk akkor épült, formálódott. Egyedül voltam mérnök. Ma már heten vagyunk. Ha most arra gondolok, hogy félmilli- árd forintos beruházással bő­vítjük a gyárat, akkor azt hi­szem, nem választottam rosz- szul. 1952 óta párttag. Voltak ne­héz évek, kijutott a megpró­báltatásokból neki is, de hitét, meggyőződését sohasem vesz­tette el... Sok dolga van, de azért sza­kít időt mindenre. Főmérnök, ha nem is így hívják. Ott van a gépek mellett, a pártgyűlé­sen, a tanácskozáson, a fiata­lok között. Igen, a fiatalok kö­zött. Nincs olyan esemény, amelyen ő ne lenne ott. A KISZ-gyűléstől a kirándulásig. Nem az atyai, a főmérnöki szerepet játssza. Szó sincs ró­la. A közösségben nincs rang, beosztás. Jól érzi magát köz­tük, úgy érzi: ott a helye. 1957-ben futballcsapatot szervezett közülük. Csapata lett a gyárnak. Ha a moszkvai VIT-re nem is kerültek ki, de a bajnokságban azóta is ott küzd a Hajtóműgyár csapata. Ez csak egy a sok közül... Pár évvel ezelőtt megbete­gedett. Míg odavolt, más mér­nök került hejyébe. Mikor meggyógyult, nem akarta, hogy „baj” legyen, inkább elment Salgótarjánba. Nem bírta so­káig, visszajött, önként... Háromezer-négyszáz forin­tot keres. A felesége is dolgo­zik. A Hadnagy utcában lak­nak, a négyéves Jancsikával. Kocsijuk nincs, nem is vágy­nak rá. Az idén miniszteri kitünte­tést kapott. Pedagógus kitün­tetést, a Dobó István Gimná­ziumban végzett lelkiismere­tes, odaadó munkájáért. Ta- nároskodott, oktatott, nevelt. — Nem mondom, hogy ne­kem nehéz volt, de azt igen, hogy kollégáim még nyugod- tabb és jobb körülmények kö­zött kezdték az életet. A gyár­tól mindent megkaptak, a munkához, a tanuláshoz, az egyéni problémáik megoldásá­hoz. örömmel mennék majd nyugdíjba innét. Ha kíván­hatnék valamit, ezt kérném ... Messze van a gyártól a szü­lőfalu, akárcsak az út kezde­te, amelyen Barta János elin­dult. Nem feledte el a falut, a szülőföldet, a munkát. így nőtt fel, így akar élni... Milyen rangja van akkor egy diplomának? Mennyit ér mondjuk a Barta János vörös diplomája? Annyit, mint Bar­ta János. Sem többet, sem ke­vesebbet... Koós József Mikófalvi fohász: ily elnöki módszerektől mentsenek meg minket A MÜLT ÉV NOVEMBERÉ­BEN történt, hogy a mikófalvi Kossuth Tsz elnökének, Kovács Ferencnek „fejét mosták” egy viharos közgyűlésen, ahol a szövetkezet gazdái így foglal­ták össze tiltakozásukat: Mi, az elnök „alattvalói”, protestá­lunk ... a kollektív vezetés sut­ba dobása ellen ... a rokonság­nak való kedvezés ellen. Akkor a mikófalviak nagyon erőteljesen protestáltak ... nem elsősorban az elnök személye, hanem vezetési módszerei ellen, amelynek következtében Lőren- tei Ödön mezőgazdásszal épp­úgy, mint a tagság jó részével kutya-macsika barátság alakult ki az együttműködés helyett, s a közgyűlésen majdhogynem tettlegességre került sor. Akkor Kovács Ferenc tsz-el- nök a járási szervek, tagság és a helyi vezetők előtt változást „esküdött”... és megmaradt továbbra is a szövetkezet élén. Azóta jó néhány dologban valóban változás tapasztalható, sokat dolgozik a közösségért, tanácskozik a brigádvezetőkkel, mégis, néhány nap óta, megint „kinyílt a bicska” Mikófalván. És megint az elnök vezetési módszerei miatt. Ennek jeleit tapasztalhattuk a napokban tett látogatásaink során is. A hír még Mikófalva előtt fogadott bennünket, a kétség- beesetten rohangáló motoros futár utján: — Áll a cséplőgép. A szabad­ságuk alatt caép.lré»t vállaló. munkások reggel óta állnak. Bedöglött a traktoruk, s hiába kémek helyette új gépet a cséplő meghajtására. Ennyit tudtunk meg a futá­roktól. A cséplőcsapat többi tagjai fenyegető menetben addigra már a tanácsháza elé értek. Rövidesen ostromlott várhoz lett hasonlóvá a falu közepe. A vb-titkár alig tudta csitítani a parázs hangulatot. Az emberek egymás szavába vágva háborogtak: — Ne szerződtessenek, ha nem tudnak munkát adni. — Dolgozni akarunk ... adja­nak erőgépet! — Nekünk ne mondja az el­nök nevetve, hogy menjünk ahová akarunk. — Már megmondtuk az ősz­szel ... mi nem vagyunk „alatt­valói”. A PARÁZS HANGULAT­BAN az autóval odaérkező já­rási pártbizottság emberei in­tézkedtek, s győzködték az el­nököt: — Adjanak másik erőgépet... ezek a munkások szabadságu­kat áldozzák azért, hogy a tsz időben elcsépelhessen. Az elnök még ekkor is tak­tikázott. — Akkor másik tárcsát kell felszerelni a cséplőre. — És nincs? — De van... a tanyában. — Ér. azt miért nem mondja, hogy egyszer már bent voltunk kiabálnak dühösen a cséplőcsa­pat tagjai. És a traktor megint bemegy a tárcsáért a tsz-központba. Másodszor. Aztán felszerelik, s kiderül, hogy nagyobb sebes­ségre kell állítani a traktort. Ettől még magasabbra hág az elkeseredés hulláma. — Itt vagyunk hajnal négy óra óta. — És húsz mázsát se csépel­tünk. — Mikor meg szóltunk érte, az elnök az orra alá somoly- gott. —... és elment Valóban. Mire kérdeznénk, mi erről a szervezettségről és cseppet sem tapintatos eljárás­ról az elnök véleménye, sehol sem találjuk. Megint eLsomfor- dált Helyette Kovács Sándor párt­titkár csitítja a cséplőcsapat tagjait. — Vagy szerzünk másik gé­pet, vagy szerelőt kerítünk. Nyugalom, emberek. A vereke­dés, a fenyegetőzés semmit sem old meg. SAJNOS RÖVIDESEN KI­DERÜL, hogy másik gép szer­zése nem oly egyszerű. A trak­tor negyedik napja áll már a tsz-majorban egy néhány forin­tos alkatrész, egy acélgyűrű hiánya miatt. — Egerbe kellene menni érte, ha ott is van — mondják. — A cementgyár pár perc alatt megcsinálná, — jön az S a traktor áll tovább a ta­nyaközpontban. A cséplőgép meg a szérűn. Az ebédelő cséplősök közül megjegyzi valaki: — A ringlispiles traktorát kellene kölcsönkérni. Tavaly is azzal arattunk. — Tiszta cirkusz így is a cséplés — tiltakoznak keserűen. Szomorú cirkusz. Végül a párttitkárral együtt felkerekedünk és Bélapátfal­ván szerzünk két szerelőt, akik megjavítják az elromlott gé­pet. Az elnök sehol, de a munká­sok csépelhetnek. Az irodaudvaron végre rá­találunk Kovács Ferencre. Kérdeznénk a mindenfelé ta­pasztalt zsörtölődések, vesze­kedések okáról, de haragosan hátat fordít. — Nincs erről semmi tár­gyalni valónk! Nem nyilatko­zom! Mire az emberek: — Képzelje el, ha magának így odaveti, miket mondhat nekünk. Képzelem. Azt is, hogy miért fakadt ki keserűen a párttitkár az éj­félekig tartó viták után, ame­lyeken Kovács Ferenc tsz-elnök baklövéseit próbálták helyre­hozni, élét tompítani, a tagság munkakedvét visszaszerezni. Ezután érthetőbbé vált a falu más vezetőinek panasza is a tsz-elnök fennkölt mosolyáról, amellyel az őszi intelem óta is fogadja a különböző javas­latokat, bírálatokat. S AZ IS ÉRTHETŐBBÉ vált, miért kerülhetet sor a tanács­háza előtti „cséplőtüntetésre”, amelyet szintén ez a minde- nekfölött való elnöki mosoly indított el, amelynek Mikófal­ván nagyon is jól értik értel­mét: „Mondjátok csak... mondjátok csak a magatokét* itt úgy is az lesz, amit ér aka­rok.” Jól példázza ezt a falu első számú felháborodásának oka, a háztáji árpa elosztásának ügye is, amely jó néhány nap­ja vonja el a figyelmet az idő­szerű munkáról, s indítja el a leveleket, küldöttségeket a kü­lönböző felsőbb szervekhez igazságkeresés végett. , A baj ott kezdődött, hogy tavasszal addig húzták-halasz- tották a háztáji árpa elosztását, míg véglegesen elkéstek vele. — Aztán azzal tetézték a bajt, — magyarázzák a falu­beliek —, hogy húszholdnyi területet, ahol nagyon jó árpa termett, szétmértek zömében a vezetők között, a többieknek pedig azt akarják adni, ami átlagban termett a szövetkezet öszes árpatábláin. A VITA ELKESEREDET­TEN DŰL. Akiknek a húsz holdon jutott, a jó árpából, elszántan védik „jussukat”, a többség pedig követeli; hason­lóképpen részesedjenek ők is a termésből. A vitában már odáig elmen­tek, hogy „megnyújtással” fe­nyegették a tsz-elnököt, s a pártvezetőségtől kezdve a tsz vezérkaráig szinte minden szerv foglalkozott e kérdéssel. De a végső megoldást még mindig nem találták meg, pe­dig már a járási tanács is vizsgálta az ügyet. Sérelem ezenkívül is akad jócskán. Felhánytorgatják, hogy az elnök a legjobb földben fogott háztájit, hogy a munka díja­zásánál megint az asszonyok húzzák a rövidebbet, akik ke­vesebb munkaegységért ka­pálnak, mint a tsz udvarban ügyelő, kapirgáló idős férfiak. S hogy az elnök a többszöri figyelmeztetés ellenére is Os- IcaMsnDtsfiogadott itei&aétr^aorl. bért a cséplőcsapathoz, holott a faluból is többen lettek vol­na jelentkezők erre a jól fize­tett munkára. A legtöbb panasz az asszo­nyoktól származik. — Nem tudjuk, mennyiért dolgozunk. — A kaszáló elosztásánál is mellőzve érezzük magunkat. — A jó háztájiból is kiszorí­tottak minket. őket is bántja, hogy pana­szaikra, sürgetéseikre az elnök Ígérget és somolyog az orra alatt. Mintha azt mondaná: „Az alattvalók csak ne protestál­janak”. Firtatom; miért nem szólnak e módszerek ellen? —- Legyen nyugodt az elv- tSrs, felmegyünk akár a mi­niszterig ... de nem hagyjuk csorbítani jogunkat. Majd mások: — Szóltunk mi az ősszel. 1 mindenki emlékszik arra a közgyűlésre. De hát a felsőbb szervek is, meg az újság is tü­relemre intett minket. — Azt mondták, adjunk le­hetőséget az elnöknek, hogy bi­zonyítsa; veszekedés, baj nél­kül együtt tud dolgozni a tag­sággal úgy, hogy ne érezzük alattvalóknak magunkat. — És most tessék. Aztán sóhajtva fohászkod- ták a címben írt szavakat: „Csak ilyen módszerektől men­tene meg bennünket az isten”. AZT HISZIK, a fohászt rossz helyre címezték a mikó­falviak, mert e módszerek megszüntetése elsősorban raj­tuk múlik ... és azokon a fel­sőbb szerveken, amelyek — a mikófalviakkal együtt — le­hetőséget adtak Kovács Fe­renc elnök hibáinak kijavítá­sára. Kovács Endre moszló belterületén pótutasá­val ittasan száguldott. A kö­vezetre zuhant. Június 20-a óta Koromvellás Imre eszmé­letlen, még mindig nem lehet kihallgatni, de Hliva János is a kórházi ágyat nyomja még. Fél év alatt 59 esetben okozott közlekedési balesetet a gyors­hajtás és az ittasság. Minarovics Pál, egri lakos, az eger—novaji úton, egy be­láthatatlan kanyarban, sza­bálytalanul előzte a szénássze­keret. összeütközött a szembe haladó motorkerékpárral. Szabó István, a megyei ta­nács dolgozója láb törést, pót­utasa könnyebb sérüléseket szenvedett. Szabálytalan elő­zés miatt 28, az elsőbbségi jog meg nem adása miatt 24 baleset történt • Heves megye területén januártól júniusig. Negyvenegy esetben ütöttek el gyalogost és 12 ízben gyer­mek okozott balesetet. Hány­szor kerékpároznak és játsza­nak pöttömnyi gyerekek a főútvonalon. Vajon nem felelősek ezért a szülők és mindazok a felnőt­tek, akik látják és eltűrik ezt? Háromszáztizennégy baleset az első fél évben és augusztus­ban máris 30 tragédia! Csak a rendőrség dolga lenne, hogy a fegyelmezetlenkedőket, a köz­rendet, a gyalogosokat és más járművezetők testi épségét veszélyeztetőket jobb belátás­ra bírja? A közlekedési rend­őrök július 10-től augusztus 10-ig 860 helyszíni bírságot szabtak ki és a rendőrség 2301 Heves megyei lakos ellen tett szabálysértési feljelentést. A Közlekedési és Baleset- elhárítási Tanács véleménye szerint folytatni és szigorítani kell az ellenőrzést. Különö­sen éberen kell őrködni azo­Tehát 314 közlekedési bal­eset történt az év első felé- len. Sokkal több, mint eddig barmikor. És augusztusban :,3m csökken, mert augusztus 13. estig 30 esetben követtek el olyan közlekedési szabály­talanságot, amelynek baleset lett a vége. De a rendőrség és a szemtanúk bizonyíthatják, hogy az országutakon, a váro­sok és a községek belterüle­tén elszaporodott a szabályta­lanságok száma. Elburjánzott a felelőtlenség, sokszor csak a szerencse men­ti meg a szabálytalankodót és a vele szemben, vagy a köze­lében haladót a tragédiától. Sokan nagy árat fizettek fe­lelőtlenségükért. Most néz­zük az első fél év adatait és azt keressük, hogy mi okozza a legtöbb balesetet. A 314 bal­eset közül 252 a járművezetők, 19, a gyalogosok, 25 műszaki hibából és 3 az utas hibájá­ból következett be. Ha a hiva­talos vizsgálati jegyzőkönyvet lapozzuk, legtöbbször ezt ol­vassuk: gondatlan vezetés. Hi­hetetlen, hogy milyen köny- nyelműséget követnek el egye­sek. Lehet-e olyan sürgős az út, hogy valaki menet közben igazítsa az ülést? A józan ész azt mondja: nem. Mégis előfor­dult, hogy az egyik gépkocsi- vezető ezt tette és a következő pillanatban az árokba rohant. Más hátra fordult, elmerülten a tájat nézte, de az is megtör­tént, hogy útitársát ölelgette. Nem a véletlen műve, hanem a gondatlan vezetés miatt tör­tént 65 baleset Gyorshajtás és Ittasság, a kettő együtt, de külön-külön is sok ^ldozatot követel. Hli­va János, kisnánai lakos, Do-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents