Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-14 / 191. szám

Virtus és szorgalom A rét, ahol a néhány fér- íiember markolta a ka­szát, jó százholdas darab volt és akkora fűtömeg burjánzott fel benne, hogy messziről ken­dernek nézte az arra járó. — Rajta van még az anya is, mert csak pár hete ment le a víz. Aztán buján feljött a sar- jú ... Kedvezett neki az idő — magyarázta ß szálas terme­tű, őszbajuszos, idős ember. A rét egyik sarkán kaszált egy 17 éves forma fiúval. — Unoka, technikumba jár és azt mondta: „Nagyapa, tanítson meg engem kaszálni...” Ha egy holdat levág, a ráeső szé­narész legalább 15 mázsa lesz. Ennek az értéke pedig tekinté­lyes summa — mondta az öreg. Ez így van. Igaz, meg is kell érte dolgozni. Minden kaszacsapásnál egy öl zöldfüvet nyomtak rendbe. A fiú csak tanuló kaszás volt, s néha túlnagyot fogott, más­kor felengedte a kasza sarkát, s ezért nem tudta kinyomni a rendet: kétannyi erővel dol­gozott, mint biztoskezű, szikár nagyapja. Nemcsak a férfias büszkeség, hanem virtus is elkapta a legény két: Az a ter­mészetes emberi tulajdonsá­gunk, mely minden igazi szel­lemi, fizikai erőpróba idején jelentkezik bennünk. Egy tábla kukoricában kö­zépkorú asszonyt láttam két serdülő kislánnyal. Az anya ment elől, mögötte egy-egy sorban a két kislány, v s min­den második-harmadik tőnél lehajoltak, s ügyes rántással kiroppantották a fattyú hajtá­sokat. — Ezt a területet kapá­lásra, művelésre kaptuk, s így a fattyú hajtásokat hazavihet- jük a tehénnek — mondta az asszony. Láttam lányokat ke­resztet rakni a kaszások után. Fiúkat kombájn-tarlón, be­bálázott szalmát szekérre ado­gatni. Jó érzést keltett a fiatalok szorgos munkája. Annál inkább jólesett, mert be kell vallanunk: a szüksé­gesnél kevesebb fiatalt látni mostanában a földeken. Mi­után a viharok, jégesők, árvi­zek egy igazán jó termést ti­zedelnek, különösen feltűnik mindenfelé az országban a fia­tal erő hiánya a földeken. Az aratás is megkésett, a ledőlt gabonatáblák gazosodnak, s a munka lelassult. Kapálni kell az esők miatt megkésett kuko­ricát. íj1 zer a tennivaló a szövet­*J kezetekben, bizony jól jön mindenütt a serdülő fiatal fiú, lány, kicsi segítsége is. És ha jól meggondoljuk, nem is olyan csekély ez az erő, me­lyet falusi ifjúságunk jelent­het a mezőgazdaságban. Egy- egy nagy községben, városká­ban a strandon néha 100 és 100 fiatal fiút, s lányt láthatunk szórakozni. olykor többet együtt, mint az egész határ­ban. Tévedés ne essék, min­denkit megillet a pihenés, őket különösen megilleti a nehéz, tanulással töltött hónapok után. Csupán arról van szó. hogy a nyári szabadságból áldozzanak fel egy-két hetet mezőgazda- sági munkára. Az írás elején említett diák példája mutatja,! hogy igazán maguknak dolgoz- | nak, mert nemcsak szénaka­szálással lehet jó pénzt ke­resni, de 80—100 forintot na­ponta gyümölcsszedésse!. sző- j lőpermetezéssel, kapálással, szalmalehűzássai, stb. Annak bizonyítására sem kellenek különösebb érvek, hogy a le-* takarított gabona, a megkapált kukorica, szőlő, a leszedett gyümölcs végső soron népgaz­daságunk anyagi erejét gyara­pítják. Az iskolákat fenntartó, a kereskedelmi hálózatot áru­val ellátó, a mindennapi ke­nyerünket biztosító, a fiatalság­nak jövőt, reményt teremtő állam érdeke soha nem volt ennyire azonos az állampolgá­rok személyes érdekeivel. A tapasztalatok — a diák- n táborokban levő fiata-i lók helytállása — bizonyítják, hogy a fiatalok többsége érti is ezt a problémát. Csak a ta­nácsoknak, a KlSZ-szerveze- teknek kell ösztönözni, a gaz­daságok vezetőinek pedig bá­torítani, s szervezni ezt a szán- í dékot. Szervezetten biztosít­sunk munkát minden község­ben a fiataloknak. Rengeteget jelent a siker érdekében a szülők felelősségteljes gon­dolkodása. Az iskolakezdésig még van idő. Ezekben a hetek­ben százmilliós, milliárdos ér­tékeket kell begyűjteni, meg­termelni. Ebben segítsenek a mindik jókedvű, s mindig vir- tusos fiúk, s lányok. N. P. A magasfeszültség őrei Négy megye vándorai — Ebéd a villanyoszlopon As ország legnagyobb felügyelete Megye/ újdonság: Préselt takurmánytáp Több takarmánykeverő ÜX’in után, néhány hét óta — megyénkben elsőként • a ludasi is áttért a préselt táp gyártására. A Ludasi Takarmánykeve­rő Üzemben — a Hatvani Cukorgyártól kapott gép se­gítségével — egyelőre még csak baromfitápot gyártanak, s csupán az állami gazdasá­gok részére: naponta mintegy száz mázsányit. A tervek sze­rint azonban a jövőben to­vább növelik a választékot, s az értékesítési piacot is ki­szélesítik. Az új eljárás előnye, hogy alkalmazásával lényegesen kisebb a porlási és a fel­használási veszteség. A bor­sószem nagyságúra sajtolt táp alapanyagai között nem „válogathat” az állat: így az értékes, kalóriadús — poros — részt is elfogyasztja. A szakemberek véleménye szerint egyébként rendkívül hasznos lenne az új módszer kiszélesítése, általánosítása. Az iparági kutatók megálla­pították, hogy ha a Magyar- országon jelenleg forgalom­ban lévő összes takarmány­tápot sajtolt állapotban állí­tanák elő — évente mintegy 80 millió forintot takaríthat­na meg a népgazdaság ... Táppénzesalók A szarvaskői bányában jú­lius hónapban 12 százalékra ugrott a táppénzes betegek száma. Száz ember közül 12 beteget jelentett. A szomszé­dos Egercsehiben, ahol ugyancsak bányában dolgoz­nak, 6 százalék, tehet pon­tosan a fele, annyi volt a be­tegek száma. Talán influenza-járvány, vagy más fertőző betegség döntötte le lábáról a bányá­szokat? Nem, semmi különös, vagy rendkívüli okot nem találnak, amivel legalább magyarázni lehetne a 12 szá­zalékos megbetegedést. Ép­pen ezért nevén nevezzük a gyereket: a szarvaskői bányá­ban sok a táppénzcsaló. Nem ellenőrzik talán a be­tegeket? De igen. Amennyire lehet, utánuk néznek. Állan­dó ellenőre is van a bányá­nak Harcos József személyé­ben. Ha ő maga és a munká­ja is olyan harcos lenne, mint a neve, akkor kevesebb lenne körzetében a „beteg”. Igaz, nincs könnyű dolga az ellenőrnek. A szarvaskői bányába Egerszólátról, Os­torosról, Egerszalókról és még egy pár községből jár­nak munkára az emberek. A „betegek” nagyon jól tudják, hogy melyik busszal jöhet és mehet az ellenőr. Előtte, vagy utána olyan egészsége­sek, hogy a legnehezebb munkát is megerőltetés nél­kül végzik. Biztosan fontos és sürgős a dolguk, ha miatta a bányába se mentek. De mégis táppénzcsalók, mert milyen jogon veszik fel a betegeknek járó pér>t! Arra is akadt már példa, nem is egy, hogy az ellenőr a kocsmában talált rá a „be* tegre”, vagy felülvizsgálatra részegen ment a bányász. Ezekről a kirívó fegyelem­sértésekről nem tud a bá* nya vezetősége? Jó párról tud, mert a betegellenőr a kirívóbb esetekről jelentést küldött. De a szóbeli figyel­meztetésnél szigorúbb meg­torlással eddig nem nagyon élt a bánya vezetősége. Pe­dig a 12 százalékos táppénzes állomány bizonyítja, hogy ez nem elegendő. Ne váljanak a táppénzcsa­lók cinkosaivá a fegyelmi jogkörrel felruházott vezetők. Nincs joguk szemet hányni, sem megértő jófiút játszani. A szarvaskői és a csehi bá­nyászok többsége becsületes, dolgos ember, megvetik a színlelést és a csalást. Éppen azért nemcsak jog, hanem kötelesség a fegyelmi jogkör gyakorlása. Tiltsák le a táppénzt. írják be az iga­zolatlan hiányzást annak, áld a közösség ellen vét. A táp­pénzcsaló nem érdemel kímé­letet, sem hűségjutalmat. Ml történjék a visszaeső fegye­lemsértőkkel? Az igazgató és a szakszervezeti titkár állítsa őket a társadalmi bíróság elé, Hiszen a közösség a legna­gyobb nevelöerő. F. L. Lápkongresszus Európa 45 millió hektárnyi lápterületéből Magyarország­ra mindössze 100 000 hektár­nyi jut, a külföldi szakembe­rek mégis nagy érdeklődéssel készülnek a szeptember 12— 16 között hazánkban sorra ke­rülő kilencedik nemzetközi lápkongresszusra. Az érdeklő­dés egyrészt a természeti kö­rülményeknek szól. A Balaton mellett, 60 000 hektáron terül el a világ legdélibb fekvésű síklápja, amely ennél fogva a legjobb hasznosítási lehetősé­geket nyújtja. A magyar szak­emberek nemzetközi tekintélyt vívtak ki e lehetőségek kiak­názásával — ezért kérte fel a Vadúzban székelő nemzetközi lápkutató társaság a láptala­jok hasznosításával immár másfél évtizede eredményesen foglalkozó Keszthelyi Agrár- tudományi Főiskolát a kong­resszus megrendezésére. sen széles körű gyakorlat jellegzetes példája a „mindenki egyformán kapjon” elv szerint elosztott prémium. Végűi még egy tapasztalat a legújabbak közül: a közelmúltban hozott rendelkezések lehetővé teszik, hogy létszám-megtaka­rítással elért béralap-megtakarítás egy részét a vállalatok saját dolgozóik béremelésére fordíthatják, s meglepő módon: nem élnek mindenütt ezzel a lehetőséggel. Folytassuk a tapasztalatok összegezését most már a ha­tárvonal ellenkező előjelű eltolódásának, az anyagi érdekek túlzott és olykor jogtalan érvényesítésének bemutatásával. Ismeretes, az iménti torzulás negatív tükörképeként sokan eltúlozzák az anyagi érdekeltség funkcióját, lehetőségeit tár­sadalmunk fejlődésében, úgy értelmezve azt, hogy csak anyagiakkal, csak pénzzel voltaképpen minden feladat meg­oldható. Ügy vélik e nézetek hirdetői, hogy ha a gazdasági alap, az anyagi-technikai bázis bővül, ha az életszínvonal emelkedik, az automatikusan is szocialista tudatot teremt, következésképp: a szocializmus építéséhez elegendő mind­össze az anyagi javak mind bőségesebb előállítása és azok szocialista elosztása. E merev s a másik irányban eltúlzott vélemény káros következményeit viszont éppen az anyagias­ság kórtünetei bizonyítják, az a nálunk társadalomellenes, immorális álláspont, hogy „mindent csak pénzért” ... Hol van hát végül is a mérce, amely jelzi ezt a több­ször említett határvonalat, tehát az anyagi érdekeltség és az anyagiasság éles különbségeit? Van ilyen „műszer”, bár „skála-tábláját” olykor nem könnyű leolvasni! Az anyagi elismerésnek nálunk egyetlen jogos és erkölcsös módja: a társadalomnak nyújtott ellenérték. Ez elvi értelemben is következik abból, hogy nálunk a javak elosztásának mércé­je a „mindenki munkája szerint” elv érvényesítése. A szo­cialista etika ezt a feltételt állítja a javak elosztásának mértékegységéül: aki többet ad a társadalomnk — többre is tarthat igényt! A „több” pontosabb meghatározását a munka, illetve a jogos ellenérték mérlegeléséhez egyaránt a sok ezernyi vál­tozatra vonatkozó törvényes előírások rendezik, s a döntés joga a munkahelyi, hivatali vezetőket illeti. De sem a pa­ragrafus, sem a vezetői döntés nem csalhatatlan, ezért a „több munkáért — több ellenérték” érvényesítéséhez a köz­vélemény, a munkahelyi kollektíva értékítélete nyújthat szi­lárd támpontot. Jóllehet, sem a fizetés mértéke, sem a pré­mium vagy a nyereségrészesedés elosztása nem szavazás tárgya, a közösség álláspontja, a végzett munkát mérlegelő elismerés vagy éppenséggel rosszallás megbízható iránytű az anyagi érdekeltség „célzóképességének” fokozásához. Kétségtelen, ma még nem élünk eléggé az anyagi érde­keltség ösztönző erejével. Ez negative is érvényes, hiszen az átlag fölé emelkedő munka híján juttatott anyagiak is tár­sadalmunk elosztási alapelvét, a közvélemény erkölcsi érzé­két sértik, következésképp: ez is az anyagi érdekeltség ösz­tönző hatását tompítja. Tábori András £ ^ Rokon csengésű, tartalmilag viszont ég és föld távolságú 2 ez a két fogalom: anyagi érdekeltség és anyagiasság. Mind- ^ kettő külön és összefüggő kölcsönhatásaiban gyakran szere- ^ pel manapság a közélet szótárában. £ A társadalom számára elsőrendűen fontos a köztük hú- ^ zódó határ megvonása, annak elemzése: meddig terjed a ^ konstruktív, társadalmilag előnyös anyagi érdekeltség és hol ^ kezdődik ellentéte, a káros, immorális anyagiasság? í Gyakran élesen, tisztán megrajzolható a határ. Lépjünk 2 mindjárt a téma közepébe — egy szélsőségesen kirívó példá- 2 val. Az irányító hatóság egyik munkatársát a közelmúltban 2 felelősségre vonták jelentős összegű újítási visszaélésért. ^ Megpróbált a törvény adta kereteken belül lavírozva, de mo- £ rálisan mégis messze túl a jogszabályi határokon, anyagi ^ előnyökhöz jutni oly módon, hogy a hatóság irányítása alá ^ tartozó vállalatnál egy új, korszerűbb anyag alkalmazását ^ szorgalmazta, s amikor a vállalat erre hajlandónak mutatko- £ zott — benyújtotta a számlát, újítóként jelentkezett. Pontos 2 adatokkal kimutatta ugyan a kétségkívül adódó népgazdasági í megtakarítást, de az ügynek mégis volt némi szépséghibája. ^ Nevezetesen: a korszerűbb anyag bevezetését hivatalból — í vagyis a fizetésért — is szorgalmaznia kellett volna. y ^ A hétköznapi gyakorlatban az anyagi érdekeltség és az 2 anyagiasság határvonala ennél általában elmosódóbb, az ese- % tek javarészében nem könnyű különválasztásuk. Összekeve- ^ résük pedig súlyos károkat okozhat. Vannak olyan, alapjaiban, elvi megfogalmazásukban vi- J tatható nézetek, amelyek az anyagi érdekeltséget általában 2 helytelenítik. Közismert, hogy ez az álláspont a szocializmus 2 anyagi alapjainak erősödésétől, pontosabban: az életszínvo- ^ nal emelésétől félti a szocialista tudat fejlődését, más szó- val: az „elanyagiasodás” veszélyét látja abban, ha a dolgo- ^ zók jobban élnek. Tegyük hozzá: ez korántsem csupán né- ^ zetbeli torzulás, gyakoriak az életbe átültetett következmé- . ^ nyei is. Ide sorolható olyan tünet, mint például a kiemelke- 2 dő munkáért, teljesítményért törvényesen adható úgyneve- . ^ zett kiemelt fizetések indokolatlanul szűkmarkú „adagolása”. I ^ A helytelen nézet tükröződése az is, hogy az újításokért fi- ; ^ zethető díjazás a törvényben rögzített díjkulcs átlagának ’ ^ országosan csak mintegy a fele, a vállalatok tehát nem él- 2 nek a jogszabály előírta díjazási lehetőségekkel. . A kiemelkedő újítások, találmányok esetében — amelyek 2 pedig különösen nagy hasznot hajtanak az országnak —gya- ■ ^ korta megtörténik, hogy az érdekelteknek per útján kell ^ jogos követeléseiket érvényesíteniök. mert a magas járandó- ’/$ ság kifizetésétől, bár jogos, mégis visszariadnak a vállala- tok. Az anyagi érdekeltség hatósugarát szűkítő, meglehető­A MÉRCE VáUalat legnagyobb felügyele­tén. A telep tágas, rendes — az épület rangos, emeletes. 1948- ban az üzemvezetőség számára készült. Aztán mégiscsak ez a felügyelet kapott itt otthont. 33 férfi: lőrinciek, hatvaniak, he- rédiek, bcádogiak. Ök takaríta­nak — ők tartják tisztán az ud­vart, az irodát, a műhelyt, a garázst, az öltözőt és a fürdőt, ők ültették, gondozzák a ház körül díszlő virágokat. Akár egy nagy család ... (gyónj) szakaszon. A hét közül öt vonal innét a szomszédos erőműből indul, kettő meg Budapestről. 1176 oszlop tartozik a terüle­tünkhöz: Jászberénytől Pász- tóig, Pestig. A legtöbb oßzlop a sajószöged-zuglái vonalon van: éppen 268 ... A nyári hónapok­ban havonta egyszer, telente meg egy-egy hónapban kétszer kell bejárnunk mindegyik sza­kaszt. Egy-egy szakaszra teher­autóval utaznak az embereink, de a kijelölt vonalon már ki- nek-kinek gyalogosan kell vé­gig mennie. — Ilyen bejárás során, mit vizsgálnak? — Azt, hogy van-e szálszaka- j dás, szigetelőtörés, helyükön! vannak-e a figyelmeztető táb-S Iák, megvannak-e mind a föl- J delőcsavarok, oszloptő-csava-; rok, épek-e a rácsvasak, hiány-j zanak-e a földelőszalagok. Egy- í szóval: mindent megvizsgá-í lünk... J — A szigetelőket gyakran a: gyerekek pusztítják, csúzlival, ; Inkább a libapástok felett, út- ; szélek mellett. A csavarokat! meg a traktorosok viszik nagy ! előszeretettel — vág közbe Pré-1 tor Mihály, a másik főszerelő. í — Csak a földelőcsavanokból ; 120 darabot kellett pótolnunk > az idén ... ! — Mi festjük az oszlopokat isi — veszi át a beszédet újra a: felügyelet vezetője. — Előbb a; tixolin nevű alapanyaggal, az-j tán durol-ezüsttel, mint ami-! lyennel az Erzsébet-hidat fes-i tették... Május óta. állandóan: 13 emberünk dolgozik az ecset-; tel. Eddig valami 70 mázsa fes- j téket használtak fel munkáik • során ... A „főhadiszálláson” állandó i ügyelet van. Nappal az tartja,; akire éppen a szolgálat esik.: Éjszaka pedig — Balogh István: a telefon ott van az ágya mel­lett ... Ha baj van, azonnal riasztják a herédi pilótát. Mo­torkerékpárral, vagy a vezető saját tulajdonú személygépko­csijával mennek érte. Közben beszólnak az erőmű vezénylő- szolgálatához. Az visszajelez a telefonján: melyik fázisban van a hiba, s mennyi a „hiba­százalék”. A „hibaszázalék” alapján az­tán — egy kis házi készítésű táblázatból könnyűszerrel meg lehet határoznunk azt, hogy melyik oszlopon van a baj... S ha megtudták, máris men­nek elhárítani. Télen, nyáron — egész esz­tendőben. így dolgoznak Lőrinciben, az Országos Villamos Vezeték Négyszómjegyű szolgálati vo­nalukon a főnökséget tárcsáz­zák. Aztán a telefonba: — A sajószöged-zuglói távve­zetéken a mai napra befejez­tük a feladatot. A munkahelyi földeléseket eltávolítottuk. A mátrai vonalfelügyelőség ré­széről, 16 óra 3 perctől feszült­ség alá helyezhető a távveze­ték ... A szűkszavú üzenetből keve­set tud meg az idegen. Koszto- vics István főszerelő már töb­bet is mond a napról: — Reggel, negyed hét után egy perccel történt a lekapcso- Jás. Nyolc emberemmel utaz­tam ki a vonalra, Szada és Do- mony közé. Húszkilométernyi távolságon szigetelőket cserél­tünk. Az 54-es, 61-es és a 62-es oszlopon, összesen tizenötöt Vízmosásos, nehéz terepen jár­tunk: elfáradtunk, amikorra végeztünk a munkával... — Szigetelőcsere? — Igen. Mielőtt hozzáfog­nánk, alapos vizsgálat előzi meg. Ilyenre évenként egyszer kerül sor. Száraz, jó időben. Mert a vizsgálatot feszültség alatt végezzük. Férfinak való dolog ... Ma „átütött”, elrom­lott szigetelőket cseréltünk ... — Férfiembernek való mun­ka? — Annak, mind az összes ... Magas oszlopokon dolgozurik. Biztosan ismeri őket, ott büsz­kélkednek a határban, ország- utakról is jól láthatók, messzi­ről felismerhetők. A legkisebb 35 méteres, a legnagyobb meg hatvannégy méteres ... Mindet meg kell „lovagolnunk”. Jó fej, jó szív kell hozzá ... — Mindenki „mászik”? — Nemigen válogatósak itt az emberek ... Persze, senkit sem kötelezünk rá ... Az idősebbek még talán úgy is mennének, ha tiltanánk őket. Tudja, úgy tart­ják, hogy odafenn kényelme­sebb. Nem kell annyit rohan- gászni, mászkálni, fáradni, mint lenn ... — Én különösen szerettem fenn lenni — szól közbe Balogh István. — Sokszor még az ebé­demet is az oszlopon fogyasz­tottam el... Mert a lőrinci felügyelet ve­zetője, Balogh István is így kezdte, amikor a MÁV, a Hat­vani Cukorgyár után ide ke­rült. Csak később jett főszere­lő. És mindössze két esztende­je felelős vezetője a mátrai vo­nalfelügyelőségnek, 33 ember­nek ... — 1948 óta 120—220 kilovoltos távvezetékek építése és kar­bantartása a dolgunk. Hét nagy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents