Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-14 / 191. szám

Folytassa Kleo! Angol film Egy titkos hadsereg titkos háborúja A paródia a történelem fonákjának megmutatása, az egészséges görbe humor tükrének csillogása szórakoz­tat, nevetésre ingerel: bizonyos értelemben tanulsággal is szolgál, közelebb viszi a közön­séget az igazsághoz. Csak az a szabály, hogy a paródia görbe tükrének fókusza le­gyen az egyébként normális figuráktól mindig jó távol­ságra és ne állítsuk az egyik „hőst” jobb, vagy rosszabb helyre a másiknál. Itt is sok minden az arányosságon mú­lik. Ezt a paródiát nem azért tartjuk a maga nemében ke­vésbé sikerültnek, mert a tör­ténelem nagy egyéniségeit, Caesart, Antoniust, a híres és nagyon is hírhedt Kleopátrát veszi célba. Még az se bősz- szánt senkit, hogy Shakespea- re-t emlegetnek ennél a film­nél. holott erre a népszerűsí­tő hivatkozásra itt semmi jog­alap nincs. Az sem zavarná a nézőt, hogy az angol barlang­lakok a paródiában okos, deli hősökké, Caesart mentő, aro­mái birodalmat fenntartó, vé­delmező egyéniségekké ruk­kolnak elő, elvégre Albionban a történelmet filmparódia cí­mén át is írhatják. Ennek a filmparódiának, ennek a görbe tükörnek —, hogy a hasonlatnál marad­junk — legalább két fókusza van és így a paródia képei meglehetősen kuszáltak. Egy­szer Caesart veszi célba túl- hangsúlyozottan, kezdve a britanicusok elleni háború primitív bonyodalmaival, majd római diadalmenetével, a szenátusban elmondott da­dogó szónoklatával, családi je­lenetével, pipogyaságával, Cal- purniával, Senecával és a me­rényletektől való folytonos — nem is nagyon ötletes — me- menekülésével. Ennek a lazán összefüggő és csak bemondá­sokra épített képsornak Julius Caesar áll a tengelyében, akit ugrat, táncoltat mindenki — főképp Antonius, az ellenlá­bas és jó barát. Aztán jön Antonius egyip­tomi küldetése és ezzel a film főszereplőjévé a szamártejben fürdő Kleopátra lép elő. A rendező, a forgatókönyvíró naív logikája és az egyiptomi isten, Izis úgy akarja, hogy itt már minden, Caesar is, Kleo­pátra körül forogjon, ismét nem valami ravasz ügyesség­gel összeszőtt kalandsqrozat- ban, a külsőségekbe belefeled­kezve, egészen langyos, előre látható logikai bukfencek sze­rint. Van itt is hajóút, fürdő, lakoma, ágy, ravaszság, ellen­ravaszság, véletlen is, de olyan átlátszóan és üresen, mint a sejtelem a pohár tiszta víz­ben. A film címében is szereplő csattanó erőltetett, frivol, Ca­esar meggyilkolása után An­tonius visszatér Kleopátrához s az ókor legizgalmasabb sor­sú királyasszonyának folytat­nia kell a felszólítás szerint azt, amit trónjáért ígért An­toniusnak is, Caesarnak is. A történelem nagyjait ép­pen erényeiben parodizálni, nagyságukat nevetségessé ten­ni — hiú vállalkozás. Emberi gyengeségeiket felnagyítani művészien — még elefánt­nagyságúra is! — lehet a ne­vetés, a humor érdekében. De nem ilyen szegényes és elhasz­nált ötletekkel, minj. ebben a filmben, Caesar esetében. Nincs hitele még egy paródiá­Leszáll az este és tücskök ci­ripelnek a fűben. A dinnye­föld szélén áll a földkunyhó, ahol a dinnyés Csábi János és családja lakik. Most, — ami­kor már semmit se látni —, fejezték be a munkát, pedig éjjel-nappal lenne itt tenniva­ló. Hangos kutyaugatás fogad, aztán kinyílik a földkunyhó ajtaja és egy asszony lép ki az ajtón a kiszűrődő lámpafény­ből. A dinnyés felesége. Bent a tűzhelyen fő a vacsora, a férj most érkezik a faluból. Kocsit szerzett a hajnali szál­lításhoz. — Mióta dinnyések? Az asszony, elneveti magát. — Dinnyés volt még az apám is. Amolyan dinnyés- familia vagyunk. Csábi Jánosék élete márci­usban kezdődött el itt, a diny- nyéskunyhóban. Akkor költöz­tek ide Hortról, a dinnyések igazi hazájából, ahol így, ta­vasszal, százával hagyják ott a dinnyések a falut, hogy csak ősszel, a szezon után térjenek vissza. ban sem annak a fogalmazás­nak, amely szerint a világbi­rodalom zseniális hadvezére ostoba, dadogó, gyáva és min­den vonatkozásban pipogya. Azt sem hisszük el, hogy Kle­opátra ennyire leegyszerűsít­hető lenne. A szellemesség bizonyos szintje szükséges ah­hoz, hogy a pazar királyi kül­sőségek hassanak. A nevetés­hez is elhihető jellemek kelle­nek. Gerald Thomas rendezte ezt a gyenge filmet. A kitűnő an­gol jellemszínészek, Sidney James, Kenneth Williams, Kenneth Connor, Charles Hawtrey és Jim Dale nem te­hetnek róla, hogy botladozni- ok kell egy rosszul összetákolt forgatókönyv szerint. Joan Sims Calpurniája nem elég kö­vér, Amanda Barrie Kleopát­rája túl sovány ahhoz, hogy mindent elhiggyünk róluk. Alan Hume képei moz­galmasak, színesek, s némileg kárpótolnak az egészen köny- nyű film súlyos hibáiért. Mást szoktunk mi kapni jókedély címén Angliából. (farkas) — Huszonöt hold dinnyét vállaltunk a kompolti Űj Ba­rázda Tsz-től. A jövedelem 45 százaléka a miénk. Beszélgetés közben veszem észre, hogy a kunyhó egyik fekvőhelyón megmozdul a dun­na. Egy hároméves lányka for­dul a másik oldalára. — Ő is hozzászokik már a dinnyésélethez — takarja be a gyereket az asszony. — Mennyit pihennek? Az ember válaszol. — Úgyszólván az autón, szállítás közben. Hajnali kettő, fél háromkor már kezdjük a munkát. Én éjjel a dinnyeföl­dön szundítok egy-két órács­kát, de legtöbbször az se sike­rül, mert sok a „dinnyét sze­rető ember”, meg a nyúlak is jönnek és ha nem vigyáz az ember, jókora darabon tönkre tudják tenni a termést. Megyeszerte nem valami hí­resen sikerült a dinnye, de itt, a kompolti határban gyönyö­rű. Csábiék holdanként 100 mázsás termésre számítanak. — Mennyi lesz a család fél­évi keresete? Ez a cikk adalék az ame­rikai imperializmus dél­vietnami „hadicéljainak” és be nem vallott világpolitikai törekvéseinek feltárásához. A világsajtó különféle köz­leményeinek kivonata és összegezése a terjedelem ad­ta határokon belül. Régi igazság: nincs olyan ti­tok, amely örökké titok ma­radhatna. Ezt a tapasztalatot bizonyítják azok az értesülé­sek, amelyek egy 25 000 fő­ből álló hadsereg titkos hábo­rújának rejtelmeire utalnak. Annyit már világosan érzé­kelni lehet, hogy ennek a tit­kos hadseregnek a jelenkori világ mintegy ötven országá­ban „támaszpontjai” vannak, operatív bázisai, működésben levő „boszorkánykonyhái” Ma­ga a titok az U. S. News and World Report című ame­rikai hetilap hasábjain pat­tant ki, noha — természete­sen — a „titok” egyes jelensé­geit sok országban észlelték már jóval előbb. Minden jelenség­nek van ugyanis magyarázata, Pénz dologban úgy látszik, itt is az asszonyé a szó: ha jól megy, száz-százhúszezer forint. Egy pillanatra megáll ke­zemben a toll. Észreveszi. — Egy család szakadatlan mun­kája van ebben a pénzben. Mi naponta tizennyolc, húsz órát dolgozunk. És a szakértelem is... Erről mondjon valamit. — A dinnyéhez nagy-nagy szorgalom, meg szaktudás kell. Jó a kapcsolatunk a szövet­kezet jelenlegi vezetőivel, ők is látják, mit jelent a szakérte­lem. Ez meg kell hogy mutat­kozzék már a palántázásnál is. A szövetkezetnek is volt néhány hold dinnyéje. Azt nem mi kezeltük. Nem sikerült. Harmincöt ablak alatt primőr uborkát termeltünk. Kilóját 34 forintért adtuk... Szóval, ezt a pénzt csak azok irigyel­hetik tőlünk, akik még nem látták, mennyit dolgozunk egész nyáron ... A tűzhelyen megfőtt a leves. A család vacsorához készül, jobban mondva ebédhez, mert ma még arra se jutott idő. (sz,..y) és aki keresi ezeket, előbb- utóbb megtalálja. Nos, a szóban levő titkos hadsereget az Egyesült Álla­mok imperialista vezérkara szervezte meg, képezteti ki és finanszírozza. Ennek a had­seregnek minden egyes tagját sokoldalúan készítik fel beve­tésre és tagjai között nem csupán amerikai állampolgá­rok szerepelnek. Vannak kö­zöttük magas állású szemé­lyek és közönséges bérgyilko­sok. Oktatásuk feladataik szerint történik. Némelyiküket a korrumpálás, a megveszte­getés, a lekötelező szívélyesség mestereivé nevelik. Ezeket az urakat bőven felszerelik dol­lárral és a dolce vita minden fortélyát ismerő szép hölgye­ket rendelnek melléjük mun­katársul. De ennek a hadse­regnek általános fegyverneme a gyorstüzelésű puska, a hang- tompítos pisztoly, a tokjából villámgyorsan kipattanó kés, a gyorsan ölő méreg és a szisze­gő selyemhurok. Ott, ahol ezek a direkt esz­közök nem alkalmazhatók, — megjelennek ugyanennek a hadseregnek „humanista” mez­be öltözött zsoldosai. Ezek utakat építenek, iskolákat ala­pítanak, kulturális szükségle­teket elégítenek ki — és min­denütt tudományos éberséggel tapogatják egy-egy ország nolitikai ütőerét. Központi feladatuk csírájában szétrombolni minden olyan népi megmozdu­lást, amely veszélyeztethetné az amerikai imperializmus cél­jainak megfelelő status quo-t. Nem egyszerűen antikom- munista hadsereg ez. Azonnal megjelentek Pana­mában, Venezuelában, Domi­nikában és több más latin­amerikai országban, mihelyt ott a nép kifejezte elégedet­lenségét zsarnok uraival szem­ben. Dominika esete beszédes illusztrációja e ténynek. Do­minikában nem a kommunis­ták szervezték a spontán el-1 lenállást. De haladéktalanul felléptek ellene a jenki impe­rialisták — előbb titkos had­seregükkel, aztán reguláris alakulataikkal is. Ennek a tit­kos hadseregnek „benne van a keze” a legújabb görög esemé­nyekben éppúgy, mint néhány közelkeleti ország — látszó­lag véletlen és váratlan — politikai fordulataiban. Ezt a titkos hadsereget — nem a jenki kémszolgálat 400 ezer ügynökéről van szó — a külön titkos parancsnokság vezényelte annak idején Ma­liba, Etiópiába, Kongóba. Fel­bukkannak, mint az USA ka­tonai misszióinak tagjai, ta­nácsadói, kiképzői. Fegyver­szállító közvetítők, határvitá­kat provokáló bújtogatók, vagy légi úton szállított desz- szant-diverzánsok. Ez utóbbiak közvetlen akciókat hajtanak végre. E hadsereg megszállott pro- pagátorai között többen sze­retnék eljuttatni alakulataikat a „vasfüggöny” mögötti orszá­gokba. Ellenforradalmi meg­mozdulások szervezését, vagy támogatását bíznák rájuk — ha csupán rajtuk múlna. Létezik az Egyesült Álla­mokban egy szerv, egy stra­tégiai tanács, amelynek tagjai között megtalálható a vezér­kari főnökök bizottságának el­nöke, a hadügyminiszter és a külügyminiszter helyettese, a kémfőnök és más szakértők. Nem akárkikről van tehát sző. Ezek az urak hetenként rendszeresen tanácskoznak a Fehér Házban és „a felderítő tevékenység elleni harcot irá­nyító különleges csoport” fe­dőnév alatt működnek. Ez a titkos hadsereg a „kom­munista veszély” elhárításának ürügyét használja lepelnek. Valójában az USA világcsend- őrségének egyik alakulata és évi 2 milliárd dollár költség- vetési kerettel rendelkezik. Mozgósításuk a „szabadság* védelmében történik — az im­perialisták szabadságának vé­delmében. Erről az U. S. News and World Report, természete­sen, hallgatott. Annál egysége­sebben szólott Walt Scheen- man, Bertrand Russel ameri­kai titkára a BVT helsinki kongresszusán. Scheeriman nyíltan megmondotta: Az amerikai imperializmus egy világméretű birodalmat akar megteremteni. Igen, erről van szó. A tit­kos hadsereg ezt a célt szol­gálja. A jenki imperializmus világhódító tervei érdekében ömlik a vér Vietnamban. Ez a tűzvész pedig a harmadik világháború előszele lehet* ha az emberiség nem fog össze ellene. AiwwwwwwwwwvwvwAwwwwwwwwwwvwwww,jwtfwgwwwv>www A kompoltiak dinnyése Arra ébredtünk, hogy a vo­nat lassít, a szerelvény idege­sen megrándul, s egy erős zök­kenéssel hirtelen megáll. A kalauzok leugráltak a kocsik­ról, a hálókocsi folyosóján lép­tek dobogtak, szomszédunk, a táskarádiós mérnökhallgató már a töltés széléről tudatta hangosan: valaki meghúzta a vészféket! Kinéztünk. Tőlünk a negye­dik fülke ablakán borzas leány­fej hajolt a fiú felé. Igen, a kislány. Az este egy darabig együtt nézték a sötétet a folyo­són. Tanúi voltunk az ismer­kedésüknek. Ez még tegnap délben, az ét kező kocsi ban tör­tént, azóta átléptünk a hatá­ron. A kalauzok után a motorko­csi két vezetője is elindult a szerelvény vége felé. Olajos munkáskabát feszült a vállu­kon, arcuk barna és kerekded volt — messziről egyformának tűntek. Még el sem maradt mögöt­tünk a hegység, ez az első sík­sági falu. A hegyek csak most búcsúztak a tájtól, messziről jól látszottak a sötétlő fenyve­sek, felhős időben sötétlik így az erdő. Az éjjel esett is. A sín­pár mellett víztócsák fénylet­tek a legelőn, amelynek vá- nyadt, kifakult fűcsomóit so­vány tehenek harapták üteme­sen. A ködmönös pásztorok, akik olykor a vonat felé inte­nek, most hátat fordítottak a gondjukra bízott jószágnak s elindultak arrafelé, amerre a vasúti emberek tartottak. A le­gelőt karéjozó, rendszertelenül épült házakon, ezen az egész, szegényes falun, mintha reme­gés futott volna végig. Ajtók és kapuk nyíltak, a görbe kis ut­cákon, a kertek alján, a mezei csapásokon futó emberi alakok tűntek fel. Csizmás férfiak, tarkaruhás asszonyok, közöttük néhány gyerek, igyekeztek a veszteglő vonat félé. Váratlan zajok keletkeztek: gyereksírás, kutyák nyüszítése, s hangfoszlányok, amelyek mintha valamit tudattak vol­na, valami keserves igazságot, amit ez a vonat hozott magá­val a hegyek csöndjével a háta megett Messziről, a dombtetőn álló szövetkezeti major hosszú derekú épületeinél piros ken­dők lobbantak felénk. Nagy csapat lány közeledett futva* hosszú léptű, könnyed, gazel­lafutással, veszélyre jönnek így. Sok utas leszállt, inkább fér­fiak. Álldogáltak tanácstala­nul, híreket lestek. A fiú ma­gyarázott a lánynak. — Valaki a vonat elé vetette magát. Egy nő volt, karján a gyerekével, szerelmi bánat. Már hetek óta mondta, mondo­gatta, sokszor kijött a vonathoz is. Nem hitték el neki. Hányán mondják ezt... Néztük a kislányt. Sápadt volt. Mandulavágású szemében a borzongás, a befelénéző tűnő­déssel váltakozott. Hagyta, hogy a fiú lesegítse a vonatról, s a kezét sokáig fogja, tűrte, hogy hosszan és felfénylő tekintettel nézze. Ilyen messziről mi nem lát­tuk a vért Annyit láttunk, hogy hárman—négyen férfiak, mélyen hajolva, lassú imboly­gással visznek, majd letesznek valami súlyos terhet a mező­ség szélére, ahol élénkzöld a fű. Matatnak körülötte, majd elfordulnák, egyikük nézi a bo­rús eget, másik fölegyenesedik, bár, de a feje lehajtva marad, s növekvő ember gyűrű veszi körül őket: a falubeliek. Az utasok nem merészkedtek közel, messziről nézték a gyászt, ezt a reggeli döbbene­tét, amelyben mellékszereplő­nek lenni is egyet jelentett va­lamiféle szégyenkező bűntudat­tal, s hogy távol maradtak, iszonyatuk a fantáziájukból táplálkozott, régebben átélt, megfigyelt katasztrófák alak­talanra nagyolt képei villantak fel előttük, előttünk. A kislány fellépett az első lépcsőre, hogy messzebb lásson előre. — Jöjjön, menjünk közelebb — indítványozta kissé kihívóan a fiú, aki közben cigarettára gyújtóit. — Jaj, nem, dehogyis — reb­bent fel a kislány, gyerekes fé­lelmét nagyos kifejezéssel lep­lezve — nem bírnék ilyen ször­nyűséget látni. — Újból leszállt, nem találta a helyét, de vala­hogy azért már a fiúhoz tarto­zónak érezte magát, aki a sin menti árokparton pompázó margarétákból néhányat lesza­kított, s félszegen átnyújtotta neki. Pirulva fogadta el, szé- gyenkezőn lesütve a szemét Ilyenkor virágot elfogadni... Elfordultunk tőlük, s jobb­felé kezdtünk figyelni, a sze­relvény eleje felé. Fel-felcsuk­ló artikulátlan jajongással egy asszony közeledett felénk. Nyo­mában kissé elmaradva tőle bárom férfi fújtatott, a legidő­sebb, a bőrsapkás nyilván a férje lehetett. A másik kettő a fia és a veje talán? Parasztok voltak. Csak az asszony jajga­tott Házának férfinépe sápad­tan, kinyújtott nyakkal, ösz- szezárt szájjal át gödrökön, tócsákon, időnként a gyűlölet pillantását vetve a vonatra, ránk. Messziről futhattak, ahogy az asszony közelebb ért, hallottuk elfulladt zihálását. Középkorú asszony volt, fes- lett, szürke ruhában. Mezíte­len alsókarja még jó erőre val­lott, lába is erős volt, mezíte­len talpa csattant a tócsák víztükrén. Kendőt is elfelejtett kötni, szürkült haja egyetlen varkocsba fonva röpködött a feje körűi. Már botladozott, s mintha ökölbe szorított ke­zével tört volna utat magának hadonászva és zihálva, és ja- jongva. Odaért egészen a kö­zelükbe, vadul ellökte útjából a kislányt, de az összeütközés őt is megfosztotta egyensúlyér­zékétől, mert néhány lépés után elterült a földön. Vergő­dött, mint ákinek nincs már ereje felállni, de amint felállt, teljes maradék erejével csap­ta vissza elkínzott, nyomorult testét a földhöz. Kivörösödött keze arról árul­kodott: talán épp moshatott, amikor hallotta a hívást. Ha­gyott mindent, futott, futott először hitetlenkedve, majd bénító félelemmel a szívében s ahogy közeledett, úgy nőtt a félelem, az önvád. Mert ő volt, egyedül ő, lesütött szemű, kér­dezetten tanúja egy élet bá­nattá fordulásának, aki min­dig figyelt és óvott, s csak most az egyszer nem nézett oda, most, mikor a vonat a hegyek közül előbukkant; s csattogó kerekeivel neki is megüzente; vigyázzon. Rohanni kezdett, hogy a hírt meghallotta, ro­hant a vész elébe, aztán ahogy a közelébe ért, megértett, vagy érzett a reménytelenségből valamit, egyszerre elhagyta az ereje, s már csak vergődni tu­dott, szárnyatörött, szomorú madár. Övéi feltámogatták;' vonszol­ni kezdték, mire szétnyílt előt­te ott messze az ebergyűrű sö­tét kárpitja, csak leomlani tu­dott némán és esetlenül, part­talan életre szánt gyermekére, aki a tulsip partról néz már vissza rá. — A kicsi éli A kicsit letet­te előbb a karjáról. Hallja? Pár perce még sírt, most már elcsendesedett — mondta a fiatalember jó hangosan. Az egyik visszafelé ballagó kala­uztól tudta meg a hírt A kislány nem szólt. Szürke kis arca kezdte visszanyerni a színét. Az imént, hogy az asszony útjába került, az vadul ellökte őt, kihullottak a kezé­ből a virágok. S hogy a fiú le­hajolt, hogy összeszedje, csak a fejével tiltakozott: nem, nem kell. De a fiú erre új, friss szá­lakat tépett, többet mint elő­ször, s fogta a kezében elszán­tan azzal a tudattal, hogy ezt majd biztosan elfogja tőle. A kényszerű megállás alig negyedóráig tartott. Rövidesen utaztunk tovább, otthagytuk a falut, amelynek nem tudtuk a nevét. Üj tájak tárták ki ma­gukat előttünk, új falu, ahon­nét barátságosan integettek fe­lénk az útmenti népek. Esté pedig, hogy a folyosóra kilép­tünk, összebújva találtuk á két gyereket. Meg mertünk volna esküdni rá, hogy csóka* lódznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents