Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-12 / 189. szám

Sürgős tennivalók Máskor augusztus közepére már el szoktuk felejteni az ara­tást. Most még mindig van aratnivaló. Öreg, kipróbált mezőgazdászok azt mondják: ilyen időjárásra, ilyen aratás­ra még nem emlékszünk. Ennek ellenére joggal lehet arra számítani, hogy az idei jónak mondható gabonatermést nagyobb szemveszteség nélkül betakarítjuk. Ez több dolognak köszönhető: a mezőgazdasági dolgozók hallatlan iparkodásá­nak, a családtagok és ipari munkások segítségének és nem utolsósorban gépparkunknak, amely a kedvezőtlen időjárás ellenére is sokat segített. — Mi történik, ha egy ilyen nyár a maszek világban kö­vetkezik be? A válasz sok hozzáértő ember véleménye alapján ez: súlyos helyzet, rengeteg szemveszteség, szin­te szüretig húzódó cséplés. Az aratás elhúzódása azon­ban mást is jelent a mezőgaz­daság számára. Jelenti a többi feladatok összetorlódását, ami ismételten előtérbe helyezi a gondos, előrelátó szervezést. Mindenekelőtt arról kell be­szélni, hogy a megye elmaradt a talajmunkákkal és alig vég­zünk a csépléssel, már kezde­ni kell az ősziek vetését. De hová, milyen talajba? A kuko­ricák után bajos lesz az idén vetni, hiszen az időjárás el- torlódása miatt a kukoricák későn érnek és előreláthatóan elhúzódik majd a betakarítás is. Mi tehát a teendő, melyek a feladatok? A szakemberek egybehang­zóan megegyeznek abban, hogy az elkövetkezendő idő­ben minden termelőszövetke­zetben gyorsítani kell az ara­tás mellett a talajmunkák üte­mét. Az erőgépek többsége ma már a termelőszövetkezetek tulajdonában van, így a ter­melőszövetkezeteknek kell gon­doskodniuk azok leggazdasá­gosabb, legjobb kihasználásá­ról. Tarnabodon, Erdőtelken, Verpeléten, Tiszanánán, Det- ken'és még egy jó néhány köz­ségben szép példáját láthatjuk a' tervszerűségnek, a kapkodás nélküli munkának. Ennek eredménye, hogy ezeken a he­lyeken már vagy befejeződött az aratás, vagy rövidesen be­fejeződik. Ugyanakkor már az aratás idején a gépek egy ré­sze a talajmunkákat végezte. Ott, ahol tervszerű és előrelá­tó az irányítás, nem lesz gond augusztus végén elkezdeni a vetést, mert lesz szántott föld, megfelelően előkészített mag­ágy. Azokon a helyeken vi­szont, ahol mindig csak a je­lenleg legsürgősebb munkákra gondolnak, ott gondot okoz majd az őszi vetések idejében való elvégzése ... A megyében jelenleg — az évszakhoz és a naptár állásá­hoz képest rendkívül kevés a talajmunka, a szántás. Mi en­nek az oka? Hol kell keresni a megoldást? Az, hogy szövetkezeteinkben jelenleg szinte ismeretlen a kettős műszak, önmaga helyett beszél és egyben magában hordja a megoldást is: kettős műszakokat kell szervezni, szaporítani keli a nyújtott mű­szakok számát és meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a traktorok napszálltá­val nyugodni térnek. A másik feladat a szántások gyorsított ütemű végzése és a vetésre való felkészülés mellett a jószágállomány téli takar­mány-szükségletének bzitosí- tása. Egy évvel ezelőtt ilyenkor már javában folyt a megyében a silózás, jelenleg úgyszólván el se kezdődött. Igaz, az idén jobb volt a takarmánytermés, több szálas takarmány áll rendelkezésre, viszont ez nem adhat okot arra, hogy a szö­vetkezetek ne készüljenek fel a télre megfelelő mennyiségű siló készítésével. Nem lenne teljes a felada­tokról vázolt kép, ha nem be­szélnénk a zöldségfélék beta­karításáról, azok szállításáról. Ez szintén sok ember munká­ját köti le és nagyrészben az asszonyok feladata. Fontos, hogy a piacra, vagy a vállalat­nak küldött áru olyan minősé­gű legyen, hogy a szövetkezet azért a legnagyobb jövedelmet érjen el. A minőség hangsú­lyozása a jelen időszakban előtérbe kerül és nem közöm­bös, hogy a szövetkezet egy- egy területről milyen minősé­gű árut szed le és hogy azért az áruért mennyit kap. Ma már legtöbb helyen érdekeltek a tagok abban, hogy a minőség kifogástalan legyen, hogy ízlé­sesen csomagoljanak. Az idő­járás amúgy is sok kárt tett a gyümölcsösökben, a kerti nö­vényekben, így a szállításra minden eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. Ebben a vonatkozásban jelentős feladat hárul a vasútra, az AKÖV-re, akik ezekben a napokban az áruk ezer és ezer mázsáit szál­lítják. A tennivalókat nem azért emlegetjük az újság hasábjain is, mintha azok nem lennének ismeretesek a szövetkezetek vezetői előtt, de lehetséges, hogy említésük arya késztet egyes vezetőket, hogy eddigi elgondolásaikat, terveiket meg­vizsgálják és esetleg a jelenle­ginél jobb szervezéssel gyor­sítsák meg a munkát. Szalay István Egyedül mit ér az orvos? Tizenöt-húsz fiatal lány. Mindnyájan az orvosra vár­nak. Nem, nem betegek. Nem másért, csakis azért jöttek, hogy bizonyíthassák egészsé­güket. Mielőtt munkába áll­nak, és kötelező az Egri Do­hánygyárban. Mások egészség- ügyi alapismeretekből vizsgáz­nak. Ma már több mint nyolc- százán dolgoznak a dohány­gyárban, helyben a bölcsőde és a napközi. Orvos vigyáz a ki­csinyekre és a felnőttekre. Csak receptet ír, gyógyít és táppénzest ellenőriz az üzem­orvos? Ö, dehogy. Persze jó, ha mindezt házilag el lehet in­tézni. De ennél is fonosabb a betegségek és a balesetek meg­előzése. Minden új dolgozót a gyár orvosa vizsgál meg. A tizennyolc éven aluliakat há­romhónaponként, a felnőtteket évente ellenőrzi. De nemcsak az embereket, hanem a mun­kahelyeket, a védőberendezé­seket, a gyártástechnológiát, a port, a füstöt, a világítást. Munkaegészségügyi törzslapot vezetnek a gyár minden dol­gozójáról. Nemcsak az esetleges beteg­séget jegyzik fel, hanem a kór­előzményt, a családi vonatko­zásokat, a lakáskörülményeket és szép sorjában a vizsgálatok eredményét. Az orvos idejében jelzéseket adhat, hogy a különböző munkafolyamatoknak milyen hatásuk van az emberi szer­vezetre, a dolgozó kedélyére és teljesítményére. Az orvosok munkája és szakértelme is benne van abban, hogy a do­hánygyárban modern gépi be­rendezésekkel és automatákkal Mi okozta a zűrzavart? Miért nem teljesítették a tervet a Mátra Fehérneműkészítő Ktsz-nél? A termelés hétköznapjaiban annyiszor felvetődik a körül­tekintő tervezés fontossága, hogy a gazdaságvezetők sok esetben már csak unottan le­gyintenek. Tudjuk, könyökün­kön jön ki — mondják bosz- szankodva. Ám, hogy mennyire szüksé­ges az emlegetése, azt éppen a gyöngyösi Mátra Fehérnemű­készítő Ktsz első félévi ered­ményei, illetve eredménytelen­sége bizonyítja. A könyvelés szerint 2 millió 706 ezer fo­rintnak megfelelő értékkel termeltek kevesebbet, mint amennyit erre az időszakra terveztek. A lemaradás okát Bánhidi László elnök így foglalta ösz- sze. — így járnak ott, ahol a le­vegőbe, és nem a tényekre terveznek... A bonyodalmak már janu­árban kezdődtek, amikor egyes női fehérneműk termelési árát, a tervben előírtakhoz viszo­nyítva, a felsőbb felügyeleti szervek csökkentették. Indo­kolt lett volna a tervmódosí­tás, ám a ktsz vezetői presz­tízst csináltak a termelésből. — Még ezt is tudjuk teljesí­teni — nyilatkozott akkor Bánhidi László elnök. — Ha pontosan kapunk anyagot, ha átszervezzük a szalagokat, menni fog. Bízzunk a dolgo­zóinkban ...! E kijelentést arra alapozta az elnök, hogy az éves terv háromféle női fehérnemű gyár­tását írta elő. Igen ám, de köz­ben a kereskedelem igénye változott, és a felügyeleti szerv, az ORKISZ csakhamar 17 féle cikk gyártását követelte. Ez ismét bonyodalmakat okozott, mert az új gyártmányoknál nem érvényesülhetett a dol­gozók gyakorlottsága, más­részt pedig a kis szériáknál a szalagok nem tudtak kellő in­tenzitással dolgozni. No, de túlságosan egyolda­lúan ítélnénk meg a helyzetet, ha nem beszélnénk a terme­léskiesést okozó belső okok­ról. Ez pedig nem más, mint a betegségből és fizetés nélkü­li szabadságból származó 195 737 óra féléves viszonylat­ban. Még konkrétabban: a 103 fizikai dolgozóból a fél év folyamán naponta átlagosan 17 fő esett ki a termelésből. Indokolja talán az említett hatalmas órakiesést, hogy a dolgozók döntő többsége nő, il­letve fiatal anya. Summázva végül az elmon­dottakat, az ORKISZ, mint a ktsz felügyeleti szerve, ponto­sabban beszélje meg a belke­reskedelem illetékeseivel az igényeket, illetve a kereskede­lem már a tervek kidolgozá­sánál adja le a megrendelést, a szükségletet gyártmányféle­ségenként. Egyszerű dolog ez, még csak nem is tervezés, csupán körül­tekintést igényel. De ezzel el­kerülhető az olyasféle huza­vona és káosz, amelybe az idén a Mátra Fehérneműkészítő Ktsz került. Laczik János dolgoznak, így egyre kevesebb a betegség és az elnyomoro- dott ember. De korosak, gyen­gék és olyanok is akadnak, akiknek szervezete egyik-má­sik munkahelyet nem bírja. Az üzemorvos javaslata alap­ján került T. L-né, Sz. F-né és L. B-né a csomagoláshoz. Fertőzött májgyulladás után K. J-t könnyű munkára he­lyezték. P. I. még fiatal nő, de egészsége követelte és az or­vos javasolta, hogy pormentes helyre kerüljön. Magas vér­nyomás, szívbetegség miatt 20, mozgásszervi fogyatékosság miatt 16. emésztőszervi rend­ellenesség miatt 18 dolgozót gondoznak, gyógyítanak. A sa­játos munkaköri megbetegedés egyre kevesebb, az elmúlt évben mindössze négy aller­giás bőrgyulladásos beteget kezeltek. Mégis, mivel elégedetlen az orvos, hol kellene több megértés és segítség? Dr. Ettre István or­vos és segítőtársa, Péderi Fe- rencné egybehangzóan vála­szolják, hogy a rendetlenség, a piszok és a nemtörődömség okozza a legtöbb bajt és gon­dot. Hogyan és miért? Néhány példával szolgálhatunk. Helyszíni szemle és ellen­őrzés után az üzemorvos írás­ban figyelmeztette az illeté­keseket, hogy a konyha előtti udvarrészen sok a szemét és a hulladék. Ma is kupacokba öntik a földre. Légy lepi, bűzt és betegséget terjeszt, bent a gyárban, a konyha előtt, alig néhány méterre a bölcsődétől és a napközitől. Június 28-án ment az utolsó írásbeli figyelmeztetés, hogy a műszerész műhelyben nagy a rendetlenség, a munka- padok között fölösleges anya­got szabálytalanul tárolnak. Pár napja, amikor ott jár­tunk, a műszerészek műhelyé­ben két jókora vasdarabot lát­tunk a közlekedésre kijelölt úton. Az egyik pad mellett csövek hevertek. Ha munka közben rálépnek, íelcsapódik, vagy meggördül az anyag, könnyen törés, vagy ficam éri a könnyelmű munkást. Július 27-én szóvá tette az orvos, hogy piszkos és ren­detlen a kazánház öltözője. Hibás lehet a takarítónő is, de az ott dolgozó emberek is, mert a szekrények tetején rossz cipőt, rongyot, alkatré­szeket és papírt láttunk. És a szivarkagyártás férfi­mosdója előterében miért tá­rolnak deszkát, fölös gépal­katrészeket, olajos, kenőcsös dobozokat? Miért szórják a földre a csikket, a hulladékot? Miért koszos és rozsdás a kéz­mosó? A laboratóriumban használt a figyelmeztetés, hogy földelt konnektorokat szereljenek fel. A múltkorában védő burkolat nélkül dolgoztak a szivarkaüzem Z. P. csomago­ló gépén. Akkor nem történt baj, de augusztus 3-án Farkas Kálmán ujjsérülést szenvedett, mert mozgás közben nyúlt a gépbe. És jegyzőkönyvek tanú­sítják, hogy minden hónapban talál munkavédelmi szabály­talanságot az üzemorvos. Az alkalmazás első napjától mindennap az orvos és segí­tőtársai: egészségőrök, vörös­keresztes aktívák és szakszer­vezeti tisztségviselők őrködnek a dolgozók egészségén és testi' épségén. Munkavédelmi és egészségügyi berendezésekre, felszerelésekre, gyógyszerekre és védőitalra évente nagy ösz- szegeket költ a gyár. Jelentős mértékben fejlődött az üzemi egészségügy, de többet figyel­meztessék egymást az embe­rek, mindenki jobban vigyáz­zon a rendre és a tisztaságra; hiszen ezzel önmaga és társai egészségét, testi épségét védi. Dr. Fazekas László Magyar tervező külföldi előadása a 20—25 százalékos terméstöbbletet eredményező új komlótámrendszerről Augusztus közepén első íz­ben tart magyar szakember előadást az Európai Komló­termesztők Szövetségének kongresszusán, amelyet 15. al­kalommal rendeznek most meg az NSZK-beli Tettnangban. Kiss Attila, az AGROTERV tervezője a kongresszuson olyan eredményről számol be, amely már előzetesen is fel­keltette a külföldi szakkörök figyelmét. Betévedtem egy érettségiző bankettre, ahol tulajdonképpen semmi keresnivalóm nem volt. De nem tudtam otthagyni őket, mert ahol én szembetalálkozom fiatalságommal, ott földbe gyö­kerezik a lábam. Ajkam fütty­re csücsörödik, s amíg a lányok és a fiúk az őrült zene ütemé­re ritmikusan rántgatják szé­pen fejlett végtagjaikat, csönd­ben fütyülöm: „Ifjúság, jöjj vissza egy szóra!” A zene és a fütty így együtt disszonens, mint ahogy én is disszonens, majdhogynem gro­teszk vagyok itt harminc fiatal fiú és lány között, de bánom is én... Az én mulatságomat is mindig elrontották a felnőttek, mert kényszerképzetük volt, hogy ez a küldetésük a földön, most én is küldetést teljesítek. Tudom, hogy gondolatom is ha­zug, hiszen lopni jöttem ide, hangulatot lopni, ifjúságot, ön- feledtséget, naivitást, s tiszta gyermeki boldogságot. Engem is az alkalom szült tolvajjá. Be­tévedtem, megszimatoltam a gazdag zsákmány lehetőségét, itt maradtam. Ismerősöm a székre rángat, hagyom magam — ó, romlott, álszent felnőttek —, és még csak akkor sem szakad le a pla­fon, amikor kijelentem, csak néhány percre, hiszen még dolgoznom kell. A hangulat fölöttébb kelle­mes. az öreg szivarozó tanár megkérdezi tőlem: te is nálunk végeztél, fiam? Hirtelen elém SUHA ANDOR: BANKETTEN ugrik egy álmos tekintetű, fe­kete, tizenöt éves fiú, akit reg­gel fél ötkor az ágyban édes­anyja költöget. A fiú könyörög, hogy míg csak öt percig tessék hagyni, anyukám. Télen reg­gel ötkor hideg a vas, odara­gad a gyermek keze. Nézem a kezem, amely a po­harat fogja. — Nem, nem nálatok végez­tem, kedves bátyám. Verrik úr keze alatt végeztem. Gyöngyö­sön. — Magániskolában? — Igen, magánkisiparosnál. Nagyon jó szakember volt, a. logarlécet is ismerte és hasz­nálta. Engem is megtanított... A tanár újra tölt és azt mondja: — nem baj az, fiam. Odajön hozzánk egy szőke fiú, karján egy csinos, barna lány. A fiú szivart vesz elő, szájába dugja és a tanár úrtól kér tü­zet, osztályfőnöke hanglejtését utánozva. Az öreg meghökken egy kissé, de elérti a tréfátr tü­zet ad. Nevetünk. A lány pezs­gőt önt a poharakba, a tanár javasolja, igyanak brúdert. — Szervusztok — mondja. A lány: csókolom, Laci bácsi. A fiú: is­ten éltesse, tanár úr! Győzött a tanár lelki ancibiotikuma. A fiú egy kissé pityókás. Kedvesen cSibészkedik, szelle­mesen csipked. Elmennek tán­colni. Tangó, egészen felnőtte- sen, tiszta erotikával járják. Semmi rángatózás, semmi őrült extázis. Testük lágyan si­mul, szemük szépen fénylik. A fiú suttog, a lány pirul. Minden fiú suttog, minden lány pirul. A tanár úr énekel. A szeme gyanúsan fénylik. Eres keze az abroszon veri a taktust. Ismét halkan fütyülök. Az a srác az előbb azt mondta ne­kem, hogy ő is olyan menő fej szeretne lenni, mint az újság­írók ... „Ne tedd fiam” — akartam neki válaszolni, de eszembe ju­tott, hogy álarc van rajtam, akkor tettem föl, amikor lop­ni jöttem, és már nincs kedvem levetni, csak néha az öreg ta­nár előtt. Ezért csak bólogat­tam, hogy újságírás nélkül nem. is ér semmit az élet. Francia konyakot iszom, a kislánytól imént kapott Ches- terfieldet szívom, kellemes, ópiumos illata van... 1942 nyarán Rosita Serano dél-amerikai énekesnő a Mar­gitszigeten minden este eléne­kelte a szabadtéri színpad kö­zönségének az Amapolát és a Csiribirit. Mi két pengőért sta­tisztáltunk és a szünetben ro­hantunk Rositát bámulni. Va­lószínű én szerettem a legjob­ban, mert rúzsos végű cigaret­táját mindig a számba nyomta, ha jelenése következett. Aztán visszajött és nézte a szemün­ket, a mesebeli tükröt, amely­ben ő a világ legszebbje volt. Az énekesnő finom bokáján is ujjnyi vastag aranyláncot hordott. Mindene tompabarna ragyogás volt. Csak a szeme, foga és ruhája fehérje vakított a nyári éjszakában. Nekünk külön is fellépett a színpad há­ta mögött, vele dúdoltuk, éne­keltünk mi is. Énekesek, híre­sek, harmincévesek szerettünk volna lenni. Ö pedig — ma már tudom — fiatal, ártatlan, naiv, szerelmes, tizennyolc éves. A lány szódát iszik, a fiú ko­nyakot. Megszűntünk számuk­ra létezni. Nyakig ülnek a pil­lanat pezsgőfürdőjében. A fiú álmairól beszél úgy, mintha az máris a valóság lenne. Tervei­ről, amelyekkel természetesen a világot fogja megváltani. A lány hisz neki. A hit indukációs hatása csodálatos. Már a légvá­rakat is elhagyta a fiú és ő kötél nélkül lép ki a sztratosz­férába, ott ragyogóan úszik, megelőzve a tudományt. A dobos szólózik. Béla, a pin­cér beúszik a füstös sztratoszfé­rába. Ezüst tálcás csápjaival lesi, kémleli a vágyakat. Asztalunknál megáll egy so­vány, törődött asszonyka. Sze­gény kis ázott veréb, honnét a csodából került ide. A lány tisz­telettudóan köszön, az asztal alatt meglöki a fiú térdét. Az feltekint, elsápad, elvörösödik: — Anya, hogy kerültél te ide? — kérdezi a fiú és látszik, fö­löttébb szégyelli a jelenetet. Az asszony a hóna alól az asztalra teszi az újságpapíros csomagot. Kibontja és a fiú fe­lé nyújtja a könnyű kis puló­vert. — Ferikém, nagyon kimele­gedtél! Hazafelé majd vedd föl ezt. Tudod, édeském, te könnyen meghűlsz... — muta­tóujját a szájához érinti és a leheletfinom puszit fia felé küldi. A fiú szégyenében dühöng. Anyja szétpukkasztotta szap­panbuborék álmait, az anyai gondoskodás megölte a hőst. Gyermekké fokozta őt, akinek a szivartól köhögni, a nőtől fél­ni, az italtól tartózkodnia kell. Szájíze keserű. Megsemmisül- ten, esetten ül a lány mellett, mint márciusi napsugárban szántóföldeken a hó. Kimegyek. Friss az éjszaka. Jó volna egy könnyű kis lélek­melegítő pulóver. A portás tisz­telettudóan vigyorog és azt mondja: Jó éjszakát kívánok. A sör egyik alapanyagát ké­pező komlót tudvalévőén csak a támaszrendszerre felfuttatva lehet termelni. Ez azonban vi­lágszerte sok problémát okoz, mivel a támberendezések ter­vezéséhez kizárólag tapaszta­lati adatok állnak rendelke­zésre. A támaszrendszereket sok helyütt nem eléggé szak­szerűen építik és tartják kar­ban. Ennek és a tervek nem kellő megalapozottságának kö­vetkeztében a betonoszlopek- gyakran összedőlnek, a drót­huzalok leszakadnak, s ilyen­kor nemcsak a berendezés, ha­nem az ez évi termés is tönk­remegy. Az AGROTERV-ben most új típusú komló-támaszrend- szert terveztek. Az ilyen ren­deltetésű konstrukciók közül ez az első, amelyet magasabb számítástechnikával, statiszti­kai számításokkal alapoztak meg, — ez magyarázza a szé­les körű külföldi érdeklődést. Az egzakt statisztikai megala­pozás mellett az új konstruk­ciónak az a fő értéke, hogy le­hetővé teszi magasabb oszlo­pok alkalmazását. Ezzel a mos­tani 6 méterről 7—7,5 méterre növeli a komlótermesztés ma­gasságát, ez pedig minden to­vábbi beavatkozás nélkül ugyanilyen arányú, tehát 20— 25 százalékos termésemelkedést eredményez. Az eddigi támberendezések hibái miatt komlóültetvényeink nagy része rekonstrukcióra szo­rul. A rekonstrukciót a jövő évtől kezdve már az ú.i tervek szerint valósítják meg és előre­láthatólag 5 év alatt felújítják az egész komló-területet. Az új típusú berendezések jóval drágábbak ugyan az eddigiek­nél, de a gazdaságossági számí­tások szerint így is gyorsan ki­fizetődnek. (MTI) XiPUJSiG 3 1965. augusztus 12., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents