Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-11 / 188. szám

Riadalom Kasmírban Pakisztáni fegyveresek támadása ÜJ-DELHl (AP, Reuter, AFP): Szadik, kasmiri miniszterel­nök rádióbeszédében nyuga­lomra intette a lakosságot. Ki­jelentette, hogy riadalomra nincsen ok, a kasmiri területre behatolt pakisztáni fegyvere­sek visszaszorítására minden intézkedés megtörtént. Elmon­dotta, hogy az utóbbi napok­ban Pakisztán támadásokat intézett Kasmir egyes területei ellen, de a pakisztániak súlyos veszteségeket szenvedtek, kö­zülük többet el is fogtak. Fel kell azonban készülni arra, hogy Pakisztánnak erélyesen visszavágjanak. Üj-Delhiben a kasmiri hely­zetet ismertetve kijelentették, hogy a pakisztániak beszivár­gása augusztus 5-én kezdődött a tűzszüneti vonal több pont­ján. Azóta több összecsapás is történt, a legsúlyosabb Punch közelében, ahol ezer pakisztáni fegyveres megtámadott egy in­diai őrállást, majd közel hat­órás harc után visszavonult. A kasmiri „forradalmi ta­nács”, amelynek a felállítását vasárnap jelentették be, felhí-' vást intézett az ENSZ-hez, kér­ve, hogy támogassa Kasmir né pét az ENSZ alapokmányban rögzített jogainak érvényesí­tésében. — jelentette be a for­radalmi tanács rádiója. A rádióadó, amely Kasmir indiai területén működik, bejelentet­te továbbá egy ideiglenes kas­miri nemzeti kormány meg­alakulását, de a kormány elnö­kének és tagjainak nevét nem közölte. A Reuter Karachiba érkezett értesülések alapján azt írja, a kasmiri „forradalmi tanács” figyelmeztette a la­kosságot, hogy halálbüntetés fenyegeti azokat, akik együtt­működnek az indiai hatósá­gokkal. Felszólított arra is, hogy semmiféle adót, vagy il­letéket ne fizessenek a „báb­kormánynak”, mert a forradal­mi tanács hamarosan megte­remti saját hatóságait az adók beszedésére. Azad Kasmir kormányának szóvivője az indiai területen történt összecsapásokat a kas­miri nép felkelésének nevezte az indiai hatóságok ellen. Rz US A azé ágéra... KAIRÓ (MTI): Az Egyesült Államok khar- toumi nagykövete a szudáni miniszterelnök felszólítására válaszolva azt állította: Wa­shington nem szándékozik be­avatkozni az ország belügyei- be és a miniszterelnök kíván­ságának megfelelően hajlan­dó intézkedni, hogy a Kon­gónak szállított amerikai fegy­vereket ne adják át a dél-szu- dáni lázadóknak. Szudán déli határvidékén Nimule körzetében újabb ösz- szetűzésekre került sor: khar- toumi jelentés szerint a kor­mánycsapatok öt lázadót meg­öltek. ESE MENYEK — soyaklmn PATNA: A kelet-indiai Patna városá­ban nagy tömeg tüntetett az indiai—pakisztáni fegyverszü­neti egyezmény és az áremel­kedés ellen. A tüntetők betör­ték a pályaudvar ablakait, összetörték a nyilvános tele­fonállomásokat és ostromolták a kormány titkársági épületét. A rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre, majd később kato­nai egységeket vezényeltek ki. Az incidensnek 41 sebesültje van, közöttük hat rendőr. LONDON: A brit fővárosban befejező­dött a Fidzsi-szigetek alkot­mányos berendezkedésével foglalkozó kéthetes konferen­cia. A közzétett beszámolóból •ítélve, a Fidzsi-szigetek „lé­pést tett a belső önrendelke­zés felé, de továbbra is fenn­tartja kapcsolatait Nagy-Bri- tanniával”. STOCKHOLM: . [ A svéd fővárosban megnyílt a nemzetközi bűnüldözési kongresszus, amelyet az Egye­sült Nemzetek Szervezete gaz­dasági és szociális tanácsánakj kezdeményezésre tartanak. A> kongresszuson 75 ország ezer küldötte mintegy 120 különbö­ző kriminalisztikai intézményt képvisel. SZÁN A A: A jemeni legfelső honvé­delmi tanács elhatározta annak a „legfelső törvényszéki ta­nácsnak” megalakítását, amely a szabotőrök, árulók és a for­radalom más ellenségeinek ügyével foglalkozik majd. A jemeni kormány korábban be­jelentette, hogy a nép ellen­ségeinek minősíti a szaud-ará- biai Taifba szökött jemenieket. KAIRÓ: A Brazzaville-i Kongó nem­zeti forradalmi mozgalma ha­talomra jutásának második év­fordulójára egy szovjet kül­döttség — tagjai között Tyitov űrhajóssal — kedden Kairó­ból tovább utazott Brazzavil- le-be. KAIRÓ: Az EAK külügyminisztériu­ma emlékiratában tájékoztat­ta a többi arab ország kormá­nyát az EAK és Szaudarábia tárgyalásainak alakulásáról. TEL AVIV: Tel Aviv főterén több ezer főnyi tömeg kétperces néma csenddel tiltakozott Bonn első izraeli nagykövetének küszö­bönálló megérkezése ellen. Ké­sőbb tüntető menet alakult, de a rendőrség ’ megakadályozta, hogy elérje a nyugatnémet nagykövetség ideiglenes szék­helyét. (MTI) BRAZAV1LLE: A Léopoídville-i Kongó lu- mumbista ifjúsági szervezetei elhatározták, hogy egyesülnek és nemzeti lumumbista ifjúsá; néven egységes mozgalmat lé­tesítenek. Ezzel kapcsolatban határozatot adtak ki, amely­ben leszögezik, hogy a Léo­poldville-i Kongó fiatalságá­nak fontos szerepet kell be­töltenie abban a felszabadító harcban, amelyet a Léopold­ville-i Kongó népe folytat nemzeti felszabadítási tanács zászlaja alatt. Tüntetés a washingtoni Capitolium előtt a vietnami háború folytatása ellen Johnson elnöh sajtóértekezlete WASHINGTON (MTI): Vietnammal kapcsolatban nyilatkozott Johnson elnök, il­letve Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminiszter. Igyekeztek megnyugtatni az amerikai közvéleményt „az Egyesült Államok szilárdságá­ról és egyidejű tárgyalási kész­ségéről.” Korábban Johnson elnök a Fehér Házban fogadta a sze­nátus 40 tagját, s kétórás tá­jékoztatás során felvázolta előttük a vietnami helyzetet, ismertette velük Washington politikai szándékait. A tájé­koztatásba bekapcsolódott Rusk, McNamara, Taylor, Har- riman és Goldberg. A követ­kező napokban a képviselőház tagjait fogadják hasonló cél­ból a Fehér Házban. Johnson elnök sajtóértekez­letén kijelentette, hogy az Egyesült Államok tovébbra is Dél-Vietnamban * szándékozik maradni, meg akarja fékezni „az északról kiinduló agresz- sziót”, ami Washington politi­kai nyelvére lefordítva VDK elleni bombatámadások foko­zását és a dél-vietnami haza fiák elleni hadműveletek ki- szélesítését jelentik. Johnson elismerte, hogy Dél-Vietnamban súlyos prob­lémákkal kell szembenézni’ de véleménye szerint az ame­rikai szempontból kedvező és kedvezőtlen események „jól kiegyensúlyozzák egymást”. Azt állította, hogy sem „az országban, sem pedig a tör­vényhozás házában nincsenek lényeges nézeteltérések az Egyesült Államok vietnami politikáját illetően.” Miközben Johnsonnak ezek a szavai elhangzottak, a wa­shingtoni Capitolium, a kong­resszus háza előtti téren ezer- ötszázan tüntettek a vietnami háború folytatása ellen. A tö­meg gyűlést akart tartani a Capitolium épületének lépcső­jén, de a rendőrség elzárta az utat. Kétszáz személyt őri­zetbe vettek. Jobboldali ele­mek ellentüntetést rendeztek, becsmérelték a békeharcoso­kat, s vörös festéket öntöttek rájuk. A CBS televíziótársaság ka merái előtt Rusk és McNama­ra érvelt Washington vietnami politikájának helyessége mel­lett. A hadügyminiszter tagadta, hogy az Egyesült Államok megfélemlítés és a terror mód­szeréhez folyamodik a vietna­mi lakosságai szemben,’ hol­ott a világközvélemény a hír­Ideiglenes kormányt Dominikában ? SANTO DOMINGO (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint az Amerikai Államok Szervezete felszólította a szem­benálló dominikai erőket, já­ruljanak hozzá egy ideiglenes kormány megalakításához. Az AÁSZ-javaslat értelmében az ideiglenes kormány vezetője Hector Garcia Gody lenne. A kormány megalakulását köve­tő kilenc hónapon belül vá­lasztásokat írnának ki. Elsworth Bunker, amerikai nagykövet, újságírók előtt körvonalazta a javaslat lénye­gét és úgy vélekedett, hogy az mindkét fél számára elfogad­ható. A javaslat értelmében általános amnesztiát hirdetné­nek Dominikában, biztosítanák a sajtó- és szólásszabadságot, a választásokat megelőző három hónapra „teljes politikai fegy­verszünetet” hirdetnének meg és az ideiglenes kormány óha­jától tennék függővé, hogy meddig maradjanak az ameri- kaközi haderő csapatai az or­szágban. Angol lapok Singapore függetlenné válásáról: „Megrendítő csapás Anglia védelmi vonalára99 Singapore: Tunku Abdul Rahman malaysiai miniszterelnök (balról a harmadik) sajtóértekezleten beszélt Singapore helyzetéről, miután a város kivált a Malaysia Állam- szövetségbőL L L (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) LONDON (MTI): A keddi angol lapok igen részletesen foglalkoznak azzal a hétfői bejelentéssel, amely szerint Singapore kivált a Malaysia Államszövetségből. Ennek a fordulatnak a követ­kezményei egyelőre beláthatat- lanok Anglia egész távol-keleti politikájára, de érthető a brit sajtó nyugtalansága, mert mint a Sun című lap címlapján fel­Társadalmi harcok Görögországban 2 »iPüJSiC 1965. augusztus 11., szerda Amióta Konstantin, a fiatal, de máris udvari-politikai int­rikák hálójába bonyolódott görög király július közepe tá­ján kilökte a hatalomból Pa­pandreu miniszterelnököt — Görögország egyetlen forron­gó, sistergő katlanná vált. A több mint két hete dúló poli­tikai küzdelem eredményeként a „királyi puccsal” hatalomra juttatott kormány máris meg­bukott és miniszterelnöke, Atanasszidesz-Novasz beadta lemondását. Jellemző, hogy Papandreu pártjának, az egyébként sem egységes Cent­rum Uniónak óriási többsége a Centrum jobboldalának tag­jaiból verbuvált kormány el­len szavazott. A puccs kormá­nyára csak a jobboldali pár­tok —j és maguk a kormány miniszterei szavaztak! Amikor a szuronyokkal kö­rülvett parlament-épületből kijutott a Novasz-kormánv bukásának híre, a tömeg örömujjongásban tört ki: „Megbukott, megbukott! Győz­tünk!” Ez a kiáltás harsogott Athén terein és utcáin. A gö­rög osztályerők komolyabb vizsgálata azonban azt mutat­ja, hogy a demokrácia hívei, a katonai parancsuralom és a szélsőséges „atlanti reakció’’ ellenfelei diadalmasan meg­mutatták erejüket — de még nem győztek. A Novasz-kor- mány bukásával nem fejező­dött, hanem csak új szakaszba lépett a görög politikai vál­ság. Az eseményeket azért kell így megítélni, mert valójában jóval többről van szó, mint politikai pártok és személyisé­gek- küzdelméről: Görögor­szágban az alapvető politikai erők hatalmas mérkőzése fo­lyik, s ebben a küzdelemben a görög társadalom osztályait és rétegeit hallatlanul éles, vilá­gos ellentétek választják el egymástól. A görög munkások és a fia­tal értelmiség többsége, vala­mint a különösen nagy sze­génységgel sújtott parasztok nagy része radikálisan balol­dali, monarchia-ellenes néze­teket vall. Görögországban a kommunista párt még mindig törvényen kívüli, az ország következetesen baloldali erőit így az egyesült demokratikus mozgalom, az EDA tömöríti. Választási eredmények aligha adhatnak pontos képet az EDA politikai súlyáról, a szervezet­re nehezedő elnyomó intézke­dések miatt, amelyek Papand­reu törvénytisztelőbb, demok­ratikusabb kormányzata alatt sem tűntek el teljesen. Általá­ban azonban az a vélemény, hogy az EDA a választópolgá­rok 25—30 százalékának bizal­mát élvezi, méghozzá a legdi­namikusabb, politikailag leg­tisztábban látó rétegekét. Az EDA-tól jobbra helyez­kedik el az uralkodó párt, a Centrum Unió, amely rendkí­vül bonyolult politikai szerve­zet. Aligha kétséges, hogy ez a párt tömöríti maga mögé a görög parasztság viszonylag széles rétegeit, a kispolgárság, a görög viszonyok között igen széles kiskereskedői és kisipa­ros rétegek tömegeit: azokat a rétegeket, amelyek érdekeltek a demokratikus fejlődésben, a polgári szabadságjogok teljes­ségének visszaszerzésében és megtartásában. A Centrum Unió azért minősül bonyolult politikai szervezetnek, mert visszatükrözi ezeknek az ösz- szetételükben rendkívül ve­gyes társadalmi törekvéseit és belső ellentmondásait. Az Unió balszárnya a határozott politikai .gazdasági és társadalmi reform köve­tői állnak, akiknek nagy része köztársasági érzelmeket vall és károsnak tartja a monarchia befolyását a görög társadalom életére. A Centrum közepén helyezkedik el Papandreunak, a demokratikus törvényesség elveit hangoztató, de — mint az események mutatták — sokszor határozatlan, a jobb­oldallal szemben erőteljes fel­lépésre képtelen csoportja. A Centrum jobboldala már az udvari körökkel, a nagytőké­vel és a hadsereg vezérkarával kacérkodik. Ezt semmi sem mutatta jobban, mint az, hogy a király 48 órával Papandreu megbukása után a Centrum­párti Novasszal az élen már „puccskormányt” tudott létre­hozni ugyancsak a pártnak a tagjaiból, amelynek vezérét ki­lökte a miniszterelnöki szék­ből ... A görög politikai barikád másik oldalán a szilárdan „at­lanti” és äntikommunista po­litikát követelő nagytőkés kö­rök, a hadsereg és a csendőr­ség vezérkara, valamint az ud­var körül csoportosuló befo­lyásos politikai klikkek állnak. i,Tömegerő” szempontjából a legjelentősebb ezek közül az ERE (Radikális Unió). Ez a tíz évig hatalmon volt Karaman- lisz-kormány politikai szerve­zete volt. Ma is ez a párt tö­möríti a görög jobboldala tegr­ütőképesebb csoportjait, az amerikai NATO-stratégia ki­szolgálóitól a neofasisztákig. Az ERE kapcsolatai ennek megfelelően rendkívül széle­sek. Annak idején Karaman- lisz igen komoly szövetsége­sekre talált a monarchia hatal­mát féltő udvari kamarilla kö reiben és elhelyezte embereit az erőszakszervezetek vezér­karában. A Papandreu-kor- mány csaknem két esztendejé­nek legnagyobb politikai hibá­ja az volt, hogy belső ellent­mondásai miatt nem volt képes következetes tisztogatást vég­rehajtani a hadsereg és a csendőrség tisztikarában. Ily módon Novasz bukása után a válság új szakasza hal­latlanul kiélezett helyzetben köszöntött be: a görög tömegek elsöprő többsége demokrati­kus reformpolitikát követel, az udvari körök és a militarista csoport befolyásának erélyes visszaszorítását. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az el­múlt két év mulasztásai követ keztében az erőszakszerveze­tek irányítása a jobboldal ke­zében van. Ez a magyarázata annak, hogy a parlament épü­letében aratott demokratikus győzelem nem zárja le a vál­ságot. Mert a parlamentet nemcsak a szó mindennapi ér­telmében, hanem politikailag is a hadsereg szuronyai ve­szik körül! így még hosszú ideig tartó krizisre kell számí­tani. Görögország a jelek sze­rint egyike lesz azoknak az európai tőkés országoknak, ahol a legélesebb, legvilágo­sabb a különbség a reakció cs a haladás, a politikai barikád két oldala,között. (—ie—Le­tűnő beállításban megállapít­ja, „megrendítő csapás hullott Anglia védelmi vonalára Szuez­től keletre”. Kulcshelyzete rendkívül fontossá teszi Sigapore-t a brit imperializmus számára. Singapore támaszpont, után- pótló és átrakodó hely, javító- műhely és „erőtelep” Anglia távolkeleti hadereje számára. E haderő koncentráltságát jól jellemzi néhány számadat: 52 ezer főnyi katonaság, 50 V-tí- pusú nehézbombázó repülőgép, 80 hadihajó, (közöttük repülő- gépanyahajók és rakétákkal felszerelt torpedórombolók) ál­lomásozik ebben a térségben. A brit sajtó arra is felhívja a figyelmet, hogy az angolok helyzetét súlyosbítja a dél- arábiai államszövetség össze- tákolását célzó erőfeszítések ku-> darca, aminek következtében az óriási adeni támaszpont hasz­nálata is bizonytalanná vált Anglia számára. Tetézi a bo­nyodalmakat az a tény, hogy az Egyesült Államok mind na­gyobb mértékben használja vietnami háborújához a Singa­pore-! támaszpontot, amit az angol—amerikai „Szueztől ke­letre,, védelmi vonal nélkülöz­hetetlen láncszemének tekint. A Financial Times vezércik­ke megállapítja, hogy a Ma­laysiai Államszövetség fel­bomlása és az Adenben támadt új nehézségek végét jelenthe­tik az angol politika hosszú fejezetének. Felvetődik nem­csak a Singapore-i támaszpont, hanem ama katonai támasz­pontok egész sorozatának a kérdése is, amelyeket Anglia a világ különböző pontjain évi 300 millió font költséggel tart fenn. E támaszpontok fenntar­tása „sokkal többe kerül, mint amennyit fizetési mérlegünk elbír ... A politikai fejlemé­nyek most arra késztetik az an­golokat, hogy adjanak fel olyas­mit, aminek fényűzését úgy­sem engedhetik meg maguk­nak. Meglehet, hogy ez oly al­kalom, amelyet meg kell ra­gadnunk”* ügynökségi jelentésekből na­ponta értesül arról, hogy az amerikai légierők kalózgépei szakadatlanul bombáznak vá­rosokat, falvakat és hidakat Észak-Vietnamban, s ameri­kai tengerészgyalogosok ke- gyetlenkednek a polgári la­kossággal Dél-Vietnamban. McNamara nem tudta cáfolni azokat a jelentéseket, amely szerint a dél-vietnami parti­zánok az utóbbi hónapokban jelentősen fokozták harci tevé­kenységüket és vitathatatlan győzelmeket arattak. Elismer­te, hogy a dél-vietnami had­sereg katonái tömegesen áll­nak át a partizánok és a DNFF fegyveres alakulatainak olda­lára. A tudósítók felvetették azt a lehetőséget, hogy Washington szüntesse meg Észak-Vietnam bombázását. A Johnson-kor- mány két vezető minisztere azonban ezt határozottan el­utasította, ugyanakkor Dean Rusk hosszasan fejtegette, hogy az Egyesült Államok a tárgya­lásos béke híve. „El akarjuk kerülni a világháborúhoz ve­zető csúszós lejtőt” — mondot­ta, majd kijelentette: „Az Egyesült Államok hajlandó megfontolás tárgyává tenni a légitámadások felfüggesztését, ha Hanoi tanújelét adná tár­gyalási készségének.” — A szovjet—amerikai vi­szonyról szólva hangoztatta: „a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatok megjavítását kíván­juk.” De emellett értésre adta, hogy az Egyesült Államok ki­tart eddigi vietnami politiká­ja mellett. Saigonból érkező hírügynök­ségi jelentések szerint Due Co katonai tábor körül elkesere­dett harcok hullámzanak. A Pleikutól 50 kilométernyire fekvő tábort a dél-vietnami felszabadítási erők egységei már hosszabb ideje ostromol­ják. A Reuter jelentése szerint dél-vietnami ejtőernyős egysé­gek érkeztek a szorongatott helyzetben levő helyőrség fel­mentésére.

Next

/
Thumbnails
Contents