Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

Phaedra A hagyomány szerint Euri­pidészt, a nagy görög tragédia- írót feldühödött asszonyok ver­ték agyon. Annyi bizonyos, hogy a végzetes és végletes emberi szenvedélyeket kevesen ismerték nála jobban. S bűn-e egy szellemóriásnak és lélek­búvárnak, hogy a nőkben több szeszélyt, több szenvedélyt, több logikátlan végzetet látott és láttatott, mint előtte és utá­na bárki is. Az antik drámák Írójának igazságát ma, 2300 év után is bizonyítja a modern íilm, a modern emberi helyze­tekben újrafogalmazott tragé­dia mély hatása. Phaedra — az amerikai film fogalmazása szerint — Görög­ország egyik leggazdagabb ha­jógyár osának a lánya. Férje, Thanos Kyrilis, üzletember, vállalkozásai behálózzák az egész világot. A férjének egyet­len gondja és öröme, hogy el­kényeztetett feleségét ajándé­kokkal, ékszerekkel halmozza el. Thanos első házasságából származó fia, Alexis, London­ban tanul, de a száraz közgaz­dasági problémák helyett fes- teget. Az apa azt akarja, hogy a fia ne legyen szélcsap mű­rész, s azért gondjai, utazásai miatt maga helyett Phaedrát küldi érte: vegye rá, hogy jöj­jön haza Görögországba, ahol a vagyon, a munka várja. Ezen a hazahívó úton lobban fel a végzetes, a mindent felőrlő sze­relem, amelynek tusakodása* szépsége, emésztő tüze a hu­szonnégy esztendős Alexist a tépett idegzetű Phaedrát a ma­guk választotta halálba sodor­ja. Lopott szerelem ez, amit a tolvajok nem tarthatnak meg maguknak a meglopott férfi házában. Aki megközelítőleg is ismé­tli azt a fojtogató atmoszférát, amelyben Euripidész hősei tragikus alakjai élnek, úgy gondolja, hogy modern környe­zetben nem állhat meg ez a tragédia. Ügy vélnénk talán* hogy a modern ember nem így ismeri a sorsot és különöskép­pen nem az emberi végzetet. S EGERBEN WWtfW«WiftWWWtfW*»V»ftftVWWW,^WVS LÁTTUK... HALLOTTUK... tát őszinte örömmel tapasztal­ták az egriek, hogy az új* pompás nővérképző iskola megnyílta után, hamarosan lebontásra kerül az Egészség­ház utcában álló ósdi, hajdani kis nővérszállás. Az épület ugyan már kora tavasszal el­tűnt, de a hepehupás, huii§- dékanyaggal is gazdagon fe­dett terület kőkupacaival még mindig rendezetlen — pedig a város egyik legforgalmasabb idegenforgalmi utcája mellett, új lakótelep szomszédságában, modern OTP-öröklakásos ház tövében kiált elégtétel után... Pedig még kora nyár elején egy több tagú bizottság cset- lett-botlott a lebontott épület helyén, hogy megbeszélje a rendezés problémáját!... ★ Annál nagyobb örömmel vettük a hírt a megyei tanács pénzügyi osztályán, hogy Eger városa részére póthitelt bizto­sítottak a Kossuth Lajos és Hibay Károly utcák sarkán ; lebontásra került, használati i célját vesztett épületek telké- * nek rendezésére. Tehát még - ebben az évben felszámolja 1 a városi tanács az idegenfor- ] ! Átkozott idő! 17. Az albérleti szobáimat is ál­landóan változtattam, mert vagy drágák voltak, vagy pisz­kosak. Némi mellékes pénzt csak a biliárdon tudtam ritkán szerezni, de ami keveset a hét­köznapi estéken biliárdon nyertem, a hét végén mindig elvesztettem, sőt még többet is — a lóversenyen. Számtalan­szor rá voltam utalva, hogy BANI-hoz forduljak segítsé­gért. Báni egy közkedvelt, ala­csony, sovány, hajlott hátú, klubtulajdonos, most 80 éves. Durbanban úgyszólván minden generáció ismeri őt, Az ott élő emberek emlékezete óta még sohasem látták * az állandóan rajta lógó és mellén mindig kigombolt állapotban levő, vér­vörös mellénykéje nélkül. Bá­ni mindig rohant. A köszöné­sét senkinek sem fogadja* mégis mindenki köszön nekh 18 éves kora óta kártyaklubjai voltak Johannesburgban, most Durbanban. Hosszú életében Dél-Afrika vegyes nemzetiségű lakosai közül már mindenfaj­tával volt dolga. Ravasz pénzemberekkel, temperamen­tumos görögökkel, a legkülön­félébb nemzetiségű tengeré­szekkel, nehézsúlyú gazembe­rekkel, stb* Egyszóval minden olyan hazárdjátékossal, aki készpénzzel a zsebében, 80 év ■alatt megfordult klubjában 'Mert hozzá csak készpénzzel lehetett menni. Annak ellené­re, hogy a szél is majdnem el­fújta már szegényt, mindenkit úgy kezelt, még a város pol­gármesterét is, mint a piszkos zoknit szokás — undorral. Ha­ragudni azonban mégsem tu­dott rá senki. Mindenki tudta, hogy olyan szíve van Báninak, mint a vaj. Ha pillanatnyilag meg vagy szorulva, a jó öreg Báni mindig ott van, hogy se­gítsen. — Báni! — kiáltottam neki többek között egyszer, mert már kicsit süket is volt. — Adj öt fontot kölcsön. Annyi pénzem sincs, hogy kivegyem ruháimat a tisztítóból. — A kölcsön szó Báninál annyit jelentett, hogy vagy nem hall­ja, vagy nem kell megadni. Éppen ezért vagy szó nélkül előhúzta a pénzt és átadta, hozzágondolva, hogy menj is­ten hírével, vagy kerekperec kijelentette, hogy: nem adok. — Gunár! — szólt most visz- sza. Gyere át a másik fülem­hez, ezzel egy kicsit rosszul hallok. Körülmentem a nagy kár­tyaasztalon és a füléhez hajol­va, hangosan, kis számkü­lönbséggel mesgismételtem el­ső kérésemet. — Adj kölcsön tfz fontot; Báni. A tisztítóra kellene. — Tudod mit, Gunár? Gye­re vissza a másik fülemhez ', — mondta* és már kezében is volt az általam először kért öt font. Minél hosszabb idő telt el durbani munkásságom kezde­tétől, annál jobban éreztem, ösztökéltem magam, hogy az anyagiakon segíteni kell. Mun­kahelyet kell változtatnom. Ennyi elhatározás után és Durbanban töltött nehéz két év elteltével nagyon ko­moly dolog történt. A szombati és vasárnapi ló­versenyeken elvesztettem az előző héten keresett összes pénzemet. Máskor is megtör­tént már ez! És most is, mint ilyenkor szokás, nagyon letör­ve, gyalog mentem Báni klub­jába. Rövid csengetés után beengedtek, nem vett észre senki, én nem törődtem ve­lük, leültem és néztem a sem­mibe. Néztem az asztalnál gazdákat cserélő nagy össze­geket. Sok esetben ezrek! An­gol fontban. Ezt kérdeztem magamtól: — Ezek mit tesznek ezekért a könnyen széjjeldobált fon­tokért? És egyre többet kezdtem raj. ta gondolkodni. Egyre jobban kezdtem őket útálni, és mint mindig, a gyomoridegeim szokták megadni a cselekvés jelét, most is már reszketni kezdtek. Felálltam; a kártyaasztal­hoz mentem, belemarkoltam az asztalon halomban álló piros 10 fontosokba. Sokat a földre ejtve, a zsebembe gyűrtem. A játékosok azt gondolták, tré­fálok. Csak néztek rám, mo­solyogva, kérdőn. Én teljesen kivetkőztem minden emberi mivoltomból, rájuk borítottam még az asztalt is és kirohan­tam. Késő éjjel tértem haza a szobámba. Báni pisztolyt tart­va a kezében, az ágyamon ül­ve, várakozott rám. Könyör- gött* hogy adjam vissza a pénzt. — A törvényhez nem for­dulhatok, Gúnár, mert a klub törvény szerint illegális, de ilyen esetekben nekem kell megfizetnem minden fillért. Gúnár, még azt is* ami nem volt az asztalon. Ezer fontnál is többet elhoztál, ez sok pénz* Gúnár* — mondta. Igaza volt. Ezer font az sok pénz. Húsz font hiányával visszaadtam neki az egészet. Elment, és másnap az üzem­ben én is leszámoltam és munkára jelentkeztem egy Durbantól 200 kilométerre le­vő kis faluba, szénbányához. Választásra készül az ország Ezzel mintegy elindítottam azt a kálváriát, amelyen az élet még tizenötször vezetett vissza Durbanba. Jártam a Dél-afrikai Unió különböző városait, településeit. Az első kis falu Utrecht volt Két rövid sor házból állt. Volt egy kocsmája, egy fű szerüzlete, talán ha 300 fő lakta. Általában bányászok és farmerek. „OHNE HORSE- TOWN”. Egylovas falu... ahogy az angolok mondani szokták. De biztos vagyok benne, hogy ebben a faluban az az egy ló már régen meg­döglött Valami rettenetes kis falucska volt. Kéthónapos ott- tartózkodásom alatt egy lovat sem láttam. Embereket is alig. De nem is láthattam, hi­szen alig mozdultam ki a kocsmából. Egyetlen dolgom volt, kitanulni a dél-afrikai bányászatot és munka után beülni egy-egy pohár jó hideg sörre. Az afrikai bányászatot ki­tanulni nem nagy dolog, én is gyorsan megtanultam. Azon­ban nincs nagy akaraterőm a bányászathoz. Nem félek, csak egyszerűen jobban érzem ma­gam* ha a föld felszínén ta­poshatom a sarat. Lehet, hogy a magyar bá­nyászatban más az ember föld alatti hangulata, de ott* Afrikában* azok a föld alatt csupaszon dolgozó szerencsét­len feketék annyira siralmas látványt nyújtanak, hogy munka után nem lehet nem bent maradni a kocsmábanés nagyokat nyelni. Egyre többet kezdtem inni. Nem volt pén­zem, de ott hitelben annyit iszik az ember, amennyit akar. Végül két hónap után mégis jobbnak láttam tovább- állni. Felutaztam Johannes­burgba. A vonatból kiszállva dél­utáni újságot vettem és hihe­tetlen szerencsémet ezzel is bebizonyítva* az újságban olyan hirdetést találtam, mi­szerint a Khan Piano gyár keres kézzel politúrozni tudó fehér asztalost. (Azért hangsú­lyozták ki, hogy fehér aszta­lost, mert Afrikában a színes bőrű asztalosok nem tudnak kézzel politúrozni.) Az itt új poliesta ott már régi dolog. Kora délután volt, így még aznap alkalmam nyílt, hogy a felvétellel kapcsolatos dolgai­mat elintézzem. Heti 18 font Eizetést ígértek. Az első két lap szállóban laktam, majd ugyancsak újságok segítségé vei szereztem egy albérlet szobát. Sétálgatva a johannesburg utcákon, többször láttam is meretlen magyarokat négyes ötös csoportokban hangosan vi­tatkozni a másik oldalon, vágj velem szemben, de anélkül hogy megszólítottam volní őket, mentem tovább. Feltűnt hogy az összes biliárdszobák kártyaklubok az alkoholmen­tes éttermek kivételével* min­den szórakozóhely zárva van Később megtudtam, hogy vá. lasztásra készül az ország két­millió választójoggal rendelke- ző fehér polgára. Ilyenkor a másik 12 millió ne igyék! Ez volt a reform-választás, amelynek következtében a Dél­afrikai Unió kilépett az Angol Nemzetközösség országai kö­zül. A három nagyváros, Johan­nesburg, Fokváros, Durban; milliós városok. Ezenkívül Dél- Afrikának van még hat száz- és kétszázezer lakosú városa is. Így Pretoria (a főváros); Blumfonteim, Port Elizabet; Springs, Maritzburg, East Lon­don, és számos, magyar falu nagyságához hasonló bányate­lepülés. Két hivatalos nyelv vani Az angol és az afrikánusz. A 6 milliós zulu, az 5 milliós ba- suto, a 2 milliós cossa néger törzsek nyelvei nem számíta­nak hivatalos nyelveknek még azokban a városokban ' sémi ahol egy-egy néger törzs nyel­vét beszélő négerek száma többszörösen meghaladja a város különböző nemzetiségű; de angol, vagy afrikánuszt bei szélő lakosainak számát. (Folytatjuk) Urbán József galmi főútvonal menti hatal­mas telek rendezetlen állapo­tát ★ A városban megfordult ide­genek nem kis megbotránko­zására, vasárnaponként a földre telepedett utcai árusok lepik el a várfel járat környé­két, de jut belőlük gyakorta a strand környékére, sőt a Kos­suth Lajos utcára is. A papír­sapkákat, kereplőket, similab- dákat, trombitákat földről áru­sító kereskedelmi tevékenység szégyenfoltja országos jelen­tőségűvé érett idegenforgal­munknak, városunknak. Erre a múlt századbeli keleti per­zsavásárra, amelyben zömé­ben iparengedély és közterü- rülethasználati engedély nél­küliek vesznek részt — sem­mi szükség sincs —, sőt jó hí­rünk érdekében sürgősen meg cell szüntetniük az illetéke­seknek ... ★ De bezzeg örömmel vették i városunkba látogatók hírül, rogy végre évek óta vajúdó problémaként, megoldásra ta- ált a színvonalas népművé- :zeti ajándéktárgyak kereske- lelmi forgalma. A Dobó téren i Népművészeti és Háziipari vállalat a közelmúltban nyi- otta meg gazdag áruválaszté- ;ú boltját, ahol az ország leg- rfilönbözőbb részeiről szár- nazó népművészeti ajándék- árgyak között válogathatnak cülföldi és hazai turisták egy- iránt. Kerámiák, faragások, cézimunkák, fonások kerülnek nesszi-messzi városunkból s 'álnak városunknak, hazánk- lak kedves emlékeivé. — ★ Röviddel ezelőtt, a Magyar íemzeti Bánk 125 forint név- rtékű áruvásárló csekket ho- ott nyugati vendégeink ré­zére forgalomba, amely a Im­ánkban való vásárlást van ivatva, népgazdasági érdeke­ik figyelembevételével meg- önnyíteni. Az egri Állami : .ruház Dobó téri kirakatában jbb nyelvű kirakati felirat ] ívitálja a derék külföldieket ‘ zekkel a csekkekkel való vá- ] írlásra. A hiba csak éppen ' tt van, hogy a „Vásároljon” ; :ó francia változata nem ] •anciául, hanem valami ért- etetlen és sehol sem beszélt ’ y el ven van írva! * 1 Régi problémája oldódik e eg a nyári idegenforgalom- 2 ík Egerben. Egy jelentős or­szágos beruházás keretében egy nagy befogadóképességű étterem épül a város fürdőne­gyedében. Mint a megyei ta­nács tervosztályán tájékoztat­tak, az étterem helyéül, a mai Csákány utcai részen, a kerté­szet helyén jelöltek ki kellő nagyságú területet. Az étter­met az Észak-magyarországi Uzemélelmezési Vállalat fogja üzemeltetni. Remélhetően a kertészetnek ezt a részét mi­előbb felszabadítják, az épít­kezések gyors megkezdésére­* A város költségvetése hite­les példányának tanulmányo­zása arról tanúskodik, hogy soha sem biztosított népgaz­daságunk ilyen hatalmas ösz- szeget a különböző parkosítá­si feladatok ellátására. Éppen ezért tűnik furcsának, hogy megfeledkezett a Városgondo­zási Vállalat az idegenforga- milag legexponáltabb vár alat­ti Dózsa tér parkosításáról. Az ÉMÁSZ munkálatai foly­tán kipusztított rózsatöveket nem pótolták, de még csak tű­vel sem vetették be vagy csak fel sem ásták. Hasonlóan lehangoló kép fo­gadja a Népkert Klapka utca felőli fősétányán felüdülést kereső városi polgárt, vagy idegent. Ott éktelenkedik még ma is a nyoma a múlt év vé­gén földbe mélyedt vontató acéltalpának,' s a felburjánzó gaz között, a tavalyi virágok elszórt magjából vadon kelt színes levelei szomorkodnak... Tavasszal elkezdték a mun­kát, de valahogyan abbama­radt. Még csak a tönkrement padok ülődeszkáinak pótlásá­ról sem gondoskodtak, helyet­te a beton padlábak közé, egy- egy ósdi vasvázú padot illesz­tettek* fektettek be. Fölöslege­sen nagy költséggel, jelentős számú cserjét* fiatal fácskát ültettek el, noha, jelentős költséggel még csak most ké­szül a megyei tanács gondos­kodása folytán a Néfikert re­konstrukciós terve. Merő pa- :arlás volt fákat* cserjéket el­lhetni a tavasszal, amikor - izok áldozatul kell majd es- ;enek a jövőben elkészülő larkosítási tervezet alapján kialakítandó rekonstrukciós íarkosítási munkálatoknak, íelyette inkább a füvet, á ludvát kaszáltatná le a váQa- at, amely egyes helyeken mát mbermagasságúra burjánz­óit Sugár István ha most azt mondjuk, hogj Euripidész lehetett meghök­kentő saját kora számára, az! is hozzátehetjük, hogy az antik tragédiát megérteni véljük eb­ben a modern változatban is. Figyeljük csak a hősöket! Thanos előtt ott hever a mér­hetetlen vagyon. Nemcsak ura, de rabja is a vagyonnak, mert senkinek nem tud adni önma­gából és idejéből semmit: min­den idegszálát lekötik a telefo­nok, utazások, tárgyalások, ér­dekek. Nem veszi észre, már nem tudja észrevenni, hogy a vágyott cél, az egyre türelmet­lenebbé váló lobogás — fele­sége szerelmén és boldogságán kívül — a hajsza, a még több, a még nagyobb vagyon után. Phaedra ugyancsak mindent megkapott az élettől. Vagyont már az apjánál, szépsége mi­att az éhes férfiszemek tüzét látja állandóan lobogni maga körül. Férje magasra tartja őt a többi emberek felé és ebben a kiváltságos helyzetben már nem tud mit kezdeni önmagá­val. Meddig lehet itt felfelé tömi és meddig befelé a lélek­ben? Alexist messze küldi apja, hogy otthon ne legyen láb alatt. Hajlamai szerint a művésizi szépség érdekli és éretlenül a nagy megpróbáltatásokra érke­zik érte a gyűlöltPhaedra, a ve­le szemben megváltozó Phaed­ra, a test marcangolóan hívo­gató felkínálásával, a lélek féktelen és őrületig merészkedő önzésével. Három magány sodródik ösz- sze ebben a tragédiában egyet­len eseménnyé. Egymást kény­szerítik arra, hogy a tragédia bekövetkezzék. Mindenki küzd a magány és az érzéseik, a lát­szat egyensúlyának felborulása ellen. Ebben a szerelemben* a féltésben veszti el önmagát és a szerelmet Phaedra, mert az önzés átszakít nála minden kor­látot. Emberi nagysága és er­kölcsi ereje van még ahhoz, hogy leszámoljon végzetével. Vagy van egyáltalán megoldás az idegek feloldódása ellen? A film forgatókönyvírói, Ju­les Dassin és a Margarita Libe­ra ki, az antik ihletést nem ta­gadva, modem tragédiát írtak, modem környezetben, modem emberekről, modem lélekelem­zéssel. Az így megszülethető emberi tragédiákra napjaink­ban ritkán akadnak elfogadha­tó magyarázatok, megtörtént esetek, amelyek a végzetes sze­relem ilyen változatát az em­beri sors szabályos fordulata­ként mutatnák. De a modem Phaedra hiteles, a modem Alexis érthető, a modem Tha­nos is az. Gondoljunk összeha­sonlítással az Altona foglyai című filmdrámára, amelyet Sartre írásából alkottak. Lélek­tani motívumok a modern, ka­pitalista világban a vagyoni ha­talom, a mindent elérhetőség tudata óriási magányosság gyű­rűjét vonja áldozatai és urai közé. Jules Dassin rendezői mun­kája gazdagon elemzi hőseit, nem fukarkodik a hangulati árnyalatok, a lélek váltásainak képi mégjelenítésével. Minde­nütt csak a lényegeset közli a hősökről, hogy a bekövetkező tragédia annál indokoltabb le­gyen. A görög tájak szépségét, a vagyon hatalmasainak vilá­gát háttérként vonultatja fel és nem a szemek kápráztatására. Jacques Natteau operatőri munkája szorosan a rendező feszes fogalmazását követi. Mi- kis Thodorakis zenéje néha percekig az egyetlen jó eszköz a drámai fokozásra és a végbe­menő küzdelem árnyalatainak megmutatására. Az igénytelen szövegű görög ballada beillesz­tése a párizsi találkozásba, nagyszerű ötlet A Phaedrában a film világ- nagyságai közül hárman kiváló alakítást nyújtanak. Melina Mercouri, Anthony Perkins, Raf Valloné jó hármas, akik mély hatást keltve keltik életre az antik tragédia alakjait. A görög művészek közül fel kell jegyeznünk Olympia Papadou- ka, George Saris és Andrea Philippides nevét. A filmvilág — úgy látszik — egyre merészebb kézzel kutat az irodalmi archeológiái réte­gekben. Megéri. (farkas)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents