Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

Átalakultak a gépállomások, fő tevékenységünk: a gépjavítás

Beszélgetés a gépjavító állomásait megyei igazgatójával

Másfél évtizede hasznos és úttörő jellegű munkálkodása után megszűntek a gépállomások Heves megyében. A mezőgazdaságban a gépállomások voltak az első szocialista üzemek, hosszú éveken keresztül segítették és erősítették a termelőszövetkezeteket. Eredményes munkájuk ez év június 30-án zárult, a következő naptól új formában, új feladatokkal, mint gépjavító állomások dolgoznak. Az átszervezés alapos előkészületeket vett igénybe, amellyel az új tevékenység alapjait teremtették meg.

ötvös Aladárral, a gépjavító állomások megyei igazgatójával az átszervezésről, az új profilról beszélgettünk.

Milyen munka előzte meg a júliusi kezdést?

— Az új munkára már tavaly is készültünk — válaszolta a gépjavító állomások megyei igazgatója. — Az idei tervfeladatok alkalmazkodtak az átálláshoz. Felére csökkent a mezőgazdasági tevékenység és a korábbi éveknél nagyobb javítóüzemi feladatokat kaptunk. A mezőgazdasági munkák értéke ötvenmillió, a javítóüzemeké hatvanhárommillió forint. Az átszervezés mindenekelőtt a kijelölt erő- és munkagépek értékesítésével kezdődött. Az eladott gépekhez még az év első felében hozzájuthattak a termelőszövetkezetek. Az új munkához szükséges épületekre eddig nyolc és fél milliót, gépi beruházásokra három és fél millió forintot költöttünk el. Az átálláskor ezek nélkülözhetetlenek voltak.

Szervezeti átalakítást a a gépjavító üzemek és üzemegységek szervezésével kezdtük. Gépjavító üzemet hoztunk létre Atkáron, Egerben, Füzesabonyban, Horton és Tarnaszentmiklóson. Az at- káriaknak Detken, az egrieknek Pétervásárán, a füzesabonyiaknak Sarudon és Kálban, a hortiaknak Lőrinciben és a tarnaszentmikló- siaknak Hevesen épülnek ki az üzemegységeik.

A tipizált gépjavítást már az év elején megkezdték, milyen tapasztalatokat szereztek?

— A tipizált gépjavítás bevezetése azt jelentette, hogy nem minden gépállomás foglalkozott valamennyi erőgép javításával. így az egriek nemcsak a saját DT 54-es és 413-as traktoraikat javították ki, hanem a füzesabonyiakét és a tarnaszentmiklósiakét is.

Füzesabonyban az Utos és MTZ traktorokat javították az egri és pétervásári járás részére. Tarnaszentmiklóson Utos, MTZ, Zetor K 25-öst javítottak a hevesi járás gépei közül. Horton Utos, MTZ javítása folyt nemcsak a hatvani, hanem a gyöngyösi járásból is. Végül Atkáron javították, ki a gyöngyösi és a hatvani járás hibás Zetor K 25-ös, Sz 80-as, Sz 100-as típusait. A féléves tapasztalataink rendkívül jónak mondhatók. Lényegesen csökkent a javításra fordított idő, jobban tudtuk megoldani az anyag- és alkatrész-ellátást, az azonos típusok javítására beosztott szerelők nagyobb gyakorlatra és tapasztalatra tettek szert, javult a munka minősége. Mindez alapjául szolgált a koj-szerű javítóüzemi tevékenységnek.

Mit ért a javítóüzemi tevékenységen?

— Az új profil a jelenlegi feladtoknál nagyobbakat ír elő. A tipizálás csak első lépés volt az üzemszerű javításokhoz. Az egri egység a tipizálásban előírt géjavítá- sok mellett a járművek villamossági berendezéseinek felújításával is foglalkozik. Ezt a szolgáltatást már nemcsak saját és a megye részére végzi el, hanem a szomszédos Pest, Nógrád és Szolnok megye mezőgazdasági üzemei részére is. Ez már üzemi szervezettséget igényel.

Füzesabonyban megyénk valamennyi RS—09-es traktorának javításáról gondoskodnak, ugyanakkor négy megye kompresszorait javítják. A káli üzemegységben épül a bontótelep, ami még az idén megkezdi a munkát és a mezőgazdasági jellegű gépek jó alkatrészeit szereli ki a kiselejtezett gépekből. Tar- naszentmiklós feladata a traktormotorok cseréjének lebonyolítása. Az új gépek garanciális javításait ők látják el. Négy megye részére végez szolgáltatásokat a horti egység. A hortiak SZ—100-as és SZ—80-as láncok felújításával foglalkoznak. A növényvédő gépek, az istállók gépi berendezéseinek, a vízvezeték-hálózat felújítása, beszerelése az atkáriak feladata. A tarnaszentmiklósiak különleges feladata az öntözőmotorok felújítása és garanciális javítása.

Az egriek javítják a pót- és tehergépkocsikat, a hortiak a személygépkocsik felújítását végzik el. A gépjavító állomások elsőrendű feladata a mezőgazdasági jellegű gépek javítása, csak azután foglalkozhatnak más jellegű üzemek gépeivel.

Milyen feltételeket teremtettek az új munkához?

— Tavalyelőtt hozzáfogtunk a szükséges épületek munkáihoz és eddig nyolc és fél millió forintot költöttünk el. Az idén még négy- a jövő évben pedig hétmillió forintot fordítunk építkezésekre. Benne van ebben egy új gépjavító állomás építés is, ami Gyöngyösön már húsz- százalékos készültségi fokon áll. Rendkívül nagy összegeket ruháztunk be, ennek ellenére még mindig gondot okoz a javítótér hiánya. Kétezerötszáz traktorhoz még legalább hatezer négyzetméter javítótérre lenne szükségünk. Az új és átalakított épületek gépi felszerelésére 3,5 milliót költöttünk az idén. Tavaly hatmillió forint értékben vásároltunk gépeket, mindazt, amire egy korszerű gépjavító üzemben szükség

van. Az idén még egymillió forintunk van gépi beruházásokra.’

Az idén szántanak még és aratnak is. Hogyan segitik az

aratást?

— Háromszáznyolcvanezer normálhold az idei tervünk, ebből 90 ezer normálhold a kombájnmunka. Termelőszövetkezeteknek eddig 46 ezer hold gabonát arattunk le, de a további munkát minduntalan akadályozzák a gyakori esőzések. Ilyen jó még nem volt a felkészültségünk, minden kombájnunk üzemképes. Egy nap alatt háromezer hold termését tudnánk betakarítani, a lábon álló kalászosok betakarítására a gépeknek két hét száraz időre lenne szükségük. A talajmunkákat szintén gátolja az eső, mert vizes szalmát nem kazlazhat- nak a szövetkezetek. A tétlenség helyett most kiadtunk egy olyan utasítást, hogy a kombájnok akkor is vágják a kalászosokat, ha csépelni még nem lehet. Ebben az esetben csak a vágószerkezetet működtetik és később, ha már felszáradnak a keresztek, akkor fognak hozzá a csépléshez. A legtöbb, amivel az aratást segíteni tudjuk, hogy továbbra is fenntartjuk a magas fokú készültséget és jó idő esetén fokozzuk a teljesítményeket.

Az őszi feladatokra hogyan készültek fel?

— Az ősz számunkra sem

lesz könnyű, 75 ezer normálhold szántást kell elvégeznünk. Több mint kétszáz traktorunk van erre, köztük 71 SZ—100-as és SZ—80-as, 48 kisebb teljesítményű lánctalpas traktor. Valamennyit kijavítottuk, jól felkészítettük a nagy munkára. Ha a betakarítás nem húzódik el túlságosan ,a szántásokat a legrövidebb időre elvégezzük. Lánctalpasaink 15 milliméteres eső után is tudnak dolgozni, így reménykedünk, hogy a vetésre még időben és jó minőségben kerül sor — mondotta befejezésül az igazgató. , k

P. E.

Zebra

Az egri Széchenyi és Marx Károly utcák találkozásánál kezdetben vala a zebra és átkelőhely gyalogosok számára. Igaz, hogy csak festve, de kitűnően megfelelt a rendeltetésnek. Aztán felbontották az utat... és ismét felbontották ... és ismét felbontották. Elkezdték építeni a zebrát:... és ismét elbontották. Végül elkészült az út és rajta nem maradtak meg a csikók, de került az átkelőhely helyére szolgálatos rendőr, aki naphosszat kénytelen tűrni a háta mögött és szemben azokat a keserű, gúnyos, vagy éppen nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket, amelyeket azoktól a járókelőktől hall, akik szeretnének az úttesten átkelni, de hiába. Ez csak nagy kerülővel, a Lyceumnál, vagy a Csemege-boltnál lehetséges.

Hogy szükség van-e erre a zebrára?

Hallgassák meg a járókelők véleményét, ha már a környékbeli lakóknak nem hisznek és váltsanak az illetékesek néhány szót az ott posz- toló rendőrrel.

Aztán döntsenek.

K. E.

Vajon milyen lesz az idei termés!?

Cjilpgmen 3

1965. augusztus 6., péntek

A VELŐT FORRALD MELEGBEN* olyan zötykölődéssel vánszorgott a verpelét—gyön^ gyösi busz, hogy az utasok üléseikbe, bátyijukba, kosaraikba kapaszkodva tartották egyensúlyban magukat. Zömük a gyöngyösi piacra, meg a nyári vásárra tartott, amint ez a hepehupák szünetében megindult beszédből kiderült.

Jól megtömték az autóbuszt

A beszélgető közönség fekete kalapos, bajszos földműveskinézésű férfiakból, a mátrai szőlősvidék jól táplált nylon- kendős asszonyaiból, meg néhány szabadságos katonából tevődött össze. Őket nézve kutattam gondolatban, hogy érhet rá ennyi ember piacozni, vásárolni, most a legnagyobb dologidőben. Most, amikor ezekben a községekben egymást marják a brigádvezetők, egyetlen munkáskéz, egy-egy fogat miatt, annyira szorgos lenne a szölőkapálás, szénagyűjtés, gyümölcsszedés, aratás és még felsorolni is sok más munka gyors elvégzése.

Disputájukból — a szövetkezet, a munka Iránti vélem yükből erőltetett, döcögő i 'öröm, nevetésükből — sok mindenre fény derült.

Ha jól emlékszem, már Ába- sár határában jártunk, amikor az út szélén, a kordonművelésű szőlő sorai között kaszával vágta egy férfi a gyakori eső növesztette füvet, kórót, hogy a gép kapája jobban boldoguljon a szőlőben.

— Szegény öregapám, ha látná... Azt jósolgatta mindig, amikor megalakult a szövetkezet: „Lesz még olyan Idő, amikor kaszálják is a szőlőt”. Jót nevettünk neki... Most meg ... — rázatja magát szaggatott kacagásra az ablak mellett ülő, svájcisapkás, dagadt fiatalember, nagy körtével teli kosarat tartva ölében.

— Hát igaza lett. ftt van ... a virágzó mezőgazdaság — nyomja meg gúnyosan a virágzó szót, az árok partján növő katókavirág-szőnyegre mutatva, padszomszédja.

— Lehet kaszálni.

— Ha ... ha ... ha . 1. ez jó! „Virágzó” mezőgazdaság. Majd eladják kamillának — helyeselt hozzá dűlöngve a nevetéstől a botos, Idős, sovány férfi.

— NÁLUNK IS RÉSZIBE kaszáltunk. A virágos boglya ment a tsz-nek. Százhúsz forintot fizettek mázsájáért. Nekünk meg maradt a jó herés, — csámcsogott az ölébe tett kosár elemózsiából társa, bizonygatva élelmességüket.

— De nekik virágzó mezőgazdaság kell — ismételte cinikus röhögéssel a sovány férfi.

— Biztos, azért nem kapálnak, azért kaszálják inkább a szőlőt — élcelődtek tovább, mire az egyik szabadságos katona megkockáztatta:

— Látják, hogy a gép kapál.

— A gép? Azt ígérték, amikor volt a szervezés: „Emberek, majd a gép mindent elintézi” Hol van a gép? Miért nincs megkapálva a szőlő?

DtiLp.e£.di&fLLita

— Talán a színben vannak a ;

gépek? — szellemeskedik a 1 sovány férfi. <

— De hiszen szín sincs — ]

toldja meg nevetéssel a svájcisapkás. 1

Ezt már nem lehetett meg- 1 állni szó nélkül. i

— Ki kapáljon, ha maguk földműves létükre vásározni, 1 piacozni járnak a legnagyobb < dologidőben, buszszámxa?

Egyéb se kellett. ;

— Hát maga? Magánál sem i látok kapát? Maga talán nem i buszozik?

— Jó kiszállási díjért. 1.

— MIÉRT NEM ADJAK KI .

felesbe a szőlőt, akkor megka- j pálná a nép.

— A nép? — visít bele a nylon ;

fejkendős szomszédasszony a t parázs vitába. — Eáek (és az abasári tsz-központ felé int), 1 ezek csak azt hajtogatják, hogy i a nép a motor. Az, motor, ugye? Csák rá kell ülni... a I népre... Mi? Oszt hadd húz- i zon... 1

Az elnök úr fia meg nálunk i is ott mereszti a hasát a rendelőben. A kapa büdös neki. 1

Erre újból beleszólnak a ka- j tonák is az indulatos szóözön- < be. j

— Maguk képesek volnának

az orvost is kiküldeni kapálni t ... csak piacozhassanak. i

— Igen? És minket ki lehet t küldeni?

— A drágalátos elnök miniket zaklathat, hogy „gyerünk, emberek, kapálni, mert elvesz a

szőlő... ne kupeckodjunk dologidőben”. Hát vesszen! Legalább nem lesz havi fixe.

— Persze, a maguké meglesz azért, — emeli most már fel a hangját az előbb szóló harckocsizó katona, a teli szatyrokra, kosarakra mutatva.

— Irigyli? Kinek, mi köze hozzá. Mindenki úgy él, ahogy tud — tromfolják le indulatos szavakkal.

— A mi pénzünket senki sem teszi zsebre... senki ingyenélő.

— Úgyis csak a kapaföld jár annak, aki dolgozik — emeli védőn barackjai fölé kezét a nylonkendős asszonyság.

Kész volt a háború.

Fröcskölték az indulatos jelzőket a helyettük dolgozó gépekre, a szövetkezeti vezetőkre, azokra, akik dolgoznak, azokra, akik őket dolgozni ösztökélik.

Nem, itt már nem volt helyük a józan érveknek, a bizonyításnak.

A MARKAZI FÖAGRONÓMUS, Székely János bácsi szavai jutottak az eszembe, aki a buszmegállónál, látva a vásározó társaságot, így fakadt ki:

— Csak egyszer érném meg, hogy ezek az emberek maguk jelentkeznek munkára ... csak egyszer érdeklődnének, hogy mi lesz a szövetkezet jövője.

Nehezen, nagyon nehezen éri ezt meg, János bácsi. Ezeknek a kupeceknek semmi sem szent, semmi sem drága.

Legfőképpen a közös nem ...

Kovács Endre

A hirtelen beállt csendben a Selypi Cementművek egyik idős, sokat tapasztalt égetője kért szót:

— A savaknál nem pucolták ki a csöveket. Ez rontja a minőséget. Sürgősen pótolják a mulasztást.

A termelési tanácskozás minden részvevője az öreg égető felé fordította a tekintetét. A javaslatot feljegyezték.

—Lesz-e foganatja? — kérdeztem a mellettem ülő munkást.

— Meghiszem azt — hangzott a válasz.

Miért lehet ebben egészen biztos a szomszédom? Ezt is elmondta:

— Legutóbb a kemence fala miatt szólt az „öreg”. És igaza lett. A kemence két hétig sem bírta a tüzet. Kivörösödött, le kellett állni és újra falazták a kemencét. Jobb lett volna, ha akkor megcsinálják, amikor az égető javasolta. Akkor.' sok kellemetlenséget, és sok többletköltséget elkerülhetett volna a vállalat.

Vajon hány életrevaló, hasznos javaslat hangzik el a mostani termelési tanácskozásokon? A dolgozók legfőbb fóruma mindenütt kivívta-e azt a rangot, amelyet megérdemel? Nem, ezt nem mondhatjuk, mert akad még munkahely, ahol úgy vélik, hogy kár az elpocsékolt időért.

Persze, rendelet írja elő, hogy a termelési tanácskozást meg kell tartani, esetleg jelentést kér arról a felsőbb szerv is. Ha már muszáj, akkor essünk rajta túl minél hamarabb és minél kisebb fáradsággal — mondják egyesek. Ilyen helyeken pufogtat általános szólamokat a beszámoló, vagy monoton hangon felolvassák az adatok tömegét. Pedig a dolgozók azt várják, hogy értékeljék, alaposan bogozzák egy-egy üzem munkáját, és igazságosan értékeljék a versenymozgalmat.

Világos, könnyen érthető, az egész üzemet átfogó, de a munkahelyekre és névre címzett reális elemzést, őszinte beszámolót • igényelnek az emberek. Ahol nem észhez és szívhez szóló érvekkel, nem adatokkal és tényekkel bizonyítják, hogy az egyik üzem vagy brigád miért jobb a másiknál, hanem egyszerűen közlik a döntést, ott a dolgozók hamarosan leszoknak a termékeny vitákról, elmaradnak a javaslatok, és az érdektelenség elöbb-utóbb megöli a munkakedvet is.

Pedig ha a vezetők igénylik és megbecsülik a dolgozók javaslatait, akkor hasznos taná- . csókát kaphatnak arra, hogy melyik berendezést, gépet ho- I gyan lehet gyorsan kijavítani?

I Hová, milyen munkásokat kell átcsoportosítani? Milyen ész- szerűsítést alkalmazzanak, hogyan ütemezzék a gyártást? Vegyék fontolóra, és választ kell adni a dolgozók javaslatára, még akkor is, ha az első hallásra nem látszik ésszerűnek. Ha kétely merül fel, másnap keressék fel munkahelyén a dolgozót, mert ott érthetőbben elmondja, vagy a gyakorlatban bebizonyítja, hogy mit kifogásol, vagy mit javasol.

A munkások saját zsebükön érzik, tehát joggal kifogásolják, ha rossz az- építkezés szervezése, ha akadozik a gyártáselőkészítés, vagy késedelmesen érkezik az anyag. A munkások nem tették-e már többször szóvá, hogy tűrhetetlen a Mátravidéki Fémművek tubusüzemének levegője, és az egri olajbányászoknak több mint nyolc éve csak ígérgetik a rendeletben előírt egészség- ügyi és szociális berendezéseket?

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az Egyesült Izzóban az átlagosnál jóval magasabb az egy-két napos megbetegedések száma, a gyöngyösi XII-es aknánál és az ecsédi külfejtésen az első fél évben lényegesen emelkedett a balesetek száma. Mi ennek az oka? És hogyan, mit lehetne ellene tenni? Ügy véljük, hogy ezekre a kérdésekre a termelési >tanácskozás nem csak választ adhat, de a közösség ellenőrzése és felelősségvállalása segíthet is.

Láthat-e, tudhat-e mindent az igazgató, vagy egy-két közvetlen munkatársa? Nem, ez aligha lehetséges. De az joggal elvárható, hogy a vezető éberen ügyeljen a figyelmeztető szavakra. Másrészt, ha nem parancsszóra, hanem együttes elhatározással cselekszünk, sokkal biztosabb a siker. Ezért tettek és intézkedések kövessék a dolgozók javaslatait.

Dr. Fazekas László

jFigyelmezíefő

javaslatok