Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-06 / 184. szám
Szégyen-e a betegség? Beszélgetés dr. Osváth Gáborral, a megyei kórház igazgató főorvosával Az egészségügyi felvilágosítás mind szélesebb arányokat ölt. Sok mindenről felvilágosítják az embereket a betegségek megelőzése, az élet meghosszabbítása érdekében. Felhívják figyelmünket az ésszerű étkezés módjaira, a túlzott italfogyasztás, a dohányzás ár- talmasságára és veszélyeire, a mértékletes életmód előnyeire; megtanítanak arra, mit tegyünk a betegség első jeleinek láttán, különböző megbetegedések idején hogyan viselkedjünk, megismertetnek szervezetünk ellenálló ereje növelésének eszközeivel. Számos betegséget megelőzhetünk, s ha a betegségeket mindjárt az elején kezeltetjük, sok bonyodalmat elkerülhetünk. Ára az a helyzet, hogy sok ember szégyelli betegségét, szégyell orvoshoz fordulni. Dr. Osváth Gábor, a megyei kórház igazgató főorvosát azzal az egyetlen kérdéssel kerestük fel: szégyen-e a betegség? — A betegség nem szégyen — mondotta dr. Osváth — Az orvos számára egyetlen betegség sem szégyellni való. Természetesen, bármely betegnek jogába áll, hogy betegségét titkolja. A betegség titkolása pedig nem mindig azonos a betegség szégyellésével. Az orvost például jogszabályok kötik a titoktartásra. A betegségek körülményeit, amennyiben azok a betegre hátrányosak, a hozzátartozókkal sem közölheti. — A szégyenérzet erkölcsi kategória. Ám bárki bármilyen betegségben szenved, erkölcsileg nem alábbvaló az egészségeseknél és nincs ok a megvetésre. Igaz, a legkulturáltabb ember is szégyell bizonyos betegségeket, például azokat, amelyek elcsúfítják (bőrbetegségek). Érdekes viszont, hogy vannak elcsúfító betegségek — elszuvasodott fogsor —, amelyeket az emberek szégyenérzet nélkül tűrnek, viselnek. — Az orvos véleménye: a betegekkel szemben figyelmesnek kell lenni, a betegeknek érez- niök kell a jóakaratot, a szere- tetet, amelyek irántuk meg- . nyilvánulnak, mert ezek a gyó- 1 gyuláshoz feltétlen szükségesek. i Közbevetett kérdés: Van olyan betegség, amely esetben a „szégyen ”indokolt? — A szégyen — mondotta ! dr. Osváth — igen sok megbe- ■ tegedés esetében nem indoko- i latlan... Mert például szé- ; gyellheti magát az, aki ismeri a megbetegedés okát és mégsem óvakodik attól, nem tartja be az orvos tanácsait. Az alkoholista például szégyellheti betegségét, s legtöbbször éppen a szégyen miatt esik még mé- ' lyebbre. Mert rendszerint az 1 alkoholistát a „barátok”, a 1 cimborák ugratják, csipekedik, í gyávának, szégyellősnek neve- ] zik, amiért nem mer inni, az- , tán az alkoholista azt mondja, ] hogy „de a mindenségit” ... és ' még inkább rabjává válik az al- 1 koholnak. Bizonyos betegségek : következményei is szégyellni Egri nyár — augusztusi esték — 1965 Az óbudai ifjúsági kamarazenekar hangversenyéről Visszavonulóban a ponyvairodalom A házi könyvtárakban még tartják pozícióikat a fércművek Csökkent a fércművek olvasottsága, de még mindig minden százhatvankilencedik elolvasott könyv ponyva — állapította meg a Központi Statisztikai Hivatal nemrég elkészült felmérése. A vizsgálaton részt vevő szakemberek a társadalom valamennyi rétegét reprezentáló több ezer család olvasnivalóját kísérték figyelemmel három hónapon át. Ez idő alatt a megkérdezettek több mint 20 000 könyvet olvastak el, de ebből csaknem 1300 a ponyvairodalom terméke volt. Az elolvasott könyvek tartalmi megoszlását vizsgálva azonban, a statisztikusok szerint az arány a múlthoz viszonyítva kedvezőnek tekinthető, mert a családok olvasmányainak 93 százalékát értékes kkk- Hiába no, volt gyerekszobája! 16. _ Miért? A Kucserának zaba d? — tiltakozott Tokos. !z az eset úgy megbontotta óraikat, hogy csak pár napig artózkodtak még a farmon. Is nem dogoztak semmit. Mikor leszámolni mentek, egnagyobb meglepetésünkre ötezer fontos jövedelmet mu- atott ki a főnök könyvelése, nelyből ezer járt nekik. 700 ontot ebből megettek, megit- ak, és háromszáz font !;ész- lénzt kaptak. Ezzel jöttek lurbanba. Dél-Afrikában íratlan törvény, hogy aki Durbanba in- lul szerencsét próbálni és lénz nélküli idegen, segíteni :ész ismerősök, vagy rokonok léikül, nagyon mélyre fog üllyedni. Ha pénzzel a zsebébe jön idülni, vagy céltalanul csak így odacseppen, mire észreve- zi magát, a pénze már el is ogyott. Durban is úgy, mint léldául Kóma, minden odaér- :ezett idegennek szigorúan negparancsolja, hogy a tandí- ,at be kell fizetni. Ha pénz nel- :ül jön, abszolút nyomorba -üllyed, ha némi kezdőpénzzel, így okvetlen megkoppasztva ill tovább. Előttünk, magyarok előtt nár sok ezer, a világ legkülön- élébb nemzetiségű, tapasztalt nlágfiúja, sokat emlegetett íagymenő vagánya és közönséges országúti csavargója' mind befizette ezt a tandíjat. És rajuk kívül minden olyan ember, iki önmagával felelőtlen, örökké elégedetlen, olyan, aki sokkal többet képzel magáról, mint amennyit valójában megér. Az 56-os magyarok közül (elsők lévén) Blaskó Lacival, Talpassal együtt, először én, majd Pető Jancsi és most a farmon keresett 300 fontjukkal zsebükben a sváb testvérek estek át a jellegzetes durbani avatáson. A következő években pedig az utánunk következő, még sok száz magyar és sok ezer más nemzetiségű, hozzánk hasonlóan élő emberek. Mint mindenki, megérkezésükkor első dolgukként hotelszobát béreltek maguknak svábék is, hogy éjjeli szállásukat biztosítsák. Majd sétálni indultak, hogy megismerkedjenek a várossal. Meglágyította szívüket — mint mindenkinek — Durban állandó kánikulai melege, megzavarta őket a tengerparton látottak, a vidám nyaralók színes társasága és még a környező utcákon is fürdőruhájukban sétálgató, kedves mo- solyú, formás idomú durbani lányok. Hívogatta őket a tengerparton mérföldes hosszúságban felsorakoztatott luxusszállodák, pálmafákkal díszített árnyas teraszai, a jéghideg sör, és — valljuk be — nem is nagyon kellett őket csalogatni. 300 fonttal a zsebükben?! Nagy pénz az, kérem! Egyenrangúnak érezték magukat bárkivel. Sőt! mindenkit leöcsiztek, mindenki álljon az útjukból félre. Csak a legköltségesebb italok, ételek voltak megfelelőek. Egy-egy teraszról való kivonulásukkor nagy borravalókat adtak. Előfordult, hogy a szomszéd asztalnál szivarozó úr szájából kivették a szivart, mondva, hogy — add vissza a szivarom! Egyik teraszt követte a másik, este a bárpultoknál, éjjel zenés, lányos, táncos szórakozóhelyeken. Három nap alatt egyetlen alkalommal sem lépték át a bérelt szobájuk küszöbét. Mikor a megérkezésüket követő negyedik napon az utcán találkoztam velük, szőrösek, gyűröttek, züllöttek voltaic, egyetlen fillér nélküL Könyörögtek, hogy néhány_ napra engedjem őket hozzám. Jól tudtam, hogy miféle emberek, de azt is tudtam, hogy mi vár rájuk Durbanban. És őszintén bevallva, akkor még kicsit szimpatizáltam is velük. Mit tehettem? — Jó, gyertek hozzám. — mondtam, de kihangsúlyoztam, hogy csak egy-két napra. A lakásom egyszeriben benépesült. Hat fő jutott volna egy keskeny rekaméra, de ők a szőnyegen való fekvéssel és kabátjukkal való takarózással is megelégedtek. Másnap, mielőtt munkába mentem, adtam nekik 2—2 fontot, hogy vegyenek 2—2 üveg Brandyt, azt adják el a négereiknek dupüa áron, s abból vegyenek 4—4 üveggel és így próbáljanak maguknak annyi pénzt csinálni, amiből vissza tudnak menni Johannesburgba a Léderer nyakára. Nekem itt nem gyűjtött senki 40 ezer forintot. Másnap első dolgukként vettek is két—két üveg Brand vt. De meg is itták. Kizártam őket a lakásból, de a végién mégiscsak visszakönyörögték magukat és nálam maradtak még egy hónapig. Hogy miből éltek, ettek, ittak, nem tudom, én nem adtam nekik egy fillért sem. Végül is egy hónap után csak úgy tudtam megszabadulni tőlük, hogy feladtam a már első hónap cita anyagilag úgyis terhes főbérleti lakásom, és albérletbe költöztem. Tudtam, hogy napokig parkokban aludtak, azután. Később egy másik magyartól hallottam, hogy betörés közben kettőjüket, Dodit és a Toncsdt elfogta a rendőrség. A másik kettő pedig eltűnt Durbanból és csak évekkel később találkoztam velük újra együtt, Johannesburgban. A kis Pető Jancsi is velük volt. Dolgoztam tovább. Egyetlen, mindenesti várakozásom a biliárd volt. Az EMPIRE és a JOE’S szalonokba kezdtem járni. Eleinte csak szórakozó, sportol ga tó embereknek véltem az ott bi- liárdozókat, majd megtudtam, hogy a törzsvendégek nagy része abból él —, ha ugyan ezt életnek lehet nevezni. Nézőből kezdő játékos (pali) lettem, később jobb játékos és kevésbé „pali”. Majd aránylag gyorsan feltalálva magam és rengeteget biliárdozva, időközönként versenyzői fokon játszó és erőszakosságomról közismert hazárd- játékos lettem. Az ott illegális, de a rendőrség „humanitása” miatt mégis legális kányaklubokban is —, bár csak ritkán és csak romit játszottam — szívesen látott vendég lettem. — One moment, Gúnár! — szokta mondani a kémlelőlyukon kinéz» kidobólegények egyike, mert ezekben a kártyaklubokban belőlük is bőven lehet találni. Később megtudtam a pontosabb okát. hogy miért. A kártyázás ugyanis csak másodrendű kérdés ott. A szegény bennszülött fehérek és a hozzám hasonló pénztelen senkik közül nagyon kevesen érik el, hogy a kártyaklubok belső gombnyomásra nyüó ajtajai feltáruljanak előttük. Én legalább ezt elértem. Tudom, nem dicsekvésre méltó eredmény ez, főleg ha megnézzük, kik az aktív játékosai ezeknek a kluboknak (üzlettulajdonos, pénzes, görög és jugoszláv kereskedők, versenylót- tulajdonosok, bukmékerek, zsokék. De nem volt ritka vendég Mr. Mille, Durban polgár- mestere sem). De jobb volt, mint emberek társasága nélkül egyedül a szobában ülni, egyedül az utcákon kószálni, vagy a szórakozóhelyeken ülni egyedül, mindig csak egyedül. Az 56-ban Afrikába vándorolt és most becsületesen élni akaró magyarok nagy százaléka él egyedül, a sok esetben őrültségbe kergető magányban. Pontosan ezért vagyok biztos abban, hogy ha közben el nem pusztulnak valahol, csupán magányosságuk miatt jó részük előbb, vagy utóbb hazatér. Arra a kérdésre, hogyan élnek ott a fiatalok, köztük nyolc évet eltöltve, ezt tudom válaszolni: Külsejükben olyanok, mint ma a budapesti utcákon látható. villamosokon, szórakozóhelyeken feltűnősködő, túlzottan bő nadrágot és Beatles- frizurát viselő, angoloskotíó magyar fiúk. Annyi különbséggel, hogy azok ott nem angoloskodnak, hanem európais- kodnak. Nem bő, de túlzottan feszes nadrágokat viselnek, amelyhez tűorrú cipőt és atlé- tavállú zakót öltenek. Vállig érő nagy hajukkal úgy néznek ki, mint középkori lovagok, csak a kard hiányzik még az oldalukról. Erkölcsükben azonban züllöttek, önzőek, rosszindulatúak. Ennek oka részben, hogy előszeretettel utánozzák az Afrikába kivándorolt, ott függetlenül élő fiatalokat, akik csavargásaikban dörzsöltebbek lettek, nyelveket beszélnek és társaság hiányában szabad idejük nagy részét játékklubokban, versenypályákon és válogatás nélküli szórakozóhelyeken töltik. Az ottani bennszülött fiatalok azt nem tudják észrevenni, hogy mindezt csupán társaság hiányában, kényszerűségből tettük. A züllöttségűk másik és nagyon fontos okozója, hogy nagy százalékban kábítószere^ két szívnak. Általában fiatalon nősülnek, nősülésük után már normálisabb ruhákba öltözködnek, azonban szenvedélyesen tovább folytatják a ló- és agárversenyek mái- gyermekkorukban megkezdeti; látogatását. Gyere a másik fülemhez... Amennyivel ott magasabb az életszínvonal, de csak a fehér bőrűek számára, azt a fehér bőrűek így szórják szét mert ezekre a helyekre senki sem megy azért, hogy sportoljon. A házasság felbontása, a válás napirenden levő dolog. A kártya- és biliárdklubok egymás után létesülnek és a nagy konkurrencia ellenére is mind jól megélnek. A bukmékerek és az egyre jobban elszaporodó városi fogadóirodák óriási összegeket vágnak zsebre a hetenként kétszer megrendezendő ló- és agár: versenyeken. Munkahelyemen változatlak nul a heti 12 fontot kerestem; nyg más iparágakban dolgozok, például ácsok, a kőművek sek, a lakatosok, az autószerek lök több mint dupláját, 20 él 30 font között is. (Folytatjuk) , t Urbán József' írások, a klasszikus és a mai irodalom színvonalas alkotásai, útleírások, ismeretterjesztő művek, stb. teszik ki. A felmérés adataiból kitűnik, hogy a fércművek túlnyomórészt azok közül hódítanak maguknak olvasókat, akik nincsenek régebbi ismeretségben az irodalommal, illetve akik csak nagyritkán vesznek könyvet a kezükbe. Érdekes, hogy a házikönyvtárakban az irodalmi alkotások és a ponyvák aránya a vizsgált családoknál csaknem minden foglalkozási csoportnál és iskolázottsági szinten nagyjából azonos. A szellemi foglalkozásúak könyveinek 10,4 százaléka tartozik az értéktelen, selejtes irodalmi termékek közé, a fizikai munkásoknál pedig ez az arány 9,9 százalék, örvendetes viszont, hogy a termelőszövetkezeti tagok számszerűleg ugyan kevesebb könyve között alig akad ponyva. A statisztikai vizsgálat tapasztalatai szerint a ponyva és giccs-irodalom olvasótáborának korosztály szerinti megoszlása meglehetősen szélsőséges. Buffalo Bill, Tom Mix, Tuskólábú és a többiek kalandjait jobbára már csak a 15 —20. év közöttiek és az 50 éven felüliek közül olvassák. Erdős Renée, Bozzai Margit, Courts-Mahler és a többi hozzájuk hasonló szerző műveit azonban még az említett korosztályokhoz tartozók sem igen forgatják. (MTI) A megyei és az egri művelődésügyi szervek összefogásának eredményeként létrejött az évek óta sürgetett egri nyári eseménysorozat: augusztusban csaknem mindennapra jut valamiféle csemege Egerben a művészet, a zene, a vers, a film barátainak. Ezt az eseménysorozatot nyitotta meg szerdán este a Park Szálló Fagylaltkertjében az óbudai ifjúsági kamarazenekar szórakoztató hangversenye. Szerényen és értékesen, mint az igényes kezdeteknél szokás. A tizenöt tagból álló vonószenekar Till Ottó karmesteri vezetésével egyórás, tíz számból álló műsort mutatott be. Valóban szórakoztató, kedves és kedvelt, ismert és mindig szívesen hallott melódiákat játszottak a fiatalok: Schubert három kis darabját, Grieg Solvejg dalát, Vecsey Valse triste-jét, Dvorzsák Humoreszkjét, Mozart Divertimentoját, Mascagni Parasztbecsületének a közzenéjét, vagy Kókai Magyar táncát, hogy csak a legismertebb számokat soroljuk. Az óbudai kamarazenekar lelkes gárdája, s amint egyórás produkciójukból is kitűnik, odaadó, szorgalmas zenepedagógusok és karmesterek munkája gyümölcsözik a fiatalok muzsikájában. Az óbudai fiatalok bemutatkozása előnyös benyomást keltett az egri közönségben. Ízelítőül szolgáló hangversenyük után még néhányszor fogjuk őket hallani, augusztusban, azért ez alkalommal mellőzzük teljesítményük méltatását. Sokkal inkább beszélnünk kell most arról a megbizonyosodásról és annak öröméről, ami régi sejtésünket igazolta: Egerben sok helyen lehet szabadtéri otthont adni a muzsikának, a dalnak, a hangversenynek. Szerdán este a szálló Fagylaltkertjében tizenöt vonóshangszer szórakoztató, néhol csaknem pajkosan könnyed muzsikéval kitűnő hangulatot teremtett másfél száz ember számára. A kert fái mindkét oldalon lezárják a teret, akusztikailag is. A lépcsőfel járat megfelelő világítással színpadi hátteret pótol. A parányi szökőkút vízcsobogása kedvesen belejátszik a zenébe. Az sem rontja a hangulatot, ha a kert délnyugati oldalán a szabadtéri ■hangverseny közönsége — a zene mellé — fiatal őzet lát fut- kározni. Egerben sok helyütt és mindig meg lehet találni azt a lírai hangoltságot, amely élményt ad, vagy élménynek adhat szállást. A kedvezőtlenül viharos időjárás, a televízióban közvetített nagy sikerű Turandot-előadás ellenére, alig néhány asztal maradt gazda nélkül ezen a hangversenyen a Fagylalt kertben. Hátha még a két szálló külföldi vendégeinek is szóltak volna idegen nyelvű plakátok!! Az egri nyár nyitánya nagyszerű keretben értékes perceket adott az egri közönségnek. Az előkészítésből, a hírverésből azonban kitetszik azonnal, hogy az augusztusi esték szervezői, rendezői még nem elég bátrak és elszántak elgondolásaikat illetően. Olyan paravánokat helyeznek el az egri utcákon, amelyek egyszerre négyöt propramot hirdetnek egymás hegyén-hátán, anélkül persze, hogy bármit mondanának a műsorról magáról. Pedig manapság senki sem szeret zsákbamacskát venni. Még akkor sem, ha nagy plakátok, tarka színekkel csábítanak is, díjtalan belépés ellenében művészi élvezetre. Ne sajnálja a rendezőség a város néhány helyén kiállítandó nagy táblákon közölni például annak a hangversenynek a műsorát, amelyet az óbudai fiatalók adnak majd szombaton este a főszékesegyház előtt. A zenészek másképpen hatnak, ha játékukat a kiváncsivá tett közönség érdeklődése kíséri: az élmény feszültsége két pólusról induló igényből származik. A szerda esti hangversenyt egy nagyon fontos, nagy távlatokban lemérhető művészeti és idegenforgalmi cél első tapogatózó lépésének tekintjük. A helye® utat megtalálták á barokk váró® népműveléssel foglalkozó gazdái. (farkast valók. Szégyellni való, ha valaki érzi betegségét, de nem Eordul idejében orvoshoz, nem kezelteti, gyógyíttatja magát. Ha valaki — mondjuk — mosatlan , gyümölcsöt eszik, bár tudja, hogy a gyümölcs héján betegséget okozó mikrobák vannak, nem mondhatja, hogy „nem tehetek róla”. Ha valaki ismeri az ésszerűtlen .áplálkozás veszélyeit, nem- :sak mások, de önmaga előtt s szégyenkezhet — betegségéért. Sok-sok példát lehetne sorolni még, hány és hány betegséget szereznek saját maguk- lak az emberek — okulásra azonban ennyi is elég. Az ígészségügyi felvilágosítás nindent megtesz értünk, emberekért; nekünk magunknak s vigyáznunk kell hát, gyakor- atban hasznosítani az egész- légügyi ismereteket. Manapság mindenképp és elsősorban rajunk áll, hogy egészségesek legyünk. (p. d.)
