Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-05 / 183. szám
fJ’ agadhatatlanul van benne valami ünnepélyes, szertartásos, amikor egy reggel új arc jelenik meg a műhelyben, a rajzteremben, a tantestületben, kissé félszegen és elfogódottan, s valaki körbekalauzolja: „bemutatom az új kollégát...” Napjainkban átélt percek ezek, most van a „rajzás” ideje — az iskolák befejeztével, némi pihenő után munkába állnak, belépnek az annyiszor emlegetett „életbe” az újak, a pályakezdők. Sport beli hasonlattal azt mondahatnók, célba érkezés is, start is egyszerre ez az időszak. Célba érkezés, mert esztendők nehéz munkája, készülődése, vizsgaizgalma véget ért, kézben a friss bizonyítvány, s helyesbítve már a személyi igazolvány foglalkozás rovata; eddig az állt ott: tanuló, mostantól pedig: esztergályos, orvos, tanár, mérnök, közgazdász, technikus ... önmagában a célhoz érés bizonyos értelemben talán csak személyes ügy az új szakember életében: iskolaideje lejárt, megkezdődik a mindennapi munka. A start viszont a fordítottja ennek. Csak bizonyos értelemben személyes ügy, any- nyiban, hogy az indulónak egyéni sorsa fordult és egyéni érdeke is, hogy a kezdet és a folytatás jó, előremutató legyen. S míg a célba érésben a nagyobb rész az egyéné — a tisztességes vizsga, az alapos felkészültség megszerzése, az eltökéltség a választott hivatásra, a munkahelyvállalás — a start sikerének legAz új kolléga fontosabb feltételei a közösség szándékában és tetteiben rejlenek. Éppen fordítva, mint a sportban. Ott az indító csak jelez, s a közönség a cél előtt buzdítja leginkább a versenyzőt — itt a kezdet napjaiban legfontosabb a hatékony, társadalmi segítőkészség és akarat. Országszerte tízezernyi fiatal startol most. S e fontos napokban gyorsan eldől, hogy a sok kezdő szakember meg- szereti-e munkahelyét, beilleszkedik-e új környezetébe, eldől, hogy elképzeléseivel, vágyaival vajon egybevág-e a valóság? Társadalmi érdek, a szó teljes értelmében nemzeti ügy, hogy erre a sok kérdésre pozitív legyen a válasz. S hogy ezért mit lehet tenni, még egyszerűen felsorolni is sok. A fogadtatás és az első feladat, a munkahely megismertetése és az első biztató kézfogás, az idősebb társak tanácsa, készsége: mind megannyi vonzó, vagy — hiánya- hibáia — taszító lehet. J? rdemes egy percre az új ember módján látni, érezni, érdemes csak gondolatban is mérlegelni a különbséget, amely a tanulás és a munka felelőssége, az iskolapad és a műhely, a tervező- iroda,^ tanári pulpitus között van. Az arányok olykor rendkívül nagyok. Sok helyütt,— például a mezőgazdasági üzemekben — könnyen lehet, hogy a pályakezdő, aki tegnap még diák volt, mától kezdve felelős szakember, akitől nyomban sokat vár az őt fogadó közösség. S hogy e várakozásnak megfelelhessen nemcsak rajta múlik. Az iskola felkészítette, ott megtanulta szakmája-hivatása minden lényeges tudnivalóját. A tudományt azonban az élet, a napi munka részeire, elemeire bontja, a gyakorlat ezernyi fajta követelményére a könyvekben nincs mindig konkrét felelet. A tapasztalat régi és a tudomány új emberének találkozása, azonnali és kölcsönös megértése segíthet csak át az első buktatókon. Sokat tehet a KISZ, sokat minden társadalmi-politikai szervezet. Mert a hangsúly nem azon van, hogy új kolléga, hanem azon, hogy új ember érkezett, akinek meg kell könnyíteni a beilleszkedést a többiek közösségébe. Kevés kivételtől eltekintve az új szakemberek nem indulnak irreális elképzelésekkel az életnek. Pontosan tudják, hogy évek munkájával, további odaadó tudással és figyelemmel kell megszerezniük a tudást kiegészítő gyakorlatot. Azt viszont a társadalomnak, a közösségnek kell felismernie, hogy ez sem automatikusan, sem magára hagyottan nem megy. jyjeghatározó jelentőségük van ezeknek az első napoknak, — ezt nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni! Értékes embereket lehet nyerni, vagy ugyanezeket a kincseket elpazarolni, mert most sok ezer szakember indul életútján. Közössége, ember válogatja, hogy milyen irányba. (L. L.) Mit vállaltak és mit téliesítettek a FinomszerelvénygYárban? Bizonyára sokan emlékeznek még rá a gyárban és megyénk más üzemeiben is, hogy az év elején munkaversenyt kezdeményeztek az egri Finomsze- relvénygyár dolgozói. Lapunk január 20-i számában közöltük a vállalat összesített mun- kaverseny-felajánlását és nyilvánosságra hoztuk a Finom- szerelvénygyár felhívását, hogy megyénk többi üzemei és gazdaságai is hasonló vállalásokkal és azok szorgos teljesítésével készüljenek hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára és az 1965. évi tervek sikeres teljesítésére. Az év fele már eltelt és most a verseny kezdeményezőit kértük, hogy adjanak számot teljesítették-e annak felét, amire vállalkoztak. Vajon tettek követték-e az elhatározásokat, a munkában megtartották-e elsőségüket a bervaiak? A vállalat teljes termelési tervét 101,7 százalékra teljesítette. Mennyi iparkodás, akarat és helytállás kellett ahhoz, hogy ez a legfőbb mutató ilyen kedvezően alakuljon. De ha az exportkiszállítást vizsgáljuk, még büszkébbek lehetnek a műszakiak és a munkások, mert külföldi kötelezettségeinek 102,6 százalékra tett eleget a Finomszerelvénygyár. Idézzük fel a munkaverseny- vállalás ide vonatkozó szakaszát: „A 98,3 millió forintos exporttervet december 20-ra teljesítettük.” Tehát a 102,6 százalékos exportkiszállítás ténye azt igazolja, hogy milliós a tét és „félidőben” nyerésre állnak a bervaiak. Különösen elismerést érdemelnek a 17-es üzem dolgozói, mert vállalásaikat az első fél évben hiány nélkül teljesítették és exportkötelezettségüknek a tervezett három nap helyett nyolc nappal hamarább eleget tettek. És tegyük hozzá, hogy a minőségre is nagyon ügyeltek, az exportra szállított fecskendőkre panasz nem érkezett. Kilenc brigád a szocialista címért, három annak megtartásáért és hat brigád a munkabrigád címért küzd. Ez az előzménye és egyben feltétele annak, hogy a 17-es üzem elnyerhesse a szocialista üzem címet. Persze, akad még javítani való. A Petőfi, a Béke és a Május 1. brigád nem teljesítette féléves vállalását. Az Arany Ifjúsági és a Dózsa szocialista brigád között az elsőségért tovább folyik a verseny. A többiek fogadkoznak, hogy a lemaradást behozzák és az év végi helyezésbe még ők is beleszólnak. A 35-ös üzem gazdasági vállalásainak eredménye 298 060 forint a 17-esé 234 762, a 37-esé 446 460, a 24-esben is jóval meghaladja a 100 ezret, a 26-osban pedig 352 12Í forintot igazoltak. Ha ehhez hozzászámítjuk a többi üzem, a meo, a műszaki főosztály és az anyagosztály megtakarításait, akkor azt látjuk, hogy a Finomszerelvénygyár első félévi versenyvállalásainak gazdasági eredménye közel 4,4 millió forint. De a tervezetthez képest az önköltséget csak 0,1 százalékkal csökkentették, pedig az 1964. évihez képest két százalékot vállaltak. Valahol sántít a számítás ha 4,4 millió forintot mutat ki versenyértékelés, de csak 0,1 százalékot igazol a féléves mérleg. Az üzemekben és a brigádoknál a vállalások teljesítése kézzel fogható, hivatalos adatokkal igazolták. A 17-es üzem 5560 normaóra megtakarítást vállalt és az első fél évben 5218 órát takarított meg, a 35-ös üzem 5839, a 37-es 6636 normaórát, a műszaki főosztály ennél is jóval többet takarított meg. A gyártmány és gyártásfejlesztés, és az üzemszervezés forinthatásai sem vitathatók. De a kompresszorgyártás sororozatgyártá- sa nem sikerült úgy, ahogyan tervezték. Az eredmények biz1 tatóak, ennek érdekében sokat áldoztak, de a kisebb széria miatt a ráfordítások egyelőre még nem térültek meg. Sokan csak az árrendezés kedvezőtlen hatására hivatkoznak, csak a vállalaton kívüli okokat emlegetik, amikor az önköltségcsökkentés szerény eredményéről esik sző. De azt is látni keik hogy az eredetileg tervezett hétezer kompresszor a második negyedévben nem készült el és a megengedettnél több volt a selejt, a gyakorlatlanság miatti egyéb veszteség. Ezek a körülmények nem kis mértékben rontják a másutt élért eredményeket. Az új gyártmány meghonosításának fontossága — egyben költségei is — a ház alapozásához hasonlíthatók. De a Finomszerelvénygyárban az első fél év szilárd alapjaira építőnek. Ezért mondhatjuk, hogy vállalásaiknak helyt álltak. A műszaki feladatok nehezén már túl vannak, a második fél évben több erőt és figyelmet fordíthatnak a gazdag ságosságra. F. L. FEJMOSÁS — Szabad a hely? — kérdezte két harminc év körüli fiatalember. — Tessék — mondtam és helyet is foglaltak velem szemben. A gyöngyösi Matra Étterem sörözője esténként népes, így nem is zavartattam magam, olvastam tovább az Esti Hírlapot. Közben figyelmes lettem asztaltársaim vitájára. — Megvan a véleményem Ferencsikről. Amióta csoport- vezető lett, örülnöm kell, ha egyáltalán megismer. — Mi bajod vele? — Mi bajom, mi bajom? — í.. úgy beszélsz, mintha nem tudnád ... Minden kis dologból nagy ügyet csinál, felfújja, mintha kérkedni akarna hatalmával... Különben, mit bánom én, csináljon amit akar, de engem kihagyhatna a játékból, elvégre falubelije vagyok. — Mire gondolsz tulajdonképpen? Mit tett veled Feren- csik, ami így megbántotta benned a barátot? — Ugyan, ne tettesd már magad te is!... Gondolj csak erre a tegnapi estére. Észrevette, hogy Sanyival beszélgetek egy kicsit, erre mindjárt nekem rontott. Ráadásul mindenki szeme láttára és füle hallatára, mintha tudomásomra akarta volna hozni, hogy ő nagyobb ember lett az üzemben ... Meg aztán ... más talán sose csinál ilyet? — Először is nem rohant neked, igazán türelmesen magyarázta, hogy mit és hol hibáztál, s ennek milyen következményei lehettek volna. Másodszor is tökéletesen igaza volt. —Ugyan, ne add itt a nagyot! ... Ha már nem tetszik neki a képem, legalább ne szégyenitsen meg a többiek előtt. Mit nevessenek rajtam? Ha már egyszer a barátomnak mondja magát, akkor visel- kedjék is úgy, mint barátokhoz illik. — Te úgy viselkedtél? — Én, öregem, sose felejtettem el a barátságot. — Akkor sem, amikor az üresen járó gép mellett beszélgettél? — Akkor sem. — Ezt csak úgy képzeled. Akkor feledkeztél meg a legjobban. — Hát ezt hogy értsem? , — a lehető legegyszerűbben. A barátod, igaz? r()irtiu — Jöttmentek itt nem játszhatnak. Pan cseroknak se bábu, se golyó. A KUGLIZÖBAN egyszerre forró lesz a levegő. A bámészkodók közül néhányan bemennek a lugasba, mások néhány lépést előrébb jönnek. Az állítógyerekek is közelébb merészkednek. — Ha valakinek nem tetszik ... — Ne marháskodj, Bojtor — szól közbe valaki, de a vörös hajú ellöki magától. — Ha a két jöttment kuglizni akar, tőlem kérjen engedélyt! Sanyi — a szomszéd faluból érkezett pannóniás — sógora ennek a Bojtornak. Egy éve sincs, hogy feleségül vette a húgát, de a szegény fiatalasz- szony több pofont kap tőle, mint jó szót. Sanyi a testvére miatt már régen gyűlöli ezt a rókaképűt, egyszer már össze is akaszkodott vele, de az anyja közi bük állt Sanyi forró bizsergést érez a bőre alatt. Először az ujjaiból indul az érzés, aztán lassan csúszik fel a homlokáig. — Ki kellene térni, vagy elütni valamivel a dolgot — tűnődik, de aztán forró lesz a feje. — Dobáshoz készüljön a következő — mondja csendesen, szinte halkan, de az állítógyerek már szalad a bábuk felé. Bojtor elébe áll és megkapja mellén az inget. — A golyót ám nem adom, „sógor”! Sanyi egy lépést hátrál, Bojtor ütésre emeli jobb kezét. Egy pillanat múlva mindkettő a földön fekszik. Gyűrik, öklözik egymást, Sanyi a rókaképű fejét a földbe veri. — Virtus? Virtus kell neked? Ütni egy ártatlan asszonyt, az én testvéremet? Sanyi fölényben van. Bojtor kiált ennek is, annak is, segítséget hívna, de a barátok mozdulatlanok ... — Most aztán feladják neki a leckét — hallatszik egy üres söröshordóról, mire néhányan kuncogni kezdenek. — Már régen hiányzik neki. Egy nyakkendős férfi érkezik. határozottan közbelép. Bojtor tántorog, sercent egyet és leköpi a nyakkendős cipőjének az orrát. — Engem akar valaki megverni? Mit gondol a világ, nem falun nőttem én fel... Egy pofon csattan, aztán Bojtor kiesik a kuglizóból. — Szájhős, huligán!... — kiabál utána dühösen a nyakkendős és int, folytassák a játékot tovább. A PANNÓNIA LÄMPÄJA hosszú fénycsóvát vet a földút- ra. Sanyi meg a barátja megállnak, leülnek körtézni egy ut- széli fa alá. — Jól megkapta. — Sose szoktam verekedni, dé ha valaki virtuskodik ... Egyikük megrázza a fát, vastagon hull róla az árpával érő körte. — Miféle ez a te sógorod? Sanyi vállat ránt. — Ilyen szájhős. Traktorosnak jött a szomszédba, de az elnök már a második hónapban el akarta küldeni. Berúgott, kitaposott a géppel tizenhét barackfát. — És Eszti? — Bálban találkoztak. Belebolondult. Most nem mer szólni, most fél a szemrehányásoktól. Az udvarra kiszűrődik á fény. Sanyi látja az anyját, amint az asztalra rakja a táj nyárokat. Amikor belép, már hozza is az ételt. Disznóhús, tört krumplival. — Mi újság a faluban? A legény vállat von. — Hát a kuglizóban? Sanyi tűnődik, úgy tesz, mintha nehezen rágná a húst, aztán válaszol: — Nyertem egy húszast... Szalay István •; CSENDES A PATAK. A ka••nyamál, a nagy fűz alatt két ^legény fürdik. Az inget, nadrágot ledobják, aztán csak úgy, {•meztelenül ugrálnak bele a j vízbe. a hideg fürdő először {•kötözködésig se ér, aztán bel- i; jebb egy lépéssel már úszni j.kell. jt* — Megmártjuk magunkat, íaztán már megyünk is tovább. £ Fél óra se telik, már a szom- iszéd faluban vannak. A fekete | Pannónia gyorsan szedi a ki- j lométereket, nem kell sok idő. •! — Gurítsunk néhányat — javasolja a pannóniás, és a kug- glizó elé kanyarodik. £ A szövetkezet udvarán már jerős a mozgás. Régi szokás, i hogy vasárnap délután a legé- i'nyék ingujjra vetkőzve kugli- jvai töltik az időt. A „nézők” £üres söröshordók tetejéről bá- jmészkodnak és minden dobászhoz fűznek valami megjegyezést. j A két szomszédfalusi eleinte |csak nézegeti, aztán beszállnak Jők is. £ — Sanyi, te jössz! — szóinak [ja pannóniásnak, mire ő a te- ónyerébe köp, hogy jobban talpad jón a golyó. ■j Alig gurítanak néhányat, *amikor megjelenik egy magas, Ijnagy ádámcsutkás legény. Vö- íröskés haja csapzottan lóg és % messzi re árad belőle a pálinka- •jgőz. Megáll. Körülnéz a kug- £lizóban, aztán csak kiveszi a vályúból a golyót. — Igaz. — Márpedig az ember a barátjának nem okoz kellemetlenséget, nem állítja kínos helyzetek elé, hanem elsősorban segíti. A barátod csoport- vezető. Vállalta ' ezt a felelősséget. Akkor nyilván arra is gondolt, hogy a barátai, köztük te is, a legjobban segítitek. Ezt írja elő az igazi barátság. Éppen te vagy az, aki miatt a főnökök előtt pironkodnia kell. Pedig állítólag a barátja vagy. De úgy látszik, nagyon önző barátja. Megkívánnád tőle, hogy nézze el a szabálytalanságaidat, s közben nem törődsz azzal, hogy ez számára milyen sok kellemetlenséget okozna. Szép kis barátság, nem mondom! — Nem kell mindenből elméletet csinálni! Magad is nagyon jól tudod, hogy a beszélgetést a főnökök még egyszer sem vették észre, tehát semmiféle kellemetlenség nem származhatott belőle. — Gyenge magyarázat ez, barátocskám! Két okból is gyenge. Először is nem tudhatod, mikor toppan melléd valamelyik főnök. Nem jelentik be előre érkezésüket. És akkor mi történik? Mit mondanak majd? Hogy a Ferencsik csoportjában nem dolgoznak az emberek, nincs munkafegyelem, gyengén megy a termelés. És ki miatt mondják ezt? Ferencsik barátja miatt! De nem is ez a döntő. Szerinted hol kezdődik a munkafegyelem? A főnökök látásmezeje határozza meg talán a munkafegyelem határait is? — Ugyan hagyd! Ezt már ismerem. — Miért mondod ezt ilyen gúnyosan? Talán nem igaz? — Nem mondom én, hogy nem igaz. Igaz. De azért nem fogok egész műszak alatt odaragadni a géphez. — Ezt senki sem kívánhatja tőled. De azt senki sem engedi meg, hogy rendszeri csinálj a lógásból. — Történt talán valami baj belőle? — Ahogy vesszük .. 1 Mosl persze megsértődtél, mini ahogy az ilyenkor történn: szokott. Ha pedig már megsértődtél, akkor nyugodtar mehetünk mélyebbre a következtetésekben, ilyesmi magadtól úgysem tennél soha. Szerinted a fegyelemsértés csak akkor válik azzá, ha látják, ha baj történik belőle. No már most, ha én ilyennek ismerlek — mint ahogy valóban is ilyen j vagy — mit várhatok tőled . súlyosabb helyzetekben? Rád! lehetne bízni valami komoly feladatot, aminek sikeres elvégzése egyedül a te helytáll- , lásodtól függ? Ilyesmit sem én, sem pedig más nem bízna rád. S te adott esetben bizonyára csodálkoznál ezen... De nem is szükséges itt súlyos [ helyzetekre hivatkozni. Szidod Ferencsiket, ahelyett, hogy köszönetét mondanál neki, amiért igyekszik kifaragni ellen- [ szenves és káros hibáidat... Azt hittem, hogy új szomszédom felugrik az asztaltól. De szótlanul, az üres pohárba bámult. Aztán két üveg sört rendelt. Társa csendesen, elé- [ gedetten mosolygott. Gyenes István
