Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-31 / 204. szám
Tffi tm. ó'aövmmmNjf A mezőgazdasági munkák egyik legnehezebb szakaszé /zárult megyénkben: mindösz- sze néhány hold kivételével valamennyi termelőszövetkezel befejezte az aratást. Akik már korábban levágták gabonájukat, az őszi felkészülés végénél tartanak. így a hatvani járásban több termelőszövetkezet is, mint a kerekharaszti Alkotmány, a herédi Haladás, és a hatvani Lenin zömében /végzett a talaj munkákkal és csak az optimális időt várják. ,/hogy hozzákezdjenek az őszi /vetésekhez. Javában tartanak a gépjavítások, hogy a betakarítás megindulásával ne legyen fennakadás. Az őszi felkészüléshez az is hozzátartozik, hogy gondoskodnak a közös állatállomány téli takarmányszükségletének biztosításáról. Szeptemberben nehéz fel- : adatok állnak a termelőszövetkezetek előtt: a talajmunkák gyorsítása, az őszi vetések és a betakarítás. 2000 köbméter siló- és hatvan vagon szálas takarmány Zárónkon A zaránki Űj Élet Termelőszövetkezetben is a vetés a legközelebbi feladat. Ennek az igen fontos munkának a végrehajtására ütemtervet készítettek, kiosztották a feladatokat és annak ellenére, hogy vetni csak szeptember ötödikétől kezdenek, minden termelőszövetkezeti dolgozó tudja a tennivalóját. A tél közelgé- sével azonban újabb feladatként jelentkezik a szövetkezetben: az állatállomány takarmány-szükségletének a biztosítása. A közösben 320 szarvasmarha, 70 ló, 7000 sertés, 1700 pulyka és 300 juh téli tartásának gondját kell megoldani. Az állatok etetésében az idén is jelentős szerepet tölt be a sílótakarmány, amiből kétezer köbmétert készítenek. Ehhez hatvan hold silókukoricát, majd borsós napraforgót és másodvetésű növényeket sílóznak be. A síló betakarításához és készítéséhez még a héten hozzákezdenek. A télire már kazlakban áll harminc vagon szálas takarmány, még harminc vagonra számítanak a kölesből, és muharból, valamint a tavasszal felülvetett lucernából. Ez a takarmány mind a szálas, mind a síló tekintetében kielégíti a szükségleteket. Ötven' helyett hetven vagon búzát adott el a detki szövetkezet A detki Szabadság Termelő- szövetkezetben az idei aratás jó eredményeket hozott. A több mint ezer hold gabona olyan termést adott a szövetkezetieknek, ami felülmúlta a várakozást. A jó búzatermésből nemcsak teljesíteni tudták gabonaértékesítési tervüket, hanem azt jelentősen túl is teljesítették, ötven vagon búzát kellett volna értékesíteniük, és' ehelyett hetven vagon búzát adtak el sz álictm.“ nak. A búzát egyelőre a szövetkezet raktáraiban helyezték el, amire tárolási szerződést kötött a vállalat a termelőszövetkezettel. Megkezdők a szövetkezetiek fejadagjainak kiosztását is. Az ősszel 1200 hold vetésre kerül sor és a jövő évi jó termés érdekében a szövetkezetiek fokozott gondossággal kószítik a jó magágyat, megadják a tápanyagot, megteremtik hozzá az alapokat. A kiszedek Is segítik a szövetkezetét Bükkszentmártonbnn Időben végeztek az aratással, nem maradtak el a növényápolási munkákkal a bükkszentmártoni Rákóczi Termelőszövetkezetben. A jó eredményekben nem kis részük volt a községi kiszisták- nak, akik sokat segítettek a termelőszövetkezetnek az aratásban, növényápolásban és legutóbb a cséplésben. A községi KISZ-szervezet tagjai ugyanis tavasztól kezdve részt vesznek a szövetkezet munkáiban, levágtak öt hold lucernát és gondoskodtak a be- hordásáról is. Megtisztítottak négy hold retekmagot, a növényápolási munkákban ugyancsak segítettek. Az aktív fiatalokat a termelőszövetkezet miskolc—tapolcai kirándulással jutalmazta, akik azóta a cséplési munkákat segítik. Egy hét múlva sorsolják as I., as 5. és a 6. békekölcsönt 755 500 kötvényre 124.9 millió forint A jövő héten, szeptember 6- án és 7-én Budapesten kerül sor az 1., az 5. és a 6. békekölcsön 1965. második félévi húzására. A sorsolásokat mindkét napon az Országos Takarékpénztár Nádor utcai kulturális termében bonyolítják le. Hétfőn délután az 1. Békekölcsönt sorsolják, 77 700 kötvényre 22,3 millió forintot. Kedden délelőtt 10 órai kezdettel először az 5. Békekölcsönből 272 800 kötvényre 41,3 millió forintot, utána pedig a 6. Békekölcsön 404 800 kötvényére 61, 3 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában. A kétnapos húzáson tehát a három békekölcsönből összesen 755 300 kötvényre 124,9 millió forintot kapnak vissza államunktól. A kisorsolt kötvények beváltását szeptember 13-án kezdik meg. (MTI) Az időjárás akadályozza a felvásárlást Az árak stagnáltak a piacokon Látogatás a MÉK diszpécser-szolgálatánál lóját 1,70—5,50 forintig árusítják, míg a zöldpaprika 3,90 forint. Vöröshagyma 2,80 forint, a dinnye (sárga és görög) 2,30 forint kilója. A körte ára 4—5 forint, míg a paradicsomé 2,40—2,70 forint között mozog. — Hogyan állnak az exporttervek teljesítésével? — Hasonlóan, mint a többivel. Bár igyekszünk maradéktalanul eleget tenni feladatainknak. Nincs is olyan nap, hogy ilyen, vagy olyan áruból ne szállítanánk külföldre, de sokszor nem elegendő mennyiséget. Itt említem meg, hogy szállítunk dinnyét is, amelynek nagyobb a népszerűsége külföldön, mint itthon. — Mit várhatunk az elkövetkezendő napokban? — Semmi jót nem tudok mondani... Ha az esőzés megszűnne, talán javulna az áruk minősége, s lehetne több burgonyát is forgalomba hozni. De ha így marad az idő ... ? — mutat ki búcsúzóul az ablakon a gyülekező fekete felhőkre — nem tudjuk mi lesz. Kár vagy nem kár? A jelentés szerint húszezer forintos kár keletkezett, amit a felsőbb tanácsi szervek a vizsgálat során megállapítottak. Nem maradt el a fegyelmi felelősségre vonás sem, sőt a kártérítés kiszabása is megtörtént. Három felelős személy összesen kilencszáz forintot köteles befizetni az okozott kár törlesztésére. Így hangzott a jelentés a Gyöngyösi Városi Tanács legutóbbi ülésén, amit a tanács tudomásul vett. Lényegében tehát a felelősöket elmarasztalták, és nemcsak fegyelmileg büntették meg őket, hanem anyagilag is vállalniok kellett mulasztásuk következményeit. Bár ezzel az utóbbi megállapítással vitatkoznunk kell. De a vitát kiterjeszthetjük még egy területre, amely szintén a jelentésben található: a vizsgálat kiderítette, hogy a kár könyvelési adminisztrációs felületességből származott. Magyarán ez azt jelentené, hogy tulajdonképpen anyagi kár nincs is, csupán a bevétel és a kiadás írásbeli rögzítése szenvedett csorbát. Vagy nem írták be a kiadást, vagy nem létező bevételt könyveltek el. Az utóbbi egyáltalán nem valószínű, tehát marad a kiadás papírra rögzítésének elmulasztása. Ha ez utóbbi az igaz, akkor anyagi kárról szó sem lehet, akkor egyszerűen a könyvelést kell helyesbíteni, akkor a kártérítést nem lehet megállapítani. De kártérítést róttak ki három vezető személyre. Ezek szerint mégiscsak keletkezett anyagi kár. Ezek szerint mégsem csak az adminisztráció pontatlansága forog fenn. De ha csak adminisztrációs hiba történt, miért beszél a jelentés anyagi kárról, ha pedig nincs anyagi kár, miért kellett kártérítésre kötelezni a vezetőket? Hagyjuk abba, mert ezen az úton nem nagyon jutunk messzire. Fogadjuk el, mírcsak azért is, mert így leegyszerűsíthetjük a helyzetet, hogy a húszezer forintos kár megfelel a ténynek. A másik oldalon pedig ott áll a kilencszáz forintos kártérítési ösz- $zeg. Az arány nagyon kedvező. Mármint a kárt okozóknak kedvező. Pluszban tizenkilencezer forintnál is többet mondhatnak a magukénak. Szinte biztosra vehető, hogy ez az arány feltétlenül alkalmas a hasonló eset megakadályozására. Utóvégre húszezerért kilencszázat adni — nagyon megéri. Aki hajlandó ilyen cserére, kérem, mielőbb szóljon nekent is. De félre a tréfával! Maradjunk az aránynál, a valóságnál, a húszezer forintos kárnál és a kártérítés összegénél. Vajon az ilyen mértéi kű felelősségre vonás mire jó? Arra, hogy a felsőbb szerv fedje magát: megállapította a kártérítést, vagy arra, hogy a kárt valóban megtérítéssé? Egyáltalán, a kártérítésnek milyen célja lehet? Jó, ne akarjunk lehetetlenné tenni családokat, ne akarjuk a létbizonytalanságba taszítani őket, de ne is csapjuk be magunkat, a társadalmat ilyen „alamizsna** összeg kivetésével! Már csak azért sem, mert a névleges kártérítés semmire sem jói mit sem használ. Talán még ösztönöz is. Ezt akarjuk? (g. molnár) A Vörösmajorban nem szűnnek a gondoki Egy év után — váratlan találkozás — Petőfibányán üdvözöljük egymást Tóth Mihállyal, a MŰM 215. számú Iparitanuló Intézetének igazgatójával. — Mi hírt hozott a selypi, Vörösmajorból...? — A kilenc mesterségre kétszáz új tanulót várunk. Ami a beiskolázást illeti, csúcsot értünk el az idén: száztíz százalékra teljesítettük a tervet! Újdonságunk az autószerelő szakma. De legtöbben bányaelekt- rolakatosnak jelentkeztek. A legkevesebben pedig kovácsnak, hegesztőnek... — És a régi gondok közül? — Valamennyit... Vörösmajorban a helyzet változatlan. S csakúgy, mint esztendeje, az idei ősz küszöbén is paESŐS. HŰVÖS AZ IDŐ. A várakozók fázósan behúzzák a nyakukat a kabátgallérba, bizalmatlanul pislognak fel, a go- molygó felhők felé. — A fene egye meg ezt az időt, meg azt is, aki kitalálta — szólal meg valaki s a többiek fásultan, unottan bólogatnak rá. A restiből kornyikálás hallatszik, valaki felöntött a szombati hazautazás örömére. A peronon hullámzik a tömeg, eldobált, széttaposott csikkek mindenfelé. A távolból egyre növekvő füstgomoly látszik s szelíd dohogással beérkezik a személy. Parázs veszekedés, mindenki egyszerre akar feljutni a vagonokba. Pillanatokon belül minden hely foglalt. Akinek nem jutott hely, szidja a MÁV- ot, meg az élelmesebbeket. Ingerült, fojtó a légkör. Az egyik sarokban sötét fejkendős öregasszony, hatalmas kosárral az ölében, mellette egy férfi éppen az elemózsiáját pakolja elő. Lassú döccenéssel elindul a vonat. — Ha minden jól megy, háromra már Füreden leszünk — mondja egy fiatalember a szomszédjának. — Á, fenét — legyint a másik — nem ismered te ezt a rohadt vonalat. A sínek mellett kopár, kietlen tarlók suhannak, az egyhangúságot csak néha tompítja egy-egy facsoport. Bent, a VONATON kocsiban, sűrű a füst, kesernyés, torokkaparó. TRAPÉZNADRÁGOS fiatalember csavargatja a táskarádió gombját. Hangfoszlányok vesznek bele a füstbe. — Hapsikám, valahogy fel kéne dobni magunkat! Pia nincs nálad? — Nincs — sóhajtja lemondóan a barátja — éppen ez az, ami nincs. — Valami kis madonna? — Az sincs a környéken. — Pedig egy belevaló kis dög! Mint az a szőke a múltkor. Lendítene a színvonalon. Igaz, megtenné most egy NB Il-es is. — Na, hagyjuk a mesét, inkább vegyük elő a paklit. Biztos akad valami ipse — mondja a barátja. — Uraim, — szólal meg hangosan a trapéznadrágos. A kupé elcsöndesül, mindenki várja a folytatást. — Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok az elvtársakhoz, hogy kapcsolódjanak bele most induló ultipartinkba. Kicsit koszosak a lapok, de ez mit sem tesz. A szerencse a fontos, uraim! A padokban mozgolódás támad, a férfiak könyökükkel lökdösik egymást. Beszállunk egy partira, legalább addig is gyorsabban telik az idő. — Na ne tolongjunk, elég lesz kettő is! Aki mer, az nyer! Jocó, vedd le a bőröndöt is. Kialakul a parti. A két fiatalember, egy vasutas, meg egy olajos, zsíros ruhájú férfi. Pályamunkás lehet. A trapéznadrágos barátja kever. Oszt, peregnek a lapok, csattannak a bőröndön. SZERENCSÉJE VAN a tra- péznadrágosnak. Egymás után söpri be a forintokat. Néhá- nyan körülállják őket, tanácsokat adnak a vasutasnak. — Miért nem a makk ásszal ütötte? Ne azt, a piros tízest tegye bele. — Uraim, csak sportszerűen — szól a trapéznadrágos —, különben berekesztem a nép- gyűlést. Nem Ázsiában vagyunk! — Hova utazik maga — kérdezi meg valaki váratlanul. — Balmaz-New Yorkba. — Odavaló? — Á, csak a faterék. Látogatóba megyek. Én meg Balmaz- New York!!! — legyint. — Az kettő, uraim. Lassít a vonat, megáll. Néhá- nyan felszállnak. Egy részeg férfi is megáll a kártyázok körül. Imbolyog, belekapaszkodik a pad karfájába. — Hallja, maga is jól feltöltött! — mosolyodik el egy idős, nagybajuszos, parasztember. — Méghogy én? Nem lát maga jól. Nem volt az több két korsónál! — Ezt majd otthon magyarázza! Az asszonynak! Kitör a nevetés, egymást követik a megjegyzések. A részeg elhallgat, majd a kártyázóknak adja a tanácsodat. — Ne onnan magyarázzon — szól a trapéznadrágos — üljön le és mutassa meg, hogy mit tud. — Én? Fél kézzel tönkreverem magukat. — Lássuk! — Hagyja azt az embert — szólnak többen is. — Mit akar egy részeggel? — Én úgyis mindjárt leszállók — mondja a vasutas — üljön be helyettem. Fanyar képpel tapogatja a zsebét. — Na, ki kever? — kérdi a részeg. — Mehetünk? JÖL MEGY A JÁTÉK a trapéznadrágosnak. Teszi el a tízeseket, már százast is kellett váltania. Arca vigyorba húzódik. Megy a vonat, a részegnek már alig lapul valami a zsebében. — Na, mára elég volt, papa! Majd legközelebb! Nagyot nyújtózik a trapézos, bámul kifelé az ablakon. — Jocó! Valami kis zenét! A« bőröndöt tedd fel! — Nem úgy van az — mór-' golódnak a kupéban. — Adja neki vissza a pénzét! Nem maga eteti a gyerekeit — csattant fel egy asz-' szony. — Ügy van, adja vissza — kiabálnak most már a többiek is. A trapéz»« unott képpel bá-, múl ki az ablakon. Cigarettára gyújt, fújja a füstöt. — Mikor érkezünk, Jocó? — Nem hallja? Adja vissza aj pénzét! — De uraim, vagy elvtár-! saim! Minek ez a nagy aréna ?^ Játszott és vesztett, ez az élet' törvénye. Lehajtja a fejét, cipője orrát< bámulja. — Szemtelen — kiabálnak az' asszonyok — nem szégyelli ma-< gát? ' Lassít a vonat. Balmazújvó-i ros. — Jocó! A bőröndöt! * Feláll, teátrális mozdulattal] visszafordul: — De hölgyeim, nem kisded-] óvó ez és nem is a szent szűz< zárda! A kiabálásban hóna alá csap-« ja a zsebrádiót, elegáns léptek-] kel indul kifelé. A MOZDONY KÉMÉNYÉ-. BÖL fekete füstcsík húzódik az] ég felé. Kaposi Levente Mert a régi Schosberger kastély hálói zsúfoltak és a hat—* szükség esetén nyolc — tanterem ugyancsak kevésnek bizonyul már 580 tanuló oktatására. A tavalyi beszélgetésünk során szóba került, hogy ha a szomszédos épületet megkapnák a gépállomástól, jelentősen bővíthetnék az iskolát; Négy tanteremmel, tágas tornacsarnokkal, mellékhelyiségekkel — úgy, hogy a földszinten kívül elfoglalnák, beépítenék a jelenleg teljesen használaton kívüli emeleti részt is... Ám az elképzelés — úgy látszik — álom maradt ebben az évben is, és még ki tudja meddig?! — Sem az egri, sem a horti illetékesekkel nem sikerült eddig egyezségre lépnünk. A jobb sorsra érdemes, hasznosabb célra alkalmas épületből most is csak kis területet vesz igénybe a gépállomás, mégsem hajlandó lemondani róla addig, amíg új műhelyeket nem kap helyette. Természetesen: tőlünk! De kérdem én, honnan ...? — Egy év után is, csak a panasz? — Nem egészen ... örömhírt is mondhatok mellette: Fetőfi- bányán, csaknem két és lel milliós költséggel bővítjük a tanműhelyünket.! Négy új műhelyt létesítünk, egy oktatótermet, meg mellékhelyiségeket, S akkora szerelőcsarnokot, hogy még a dózerok is beleférnek ...! — Hallottam már róla. S még arról: a fiatalok saját munkájukkal is segítik mindezt, hogy mielőbb birtokba vehessék az ajándékot. — Igen. Tanulóink maguk készítik el az ajtókat, ablakokat, ők végzik a lakatosmunkát, a villany- és vízvezetékszerelést: összesen mintegy 700—800 ezer forint értékben. Érdekességként említem csak, hogy a gyerekek eddig 17 és fél tonna súlyú vasalkatrészt gyártottak az úf tanműhely építéséhez, berendezéséhez ... Derekas, szép munkát végeztek, meglátja majd. Az avatásra feltétlen elvárjuk! — Köszönöm. Mikor jöhetek? — December közepe táján ...--- Nem 'a yóntt Állandóan csengő telefonok és kimutatásokra, iratokra hajoló emberek fogadnak bennünket Egerben, a Heves megyei MÉK diszpécser-szobájában, ahol a felvásárló-telepek ^ áruit a megrendeléseknek megfelelően osztják szét. — Milyen a forgalom, milyen a felvásárlás? — kérdjük Gergely Ferenc főelőadótól két telefonbeszélgetés közben. — Sajnos lehetne jobb is — mondja, s közben iratait rendezi. — Az időjárás alaposan elrontotta számításainkat úgyhogy tervteljesítésünkben is lemaradás mutatkozik. Kevés a jó minőségű áru. A sok eső egyáltalán nem kedvezett az idei zöldségfélék termesztésének. Míg ezeket mondja, elővesz egy kimutatást, s elénk rakja: .— Egyébként így állunk! A negyedíves papíron a tájékoztató jellegű betű-, és számtengerből rövid tanulmányozás után kiderül, hogy sajnos igaza van. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva kevesebb árut tudtak felvásárolni paradicsomból, vöröshagymából, zöldpaprikából, uborkából, görög- és sárgadinnyéből és más egyéb zöldségfélékből, de jóval kevesebb az alma, szőlő, szilva, málna, körte felvásárlása, illetve értékesítése is. Csupán fejes káposztából, petrezselyemből, főzőtökből, fokhagymából, kajszibarackból, s őszibarackból van bőven. — Egy évvel ezelőtt több mint 3517 vagon árut vásároltunk fel augusztus végéig, most pedig csak 2390 vagont. A kiesés okát már, említettem: — magyarázza a főelőadó — a rendkívüli rossz időjárás. Az idei furcsaságokra egy-két példát szeretnék elmondani. Csányból alig tudunk dinnyét felvásárolni (rossz minőségű), a saszla szőlő egy-két nap alatt lefutott; rengeteg a paradicsom, de hasadozott, s valamennyi idényáru gyorsan „lefut”. Tavaly ilyen nem volt. — És az árak? 5 — Stagnálnak! Múlt évhez viszonyítva egyik drágább, másik olcsóbb; összességében viszont kiegyenlítik egymást. A szőlő kilója 9 forint, a főzőtök 1,40 forint. Az uborka ki-
