Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-23 / 197. szám

Országszerte nagygyűléseken köszöntötték az Alkotmány napját (Folytatás az 1. oldalról) rendszer. Hadd írják csak a burzsoá tudósok, hogy elavul­jon a Szovjetunió, majd azt tak Marx eszméi, ez mit sem követően a szocialista világ- változtat azon, hogy nemsokára az egész világon ezek az eszmék és mindenütt szocializmus, kommunizmus lesz. Vannak baloldali kritiku­saink is, akik azt mondják, hogy nem vagyunk elég radi­kálisak, mintha inkább puhák, meg liberálisak lennénk. A ra­dikalizmusról persze nem ne­héz beszélni és ha a baloldali frázisok segítenének, akkor egyáltalán nem kellene dolgoz­ni. Ez azonban nem segít; a szocialista társadalom felépíté­séhez jó politika, meggyőzés, a fizikai dolgozók munkája, tu­dományos, mérnöki munka, tervezés kell. Ez mind kell ah­hoz, hogy eszméink valósággá váljanak. Azt is mondják, hogy nem vagyunk elég erélyesek. Ez persze megítélés dolga. Mi azt tartjuk, hogy úgy jó, ahogyan most van; a nép nagy többsé­ge — nemcsak a régi, meggyő- ződéses kommunisták — elfo­gadja a szocialista célt, beleil­leszkedik a társadalmi rendbe, és normális kapcsolatban van és együtt dolgozik a kommu­nistákkal. Mit érnénk azzal, ha az országban volna néhány százezer, nagyon radikális kom­munista, a nép többi része vi­szont szembefordulna a kom­munizmus eszméivel? Mit ér az ilyen radikalizmus? Az a véle­ményünk tehát, hogy folytatjuk bevált politikánkat, mert jó eredményei vannak, s megvéd- jük — mind a jobboldaliakkal, mind a kalandorkodásra hajla­mos ál-baloldaliakkal szemben. Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy liberálisak, pu­hák vagyunk, azt felelem, hogy az eszme hirdetésében legfőbb fegyverünk a meggyőzés. Most is előfordul, hogy va­lakit becsuknak nálunk, ha meg nem engedhető dolgot tesz, ha a rendszer ellen for­dul. Itt is érvényesül az ál­lampolgári egyenlőség. Nyu­gaton például most amiatt bé- kétlenkednek egyesek, hogy nálunk papokat tartóztattak le. Nem papokat tartóztattak le, hanem az utóbbi hónapok­ban letartóztattak két-három segédmunkást, aki azelőtt szerzetes volt. Nálunk állam- polgári egyenlőség van. Ha va­Igy építünk a gazdasági élet területén és minden más területen. Kádár elvtárs ezután a nép- gazdasági terv első félévének teljesítéséről beszélt. Hangsú­lyozta, hogy a számok nem rosszak és ebben már tükrö­ződik a Központi Bizottság gazdasági munkával foglalko­zó decemberi határozatának jó eredménye. Az ipari terme­lés 6 százalékkal növekedett, a termelékenység 5 százalék­kal és a legfontosabb az egész­ben az, hogy a termelés meny- nyiségi növekedésének 85 szá­zalékát nem új létszámmal értük el, hanem a munka nagyobb termelékenységével. Ennek a határozatnak a szellemében kell tovább dol­gozni. Országosan most az aratási munkában vagyunk, ami az idén nagy és különösen nehéz. Pillanatnyilag az egész ország­ban 90 százalék felett van a learatott gabona részaránya. Jelenleg a dolog úgy áll, hogy a gabona-veszteség közel négy százalék — ennyi ment tönkre a belvizek, meg a kiöntések miatt — viszont a gabonater­més országosan — úgy látszik — valamivel a tervezett felett lesz és valószínű, hogy kenyér­fognak uralkodni laki a rendszer ellen uszít, vagy szervezkedik, őrizetbe veszik, és megindítják ellene a megfelelő eljárást, függetle­nül attól, hogy szerzetes volt-e azelőtt, vagy sem. Ma vannak nálunk meggyő- ződéses kommunisták, szocia­lista emberek — ezek nagyon nagy többségben vannak —, van egy kevés antikommunis- ta is, de közbül még van na­gyon sok ember, aki se nem kommunista, se nem antikom- munista. Egyesek nem értették hogy egy Hazafias Népfront-össze­jövetelen, megfordítva azt a jelszót, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, egyszer azt mondtam, hogy aki nincs el­lenünk, az velünk van. Meg­magyarázom, hogyan értettem. Amikor fegyveres összecsa­pás, harc folyik, természete­sen teljesen más szabályok uralkodnak, de normális vi­szonyok között, békés állam­ban, szocialista rendszerben igenis mondhatjuk, hogy aki nem összeesküvő, nem folytat aknamunkát, nincs ellenünk, az velünk van. Az ilyen em­bereknek van is munkahelyük — hivatal, gyár, vagy mező- gazdasági üzem —, minden reggel bemennek, dolgoznak és ha tetszik nekik, ha nem, tény­legesen a szocialista társada­lom építésében vesznek rés*t, mert az egész társadalom a szocializmust építi. Ebben az értelemben mondtam, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Ez helyes is. Nem szabad a mostani helyzetet lebecsül­ni. Nem kell lebecsülni, hogy a nép nagy többsége jó szív­vel magáévá teszi a párt poli­tikáját és a párt módszereit. Mert nemcsak az a döntő, hogy mit hirdetek, az is szá­mít, hogy hogyan hirdetem. Ezért van fontossága a mód­szernek a párt politikájában. Demokratikus módszereink vannak minden becsületes dolgozóval szemben, és eré­lyes módszereink vannak tar­talékban a nem becsületes emberekkel szemben. Ez a he­lyes. és dolgozunk gabona-tervünket mégis telje­sítjük. Ami a kukoricát illeti, az is jól mutat és ha szép na­pos őszünk lesz, akkor a ku­koricatermés is rendben lesz. Ezért mondom, hogyha össze­fogva megnyomjuk a munkát, akkor legyőzzük a nehézsége­ket, viszont ha nem, akkor a nehézségek győznek le minket. Kádár János ezután politikai kérdésekkel foglalkozott. A nemzetközi helyzet jelenleg bonyolúlt, nehéz és az utóbbi esztendőben bizonyos értelem­ben élesedett. A nemzetközi reakció támadásba kezdett és különösképpen a világreakció élén álló Egyesült Államok különböző agresszív lépéseket foganasított már a múlt esz­tendőben. Pártunk és kormányunk ál­láspontja ebben a kérdésben világos. Mi a leghatározottab­ban, a legélesebben elítéljük az Egyesült Államok agresszív lépéseit. Az az elvi álláspon­tunk és meggyőződésünk, hogy egy ország belügyeibe senki­nek nincs joga beavatkozni, az Egyesült Államoknak sem. Az a meggyőződésünk és elvi ál­láspontunk, hogy a gyarmati rendszert, és annak újabb for­máját, a neokolonializmust is meg kell semmisíteni, fel kell számolni. Az az elvi álláspontunk, hogy az államoknak békében és füg­getlenségben kell élniük és ezért minden háborús provo­kációt és agressziót elítélünk. Mi szolidárisak vagyunk a vietnami néppel, a Dél-Viet- namban élőkkel és az észak­vietnamiakkal egyaránt. Ami bennünket, szocialista országokat, és más haladó or­szágokat és népeket illet, egy a kötelességünk: segítsük a vietnami nép harcát. Vietnami testvéreink a mi szabadságunk­ért és függetlenségünkért is harcolnak, amikor saját föld­jüket védik és nekünk erkölcsi kötelességünk, hogy segítsük őket. Segítjük és segíteni fog­juk a jövőben is. Beszédének befejező részé­ben ezeket mondotta: A Központi Bizottság bizto­san kezében tartja az ügyek vezetését, irányítását. Szünte­lenül arra törekszünk, hogy a tömegekkel együtt dolgozzunk. A tapasztalat bizonyítja, hogy a világos, határozott és megfelelő pártvezetés elenged­hetetlen feltétele az előrehala­dásnak, a jobb életnek. Ha ezt követjük, ha hívek mara­dunk marxista elveinkhez, ah­hoz, hogy a néptömegekkel, a munkásosztállyal, a paraszt­sággal, az értelmiségiekkel na­gyon szoros egységben dolgoz­zunk, ha a hibákat nem ken­jük el, de az eredményeket sem becsüljük le, akkor, aho­Pénteken délelőtt többezer ember gyűlt össze Egerben, a Foglárkertben, hogy a város és a környező községek dolgozói együtt ünnepeljék az alkot­mány napját, s meghallgassák a nagygyűlés szónokát Szirmai István elvtársat, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát. A nemzetiszínfi és piros zászlókkal, címerrel és jel­mondatokkal feldíszített emel­vényen foglalt helyet az elnök­ség, tagjai sorában a megye, a város és az egri járás párt-, állami és tömegszervezeti ve­zetői, üzemek és termelőszö­vetkezetek élenjáró dolgozói. Az ünnepséget Oláh György elvtárs, a Heves megyei Párt- bizottság első titkára nyitotta meg, és üdvözölte a nagygyű­lés részvevőit. Ezután Szirmai István elvtárs tartotta meg ünnepi beszédét. Bevezetőben tolmácsolta a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának üdvözletét majd így folytatta: — Az ünnepi pihenéshez hoz­zátartozik a számvetés is munkánkról, gondjainkról, eredményeinkről, feladataink­ról. Az alkotmány törvénybe­iktatásának 16. évfordulóján érdekes végiggondolni, milyen is lett az új alkotmányos rend hazánkban, megvalósult-e mindaz, amit célként kitűz­tünk, hogyan éltünk az alkot­mányban biztosított jogokkal és kötelességekkel. — A to­vábbiakban Szirmai István hangsúlyozta, hogy az embe­rek szabadságának feltétele az olyan társadalmi rend, amely­ben nincs kizsákmányolás, nincs kiszolgáltatottság. Fel­tétele az emberi szabadságnak a műveltség, az ismeretek gazdagsága, a magas fokú em­beri öntudat, az, hogy senki se féljen a jövőtől, ne ismerje a létbizonytalanság szörnyű gondját, s nem utolsósorban feltétele az emberi szabadság­nak a törvényes rend, a tény­leges jogegyenlőség, végül a nyugalom, a biztonságérzet, a béke. Biztosítja-e a kommunista párt politikája a néptömegek alkotó munkájához ezeket a feltételeket? A hatalmat a munkásosztály — a paraszt­sággal szövetségben — 16 esztendővel ezelőtt hódította meg véglegesen hazánkban. Azóta a néphatalom megerősödött, gyan az elmúlt években nagy sikereket és eredményeket értünk el, ugyanúgy, a jöven­dő évek is a szocializmus új győzelmeit hozzák népünk szá­mára. A párt a munkás-, a paraszt­tömegekre, az értelmiségi tö­megekre, a nép erejére épít és támaszkodik. Nemzetközi té­ren velünk van a Szovjetunió, a szocialista országok, és az gi Köztársaság és Anglia. Je­lenleg egyedüli ország a Szov­jetunió, ahol tízezer lakosra több orvos jut, mint Magyar­országon. E tekintetben világviszonylatban hazánk a második helyen áll. Egerben például 1938-ban mindössze 27 orvos volt, most 153 van. Államunk nyugdíjak­ra és családi pótlékokra évi tízmilliárd forintot fizet ki. Ilyen szociális terheket csak szocialista állam vállal, csak munkások és parasztok álla­ma, amely a nemzeti jövedel­met igazságosan, emberségesen osztja el. Nem élünk rosszul, mégis többet és jobbat aka­runk. Az igények gyorsabban nőnek, mint lehetőségeink. Nem baj a többetakarás, nem baj ha igényeink nő­nek, de csak akkor ha nem felélni akarjuk, azt, ami a kamrában van, hanem meg is termeljük a jobbat, töb­bet, olcsóbbat. Az ilyen igényesség és türel­metlenség jogos, helyes, ösz­tönöz, előrevisz. Ma ott tar­tunk, hogy a magyar nép élet- színvonalát nyugodtan össze­hasonlíthatjuk olyan fejlett tő­kés országok dolgozóinak élet- színvonalával, mint Ausztria, Olaszország, Franciaország, s messze magunk mögött hagy­tuk Európa sok-sok országát. Ezt követően a Központi Bi­zottság titkára az osztályharc kérdésével foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy az osztályharc most nálunk építőmunkát, versenyt jelent. Versenyt a tőkés világgal, harcot a szocializmus teljes felépítéséért, a még erősebb hatalomért, a még gazdagabb országért. Az osztályharc azért folyik, hogy a meglévő osztálytagozódás határai mi­nél hamarabb elmosódjanak, s befejeződjék az a folyamat, amelyről évszázadok óta leg­jobbjaink álmodtak: a szoci­alista nemzeti egység megva­lósítása. Errefelé haladunk. Pártunk a már ismert mód­szerekkel, — vitatkozva, taná­csokat adva és kérve meggyő­ző szóval, az emberek iránti tisztelettel, a vélemények tisz- teletbentartásával segíti ennek imperializmus ellen küzdő minden nép. Szilárd meggyő­ződésünk, hogy a szocialista és minden más imperialista-elle­nes ország együttes ereje na­gyobb, mint az imperializmusé és ez az erő az emberiség életét a haladás irányába fog­ja vinni. Ez az erő legyőzhetetlen — fejezte be nagy taps közepet­te szavait Kádár János. a nemzeti egységnek erősödé­sét — mondotta Szirmai Ist­ván, majd így folytatta: — A nyugati tőkés világ propagandistái azt próbálják bizonyítani, hogy a mi rend­szerünkben nincs az embernek szabadsága, Magyarországon nincs személyes szabadság. Bátran állíthatjuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Nálunk a hatalom nem idegeneké, a hatalom erős és a népé. Senki sem ki­zsákmányolt, senki sem ki­szolgáltatott ebben az or­szágban. Nincs munkanélküli, nincs lét­bizonytalanság, nincstelenség és megalázottság. A nép élet- színvonala rendszeresen emel­kedik, jövője biztosított, a szo­cialista rend teljes jogegyen­lőséget nyújt. Ezek a mi sza­badságunk feltételei, amelyek megvannak és az emberek ez­zel a szabadsággal élnek. A Magyar Népköztársaság alkotmánya 16 évvel ezelőtt ígéretet tett, hogy megvédi ha­zánk függetlenségét. Ez a foga­dalom is teljesült: Magyaror­szág, önálló, független állam. Ebben az országban nincs ide­gen tőke, idegen érdekeltség, sem az iparban, sem a mező- gazdaságban, sem bankjaink­ban, sem kereskedelmünkben. Semmiféle tőkés politikai be­folyás hazánkban nem érvé­nyesülhet, belügyeinkbe senki bele nem szólhat. Beszéde további részében az előadó hangsúlyozta, hogy az idei első félév eredményei azt mutatják, országszerte meg­értették a Központi Bizottság múltév decemberi határozatát és annak végrehajtása ered­ményesen halad: — Elismerés illeti Heves megye dolgozóit is azokért az eredményekért, amelye­ket az iparban, a mezőgaz­daságban az év első felé­bent elértek, — mondotta, majd hozzátette: az eredmények mellett van még gondunk, megoldásra vá­ró feladatunk elég. Vannak kiküszöbölendő hibáink, gyen­geségeink a gazdasági életben, a nevelő munkában, a vezetés módszereiben. — Az MSZMP politikájában, a kormány politikájában nincs és nem is lesz változás, a módszerekben sem lesz sem­miféle változás. Továbbra is a népre támaszkodva, a néppel együtt kívánunk előremenni, továbbra is tanácskozni fogunk a tömegekkel, meghallgatunk minden embert, megvizsgá­lunk minden panaszt, tovább­ra is igényeljük az emberek segítségét, közéleti aktivitását. Azt szeretnénk, ha minél töb­ben elmondanák a véleményü­ket, mert ez az igazi demok­rácia. Megtanultuk, hogy poli­tikánk kialakításában nélkü­lözhetetlenek a tömegek, a nép harci tapasztalatai, a dol­gozó emberek munkában szer­zett tapasztalatai. Arra törek­szünk, hogy ilyen módon is, a tömegek még tevékenyebb közreműködésével bővítsük, mélyítsük rendszerünk, politi­kánk demokratizmusát. — A nyugati propaganda az­zal csábítgat bennünket, hogy Magyarország nyugati ország, nem a Kelethez, hanem a Nyu­gathoz tartozik. Mikor nézett Magyarország Nyugat felé? Jó száz esztendővel ezelőtt, a fel­világosodás korában, a francia forradalom idején, amikor az emberi haladás eszméjének zászlaját tényleg ott, Nyugaton tartották magasra. Ez a zászló — az emberi haladás zászlaja — azonban most Keleten van. Ke­leten van 1917 óta, a Nagy Októberi Szocialista Forrada-* lom óta. A nyugati világ az el­haló, a múlt, a keleti az új, a feltörekvő. A kapitalizmus esz­méi, társadalmi rendje a régi, az elavult. A szocializmus az új, ez tör utat magának megállít­hatatlanul világszerte. A szocializmus a modern, a korszerű, és mi magya­rok idetartozunk, a szoci­alista világhoz, s nem fo­gunk visszafelé, Nyugat felé menni. Számunkra a szocialista orszá­gok egysége, a Szovjetunió ba­rátsága a legfontosabb érdek, ennek ápolása szent kötelessé­günk. Népünk külpolitikája is változatlan: valljuk és a gya­korlatban igyekszünk megvaló­sítani a békés egymás mellett élés lenini elvét. Hűen kitar­tunk a Szovjetunióval, a szo­cialista országokkal kötött szö­vetség mellett, a Varsói Szer­ződés mellett, építjük, ápoljuk testvéri kapcsolatainkat, min-* den szocialista állammal, a gyarmati sorból felszabadult népekkel és kormányokkal, se­gítjük függetlenségüket, az im­perializmus ellen harcoló erő­ket, és hajlandók vagyunk nor­mális, tisztességes, elfogadható diplomáciai, kereskedelmi, gaz­dasági és kulturális együttmű­ködést kiépíteni minden or­szággal. Ennek egyetlen felté­tele: vegyék tudomásul, hogy Magyarországon szocializ­mus épül, s ez megváltoz­hatatlan — fejezte be nagy tapssal fo­gadott beszédét Szirmai István elvtárs Az egri alkotmánynapi nagygyűlésen megdönthetetlen és szocialista lett. A tőkéseknek, arisztokra­táknak, földesuraknak, a nép­től idegen érdekeknek nincs és nem is lesz soha többé semmi köze a Magyar Népköztársa­sághoz. Az a szövetség, amely a munkásosztály és a dolgozó parasztság között létrejött, ma már elszakíthatatlan. Ebbe a testvéri szövetségbe bevontuk az értelmiséget, a kispolgársá­got, minden dolgozó becsületes embert. Így vált a munkás- osztály hatalma néphatalom­má, amely hatalom erős és szilárd, mert az ország lakos­ságának óriási többsége tá­mogatja. Nyugodtan elmond­hatjuk, hogy a nép egészére támaszkodik a párt, amikor olyan politikát képvisel, szer­vez és valósít meg, amely egy­beesik a nép akaratával, cél­jaival. Az ünnepi szónok ezután példákkal, statisztikai adatok­kal illusztrálta, hogyan gazda­godott az ország, amióta a nép vette kezébe a hatalmat. — Az elmúlt 16 esztendő alatt 450 milliárd forintot ruháztak be az iparba, a mezőgazdaság­ba, a lakótelepekbe, iskolák­ba, s egyebütt. 1938-ban II 000 egyetemi hallgató volt Magyarországos, ma 60 000 van. A tízezer lakosra jutó egyetemi és főiskolai hallgató számával megelőztünk olyan fejlett tőkés országokat, mint Olaszország, Franciaország, Svédország, a Német Szövetsé­Unnepi megemlékezések Heves megyében A megyeszékhelyen rende­zett ünnepségen túl, a járási székhelyeken, s megyénk vala­mennyi helységében megemlé­keztek az alkotmány napjáról. Szi halom községben a mű­velődési házban megrendezett ünnepségen, Hazai Béla, az MSZMP Heves megyei Bizott­ságának titkára mondott ünne­pi beszédet. Részt vett az ün­nepségen a termelőszövetkezet patronáló üzemének képvisele­tében Darvas József, a Buda­pesti Chinoin Gyár igazgatója, aki átvette a tsz vezetőitől az új termésből sütött kenyeret. Gyöngyösön ez alkalommal nem rendeztek nagygyűlést. — Alkotmányunk 16. évfordulójáról csütörtökön „házi” ünnepségeken emlékez­tek meg az üzemek, vállalatok, hivatalok, intézmények dolgo­zói. Ugyancsak csütörtökön, es­te fél nyolc órai kezdettel a Vasas Központi Művészegyüttes szerepelt a városi szabadtéri színpadon. Az ünnep első napján, pénte­ken délelőtt, foto- képzőművé­szeti és virágkiállítás nyílt a városi művelődési ház kister­mében — s a Batthyány téri sporttelepen kispályás labda­rúgó-mérkőzés szórakoztatta az érdeklődőket. A gyöngyösiek azonban — inkább a Mátra felé fordul­tak: a kitűnő időjárás ez al­kalommal is sok ezer Kirán­dulót csalogatott a hegyekbe. Pénteken is, szombaton is zsúfolt autóbuszok segítettek az úttörővasútnak — s mond­hatni: telt ház volt a közeli kirándulóhelyeken. A Mátra- alji város lakossága tehát in­kább a zöldben ünnepelt... A kétnapos ünnepet, szom­bat este színvonalas műsor zárta a szabadtéri színpadon: a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitünte­tett Központi Művészegyüttese lépett a gyöngyösiek elé... Hatvanban már szerdán este megtartották a Népkert szabadtéri színpa­dán az augusztus 20-a tisztele­tére rendezett ünnepi gyűlést. Dr. Lukács Lajos, a városi ta­nács vb-elnökhelyettese mon­dott ünnepi beszédet. Ezután mintegy 2000 főnyi közönség előtt, a Néphadsereg Központi Művészegyüttese adott kultúr­műsort. Füzesabonyban Bíró József, a megyei párt vb tagja, a megyei tanács vb-el- nöke mondott ünnepi beszé­det, ahol mintegy félezer em­ber jelent me" a művelődési házban. Recsken Itt tartották meg a mátrai munkás-paraszt-katona talál­kozót. Az ünnepi beszédet Maruzs János, a Hazafias Nép­front járási titkára mondotta. Megjelent a találkozón Ne- deliczki Pál, a járási párt- bizottság első titkára és .Csa­bai Mihály országgyűlési kép­viselő is. A délelőtti ünnepség 500 főnyi részvevője, délután­ra már 1000 fölé nőtt. Este lé­pett fel a Néphadsereg Köz­ponti Művészegyüttese. Ezután látványos lampionos felvonu­lást és tűzijátékot rendeztek A gyöngyösi járásban Viszneken és Gyöngyösoro- sziban tartottak jelentősebb megemlékezéseket az alkot­mány ünnepéről. A hatvani járásban Lőrinciben rendez­ték a legnagyobb szabású al­kotmány napi ünnepséget. Mintegy 1500 ember előtt Ig- lódi Ferenc, a járási pártbi­zottság titkára mondott ünne­pi beszédet. A lőrinci, selypi medence ipari üzemeinek dol­gozói nagy számban jöttek ei, hogy részt vegyenek a mun­kás-paraszt találkozón.

Next

/
Thumbnails
Contents