Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-23 / 197. szám
Másfélezer percnyi műsor három nap alatt — valóban hatalmas csokor, amelybő) mindenki válogathatott tetszése, ízlése, sőt színérzéke szerint is. A Magyar Televízió ünnepi műsora már az idő tartamát, nem beszélve tartalmát is nagy feladat elé állítja a kritikust, aki kénytelen megelégedni sorokban is csak a nagy szám töredékével, mert nem három nap, de még három oldal sem, legfeljebb gépelt oldal áll rendelkezésére, hogy alaphangként elismerően szóljon a kétségkívül rendkívüli erőfeszítést követelő műsorszerkesztéstől. S rögtön „csalni” is kénytelen, nem ejtvén,majd szót az első napról a háromból, aztán folytatva azzal, hogy a két nap — péntek és szombat — műsorából is csak a legjellemzőbbet, vagy ha úgy tetszik a „kulcs” műsort veszi mikroszkóp alá. Pénteken ismeretlen szerző népi komédiáját, a Kocsonya Mihály házasságát mutatta be valóságos ősbemutatóként a televízió. E sorok írója csak hallván és személyesen nem találkozván nemes és nemzetes Kocsonya Mihály tsalafinta urammal és az ő szépséges Diannájával, arra van hagyatkozva, hogy e kétszázéves „mu sycal”-t a rendező intenciói és Mészöly Dezső nyelvet őrző, stílust dajkáló, ám mégis friss nyelvű fedolgozását fogadja el eredetinek. A színpadra teremtett színpad vásári játéka^ harsogó kiszólásaival elsősorban Agárdi Gábor és Psota írért felszabadult kedélyű, mindenféle népieskedéstől mentes alakítása elevenen példázza, hogy van, biztos van még irodalmi hagyatékainkban olyan kincs, s talán több is, amely elbírja a ma levegőjét; s amelyet megbír a ma embere. De rögtön tegyük hozzá: e derűs ízű, irodalmi relikvium talán mégsem fémjelezhette az alkotmány ünnep estéjét. Sem súlya; sem művészi mondandója, sem kuriózum volta nem bizonyulhatott alkalmasnak a valóban széleskörű közvélemény előtt egy emlékezetes ünnepi televíziós játéknak. Fél óra! Ennyi volt a „Budapest, te csodás!..dalos, táncos, zenés műsor. A kitűnő, ötletes szerkesztés ,a díszletek, amelyeket Budapest eleven, lüktető, vagy éppen intim hangulatú képei adták, a kiemelkedő operatőri munka, műfajának egyik legkitűnőbb alkotását nyújtotta a nézőknek. S ahogy az iménti műsornak Bulapest, úgy a Költészetnek a magyar táj, ha nem is magyar ecsettel, de az új kor művészetének eszközével, a kamerával, interpretált képei adták meg alaphangulatát. Mészáros Ági, Gáti József, Mádi Szabó Gábor, Latinovits Zoltán, Kálmán György, Berek Kati, Bitskey Tibor szólaltatta meg költészetünk kiemelkedő egyéniségeit, tették maradandó élménnyé vallomásaikat a magyar tájról, népről, sorsunkat formáló gondjainkról. Szombaton a tv kabarészínháza „Hogy volt” címmel mutatkozott be, ígérvén; hogy ezentúl most már rendszeres kabaré-műsor keretében követi nyomon a televízió is életünk fejlődésének fonákjait. A szél nagyobb volt, mint az eső! Néhány kitűnő ötlet, vékonyabb és bátortalanabb politikai élesség a jogos kritikákban. Kitűnő volt a Shakespea- re-„ciklus” kár azonban, hogy hosszúra sikerült, s olyan drámákat is megvillantott, amelyek kevésbé, vagy egyáltalán nem ismertek a szélesebb közönség előtt. Éppen ezért jó- néhány villanásnál értetlenül ült a képernyő előtt a néző. Kiemelkedő volt viszont a sokoldalú „átváltozó művész”, Sinkovits Imre magánszáma és ismét ellenálhatatlan volt Psota Irén. A Barangolás ;, Akiknek szívesen tapsoltunk” cím alatt 20 év neves művészeinek produkcióit elevenítette fel s valóban örömmel és szívesen találkoztunk mindazokkal, akik a nemzetközi művészvilág nagy- jaiként tartanak és tartunk magunk is számon. Nem tudom a másfélezer percből pontosan mennyi esik a két napra, s abból is mennyi az igazán emlékezetes és művészi élményt nyújtó produkcióra. Egy azonban bizonyos — válogatásra, szórakozásra volt mód és lehetőség. Gyurfeó Géza Fején hatalmas kötés, ű a peches ember. *r-...mert kérlek, ha kiveszem a szabadságom, elkezd esni, ha végre, megjön a jó idő... Ez az én pechem. Ha 13 találatom van a totón legfeljebb háromezer forintot fizet„. Ud- varolgattam egy nőnek, erre feleségül jött hozzám... Ha valakinek sötétben rálépek a lábára a moziban, az természetesen a főnököm.„ Ez az én pechem.„ — Na de ez a kötés a fejeden? _ Valamelyik ma rha elengedte a csapóajtót... Pont aznap olajozták. Na és itt is. Biztosítva vagyok. Én! Erre felvette a pénzt a feleségem. Ez az én pechem! — sóhajtott és átsétált az úttesten négy száguldó autó előtt, egy rendőr karjaiba. Fizetett. Hiába, peches ember. (—0) Van, aki forrón szereti Amerikai film A festők ismerik azt a nem is ritka esetet, amikor a festménynél értékesebb a kép kerete. Ennél a filmnél is hasonló az eset. A festmény témája: két élhetetlen muzsikus él Csikágó- ban, akik egy számukra fatális véletlen folytán szemtanúi a gengszter-főnök „Kamás- nis” gyilkosságának és ezért menekülni kénytelenek. Egv nagyon is elcsépelt trükk segítségével — lányoknak öltöznek — délre vonulnak a gengszterek és az éhhalál elől. Itt akad szerelem, kaland, zene, bonyodalom és boldog révbejutás, sok nevetésre ingerlő helyzetkomikummal. A keret: 1929-ben vagyunk. Valahogy úgy vagyunk mi, hogy a legfontosabb teendőknél is könnyen lazítunk, ha már az első néhány hét nekibuzdulásán túljutottunk. Itt van például a takarékosság. Ki vonná kétségbe, hogy összeszedetten, lelkiismeretes körültekintéssel fogtunk hozzá a spóroláshoz. Számoltunk hetekig, méricskéltünk napokig, forintokat és filléreket hasonlítottunk ösz- sze, nehogy bármi csekélység is elkerülje figyelmünket. Ezreket, tízezreket faragtunk le innen, onnan, ahonnan lehetett. Néhány fölösleges munkaerőt is átirányítottunk máshová, és a jól végzett feladat örömével néztünk szét magunk körül, no-csak, mégis sikerült, kár volt izgulni a kezdet kezdetén. Aztán valahogy ez a nagy megnyugvás éberségünket is csökkenteni kezdte. Itt is, ott is apróbb lazaságok csúsztak be ismét, és mire újból feleszméltünk, néhány bosszantó dolgot kellett tudomásulvennünk. Például! Az építőipari vállalat Ke- r ecsend en dolgozói részére üzemi étkeztetést biztosított. Jó dolog ez nagyon, kedvező hatása még a nagyobb termelésben is megmutatkozik. Amikor a munkákat befejezték, a kőműveseket, a szakiparosokat másik építkezésre irányították át. Természetesen megszüntették az üzemi konyhát is Kerecsen- den, de elfeledkeztek a szakácsnőről és az ételkiosztó- ról. ök maradtak továbbra is. Eltelt egy hét, a szakácsnő és az ételkiosztó csak ott a nagy szesztilalom idején, amikor az al- és félvilág a legelképesztőbb módon juttatja el, méregdrága áron az innivalót ügyfeleihez. Ebben a filmben egy temetkezési vállalat látszatát keltve működnek a gengszterek. Halottaskocsin szállítják, koporsóban a drága portékát. A temetkezési vállalat irodájában minden a gyászt leheli, orgona szól, de a titkos ajtó megett foíyik a szeszben pácolt orgia: táncosok viháncolnak, rés_eg- re isszák magukat az asztal alá. Az csak a legtermészetesebb, hogy itt a pénzért gyilkolnak modern fegyverekkel és konzervatívan konzervált hidegvérrel. A „Kamásnis” tebúslakodott kettesben. Még egy hét múlt el, azt újabb követte, egy hónap lett a múló hetekből, végül másfél hónap, amikor valakinek feltűnt, hogy a két nő még mindig kapja a fizetését, pedig már semmi dolguk nincs. Hacsak az nem, hogy egyikük megfőzte az ebédet, a másik kiosztotta —< kettőjüknek! Még szerencse, hogy másfél hónap után valakinek szemet szúrt a kerecsendi két alkalmazott tétlensége, ellenkező esetben szegények úgy jártak volna, mint az anek- dotabeli katonai őrszem, akiről a háború kavargásában teljesen megfeledkezett a parancsnoka, és még akkor is ott silbakolt a szerencsétlen az erdei tisztás szélén, amikor már régen megkötötték a békét. De ezt a porosz mil- litarizmus kifigurázására szokták elmesélni, a kerecsendi két asszony pedig mégiscsak a mai körülmények .áldozata”. Áldozata? Tudj isten, azt hiszem ők ugyancsak dicsérték a szocializmust, amely számukra már valóban a legmagasabb életszínvonalat biztosítottat a semmittevésért egész jó fizetést kaptak. (Hogy nemcsak ők vannak így? Sicc!) Érthető, hogy ők nem szólták senkinek, nekik volt idejük kivárni, amíg a magasabb vezetés intézkedik felőlük. Miért ne? Ha valaki viccként meséli el a kerecsendi szakácsnő és ételkiosztó történetét, jót nevetek rajta. De így? ... Ebben a kerecsendi ügyben már csak egy dolgot lenne jó megtudni: ki a felelős az esetért? (g. molnár) heti, mert — s ez a film fináléjában derül ki — egy nagy, az egész országot átszövő gengszter-szervezetnek egyik alfőnöke. E szervezet anyagi és alvilági hatalmára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Délen, a legelegánsabb luxushelyen, Miamiban összehívják országos csúcstanácskozásukat, mint „az olasz opera barátai” De aki egy kissé odafigyel „az operabarátok” zárt megbeszélésre, az a komédiának nevezett film műfaji hovatar- tozandóságát vitatja: a gengszter-világban kérlelhetetlen fegyelem és a farkastörvény uralkodik. A harmincfőnyi vezéri gyülekezetben végérvényesen megtanítják „Kamásnis”-t, és négy társát a „holtig tartó engedelmességre”. Azt a film szövegéből és képeiből csak sejtjük, hol szegte meg a gengszterbecsületet ez a vasal tképű gyilkos. A film rendezője, Billy Wilder, a néma filmek arcéleire emlékeztető lányokat farag Jack Lemmon-ból és Tony Curtis-ból. A paróka és a festék a divathoz képest mindent eligazít, mégis együgyű- nek találjuk a tálalt mesét. A kép keretén felül, a festményen — hogy a hasonlatot tovább használjuk — az egyetlen realitás Marilyn Monroe szépsége és az a szeszben is pácolt vágya; hogy felejthessen. A filmben rögeszméje a tenorszakszofonos, s mert milliomosra vágyott, a szak- szis lett a sorsa. Marilyn Monroe szépségét és egyéniségét — akármilyen üvegszerűen átlátszó volt, mégis volt! — a rendező érintetlenül, kozmeö- kázatlanul hagyja. Amikor ez a hirtelen nőtt platinaszőke sztár énekel, valami gyermeki báj és egyszerűség fénylik az arcán. (Kár, hogy ez az 1959- ben készült film csak utolscf filmje, a Kallódó emberek után jutott el hozzánk.) A komikum győzelme ezúttal Jack Lemmnoé ebben a nem nagy igényű filmben.’ Játszik természetesen és önfeledten, úgy, ahogy a burieszk szabályai megkívánják. Tony Curtis bonviván marad akkor is, ha erre a helyzetek nem kényszerítik. A gyanús szenvedélyekkel rendelkező milliomos szerepében egy nekünk ismeretlen, de kitűnő színészt fedezhetünk fel George Ráfit személyében. A filmben hallott érzelmes számok szerzői Adolph Deutsch és Matty Malneck: Érdemük, hogy néhol csak & zenére érdemes odafigyelni. (farkas) Viccnek sem rosss Helytelen dolog, hogy a csirkének csak két combja van. Az emberiség nagy fájdalma ez, illetve az emberiség azon részének, mely a csirkealkatrészek közül a combot szereti. Mint Béla. Persze, neki nem sok oka lehet a panaszra, mert özvegy édesanyjának egyetlen gyermeke lévén, mindig megkapta a családhoz szerződött csirkék összes combját... Mert köztudomású dolog, hogy az anyák a többi finom falattal egyetemben a csirkecombot sem szeretik. Ezért fiuk tányérjára rakják és ők elszopogatják a csontokat. Mikor Béla megnősült, a mama használati utasításként elmondta a fiatal asszonynak, hogy Béluci csak a csirke combját szereti. És az ifjú asszony együttlétük első vasárnapján 4 rMPmiGi 1965. augusztus 23., hétfő csirkepaprikást főzött. Az ebédnél pironkodva — éppúgy, mint először szerelmét — megvallotta, hogy ő nem szereti a csirkecombot. Béla a vallomást örömmel nyugtázta és hogy lelkének nyugalma megmaradjon elhessegette magától a vallomás felett érzett kis kétely árnyékát is. Ettől kezdve saját otthonában is biztosítottnak érezte a csirke mindkét combjához való jogát. Ebben különösen kellemes az volt, hogy az asszony nem hoz érte áldozatot. Sőt, Tőle nemes gesztus, hogy átengedi számára a csirke hátát, szárnyát, és egyéb aprólékját. Így teltek az évek ... Béláék közeledtek a tizedik házassági évfordulóhoz. Házaséletükben a kisebb veszekedéseket leszámítva, nem volt különösebb baj. Az asszony jó feleségnek bizonyult és Béla is jó férj volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt egyszer egy kalandja a Balatonon, de ezt hagyjuk. Ezért is inkább a szakszervezet a felelős. Minek adnak házas embernek egy személyre szóló beutalókat A teljes igazság kedvéért még azt is el kell mondani, hogy Béla kapott volna kettős beutalót is, de éppen befőzési idény volt és így az asszonynak a téli lekvár, paradicsom befőzésére kellett a szabadsága ... A baj a tizedik házassági évforduló előtti hetekben történt. Béla szokásos kártyapartijáról később tért haza. Felesége nem várta meg a vacsorával. De amint megérkezett, kiugrott az ágyból és melegíteni kezdte a vacsorát. — Finom csirkepaprikást főztem — kiabálta a konyhából. Béla örült a vacsorának. Asztalhoz ült és újságot olvasva várta az ételt, mely hamarosan ott párolgóit előtte. Béla felvette a villáját és miután pavlovi reflexei elvégezték a dolgukat, nagy lendülettel nekilátott. De egyszerre megtorpant. A sárgán remegő galuskadömb tövében, csillogó piros tóban csupa aprólékdarabokat látott. Szárnyát, hátát, püspökfalatját. Sehol a szokásos comb. Béla kérdően nézett a feleségére, aki azóta fázósan visszabújt az ágyba. — Te már nem törődsz velem — tört ki belőle a csalódás sugallta indulat. A combot nem említette. Nehéz lett volna. Már régen sejtette, hogy valaha felesége is csak a combot szerette és észrevette, hogy nem egyszer vágyakozva nézi az ő tányérján lévő húst. Egyszer étteremben vacsoráztak és ott is combot kért a pincértől... «■» Hazajövök Ituüafáradlan, te elémlöttyinted az ételt, mint a disznónak a vályúba, de hozzám sem szólsz... — Olvastál... Evés közben mindig olvasol — védekezett az asszony. — Olvasok.".. Ha olyan étel van. De ha ilyen csontos húst eszem, akkor oda kelt figyelni, mert megfulladok... Persze, mit számít ez neked — mondta egyre paprikásabban. Aztán dühösen eltolta maga elől a tányért és szótalamü lefeküdt. Az asszony kedveskedő közeledését elutasítva, durcásan a fal felé fordult. De nem aludt Béla így gondolkozott: — Fokozatosan elhidegül tőlem. Régen nézte, hogy eszem. Most lefekszik. Azelőtt félóránként megkérdezte tőlem, hogy szeretsz? Igaz, hogy idegesített és ezt meg is mondtam neki. Mostanában már nem is kérdezi. Régen felöltözve várt,- ha hajnalban jöttem-haza, hajnalig. Most fáradt... Biztos lehet valakije. Persze, az a mérnök... Ahogy köszönnek egymásnak ... Az kész vallomás ...A múltkor társaságban azon lelkendezett, hogy mennyire tudja csodálni azokat, akik a szép házakat tervezik. Régen engem csodált, pedig én csak könyvelő vagyok. .Most már a formára sem ad. Nem érdekli, hogy én szeretem a csirkecombot. Elémrakja a csontokat... Persze, joga van hozzá, hogy egyen néha combot is. .. De akkor legalább az egyiket hagyja meg... Persze csak a forma kedvéért. A gesztusért ... Ez már hadüzenet... Jobb is simán elválni... Holnap reggel meg is mondom neki: Nézd fiam, ne gyötörjük egymást Ha már nem szeretsz, váljunk el. Légy boldog mással... Add másnak a csirkecombokat. Nem, ezt a csirkecombot nem kell említeni... Még azt hinné, hogy kicsinyes ... így aludt el. Reggel ellenségesen nézett felesége kisírt szemébe. — Este beszélni akarok veled — mondta vésztjóslóan és becsapta az ajtót. Az asszony letörölte köny- nyeit és lement vásárolni. Az ismerős eladó barátságosan köszöntötte, majd megkérdezte: — No, ugye ízlett a férjének a gyorsfagyasztott csirkeaprólék? Nagyon ügyes dolog és olcsó. Csak sajnos, ritkán szoktunk com bot is kapni... ŐSZ FERENC Fortuna kerestetik címmel rendezlek vidám, zenés műsort pénteken délután és este az Egri Gárdonyi Géza Színházban. A műsorban többek között fellépett Bilicsi Tivadar érdemes művész, Mikes Lilla,^ Zsoldos Mária, Murányi Uü és a képen látható Kossuth-díjas érdemes művész: Gobbi Hilda, — aki egy monológgal aratott nagy sikert, (
