Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-17 / 167. szám

EV r a sole közül (Foto: Kiss Béla) A n egyében sok száz KISZ- fiatal segíti a mezőgazdasági mini, kát. Nemcsak a KISZ- tábor kra gondolunk, de azokr. a fiatalokra is, akik ctthci mint segítő családta­gok á ilgoznak. Sokan közülük at at tást segítik, mások a nönéi /ápolást végzik. Bakos fSntfk? azok közé tartozik Ter.kei, aki tsz-tag édesany­jának Ilonka húgával együtt cokit segít, bár ő maga nem sz tag, tavaly mégis 300 mun- . tegységet szerzett. vábbi alkotásra bátorította. Szeretett volna Moszkvában élni, de a párt más utasítást adott neki: részt vesz a Kom­munista Ifjúsági Intemacioná- lé munkájában, tagja lesz Végrehajtó Bizottságának. Ez­után kiküldik az Amerikai Egyesült Államokba, hogy ott dolgozzék a több százezernyi magyar körében, s egyidejűleg alkalma legyen gyógyíttatni súlyos betegségét „Átrepültem az óceánon ... aztán lehulltam és leroskadtam a Mount Sión előcsarnokában. Jött a komolyképű orvos, s vette a nagy könyvet, s belepötyögtette John Lassen TBC.” John Lassen néven él és munkálkodik Amerikában, mint az Új Előre magyar nyelvű . kommunista lap fő- szerkesztője. Háromszoros átok sújtja: hazátlanság, anyagi gondok, betegség Mégis derü­látó. A Tbc című megrendítő vem, néhány sorban tömöríti mindezt, amit életéről elmond­hat: a börtönt, az éhséget és robotot, a nagy forradalmi má­mor ragyogását, s az új gyöt­relmeket. Mégiscsak szép volt — írja — Az egész emberiség benne volt parányi életemben. Értékes irodalmi hagyatéká­nak egyik legszebb darabja a „Pittsburgh — a fekete város” című tárca, amelyben az ide­gen bevándoroltakénál nem jobb sorsú amerikai munkások testvéri szolidaritásáról írt De ez és semmilyen szolidaritás sem volt már képes megmente­ni őt, jóllehet sokat megpróbál­tak hogy kiragadjak á halál karjai bóL jl/|a negyven esztendeje, 1925 július 19-én, hu­szonkilenc éves korában az egyik New York-i kórházban el hányt. Hamvait tíz évvel ezelőtt hazahozták, és a ma­gyar forradalmi munkásmozga­lom többi hősének földi ma­radványai mellé helyezték. Vadász Ferenc Robbantsunk bankot! A 7 Rámenős ember volt, meg kell hagyni! Harmadik papámnak ugya­nis mindig volt pénze, bár csak ezerkétszázat keresett. Mindig azt mondta, hogy aki ügyes, annak jól megy a dol­ga és ilyenkor kacsintott a jobb szemével. Zsebpénzt adott és azt kérdezte, hogy van-e már kislányom? Ami­kor erre tagadólag feleltem, azt mondta, hogy ostoba va­gyok, mert ő már tizenhárom éves korában egy cirkuszi táncosnőt csábított el. Amikor pedig erősen becsípve men­tem haza és a mamám sirán­kozni kezdett, papám neve­tett és azt tnondta, hogy vég­re kezdek ember lenni. Elismerő szavaimért ben­sőmben nagy hálát éreztem és ettől kezdve naponta a meg­felelő „terhelésser’ jártam ha­za. Mamám megállapította, hogy kezdek elvadulni, aggó­dott, hogy valamibe belekeve­redem és nem élné túl ezt a szégyent, hiszen a harmadik papám miatt már úgyis köz­szájon forog a neve. Harma­dik papám csak intett a ke­zével és azt mondta, hogy le­gyek ravasz, mert az élelmes­nek semmi baja nem történ­het Ö azonban úgy látszik, nem volt elég ravasz, mert csakha­mar nyakon csípték és valami spekulációért, vagy áruleérté­kelésért három évet sóztak rá. Mamám nagyon sírt, mert harmadik papámat nagyon szerette. Három hét múlva azonban abbahagyta a sírást és gondterhelten elindult a Carioccaba. Ragyogó arc­cal tért haza; ami­ből azt következtettem, hogy rövidesen megkapom a negye-] dik papámat Vajon milyen- lesz? Ha ugyanis visszatekin-1 tek a múltra^ el kell ismer­nem, hogy mindig jobban és] jobban választott. A negyedik papám biztosan osztályon íe-' lüli lesz. Már előre örülök i neki. i Németből fordította: Antalfy István j kusi adottságait kamatoztat ják a filmszalagon. Nem is si­kertelenül. A nálunk is bemu tatott Sant-Tropez-i csendőr­ben csak itt-ott nyílott alkal­ma ennek a saját egyénisége szerint komikus színésznek né­hány szatirikus megmozdulás­ra, most az egész film —, hogy szaknyelven szóljunk — az ő méreteire szabódott. Victor Garnier francia kis­polgár, elviruló asszonnyal, két lánnyal, egy fiúval, egy - halász-vadász-horgász szakfel­szereléseket árusító kisüzletiéi, nagy álmodozásokkal és némi megtakarított pénzzel. S á pénzzel együtt jön a baj — mint mindig — a magunk és mások életében. Ha a bankár hazudik és be­lcsapja ezt a kispolgárt, akkor a kispolgárnak is joga van a hazug és csaló bankárt rá­szednie. Honnan van hozzá er- ] kölcsi bátorsága, akaratereje? Kegyes igazságok, szónoklatok, ; közmondások, jámbor Idéze- itek, bibliai szólások és a meg- 'lévő társadalom ismeretének teljes hiánya segítik ezt a szá­nandó és mégis rokonszenves ] kispolgárt és a vele együtt­működő családját a bankrob­bantás ideájához, az ehhez ■ szükséges erkölcsi szilárdság­hoz és tettrekészséghez. A film nem más, mint lassí­tott felvétel arról a kétbalke- izes bankrobbantási vállalko- ] zásról, amelyet egy francia család fogalmaz meg és bo­nyolít le. Azazhogy mégsem. Ez csak a film, a képek külse­je, látszata. Valójában itt két ! kitűnő tollú és szellemes for- ; gatókönyvírónak, Jacques Vdi­ridnek, és Jean Girault-nak az írói mutatványáról van szó: öt­letekben és fordulatokban, szellemesen és frissen találjuk azt a képtelen ötletet, hogy .Párizs közepén ma, 1965-ben, egy ájtatos lelkű, szürke kis család csákánnyal, hidegvágó- val akar nekimenni — a maga ] által fúrt alagúton keresztül a banknak, a páncélszek­rénynek, a tőke szemtelen; de élvhajhászó nagyurának. A képes képtelenségek végén a felsült kispolgár és a leleple­zett bankos egymásra kacsin­tanak ugyan, de a néző a két­fajta tolvajlást nem téveszti össze. Nem felejti el hamar azt a részigazságot sem, amit Louis de Funes olyan rokon­szenves esetlenséggel láttat. Mert sokszor az a bajuk az igazságoknak, hogy csak ab­szurdumokban és a nevelés­ben látjuk felködleni szeretett képét-arculatát. A részben írói munkát is végző rendező, Jean Girault, az itt-ott bohózatig elmenő tör­ténés során minden alkalmat megkeres véleményének és felfogásának bizonyítására. Elsőként a bankárt leplezi le, aztán a rendőrt, aztán a pol­gárt, az egészen kicsiny fran­cia polgár látószögét. Azokat a ma már nagyrészt alkalmazha- tatlan erkölcsi normákat frics- kázza meg, amelyekkel ez a kispolgár hadbaszáll a társa­dalom sima modorú, de hajt- hatatlanul önző ragadozói el­len. Háttérnek, olykor szerep­lőnek is megjelenik a kör* nyék néhány asszonya, kíván­csiskodója, aki huhogásával és szenzációéhségével vall arról a semmiről, ami megtörtén­hetik még életében. Louis de Funes mellett a rendőrt játszó Georges Wil- sont, a bankárként hiteles Jean-Pierre Marielle-t és a szerelmes lányt alakító Anne Doat-t kell feljegyeznünk. André Germain hangulatos képeket komponál ezekhez az egy gondolatra felfűzött jele­netekhez, míg Paul Mauriat könnyed zenei humort kölcsö­nöz a kispolgár nevettető ka­landjához. A forgatókönyv szellemes­sége és a kitűnő jellemszínész komikuma nemcsak szórakoz­tat, el is gondolkodtat: így két oka és indoka akad a sikernek. (farkas) l-I úszóinkét éves, keskeny vállú, alacsony fiatal­ember volt Lékai János, ami­kor 1918 őszén revolvert rán­tott Tisza István miniszterel­nökre és gyűlölettől izzó te­kintettel célba vette azt az embert, aki akkoriban a hábo­rúért felelős magyar földbir­tokos-gyáros uralkodó osztály legfőbb megszemélyesítőjének tartottak. A lövés nem sikerült, Tisza, a „vad geszti bolond, a gyújtogató, esóvás ember” — ahogy Ady nevezte — még egyszer, utoljára, megmene­kült. A marxista antimilitarista mozgalom, amelynek Lékai már ismert, tevékeny részve­vője volt, elvi okokból nem he­lyeselte ezt a merénylet-kísér­letet, de mindenki megértette, akit akikor az ország és a nép sorsa izgatott, hogy ez az egyéni megtorló akció fellépés­re, küzdelemre szólító, messze- hangzó jeladás volt; emberek cselekedjetek a békéért, az életért! S bár Lékai tettét a forradalom erői nem tartottál? célravezetőnek, szenvedélyes indulatát megértették, hiszen — mint utólag tragikusan be­igazolódott — e cselekedet, akár jelképe is lehetett egész meteorszerű,' fénylő és gyorsan kilobbanó életének. Forradalmi tömegek vállán hagyta el néhány hét múlva Lékai János a börtönét. A munkásifjúság nagy népszerű­ségnek örvendő vezetője lett. „Ö lett az ifjak hőse és bálvá­nya — írja róla Lengyel József „Visegrádi utca” című könyvé­ben — csak az 5 szavaira hall­gattak. Mikor a háború alat! senki sem törődött velük, Lé­kai eljárt közébük és híveket szerzett a forradalmi ügynek.’ Lékai egyike a KMP megala­pítóinak, a proletárdiktatúra hónapjaiban a KIMSZ titkára, és az Ifjú Proletár szerkesztő­je. Agitátor, szónok, de minde­nek előtt író, újságíró. Ezt a hivatást vallja élete értelmé­nek, s rövid pályafutása alatt mindvégig hű marad hozzá, a legnehezebb körülmények kö­zött is. gyenge tüdejű, beteg fiú w volt, de sose kímélte magát: a proletárforradalom négy és fél hónapjában szünte­lenül azon fáradt, hogy a fia­tal munkások, a városi és fa­lusi proletár ifjúság sorsa jobbra változzék: tanulási le­hetőséget, tanműhelyeket, ott­honokat szerzett részükre, tör­vény- és rendelet-tervezeteket dolgozott ki, hogy szabályozzák a korábban szinte teljesen jogtalan, kisemmizett tanon- cok helyzetét. Az Ifjú Prole­tárban írott cikkei gyújtottak, lelkesítettek. Tőle származott a fiatalokról szóló bátorító üze­net: Mi már nem leszünk ki­zsákmányolt proletárok! Amikor a forradalom zászla­ja lehanyatlott, Lékai tovább dolgozott. Néhány korábbi írá­sát kijuttatta Szovjet Orosz­országba, s boldog volt, hogy Lunacsarszkij népbiztos, a nagy tekintélyű tudós, elisme­rően nyilatkozott róluk, to­A 3. ötéves tev nagy je­lentőségű beruházásai között szerejel a II. tiszai vízlépcső megépítése, amely Tiszafüred­től kezdve Poroszló, Űjlőrinc- falva, Sarud és Kisköre közsé­gek határát érintve, gyökere­sen átalakítja a táj arculatát, és jelentős kihatással lesz az említett községek jövőjére. A közelmúltban készült el és a tervezők asztalán napvilágot is látott már ezzel kapcsolatban Poroszló község 15—20 éves távlati fejlesztési, községren­dezési terve, amely nagyszerű elgondolásokban mutatja be Poroszló község jövőjét. Ezt a tervet nemrégiben a községi tanács egyik ülésén is­mertették a tervezők, amelyet a községi tanács tagjai egy­hangúlag tudomásul vettek és el is fogadtak. Ízelítőül íme egy-két tény és adat a tervből, Poroszló jövőjéből. Poroszló termelési profilját tekintve a jövőben is mező- gazdasági jellegű lesz. A vízi­lépcső a jelenlegi árterületen helyezkedik majd el. Az árté­ri területről kotrás útján ki­termelt földet a községbe szállítják, amelyből feltöltik az összes lapos területeket, mélyedéseket. A vízlépcső sze­gélyén új gátszakaszok létesül­nek, korszerűsítik a meglevő gátakat, és új, szélesebb töl­tések, erősebb gátak határol­ják el a víztől a lakott telepü­léseket. Szabályozásra és korszerűsí­tésre kerül a községen vé­gighaladó 33. sz útvonal, le­vágják a veszélyes kanyaro­kat, kiegyenesített, szélesített, szabályzott útvonal vezet vé­gig a községen, ezenkívül a más községek felől érkező be­kötő utakat is korszerűsítik. A község egyébként háron nagy területi egységre oszlik, amely­nek teljesen közművesített központjában modem üzlet­ház, iskola, bölcsőde, óvoda, étterem, közfürdő, különféle szolgáltató egységek, intézmé­nyek foglalnak majd helyet., A központon kívül két kisebb gócpontja lesz még a község­nek, természetesen megfelelő üzlethálózattal együtt. A széles utak és utcák mentén zöld sávok, sétányok húzódnak, és igen sok zöldövezet létesítésé­vel juttatják kifejezésre a község üdülőközpont jellegét. A község központjában 700 fő befogadására alkalmas, két­szintes épületek, szolgálati la­kások és társasházak épülnek. A vízlépcső létesítése jó al­kalmat ad az üdülőtelepek lé­tesítésére. Az egyik zöldöve­zetben a víztároló mellett sá­tortábor, a jelenlegi vásárté­ren sportpálya, a község szé­lén levő vízkivételi helyen pe­dig üvegházi kertészet létesül. A tervezők mintegy 1000 fő ál­landó üdülőlétszámra számít­va, hétvégi házas telepek, gép­kocsiparkírozó helyek, vikend- házak, magánüdülőknek alkal­mas telkek biztosítására is gondoltak. A terv szerint még egy belső tó is lesz a község­ben, amelynek állandó víz­szintjét és vízcseréjét a víz­lépcső vizéből fogják biztosí­tani, zsiliprendszerrel. A terv­ben szerepel még egy kikötő létesítése is, ahonnan rendsze­res sétahajó járat indulhat Ti­szafüredre és a környező üdü­lőhelyekre. Közigazgatásilag Üjlőrincfalva is Poroszló köz­séghez csatlakozik. Az egész község területén megoldják az ivóvíz elvezetését, és a foko­zott közművesítés még in­kább kiemeli a település vá­rosias jellegét. E szép tervek valóra váltá­sa természetesen a jövő fel­adata. A községi tanács ve­zetői azonban már jelenleg is igyekeznek mindezeket előse­gíteni, ezek előfetételeit meg­teremteni. Igyekeznek a község arculatát a távlati terveknek megfelelően kialakítani, és a lakosság is azon fáradozik, hogy a szép tervekből mielőbb valóság legyen. (Cs. 1.) Milyen less Porossió jövője ? A tiszai vízlépcső — „Feltöltik a falut Városi jelleg Rövid, de gazdag élet A negyven éve halott Lékai János emlékére A felfedezés mindig öröm­mel tölti el az embert, még akkor is, ha a felfedezés nem az övé. A franciák most — már második filmjük bizonyítja ná­lunk is — a kitűnő jellemszi- nész, Louis de Funes komi­I EL > papám nagyon szigorú emb: r volt, és minden szabad ide jé: íz én nevelésemre íor- d .'to ti Hangversenyekre vitt és árt mondta, hogy rendes embei ek kell lennem. Ma­máim már kevesebb gondot fordít t Mamám rövidesen Menj ;a úrral ismerkedett meg, ipám pedig Ostrauba ment s havonta négyszáz ko­ronát! küldött. Mer vka úr a második pa- párrBett tehát. Nem vitt se­hova, iert minden gondja a mamán: volt Azt mondta: „A - érmékét önállóságra kell nevein magának kell megis­merő; hogy mi a jó és mi a rossz.” Aztán a mamámmal elment a C -mcca-bárba és én a fi­úkká i moziba, vagy másho­vá. Második papámra általá- bar iem panaszkodhattam. M i-.ám a Carioccában Bub- likr . úrral ismerkedett meg és ő tt a harmadik papám. Tizenkilenc a magyar könyvek Lipcsében, tüntették ki. E három kiad­ványban Reich Károly, Réber László, illetve Würtz Ádám illusztrációi szerepelnek. — A nemzetközi kiállítás magyar anyagából külön dí­jazták a legszínvonalasabb műveket: Szabó Lőrinc „Hu­szonhatodik év”-ét Szász End­re grafikáival és a Józsa Já­nos által illusztrált Brecht- művet, a „Kurázsi mamá”-t aranyplakettel, Szántó Tibor „A betű” című tipográfiatörté­neti tanulmányát, a „Shakes- peare-szonettek” kötetét és a „Don Quijote”-t ezüstérem­mel — az utóbbi kettőt Würtz Ádám és Martin Ferenc il­lusztrálta, bronzérmes lett a Hincz Gyula grafikáival dí­szített „Toll és ecset” vala­mint a „Brecht-versek” gyűj­teménye. kétezer könyvével. Megkétsze­reződött a részt vevő nemze­tek száma is, a szocialista or­szágokon kívül elküldték java termésüket elsősorban Dánia, Finnország, Norvégia, Svéd­ország kiadói s Brazília, Fran­ciaország, Irak, Japán, Kana­da, az NSZK és Svájc nyom­dái is. — A magyar kiadványok közül a művészeti albumok kategóriájában aranyérmet nyert az „Alberto”, amely a Corvina gondozásában jelent meg, bronzdíjat kapott a Ma­gyar Helikonnál készült „Ké­pes krónika”. A gyermek­könyvek csoportjában az „Arany abc” hozott aranyér­met, a „Nyolclábú vadászok” című, gyermekeknek szóló is­meretterjesztő kötetet ezüst-, „Az ébenfa ló” című mese­könyvet pedig bronzplakettel — t aranyérmet, hét ezüst fi hí bronz kitüntetést nyer- t( k : magyar kiadványok a . >" v nemzetközi könyvmű- kiállításon — így kezd- . érkezése után az MTI i | ójának adott nyilatko­zata lengyel Lajos Kossuth- díjas könyvművész, a Kos­suth Nyomda igazgatója. Könyvkultúránk, jó hírű nyomdai kivitelezésünk jeles szakemberét egyébként a na­pokban magas nemzetközi elisnoí rés érte; Gutenberg- ú: jal tüntették ki —IA 800 éves város jubileu­mi t tendejének kiemelkedő kulim ilis eseményeként nyi­tották meg a könyvkiállítást Össze: en négyezer kötetet so­rakoztattak fel, szemben a hat éve.; ezelőtt rendezett első lipcsei nemzetközi bemutató

Next

/
Thumbnails
Contents