Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-14 / 164. szám
Bök rétás aratás helyett zakatoló gépek ★ Ahol van dolga még a kapának ★ t Árpa után búza Két silókombájn, két szövetkezeti tag az átányi Béke Termelőszövetkezetben... Nemes Imre és Apostol György vállán is nyugszik a szövetkezet állatállományának téli ellátása... meglegyen, akkor mär nem kell félni az éhezéstől. És gyakran, nagyon gyakran a kenyér se lett meg ... Kivéve a „népszínművekben”! Ezekben a napokban, amikor egy nem éppen könnyű esztendő után a betakarításhoz látott és lát hozzá a Heves megyei szövetkezeti paraszt, szó sincs, sehol sincs szó arról, hogy gyomorszorító rémülettel, mindig meg-megúju- ló reménységgel látnának az aratáshoz. A pillanatnyi szusz- szanás most jólesik, néhány évtizede az újra elhatalmasodó bizonytalanság pillanatai voltak! Befejezés előtt hát az őszi árpa, a tavaszárpa aratása, s küszöbön a búzáé — már van olyan község, termelőszövetkezet, mint Poroszló, Kápolna, Kál, ahol hozzákezdtek a kenyérnek való betakarításához is. A kombájnok, tehát ott, az erzsébettéri állami gazdaság földjein csak éjszakára pihentek meg... Üj reggel, új munka, serény és szorgalmas mindaddig, amíg az utolsó kalászból kicsépelt szem is a magtárakba kerül. Az időjárás hadat üzent, s örömmel lehet megállapítani, hogy ebből a csatából győztesen kerülünk ki... A győzelemhez megvan a gép, az erő és az akarat. Meglesz hát a kenyér is! Az élet! Gyurkó Géza RÉG IS ÉG EK — UTCAI VITRINBEN A Gombkerekítő Vállalat lyukasztó- részlegének üzemvezetője világéletében csendes volt, ahol csak lehetett, kerülte a feltűnést. Különösen akkor, amikor csontot, lyukat és lyukasztót hordott ki a hóna alatt az üzemből. Bárki belátja, hogy nem kellemes dolog, hogy hóna alatt az embernek egy tíztonnás lyukasztódaru, megy az utcán és esetleg megkérdik: — Hát ez mi a hónod alatt? — Málnaszörp-ka- varó — kénytelen füllenteni. S az üzemvezető betegesen irtózott a hazudozás- tól. Az volt a véleménye, hogy aki hazudik, az lop is. S arra mindig vigyázott, hogy legalább ne hazudjon. Azonban bármennyire is vigyázott, az átkozott lyukasztódaru — a harmadik, vagy a negyedik — hol elől látszott ki a hóna alól, s ha hátrább dugta, akkor a vége kandikált bele szemtelenül és fecsegő módon az örökké kíváncsi világba... így történhetett meg aztán, hogy egyeseknek kezdett feltűnni, minek olyan sok daru az üzemvezetőnek... Egy-kettő még elkelhet otthon, mert sohasem lehet tudni, hogy mire lehet felhasználni egy ilyen tíz tonnás izét, például húsklopfolásra, de ötöt elvinni? — nos, az már mégiscsak sok. S jellemző az emberi irigységre, a pletykáló hajlamra, a más dolgával való kéretlen törődésre és az eléggé el nem ítélhető fontoskodásra, hogy ezt többen végül szóvá is tették. Először halkan szóvá, aztán hangosabban, majd végül a Gombkerekítö Vállalat igazgatója sóhajtva tette ki a vattát a füléből...: rrr Úgy ordítanak, hogy így is hallom — mondta és miután más lehetősége nem volt, fegyelmit indított az üzemvezető ellen. A fegyelmi határozatban elrendelte, hogy az üzemvezető több darut vihet ha- , za és három hónapig I a gyáron belül nem I ehet fagylaltot, de még a büfét sémi használhatja, — csak; ha fizet. Burbulya Jenő lyuklyukasztó szak- j munkás kissé indig- nálódva jegyezte meg:' — Miért ez a nevetségesen kicsi bünte-t tés? — Csak nem járatom le a gazdaságve- j zetést ...— mondta az- igazgató és azonnal kirúgta Burbulya Je- \ nőt, aki elvtelen kri-\ tikai megjegyzésével a takarékosság esz-1 tendejében lejáratni i óhajtotta a gazdasági ( vezetést. De ráfizetett! (egri) Patinás megyeszékhelyünkön, sítlusosan — és ó, milyen csodálatos ez! — szinte a szemünk láttán születnek az újabb és újabb... régiségek. Legutóbb például kettőre lettem figyelmes. Az egyikre a Lenin utcai MÁVAUT sarkán, a másikra pedig a Líceum előtt Iker-vitrinekben... Barátom, hogy micsoda dolgok! Eredeti dokumentumok! Poros háttérből emelkednek ki — a szakállas hírek, napszítta fényképek. Egyikük- másikuk annyira kiemelkedett, hogy ... még a rajzszeget is kicsalta a furnírból mocorgá- sával — s most, múlt idők tépett „zászlajaként” lóg bele a nagy egri nappalokba és éjszakákba. Legalább egy esztendeje... Nos, igen, a Heves megyei Közlekedési Balesetelhárítási Tanács tablóira gondolok. Hogy elkéstem felfedezésemmel, s már mások is tudnak róla? Üsse kő, annyi baj legyen! Legalább — most nem kell külön reklámot keltenem — e néhány sorral.."; CSENDHÁBORÍTÓ GYÁR Ügy illenék, hogy az egri Grónai Sándor utca 3. szám alatti Budapesti Bútoripari Vállalat 7. számú gyáregységének új nevet adjanak: lármagyár! Hosz- szú idők óta panaszkodnak az utca lakói, mennyire nem nyug hatnak a gyár termelte zajok, a dobhártyákat bántó, idegeket borzoló monoton lárma miatt. Nagy a bosszúság a nappali zárt ablakok miatt, nagy a bosszúság a televíziókészülékeket zavaró áramot faló, szűrő nélküli gépek, berendezések miatt. Am a nappali bosszúság lenne a legkisebb... De hát éjnek idején sem pihenhet, aludhat nyugodtan, csendben az ember a Grónay utcában. A gyár emeletén, nyitott ablak mellett, fűrészgépet vijjogtatnak például még vasárnap is. És nemegyszer — még mindig éj« szakáról van szó — a járdára, az úttestre rakják ki az elszállítandó asztalokat, s ott kopácsolnak, kalapácsolnak éktelenül. Ezt persze, az éjszaka dolgozó emberek számlájára is írhatjuk, akik talán úgy gon« dolják: ha már mi nem al« hatunk ilyenkor, legalább mást sem hagyunk. Furcsa, hogy nem akad egy vezető sem, aki figyelmeztetné a zajongókat, ne zavarják mások nyugalmát, pihenését! Tíz óra után a rádió« ban többször elhangzik a csendre intő szózat: ... ’’gondoljanak azokra, akik már pihenni tértek ...” Lehet, hogy a Bútoripari Vállalat 7. számú gyáregységére nem vonatkozik a csendrendelet?! (kyd) AZ ELSŐ NAP a gyöngyösi hűtőházban még inkább csak a lehetőségeket mutatja, megközelítően sem ad teljes képet. Szombaton költözött át a MÉK az új telephelyre, azóta is a berendezésen van a lényeg, bár hétfőn délelőtt a nagy ke- zelőcsamok két sarkában néhány láda zöldbab, ribizli és káposzta szomorkodik már, az első vagon is ott várakozik a rakodásra az épület elején, a másik oldalon néhány teherkocsi sorakozott fel egymás mellé, indulásra készen. A telep egész területén a kezdő élet ritmusa tapintható ki, de még néhány napnak kell eltelnie, amíg a nagy apparátus teljes mozgásba lendüL Tény, hogy hétfőn új, jelentős létesítmény kapcsolódott be népgazdaságunk érrendszerének áramlásába. Van azonban gond is elegendő. A napi harminc tonna teljesítményű jéggyár csak az őszre kezd üzemelni. Tíz vagon árut tudnak bejegelni ezzel a kapacitással. Hogy ez kevés-e, vagy sok, most még nehéz lenne eldönteni. A nyolcvan va- gonos hűtőkamrák szintén csak az ősszel kapnak először hideg levegőt, a gépi berendezéseket még szerelik, a szárítóüzem csak augusztusban állhat munkába, mert a jugoszláv szerelők előbb nem érkeznek meg. A LEGNAGYOBB GOND eddig a víz volt. Tudvalevő, milyen szűkösen ellátott vízzel a város. Sikerült a jelentős vízmennyiséget azonban biztosítani a hűtőház működtetéséhez, bár a jéggyár belépésével újra megindul majd a küzdelem a vízért. A belső vagonmozgatás kérdése sem rendeződött még. A MÁV hajlandó lenne használatra átadni egy mozdonyt erre a célra, naponta ezerkettő« száz forint a díja, ezenkívül az összes költségeket, a gép személyzetének bérét is a MÉK-nék kellene vállalnia, kicsit költséges megoldásnak tűnik ez így. A MÉK egy kis Diesel-mozdonyt szeretne beszerezni a belső vagonmozgatás céljára, de ilyen mozdonyhoz nem könnyű hozzájutni. Nehézséget jelent az is, hogy a vasúti kocsikat Gyöngyös adja és fogadja, pedig sokkal kedvezőbb lenne a hűtőházat Gyöngyöshalászról kiszolgálnia a MÁV-nak. Állapítsuk meg azonban az elmondottak ellenére is, hogy -vonc—ősi hűtőház jelentős, modem üzem, a legnehezebb munkát, a rakodást szinte teljesen gépesítették, nagyszerű a dolgozók szocialista létesítményekkel való ellátása is, tehát nagy gondot vett le a vállukról az úi telep. AZ ELSŐ MUNKANAPON, '-••‘Főn elindították az első vagon szállítmányt, egyelőre még csak a fővárosi Nagyvá- sártelepre, bár a gyöngyösi ribizli és zöldbab külföldi piacra kerül tovább. A régi felvásárlótelep továbbra is üzemel, innen a belföldi igényeket elégítik ki. most már könnyebben, kedvezőbb körülmények között A gyöngyösi új hűtőház tehát a lakosság közvetlen ellátásában is — bár közvetve — fontos szerepet kap. Szálkák „TERELŐPULI” Korunk óriási iramú technikai fejlődése, a mindennapi élet legkülönfélébb területein, a legváltozatosabb megnyilvánulásokban tűnik szemünkbe. A minap éppen az egyik gyöngyösi utcán ... Előttem szikár férfi imbolygóit, hajlongott, billegett a járdán édes bizonytalanságban. Mellettem egy kisfiú, kerékpárt tolva vigyázta a szüntelen megközelített járdaszélt, de jobban a kapatos útitársat, így mentek, haladtak előttem sok-sok méteren. Néztem őket. A kisfiú, egy-egy merészebb elhajlásnál kerékpárja első kerekét elé-elé vágta a kaslató bakancsoknak, s a vázzal oldalba döfte, visszanyomta egyensúlyi helyzetébe a hosz- szút. A gyerek olyan volt, valósággal olyan volt, mint egy modern, „motorizált” terelőpuli. Nem tudom, miért jutott eszembe a különös hasonlat, esküszöm, hogy nem akartam — de valahogy mégis elmosolyodtam, amikor mellettük elhaladtam. Meglátta-e a srác, vagy már korábban is bíbor volt az arca? — nem tudom... Mindenesetre látszott, hogy szégyenkezik a fiú. Pedig — inkább amannak kellett volna! VICCES SOFŐR Hétfői ebédem elköltése után, elégedetten sétáltam végig az egri főutca járdáján, amikor a Líceum sarkán — nem várt meglepetésként — egy túlságosan széles ívben kanyarodó autóbusz ... szinte a ruhámat súrolta. Ijedten ugrottam beljebb, a fal felé, s hirtelen megszaladt szívverésemet próbáltam csitítani, afeletti megelégedésemben, hogy no, lám csak, nem történt különösebb bajom — amikor a GA 43—23. forgalmi rendszámú autóbusz vezetője kedélyesen kikacagott az ablakon... Megvallom, a legjobbkor jött ez, nagyon jólesett. Valósággal felüdített! Egy csapásra elszállt ijedtségem, miként buzogni készülő haragom is ...’ Mert szeretem a tréfás kedvű embereket, a jó humorú polgártársakat, azokat, akik sokszor a legszomorúbb perceimet teszik vidámmá, hétköznapjainkat és ünnepeinket édesítik eredeti ötletekkel. És szeretem a vicces gépkocsivezetőket. .. legalábbis amíg el nem gázolnak a járdaszélen, (gyóni) EXÍPUJMGj3 1965. július 14., szerda Hűtőház — hűtés nélkül vaszárpa-táblát sarkal a Hevesi Állami Gazdaság itteni üzemegységének néhány munkása. .. Odább vagy harminc asszony szaporázza a munkát a burgonya között. A tarna- szentmiklósi Béke Termelő- szövetkezetben most kapálja bájnok, aratógépek és a déli járásokban viszonylag kevés helyen a kézi kaszások. Nincs most itt semmiféle romantika, s különösen nincs — a fiatalok nem is emlékeznek már rá, hogy egyáltalán volt — álromantika. Az a fajReggeltől estig Este tíz óra. „Pihen a komp kikötötték...” Három kombájn pihen a sötétség partján az országút mellett, az erzsébettéri állami gazdaság levágott árpatáblája szélén. Mára végeztek? Vagy csak az árpával végeztek és a búzára még várni kell? Ez a feszült várakozás, szinte ugrásra kész hangulat kíséri végig a megyejáró embert, amerre körülnéz, elsősorban a déli részeken. Nem mintha nem dolgoznának itt-ott, nem villannának kendők — asz- szonybrigádok! —, nem pen- dülne kézi kasza is, sőt kombájn, rendrevágó is dolgozik még az őszi árpát vágva nagy serényen. Mégis az az érzése az embernek, hogy néhány napos lélegzetvétel folyik most a mézőgazdaságban, erőgyűjtés a „fő termény”, a búza betakarításához. És természetesen az erőgyűjtés közben végzik, ahol kell, a növényápolást szorgos serény- séggel. A Füzesabonyi Állami Gazdaság hatalmas dohánytáblája telve lányokkal-asszo- nyokkal. A haragoszöld, már Jlejáiuilni, azt nem Lehet . . . Negyedszáz asszony egy sorban a tamaszentmiklósi Béke Termelőszövetkezet ötholdas paprikatábláján... (Foto: Kiss B.) ta úri-bokrétáskodás, amely a legnehezebb paraszti munkát próbálta dalos, táncos, heje- hujás népszínművé változtatni, amelyben a ^szereplők” dehogy is tizedért és dehogyis gyakran éhen és még többször becsapva jöttek, az ország másik részéből, vagy oda mentek, hogy meglegyen az élet. Mert szó szerint az életet jelentette akkor milliók számára az aratás, mondván és vallván, csak a kenyér harmadszorra az öt hold paprikát Oláh Miklósné vezetésével negyedszáz asszony —egyforma serénységgel forgatva a kapát és a szót is ... Szikrázik a napfény, az idő mégis kissé hűvös. A tömör búzatáblák között még itt-ott zöld keveredik a sötétlő arany színbe. Érik a búza, ha megkésve is, ha szó szerint is sok vihart kiállva, de érleli a magot és néhány nap múlva újból nekilendülhetnek a komnagy levelű dohány között a kendők színe villan, majd eltakarja a hajladozó kapásokat a magasra nyurgult „illatos” növény. Átányban Nemes Imre, Apostol György silózik két silókombájnnal, hogy legyen télire takarmány. Heves határában, Átány felé, de a boconádi részen is tarktorok dohognak, tarlóhántást, nyári szántást végeznek: készítik a talajt a másodvetés alá ... Kisköre határában egy ta-
