Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-14 / 164. szám
NEKEM, NEKED: Kuliúrprogram a szakszervezetben A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága elkészítette az 1965— 66-os oktatási év programtervezetét. A szakszervezeti kultúrmun- ka legfontosabb feladata az „iskolai foghíjak” felszámolása, annak elérése, hogy minél több 40 éven aluli dolgozó rendelkezzék az általános iskolai végzettséggel. A tervek szerint — az előbbieken kívül — 12 vállalatnál, üzemnél, politikai iskolákat szerveznek, illetve folytatják azok korábban megkezdett évfolyamait. Négy vállalatnál munkásakadémiát indítanak — és a szakszervezeti bizalmiak számára 5—8 előadásból álló tanfolyamot. A dolgozók természettudományi ismereteinek bővítésére, az év folyamán egyedi TIT-előadásokat rendeznek. Az előadások témáját — előzetesen maguk a hallgatók jelölik majd meg, érdeklődésük, igényük szerint. A következő időszakban tovább növelik a szakszervezeti letéti könyvtárak számát. A hír ennyi: Az amerikai lapok „őrült bombázónak’ nevezték el azt az ismeretlen merénylőt, aki négy napon belül három plasz- tikbombás, vagy dinamitos merényletet követett el az egyik chicagói kerületben. A hatóságok feltételezése szerint monomániás őrült a tettes. Eddig a hír, amelyet kétségbe vonni sem okom, a rendőrség fel- tételezését pedig, miszerint a robbantásokat végző ismeretlen monomániás őrült, semmi jogom. Egy dolog azonban elgondolkoztat. Ha négy nap alatt három bomba robban Chicagóban, akkor a tettes monomániás és őrült. Egy nap alatt harminc tonna bomba robban a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén, akkor a tettes Hanoitól északra védelmezi az Észak- amerikai Egyesült Államokat. Monomániásan ugyan, de védelmezi! Hiába, vannak még érthetetlen dolgok... (—6) — Milyen ember volt Simon? — Szerettük. Makacs* de jól dolgozott Sokszor kapkodott, tán ez volt a baj most is. — Magára hallgatott? — Legtöbbször. — Mire emlékszik? — Frecskeltük a párkányt Egy reccsenés, a deszka lehasadt és Simon lezuhant Egy pillanat volt az egész. Behunytam a szemem. Simon 75—80 kiló lehetett Gondolhatja* mekkorát eshetett. — Megmenthették volna ill — Szólni kellett volna Zelei Jánosnak, ő a brigádvezető: Rá mindig hallgat — Már nem vagyok az. Lemondtam. Nekem felelni keil az embereimért, de ugyanany- nyit kell dolgoznom, mint nekik. A másik oldalon voltam. Csak a jajgatást vettem észre. Megdöbbentő felelőtlenség. Két év óta dolgozunk már együtt Én nem ellenőrizhetek minden szöget, felnőtt emberek vagyunk. Eddig még nem volt semmi baj. Nem értem, miért nem szóltak a többiek. Szinte hihetetlen. Most engem húz- gálnak majd érte. Hát kinek kell ez? Már kilókat fogytam. Elkerülhettük volna az egészet. Nem tudja, mikor van látogatás? El kéne menni. Azt mondják, rosszul van* csak életben maradjon ... Életben maradt. Megúszta. Már könnyebben van. Talán még dolgozni is fog. Talán ... De történhetett volna másképpen is. A felelőtlenség, a meggondolatlanság ismét áldozatot követelt. Simon András nagy árat fizetett a könnyelműségéért, amely társainál ser* talált tiltakozásra ... A példa szomorú, de tanulságos. Az emlékek figyelmeztetnek ... Koós József TAMZATON — Engem megdöbbent ez a vonaljáték, Jenő!. — Engem is, szívem! Tízperces munkáról volt szó. összedobták az állványt, hárman dolgoztak rajta. Ko- hányi József a létrában akadt föl. Megmenekült... — Simon makacs ember. Amikor fölszegezte a deszkát, rögtön láttam, hogy korhadt és hasadt. Figyelmeztettem. Rám szólt: Ne tanítsd az öregebbet* jó lesz ez. Mondom, én előre szóltam... — Akkor miért ment fel Simon mellé? — Hányóves? — 21. — Miért ment tel* ha tudta* hogy hasadt a deszka? — Nem tudom... — A brigádvezető itt volt? — Itt. A másik oldalon. Ö nem látott semmit, — Miért nem szólt neki? — Nem tudom Szólni kellett volna. Őrá hallgatott Simon... — Leeshetett volna maga is. — Könnyen. Szerencsém volt... De ne mondjon ilyet... — Három ember életéről volt szó. Megmenthette volna Simont... — Széthasadt a deszka. Szólnom kellett volna nem értem, miért mentem fel... Csak tízperces munka volt. Zilahi Bélát is a létra mentette meg. _ — Hány éves? — 38. — Miért ment fel? — Ott álltam a végén* közel a létrához. — Tudta, hogy a deszka gyenge és hasadt? — Igen. Láttam még azt is, hogy Simon belevert egy százas szöget, meg egy rozsdásat. Az rövidebb volt... — Akkor miért ment fel? — Csak tízperces munkáról volt szó ..,' Áz emlékek figyelmeztetnek — Mikor történt? — Fél kettő körül. Ebéd után. Ide esett, háttal erre a sínre. A vér rögtön elöntötte. Ugyan, mije törhetett el... Mi baja lett... — Életveszélyes állapotban van. Gerinctörés, máj-, vese- zúzódás, lépszakadás. A kórházi jelentés szerint Ennyit tudok... — Gerinctörés, máj-, vese- zúzódás, lépszakadás? Nem* nem ... ezt már nem bírhatja ki. Belehal... Egy darab deszka, ezért a széthasadt deszka* egy elkorhadt deszka miatt— — Egy deszka miatt? — Az tört ketté, itt van. Nézze meg. — Egy deszka miatt? — Tessék ... én ... — Egy darab deszka miatt hiányzik közülük Simon András? Egy darab deszka miatt?.. Nyugtalan, kavargó gondolatok vágnak egymásba az egri Homok utcai téglagyár présháza előtt. Áll a munka, megdermedt emberek szorongnak a nyomasztó némaságban. Simon András kőműves, a brigád tagja, életveszélyes állapotban fekszik a kórházban. Az állványról esett le, vagy hat méter magasból az alatta kanyargó vékony sínpárra. Innen vitte el a mentő.— Á kormánykoalíció két nagy pártja közül az egyik, a szocialista párt napirendre tűzte a termelés növelését, az államosított ipar újjászervezését, megerősítését. Míg újabb lendületet nem kap az ipari termelés, a fizetési mérleg deficitjét évrő évre az idegenforgalomból eredő óriási bevételek tüntetik fel. Persze, irigylésre méltó lehetőségekkel rendelkezik ezen a téren Ausztria, nemcsak idegenforgalmi vonzóerőt jelentő természeti szépségekkel, hanem pontosan 710 610 vendégággyal is! Minden egyes éjszaka 403 821 szállodai ágy és 306 789 fizetövendég-szolgálat- beli ágy áll rendelkezésre... Az idegenforgalom érdekében fejlesztik a közlekedést is. A nyári menetrend életbe léptekor indult meg Bécs és Basel között a Transalpin express, amely helyenként 150 kilométeres óránkénti sebeség- gél robog, a vagonokban külön ruhatár van, az ülések kihúzhatok, szabályozhatók, a pod- gyász helye az ülés alatt... S az autópályák? Mert az újkori idegenforgalomnak, aiz autós turizmusnak a jó országút az alapja, nagy erőfeszítéseket tesznek az útépítésiben is. Ha az időjárás kedvez a munkának, az ősszel befejezik a kelet-nyugati autóbahnt, amely ma még Bécs után és Amsifcetten közelében még foghíjas. .. AZ ORSZÁGÚTI közlekedés Bregenz-ben megrendezett kongresszusán az idén hangzott el első ízben konkrét javaslat, hogy az autópályákat hosszabbítsák meg a magyar, csehszlovák, s a jugoszláv határokig. Pálfy József (Következik: Autópálya a magyar határig) rom darabja 1* egyiptomi zöldpaprika 4,50—6, narancs kilója 5,50—12 schilling. Egy menü vidéken, kis vendéglőben 25 schilling; egy üveg sör 5—7 schilling, egy fekete (dupla— mokka) 7—10 schilling. De egy japán tranzisztoros, hordozható televíziókészülék, a Sony 4850 schillingbe kerül... Feljegyeztem a linzi állatvásár árait is. Egy szerdai napon 13 ökröt hajtottak fel, élősúly kilogrammonkénti ár 9—16,40, 137 bikát (11—16,50), 161 tehenet (7,50-14,20), 37 borjút (11,30—16.) A bécsi sertésvősárra a felhajtás egy napon 7295 disznó, a legjobb minőségű élősúly kilogrammonként 14 schillingért talál gazdára. HA MÁR A SZÁMOKNÁL tartunk, hadd idézzek egynéhányat, amelyek gondot okoznak Ausztria vezetődnek, egyben pedig meg is lephetik azokat, akik a fejlett iparú ország termelési eredményeiben a nyugat-európai átlagot felülmúló adatokat várnak: a kapitalista Európa összesített ipari termelésében Ausztria része csak 0,79 százalék, pedig az ország lakossága érmék az Európának a népességéből 2,5 százalékot tesz ki. Ausztria ipari termelésének évi növekedése mostanában nem éri el a nyugat-európai átlagot, pedig 1955-ig jobban emelkedett, mint Nyugat-Európában általában. (1950—1955: évi 8,9 százalékos növekedés, 1955—60: 5,9 százalékos évi emelkedés, 1960—64: már csak 4,8 százalék...) ben levő szövetségi tartományt: Tirolt, Vorarlberget. A híres ruházati ipar vidéken keres magának új telephelyeket, mert Becsben már nem talál munkátlan jó munkaerőt. Egyébként 600 ruházati ipari nagyvállalat működik, ebből 150 női ruházati, 120 fehérneműgyártó cég. A múlt évben majdnem hétmillió darab női fehérneműt állítottak elő és a hat és fél millió megközelítő számban férfiinget, a kalap- termelés 1964-ben a hárommilliós számhoz jutott el. AZ INFLÁCIÓ? Lassú, de észrevehető. A schilhngből van ezres bankói is, ötszázas is* ércpénz pedig akad már 50 schillinges is. (Igen, hogy kevés és igaz, hogy csengő ezüst.) Egy éfv alatt 3,8 százalékkal csökkent a bankjegyek és ércpénzek értéke, ennyivel *,vékonyodott” a schilling. Ezzel pedig az európai tőkésországok inflációs ranglistáján Ausztria a 7. helyen végzett. A drágulásra példát ad, még hozzá kerek számokban, hogy egy autóbuszon megtett bécsi városnéző körséta öt éve 40 schillingbe került, ma már 60... S aztán van olyan csendes drágulás is, hogy a hivatalos áron 62 groschenért árulandó császárzsömléért a pék 65 grosch- ent kér, mondván, hogy másként nem tud visszaadni... Arak? Mondjuk a piacon, a Wiener Naschmarktor: répa kilója 4—10, retek csomója 1—4, burgonya kilója 1,60—2,50, hagyma kilója 3—6, olasz alma kilója 6—15, banán 7—15, citAusztriai jegyzetek II. Lakóház 1360-ból AZ OSZTRÁK szocialisták minapi kongresszusán sok szó esett a lakásépítési programról. Nem véletlenül. Az ENSZ statisztikája szerint Európában a legöregebb házak Franciaországban találhatók, utána Ausztria következik. Salzburgban lencsevégre kínálkozott egy ház, amelyen két számot láttam büszkélkedni: 1360— 1960. Az 1360-ban emelt épület ma is lakóház, 1960-ban tatarozták elfogadhatóvá. Hivatalos adat: 1918 előttről való Ausztriában a házalt háromötöde „Havi keresete 3200 schilling? Akkor az I. adócsoportba tartozik, s így havi 497,40-et köteles befizetni adóiba. Ha viszont bekapcsolódik a mi lakástakarékossági akciónkba és havonta 583 schillinget fizet hozzájárulásként, a jövedelemadója már csak 300 schilling lesz. Évente 2360 schillinget takarít meg adóban, öt év alatt 11 844 schillinget gyűjt össze a leendő lakására..— a Wüstenrot lakástakarékossági akció hirdetéséből idézdk. Évente 3000 lakást építenek a Wüstenrot révén, persze az öt esztendő alatt összegyűjtött 11844 schilling édeskevés egy lakáshoz. Különösen, ha 3200 schíl- lingnél kevesebb valakinek a fizetése. G-épírőnőnek 2100 a kezdőfizetése, takarítónőt havi 2000 kilátásba helyezésével keres egy panzió, viszont főzni tudás is kívántatik. Munkaerőhiány van. Legalábbis általában, leszámítva egy-két hátrányosabb helyzetA munka a mi társadalmunkban az ember természetes igénye, megszabadítottuk az embert a különféle típusú félelmek mechanizmusától* nem kell attól tartania, hogy az utcára kerül s munka* kereset nélkül marad. A minőség „kikényszerítése’’ is emberi tényezőkre alapozott: munkaverseny, kötelezettségvállalások, brigádmozgalom, az anyagi érdekeltség ösztönző elve, gyakorlata. Pontosan ezért megdöbbentő, bár korántsem érthetetlen, mondjuk a fiatal elárusító, s a hozzá hasonló többiek állásfoglalása. Nem érthetetlen, mert a rossz munka hovatovább a jó munkával azonosítja magát. A jó munka és a rossz munka között alig van különbség. Az egyik üzem műhelyéből például ketten kaptak kiváló dolgozó kitüntetést: egy fiatal, ügyes kezű munkás, aki valóban rászolgált a jutalomra s egy öregebb szaki, aki gyenge és rossz munkás, de már 15 éve dolgozik egy helyen. S az is igaz, hogy legtöbb munkahelyen kevés bántódásuk esik az olyan embereknek, akik „nem törik össze magukat” a minőségi munkáért Senki sem kívánja, természetesen, hogy a büntetés állásvesztés legyen, de egész sor szankció van, amelyeket érvényesíteni kellene, hogy helyére állítsuk a társadalmi megbecsülés értékét: ki mennyit és hogyan dolgozik, ki mennyit ad, any- nyit ér! 9 Leváltottak egy régi vezetőt. Kerek tíz esztendeig bitorolta a rangot adó posztot, mondhatni, sütkérezett a ,fiatalom” fényében, élvezte az édes semmittevést. A magatartása, megengedhetetlen viselkedése miatt váltották le, s nem a munkája miatt. Felettesei elégedettek voltak a munkájával, hiszen nem követett el hibát és semmit sem tolt eL Mindezt el is fogadhatjuk igaznak, ha még hozzátesszük azt, hogy hagyta a dolgokat a maguk medrében, kis ujját sem mozdította, hogy a dolgok eredeti állapotán bármit is változtasson; valóban nem vétett hibát, hiszen minden apró kezdeményezéstől távol tartotta magát; valóban „nem tolt el semmit”* hiszen egyetlen vezetői programja volt, hogy másoknak se_ engedje meg a dolgok „eltolását”. Jött egy új vezető s mindjárt tervekkel, elképzelésekkel rukkolt elő. Egy ideig szabad teret engedtek fantáziájának, aztán egy-kettőre, valami okkal, gátját rekesztették. Megért««* miért.:. Hosszú éveker át, ugye, minden ment a maga útján háborítatlanul, óvatosan és lassan, aztán egyszer re minderről kiderül, hoffl konzervatívizmus volt, bűn é: tehetlenség! Kiderül, hogy a: „új” tervek, elképzelések egyáltalán nem „újak”, valameny- nyit meglehetett volna mái valósítani korábban, sőt: me; kellett volna valósítani! Akii a régi vezető munkájára áldásukat adták, egyszerre tértel magukhoz: „hohó, az új vezeti veszélyes ember, ránk húzhatja a vizes lepedőt, mert elnéztük, eltűrtük, jóváhagytuk hogy maradhasson a dolgoi elavult állapota!!” Diadalt aratott hát a hatalomféltés, a ross: munka a jó munka felett, a: óvatosság és tehetetlenség a: előre lendítő szándék felett, e kezdeményező erő felett Ha ilyen egyszerű és tiszta a fejlődés elleni „agresszió”, miéri marad el az erélyes és határozott intézkedés? — kérdezhetik sokan. A valóság nem ilyen egyszerű és tiszta, nyíltan senki sem ad amnesztiát előnyt az eredménytelen munkának. Ha mégis bonyolult ve- tületben ezt tapasztaljuk, közömbösen legyintünk, hogy „nekem aztán édesmindegy”... © Mióta ismerjük a tele** víziót, közkeletűvé vált egy szó: „adáshiba”. Nagyon hamar elfogadtuk ezt a fogalmat és megszoktuk életünk egyéb adáshiba-zavarait is. Megszoktuk, hogy sok minden nem jól működik, hogy akadozva működik, hogy gyenge és rossz. Megszoktuk, hogy az emberek mindennapi érintkezésük során egymáshoz gorombák, hogy az udvariasság, a figyelmesség kihalóban van s lassan úgy emlegetjük, ■ mini ritka emberi tulajdonságokat. Megszoktuk, hogy hívásunkra nem jön időben a szerelő, hogy az interurbán telefonra másfél órát kell várni, hogy s garanciális készülék megjavítását külön honoráljuk. És megszoktuk, hogy örüljünk, ha mindennapi életünkben minden természetesen, a normálisnak megfelelően zajlik. ★ Vannak ellentmondások életünkben, de igényes intézkedésekkel ezek megszüntethetek. Meg is kell szüntetnünk, s csak azért — mennyire megkopott a szavak értéke! —, hogy az ember jobban éljen, érezze, hogy társadalmunk méltósága mint növekszik, s hogyan nyer értelmet élete, hogyan telítődik kézzelfogható örömmel. Pataky Dezső 7 Valami apróságot akar- tam vásárolni, oda álltam hát a pult elé a sorba, s a többiekkel vártam. A pult mögött fiatal elárusító hajolt egy blokk-cédula fölé, láthatóan küszködve, lassan számolt. Egy idősebb férfi türelhaetlen hangon rászólt: „Fejezze már be, kérem, tanult volna meg gyorsabban számolni! Mit gondol, nekem nem fontos, hogy kiszolgáljanak? Nem lopom az időt...” A fiatal elárúsító befejezte a tételek számolását és az idős férfinak azt mondta: „Lehet, hogy magának igen, de nekem nem fontos, hogy kiszolgálom vagy nem. Ha valami nem tetszik, keressen egy másik boltot. Nem fogok könnyezni maga után...” A sor megmozdult, többen védelmükbe vették az idős embert: *,Hogy miket merészelnek manapság?!... Nem szégyell egy idős embert így megbántani?!” Arra gondoltam, ez az elárusító lehet ostoba, nehéz agyjáratú, esetleg fáradt is, de tagadhatatlanul őszinte, nem hímez-hámoz, hanem szemrebbenés nélkül bevallja, az a munka, amit ő végez, számára nem érdekes, nem fontos. Magam is hány embert ismerek — laktosokat, technikusokat, mérnököket — akik számára ugyancsak nem fontos a saját munkájuk. Naponta olvashatjuk az újságokban, hogy ez és ez a gyár mennyi selejtet gyártott, hogy ez és ez a termékünk gyenge minőségű, messze alatta marad a világszínvonalnak. No, de azt a selejtet valaki személy szerint állította elő, valaki személy szerint eltűrte, elnézte, jóváhagyta. Ki ez a sok valaki? Csakis olyan embernek, kétségtelenül, akiknek mindez nem érdekes, nem fontos. „Bezzeg, Nyugaton ilyet nem lehet csinálni, ott van minőség!...’’ „Bezzeg, a régi világban az ilyen kereskedőt— És sorolják az egyik bezzeget a másik után. Nem akarok közhelyeket ismételni, olyan közismert dolgokat még egyszer mások tudomására hozni* amelyek már a „könyökünkön jönnek ki”. De azért le kell írni, a kapitalista világban nem olyan egyszerű és magától értetődő, hogy a munkás, a szakember rossz és gyenge árukat „nem enged ki a keze alól”. Rá van kényszerítve, hogy így tegyen. A félelem* az állásvesztés* a munkanélküliség veszedelme kényszeríti: nem mondhatja senki* hogy számára a végzett munka nem fontos, mert ha rosszat, selejtet csinál, akkor repüL
