Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-13 / 163. szám
Tervesés és píachutatás — Mit heres a vevő jövőre ? — A boltok tudománya Piackutatás a belkereskedelemben Naponta megújuló kérdések: milyen színű, fazonú, méretű ruhát, milyen és mennyi villanykapcsolót, vagy hűtőszekrényt keresnek majd a vásárlók hetek, hónaook, netán esztendők múlva? Szorozzuk meg képzeletben ezeket az adatokat a következő sízámolkkal: az árazásban több mint 46 ezer árusítóhely, ebből csaknem 32 ezer bolt van és e sok kilométernyi pult mögött 80—85 milliárd forint értékű árut adnak el évente. A vásárolt cikkek skálája csak százezres, a szín, a forma általában a változatok száma csak milliós adatokkal fejezhető ki. Az imént jelezett kérdésekre mégis válaszolniuk kell a szakértőknek, méghozzá megközelítő pontosággal, hiszen ha rosszul Jósolnak”, akkor vagy a vásárlók bosszankodnak a bolti elutasítás hallatára: „nem kapható” — vagy a kelleténél több, eladhatatlan készletek halmozódnak fel. Ügy tűnhet, mindez mondvacsinált gond, elvégre a tervek — népgazdasági, minisztériumi és vállalati méretekben— úgyis rögzítik a termelés mennyiségét, s az előállított áruk összetételét. Válójában már régen túljutottunk azon az időszakon, amikor úgy véltük: a központilag kidolgozott tervek a vásárlód igények minden elemét pontosan és évekre előre kifejezik. A népgazdasági tervezésnek ez nem feladata; az országos és minisztériumi számok csak a termelés fejlesztésének irányát, a főbb termelőeszközök termelését, a beruházásokat, stb. rögzíthetik — nem pedig azt, milyen színű inget és milyen mintájú bútortextilt keresnék majd a boltokban. Figyelembe kell venni, hogy a kereskedelemnek már régen nemcsak a lakosság elemi igényeit kell kielégítenie, hanem a differenciált keresletet amelyet a divattól az időjárásig, a vásárlók korösszetételétől a jövedelmek alakulásáig tömérdek tényező befolyásol. A szakmai műszóval „piackutatásnak” nevezett — magyarán: bolti igényeinket tanulmányozó tudomány nálunk is mind szélesebben terjed és alkalmazása eléggé megbízható válaszokat adhat a személyes óhajok országossá „szorzott” tendenciáira. Jelenleg elsősorban a Belkereskedelmi Kutató Intézet piackutató osztálya végez ilyen vizsgálatokat nálunk. Tevékenységének társadalmi jelentőségét talán az is érzékelteti, ha találomra belelapozunk néhány vizsgálati anyagukba. Tanulmányozták például a lakosság úgynevezett tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságát és vásárlási szándékait — ami a mosógép, a tv, a hűtőszekrény, stb. várható keresletét fejezi ki, tehát a gyártási és import tervekhez nyújt támpontot. A bérből és fizetésből élők élelmiszervásárlási szokásainak kutatása ilyen kérdésekre kereste a feleletet: mennyi a családok átlagos élelmiszertartaléka, milyen napszakban vásárolnak a háziasszonyok — illetve: ők, vagy a férj vásárol-e, ami ugyancsak módosíthatja a forgalmat —; a lakástól hány percre szerzik be az élelmiszert, hányán főznek az üzemi étkezés mellett vacsorát, stb. Áttekintették azt is, mire takarékoskodnak a KST- tagok, mi az anyák véleménye a gyermekruházat választékáról, mennyi kávéfőzőt keresnek majd a boltokban, stb. Panaszok a kolóniáról Dolgom végeztével már éppen indulni készültem a gyöngyössolymosi „fűtőháztól”, amikor megszólított egy ember: — Ha van ideje', ugyan hallgasson már meg, nézzen kicsit szét nálunk — mondta, mutatta kis világuk, s máris kalauzolt a hosszú házban, körülötte, és magyarázott. — Itt élünk ... Mi a sarki lakásban, a többiek mellettünk, sorban, mögöttünk a ház másik frontján és arrébb, ott abban a másik épületben. Sejtettem mi következik, elébe vágtam hát: — No, mondja csak, mi a panasz? A „kolónus” meglepetés nélkül folytatta: — A telepnek, talán furcsán hangzik, de nincs gazdája. Legalábbis, nem érezzük, hogy lenne valaki tulajdonos. Valaki olyan, aki törődne vele, gondját viselné. Rendben tartaná, tatarozná, építene ezt, azt, ami kell. ami a legszükségesebb ... Az én lakásomon például egy ajtót kellene befalazni, jó lenne ablakokat, nagy ablakokat vágni a falon, mert nézze csak, fényes nappal is milyen sötét van a szobákban Meg aztán, ennyi év után, bizony elkelne már a víz is a házban, vagy legalább itt a ház előtt. Régóta álmodom egy kis fürdőszobáról, s tudom, rajtam kívül mások is szeretnének... Az elektromos szerelvények is átépítésre, korszerűsitpsre szorulnának, de ha másra nem, hát minimális kiegészítésre, javításra. Ám erre is hiába várunk! Gazdátlan kolónia...? — Állítólag a tanácsé. Onnan gondoljuk, hogy neki fizetjük a lakbért... — A felemelt díjat! — szól bele egy asszony a ház előtt. — Három esztendeje. Azóta mindig csak adunk, adunk. De kapni is szeretnénk ám néha, néha! Amíg az erdőgazdaságé volt, jobban törődtek velünk. De hogy más lett a gazda, mintha itt 4 XÍPüMG 1965., július 13., kedd sem lennénk! Jöjjön csak — hív magával a panaszos — Gál Antal — nézze meg a vizünket! A kis kolónia alatt, a patak innenső partjáról mutatja, magyarázza: — Amott, a túlsó parton csörgedez... A csepegő. Így hívjuk a forrást A kőbánya építtetett magának igazi kutat, ott lejjebb, emez a víz hát a miénk. A miénk, meg a széles határé, mert dologidőben, napközben ide járnak inni a szántóföldekről, meg a szőlőkből is... Míg megvolt a híd, azon mentünk át. De most már nincs hidunk. Elvitte a víz... Elvitte ötvennégyben is, ám, amit tudtunk, megkerestünk belőle, aztán segített az erdőgazdaság is és újra összetoldtuk. Most már azonban „idegen” lett az erdőgazdaság, a „tulajt” meg hiába kérjük, még két szál gerendát sem ad, csak ígérgeti egyre ... Csak anyag kellene, megcsinálnánk mi a hidat magunk is, mint ötvennégyben, hogy ne kelljen így körbe járnunk, a sínen keresztül, a veszélyes sikló alatt. Kis telep a kőbánya alatt, kinn a falu szélén, az utolsó házaktól talán hétszáz méternyire. Nyolc család otthona. Azt mondják: ez már „kültelek”. — Ide a postás sem jár. Volt eset, hogy még a fontos táviratot sem hozták ki... Távol vagyunk a világtól. Ha valami baj van, nehezen tudunk üzenni. Lehet, hogy túlzásnak véli, de én nem tartom annak: elkelne itt kinn egy telefon is. Valami ikerállomás-féle a kőbánya vonaláról. Kérem, említse meg ezt is. „Ráadásként” — ezt hoztam magammal még a gyöngyössolymosi fűtőháztól. Ereztem, tudtam, mondott volna egyebet is a „kolónus”, meg a többi lakó, ha szűkre szabott időm engedte volna meghallgatni. De sietnem kellett tovább. így — kérem — a Gyöngyössolymosi Községi Tanács illetékesei folytassák helyettem az elkezdett beszélgetést, és segítsenek a kolóniának, amiben tudnak .. I Azon a panaszon, ami jogos! fflUÓtíi) A piackutatók e közérdekű vizsgálataival kapcsolatban nyilvánvalóan az a legfontosabb kérdés: mennyire befolyásolja mindez a kereskedelem és közvetítésével — az ipar tevékenységét? Nos, ma még a lehetőségiekhez képest nem eléggé! A tudományos módszerekkel, demográfiai, szociológiai, sőt megbízhatóan pontos matematikai eszközökkel végzett vizsgálatok „szépséghibája”, hogy az ezernyi tényből kirostált következtetések érvényesítése ma még korántsem zökkenőmentes. A valóságos igény és a megrendelés nem mindig fedi egymást. Igaz, végtére a boltok rendelnek, s ez — úgy tűnhet fel megbízhatóan befolyásolja a termékek gyártását. Ám, hogy mégis vannak bosszantó hiánycikkek, másfelől pedig felesleges készletek, az a többi között összefügg azzal is, hogy a piackutatási, kereslet-elemzési módszerek a boltokban sem nyertek még eléggé polgárjogot A kereskedelmi vállalat jobbára a megelőző időszak eladási számainak „meghosz- szabbításával” rendéi, s nem igazodik eléggé a fogyasztói kereslet esetleges módosulásához. Pedig a helyi — tehát tájanként településenként sőt városnegyedenként is változó — igények hullámzását elsősorban a kereskedelmi .„szeizmográf”: a bolt érzékeli. Mindez természetesen növeli a bolt kockázatát Csakhogy: bizonyos kockázat nélkül nem lehet kereskedni, másrészt: az is a kockázat egy fajtája, ha később hiányzik majd az áru, amelyet a vásárlók keresnek. A keneténél több, illetve kevesebb áru kétségtelen ellentmondását segít feloldani a korszerű tudomány: a piackutatási Tegyük hozzá: nemcsak központilag, tehát kutatóintézetben alkalmazhatók ezek a módszerek, hanem a boltokban is, a kérdőíves közvéleménykutatástól a nagykereskedelem divatbemutatóval egybekötött vizsgálatáig, vagy például a cipőkereskedelemnek éppen a napjainkban alkalmazott kitűnő módszeréig: a budapesti modell kiáll í tásig. Itt nem szűk szakmai bizottság tagjai, 'hanem a vásárlók maguk döntenek arról: milyen ajtókét látnának szívesen a boltokban. Mindez megbízható alajiot ad a látszólag ködös — valójában: felmérhető, ösz- szegezihető — vásárlói óhaj előre jel zéséhez. Tábori András AZT A BIZONYOS ^sógorságot” úgy öt esztendővel ezelőtt nem igen vállalták a Lajta túlsó partjain. Jól emlékszem azokra az időkre, minden esztendőben átutaztam Ausztrián, Bécsen, s a fővárosban sehol sem akadt volna jelzőtábla, amely Budapest felé mutatta volna az utat. Ma már van. A Schwarzenberg téren is, másutt is. És a könyvesboltok kirakatában magyar kiadású, német nyelvű magyar autótérképek is, meg Budapestet, a Balatont ismertető könyvek. Egy plakát a győri színház bécsi vendégjátékát hirdeti. A társasutazásokra hívogató reklámokban előkelő helyen áll a „pusztára, s a Balatonra” (már nem Plattensee!) tervezett számtalan utazás. A Neues Österreich a szegedi szabadtéri játékok előkészületéről ír és megállapítja, hogy Szeged „magyar Salzburggá válik a maga ünnepi játékaival”. Az alsó-ausztriai idegenforgalmi központ vezetője tárt karokkal fogad és csillogó szemmel beszél új, nagy, közös, magyar—osztrák idegen- forgalmi tervekről. A Ball- hausplatzon, a miniszterelnökség, azaz a kancellária palotájában szíves, készséges hangulatban hangzanak el ígéretes mondatok a két szomszécfos ország kapcsolatainak fejlődéséről. A szállodában meglepetés vár. A pulton a prospektusok halmazában egy külön csomó: magyar nyelvű ismertető a bécsi íuckHvaJokroi, acnH pűAusztriai jegyzetek I. Magyar nyelvű prospektus a szállodában dául, hogy vasárnap hiábavaló autóbuszra várni, mert a munkaszüneti napon szünetel az autóbuszforgalom is... De a múzeumok nyitvatartási idejétől a borravalóval kapcsolatos helyi szokásokig sok minden benne van. öt éve? Majd hogy ki nem néztek a szállodából, s most itt a magyar nyelvű prospektus..: PERSZE NEMCSAK Bécs jött közelebb Budapesthez, Budapesttől sincs már olyan messze Bécs, mint korában. Az osztrák főváros utcáin itt is, ott is magyar szót hallani: magyar turisták. Arról lehet őket megismerni, hogy kezükben, vállukon az orkánkabát. (Bécsi polgáron sohasem látni, rég elmúlt a divatja.) Pironkodnunk is kell: elsősorban a Kártner- strasse, a Graben, s a Maria- hilferstrasse üzleteiben, áruházaiban vagy a kirakataik előtt találkozni magyarokkal. A múzeumokba, a műemlékek környékére már kevesebben jutnak el. A Hofburg kincseinél egyeseknek, úgy látszik, többet jelentenek azok a kétes értékű kincsek, amelyeket a „Magyaroknak nagy árengedmény” feliratú boltokban találni? (Egy mellékutcai kis üzlet ezel a cégtáblával hivalkodik, persze, magyar nyelven: „Kis Corvin áruház.”) Pedig nem csupán a kirakató, van látnivaló másutt is bőven. A megfigyelés mozaikjaiból összerakható egy hitelesebb kép, mint amely a kirakatok óriási üvegtáblái mögül rajzolódik ki... A politikai események szele is megcsaphatja a turistát, tépett plakátokból éppúgy, mint egy Gasthof abrosztalan asztalánál egy korsó sör melletti politizálásból, vagy éppen autók jelvényeiből kiszűrhető a mai osztrák valóság sok apró részlete, a részekből következtetni lehet az egészre. Autókat is mondtam? Igen. Az „EU”-jelzés nem egy gépkocsin arról árulkodik, hogy az autó tulajdonosa híve annak az európai gondolatnak, amely Ausztriát a Közös Piacon át a nyugatnémet hegemónia bűvkörébe sodorná. A fogadóban pedig Himmelbauer úr, (milyen kedvesen furcsa név7: Mennyeiparasztnak fordíthatnám...) kacsintva mondja: Volt a Német Birodalomhoz tartozásnak előnyei is. Salzburgban a nyugatnémet vállalkozók szövetsége rendez kongreszust, a részvevők Nyugat-Németország minden városából Ausztriába jönnek ülésezni. És a Mondsee partján a templom előtt plakát: dr. Habsburg Ottó a határ túlsó oldalán, a bajor Bad Reichenhallban előadást fog tartani arról, hogy az „egyesült Európa lehet csak- az-utolA HÁZFALAKON szakadt plakátok, napszítta fényképek emlékeztetnek a tavasz végén volt nagy belpolitikai versengésre, a köztársasági elnökválasztásra, amelyből csak csekély többséggel került ki a szociáldemokrata jelölt, az egykori nyomdász, Bécs polgármestere, Franz Jonas. (Rajta kívül nyomdász volt még Anton Proksch, a szociális ügyek minisztere és Ottó Probst, a közlekedésügyi miniszter. Jonas- szal együtt ott voltak a bécsi Zsófia-teremben a nyomdászszakszervezet minapi kongresszusán.) De Jonas ellenfele, a néppárti dr. Gorbach mögött felsorakoztak a régi nácik és az osztrák újfasiszták is. Az elnökválasztási küzdelem csak még inkább aktivizálta a szélsőjobb- oldalt, amely számra nem is, de hangra nagy. (Hogy mégsem csak ordítozni tudnak, azt a Kirchweger-gyilkosság bizonyította. Az idős osztrák antifasisztát — egyébként az Osztrák—Magyar Egyesület egyik vezetőségi tagja volt — utcai tüntetésen agyonverték Hitleí kései osztrák hívei...) Nem felhőtlen az osztrák politikai égbolt A semlegességen alapuló külpolitikát, az ország belső életében a szükséges demokratikus fejlődést a nyugatnémetek gazdasági „Anschluss” törekvéseitől a Habs- burg-problémán át a nácik mozgolódásáig nem egy aggasztó jelenség árnyékolja be. Pálfy József Következik: Lakóház 1360-ból.) ^Hangulatosa varázs os... azok a zegzugos, szűk kis utcák!” Évről évre száz- és százezrek zarándokolnak Egerbe s mind csak ilyen dicséretet mondanak. Ám a dicséret mellett ott a gond is: „azok a zegzugos, szűk kis utcák”, a történelmileg kialakult úthálózat gátolja a forgalom rohamos fejlődését. Jelenleg például 2000 gépjárművet tartanak nyilván a városban, s csak a személygépkocsiknál 1980-ra a mostani ötszörösével kell számolni, nem beszélve az ide irányuló áthaladó járművekről. A közlekedés zavartalanságának biztosítása tehát már nemcsak most nehéz, de a jövőben még nehezebb feladattá válik. A zavartalanságot — mint legutóbb az Egri Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága is megállapított a város gyalogos és járműforgalmának helyzetét vizsgálva — csakis a „két kaszt”, a gyalogos és a járműforgalom elkülönítésével lehet biztosítani. Az elkülönítésről ma még csak elméletileg lehet szó. A szűk belvárosi utcákban a gyalogosok az úttesten, a járművek pedig a járdán közlekednek. A „zebrákat”' is sokan csak afféle utat díszítő elemnek tartják, bennszülöttek és idegenek egyaránt fegyelmezetlenül, bárhol átvágnak az úttesten, lassítva és akadályozva a járműforgalmat. Az állóforgalom szerte a világon súlyos probléma. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy Egerben a forgalomban lévő járműveknek csak 25—30 Eger közlekedési helyzete ma és holnap Bennszülöttek és idegenek * Gépjárművek a járdán, gyalogosok az úttesten * Szűk a város, de lesz: több parkirozóhely, úi autóbusz-öálvaudvar. helikattter-államás százaléka mozog, a többi áll. Üj parkírozóhelyek építésével segítenek az autósokon. A piactéri vásárcsarnok elkészültével felszabadul a „húsospiaci” parkírozó, hamarosan elkészül a strand északi bejáratánál is egy újabb autóparkírozó, a főiskola keleti és északi oldalánál ugyancsak autók pihenhetnek, a Telekessy utcában pedig 100 gépkocsi részére építenek^ még az idén teraszos parkírozóhelyet. Hat autóbusz és négy pótkocsi jelenti Eger helyi tömeg- közlekedési eszközét. Bár nagyon szükséges lenne új járatok beindítása, erre nem számíthatunk, mert a 4-es AKÖV autóbusz-parkja az idén nem bővül. Változatlan marad a helyzet a taxi-fronton is. A „kalauz-nélküli” utazási módszer ez ideig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sok a potyautas! Jelentősen csökken Eger belvárosának forgalmi terhelése, hogy a régi és szűk autóbuszpályaudvart — hibás tervezés volt! — megszüntetik. Az új autóbusz-pályaudvar építését jövőre kezdik. Bővítik a vasútállomást is, az eger—füzes- abony—putnoki vasútvonalat összekötő deltavágány megépítése után pedig az új teherpályaudvar felépítéséhez is hozzákezdenek. Kevés szó esett eddig Eger útjairól... A 89 km-nyi hosz- szú úthálózatból 30 km-nyi a földút, de a 33 km-nyi maka- dámutak is igen rossz állapotban vannak. Sajnálatosabb, hogy a kiépítetlen járdák hosz- sza még mindig kb. 140 km. Hiányos lenne a kép, ha a a baleseteket kihagynánk a sorból. Eger területén 1964. márciusától 1965. május végéig 112 baleset történt; a gyalogosok 22, a járművek 82 balesetet okoztak, 1 pedig műszaka hibából esett. Végezetül egy érdekes hír: a város távolsági tömegközlekedési eszközei között hama- nosan szerepel a helikopter is. A helikopter-állomás helykijelölése már megtörtént* az Almagyar-domb tetején. Mikor szállhatunk majd helikopterre? 1975—80 körük Megkezdődött az állami lakások adatainak összeírása Heves megye területén is kezdetét vette az állami tulajdonban álló bér- és szolgálati jlakások adatainak összeírása. A július 1-i állapotnak megfelelően, minden lakásról- kü: lön-külöm kérdőívet töltenék ■ ki a számlálóbiztosok, 30 kérdésre állítván ki pontos feleleteket A kérdések nem csupán • az épület nagyságára, rendel• tetősére, beépítésének jellegére vonatkoznak, de ki terjedőnek a lakás minden jellemsző adatára: rendeltetésére, használatának jogcímére, a lakószobák és az egész lakás alap- területére. a lakás komfortosságára, közművekkel vaJó eOá- tottságára, a lakásban lakó személyek számára, illetve;« si havi lakbér összegére is. A munka nagyságára- jellemző, hogy megyénkben csupán - az Ingatlankezelő Vállalatnak Egerben 2559, Gyöngyösön. 1792, Hatvanban pedig 490 lakás adatait kell felvennie. De például a Petöfibányai Szénbányászati Tröszt 1017 lakás-adatait rögzíts. A munka egész jűffus hónapban folyik, s mint az Ingatlankezelő Vállalat egri központjában megtudtuk, a vállalat kezelésében tevő lakások bérlői kellő időben előre értesítést kapnak az összeírás lebonyolításának időpontjáról. Az ország egész területéré kiterjedő munka célja, egy pontos lakáskataszter készítése: Sugár
