Heves Megyei Népújság, 1965. július (16. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

Sanyi Amerikája A nehéz acéltest megáll a kell valahová. més. Kereszteket csak itt-ott dűlőúton és nekifordul a hat- A kápolnaiak elnökével a látni. Ügy látszik, még a leg- vanholdas táblának. A vezető benzinkútnál találkozunk és nehezebb nyáron is a gépeké a még egyszer körülnéz, aztán örömmel újságolja: húsz má- döntő szó. MESÉL 4 MULT... Megy a gőzös, megy a gőzös... — MIT GONDOLSZ? Ha kell, hónapokkal előbb bevi­szem az asszonyt a kórházba, nehogy valami zűr legyen. Ez jár. Különben gratulálhatsz. Útban'a trónörökös. Olyan en- béegyes srác lesz, hogy le a kalappal előtte. — Apai büsz­keség sugárzik róla, s mintha a kezében keringőzne a kor­mány, örömét szimbőlizálva, úgy kerülgeti a lovas szekeret. Mondom neki, emlékszik-e még a régi vitákra? Bólint. — Istentelen hazugságoknak tartottam, hogy most úgy élek majd, ahogy látod. Család, ren­des ház, kocsi, kedvemre való munka. Erről jut eszembe... Te nem vettél még valami tra­gacsot? Vagy még mindig nincs ilyesmire ..időd” a szo­cializmus építésétől? — kérdi gúnyorossá vált hangon, s ujjai összedörzsölésével jelzi, mi­lyen „időre” gondol. — Pedig én is egy motorral kezdtem, mint te — folytatja tovább. — Aztán nagyobbra cseréltem, végül meglett a kocsi, úgy lát­szik, te nem vagy elég élel­mes. Autó helyett csak igazad lett. Az öregtől még mindig kapok miattad. Mondogatja gyakran, ha valami nem tet­szik neki: „A te kommunista barátaidnak köszönhető min­den baj.” A furcsa az, hogy néha tényleg én is úgy beszé­lek — morfondíroz csendben, s a járdaszegélynek vezeti a Wartburgot. — Várj meg! Rögtön jövök. Leszóltam előre, biztos kész a beutaló. Tényleg hamar jött, s kezé­ben ott lengette az üdülője­gyet. — Miért nem külföldre mész nyaralni? Kocsival Amerikába is elfurikázhatnál, nagyon ké­szültél oda mindig. Nekidől az ülésnek, érti az ugratást, amely ifjúkori vá­gyait célozza, amely csak ab­ban a rózsaszínű vil^ban hoz­hatott volna számára sikert — Külföldre? Esetleg Cseh- szikóba. Amerikába? Csak ad­dig mennék, amíg a Wartburg­ból integetnék a srácoknak, aztán jönnék haza. Az én Amerikám itt van... NAGT VISZONTLÄTÄSI ígéretekkel köszöntünk él egy­mástól. Alig bírtam becsukni az autó ajtaját — Majd megcsinálom a zá­rat — ígéri a motort begyújtva és kaján sajnálkozással teszi hozzá. — Minden azért nem működ­het jót Hát.. való igaz, minden nem stimmelhet Kovács Endre Sanyi félrefordítja a fejét, hogy éles profilja látsszék, s nevetve kérdi. — így, oldalról is hülyének nézek ki? Mondtam a fater- nek, gépesítsenek ott a téesz- ben, ne kapálni unszolják az embert. Mert ha kihull a ke­zükből a kapa, ott rozsdásodik meg a sorok végén. A fiatalok nem nagyon törik érte magu­kat. — S hogy tudták rávenni édesapádat a belépésre? — ÜGY KAPÁLÓZOTT, mint akit a vágóhídra visznek. Aztán mégis ráagitálták az öreget. Most meg úgy dolgo­zik, mint egy igás ló. Meg mo­rog. Merthogy kivágják a sző­lejét. Tudod, útjában van az új telepítésnek. S az istennek sem érti meg, hogy enélkül nem lehet boldogulni. Gép kell, meg... új telepítés. — S talán te agitálod erre? — Inkább veszekszem vele. S amikor már érzi, hogy sa­rokba szorult, csak azt mond­ja: ezt is a te kommunista ba­rátaidnak köszönheted, ha ők nem tömnék a fejedet, te is kapálóznál a szőlő után. Ha így megy tovább, legközelebb már engem is kommunistának nevez. — Szóval, csak nem békül meg a világgal? — Nem. Gürcöl, meg sirán­kozik. Szid bennünket, hogy otthagytuk a szőlőt. Pedig a tsz-ben is megadják a munka árát. Csak gépesíteni kellene... Akkor talán még én is vissza­mennénk. — Hogy keresel? — Hát nézd, összeütöttem mellékesen ezt a Wartburgot. Igaz, nem új, de kipofozva el- furikázok vele, amíg valami jó márkát nem vehetek Ott­hon a házat is rendbe hozat­tam. Pénz is akad annyi, hogy a család megéljen belőle. Az asszonyt is csak négyórás munkára engedtem . — És a szolgálat? — Tudod, hogy mentős va- "vpk. Fehér munka. Nem úgy, mint az AKÖV-néL A kocsim? Rendes. Gomulka-szekér. Be­kapcsolom a szirénát és re- pesztek. Mert néha perceken múlik az élet — magyarázza lelkesen a mentős élet izgal­mas szépségeit. — Szóval tetszik? — Érdekes. Akár hiszed, akár nem, a bolondok megfé­kezésétől kezdve, a szülés le­vezetéséig mindent megtanul itt az ember. — Legalább nem lesz baj a trónörökössel. Ahol ilyen bá­ba van a háznál... — ugrat­nám, de komolyra vált arccal nemit el. HOSSZÚVAL,. — ahogy egymást közt Sanyit neveztük — közös szenvedélyünk, a mo­torozás révén ismerkedtem meg jó tíz esztendeje. Apja — aki az andomaki szőlőben iz­zadt, kevéske szőlőjének szin­te égnek futó sorai között — mindenképpen szőlőművest akart nevelni a fiából. De Sa­nyit csak a gép, a motor érde­kelte, s nem hagyott ki egyet­len alkalmat sem, hogy leg­alább a pótülésre felüljön, ha barátai motorral látogattak hozzá. Kelletlenül fogta a ka­pát, ha éppen az apai szigor kiparancsolta a határba, s csak akkor derült fel az arca, ha munka végeztével kézbe Te­hette a kölcsön motorkerék­pár kormányát, ha szédszed- hette. ajnározhatta a gépet, s kedvére száguldhatott nyer­gében. Egyébként olyan volt ő is, mint bármely hóstyai gyerek, szerette a játékot, és még egyet: elégedetlenkedni a világ­gal, azokat az érveket, véle­ményeket hangoztatva, amelye­ket a szomszédoktól, szüleitől : halott. Szeretett „politizálni” már 16 éves korában, ponto­sabban: ellenkezni mindennel, ami az akkori időket jellemez- : te; a begyűjtéssel, adóval, sze- : mélyzeti politikával, tsz-szer- vezéssel, a vallásos világnézet ] elleni harccal, egyszóval mind­azzal, ami a régi, megszokott ■ világ ellentéteként mutatko- | zott. S ő is sóhajtozva dicsér- ! te azt a másik életformát, , amely a határon túlról olyan rózsaszínben pompázott feléje. ! Legalábbis így látta. Ezért az­tán „szocialista éhhalálról” szóló viccekkel traktált, s va­sárnap délelőttönként oly ma- i Sasra csapott a viták heve, ■ hogy csak azért nem estünk 1 egymásnál?:, mert a vendégsze- I retet minden politikai vitánál 1 erősebb volt náluk. TlZ ÉV TELT EL azóta. Né- : ha-néha feltűnt Sanyi, hol 1 egy teherautó, hol pedig a 1 mentőkocsi volánja mögött in­tegetett, köszöntöttük egymást, de hosszabb időre csak nemrég hozott össze a sors vele. ] Világos színű Wartburg fé- ■ kőzett mellettem. Hosszú ült 1 benne. ] — Szevasz, Mackó! — recse- ] gett férfiassá vált hangja. — Vágódj be, ha ráérsz. Du- 1 maiunk egy kicsit, amíg a be­utalót intézik. — Te, nyaralni? — hitetlen- . kedtem, ismerve korábbi né- * zeteit erről az „úri passzióról”, amelyet a magafajta egyszerű 1 ember lenéz.. mert úgysem i kaphatja meg soha. — Nyaralni megyek, pajtás. 1 Mégpedig az asszonnyal. A 1 Balatonra... i — És mi lesz a kapálással? : Linter János napok óta a kerecsenéi határban dolgozik. felmegy a kormány mellé. In­nen fentről, a vezetőfülkéből egészen más a világ. Millie kalász integet és a távolban kapáló tarka kendős asszonyok csak játékbabáknak látszanak Indulás. A gépóriás megre­meg és nyomában egy széles csíkon arasznyi tarló marad. A telt árpakalászok alázatosan hajtanak fejet, majd elnyeli mindegyiket a gép telhetetlen gyomra. L inter János kom­bájn vezető elégedett öt éve arat kombájnnal és tavaly tár­sával közel hatszáz holddal lettek elsők az Egri Gépállo­máson. — Miyen az idei aratás? — A kerecsendi határ szép, Biztató a termés is, de a mun­ka nehezebb a tavalyinál. Itt- ott dőlt a gabona és csak nagy körültekintéssel dolgozhat a kombájn. Aztán az eső... — Linter János felnéz az égre él aggodalommal figyeli a tor­nyosuló felhőket. — Hogy vizsgázik az idén <n SZK-4-es? — A gépállomás szerelője vagyok, ha úgy tetszik, orvosa is a beteg gépeknek. A kom­bájn bonyolult, finom szerke­zet és ezért nagy hozzáértést igényel. Nem tudom ki hogyan van vele, de én nyomban hal­lom, ha valami nincs rendjén. Idegennek talán nem mond semmit a motor zúgása, a gé­pek dohogása, de szakember­nek érteni kell ebből a zajból. Egyszer azt; fellazult valami és alig észrevehető kopogást okoz, máskor, hogy olaj, zsír zsát fizet holdanként az árpa. Nehéznek, de jónak is mutat­kozik az idei aratás. A határ tele van emberek­Hevesvezekény határában egy ember áll a tábla szélén. ö nem lát minket, mi figyel­jük. Percekig nézi a sárgára Ahol erősen dőlt a gabona, ott a kézi fca«rAir aratnak. Ve« rés József is kaszát fogott, hogy mielőbb biztos helyen le* gyen a termés. (Kiss Béla felvételeit kel. Ezrek, tízezrek minden­felé. Aratógépek, kombájnok, kézi kaszák vágják a rendet, hogy mielőbb biztos helyen, a magtárban legyen az új ter­lett volna. A munkálatok meg is indultak, részben Pata, más­részben Szurdokpüspöki felől, de hamarosan elenyésztek. Még hosszú évek múltán is felismerhetők voltak a meg­kezdett vasúti építkezések fű- vel-gazzal benőtt nyomai e tájakon... De milyenek voltak az első mozdonyok a megyében? Még 1846-ban elkészült John Cockerill belga gyárában, 20 101 forintért, a Borsod, Nóg- rád, Esztergom, Hont mellett Heves nevű kis gőzmozdony, hatalmasan vaskos, jellegzetes kéményével. A szabadságharc alatt azonban a gőzparipa, az elmaradt sínhálózati építkezé­sek miatt, másütt szolgált — amikor pedig megnyílt me­gyénkben a vaspálya, már a dél-magyarországi részeken pöfékelt... A Hatvan nevű gőzmozdony Hatvanig közlekedett. Ezt a gé­pet is, mint oly sok társát, osztrák cég gyártotta 1851- ben. Erősebb volt a Heues-nél, de itt sem volt fülkéje a moz­donyvezetőnek, hanem a ka­zán mögötti kis férőhelyen, fedetlenül dolgozott a masi­niszta. 1852—53-ban két új moz­dony került Heves megyébe: a Mátra és az Erlau. (Eger né­met neve.) E két osztrák gyárid mányú gőzgép is bécsi gyárt­mány volt, s körülbelül 40 éves szolgálatukból, 20-at me­gyénk vonalain futották meg. Igen szép, tetszetős kivite­lűek voltak ezek az első moz­donyok, sok-sok csillogó sár­garéz burkolattal, a sok sza­badon álló szerelvényrésze pe­dig ékesen díszítette ezeket az első gőzparipákat Jellegzete­sen vaskos kéményük volt Ér­dekes volt a festésük is: a ka­zán teste, fűzőid színe mellett kellemes, barna színű kerete- zésű volt Kerekeik is zöldek voltak. Az egész masinát pe­dig világosabb színű díszítő vonatozással tették a kor ízlé­sének megfelelően még tetsze­tősebbé. Na és mi volt a menetidő? — merülhet fel a kíváncsi kérdés. Érdekes, hogy nem túl­ságosan lassan közlekedtek. Az 1870. március 16-i vámos- györki—gyöngyösi első úton, riporterelődünk időmérése szerint, 29 percig tartott az utazás! De előttünk a múzeu­mi becsű 1873-as menetrend zöld testű füzete. Nézzük csak Egert Csekély 5 óra alatt pö­fékelte végig az utat a szor­galmas kis mozdony: 7.32-kor reggel indult a szerelvény Pestről, már 11.44-kor Füzes­abonyba ért, innen pedig ép­pen 12-kor indult Eger felé a csatlakozás. Csekély 30 perces (!!) menetidő múltán, 12.30- kor ért az utas az egri indó- ház elé. Érdekes, hogy példá­ul egy eger—pesti út viszont, az egyik járattal, 6 óra 40 percet vett igénybe. Ma, a XX. század második felében, a Diesel- és villany- vonatok korszakában, a vas­utas dolgozók ünnepén, úgy érezzük, méltó volt emlékez­ni a szárnyas kerék me­gyénkben régmúltjára... Sugár István érett árpatáblát; aztán a te* nyerébe vesz néhány telt ka* lászt Kidörzsöli a toklászból a szemet, kifújja ujjai közül a pelyvát, aztán az így kibontott szemeket a szájába veszi. Nagyot néz, amint ráköszö­nünk. Az alkotó mester lepő­dik meg így, amikor műhelyé­be lép, alkotószentélyében za­varja meg az idegen. — Beérett? Bólint. — Mikor kezdik itt az ara­tást? — Holnap reggel, ha engedi az idő. Igen, az idő nagy hatatoaű — Negyven aratópárt iá szerveztünk, közöttük munkád sokat Szívesen jönnek haza szabadságuk ideje alatt Bál} ezt a táblát — ha jól megnéz zik — a kombájn is vághatja! A dőlt részeket legfeljebb ki-' kerüli. — Milyen lesz a termés? — Nem panaszkodunk. Igazj tavaly is szépnek Ígérkezett! de az aratás előtti néhány nap alatt megszorultak a szemek. Az idén nem kell ettől tarta­ni, úgyhogy számításunk nem csal meg senkit Kiskörén is aratnak. Kom­bájnok, aratógépek vágják itt is az árpát, de a jövő hét ele­jén megkezdik a búza aratá­sát is. Itt, megyénk legdélibb csücskében, a Tisza mentén már szépen szőkül a búza. Egy-két meleg nap kellene még és az árpa aratása után nyom­ban következhetne a búza. A Bükktől a Tiszáig jártuk be a határt. Az emberek dol­goznak és bizakodnak. Ipar­kodásuk és szorgalmuk bizto­sítéka: meglesz jövőre is a mindennapi kenyér... Szalay István lakozassal a megye akkori hat járási*székhelye közül öt (Eger, Gyöngyös, Hatvan, Heves, Ti­szafüred) be volt kapcsolva az éltető vasúti vérkeringésbe. Pétervására kimaradt az egy­re bővülő hálózatból... A további esztendők alatt már csak úgynevezett helyiér­dekű vasutakkal finomodott a megye közlekedési ellátottsá­ga. 1896. május I7-én Tisza­füredről indult az első szerel­vény az alföldi Karcagra. 1908. szeptember 12-én nyílt meg az eger—putnoki vonal. Ebben a közben kiteljesedő Egercsehi szénbányának volt szerepe. Lovag Wessely bányavállalko­zó a szén elszállítására létesí­tette ezt a helyiérdekű, vasúti összeköttetést, melynek külön­ben Bánrévén át Miskolccal is volt kapcsolata. A következő esztendőben, 1909. július 31-én a vámosgyörki pályaudvarról pöfékelt ki az eső nagykémé- nyű gőzmozdony a kocsisorral az Alföld, Jászapáti felé. Nem ismert, hogy a Tanács- köztársaság alatt jelentős va­súti fejlesztési tervek voltak kibontakozóban! Gyöngyösi kívánták összekötni, Nagyré- dén, Gyöngyöspatán át Szur­dokpüspökivel. E tervek kap­csán a gyöngyösi pályaudvar a város déli részébe került volna áttelepitésre. A cél: a dús lignitmezők kincsének, a patai értékes kovaföldnek s a gyöngyöstarjáni tégla- és agyagipar termékeinek a könnyű és gyen elszállítása lő sínhálózatra fűződtek gyors egymásutánban fel a csatlakozások. 1870. március 16-án Vámosgyörkről is elin­dult az első gőzmozdony Gyön­gyös felé, hol mozsárdurrogta- tás és ezrekre menő tömeg él­jenzése fogadta. De nem vá­ratott soká magára az egri szárnyvonal megépítése sem. 1872. november 3-án ünnepé­lyesen megnyílt a rendszeres vasúti közlekedés Eger és Füzesabony között is s így a megyeszékhely is belekapcso­lódott, — mégha csak szárny­vonalon át is, — az ország vas­úti vérkeringésébe, öt rövid esztendő alatt épült ki tehát Heves megye vasúthálózatá­nak gerince, amely máig is megmaradt! A megépített vasúti gerinc­vonalhoz egymás után csatla­koztak a leágazások. 1873. má­jus 10-én öszeköttetést nyert Hatvan Üjszászon át Szolnok­kal. Ennek a révén a Mátra és a Bükk fája, építőköve és sze­ne, könnyen jutott már az Alföldre. Hamarosan egy ke­resztirányú vonalat vezettek át Heves megyén: Kisterenyéről, a hatvani—salgótarjáni vonal­ról, Mátraballán—Kálon—Ká­polnán—Hevesen—Kiskörén át Kisújszállásra, ahol csatlako­zást találtak az utasok és áruk a Szolnok—debreceni há­lózatba. Néhány évi szünet után, 1891. augusztus 5-én nyílt meg a Füzesabony—Ti­szafüred s Debrecen között a vasúti kapcsolat. Ezzel a csat­A XV. vasutasnap alkalmá­ból, úgy érezzük, érdekes lesz, régi iratok, okmányok, újságok, fényképek, menet­rendek alapján visszaidézni a heves megyei vasutasok hős­korát ... ★ A szabadságharc előtt meg­indult magyarországi vasútfej­lesztés megérlelte első sikereit: 1846-ban Pestről Vácig, s 1847- ben pedig már Szolnokig vitte a gőzparipa az első utasokat, az árut és a leveleket... A szabadságharc utáni ab­szolutizmus vasútépítési poli­tikája nem kedvezett Heves megyének, osztrák szemmel nem nyomott sokat a latban a s,magyar gyarmat”-on. A ki­egyezés éve azonban meghozta megyénknek is az első vasutat: már 1867. április 2-án megnyílt a Pest—Hatvan közötti 68 ki­lométeres „vaspálya”. így te­hát Hatvan volt az első vas­úttal ellátott helysége Heves megyének! Ehhez csatlakozott , egy hónap múltán, május 9-én a Hatvanból Salgótarjánba ve­zető sínpár. Ezt a vasutat Stromsberg, a hírhedt vasútspe- kuláns építette, de már a meg­indulása nehezen történt. Ezért azután már egy év múltán, 1868-ban, 7,5 millió forintért megváltotta azt a magyar ál­lam. Egyébként ez a kezdemé­nyezés lett a magja ennek az országrész vasútja fejlesztésé­nek. Hatvanból kiindulóan to­vább folyt a fejlesztés munká­ja. 1870. január 9-én üzembe helyezték a Hatvanból Miskol- cig vezető vonalat, amelyet a tapasztalatok alapján már az állam építtet ki. Erre a me­gyénket haránt irányban átsze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents